Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-26 / 41. szám

oufiösäs Szervezeti élelünk Az instruktor munkájáról ötszáz kilométerre Bratislavától Felelősség, odaadás, pontosság any- nyira közhasználatú szavak, hogy már 6okan unatkoztak ettől. Mindig ezt hallottuk és az újságokban is ezt ol­vassuk, mondják a fiatalok, különösen akkor, ha valamilyen gyűlésen az elő­adó túl sokszor használja ezeket a sza­vakat De he a CsISz járási instrukto- ro’ munkájáról beszélünk, akkor még­sem lehet ezeket elkerülni. Nem baj, ha egy kicsit reszeli is a fület, a fül­kagyló azért megmarad. A CsISz-járási instruktorai, a szer­vezet és a fiatalság katonái, fizetés nélkül, sok esetben sárban, vízben, fázva járják az utakat, falvakat. Talál­kozhatunk velük, amint elkerékpároz­nak mellettünk, vagypedig valamilyen gyűlésteremben beszélnek. Némelyek azt gondolják, hogy milyen szamár ember ez az instruktor. Semmi haszna belőle és mégis zuhogó sőben jött el cs.'• ezért, hogy sikerüljön a kultúr­előadás. Hát igen, különös emberek a CsISz járási instruktorai, sokat dolgoz­nak, fáradtan térnek haza, de hasznúit mégis v m a szervezési munkából. A fáradtság az semmi, ellenben a szerve­zés eredménye ez minden. Ez az Ifjú­sági Szövetség vérkeringése, enélkül pedig megszűnne az élet. De milyen nagy haszna van a járási instruktorriak az eredményes munkája után! Hiszen a munkájával egyet csavar előre a tár­sadalom fogaskerekén. Az ő léte pedig szorosan összefügg a társadalom lété­vel, mindannyiunk létével. Ha a társa­dalom erősödik, akkor gazdagodik, min­denki gazdagodik, mindenki erős és boldog lehet. Már pedig az élét úgy szép, ha táncos és v.d. . és akkor erre megvan a lehetőség is. A CsISz járási instruktora pedig azért van, hogy a lehetőségeket segítse megszerezni a jobb élethez. Csak hát nem minden instruktor egyforma. Nem azért, mert az ujjunk sem az, hanem azért, mert az egyik instruktor jobban törődik a szervezet munkájával, mint a másik. Azt sem lehet mondani, hogy az a jó instruktor, aki résztvesz ugyan a tag­sági gyűléseken, ott ragyogóan látja el feladatát, de azonkívül aztán kezét törli, ha hibát észlel. Az instruktorok­nak nemcsak az a feladatuk, hogy gyűléseken vegyenek részt és ott is­mertessék azokat a feladatokat, ame­lyekkel a járási vezetőség őket meg­bízta. Aki ezt a munkát jónak tartja, nem jár el helyesen. Sokkal nehezebb az egyéni, személyi egitálás, de éppen ez a kemény munka teszi a járási in­struktort, instruktorrá. Ehhez alapos általános é6 politikai tudásra ven szük­ség. Az instruktornak sokat kell tudni, mert jaj neki, ha a tömeg a fejére áll. Akkor már nem hallgatnak rá, semmi­be se veszik, nevetnek a kezdeménye­zésein még akkor is, ha helyes úton halad. Ez azért van, mert észrevették, hogy a fiatalok közül 6okan 6okkal többet ’nak, mint maga az instruk­tor. Ez beszél nekünk — gondolják magukban a fiatalok, hiszen sem a munkában, sem a tudásban nem jár előttünk. Ha a fiatalok észreveszik ez instruktor tudatlanságát — már pe­dig, ha így van, okvetlen észreveszik — akkor jön a kutya be a kertbe. Nem hallgatnak rá és az instruktor nem jön rá, hogy rmért nincs szerencséje. Azt hiszi, hogy a fiatalok, vagy a vele szembenálló tömeg a hibás, pedig hát nem, mert benne lakozik a méreg, csak nem veszi észre. Igaz, mindenki nem tudhat mindent, de olyan lében ne le­gyen kanál senki, amihez nem ért, mert megégfti a kezét. Inkább mondja meg őszintén a fiataloknak mit nem tud, mihez nem trt és kérjen tőlük segítséget. A segítség ilyenkor nem marad el és a bizalma, is magával hozza. Ha az instruktor segítséget vár a fiataloktól, akkor már bíznak benne, elhiszik a szavát. De, ha valamit rájuk akar 'erőszakolni, amivel saját maga sincs egészen tisztában, azt nem sze­retik a fiatalok és előbb-utóbb, vala­milyen formában visszaütnek. Egyszó­val nemcsak tanítani kell a közösséget, hanem tanulni is kell tőle. Megállapítottuk, hogy nem jő in­struktor az, aki csak gyűléseken vesz részt. Ha a gyűlésen valamit megbe­szélünk és elhatározunk, még nem je­lenti, hogy meg is teszik a fiatalok és szavunknak állanak. Legtöbbször ez a sikertelenség oka. A gyűléseken el­mondjuk azt, amit me" kellene tenni, de az instruktornak törődni kell azzal is, hogy mi lesz a szavainak és a kez­deményezéseinek a további sorsa. Az instruktornak az a feladata, hogy az ifjúság valóban megtegye azt, amit ő elmondott. Márpedig ehhez nem elég csak a gyűlés, ezt már tapasztalhattuk, hanem állandóan kapcsolatban kell lenni a fiatalsággal, a szervezetlenek­kel is, mert a kapcsolat még a gyűlés­nél is fontosabb, i. z instruktor nelyes magatartásával, munkájával, tudásával hasson a fiatalokra, mert csak így ér­heti el a célját. Az instruktornak min­den fiatalt ismernie kell a rábízott alapszervezeteknél. Ismernie kell a fia­talok testi, lelki képességeit, szokásu­kat, jó és rossz tulajdonságaikat. Amíg az instruktor nem tudatosítja ezt ma: gában, addig nem tud eredményt elérni és nem tud jó munkát végezni. Ha minden fiatal, vagy legalább is a leg­többje közelebbi kapcsolatot tart fenn vele, akkor a gyűléseken kívül is fog­lalkozhat azzal a fiatallal, akivel szük­séges és ez a leghelyesebb. Például, ha egy fiatal hajlam js a kocsmázásra, a gyűléseken keresztül alig lehet őt meg­győzni arról, hogy milyen káros ez ránézve. Talán még a legjobb előadás sem segít rajta, először is, mert el sem megy az előadásokra és mert bi­zony nagyon ritkán kerülnek jő elő­adók a faluba. Csakis eoyénileg beszél­hetünk, vitatkozhatunk vele. Ezt min­den kihívás, minden feltűnés nélkül kell megtenni. De előbb alaposan, jobb- ról-belról kell őt megismerni. Az instruktor munkája nehéz, elein­te nem is kiséri siker. A siker sokszor csak későbben jön meg. De, ha az in­struktor munkát követel a fiataloktól, akkor saját magának kell jól dolgozni és mindenben példásan eljárni. B. I. ______' __ Bratislavában, a Dunapart környékén parkot létesítenek, melynek „Kul­túra és pihenés parkja" nevet adnak. — A bratislavai üzemek, hivatalok, iskolák dolgozói segítenek a munkálatokban. Hogyan helyezkednek el a szakintézeteket elvégző diákok A munkaerőtartalékok szaktaninté- zeteinek utolsó évfolyamát végző diá­kok a gyakorlati vizsgákra készülnek. Néhány hét múlva a záróvizsgák után szétszéleditek az egész országban, hogy megkezdjék munkájukat a bányákban, üzemekben és a mezőgazdaságban. „Odamegyek, ahol hazámnak a leg­nagyobb szüksége van rám” jelszó je­gyében a szakintézetek CsISz-szerve- zetei arra mozgósítják a fiatal munká­sokat, hogy idejében elfoglalják a ki­jelölt helyeiket. A kladnói 32-es szá­mú építészeti szakintézet diákjai a CsISz-csoport közvetítésével már előre elosztották a munkahelyeket. Sokan a fiatalok közül, főként a gépészeti szak­intézetek diákjai, megértették a me­zőgazdaság fejlesztésénél nagy jelen­tőségét és elhatározták, hogy a rnező- gazda.ág különböző szakaszán fognak dolgozni. A tmavai 3-as számú szak­intézetben az esztergályosok, karban­tartók, marósok és műszerészek közül sokan önként jelentkeznek a kombájn- és traktorvezető tanfolyamokra. Nagyszekuenc nem túlságosan nagy falu, közel nyolcszáz lakosa van. Sze­gényen élt itt a nép mindig. A nincs- telenségnek farkasfogú éhe van, majd meg ette a szegény népet. Ha a Lator­ca beszélni tudna, sokat beszélhetne erről, a horgászó emberekről, meg a partján gellyatszedő asszonyokról. Sok mindent látott. Halat horgásztak, hogy legyen ebed, vacsora. így volt ez régen a Masaryk köztársaságában. Ma persze mindenki letett a horgászásról, dolgoz­nak a nagyszelmenciak, van munka elég. A múlt rendszer méregfájának azon­ban még élnek a gyökerei, bár törzs és korona nélkül, de mégis élnek. Sok szellemi elmaradottsággal találkozunk itt, melynek gyökereit a múlt rend­szerben keressük. Az alkoholizmust sem lehet egészen bűnül róni az itteni lakosoknak, hiszen az agyongyötört népnek alkoholon kívül más nem ju­tott, csakis az alkoholban keresett vi­gaszt. Eddig azonban keveset tettünk azért, hogy leszokjanak erről a káros szokásról. Nagyon hiányos népnevelés folyik itt. A fiatalság azonban sokat változott, új világ új hajtásai ők. A katonaélet is elősegítette ezt a változást. Kárpát­alja közeléből, — hiszen Ungvár ide tíz kilométer — messzire mentek katoná­nak, ki Prágába, ki Pilzenbe. A nagy­városok emléke még él bennük. El­mondják, hogy jó volt ott, rájuk fért a tanulás. A csallóköziek, mátyusföl- diek sokkal bátrabbak, sokkal okosab­bak voltak, midenben hamarább kiis­merték magukat a katonaságnál. Pedig hát mi is magyarok vagvunk, fiatalok és Csehszlovákiában élünk, mint a csal­lóköziek, akkor hát azok miért fej- letebbek, miért módosabbak? Szinte rossz hallani ezeket a vágós szavakat, inkább szíjat hasítanának a hátomból. Itt még él az ezeréves szo­morúság, megrázó, vérfagyasztó: az öka a szellemi elmaradottság. Mirólunk miért nem írnak az újságok, kérdezik. A nagykaposi járásról talán még nem is írt egy újság sem, talán Bretislavá- ben azt sem tudják, hogy létezünk. Az alkohol újra' szerephez jut. Hár­man is hoznak nekem két-két deci bort, úgy tiszteletből — mondják, mert hogy Bretislaváfoól jöttem el, megnéz­ni őket. Ha a Csallóközben is így tennének az emberek, akkor a korcsmáros na­ponta sokkal több bort adna el, mert a csallóközi falvakba sokkal többször járnak ki Bratislavából. Itt még újságíró nem járt, — mond­ják. Rajtunk nem segít a sajtó, Nagy- kaposról jönnek ide csak néha. De — írja meg azt is, — mondják nekem, hogy ezért most már sokkal jobb itt az élet, mint régen volt, van munka elég, van ennivaló, már nincs nyomo­rúság. A faluból legalább kétszázan dolgoz­nak távol — Csehországban. Pedig Csehország milyen irdatlan messze van innen! És a szántóföldön ki dolgozik — kérdeztem. Nehezen válaszolnak. A szövetkezetnek tizenöt tagja van, — mondják. Rossz gazdasági alapokon áll, az itteni fiatalok inkább távolra mennek dolgozni, ott többet kereshet­nek. A CsISz-szervezetnek tizenhárom tagja van, ebből négy tanító. A fiata­lok — mondja Kozma Teréz, a CsISz- szervezet elnöknője, nincsenek ideha­za, e szervezet nem is dolgozik, éppen hogy csak létezünk. Az iskolában azon­ban rend fogad, virág és díszítés. Az iskolaudvaron tornaeszközök vannak, a tanulók tornáznak. Balog István igaz­gató-tanító beszél. Idevalósi, ismeri a falut. Az asztalon újságok vannak, ő éppen az Üj Szó pénteki számát ol­vassa. Visszafelé mégy az életbe — mon­dom neki. Ma szerda délután van, te pedig a pénteki Oj Szót Olvasod. Megfeledkezel arról, — mondja mo­solyogva, hogy a nagykaposi járásban vagy. Ide a madár is csak akkor repül, ha eltéved. Itt nem újság már az új­ság, ha ideér, mert a pénteki Üj Szót szerdán kapjuk meg. így van ez a mo­dem technika, a repülőgép korszaké­ban is. Érdekesnek Malom én is, mert a moszkvai Pravdát másnap megkapjuk Bratislavában. Pedig Bratislava sokkal messzebb van Moszkvától, mint Nagy- szelmenc, Bratislavától. A faluban még nincs villany, de azért van négy telepes rádiókészülék. Ha va­lami f„- osabb esemény van, az egész falu ezt a rádiót hallgatja, mutat rá Balog István az iskola rádiójára. A gyerekek is jól tanulnak, nyolc tanító van itt, mindannyian jó nevelők. A ta­nítókat valóban dicséret ületi. A tan­termek egészségesek, tágasak, de a felszerelés gyatra. A padok, a szekré­nyek olyan állapotban vannak, mintha az árokban találták volna őket. Ilyen pádon nem tudnak rajzolni a gyerekek, mert rovátkás és nem egye­nes. Azt mi is tudjuk — feleli az igaz­gató, dehát mit tehetünk? Pedig méais kell valamit tenni, mert innen kezdődik el a falu új élete. A tanulók — szemtanúja voltam — ve­szekednek a könyvért, mind olvasni akar. A felnőttek pedig nem törődnek azzal, hogy jó padok legyenek az is­kolában. Eperjesről sokszor jár ki vándormozi a községbe. A legjobb filmeket mutat­ják be és tódul a níp a filmelöadásra. Tanulni, tudni akarnak az emberek. Ötszáz kilométerre vagyunk Bratis­lavától. Ez a távolság semmi a kor­szerű technika világában, de az ötszáz kilométeres távolság mégis sokat rom­bol, mert ez újságokat csak egy hét múlva kapják meg a nagyszelmenciek. De így van ez mindennel, nem véletlen itt a szellemi lemaradás. Kevés gondot fordítottunk a nagykaposi járásra, ezt el kell ismerni. BAGOTA ISTVÁN ★ ★ ★ A Nemzetközi Zenefesztival keretein belül, pénteken, május 21-én ünnepé­lyes keretek között Dvorzsák V. szim­fóniáját, valamint Beetnoven Es-dur koncertjét és Csajkovszkij Francesca di Rimini fantáziáját adták elő — Ar- vid Krirsnyovics Jauson, a Szovjetunió Sztálin-díjjal kitüntetett karmestere vezényelt és mint szólista Fischer Anni, a Magyar Népköztársaság Kos- suth-díjjal kitüntetett művésze is fel­lépett. Képünkön Fischer Annie zongoramű­vésznő, az őt körülvevő érdeklődő fia­taloknak aláírásokat ad. ★ ★ ★ l 1 A falut választom Négy lány ülte körül az asztalt. Ljuba Panova tizennyolcadik szü­letésnapját ünnepelték. Panova néni, az ünnepelt édesanyja, szün­telenül hordta az asztalra a sok fi­nom falatot. — Lányok — szólalt meg Pano­va néni, miután végigtekintett a négy vidám nagylányon — két hó­nap múlva kezetekben lesz az érettségi bizonyítvány. Határozzá­tok el, hogy öt év múlva ugyan­ezen a napon összejöttök nálunk Krasznodarban és beszámoltok, hogyan alakult az életetek. A javaslatot harsány hurrá fo­gadta. — Én akkor már a kraszno- dari középiskola tanárnője leszek — kiáltotta az ünnepelt. — Mása, te talán az Uraiban dolgozol majd, valamelyik nagy gyárban, ugye? — Én pedig, Vál'jával együtt, éppen akkor végzem el az orvosi egyetemet — jegyezte meg Alek- szandra Sapilova. — Nem. lányok, én nem leszek orvos. Másként határoztam! — szólalt meg Válja, azaz Valen- tyina Verba. A lányok is. Panova néni is meg­lepetten kapták fel fejüket. Válla elpirult zavarában és csak hosz- szas nógatás után indokolta meg elhatározását. — A téli szünetben odahaza voltam. Sztarominszkben. a szov- hozunkban. Sokat beszélgettem a 'anyokkal. a szovhoz vezetőivel és főként apámmal, akit az ősszel tüntettek ki a Lenin-renddel... Arról esett szó, hogy micsoda vál­tozások lesznek a gazdaságunkban. No meg arról is. hogy a párthatá­rozatból csak akkor lesz valóban jólét, ha minden ember fegyelme­zetten megfogja a munka véget. Barátnőim, apám és a szovhoz igaz­gatója mind-mind azt magyarázták, hogy a gazdaságokban nagyon sok főiskolai végzettségű vezetőre van szükség. Ez egyébként benne van a párthatározatban is ... És meg­győztek arról, hogy — mezőgazda­sági főiskolára kell mennem. Dön­töttem. Öt év múlva nem orvos, hanem mezőgazdasági szakember leszek és talán éppen a mi szov- hozunkba küldenek munkára. Válja benyúlt retiküljébe és egy köteg fényképet húzott ki. — Nézzétek, ezeket a képeket adták útravalóul. Látjátok, itt apámmal állok a kombájn kor­mány kerekénél A nyáron, az isko­lai szünetben együtt dolgoztam vele. megtanultam a kombájnve­zetést és nagyon megszerettem a földet Még jobban, mint azelőtt. .. Talán eljön majd az idő, amik >r a Vzrba-családban két Lenin-ren- des lesz: Verba kombájnvezető és leánya, Válentyina Verba főagro- nómus. . Ezen a másik képen Ligyija G'i- rát. volt iskolatársnőmet láthatjá­tok a rsirkefarmcm Talán ő a leg­boldogabb lány a szovhozban. Ta­valy háromszázezer tojást adott be az államnak. Rekorderedmény. Olyan prémiumokat kap, hogy mindenki arról beszél. Aztán itt van egy másik kép. Almaszüret. Barátnőmet, Klávát ábrázolja, akit vándorzászlóval tüntettek ki, mert ö nyerte meg a kerület gyümölcs- termesztőinek versenyét. Be én is rajta vagyok a képen, igen, az a lány, ott hátul — én vagyok. Éppen akkor készült a felvétel, amikor segítettem Klávának.. — És nézzétek a többi képet. Ezek a fejőnők géppel fejik a te­heneket. Ezt a másikat Szása Glus- ko ajándékozta nekem ... Tudjá­tok, hiszen már beszéltem róla ele­get — mondta és elpirult — ő a teherautó-részleg diszpécsere. Ép­pen a napi feladatokat osztja ki. És a többi kép mind arról beszél, hogy milyen szépen, milyen jólét­ben élnek az emberek a szovho- zunkban. Pedig „mindössze” har­mincezer katasztrális holdon dolgo­zunk. És amellett Sztarominszíc a Kubány legaszályosabb vidékén van. De olyan emberek dolgoznak itt, akik még ezen az aszályos vi­déken is virágzó gazdaságot te­remtenek. És ha sok jólképzett ve­zetője lesz a szovhoznak és minden szovjet gazdaságnak, akkor még szebb lesz az életünk Ehhez én is hozzá akarok járulni, ezért kérem majd felvételemet a Tyimirjazer Mezőgazdasági Akadémiára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom