Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-15 / 38. szám
OJlFJttSJte Nagy utat tettünk meg Az Üj Ifjúság 1954. április 24-i számában a szerkesztőség i találta a legjobb írásoknak. A két pályázó Markotán Pál és Paksy irodalmi pályázatot hirdetett. A pályázat témája „Mennyit vál- László, leközölt írásaikért szerzői honoráriumot kapnak és érté- tozott falum a felszabadulás óta” volt. A beküldött pályázatokat kés könyvjutalomban részesülnek, szerkesztőségünk megvitatta és az alább közölt két pályázatot [ A múlt rendszert, ez ab bún az időben éld ifjak nem felejtik el soha- Csak az én gyermekkoromra visszaemlékezve, elég az emberek emlékezetébe idézni, hogy én és a hozzám hasonló társaim az élet legalján éltük fiatal korunkat. Iskolába vagy hiányosan, vagy alig jártunk Egyszerilen annál az oknál fogva, hogy a téli ruhánk is az volt. ami a nyári, esetleg még elnyűttebb. Nem egy társam az egész telet otthon húzta át mert nem volt lábbelije. Volt olyan eset is, hogy ahol több gyerek volt, felváltva hordták cipőjüket, s így hol egyik, hol másik ment az iskolába. S hogy a kép teljesebb legyen, még azt is meg kell mondani, hogy jobban el tudtuk viselni a nélkülözést, meg az elég gyakori koplalást otthon üldögélve, mint az iskolában. Csak az én gyermekkoromra visszaemlékezve is, így látom a falumat:' a falu nagyobb része vályogviskó, a másik része tehetős emberek módos háza. Az lyikben nélkülözés, a másikban gondtalan élet. A falu egyik fajta embere — s ezek voltak a legtöbben — éhező agyondolgozott ember, a másik — s ezek csak néhányan voltak, de ezek voltak a falu teljhatalmú urai — egészséges, jómódú ember. Emlékszem arra az esetre, hogy szóbakerült u villanyvilágítás bevezetése az elöljárók között, de mivel nekik is hozzá kellett volna járulni némi anyagiakkal, hát inkább lemondtak arról, hogy bevezessék a villanyt. Ezt az elhatározásukat a következő- kép magyarázták: ha jó volt apámnak meg anyámnak a petrol, jó lesz nekem is. No. de nemcsak a villannyal voltak így községünk régi elöljárói. Nem törődtek az utakkal sem, a falu karbantartásával sem. S ha valakinek a falu szegényei közül eszébe jutott volna, hogy a háza előtt lefolyóárkot kellene ásni, mert különben befolyik az udvarára a víz. két lehetőség előtt állott. Vagy bemegy a községházára s szóvá teszi a jegyző tír előtt s akkor megkapja a megbélyegző büdös lázitó, kommunista nevet, vagy peaig saját maga megpróbálja levezetni az összegyűlt vizet valamiféleképen a háza elől. Sokáig lehetne sorolni az elszenvedett keserűségeket, a megalázottságot, a nélkülözést De azt hiszem emlékszik mindenki az első köztársaságra U. meg a Horthy-rendszerre is. — S ez elég. Elég sok mindenen mentünk keresztül ahhoz, hogy értékelni tudjuk mostani helyzetünket, megváltozott viszonyainkat. A felszabadulás után községünkben is megindult az új élet irányába tett cselekvés, az épí- tőmunka. Eltartott egy-két évig, amíg kihevertük a háború által okozott pusztítást, s Benes burzsoánacionálista politikájának káros következményeit. De mi akkor sem hagytuk abba a megkezdett munkát, hanem dolgoztunk azért, hogy munkáink áltat szebb és boldogabb jövőt biztosítsunk magunknak. Szervezetekbe nem volt szabad belépni, ezzel is hangsúlyozták a Benestöl _ eredő burzsoánacionabista politika hatalmát. De hála Csehszlovákia Kommunista Pártjának, hogy a Februári eseményekkel meghozta a teljes szabadságot nekünk, a Csehszlovákiában élő magyaroknak is. A Februári események után községünk rohamosan fejlődött Legelőször is meg tudtuk J<>- lósítani régi óhajunkat, hogy községünkbe bevezethessük a villanyt. Ekkor már nem volt ellenség, nem volt. aki ellentmondott volna a lakosok jogos kívánságának. Most megnézheti akárki falunkat, minden házban villanyvilágítás van, s tevés ház van a faluban, ahol az esti órákban ne szólna a rádió S azóta megváltozott a falu külső képe is. Az emberek sokkal többet törődtek házuk- tájával, mint bármikor eddig. Lassan eltűnnek a nádfedeles viskók s helyükbe új házak épülnek, amelyek igen mutatósak, világosak és tágasak Azután kiköveztük a falu majdnem minden utcáját. Fokozatosan tűnnek el a sáros utcák s az állomás fel* lól karbantartott ★ út vezet, olyan amire büszkék vagyunk. A falu kis- és középparasztjai közös gazdálkodásra léptek, megalakították az egységes föld- müvesszövetkezetet, amelyben az első naptol kezdve komoly elhatározással és eredményesen dolgoznak. Ma már szövetkezetünkben gabonafélékből az átlagos hektárhozam 22—26 méter- mázsa. Még az 1950—51-es évben községünk a szövetkezeti gazdálkodás terén kisebbségben volt, de vezetőink jó szervezési es politikai meggyőző munkája meghozta az eredményét. Szövetkezetünk áttért a harmadik típusra és 2.298 hektáron gazdálkodik. A Túzok-pusztai ne- gyediktipusú szövetkezet pedig 311 hektáron. Községünk egységes földművesszövetkezetének 207 aktív tagja van, a tú- zoki szövetkezetnek 51. Szövetkezetünk dolgozói ma már meggyőződtek arról, hogy közös munkájuk nem hiábavaló és munkájuk nyomán mindenütt látják az eredményeket. S emellett érzik az állami gondoskodást is, hiszen szövetkezetünk 4,117.500 korona hosszúlejáratú kölcsönt kapott az államtól, amiből szövetkezetünk öt közös szarvasmarha- és egy sertésistállót épített fel. Ezenkívül két tyúkfarmot és dohányszárl- tót is. De községünk kulturális téren sem maradt le. Ma már mozihelyiségünk van, van kisdedóvónk, magyar nemzeti iskolánk, két szlovák iskolánk. Míg azelőtt a tűzvédelmünk csak kézi fecskendővel rendelkezett. ma már két új motor- fecskendővel bővült a felszerelés. A felszabadulás után községünkben egymásután nőttek a.' az új házak, csaknem hetvenöt családi ház épült fel az utóbbi időben. Míg a járási székhellyel összekötő út 1949-ben járhatatlan volt, ma már autóbusz közlekedik rajta, amely összeköt bennünket járásunk többi községével. De községünk az egészségügyi terén sincs lemaradva a többi hozzánk hasonló faluhoz képest. Éppen most érke★ zeit meg hozzánk egy köroroos, aki a mi községünkben telepedett le. Falunk üzletei nemcsak bennünket látnak el, hanem a környező falvak lakóit is. Nagyon sok mindenről lehet itt szólni. Ne felejtsük ki ükkor azt a gondoskodást sem, amiben az állam az uj házasokat részesíti, mintegy aláhúzva az alkotmányban lefektetett családvédelemről szóló törvényt. Hiszen csak községünkben 13 új házaspár kapott ilyen segélyt, ami közel 75-000 koronát tesz ki. A múlt év szeptemberében hozott párt- és kormányhatározat községünk előtt új távlatokat nyitott meg és lehetővé tette. hogy falunk építésében merészebb terveket válthassunk valóra. A mostani jelöltek feladata lesz majd felépíteni községünkben az új tehénistállót amelyet 96 darab tehén befogadására terveztek, a minden követelménynek megfelelő modern sertésólat, a két tyúkfarmot. amelyekben 500—500 darab tyúk fér el. Az ő feladatuk lesz a 2.500 q befogadóképességű új raktár felépíttetése, — 1960-ig felépítjük községünkben az új egészségügyi házat és egy autóbuszmegállót váróteremmel s ugyanígy létesítünk egy helvi hangosanbeszélőt is. Ezek azok, amiket elértünk és azok a tervek, amelyeket el akarunk érni. Ezek a tervek feltárják előttünk a jövőbeni falunk képét s ezeknek a terveknek a megvalósítása ránk. dolgozók ■■■■i vár és az új nemzeti bizottság tagjaira, akiket már régtől ismerünk és megbízunk bennük. Ezek a jelöltek munkájukkal bebizonyították, hogy a szocializmus építéséből eddig is oroszlánrészt vállaltak. Lakosságunk május 16-án határozottan fog a szavazóurnák elé lépni, tudja, hogy megbízhat azokban, akikre szavazatát leadja s eszébe fog jutni az az idő is, amikor vagy nem volt, joga szavazni, vagy olyanra keNett leadni szavazatát, akinek minden hatalma csendőr szűrön gon nyugodott. PAKSI LÁSZLÓ, Ekecs Mennyit változott falunk a felszabadulás óta Kilenc év telt el azóta, hogy végleg elhallgatott a haláltontó ágyúk ugatása és ez utolsó füst- gomolyag is szerteoszlott, mely a német pribékek kezei nyomán újra és újra feketére festette a láthatárt. Elmentek, veszettül futva, maguk után romot, az emberek szívében pedig keserűséget ' hagytak. L v volt ez a mi falunkban is, amikor öthetes ágyútűz után először lélekezhet- tünk szabadon, először örülhettünk a már annyira óhajtott szabadságnak. Örült szívünk, örül a lelkünk, pedig siralmas volt ránézni lakuk állapotára. A megrongált épületek üvegtelen ablakaikkal úgy néztek a semmibe, mint a világtalanok. Szinte azt gondoltuk, hogy csak azért vesztették el üvegszemüket, hogy ne kelljen végignézni azt a szörnyűséget, amit a háború okozott. A kerítések, amit még eddig csak azért nem tüzelték el, mert a gyomtól már nem látszottak, kidőlve hevertek. Az emberek nemtörődömök, mintha már megszokták volna a pusztulást. A tavasz azonban kimozdítja őket fásultságukból és igyekeznek környezetüket barátságossá tenni. Egy kicsit nehezen indul a dolog, mert pénzért nem naivon lehet beszerezni a szükséges dolgokat, amibe mindjárt belekapaszkodik a falu volt vezetősége. — Ki látc . még ilyen világot — mondják — ez embernek hiába van pénze, nem kap érte semmit, akár fűtöpapírnak is használhatja. A nagyobb gazdáknál meghallgatásra talált a rágalom, mert nekik azelőtt :s volt pénzük és még cipőjegyet is ők kaptak, tehát nem is éltek o- lyan rosszu, ' helyi nemzeti bizottság látta, hogy sürgősen tenni kell valamit, nehogy a reakció a meg i számára nyerje meg a kisebb gazdákat és a munkásokat. Ezért így okoskodtak: A falunak terményt kell adni, a szovjet cseDatok utánpótlására. Ez rendben is lenne, hiszen jó pénzt fizetnek érte, a baj ott kezdődik,, hogy a paraszt a kapott pénzért nem tudja megvásárolni azt, amire nagyon nagy szüksége volna. Valahogy mégis csak meg lehet oldani a dolgot, legalább is meg kell próbálni, így született meg aztán a parasztok és a katonák közti kapcsolat, melyben mind az egyik, mind a másik fél megkapta, amit kívánt. A szovjet katonák zabot, szénát, burgonyát, vágómarhát kaptak, helyette pedig üveget hoztak Zlatnóból a vakon tátongó ablakokra, lovat adtak a tavaszi vetés kisegítésére. Pol- tárból cserepet, a hegyekből pedig épületfát szállítottak. így aztán megszűnt az elégedetlenség és a háborúokozta sebek is kezdtek beheg dni. Már régen kivonult a felszabadító csapat, lassan kezdtek a hadifoglyok is hazaszáilingózni. Egyik-másik segített az új rend megteremtésében. Az 1946-os év azonban megállította a fejlődést. A szociáldemokraták kezdtek basáskodni, az a párt, melyben a kommunistákon kívül mindenki helyet kapott. Mondani sem kell, hogy e vezető szerepet a nagyobb gazdák foglalták el, akiknek nem volt érdekük a fejlődés. Azt tartották, hogy ha a házuk tája rosszul néz ki, szegényeknek nézik őket és ennek leple alatt nyugodtan fekeíéz- hetnek. Ebből aztán ki is vették a részüket. Ez volt egyedüli „érdemük". A megfogyatkozott kommunista párt tagjai látták a spekulációt, de isebbségben voltak és egyeuüli amit tehettek, hogy erőt gyűjtöttek a nagy le- számolásr . Az 1948-es Februári Győzelem aztán pontot tett a falusi nagygazdák uraskod a végére. Volt is mit hallgatni a kommunistáknak. De ők nem adtak e reakció hangjára, amit elhatároztak, meg is valósították. Melyek voltak azok a feladatok, amiket meg k : va '■« tr.rv ’ Es'seben az EFSz megalakítása. Természetesen a „módos gazdák” összehordtak mindent, a közö6 konyhától a közös asszonyig, de ez sem használt. Akik szorgalmazták a szövetkezet megalapítását, ki is tartottak mellette. Az igaz, hogy I. típust alakítottak, de már ez i6 sokat jelentett. Az új vezetőség úíjáélesztette a lehűtött építkezési lázat. Ez új, már sokkal szélesebb méreteket öltött, mint a r^gi. De igaz is, hogy nézne ki a szépen rendbeszedett házak sora, régi sáros utca szélén? Azt is újjá kell é- píteni. Ezt el is fogadják. És milyen jó most a szövetkezet, mely traktoraival beszállítja a szükséges követ és homokot. A fejlődés útja megállíthatatlan. Előbb II., majd III típusú gazdálkodásra tértek át a szövetkezet tagjai. Ez a tény forradalmasította legjobban falunk életét. A közös gazdálkodás, a közös vagyon összehozása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy falunk gazdagodjon, szépüljön, új arcot öltsön. Szinte új negyedet képez a falu s élén épült új tyúkfarmok, diszne- és, tehénistállók sene.. E &>k szép dolog láttára azok az emberek is megelégedettek, akik ed«. !g morogva és sanda szemmel néztek a szövetkezetre. Hiába, akármit is mondunk, de így sokkal köny- nyc-bb. Nemesített vetőmagot veu.ek, és azt sem csak úgy találomra, hanem úgy, ahogy ezt szakszerűen kell H'H mégis csak igazuk van ezeknek a kommunistáknak. ők ajánlották, hogy a szövetkezet küldjön valakit iskolára. így is tettek és ez az, aminek most na ív hasznát veszik. Szinte el sem hisszük, hogy milyen sokat tanúit a mezőgazdasági tudományokból a mi Róbertunk, de az a fontos, hogy amit megtanult, tudja és jól tudja. No de, majd megfeledkeztem a villanyról. Bizony, úgy ven, hogy a petróleumlámpákat felcseréltük fénvesen égő villanykörtével. Az igaz, hogy a villanyt nemcsak világításra használjuk, hanem szecskát is azzal vágunk a tehenek részére és még sok másra is felhasználjuk. Erről jut eszembe, hogy azelőtt, míg villany nem volt, egy-két rádió volt ;ak a faluban, az is csak ritkán szólt, mert sajnálták az akkumulátort, amely hamar kifogyott, de amióta villany van, minden harmadik házból cigányzene, vagy ismeretterjesztő előadások szűrődnek ki az ablakok résein. Persze, a fiatalok sem olyanok, mint azelőtt. Eddig csak tengődtek, nem volt hol összejönniük, de most ők is kikövetelik a maguk részét. Meg is kapják, ami jár ,.ekik. Kultúrházat építenek, olyan vidáman cseng ajkukon a nóta, miközben az alaphoz szükséges követ rakják le a traktorral vontatott pótkocsiról, hogy ez ember mindjárt megérzi, hogy szívből csinálják. Az ioaz, hogy maguknak csinálják, mert itt fognak majd ösz- szejönni olvasókörbe, színdarab- próbára, egyszóval, az lesz az ő új otthonuk. Milyen szép is lesz. Már előre büszkék rá, hogy a megváltozott újercú faluban, az új otthonban, ők fogják terjeszteni az új kultúrát, ők, az új emberek, a jelen' \s jövő emberei. MARKOTÄNY PÁL BRATISLAVA 1945. május 15. Életszínvonalunk emelkedése 1937-lói 1953-ig grafikusan ábrázolva Ezek a számok fényesen bizonyítják azt, hogy a szocializmust építő hazánkban mily rohamosan fejlődött gyermekeink, ifjúságunk, dolgozóink életszínvonala. 1937-hez viszonyítva 1953-ban 343.150-re emelkedett a gyerekek üdültetési száma. 1937-ben minden 1000 gyerek közül 119 meghalt. 1952-ben pedig már csak 55 halt meg, s ez 1954-ig még lényegesen csökkent. űíl 50 űűű Amíg 1937-ben csak 2.310 gyereket vettek fel a bölcsődékbe, addig 1950-ben már 22.633-at. AÁ Az óvodákban 1937-ben 88.725 gyerek volt, 1950-ben 256.306. A főiskolások száma 1937/38-as iskolai évben 12.000 volt, 1953-ban 47.600. Életszínvonalunk emelkedése százalékban kifejezve: 1937-ben a falvaknak csak 34 százalékában volt telefon, 1953-ban a telefo- nositás tervét 100 százalékra teljesítették, úgy, hogy ma már minden egyes faluban van telefon. Amíg 1937-ben csak 1,034.000 lakosnak volt rádiója, addig 1952-ben 2,719.000-nek. 1937-ben 3 millió ember látogatta a színházakat, 1952-ben pedig 10 millió. 1937-ben csak 18 színházunk volt, 1952-ben már 58. 1937- ben a mozikat 87 millió ember látogatta, 1952-ben pedig 128 millió. 1937-ben 1.837 mozink volt, 1952-ben már 3.526. 1937- ben 13.100 könyvtárunk volt, 1952-ben pedig 21.800. 1937-ben 32 millió volt a kiadott könyvek száma, 1952-ben pedig már 90 millió könyvet adtunk ki. Ezek a számok 1954-ig lényegesen emelkedtek.
