Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-29 / 42. szám

1954. május 29. m mm A szlovák filmszínművészet győzelmes útia Az elmúlt napokban a bratislavai amfiteát­rumban számos mozikedvelő gyűlt össze, hogy az első szép májusi estéken, kint a szabad ég alatt részt vegyen a Szlovák Filmhét alkalmából bemutatott filmelőadásokon. Ez alkalomból szem­tanúi lehettünk Szlovákia filmalkotásainak és a filmművészet győzelmes fejlődésének. Május 22-től 28-áig a „Szlovák filmhét” al­kalmából minden nap egy szlovák filmet perget­tek le a várrom mögötti nagy nézőtér előtt. Ez a filmhét méltón visszatükrözte a szlovák film­művészet útját a győzelmes februári események óta napjainkig. Hiszen a szlovák filmművészet csak most lépett valóban fejlődésének igazi út­jára. A burzsoá Csehszlovák Köztársaságban csak egy szlovák film jelent meg a „Jánosík” című filmdráma, amely a szlovák nép hősét, a feuda­lists társadalom megtorlóját elevenítette meg. Ez a film a cseh filmstúdió m készült, amely pusztán a téma eredeti feldolgozásával és főleg a szlovák nyelv elsőleges alkalmazásával foglal­kozik. Ezzel a filmmel nyílt meg a „Szlovák Filmélet”. Palo Bielik, akit ebben a filmben is­mert meg először a n. , valóban meggyőző szí­nészi teljesítményt nyújtott Jánosik szerepében. A felszabadulás után sok szép filmnek lett a rendezője. Egyébként forgatókönyveket is írt. Ö írta és rendezte a „Péntek, 13" című filmvígjá­tékot, az „Erőmű” című haladószellemű szlovák filmet, amely a szlovák nép nagy ipari fejlődé­séről és kulturális előrehaladásáról adott teljes képet. Továbbá bemutatásra kerültek’: az „Ör­dögszakadék”, a „Katka”, a „Töretlen föld” és a „Szülőföldem” című színes filmek. A. B. 1. A „Katka” című film két főhőse beszélget. A „Péntek, 13” című filmből az a jelenet, ami­kor a leány levelet kap Bulgáriából a kedvesétől. A levélben a fiú értesíti a leányt arról, hogy ha hazajön megtartják az esküvőt. 3. A „Töretlen föld” jímű film egyik jelenete. Képünk egy korcsmái jelenetet ábrázol. A kö- zépenálló szlovák paraszt kiönti szíve keserű­ségét. t, 4. „Jánosík" Képünkön a film egyik megdöbbentő jelenetét látjuk, amikor Jánosíkot az akasztófa alá viszik. A Dózsa György féle parasztiorradalom történelmi jelentősége Most, mikor a megyar parasztság és a Kárpát­medence népei népi demokratikus hazájukban szabadon építik boldog jövőjüket, nem szabad elfeledkeznünk a múlt harcairól, dolgozó paraszt­ságunk harcos őseiről, haladó hagyományairól. 440 esztendeje annak, hogy a magyar paraszt­ság egyik legnagyobb forradalmi megmozdulá­sára került sor. A magyar parasztsággal közös frontban harcolt a román és szerb parasztság nagyobb része a közös ellenség — a nemesség ellen. A nagy magyar parasztforradalomnek, mint ahogy Rákosi elvtprs nevezi, megvoltak a gaz­dasági feltételei már Mátyás uralkodása alatt is. Mátyás a középnemességre és gazdag paraszt­ságra támaszkodva meg tudta akadályozni átme­netileg a feudális anarchia elmélyülését. A gaz­dagparasztoknak biztosította, a jobbágy szabad- költözködésével a munkaerőt és ezzel lehetővé tette a magyar mezővárosok fejlődését. Mátyás központosító politikája a középnemesség szá­mára is kedvező volt, mivel politikáját ennek részben alávetette. De már Mátyás kénytelen a nemesség követelésére átmenetileg korlátozni a jobbágyság szabad költözködési jogát. Annak el­lenére, hogy a bárók háttérbe szorultak, a gaz­dasági életben megindult a 15. század végén a feudális centralizáció, kialakulnak a feudális al- lodiumok. Ez a paresztföldek elkobzásával és a telkes jobbágyok zsellérré süllyedésével járt. A parasztság elnyOmorodása megindult már Má­tyás uralkodása alatt. A jobbágyterhek növeke­dése, állami terhek, az állandó hadsereg adói, a nagybirtok kizsákmányolása, mind a jobbágy vállain nyugodtak. Hogy a jobbágy valamennyire is szabaduljon a terhek nyomása alól, elmene­kül a jobbágytelkekről és elmenekül a városok­ba, különösen az alföldi mezővárosokba. A 15. század végén megindul a magyar vidék pusztá- sodása, egész vármegyék elnépteleneknek, em­lékezik meg erről Burgio pápai követ, a 16. szá­zad elején. Úgy, hogy a parasztforradalom kitö­rése nem véletlenen mult, mint ahogy a múltban magyarázták, hanem megvoltak a gazdasági és társadalmi okai, a dolgozó parasztság tömegei­nek a feudális, egyházi és világi birtokososztály ellen vívott osztályharca. Ez az osztályharc szo­rosan összefonódott a magyarság létét fenyegető török előnyomulás elleni küzdelem ügyével,, amelyet a Habsburgokkal cimboráló bárók elá­rultak. Ebben az időben a jobbágyság volt az egyetlen osztály, amely nagy tömegeivel kész volt a török ellen harcolni. A jobbágyság leve­rése, röghözkötése magával vonta az ország füg­getlenségének elvesztését Egyedül a parasztság nem tudta volna megvédeni az országot, a vé­delem megszervezése a központi államhatalom feladata lett volna. Ezt Hunyadi János felismerte z és nagyjelentőségű sikereket ért el a törökelle­nes harcokban, a parasztságra és a központi ha­talomra támaszkodva. Fia Mátyás is a népre tá­maszkodott a törökellenes harcokban. Mátyás halála után a központi államhatalom széthullott a bárók és a köznemesség vad pártharcaiban. A szűk bárói csoport egyáltalán nem, a közne­messég csak szavakban képviselte a törökelle­nes harcot. Már csak a. jobbágyság maradt az egyetlen osztály, mely valóban kész volt a nem­zeti fejlődést biztosító függetlenségért harcolni. A hatalmát féltő bárói csoport és a nemesség nemcsak, hogy nem támogatta ebben a harcá­ban, hanem szembefordult vele. Az urak 1514- ben elég erősnek bizonyultak a parasztság le­verésére, de az ország függetlenségét nem tud­ták, nem akarták megvédeni. Ez az ú. n. Ja- gelló-kor néhány évtizede alatt játszódott le — az egyik legnyíltabb bizonyítéka a magyar bir­tokososztály az idegen hatalmakkal cimboráló katasztrőfapolitikáiának. Ebből következett, hogy a feudális érdekeket kiszolgáló történetírás ke­veset foglalkozott ezzel a korral. Ha foglalko­zott is, célja az volt, hogy a tényeket meg­hamisítva a megyar parasztságot tegye felelős­sé Mohácsért és a nemeseket tisztára mossa. A polgári történészek is mindent elkövettek, hogy a parasztforradelmat, Dózsát mellőzzék a tan­könyvekből,! vagypedig gyalázzák azt a paraszt­ságot, mely Hunyadi János vezetése alatt meg­mutatta. hogy az ország függetlenségéért kész fegyvert ragadni, amely éppen törökellenes jel­szavával gyülekezett Dózsa György keresztes­zászlói alatt. Mátyás halála után azonnal megindult a ro­ham elért eredményei ellen. A Habsburgok visz- szafoglalják Bécset és nyugati határokon lesben állva betörnek Magyarországra. A Habsburgok kiverése után a bárók főtörekvése az volt. hogy megszabaduljanak a központi hatalom erejétől, az állandó hadseregtől. A csapatokat kisebb egységekre tagolva Délvidékre küldik a török ellen. Hiányosan felszerelve ezek fosztogatni kezdenek, végül is a nemesi csapatok Kinizsi vezetésével Hód-tavánál szétverik őket. A had­szervezetet visszahelyezték a régi alapokra, az ország véderejét a bandériumok és a nemes; felkelők alkották. Ugyanekkor állandó hadse­reggel rendelkezett a török és a nyugati hatal­mak is. Mátyás halála után a báró-csoport meg­változtatta külpolitikai irányvonalát is. A német­barát bárói kormány alárendelte politikáját a Habsburgoknak olymódon, hogy méj csak segít­séget sem kapott a török ellen. A magyar egy­házi és világi földesurak már akkor kezdtéj< le­rakni az évszazádos Habsburg-uralom alapjait. A Hunyadiak nemzeti politikájának folytatását egyik párt sem vállalta. Miután a központi hatalom összeomlott, még élesebben, egészen leplezet­lenül ütköztek ki az uralkodó osztályon belüli ellentétek s még élesebbé vált a harc a feudális társadalom két alapvető osztálya, a jobbágyság és a nemesség között. A meggyengült állam nem volt képes megakadályozni a végsőkig kiélezett ellentétek kirobbanását. Az osztályellentétek, a fenyegető török támadás nehéz helyzet elé állí­tották ez uralmon lévő bárói kormányt. Ekkor Bakócz Tamás, esztergomi érsek felvetette a keresztes hadjárat gondolatát — úgy gondolták, hogy elterelik a figyelmet a belső bajokról, és áldozatvállalás nélkül, a parasztság mozgósításá­val sikerül megszabadulni a töröktől. Az ural­kodó osztály azonnal kihasználta a helyzetet, Ii. Ulászló „a költségek fedezésére" a pápai tizedek átengedését kérte, ennek fejében a pápa Magyar- országon pénzért kezdte árusítani az egyházi cí­meket, hivatalokat. A parasztforradalomben a két alapvető feudális osztály, a nemesség é6 a parasztság került szem­be egymással. A köznemesség a haladást a feu­dális társadalmon belül cak a bárókkal és fő­papokkal szemben képviselte. Ezzel ellentétben a gazdagparasztság a haladást az egész feudális társadalommal szemben képviselte. A középne­messég létalapja továbbra is a parasztság feu­dális kizsákmányolása maradt, robotmunka ré­vén még az árutermelés is azon nyugodott. To­vábbi műve, míg a feudalizmus alapján megma­radt. nem a polgári termelőerők kifejlesztése, legfeljebb ezek elfojtása lehetett. A gazdagpa­rasztság árutermelése, mely a bérmunkán ala­pul. polgárosodás egyenes útvonalán haladt. Progresszív osztály a gtzdag parasztság, amely árutermelésével a feudalizmus megdöntésére tö­rekedett. A Jagelló-korben lényegileg egyetlen tény merült fel. mgly a parasztság forradalma­sításához hozzájárult s ez a nemesség támadó fHíépése volt a gazdag parasztság ellen. A ne­messég a kilenced általánossá tételével rátette kézért arra az értéktöbbletre, melyet a gazdag parasztság a zsellérektől kisajátított. így lett az elnyomott osztály két szárnya legradikálisabb eleme a forradalomnak. A forradalom feltételei az elnyomott osztály oldalán készenállottek. de adva voltak az uralkodó osztály oldalán is. Az uralkodó osztály képtelen a kormányzásra és az ország védelmére. Az osztályösztönének elgyen­güléséről tanúskodik, hogy a forradalmasító jobbágyságot rövid ingadozása után fölfegyver- zi. A parasztság viszont az ország szempont­jából is helyes ösztönről tesz tanúságot. Mikor fegyverhez jutva először saját uralkodó osztálya ellen fordul, mely az ország védelmére képte­lenné vált. A gazdag parasztság alföldi mezővá­rosai a forradalmi paraszthadsereg gyűjtőhelyeivé alakulnak át. Körösszeg. Mezőtúr. Békés, Lipa, Cegléd lakosságának tevékeny részvételéről tu­domásunk ven. Erdélyben a mezővárosokkal együtt keltek fel a bányavárosok is: Abrudbánya, Torda és Dés csatlakozásáról tudunk. Bonyolul­tabb az iparilag fejlettebb városók magatartása, ahol a vezető réteg — a gazdag céhpolgárok, patríciusok. Érdekeik ezernyi szállal vannak ösz- szekötve a nemesekével. Ilyen városok a XVI. sz. elején Kassa, Kolozsvár, Szeged, Temesvár, Pest. ahol a parasztság megbízható szövetségese csak a városi szegénység. Amikor a nemesség kezdte ostromolni a kapukat, nem tudtak szem­beszállni a polgárság árulásával. Jellemzi ezt az árulást az egyik forrás Kolozsvár bevételével kapcsolatban: — „Miután a paraszti hadak el­véreztek, a teljesjogú polgárok örömújjongásba törtek ki és a győzőket ölelgették” — a neme­seket. Szaláresi pesti polgár harc nélkül megadja megát a Gubacsi csatában és ezzel elárulja a forradalom zászlaját. A törökellenes harc gondolata nagy visszhangra talált a jobbágyé között. Egész községek je­lentkeztek, jöttek bíráik. esküdteik vezetésével. Pest alatt negyvenezer, egész -szágban nyolc­vanezer ember gyűlt össze. Fegyverzetük bot, kasza. Puskával, karddal kevesen voltak felsze­relve. A sereg vezére Dózsa György lett, aki je­lentős katonai tapasztalatokra tett szert a Dél­vidéki harcokban. A csapatszervezésben huszita módszert használtak, csapattiszteket a maguk soraiból választottak. Huszita módon, huszita mintára külön egységekbe vonták a gyalogosokat és a lovasságot, tüzérséget. A sereg döntően pa­raszti összetételéből következeu hogy a gyalo­gosok létszáma jóval fölülmúlta a lovasokét. A szervezés kezdeti szakaszán voltak, mikor ki­derült, hogy szó sincs a nemesek általános csat­lakozásáról. A nemességet megrémítette az egy­begyűlt és felfegyverzett parasztság nagy száma és támadólag kezdett fellépni a parasztok el­len. Úgyhogy az összegyűlt kereszteshadsereg a nemesség szebotálására alakult át paraszti osz­tályhadsereggé, forradalmi néphadsereggé. Ba­kócz Tamás 1514. május 23-án felfüggesztette a keresztes hadjáratot a török ellen és Dózsát felszólította, hogy vonuljon a Balkánra. Dózsa nem ismeri el érvényesnek Bakócz utasítását. A parasztság felháborodása tetőfokra hágott a nemesség hazaárulása miatt. Dózsa bizonyos mértékben felismerte ez összefüggést a török­ellenes harc és az osztályharc között. A keresz­tes hadjárat felfüggesztése után vállalta a pa­raszti tábor vezetését. Fősereggel elindult ez Alföldre, hogy a mezővárosok csatlakozásával nö­velje hadseregét, majd betörjön Erdélybe Dózsa déliirányú hadmozdulatából következtetni lehe­tett, hogy célja volt a török támadás elhárítása is. Alvezéreit kisebb csapatok élén szétküldte az országba, hogy a parasztság csatlakozását se­gítsék. A parasztháború rövid idő alatt majdnem ez egész ország területére kiterjedt. Erdély forron­gott, Dunántúlon Sós Demeter vezeti a felkelő­ket, Felvidéken a Garam-völgyében jelennek meg a parasztseregek. A Magyarországi fősereg Dózsa György vezetésével elfoglalta az Alföldet. Csenád közelében nagy győzelmet aratott ez egyhá­zi és világi nagyurak egyik hadseregén.Több fon­tos vár elfoglalása után Temesvárnál körülzárta a magyar nemesség fő hadseregét, melyet Báthory István vezetett. Zápolyei egyelőre a vajdaság­ban meghúzódva figyelte a fejleményeket, ele­venen való megnyúzással fenyegette a felkelő parasztokat. Dózsa hosszú ideig ostromolta Te- - mesvárt igen nehéz körülmények között. Temes­vár már-már elesett, amikor megjelent Zápolyai nemesi seregével. Véres harcra került sor. Dózsa maga vezette a csatát és az első sorokban har­colt. A parasztcsapatok hősiesen harcoltak, de a nemesi lovasság rohamát nem tudták feltartóz­tatni. A parasztháború döntő ütközete Temesvár­nál hosszú és elkeseredett harc után a jobbágy­ság vereségével végződött. A parasztháború vereségének egyik oka a szer­vezettség hiánya volt. A fősereg pusztulása után külön-külön semmisültek meg a pjeraszti sere­gek. A vereség másik oka az volt, hogy a felkelt parasztság élén nem állott forradalmi osztály, a polgárság. Magyarországon a polgárság még csak születőben volt, még nem indult meg a kapita­lista fejlődés, a polgári forradalom feltételei még nem fejlődtek ki. Ebber. a helyzetben csak gyen­gíteni lehetett a feudalizmust. A magyar perar'tság forradalmi tette nem volt felesleges, mint ahogy a reakciós történé­szek állították, s nem volt ellenforradalmi, amely gátolta a törökellenes összefogást. Jobboldali szo­ciáldemokraták, egyenesen ellenforradalmi jelle- gűn k tüntették fel a magyar parasztháborúkat, hogy ezáltal is gátolják a munkás-paraszt szö­vetséget és így a s ielista forradalmat. 1514- ben a parasztság egymaga nem dönthette volna meg a feudalizmust, de a parasztság röghözkö­tése felé haladó ‘olyametot megállítani és az uralkodó osztályt törökellenes harcra kénysze­ríteni: ez lett volna a? adott magyarországi helyzetben a parasztháború történelmi feladata. — ez nem volt utópikus vállalkozás. A paraszt- háború vérbefojtáse, röghözkötése azt jelentet­te, hogy továbbra is a nemesség jobbágynyúző „programmje” érvényesült és elkerülhetetlenül Mohácshoz vezetett. Dózsa alakjának és moz­galmának a feudális reakció rágalmaitól való meg­tisztítására az első 1 *p>ések a reformkorban tör­téntek, „De a reformmozgalomban Kölcsey, Eöt­vös, a polgári hal megértésévé1 és elnézésé­vel szemlélték Dózsát” ... Petőfi és Ady már nem a haladó polgár szemével, hanem a forra­dalmi nép szemével nézték, és Dózsában esz­ményt, példaképet láttak. Az első magyar pro­letárdiktatúra történelmünk legnagyobb hősei között ünnepelte Dózsa Györgyöt. A felszabadu­lás után eljött az ideje annak, hogy véglegesen beillesszük ez 1514. évi magyarországi paraszt- háborút nemzeti múltúnk haladó hagyományai közé. HAMAR KÄLMÄN.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom