Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-30 / 51. szám
/ 1954. iúnius 30 01IFIÚSÁG iiÉiSliSH Az értekezlet úi iránya Az amerikaiak „erőpoldtikáje” már eddig is súlyos kudarcot szenvedett, nem utolsósorban a külügyminiszterek genfi konferenciáján. Az Egyesült Államok képviselőinek minden cselszövése, aknamunkája ellenére ez Indokína problémájával foglalkozó tanácskozások túUendültek a fenyegető holtpontról. Az elmúlt hetek eseményei még csak kedvezőbbekké, biztatóbbakká tették a békés rendezés kilátásait. Ebben nagy része van annak a fontos megbeszélésnek, amely szerdán folyt le Bernben, Svájc fővárosában Csou En-lej és Men- des-France, az új francia miniszterelnök és külügyminiszter között. Az AFP francia hírügynökség ezzel kapcsolatos kommentárjában aláhúzta: „Kínának az indokínai kérdés békés rendezésére irányuló őszinte óhaja vi- láglott ki elsősorban a francia és kínai miniszterelnök ... bizalmas tanácskozásából”. Az ezt követő 48 óra már további előrehaladásra mutatott, hogy megkezdte munkáját e laoszi kérdéssel foglalkozó katonai bizottság is. A zártüléseken pedig, amelyek igaz megritkultak, nagyobb remény van az Indokinával kapcsolatos kérdések kompromisszumos rendezésére. Az elmúlt napok tehát megerősítették azt a meggyőződést, hogy a genfi értekezlet valóban új irányt vett. De nem olyan értelemben, mint ezt az Egyesült Államok vezetői szerették volna. Mi a különbség a két értekezlet között? Az utóbbi napokban Genf mellett a legfontosabb nemzetközi tárgyalások színhelye két főváros: Oj-Delhi és Washington. Pénteken érkezett meg Csou En- iáj elvtárs a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere az indiai fővárosba Nehru, indiai miniszterelnök meghívására. Ugyancsak pénteken kezdte meg tárgyalásait az Egyesült Államok fővárosában Churchill, brit miniszterelnök és Eden külügyminiszter az amerikai kormány vezetőivel Eisenhower elnökkel és Dulles külügyminiszterrel. Kína és India közös erőfeszítései A nyugati lapok többsége e két tárgyalás időbeli egybeesését húzza alá. De nem is e két megbeszélés időbeli, esetleg napirend szerinti azonossága az igazán fontos. A lényeges az. ami e két tárgyalás között — hogy úgy mondjuk — különbség. A közel egymiliiárd embert, a világ lakosságának több mint egyharmadát képviselő két államférfi, Csou En-láj és Nehru találkozójára azért került sor, Az angol és az amerikai politika rendsze^ különbözősége elmert a Kínai Népköztársaság és India között szüntelenül nő, erősödik a barátság, az egymással való együttműködés óhaja. Azért került sor, mert a <ét ázsiai hatalom — társadalmi rük jelentős lenére — ez alapvető kérdések ben egyeté t. Egyaránt vallják, hogy Ázsiának, az egész világnak békére van szüksége. Ez az alapvető azonosság komoly lehetőségét nyújtja annak, hogy Kína és India közös álláspontra tud helyezkedni. között kevesebb az összhang, mint a háború óta bármikor. S a washingtoni tárgyalások? A világsajtó Churchill és Eden amerikai útjának okait kutatva arról ir, hogy erbe azért került sor, mert a két angolnyelvű nagyhatalom között az utóbbi időben a legfontosabb időszerű kérdésekben tovább mélyült az ellentét, nőttek a véleménykülönbségek. A Daily Telegraph című angol lap állapította meg-, „úgy tűnik, hogy az angol és amerikai politika között kevesebb az összhang, mint a háború óta bármikor”. A jobboldali Daily Mail pedig úgy vélekedik, hogy „a washingtoni találkozó a 11-ik órában igyekszik megmenteni az összeomlástól az angol-amerikai szövetséget”. Nemcsak ez az ellentét jellemző a washingtoni tárgyalásokra. Az amerikai vezetők azt szeretnék, hogy a négyes megbeszélés a nemzetközi feszültség fokozásának irányában hasson, így van ez mindenekelőtt a délkeletázsiai agresszív blokk kérdésében. Az Egyesült Államok — mint tudjuk — megpróbálta hogy ezt a támadó szövetséget még a genfi értekezlet ideje alatt létrehozza. Ez a terve nem utolsósorban Anglia ellenzésén bukott meg. A józanabb, s talán valamivel reálisabb politikát képviselő brit vezetők úgy vélekedtek, hogy meg kell várni s genfi konferencia eredményét., mielőtt bármilyen határozott lépést tennének. Tehát igaza van a New York Herald Tribünnek, amikor megállapítja, hogy „a washingtoni megbeszélések nem lesznek könnyűek”. Már csak azért sem, mert a brit vezetőknek nem lehet számításon kívül hagyniok Ázsia országainak, főképp Indiának a véleményét sem. E kontinens országainak számottevő része pedig „mint ez az öt ázsiai ország miniszterelnökeinek co- lomboi határozatából is kitűnt — ellenez minden olyan tervet, melynek megvalósulása a nemzetközi feszültség irányában hatna. Könnyen lehet tehát, hogy Churchill és Edén washingtoni tárgyalásai nem váltják valóra Dulles külügyminiszter reményeit. Nem a további előrehaladáshoz vezetnek a délkelet- ázsiai blokk ügyében, hanem még csak „zavarosabbá” teszik a brit-amerikai viszonyt. . A délkelet-ázsiai szövetség kérdése mellett Washingtonban szó lesz, sőt már az első nap szőnyegre került az európai védelmi közösség ügye. Konkrétan az, hogyan fegyverezzék fel mielőbb Nyugat-Németországo; abban az esetben, ha nem jön létre az európai hadsereg. Mer* ma már — s ezt a Le Monde című francia burzsoá lap állapította meg — „még a derűlátóbbaknak is el kell ismerniük, hogy az európai védelmi közösség jelenlegi formájában velő elfogadásának esélyei úgy elolvadtak, mint napon a vaj”. íme, a két találkozó a Csou En-láj — Nehru, valamint a brit- emerikai tárgyalások közötti különbség. A. első célja, hogy — a vélemények azonossága alapján — hozzájáruljon a béke biz- tosításához. A másodiké, hogy a fennálló ellentétek esetleges kiküszöbölésével az amerikai hidegháborús tervek melmár< hajtsa a vizet. Néhány sorban ♦ •V. A. Zorin. szovjet kü! ügvminiszterhelyettes június 24-én tiltakozó jegyzéket nyújtott át Charles Bohlen nek. az Egyesült Államok moszkvai 'nagykövetének, amelyben kijelenti, hogy ’ú nius 23-án a „Tuapsze” szov jet tartálvhajót Taivan szigetétől délre egv torpedorom- boló feltartóztatta és arra kényszeritette. hogy kövesse A tartálvhajó kapitánya a támadásról még jelentést adott, azóta sorsa ismeretlen. A hajó elrablása az USA által ellenőrzött vizeken csak USA haditengerészeti erűi által lehetséges. ♦ A vietnami demokratikus rádió szombaton közölte hogy a vietnami néphadsereg parancsnokságának, valamint a francia expedíciós hadtestnek képviselői hétfőn tartották első ülésüket a tüzet szüntess”-el kapcsolatos kérdések megbeszélésére. A találkozó Észak-Vietnamban vdt, félúton Hanoi és Thai Nguyen között. ♦ Manillai jelentés szerint Jolo szigetén és a Sulu-szi- getcsoporton fellángolt a harc. A fülöp-szigeti muzulmán morók fegyvert tagadtak a fülöpszigeti kormány elnyomó rendszere eilen A muzulmán morók az elmúlt három hét folyamán vívott harcokban a kormány csapatoknak legalább 15 katonáját semmisítették meg ♦ Stockholmban most lezárult a nemzetközi feszültség enyhítését célzó konferencia a határozaton kívül elfogadott néhány — az értekezlet különböző bizottságai által kidolgozott — javaslatot is. A javaslatok fötémái a következő: Németország békés újraegyesítése, a tömeg- pusztító fegyverek eltiltása, n hidegháború megszüntetése; a kulturális kapcsolatok megjavítása és a kereskedelmi megkülönböztetések eltörlése. Az amerikai export Az ,,United Fruit Company” északamerikai társaság kezébe próbálja kaparintani Guatemalában a politikai hatalmat (újsághír) 'í& jfjfj: .. jCt'íji-., marnék így képzelik el ők a gazdaság segítséget A Biztonsági tanács reakciós többsége elutasította Guatemala kérelmét Lemondatták Arbenz elnököt Budapest dolgozóinak ezer álkaim margitszigeti Palatínus strandfürdő keresik fél a szórakozni : van a szórakozásra. A ö’t munka után százával akaró fiatalok. Pénteken délután ült össze az ENSz Biztonsági Tanácsa, hogy megvizsgálja Guatemala kérését — jelentik a nyugati hírügynökségek. Ezután Carapkin, szovjet küldött kijelentette, nem érthet egyet az Egyesült Államok küldöttségének azzal e nézetével, hogy az ENSz nem akadályozhatja meg a nyugati féltekén történt agressziót. A következő felszólaló Cabot Lodge, amerikai küldött, a Biztonsági Tanács soros elnöke - volt. Lodge szavaiból még inkább nyilvánvalóvá vált az, amit Carapkin, szovjet küldött már előbb is hangoztatott, hogy az Egyesült Államok a nyugati féltekén történő eseményekkel kapcsolatban csak egy autentikus szervet ismer el, a saját befolyása alatt állő Amerikai Állomok Szervezetét. A Biztonsági Tanács öt szavazattal négy eLlenében elutasította Guatemala kérésének megvizsgálását. Mint a londoni rádió jelenti a Biztonsági Tanács negatív döntésének közzététele után Guatemala washingtoni követsége közölte: kormánya megtagadja az engedélyt ez Amerikai Államok Szervezetének békéltető bizottságától, hogy vizsgálatot folytasson Guatemalában. A guatemalai főparancsnokság legutóbbi jelentése szerint az „inváziós erők” az egész fronton menekülnek. A világ közvéleménye egyre határozottabban foglal állást a guatemalai agresszió ellen és követeli: az ENSz tegyen meg mindent a vérontás azonnali megszüntetésére. A harcoló gua- temalai néppel való szolidaritási mozgalom mint szélesebb és szélesebb nemzeti és társadalmi erőket ölel fel és ez a tény jól tükröződik a különböző felhívások és, határozatok növekvő tömegében. Argentínában és Chiliében tömegesen tiltakoznak az Egyesült Államok intervenciója ellen. A legújabb jelentések szerint a guatemalai hadsereg tábornokai lemondásra kénvszerítették Arbenz elnököt, aki eleinte nem akart lemondani, de végül is engedett a rábeszélésnek, és rádióbeszédben jelentette a lemondását. A rádióbeszédben ismételten hangsúlyozta, hogy a guatemalai támadást az United Fruit Company részvényesei készítették elő. Guatemalából érkező félhivatalos hírek szerint Arbenz elhagyta az országot Az amerikai sajtó balkezes mesterkedései A Pravda május 29-i számában „Megfigyelő’’ aláírással megjelent egy cikk az atomenergiára vonatkozó szovjet-amerikai tárgyalásokkal kapcsolatban, amely nagy feltűnést keltett a nemzetközi közvéleményben. A cikket mindenütt újabb bizonyítéknak^ tekintik arra, hogy a Szovjetunió mindent elkövet az atomháború veszélyének elhárítására, a nemzetközi feszültség enyhítésére. A Szovjetunió politikáját a széles néptömegek világszerte támogatják. A világ népei erélyesebben követelik, mint eddig bármikor, az atom-, a hidrogén- és a többi tömegpusztítófegyver használatának megtiltását és az erre vonatkozó tényleges nemzetközi ellenőrzés megteremtését. A világ népei támogatják a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy a nagyhatalmak, köztük az USA, Anglia. Franciaország, a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság e cél megvalósításához vezető első lépésként fogadják meg ünnepélyesen: semilyen körülmények között sem használnak atom-, hidrogén- vagy más tömegpusztító fegyvereket. Ami a Pravda cikkének az amerikai sajtóban, különösen a kormánykörökhöz közelálló lapokban megnyilatkozó visszhangját illeti, erre az a1 legjellemzőbb, hogy ezek a lapok továbbra is igyekeznek a tényeket elferdíteni és a közvéleményt félrevezetni. Példák után nem is kell hosszasan keresgélni. A New York Times május 30-:i vezércikke ellentmondást nem tűrő hangon jelenti ki, hogv Moszkva ismét „nemmel” válaszolt a „nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló javaslatra”. Hightower, az Associated Press tudósítója még tovább megy. Szégyentelenül kijelenti: ,A Pravda kizárja az atomért! békés célokra való felhasználásának lehetőségét, ha az Egyesült Államok nem hajlandó egyezményt kötni az atomfegyver - használatának eltiltására, jóllehet Oroszország már régóta visszautasítja Nyugatnak e tilalommal kapcsolatos olyértelmü' javaslatát, amelv biztosítékokat igényel a tilalom megszegése ellen.” Nehéz lenne megmondani, kik azok az ostoba emberek, akiknek e nyilatkozatokat szánták. A szóbanforgó nyilatkozatok szerzői valószínűleg azt hiszik, hogy a népeknek rövid az emlékezőképességük. Ebben azonban mélységesen csalódnak. Világszerte élénken emlékeznek arra. hogy a Szovjetunió e kérdés felvetődésének első pillanatától kezdve következetesen harcol az atomfegyver használatának megtiltásáért és a tény leges nemzetközi ellenőrzés bevezetéséért. A világ népei arra is emlékeznek, hogy éppen az Egyesült Államok az, amely — mint a múltban — most is állandóan állást foglal az atomfegyver használatának betiltása ellen, jóllehet egy ilyen tilalom a legjobban mozdítaná elő a nemzetközi feszültség enyhítését. Az amerikai hírmagyarázók egy olyértelmü nyilatkozatot tulajdonítanak a Pravdának, amely szerint a Szovjetunió nem óhajt tárgyalásokat folytatni az atomenergiával kapcsolatban, ha az USA nem egyezik bele az atomfegyver használatának feltétlen betiltásába. Elég utalnunk a Pravda cikkére, hogy meggyőződjünk arról, milyen távol állnak az amerikaiak az igazságtól. „Mint ismeretes — hangzik a cikk — a Szovjetunió új javaslata arra irányul, hogy az egyezményben résztvevő államok, a nemzetközi feszültség csökkentésének törekvésétől vezérelve, ünnepélvesen és feltétel nélkül kötelezettséget vállaljanak arra. hogv nem fogják alkalmazni az atom hidrogén és más tömegpusztító fegyvereket Természetesen fontos lenne, hogy elsősorban az öt nagyhatalom, vagyis az Egyesült Államok. Anglia, Franciaország, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai vállaljanak ilyen kötelezettséget. Ismeretes az is, hogy a Kínai Népköztársaság kedvezően nyilatkozott a Szovjetuniónak e javaslatáról.” A cikk a továbbiakban rámutat arra, hogy a Szovjetunió, amely mindenben támogatja az atomenergiának békés célokra való felhasználását é(- hajlandó tárgyalásokat folytatni ebben annak a szükségességéből indul ki,a kérdésben, hogy elsősorban a Szovjetunió és az USA között kell megegyezést létrehozni az atomfegyver használatáról való lemondás tekintetében. E megegyezés nélkül a megkezdett tárgyalások nem végződhetnek olvan pozitív eredménnyel, amely megfelelien mindkét ország és a többi állam népei érdekeinek.” Teljesen világos tehát, hogy a Pravda cikkében g Szovjetunió és az USA közötti olyan megegyezésről van szó, amely az atomfegyver használatának megtiltásához vezető első lépésként az atomfegyver használatáról való lemondást célozza. Nyilvánvaló, hogy p kérdés ilyen értelmű felvetésének semmi köze sincs az amerikai lapok állításaihoz. Az amerikai sajtó tehát a tények tudatos elferdítéséhez folyamodott, hogy eltitkolja azt a szovjet javaslatot, amelyben a Szovjetunió felhívja a nagyhatalmakat: vállaljanak ünnepélyes és feltélten kötelezettséget arra, hogv nem fogják használni az atom-, a hidrogén- és a többi tömegpusztító fegyvert. De mint tudvalevő, ez a javaslat, amelyet az -’gesz világ közvéleménye támogat, nincs invére az Egyesült Államok kormányköreinek. E körök nem hajlandók kötelezettséget vállalni arra hogv lemondjanak az atom-, hidogén és más tömegpusztító fegvvhrek használatáról, mert ha erre kötelezettséget vállalnának, akkor kedvező légkör alakulna ki az atomerö békés felhasználása és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Az USA kormánykörei szüntelenül az atomfegyver gyártásának fokozása mellett kardoskodnak és hangoztatják, hogy ez szükséges, Az amerikai militarista klikk felfogásának jellemzésére elegendő Charles Wiloughby tábornok nyilatkozatára hivatkoznunk. Wiloughby, a Freeman című folyóiratban azt írja, hogy az USA-nak azért keli tömegpusztító fegyvereket használnia, hogy megsemmisítse „Ázsia kime- , Hihetetlen emberforrásait és hogy Ázsia egyes vidékein felperzselt övezeteket teremtsen.” A hivatalos és nem hivatalos amerikai körök naponta tesznek felhívásokat a ..totális” háborúra, a szabadságszerető népek ellen. Az efféle propaganda és az a körülmény, hogy az USA kormánya makacsul megtagadta azt, hogy lemondjon a tömegpusztító fegyverek használatáról, vájjon nem forrása-e a nemzetközi feszültség kiéleződésének? Csak azok foglalhatnak állást az atomenergiára vmatkozó szovjet—amerikai tárgyalásokon elhangzott szovjet javaslatok ellen, akik készakarva súlyosbítani akarják a nemzetközi súrlódásokat. A Szovjetunió — mint mindig — most is mindent megJ 5sz az atomháború veszélyének elhárítása érdekében, harcol a nemzetközi feszültség enyhítéséért Ez megfelel a világ millió meg milliói egyszerű embere törekvéseinek. Az amerikai sajtó a legkisebb szégyenérzet nélkül meghamisítja a Szovjetuniónak az atomenergia kérdésében elfoglalt világos és pontosan megfogalmazott álláspontját. Ezzel nemcsak azt leplezi le hogv az USA agresszív körei ellenzik ennek az életbevágóan fontos kérdésnek a megoldását, hanem azt is, hogy e körök ellenségei a nemzetközi feszültség enyhülésének is (A PRAVDA június 1-i számában megjelent cikke nyomán.)
