Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-02-06 / 10. szám

------------------------- ÜJIFJÖSÄG Jlié'ia OebeMO TW54. február 1 Hviezdoslav, a szlovák nép nagy költője Február elején országszer­te megemlékeznek Pavol Or- szágh-Hviezdoslavnak, a szlo­vák nép nagy költője szüle­tésének 105. évfordulójáról. Hviezdoslav sokat jelent a szlovák nép irodalmában. Mü­vei az elnyomott nép vágyai­nak, küzdelmeinek visszhang­jai. Verseiből kicsendül népé­be vetett rendíthetetlen bi­zalma és hite. Meglepő mi­lyen demokratikusan tudott ez a nult században született költő nézni az emberre. Több versében kifejezésre juttatja, hogy nrnden becsületes em­ber egyenlő értékű, akár sze­gény, akár gazdag. A szlovák nyelvre ő fordította legszeb­ben Petőfit, Arany Jánost, Puskint és Lermontovot. A felszabadulás előtt Hviezdo- slavban nem értékelték ép­pen azt, ami a haladás szem­pontjából a legértékesebb. Ma nemcsak a szlovák nép értékeli Hviezdoslav művé­szetét, hanem népi demokra­tikus köztársaságunk vala­mennyi nemzetisége és köz­tük mi, magyarok is. l)i filiveinkbul löretlen föld „Gyöngyöket szólott és csiszolt drá­gaköveket hullatott Elment és vele el­tűnt e magyar irodalomból egy eredeti, sejátlagos, meghatóén őszinte és meg- illetöen ragyogó nagyar szín" — így búcsúztatta ezelőtt húsz esztendővel Mór„ Ferencet, „e magyar irodalom célszerű szegényemberét” — ahogy Móra önmagát nevezte — a nagy író­társ, Móricz Zsigmond. Móra a legna­gyobbak szerén/ségével maga jelölte ki helyét néhány esztendővel halála előtt a magyar irodalomban. „... én az irodalomnak csak barkácsoló kismeste­re vagyok. Én utánam nem ma'•adnak piramisok, sokat kell fúrnom-faragcsál- nom. Nem vagyok nagyregiszterű or­gona, kolompszó vagyok a magyar me­zők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csil­lag, csak rőzsetűz. de az amíg ég. me­leget tud adni az egyszerű emberek­nek”. Az egyszerű emberek vigasztalása, a dermedt kezek és szívek felmelegítése, ez volt az az írói hivatás, amit Móra Ferenc magáénak vallott. Talán való­ban túlértékelték Móra emberi és Írói arculatát azok. akik filozófusnak, po­litikusnak, forradalmárnak is látták. De még ezt a megszépítő, nagyitó jel­lemzést is megérdemelte, mikor hosszú szenvedés után betegséggel és a tőle mind idegenebbé, mert mind emberte­lenebbé váló világgal vívott harcban a halál kicsavarta kezéből fegyverét, a tollat. Még nem volt sem filozófus, sem forradalmár, de talán azzá lett volna, ha túljutva a liberalizmuson, tovább folytathatja a radikális demok­rata polgárnak az antifasizmuson ke­resztül balra vezető útját. Négy nappal halála előtt még vezércikket írt e Vi­lágba és ebben Spenglerrel vitázik, aki a baloldalon álló erőknek, íróknak, po­litikusoknak. agitátoroknak tulajdonít­ja a világ romlását, a civilizáció és kultúra alkonvát. Móra Ferenc, aki cseppet sem háborodik fel azon, hogy ez írókat Spenaler egyértelműen a bal­oldalhoz sorolja, s mintegy magyará­zatként teszi hozzá, hogy valóban oda­tartoznak. de csak a tehetségesek, met­sző gúnnyal teszi fel Spenglemek a kérdést 1 vájjon „ez utolsó százötven év jobboldali hülyéi, gyilkosai, tolva­jai mind az Isten szentjei voltak, csak azért, mert tisztelték a tekintélyeket?” Móra Ferenc sorsa, életútja nem sok­ban más. a népből jött és a nép felé tartó tehetségénjk útjától. Otthona a félegyházi nádfedeles kunyhó, talán még szegényesebb, kopottabb volt, mint az a ház. ahol Petőfi bölcsője ringott. A faluvégi szegénygyerekek szerény kis öröme — egy-egy marék csillogó szög, krajcáros körte-muzsika — gyakori bánata, a korán megismert munka ve­rejtéke, ez jellemezte gyermekkorát. Apja, az 1848-as emlékeket őrző. szor­galmas szűcsmester hiába költötte ra­gyogó piros-tarka álmait a falubeli su­bák virágdíszítésébe, anyja, a nehéz életben meghajlott, keskenyvállú ke­nyérsütő asszony, h'ába dagasztotta könnyeit is a kovászba, soha nem tud­tak kikecmeregni a szegénységből. A tollforgatő emberek sorsa a ma­gyar irodalomban elválaszthatatlanul össze ven kötve az újságírással. Egy esztendei, felsőlövői tanárkodás után. Móra a Szegedi Napló munkatársa lett. Az első napon elfogódva ül le a nagy mester — Mikszáth Kálmán egykori íróasztalához. Ekkor még nem tudta, hogy ez a megtiszteltetés nem más, mint legende, a legkisebb flzetésűek sajátos és olcsó „ .árpótlása", ami majd mindenkinek kijár, aki havi 50 forin­tért vállalja a lep rendőri, közigaz­gatási. közgazdasági-riporteri, költői é6 korrektori mindenes-munkáját. Csakhamar otthonává vált Móra Fe­rencnek a Szegedi Naplő szerkesztősé­ge. A világháborút megelőző időkben gondos riportok és vérszegény versek, jó tárcák és szellemes karcolatok so­rozatét ontotta a apba. a háború évei­ben a lap szerepe, súlya megnőtt és ezt, hogv a vérqőzös mámorban a Sze­gedi Napló bátran emelte fel szavát a háború ellen, a béke mellett, az nem kisrészben Mórának köszönhető. Idilli­kus. szinte minden égyéniséget né'kü- löző köl eszete egyszerre szárnynakap. Olyan versei születnek ezekben az idők­ben. mint a „Hed’árva”, a „Pieta”, vagy a legszebb, a „Hőfer” című, amelyben a hadijelentések kurta, embertelen hír­adása mögött lüktető, valóságos életet, a vért. a fájdalmat önti versbe. Kese­rű és kiábrándult, e polgári pacifizmus talajából sarjadt háborús költészet az övé. Sokan szerették, mégtöbben tá­madtak ót ezért. De Móra versben és prózában egyaránt kitartott becsületes, tiszta, humanista eszményei mellett és mikor a vér és könny mindent elsöprő hulláma a legmagasabbra csapott az or­szágban, az ő írásaiból is feltört a Ba- bitsék pacifizmusánál sokkalta mélyebb és népibb érzés: a vágóhídra hajszolt népi tömegek tiltakozása, a felelősök bűnhődésének követelése. A humanizmus eszméje vezette a polgári lorradalom idején Mórát a be­csületesek, a harcosok táborába, A for­radalmak csúcsára, a proletárforrada­lom igenléséhez azonban Móra Fe­renc már nem ért el. De a forrada­lom bukása után. mikor sokan az el­lenforradalom fehér paripáján akartak beügetni a halhatatlanságba. Móra fél­reállott és halk, de határozott szóval, hol nyílt, hol közvetett formában fe­jezte ki szembenállását a kurzuspoliti­kával. Ennek a szembenállásnak legnagy­szerűbb dokumentuma a „Hannibál föitámasztása” című, kéziratban maradt szatirikus regénye, amelyet Móra 1924- ben a Világ szerkesztőségének kérésére írt. A mű. amelynek égy Oroszországból hazatért, haladó eszméket valló és az itthoni kurzuslovagokkal harcba kény­szerülő középiskolai tanár a hőse, el is készült. Móra maga, beszélgetésben a legjobb művének nevezte. A barátok óvatossága mégis meggátolta a mű meg­jelenését. Talán, ha ez a regény Mó­ra életében napvilágot látott volna, fel­tételezhetően elszakadt volna az uto'- ső kötelék is, ami Mórát a „köz.rend” köldökéhez fűzte, igv azonban a nagy szakadás elmaradt s csak lassan, írás- ról-írásra tágult, mélyült a szakaiak, amely Mórát a Horthy-rendszer szel­lemi táborától elválasztotta. Móra Ferencet a falu küldte a ma­gyar irodalomba, a maga szószó'öjának, és ö komolyan vette ezt a megbízatást. Nemcsak származása, ifjúkora, de egész élete hozzákötötte, szoros és elválaszt­hatatlan kapcsolatba fűzte a szegény­parasztsággal. Az ő szemükkel látta a Világot, az ő örömeik-bánataik meg­szólaltatása lett Móra legsajátosabb témaköre. A parasztsággal való kap­csolat segíti a kurzussal való szakítás­ban. az őrzi meg emberi. írói tisztasá­gát a Horthy-korszek fertőjében. Ah­hoz azonban', már nem elég erős a szál, hogy túl juttassa Mórát sa.i't világnézetének — a polgári radi­kalizmusnak korlátain. hogy a kurzus­sal való leszámolás után a kapitaliz­mussal való leszámoláshoz vezess? Ez az oka annak, hogy bár a kapitalizSlö- dás országosan erősödő folyamatának sok mozzanatát, kisérő jelenségét bí­rálja, a folyamat egészének mé'yre- hetó elemzéséhez, bírálásához nem jut el. A munkásosztállyal velő kapcsolat hiánya kritikáját '»égül is visszájára fordítja, szemlélete a vallás, a miszti­kum zsákutcájába téved. Ez az eszmei ellentmondásosság legjobban az átfogó társadalomrajzot követelő írásokban, Móra regényeiben érződik. , Ady Endre, mikor Dankó Pista te­metésén Szegeden járt, Móra Ferenc­cel találkozva megjegyezte: neki kel­lene megírni a magyar paraszt regé­nyét. Móra maga is a magyar paraszt­ság nagy, egyetemes regényének szán­ta az „Ének a búzamezőkről”-t. „A lehajtott fejű, szomorú és fáradt em­berek” szeretete és sajnálata sugallta ezt a regényt. Az íróban ott égett a szándék, nogy a nyomorúság kútjának mélyére nézzen, hogy fellebbentse a függönyt, feltárja a paraszti élet min­den tragikumát. Mi az oka annak, hogy műve még sem oldotta meg a vállait feladatot, mégsem vált a paraszti élet enciklopédiájává? Ahhoz, hogy Móra ebben a műben feljusson e kritikai realizmus mőriczi csúcsára, legalább az ő szemléletének paraszti demokra­tizmusa kellett volna. Részleteiben éles szemmel, magasrendű művészi eszkö­zökkel bírái. Egészében megmutatja a paraszti élet vigasztalanságát, tartha­tatlanságát. De a rész és egész között valami hiányzik: a megbírált konkrét mozzanatoknak és a paraszti lét tra­gikumának összekapcsolása: a feudál- kapitelista magyar társadalom beren­dezkedésének, a magyar paraszt ször­nyű kizsákmányolásának, az- uralkodó osztály parazita életmódjának konkrét bírálata. Az a konkrétság, amely olyan mélly*. s egyszersmind szélessé, álta­lános érvényűvé teszi Móricz kritikai realista írásait. Az összefiiqoések felis­merésének hiánve kényszeríti Mórát, hogy megoldásként, illetve megoldás helyett a misztikumba meneküljön. Ez okozza, hogy életműve széttöredezik, hogy átfogó freskók helyett a minia­tűrök mestere lett. A társadalom átfogó kritikai realista ábrázolása helyett Móra valóban „gyön­gyöket szóllott és drágaköveket hulla­tott": elsősorban kisterjedelmű, novel- lisztikus írásaiban, riportjaiban, karco- letaiban alkotott maradandót. A társa­dalmi élet felületi visszásságainak, a célszerűtlen iskolai oktatásnak, bü­rokráciának bírálata után, egyre mé­lyebben tekint a nyomorúság kútjába és a harmincas évek legelején meg­születik kercolatsorozeta, a „Fajvédte­lenek” — a „Földhözragadt Jánosék” előképe —, amelyben az egykori job­bágyoknál is nyomorultabb, kisemmi- zettebb, nincstelenek életéről ed hírt a városi olvasóknak. Azokról a csalá­dokról, amelyek egész télen át „korpát kávéztak” — azaz vízzel kevert kor­pával hallgattatták el korgó gyomru­kat — amelyekben e munkanélküli apa „csócsálja” a fekete kenyeret a visító kisgyerek szájába, mert az anya. a nagyságos urak mosónője havi 20 pen­gős keresetével családfenntartó lett. Minden vádiratnál élesebben beszél annak a kétezerkétszáz négyszögöles gazdának számadása, akit a Nagyatádi­féle földreform tett birtokos, emberré, és ötvenkét esztendeig törleszti a föld értékének négyszeresét jelentő „vé­telárat” és teljesséaqel reménytelenül úszik a mezőgazdasági válság árja el­len. Az ilyen szűkszavú, riportnak is alig nevezhető helyzetképek mutatják meg legerőteljesebben Móra hovatar­tozását. a népoe! való együttérzését és egyben társadelombírálatának erejét is. Ez az erő sokszorozódik meg nem egé­szen két esztendőval később a „Föld­hözragadt Jánosék 1932-ben” cír ú képsorozatában „Engem is kiöntött az alföldi paraszt s!rása a nyugalmam szigetéről... A Földhözragadt Jánosok elébetolakodtak az Olimpuson fényes- kedőknek. Jussuk volt rámszegezni beesett szemüket a beiretlan kézirat- papíromról. Közülünk való vagy. vé­rünk vagy. a mi eresztésünk vaqy: be­szólja rólunk azoknak, akik közé küld­tünk. Ne cifrázd, ne szépítsd: * mondj el bennünket olyanoknak. amilyenek vegyünk ebben az esztendőben”. A helyzet, amelyet elénktárt. döbbe­netes. A falusi árverés szívetszomorító dobpergése, a saját házát felgyújtó parasztember végsőkig elkeseredett zokogása, a hóban-fagyben kilométere­ket gyalogoló iskolásgyerekek kime­rült lihegése szolgáltatják a szólamo­kat ehhez a komor sorsszimfóniához. A „Fajvédtelenek" tényekre szorítkozó szűkszavúsága után ez a karcolat-sor feldolgozottabb. Az anekdotának sajá­tosan tárcává, novellává kerekített új formája, amellyel valójában Móra Fe­renc gazdagította a magyar irodalmat, itt új színekkel gazdagodik, elbe­szélés selyemfonala már nem alkalmas a mázsás súlyok hordására. A lassú, anekdotáző, mosolygó meseszövés he­lyet drámai pillanatképeket kapunk. A helyzetek végsőikig való kiélezése, a dialógusok szaggatott rövidsége, a né­hány szóval odavetett, markáns jelle­mek életközelsége egy újfajta Móra Ferencet sejtet. Azt a Mórát, aki nemcsak Mikszáth — ha lassan és ki­térőkkel is — de Móricz Zsigmond útja felé tart. És ami a legkülönösebb. Móra — akárcsak Móricz — a legmé­lyebb paraszti nyomorúság szürke­fekete tónusú rajzában is meg tudja villantani a fényt, az örömet és derűt, itt sem apad el egészen humorának bő forrása. Végül meg kell említenünk azt, ami­ért Mórát ma is különösen szívünkbe zárjuk: Móra nemcsak a mi írónk, de gyermekeinké is. Móra Ferenc fiata­loknak szánt írásai: a „Kincskereső kisködmön”, a „Dióbél királyfi”, a „Furfangos Cintula" egyszerre gyö­nyörködtetnek bennünket és a legki­sebbeket. A becsületes szegényembe­reknek a hatalmasok, gazdagok felett aratott diadala, akár történelmünk leg­dicsőbb napjaiban, akár az elnyomás korszakában játszódik, ma vált álom­ból valósággá, Móra Ferenc írói igaz­ságszolgáltatása éppen ezért most ta­lálkozik leqinkáhb e gvermpkek erköl­csi ítéletével, aranyos derűje, szívből- jövő mosolya most adja a legtöbb örö- md1 e gyermekolvasónak. Ezt a mo­solyt, ezt az örömet köszönjük meg neki. mikor halálának huszadik évfor- d dóján rá emlékezünk. FÖLDES ANNA A napokban mutatták be a „Töret­len föld" című szlovák filmet, amelyet Peter Jilemnicky, nemzeti művész ha­sonló című regénye alapján filmesí- tettek meg. A film elibénk tárja az éhség és a nyomor vidékét, az első Csehszlovák Köztársaság drótosainak, napszámo­sainak hazáját. A szegényparasztok tehetetlen tragédiája végigkíséri az egész történetet. Palo Huscava, a le­gény fő hőse, egy szeqény paraszt Ha a kizsákmányolt osztályt, a nyomorgó szlovák népet jelképezi. A film be­mutatja Kysuca nyomorúságos életét, ahol jóidéig élt és dolgozott Peter Jilemnicky, a nemzet tanítója és a szocialista realizmus szlovák megte­remtője. Az egész film vádirat a !ca- pitalista, masdryki köztársaság ellen Vádolja az urakat, akik a küzdelmesen élő szívók nép nyakán élősködnek. A film bemutatja a szlovák nép ön­tudatosodását is. Élesen kiemeli a cseh és szlovák munkás testvéri együttműködését, harcát. Egy vitko- vicei cseh elvtárs nyitja ki szemét Palo Huscavának és az (i hatása alatt nő kommunistává, aki otthon a falu­jában megalakítja a kommunista sej­tet. Nehezen indul a munka, a felvi­lágosítás ezek között a földhöz ragadt emberek között, akik egész szívükkel hozzánőttek köves, kavicsos darabka földjeikhez és akiket hosszú éveken öt butított a pap A csendőrök szuronyaitól és pus- káitó1 acélosodnak a vitkovicei bá­nyászok és a kysucai szegényparasz­tok, drótosok. Az igazság vezeti őket. a kommunisták igazsága, amelyet a győzelemig akarnak végig vinni. Az egyik oldalon együttérzünk a film pozitív hőseivel, Ciprián és Palo Huscavával, Zúza Cudrákovával és a többi becsületes emberrel. A másik oldalon kegyetlen gyűlölettel gondo­lunk azokra, akik itallal akarják bu­títani a sanyargatott szlovák népet, akik a dolgozók verejtékén akarják biztosítani gondtalan életüket. A régi rendre jellemző az 02 eset. hogy Manduch a bandájával kihasz­nálja Zúza Cudráková és Palo Hys- éava szerelmét, aljas, meggazdagodá­sukra irányuló terveikben. Zúza Cud- rákovát, Martin hű feleségét a bíró hamis hír alajoján félrevezeti, hogy meghalt a férje. Nem tud ellenállni Palo Huscava Őszinte szerelmének. — össze akarnak házasodni, de nem le­het, mert nem tudják megszerezni Zúza férjének holttányilvánítási bizo­nyítványát Az agyafúrt bíró és a min­denáron gazdagodni vágyó Mandwh zsákutcába kerül. Zúza gyereket vár Palotái. A koraszülött gyerek világ ra- hozásakor meghal Zúza. A Vitkovicé- ről hazatérd Palo már csak a halott Zúzát látja a kocsin, amint a város­ból hozzák haza. A bíró és Manduch aljassága csők akkor kerül napvilágra, amikor Mar­tin visszakerül Amerikából A házában Palot találja, aki mindent megmagya­ráz neki. Megrázó az a korcsmái jelenet, ahol Martin elbeszéli az Amerikában eltöl­tött éveket Palonnk és többi barát­iának társaságában. A hamisság és a kapzsiság szakította el tőle Zúzát, aki után annyira vágyódott ott messze, túl a tengeren. Palo Huscavát nem töri meg ez a tragédia sem. Szilárdan a jobb életért harcolók sorába áll* és erről az útról nem tudja letéríteni a személyes fáj­dalom. Ellenkezőleg. Még nagyobb erőre kap és következetesebben har­col népe ellenségei ellen. A film nemcsak a szenvedést és a nyomort mutatja be. Megmutatkozik benne a szlovák nép optimista termé­szete, amely különösen a végrehajtást bemutató jelenetben jellegzetes. Szlovákia szépségei visszatükröződ­nek a szép, kiegyensúlyozott hegyi felvételekben. A margarétával teli ré­tek, a sötétre borult ég, a szélben hajladozó fák és zúgó erdők a mi szép szép hazánkat tárják elénk. A történet szerves részévé válik Simon Jurovsky államdíjas zeneszerző temperamentumos zenéje. Aki megnézi ezt a filmet, megismeri a szlovák nép életének egy harccal, küzdelmekkel teli korszakát és erőt merít belőle új életünk építéséhez. P. V. Haragszik az édesapám Haragszik az Édesapám, ha múltról beszélek. Azt mondja, hogy versem nélkül szebb lenne az élet. Miért bántom az urakat, meg a régi rangot, hogyha egyszer jól van dolgom ne pengessek lantot. Jól van Apám. elhallgatok, de még ezt az egyet: Buta paraszt. Bükkfa Jankó tán te néked tetszett ? ... Mikor a sok született űr, így becézett téged, ha nem vitted térdencsúszva adóba a pénzed. Nagyapámat gúzsbakötték magas úri rendek, mert t kepét követelte s így bontott ősrendet a hűséges cselédek közt, akik addig némán gyűjtöttek a gróf csűrébe búzát, zabot, szénát. Haragszik az Édesapám, ha jelenről szólok, azt feleli cégér nélkül is becses a jő bor. Igazad van Édesapám, ehhez több már nem kell, és én arról nem tehetek, hogy vitánkból vers lett. CSŰR ILLA JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom