Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-02-06 / 10. szám
IHM. fphniAr fi 01IFJÚSÜG Gyakran megtörténik ez vidéken '— Miért próbálnak kérem iit a fűszerüzletben? — Mert a kultúrotthonba bekötözött a mészárszék! Központi fűtés Három nőnapig talpaltam a város egyik zugától a másikig kapun be- kapun ki, emeletre fel, emeletre le egy albérleti szoba ügyében. Egyszer aztán Fortuna istennő megszánt és a város közoontjában nem mész sze egymástól két szobát is találtam. Az egyiket egy viharvert épület földszintién, takaros cserépkályhával, kényelmesen berendezve (még eredeti olajfestmények is lógtak a falon.) A másik szoba egv vadonatúj mammutépület ötödik emeletén volt. Utcáranéző ablakkal, üresen ... de központi fűtéssel. És ez eldöntötte, hogy melyik szoba mellett maradok. Még be nem álltak a hidegek, kellemes álomba ringató meleg volt a szobámban. Barátaim hozzám jártak megmelegedni és szundítani egvet. Néha én már alig fértem be a szó bába, annyian voltak. A tragédiát csak távirati stílusban mondom el, mert már beleütött az ujjamba a hideg. Cudar idő lett. Kegyetlen fagyok. hófúvások. A szoba olyan mint a jégverem, mintha ki'optak volna belőle minden meleget. A fűtőtest langyos, nem gyílz annyi meleget csinálni, ho'gv valamiféle nerma-/ csaló által készített ablak nyílásain ki ne férne. Azóta Elemérhez járok egv kicsit fejmelegedni. Most is odamegyek, meg lehet, hogy elférek. Már ném is bánt, hogy mikor lilára fagyva beállítok Elemérhez, szánalmasan összesúgnak a melegedni összegyűlt fiúk, miközben helyet szorítanak a szenesládán. — Szegény! Központi fűté- ses lakása van. Sebaj! Már csak jó másfél hónap van táv- rig. Akkor bizonyára újra jól befűtenek. Sz. B. Szőnyeget szereztem Műszaki rajzolónak tanultam s az iskolában mindig becsülettel megálltam a helyemet. — Munkanélküliségtől nem kellett félnem. Kitárult előttem is az élet kapuja. Csakhamar meg is kaptam a kinevezésemet a Makktermesztő Állami Vállalat központjához, ahol az igazgató ötletére kineveztek a lyukméiő- osztály élére. Az . osztály .beid- em és Vilikéből állott, aki egy személyben volt titkárnőm és gép írónőm. Ketten csináltuk a Ivukmé- rést. Jobban mondva én mértem. ő írta. Tervünk több évié kiterjedt. Jártuk az országot, gyűltek az adatok és tapasztalatok a makkfészek lyukáról. Együtt másztunk a hegyre, együtt vettük fel a fizetést. Havonta csak egyszer láttak _ amikor fizetésért jöttünk. Ilyen " kor felvettük az utiszámlára 'á ró második fizetést is. Csakhamar ránk köszöntött a tél is. Beültünk hát kis szobánkba és elkezdtük az össze gyűlt számoszlopok, adatok cső portositását, a begvűlt anyag feldolgozását. Néha-néha elmentem az osztályvezetők ülésére és végigültem két órát. hallgattam az igazgató lángoló, lel kesítő, látnoki szavait a makk termesztésről. Beleszólni nem tudtam, mert leintettek s mrrt csak a pénzt* *■ ismertem Ko- hut kopaszodó fejével. Ö is csak azért ragadt meg az em lékezetemben, mert mindig hai- longva köszönt, ha nagy könyvvel a hóna alatt találkoztunk, vagy ha a pénztárba mentem. Nem így Vilike. Egész nap járt-kelt a hivatalban. Hordta az aktát, a híreket és billegtette udvarias hátulját. ígv tudtam meg, hogy mindenkinek van fotője, szőnyege, még a portásnak is, csak nekem nincs. - Még ‘csak telefonom sincs, nem még rádióm, mint a Makkkr ménység ellenőrző osztály vezetőiének. Nem volt nyugtom - Nem hagyott nyugton Vilike. Ha szóba került a szőnyeg m-;g a rádió, szégyenlősen feszeng . tem a széken és zavaromban kö- hécseltem. Ilyenkor Vilike megvetően végigmért villámló szemeivel és ismét elment „telefonálni.” Egyszer Vilike zsörtölődésé-e véletlenül kicsúszott a számon .Nekem így is jó”. — Akkor majd én szerzek! — dobbantott apró lábával és elvi- harzott. Egyre jobban elhidegült tőlem és én egyre kényelmetlenebbül éreztem magamat a szobámban Alig vártam már a tavaszt Utazási terveket szőttem egész nap és ígv rontott rám egyszer kipirult arccal, álmodozásaim közt. — Meg van. meg van Kóbor elvtárs — Micsoda? — Hát a szőnveg! Jöjjön namar. Jöjjön no Kohut szabadságra ment Megszereztem a kulcsot. Áthozzuk a szőnyeget. Minek az annak a vén ... Ellenkezni próbáltam, de nem lehetett. Vilike kezemnél fogva maga utón ráncigált. Amikor már a szobámban volt a silánv szőnveg. felvidultam. Titokban igazat adtam Vilikének: „Igaz is, miért ne! Talán én meg nem EPIGRAMMÁK UDVARIASSÁG Az udvariasság: olaj. A gépezet forog, nincs semmi baj! S’ma arc, sima sző és sima mosolyok s a gépezettel együtt gyomrod is forog. EGY BÜROKRATA PANASZA „Iratokkal veszkődöm este- reggel : elalszom s ök üldöznek mint a tolvajt!” Tálán inkább foglalkozz emberekkel — és baráti arcokkal álmodol majd! A BORRAVALÓ Azt mondják: borravalót adni sértés, de úgy látszik, elég nagy a kisértés. S a pincér — ezt vájjon ki érti meg ? — arra haragszik legkevésbhé, aki legsúlyosabban sérti meg! Képes Géza érdemiem?” — De nyomban le is higgadtam. Mi lesz, ha megjön Kohut? Vilike ezen is átsegített. Kiutazunk! — adta ki a parancsot. Csak a hónap végén jöttünk meg. Ekkor jött a bal. Amikor éppen átmentem az igazgatóhoz és jelentést tettem, nyitva hagytam a szobát. Közben vala hogy Vilike is elkóborolt Am kor visszajöttem, Kohut már d szobámban volt és szuszogva pa kolta a szőnyeget. — Meglepe tésemben alig jutottam szóhoz De nyomban megembereltem magam. Eszembe jutott Viliké vil'ámló szeme és előreléptem pontosan a szőnveg csücskére — Mi ez kérem? — Hogy mi? Maga tolvaj, csirkefogó! Ellopta a szőnyege met! — De kérem — próbáltam méltatlankodni. — Félre! — rivalt rám magából kikelve és dühtől reszketve kirántotta lábam alól a Szőnveg csücskét. Meginogtam. Még láttam, hogy Kohut elvesztette az egyensúlyát, hanyatt vágódott 's magára rántotta a terhemtől negszabadult szőnyeget. Oda ugrottam, hogy segítsek a po: tó! fuldokló Kohutnak. Izgul- mambam fellöktem egv széket A zajra átrohant Micike, az gazgató titkárnője. — Segítség! — sikoltotta agy: tépő hangon, amikor meglátta, hogy a szőnyeg alatt fuldoirió Kohut fölé hajlok Csakhamar összecsődült az egész hivatal. — Mi ez, mi ez uraim? — ecsegte az igazgató hangja. Én szégyenemben szóhoz sem tud tam jutni. S ekkor Kohut meglepődésemre ezt mondta: — Semmi, semmi kérem. Csak megcsúztam a szőnyegen! - mondta zavarodottan és hajlongva kivonult a szobából. Hát ígv történt. Én pedig még aznap visszavittem Kohut nak a szőnyeget. Az esetből izonban sokat tanultam. Többé nem utaztam ki. Hiszen mat úgy is ismertem az ország minden makkfészeklyukát. He- vette te vr ken ven bekapcsolód am a vállalat életébe. Megismertem mindv-t és mindenkit. Csakhamar átszervezést javasoltam. Javasoltam, hogy szüntessék meg a makkkeménységet ellenőrző osztályt. Mondván, hogv úgyis minden makk kemény. Újításomért megkaptam a makkkeménvséget ellenőrző osztály szőnyegét, sőt a rádiót is. mert Ivukmérőosztálvra to vóbbra is szükség volt. Hiszen az igazgató ötlete volt és én vezettem... KŐBŐR JÓZSEF HSigfSE Francia népdal Landüla ta^an 1. rto rr>«q fa - hdr o - vi - fiái*. QqOnqOr • Uo - dunk jun2 í£i> oU - kor rntfrr (unW. 'jár ma qint Min-leit o ?oH hűjqq - ol • * bin, Do hejí rvip vál to - zik o kűp Ki - vi - rvil ú| - ra min dói. Pq tí.nh N/» «b qok en nt. Cíot-toq o vtq ma-dér rw. sMp to - vau kunk dan S»-vün-kat fal d* n - ti at É dói. «nq - ha. sä dal do - lo* qo-tiW. vo. luk. Oly vi dóm a* á ★ Ragasztót a bélyegekhez Az elmúlt hét egvik délutánján elhatároztam, hogv vá'aszol- k barátaim, ismerőseim leveleire, amelyek halomba gyűltek m-ir iróaszta'omon. Nem volt kónnvű fe'adat kiválogatni a legégetőbbeket. de három és fél óra alatt mégiscsak sikerült nv> e vá'aszt összevágnom A művelet könnyebbik részével meg »’t- lettem vo'na. mert nálam valahogy mindig az volt a leghosszabb ideig tartó út, amíg a'megirt levél hosszas, nehéz útvesztőkben eliut a postaládáig. Négv öt napig gvűrődik a balol- h kabátzsebben. Egv-két napig a belső zsebben koszolódik, az’ i az aktatáskában eltöltött viszontagságokat éli át. mig vei törődötten a postaládába kerül, ha ugvan el nem dobom, mi t nem érdemes elküldeni, annyira tökrement, vagy közben id” szerütlenné vált. Nem tudom, hogv honnan tettem szert olyan adag inspirációra de megcáfolh.atat'an ténv. hogv ezen a szokatlanul termékeny délutánon a nyolc levél megírása úton azonnal a postaládák felé indultam Igen ám de még bélyegeket kellett beszereznem és ebből származott a bal. A sarki papírkereskedésben bélveg-t vettem és mivel olvan szép kétszmnvomásos úi bélvegeket kaptam, gondoltam, veszek vagv tíz darabot tartaléknak is Felbélyegeztem a leveleket és szórakozottan dobáltam be a postaládába. Mikor az ötödiket Is bedobtam, akkor vettem észre, hogv a leveleken a bélvegnek csak a helve van. Elővettem a 'arcába rejtett ta ta'ékot és szenvedélyesen felragasztottam a hiánvzó bélvegeket. Mire a harmadikat ránvomogattam a bojtokra, az elsőről már lehullott a pocsolyába. A tíz bélyegből már csak az uto'só három vo't meg. Dühömben megfogadtam, hogv ezeket pedig az istennek se erősítem a borítékra, csak ragasztóval... csak ragasztóval. Visszamentem a kereskedésbe de ott kifogyott a ragasztó Egész rámesteledett és fgr kaséhes lettem, mire az egvik cukrászdában ragasztót találtam és a bé'vegeket totúphetetlenü! a levelekre rögzítettem. Sajnos a köze'ben nem volt posta'áda, zsebrevágtam hát a leveleket Ma reggel akadtam rájuk. Az elkü'dött öt levélre már választ kaptam. Barátaim, isme: rőseim tudtomra adták — nem epoen a legudvariasabb formában. — hogv a levélre bélveget szokás ragasztani. Ma még megvárom az ötödikre is a választ, aztán összecsomagolom a leveleket, és személyesen elviszem a postaügvi megbízott' -hivutai'ba Azért személyesen, nehngv lehulljon a béiveg. és visszaküldjék a szidalmazó leveleket az én szerenv megjegyzéseimmel egvütt tgv még hoHuk napjáig is abban a hiszemben ringatták magukat az illetékesek, hogy nagvon '0 bél vegeket hoztak forgalomba. Egyetlen megoldást látok csak. Minden bélyeghez adjanak egv tubus ragasztót! Esetleg egv egyszerűbb megoldást is aián1- hatok: építsünk ki orszáeszerte ragasztóállomásokat. H 3. ■ imimMmmiiiiiiiiiMiiiiiHiiiniiiminmiHMHiiMiMMimmimmiiiMiimimimimimtmiiHmmimmmmmiimiimimiimii imimiiuiMmmmimmmiiimiimimiiiiMimMmmiimiMtiiiimMimmiiitiM”•iitfiiHiitmiimiiiiHiMiiiiiimiHiiiiiiiiitmiiimtiimiiiiiiii imiiiiiiiimiiiimimiiiiitiiHniiMm-111111 mii mim immmimmmim mi ítmiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiniiiiiMiiiiitiiiimiiim,. FRÁZIS ANPOR Nem is régen, decemberben Piripócson jártam. Frázis Andor munkahelyén, a tág szabóságban. És amikor elmondtam, hogy levelezőt gyűjtök, Andorunk a boldogságtól annyi, hogy nem bőgött. Egyszer aztán megérkezett, kacagott a szivem, amikor a borítékot Lapunkban már többször írtunk a levelezésről, lessük, várjuk a híreket városból vidékről. BevaHh. 'juk az írások elég gyéren járnak, pedig már a szerkesztők is sokat agitálnak. No de azért szaporodik a jelentkezők száma, csak az a baj, kevés aki adott szavát állja, ígérgetnek mindenfélét, beszámolót, százat. Mikor aztán búcsút veszel, várjad bolond várjad. — Ez csakugyan méltó hozzám tudósító leszek, A munkákról a cikkeket csakúgy ontom nektek. Öt-hat fiút bevonok még e-nemes munkába, ez lesz ne félj pajtás a levelezőgárda. Sok vidéken jártam már ér sokszor lóvá tettek, de ezek a lelkes szavak mégis csak tetszettek. Ogy vártam én a levelei mint még soha talán. Reménykedtem, bizakodtan. no, majd holnapután. ujjongva feltéptem. De ahogy a nagy küldeményt olvasgatni kezdtem, bánatosan mosolyogtam s elszállt minden kedvem. — Általában minden jól megy, semmi újság n*ncsen, legközelebb többet írok, áldjon meg az isten. Ennyi volt csak a levélben, s száz vers mellékelve, egyik gyengébb, mint a másik, — Andor remekelte. „Még virltnak a kertben az erdei virágok, kedves, büszke Malvinka Minden jót kivánok. Ha nem szeret, megvet, Sőt kinevet engem. Lelépek a porondról. Majd visszasír Szívem1'' Ez a legjobb költeménye” Mit csináljak vele? Megírtam, hogy hagyja abba, — tudósítás kéne. Azóta még egy sort sem írt, felhúzta az orrát, és az egyik ankéton már elsírta bú-baját: — Nem lesz gazdag irodalom s jó lapunk sem, kérem. Dorongolás, vad kritika csak ronthat e-téren! Tanuljatok az esetből mind. fiúk és lányok, az adott szót tettekkel valóra váltsátok, ha már egyszer jelentkeztek s munkatársnak álltok. » \ immmmmmimimmmmmmiimmmmmmmiimmmmm, M1KU1A GYI' I .....................................................................................................................................••»...........................................................................................iiiiiiihi.........il.iimimii.lniimmi.u.immimmm.imimmimiimi.mmu................. „mim,....................................................................................|
