Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-19 / 48. szám

8

01 IFJÚSÁG

1954. június 19.

jOrO^G^Or^r

HÍTVÉGÍ

01DAI

JAN REZABEK:

Miért nem lett Pavlicsekből CsISz-tag,

avagy tanulságos történet a CsISz járási bizottságainak

A történet színhelye: A CsISz járási bizottsága. Az iratokkal ellepett asztalon telefon és naptár 1952. március 1. dátummal.

NÉPSZERŰ, a titkár, hangosan diktálja a jelentést:

TITKÁR: „...szüntelenül szélesítjük szövetségünk tömegbázisát és az üj platformon újabb és újabb tagokat győzünk meg Kádereink nőnek. E hónapban mintegy 140 Habért látunk. Ne felejtsd el, embert, a szocializmus építőjét, akit szeretnünk kell Minden jót.

PAVLICSEK: (elmegy).

TITKÁR: (folytatja a jelentés írását). Hol is hagytam abba, igen növekedünk, száznegyven fiatalt nyertünk meg a Szövetségnek, eh, mit fecsegek,

növekszünk

............ száznegy'enegy fiatalembert, például Pavlicsek CslSz-tagot. Szemétalt nyertünk meg szervezetünknek. (Ajtókopogtatás hallatszik). Szabad.

FIATALEMBER: Szabadság, titkár elvtárs.

TITKÁR: Szabadság. Mit hoztál?

FIATALEMBER: Jelentkezési lapot titkár elvtárs. Pavlicsek vagyok. Nem tudom, hogy tag vagyok-e, vagy sem. Vagyis, azt hiszem, igen. Gyűlésekre járok, énekelek az énekkarban és az üzemi bizottságban képviselem a fiatalokat. De tagsági könyvem nincs.

TITKÁR: Ez persze hiba, elvtárs Én itt erről a helyről felelősségteljesen kijelentem, egyáltalán nem vagy érdemes a CsISz-tag névre. Mert a CslSz- tagnak elsősorban igazolványa van. Van igazolványod? Nincs igazolványod! így nem is vagy CsISz-tag. Csodálkozom, hangsúlyozottan nagyon csodálkozom, hogy te, aki nem is tartozol az ifjúsághoz, hogyan képviselheted az üzemi bizottságban az ifjúságot. Ezen változtatni kell!”

PAVLICSEK: Ezen változtatni kell. Én már 1949-ben jelentkeztem az Ifjúsági Szövetségbe. Eddig nyolc jelentkezési lapot adtam be, de mind elveszett.

TITKÁR: Ez bizonyítja, hogyan működik az egész szervezetetek.

PAVLICSEK: A szervezet jó. A jelentkezési lapok itt vesztek el a járási bizottságon. Egész biztosan tudom.

TITKÁR: Hm, szóval olyan biztosan tudod. Az más. Add ide azt a jelentkezési lapot és mi elküldjük majd az 'gazolvanyt.

PWLICSEK: igazán?

TITKÁR: Titkári szavamra.

PAVLICSEK' Nagyon örülök neki Köszönöm neked titkár elvtárs

TITKÁR: Semmi az egész, semmiség. Mégiscsak ez a mi kötelességünk. Minek is ölnénk különben itt.

PWriCSFK: Még egyszer köszönöm

TITKÁR Kérem, kérem. Néhány napon belül rendes CsISz-tag leszel. Természetesen, amit az előbb mondtam, az nem érvényes.

PAVLICSEK: Igenis, titkár elvtárs. Bocsáss meg, hogy feltartottalak. Örülök, hogy a járáson nincsenek bürokraták. Szabadság.

TITKÁR: Hahaha — bürokraták 9 Azt meghiszem! Mi minden jelentkezési lap mögött emlyi meggyőzés és elvtársi beszélgetés után, lelkesen írta alá a jelentkezési lapot. .

Fél év múlva

A szín ugyanaz, a szereplők

ugyanazok. Cseng a telefon Népszerű elvtárs füléhez emeli a

kagylót.

TITKÁR: CsISz járási bizottsága, Népszerű, a titkár.

HANG A TELEFONBAN: Szabadság. — Pavlicsek. Titkár elvtárs, egy félév» jártam nálad 'és személyesen átadtam neked egy jelentkezési ívet De a mai napig még semmit nem kaptam.

TITKÁR: Nem kaptál? Az lehetetlen! Hát ez bizonyara Lassú elvtársnak a hibája. Szó köztünk maradjon, egyáltalán nem csodálkozom, rettenetes rendetlenség van nála. Hat én elvtárs azonnal felhívom és ezt mondom neki- A tömegekkel nem lehet igy bánni! S megkérdezem Mit szólnak majd ehhez lent? Ez bizonyára e- redményes lesz. Tedd csak le a kagylót és én azonnal felhívom.

PAVLICSEK: Várjál csak titkár elvtárs Tegnap beszéltem vele, és ö azt mondta, hogy e rendetlenség nálad van.

TITKÁR: Ezt mondta? Igazán? Hm, Valóban lehetséges lenné, hogy nálam veszett el Tudod, rengeteg a munka, a szocialista holnapért folyó harcra mozgósítani a tömegeket, az nem csekélység. Hogy menynyi. de mennyi körlevelet ír az ember! Aztán tudod elvtárs, hiányzanak a funkcionárius kádereink. Egyszer akartam, hogy egy hét alatt nyolc gyűlésen helyettesítsen engem egyik funkcionárius, és tudod mit válaszolt? Hogy szombaton színházba megy a kislánynyal. Azt mondom neki: Nem hagyhatod a mozgalmat, a szerelemre még van elég idő, ha megteremtjük az erős Ifjúsági Szövetséget. S képzeld csak el, ő a kislányt részesítette e- lőnyben a tömegekkel szemben. Ilyen nehézségekkel küzdők én. No, a viszontlátásra.

PAVLICSEK: Várjál csak titkár elvtárs, de mi lesz az igazolvánnyal.

TITKÁR: Miféle igazolvánnyal?

PAVLICSEK: Melyikkel, hát az enyémmel.

TITKÁR: Ahá, elküldjük. Titkári szavamra elküldjük. Te

megbízható káder vagy, egy héten belül megkapod.

Egy év múlva

Pavlicsek levelet írt Népszerűnek a titkárnak:

Kedves titkár elvtársi Mivel ezidáig még az igazolványt nem kaptam meg. mellékelten egy jelentkezési lapot küldök. Az alapszervezetben az elvtársak már lemondtak róla, de én megfogadtam, hogy kitartok mellette. A levél nem veszhet el, mert ajánlva küldöm.

Pavliesek.

Népszerű titkár levele Pavli- csekhez.

Tárgy: Kérvény — elintézve! A te számod: 0.

A mi számunk: 0000/53

Elintézte: No-hát Pavlicsek elvtársnak!

Kedves elvtárs!

Nagyon meglepett, hogy még mindig nincs igazolványod, mi már reges-régen elküldtük neked. Ezért újabb jelentkezési lapot küldünk neked.

Üdvözöl:

Népszerű s. k.

Tíz év múlva

A helyised ugyanaz, csak a titkár más. Éppen telefonál. TITKÁR: Igen, igen elintézem. S este ott leszek a kerületen. Még valamit. Felfedeztem egy egész raktárra való kiállított jelentkezési lapot, még Népszerű t'kárságának idejéből. Némelyik ugyanarra a névre szól, A rekordot valamilyen Pavlicsek nevű viszi, összesen 18 jelentkezési lapja van

1954-es dátum van az utolsón Azt hiszem, legjobb lenne, ha írnál néki. — Igen. Azért, hogy jöjjön el.

Tíz év és három nap múlva

A jelenet ismétlődik Asztal, stb. Kopognak az ajtón.

TITKÁR Szabad

Az ajtóban megjelenik egy 11 év körüli fiú Nyakában pionír- nyakkendő van.

PIONÍR: Jó napot, titkár elvtárs Pavlicsek vagyok.

TITKÁR: Te lennél Pavlicsek elv- társ? Az lehetetlen Idősebbnek kellene lenned Legalább . . mindjárt megnézem. PIONÍR: Engem az édesapám küldött. Ugyanis az a sok jelentkezési lap az övé. Csakhogv ő az Ifjúsági Szövetségbe eg.v kicsit öreg. De kár lenne azokat a jelentkezési lapokat megsemmisíteni. Adja ide titkár elvtárs, csak a születési évet k'javítom rajta. Lehet, hogy valamennyire szükségem lesz, mint az édesapámnak És ha van üres jelentkezési lap, abból is adjon néhányat. Az első jelentkezési lapot már itt is hagynám. Rendben van?

A titkárt elrettentette ez az eset és elintézte, hogy az ifjabb Pavlicsek nevére az igazolványt már másnap kiállították és gondosan Íróasztala fiókja • ba tette, míg CsISz-taggá nö a pionír.

így törfént, hogy az ifjabb" Pavlicsek megtudta a dolgot és a maradék jelentkezési lapot a papírgyűjtőknek adta. S mivel ügyes, fürge gyerek volt, sorra járta a CsISz járási bizottságait, hogy ily” módon tegyen szert papírhulladékra.

Érdemes volt. A papírgyűjtők országos versenyén az első helyre került. És ez csak azért történhetett meg, mert 1954-ben még a titkári asztaloknál olyanok ültek, mint Népszerű elvtárs, aki elvesztegette a jelentkezési lapokat.

A. P. CSEHOV:

ir

A HIVATALNOK HALALA

Egy szép este a nem kevésbbé szép egzekutor Ivan Dmitries Cservjakov ült a földszinti zsöllye második sorában és guk- kerrel nézte a Cornevillei Harangokat. Nézte és csodálatosan jól érezte magát. De egyszerre... Az elbeszélésekben gyakran fordul elő ez a „de egyszerre’’-- Az íróknak igazuk van: az életben annyi minden történik váratlanul. De egyszerre elferdült az arca, a szeme fölfelé fordult, a lélekzete elállt, elvette a szeme elől a gukkert, lehajolt és

— hapci! Tüsszentett, amint tetszik látni. Tüsszenteni nem szégyen sehol. Tüsszent a paraszt, a rendőrkapitány, néha még a titkos tanácsos is tüsszent cservjakov nem is zavarodott meg, a zsebkendőjével szépen megtörülte az arcát és mint udvarias ember, körülnézett: a tüsszentésével nem zavart-e meg valakit? Most aztán megzavarodott. Előtte, az első sokban egy kis öreg úr gondosan törülte a fehér keztyüjével a kopasz feje búbját, a nyakát. Cservjakov megismerte, Brir- zsalov tábornok volt, osztályfőnök a közlekedésügyiben.

— Letüsszentettem! — gondolta Cservjakov. — Nem az én főnököm, idegen, azért mégis kellemetlen. Bocsánatot kell kérni tőle.

Köhintett, lehajolt és halkan, súgta a tábornok fülébe:

— Bocsásson meg, kegyelmi-s uram. letüsszentettem, igazán nem akarva ...

— Kérem, kérem.

— Az istenért bocsásson meg. igazán nem. szándékosan . . .

— Ugyan üljön nyugodtan kérem. Ne zavarjuk az előadást!

Cservjakov megzavarodott, hülyén mosolygott, nézett fői a színpadra. Nézte, nézte a színpadot. az előbbi csodás jóérzése azért elmúlt. Kezdte kínozni a nyugtalanság. Felvonás közben odament Brirzsalovhoz. elé lépett és a félénkséget leküzdve dadogta:

— Bocsásson meg kegyelmes uram, letüsszentettem . .. igazán nem azért, mert. ..

— Ugyan, hagyja kérem! Eri már rég elfelejtettem, ön míg mindig ezen rágódik? — mondta a tábornok és türelmetlenül rándult meg az alsó ajka.

— Elteleúette? Azért a szeme csupa -szság — gondolta Cservjakov ,-s gyanakodva nézett a tábornokra. Szóba se akar állni. Meg kell magyarázni neki. hogy én nem akartam, hogy a természet törvénye, különben azt hiszi, hogy le akartam köpni... Ha nv$t nem is hiszi, később biztosan hinni fogja.

Hogy ment haza, Cservjakov elmondta a feleségének otthon az udvariatlanságát. Az asszony

— úgy látta, — egy kicsit köny- nyelműen fogta föl, ami történt: először megijedt, de amikor megtudta, hogy a tábornok ,,idegen”, megnyugodott.

— Azért csak menj el hozzá, kérj tőle bocsánatot — mondta.

— Még azt hiszi, hogy nyilvánosan nem tudsz viselkedni— Persze, hisz éppen ez! Én már kértem bocsánatot, de ő valahogyan nagyon furcsán . Egy szó rendes választ nem adott. Az igaz. hogy nem is igen volt idő beszélgetni, k

Másnap Cservjakov felöltötte a parádés egyenruháját, hajat, szakállt is vágatott és elment « tábornokhoz magyarázkodni. — Amint belépett a terembe, már állt ott a sok kérvényező, köztük maga a tábornok, mert már megkezdte a kihallgatást. Pár embert végigkérdezett, aztán fölnézett Cservjakovra is . .

— Tegnap az ..Árkádia”-ban, méltóztatik emlékezni, kegyelmes uram — mondta az egze- ~útor — én tüsszentettem le kegyelmes uramat. Bo ...

— Ugyan kérem, az a semmiség. Igazán furcsa. Ön mit akar? — fordult a tábornok a következőhöz.

— Nem akar szóbaállni! — gondolta Cservjakov és elsápadt.

— Látszik, haragszik. Nem, ezt nem lehet így hagyni. Meg kell magyarázni neki.

Mikor a tábornok az utolsó kérvényezőt is elintézte és Készült már menni a szobájába. Cservjakov utánament, megint megszólította:

— Kegyelmes uram! Ha bátorkodom zavarni kegyelmes uramat, az igazán csak a mély megbánás . . Nem szándékosan tettem, méltóztatik nagyon .jól tudni...

A táboi-nok síró arcot vágott és összecsapta a kezét.

— De hát gúnyol ön. mondja, engem, vagy mi? — és el is tűnt az ajtó mögött .. .

— Micsoda gúny? Hol itt u gúny? — gondolkozott Cservjakov. — Hol van itt egyáltalában gúny? Tábornok és ezt nem tudja megérteni! Ha így van, egy szóval nem kérek többé bocsánatot ettől a nagyképűtől. A fene bánja! Meqírom neki tevéiben, de többé személyesen el nem jövök! — Becsületszavamra nem jövök.

így gondolkozott az úton. de a levelet azért -nem írta meg Gondolkozott, gondolkozott, sehogy sem tudta kigondolni a levelet. El kellett menni másnap megint személyesen.

— Tegnap már kénytelen voltam zavarni kegyelmes uramat!

— mormogta, mikor a tábornok megállt előtte és kérdően nézett rá, — nem azért, hogy gúnyoljam, kegyelmes uram. mint méltóztatott mondani, han°m azért, mert tüsszentettem és le- tiisszentettem .. ■ Eszemágában sem volt gúnyolni... Nem merek én gúnyolni, kegyelmes uram. ha én gúnyolódnék, akkor ki viseltessék tisztelettel a tekintély iránt, a ■..

.— Takarodjék! — hördült fel a kékülő, zöldülő tábornok.

— Tessék? — kérdezte súgva Cservjakov félájultan a rémülettől.

— Taka-rod-jék! — ordított a tábornok és toporzékolt a helyében.

Cservjakov gyomrában megszakadt valami. Nem hallott, nem látott. Hátrált az ajtóhoz, ment az útjára, ment. Gémesen ment haza, a díszuniformisát le sem vetette, lefeküdt a dívádra és .. . halott volt.

Július 15-én ünnepli a bé- kcszerető emberiség A, P. Csehov halálának 50. évfordulóját. Az orosz irodalom nagy klasszikusának szellemes csattanós, tömör írásai örök értékei a világirodalomnak.

0,1 IFJÜSAG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala, Bratislava. Prazska j-• Sze^TífrxZt - a szerkesztő bizott tág Főszerkesztő Szőke József Szürke*/»nvpg ^ wiadóhivmHl Mslava Prazska 9. Telefon 227-17. 237-01. — Nvomia Merkantil n. v.

nyom aja. Előfizetés egy evre 50.— Kcs. felévre 15— Kos — sbés Bratislava >za.. . ív ’■ >fil7 Híri»r Mvet, engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó é‘ ■-nvító

uletl Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2. — Irányító szám 1400-1. D-őingt