Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-01-16 / 4. szám

6 Dl IFIÜSÁG i<?54 január 18 Jóséi Jónás elvtárs beszámolója a CsKr Központi Bizottságának 1954. január 11-én lai tott ülésén széniparunk lovabbi sikeres fejlesztéséről Jozef Jónás elvtárs e CsKP Központi Bizottságának 1954 január 11-én tar­tott ülésén a széniparunk eredményei­ről számolt be és egyúttal megvilágí­totta azokat a feladatokat, amelyeket meg meg kell valósítani a széniparunk további sikeres fejlesztésének érdeké­ben^ Iparunk termelési térfogata az el­múlt öt év alatt több mint kétszere­sért növekedett, emellett a gépipari termelés több mint háromszorosára emelkedett. A termelési eszközök ter­melése igen gyorsan fejlődött. Ez alap­jában megváltoztatta nálunk a körül­ményeket, kiküszöböltük a kapitalista államoktól való függést. Az iparunkból megteremtettük népünk életszínvonala további emelkedésének szilárd alapját. A munkanélküliséget is teljesen kikü­szöböltük. Népgazdaságunk azonban nem minden ága fejlődött egyenlően és a kívánt kölcsönös arányban. Főleg . nyersanyagalapunk fejlődése maradt el a többi ágak mögött. Az elmaradás részben még a tőkés múlt öröksége. Nagy része van ebben még az áruló Slánsky banda tevékenységének is, de a vezető gazdasági szerveink, miniszté­riumaink, föügyosztályaink és a kom­binátok irányításában mutatkozó követ­kezetlenség és hiányosság is okozták. Mind ez ma nagy nehézséget okoz nép­gazdaságunknak. Néogazdaságunk egyenletes fejlesz­tése, tehát a múlt év szeptemberi kor­mánynyilatkozatban kitűzött feladatok teljesítése is attól függ, milyen gyor­san tudjuk kiküszöbölni azokat ez aránytalanságokat, amelyek népgazda­ságunk alapágainek, főleg népgazdasá­gunk nyersanyagalapjának elmaradása okoz. A szénipar az első ötéves terv idején jelentős, mértékben hozzájárult népgazdaságunk fejlesztéséhez. A szén­fejtés 1948-hoz viszonyítva 1953-ban tizenhárom és negyedmillió tonnával emelkedett. E sikerek ellenére azonban « szénipar már néhány év óta lemarad a népgazdaság fejlődése mögött. Míg az ipari termelés az első ötéves terv­ben több mint kétszeresére emelkedett, a köszénfejtés 13.80/0-aI, a barnaszén­fejtés 45.50/0-a 1 növekedett. Ennek kö­vetkeztében komoly aránytalanság kö­vetkezeit a fütöanyagalap és népgaz­daságunk szükségletei között. Ez az aránytalanság lassítja az ipari terme­lés növekedésének ütemét. Nyilvánva­ló, hogy a szénfejtés növelésének üte­me ma nem felel meg a népgazdaság többi ágai fejlődési ütemének. Lénye­gesen fokoznunk kell a szénfejtés fej­lesztésének lendületét, hogy a szén- ipar ne váljék népgazdaságunk fejlő­désének fékezőjévé. Javítsuk meg a munka irányítását és szervezését a széniparban A szénipar fejlesztésében sok hibát elkerülhetnénk, ha az egész irányító apparátus a minisztériumoktól Kezdve az üzemekig politikailag és szakmailag feladatainak magaslatán állna. A jó irányítás szén-iparunk egyik legsarka­latosabb problémája. Az is hiba, hogy politikai és szakmai tudás hiányában sok szénipari dolgozó igyekszik a rá­bízott feladatokért járó felelősség alól kibújni. Károkat okozott az admi­nisztratív apparátus túlburjánzása is a széniparunkban a minisztériumtól kezd­ve a trösztökig. Sok szakképzett mű­szaki és adminisztratív dolgozó elvesz­tésével pedig szintép gyengült a ter­melés. Ezek a tapasztalatok azt mutat­ják. hogy iparunk átszervezését 1951- ben, amelynek ki kellett volna küszö­bölnie e hiányosságok okait, nem min­denütt valósították meg teljesen és a gazdasági apparátus egyes dolgozói ezzal, hogy ezt formális ügynek tekin­tik és tovább hivataloskodnak a régi módon a minisztériumok, a főügyosztá­lyok és az üzemek vezetőségének irá­nyító munkájába régi rendetlenségeket visznek be. Ezért fontos, hogy a fö- ügyosztályok jogait és kötelességeit átruházzuk az osztravai és mosti kom­binátokra és a többi szénmedencék számára főügyosztályt létesítsünk a fűtőanyag és energetikai mimsztérium mellett. Egyidejűleg nagy súlyt kel! fektetnünk az irányító műnké módsze­reiben mutatkozó hiányosságok kikü­szöbölésére a minisztériumtól kezdve a tárnákig: ki keli küszöbölnünk a fe­lületességet és formaiesságot a köte­lességek teljesítéséből: be kel! vezet­nünk a tárgyismeret alapján való dön­tést a problémákról, be kell vezetnünk a kiadott irányelvek és utasítások tel­jesítésének rendszeres ellenőrzését, el kel-1 fojtanunk minden olyan törekvésl amely a felelősség alól való kibúvásra • irányul és mindenütt támogatnunk kell a felelős dolgozók tekintélyét. Javítsuk meg a munka megszervezését a tárnákban A munka jó megszervezésének egyik alapfeltétele e bányákban a ciklusos grafikon szerint végzett munka követ­kezetes bevezetése, amely a munkater­melékenység növelésének és a fejtési terv rendszeres teljesítésének alapfel­tétele Az Osztrava-karvini szénmeden­cében szép termelési eredményeket érnek el e ciklusos grafikon bevezeté­sének alkalmazásával. Ezért necsak az Osztrava-karvini szénmedencében, hanem a többi mély- és köszénbányá- ban is a vezető műszaki káderek és valamennyi bányamunkás törekedjen arra, hogy ciklusos grafikon szerint dolgozzanak. A gépesítés sokat segít bányászaink­nak e nehéz munkában. Az osztravai szénkotnbinát orlovai trösztjének bá­nyáiban 1953-ban azért sikerült 102.50/o-ra teljesíteni a tervet, mert kihasználták a gépeket. Azonban a gépi berendezés terén még sok mindent kell botolni. Gépalkatrészeket és pót- alkatrészeket is kell biztosítani a bá­nyagépek számára. A gépesítés fejlesz­tésében az 1954 évi terv sok feladatot tűz ki. A szénipar dolgozói, különösen a fiatalok, váljanak a gépek jó isme­rőivé és legyenek jó szakemberek. A gépek jó kihasználása a dolgozók egyéni kezdeményezésén is alapszik és ezt minden dolgozó tartsa szem előtt. Biztosítsuk az állandó dolgozó kádere­ket — javítsuk meg a gondoskodást a dolgozókról A szénfejtés tervének teljesítésében felmerülő nehézségek egyik fő és köz­vetlen oka a nagy munkaerőhullámzás és ,a munkaidő elégtelen kihasználása. A párt, a kormány és a Forradalmi Szakszervezeti ' Mozgalom az elmúlt évben nagy erőfeszítést tettek, hogy biztosítsák kellőszámú dolgozó özönlé- sét a bányákba. Ennek eredményekép­pen a munkaerők helyzete bányáinkban lényegesen jobb, mint az elmúlt év­ben. Ami az állandó dolgozókat illeti a helyzet nem javult, hanem rosszab­bodott. A bányák részére nem áll elég munkaerő-tartalék. A bányákban lévő munkaerőhiány egyik oka az is, hogy ma a munkások részére sok jó mun­kaalkalom kínálkozik. A munkások, akik a bányába jönnek dolgozni, sze­retnék, ha a családjuk is a bányához, a munkahelyhez közel lakna. Viszont a bányamunkások és családjuk részére még nincs megfelelő számú lakás biz­tosítva. Ha a bányamunkával többet is keresnek a dolgozók, de lakáshiány miatt nem jönnek a bányába dolgozni. Ezért megfelelő és jó 'akásokat kell építeni. A fiatal bányászokat az eddi­ginél jobb helyekre kell beosztani dol­gozni és jobban kell róluk gondoskod­ni mint eddig. Meg kell javítani az el­szállásolásukat, a kulturális lehetősé­geiket. Ezért fontos, hogy a fiatal bá­nyászok otthonai nevelőmunkásainak kiválasztására is több gondot fordítsa­nak. Hasonlóképpen pártszervezeteink­nek, a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galomban» és főleg a CslSz-ben dolgozó kommunistáknak politikai feladatukat kell látni abban, hogy a tárnákban, a munkahelyeken és a munkaidő után is megteremtsék a fiatal bányászok to­vábbi szakmai fejlődésének feltételeit. Érvényesítsük helyesen a munka igazságos jutalmazásának elvét A szénipar további fejlesztésének és a szénfejtés terve teljesítésének bizto­sítására egyik legfontosabb tényező a bér, amely a jutalmazás szocialista elve alapján az elvégzett munka meny- nyisége és minősége szerint alakul. Az eddigi rendelkezések lényegesen meg­javították a bér és fizetési feltételeket a széniparban. Emelkedik a munkások és segédmunkások jutalmazása a fej­tési terv teljesítéséért és túlteljesíté­séért. Jutalmakat állapítottak meg a ciklusos módszerrel dolgozó bányászok részére is. A folyamatban lévő bér- és fizetésrendezéseknek az a célja, hogy kiküszöböljék az érvényes bérrendszer­ben előforduló helytelenségeket és méltánytalanságokat. A jutalomrend­szert úgy állapítjuk meg, hogy a mun­kásokat ösztönözze a többtermelésre. A jutalomrendszernek elő kell segíteni a szérvfejtés tervének biztosítékát. A bányáink vezetőségei, trösztök és kom­binátok és igazgatóságok kell, hogy alapvetően megváltoztassák viszonyu­kat a bérpolitika elveinek érvényesíté­séhez. Történtek olyan esetek, hogy a bányaipari ágak igazgatói a miniszté­rium kollégiumán azzal érveltek, hogy a fejtés azért nem halad, mert a bá­nyászok keveset keresnek. A valóság­ban a dolog sokszor úgy fest, hogy a bányászok, amint mondják a tárnában ilnek, mert a kifejtett szenet nem tudják elszállítani és nem biztosítanak számukra a dúcoláshoz megfelelő mennyiségű anyagot. Tehát a bányá­szok azért keresnek keveset, mert nem tudják a fejtést végezni, mert a bánya vezetősége nem teremtette meg a bá­nyában a folyamatos ciklusos munká­nak műszaki előfeltételeit. A szénfej­tést helyesen kell megszervezni, mert csak így lehet biztosítani a bányamun­kások jó keresetét. Csökkentsük az önköltségeket, harcra fel a terv teljesítéséért A szénfejtés valamennyi kérdését és főleg a bér- és fizetési rendszer, a ju­talomrendszerek érvényesítését állan­dóan közvetlen összefüggésbe kell hoz­ni a munkatermelékenység fokozódá­sával és az egy tonna kitermelt szénre eső önköltségek csökkentésével. A bá­nyák vezetőségei úgy értelmezték a fiárt és a kormány a bányákról való gondoskodását, hogy sok pénzt és be­ruházási anyagot kérhetnek a terme­léshez. A kezdeményezés nem mindig volt meg ahhoz, hogy ezeket a költ­ségeket visszatérítsék az államnak. Az önköltségek az ötéves terv folyamán például a fekete szénnél 39.34%-kal emelkedtek. Az önköltségek, a bérek fizetések emelésén kívül, a nyers- és segédanyagok, energiaköltségek arány­talan növekedése miatt is emelkedtek, így például az Osztrava-karvini kör­zetben a tervezett energiaköltségeket az 1953. év 1-3. negyedévében 12.80/q- kal lépték túl és az anyagköltségek is lényegesen növekedtek. Ezért vala­mennyi üzemben könyörtelen harcot kell indítani az önköltségek szüntelen csökkentéséért az üzem legmagasabb- fokú gazdaságosságáért és a munka­termelékenység szüntelen növeléséért. Bányászaink az új évben nem akar­nak egy tonna szénnel sem adósai ma­radni népgazdaságunknak. A szénfejtés és a szénfogyasztás közötti eddigi aránytalanságot azonban nem lehet megoldani csupán a fejtés fokozásával, hanem szükséges ehhez a szigorú ta­karékoskodás és a tüzelő helyes fel- használása mindenegyes fogyasztó ré­széről. A tüzelővel és az energiával még sokat tudunk takarékoskodni. Kell, hogy a tűzelőfogyasztás és a megtakarítás fontos kérdésévé váljék magának a tüzelő és energetikai mi­nisztériumnak Is és éppen a bányák nem fordítanak kellő gondot a tüzelő és a villanyenergia megtakarítására. Azonban feltétlenül fontos, hogy a tü­zelő és az energiafogyasztás csökken­tése az összes termelési vezetők és az összes üzemi dolgozók ügyévé váljék. A szénfejtés fejlődése döntötte el ma az egész nemzetgazdaság fejlődé­sének ütemét, a dolgozók életszínvo­nalának növekedését. Az idei tervszerű feketeszénfejtés 8.50/0-al, a barnaszén- fejtés 7.90/0-al növekedik. Nagy felada­tok ezek, de teljesíthetők. Erről tanús­kodik a terv teljesítése a múlt év utolsó negyedében. 1953 utolsó negyed­éve, alatt a feketeszénfejtés tervét 102.80/0-ra, a barnaszénfejtési tervet 100.60/0-ra teljesítették. Bányáinkban több munkakollektívát a köztársasági elnök zászlajával, a szovjet bányászok és a kormány zászlajával tüntettek ki a jó munkájukért. Szénbányászatunk­ban mindenféleképpen érvényre juttat­ják a szovjet munkamódszereket is. A szovjet sztahanovisták és technikusok tapasztalatai alapján oldják meg bá­nyászaink a munkában felmerülő hibá­kat, akadályokat. A szénfejtés ma gaz­daságunk legfontosabb része. Nincs ma olyan ágazat, amelyre ne terjednének ki a szénfejtéssel kapcsolatos problé­mák és feladatok. Ezért a bányászokat új modem technikával kell felfegyve­rezni a szénfejtésben. Meg kell szer­vezni a kifejtett szén folyamatos el­szállítását. Végül új és további szén­készleteket kell keresni, helyre kell állítani a régi bányákat és újakat kell építeni. Szükséges, hogy elsősorban a kommunisták tartsák saját ügyüknek ezt és járuljanak hozzá gazdaságunk alapvető aránytalanságainak kiküszö­böléséhez. Az utunkban állé akadályok eltávolításában a CsISz-nek is részt kell venni. A szénfejtés tervéért nem­csak a bányában kell harcolni, hanem a gépipari üzemekben és a közlekedés megszervezésében, egyszóval valameny- nyi szakaszon, amelyek megteremtik az előfeltételeket a szénfejtés fejlesz­tésére. Közeledik a X. pártkongresszus. Ez az esemény legyen alkalom arra, hogy a kötelezettségvállalások ezreivel hoz­zájáruljunk a szénfejtési terv teljesí­téséhez. A Párt, a Forradalmi Szakszer­vezet és a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség előtt az a feladat áll, hogy megoldjuk azokat a problémákat, ame­lyek a szénfejtésünket még eddig aka­dályozzák. Hogy az akadályokat el tudjuk távolítani, a bányákban még több gépet kell alkalmaznunk és emel­nünk kell a bányászok politikai és szakmai tudását. Nem fér kétség ah­hoz, Hogy bányászaink a többi dolgo­zókkal együtt Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának vezetésével a szénharc­ban győzni fognak és így biztosítják hazánk további felvirágoztatását. Békében, barátságban ... BraUslavaban a Pionír-Palotában t'z Antifasiszták Szövetsége igen benső­séges ünnepélyt rendezett. Az ünnepélyen a koreai diákok is megjelentek, akiket pionírjaink melegen üdvözöltek. A pionírok könyveket ajándékoztak egymásnak és az ajándékkönyvekbe a baráti összejövetel emlékére kedves ajánlásokat írtak be. Tanulunk, szórakozunk A nagyüzemi gazdálkodásnál igen nagy szerepet játszik a könyvvitel. A helyes könyvelés a gazdálkodásnál ép pen olyan fontos, mint a mérleg a kereskedőnél, amely állandóan mutat­ja a gazdálkodás eredményeit Pártunk és kormányunk határozata alapján az 1952-es évben magyar nyel­vű kétéves számviteli iskola létesült, melynek hivatása, hogy hazánk magyar EFSz-ei részére megfelelt! szakképzett­ségi/ könyvelőket neveljen. Iskolánk tanulói fűként a nők .so­raiból kerülnek ki. Nagyon jól érez­zük itt magunkat. Kényelmes interné- tusi szobákban lakunk, az élelmezé­sünk kitűnő. Tehát minden lehetősé­günk megvan, hogy eredményesen ta­nulhassunk. A tanuláson kívül sporttal foglalko­zunk és kulturális téren sem mara­dunk le. A Csehszlovák-Szovjet Barát­sági Hónap tiszteletére a CsISz-csoport kötelezettséget vállalt, hogy kultúr- brigádiával fellép a környékbeli köz­ségekben. Az előzetes r 'hívás után deeem­bér 5-én Kolozspémán előadtuk 8 „Kend a pap” és az „Első győzelem” című egyfelvonásos színműveket, tánc- és énekszámokkal bővítve Szépen si­került az előadás, sok tapsot kaptunk. ‘Ezzel szemben sehogy sem tudtuk megérteni az ottani igaz2«tó-taní1» viselkedését. Odaérkezésünkkor azzal fogadott, hogy minek jöttetek? Nem hívott ide senki. Az igazgató elvtárs — úgy látszik — ellene van az ilyen munkának. December 6-án Nefnesolcsán is fel­léptünk. ahol szintén jól sikerült elő­adásunk volt. A szereplők mindannyi­an megállták a helyüket. Mégis ki kell emelnünk Radics, Kulacs, Csémy, Majda. Takácsi és Druga elvtársakat. Az iskolánk C TSz-szervezete to­vábbra is azon d lgozik, hogy a tanu­lók a tanulás mellett a kultúrmunkába is bekapcsolódjanak, hogy felépíthessük a szebb és boldogabb jövőnket. A Mezőgazdasági Szám­viteli Iskola CsISz-szer- vezete. Bős. Egy este a mohi kultúrházban X gyengén megvilágított teremben legördült a függöny, fehangzott a taps. A Csemadok évzáró közgyűlése után a színjátszó csoport szórakoztatta az egybegyűlt lakosságot, — ,,A sokat próbált vőlegény” dmU színdarabot adták elő. A kultúrműsor után megszólalt a zene Lassú keringő dallama száll vé­gig a teremben. A jelenlévők a szé­kekkel a fal mellé húzódnak és kíván­csian várnak. A lányok ott ülnek ma­máik mellett, sóvár tekintetük mind­untalan a színpadra téved, ahd a legé­nyek kis csportja áll. 4 legények összedugják fejüket, ta­nácskoznak. No véore Mészáros Tibor elindul. Nemcsak a színdarabban volt bátor, a valóságban is az. A keringöt tempó váltja fel s máris ott táncol Cudor Arankával, a legjobb, mondhat­nánk legbátrabb szereplővel, aki nem félt elvállalni Balázs szolga szerepét és élethűen játszotta végig. Közben a táncoló párok egyre szaporodnak. Van már kit nézni a fal mellett üld öreg néniknek, igyekeznek is kihasználni ezt a jó*alkalmat. Szeretnének belátni még a táncolok szívébe is, vájjon mit érez a Jani, vagy a Pista, mikor az ő unokájával táncol? Már a múlt hé­ten a fonóban összepárosították őket, s ni csak!... még csak nem is tánc il véle, pedig az anyja hogy megígérte. A nagymamák összedugják fejüket . bólogatnak ... nem hallgatnak ezek n mai fiatalok a jó tanácsra, pedig mi­lyen jó lett■ volna... a házuk, a sző­lőjük közel van egymáshoz ... hiába .. ■ már második nóta és mindig más­sal táncol „a kiválasztott”. Hiába hiába — Bizony hiába, ma már min­denki magának választ, így gondolkoz­nak a mohi legények. Helyesen gondol­koznak. A fiatalokkal együtt táncolnak a szövetkezet és a község vezetői. így van ez 7ói. Együtt élnek, közösen épí­tenek, hadd vigadjanak és táncoljanak is együtt a Uldogabb jövőbe veteti hittel. (cs) Kinek van joga táncolni az iskolában? A kishindi CsISz-szervezet tagjai a karácsonyi ünnepek alatt kellemesen akartak szórakozni, ezért táncmulatsá­got terveztek. Ügy tervezték, elkérik az óvoda helyiségét, hiszen most úgy sem ‘járnak oda a kis gyermekek, a mulatság után pedig majd kitisztítják és senki sem veszi észre, hogy ott egy este az ifjúság mulatott. Kérésüket elmondták az iskola igaz­gatójának, a szövetkezet és a nemzeti bizottság elnökének. Ezek úgy döntöt­tek. hogv az óvoda helyiségében nem szabad táncmulatságot rendezni. A különböző iskolatörvényeket addig magyarázták az ifjúságnak, míg csak bele nem nyugodtak és kénytelenek voltak elfogadni az egyik kis helyisé­get. melvet a szövetkezet engedett át számukra. Sajnos a helyiség olvan ki­csi volt, hogv kellemes szórakozásra gondolni sem lehetett. Nagy volt ám az ifjúság meglepetése, mikor pár nap múlva megtudták, hogv a tű’zoltótestület mulatságot tervez, mégpedig az óvoda helyiségében. Ezt eljesen lehetetlennek tartották. Azért négis csak megkérdezték a szövetkezet elnökét. — Az iskola helyiségében senkinek sem szabad táncolni. Ezt már többször mondtuk nektek — hangzott a válasz Sajnos, azonban a valóságban egész másként történt. Hogy miért ? Ezt mi nem tudjuk. Most nem akarjuk dicsőíteni a CsISz-szervezet munkáját, beszélnek helyettünk a tények, a ledolgozott bri­gádórák, a 15 hektáron összehordott gabona, a 90 mázsa kombájnnal leara­tott termény, amely a CsISz-tagok szorgalmából került a raktárba. A kö­zös vagyon szeretetéről és megbecsü­léséről beszél az a 250 óra, melyet Hudec András CsISz-tag dolgozott le a szövetkezetben a rendes munkaidején kívül. Ezt bizonyítja a másfél hektár felszántott szövetkezeti föld is. amit Jehlár Béla szántott fel tavaly pár na­pos szabadsága alatt. Vájjon miért tette? Miért dolgozott az ifjúság? Röviden megfelelhetünk erre: Azért, mert a CsISz-taPok felelősséget érez­nek a szövetkezet munkájáért, szeretik a szövetkezetei. Éppen ezért helytelen volt a köz­ség vezetőségének állásfoglalása a tánc- mulatsággal kapcsolatban. Ha már egvszer elhatározták, hogy az óvodát nem használják táncte-omnek, akkor ezen elhatározásuk mellett végig ki kellett volna tartaniok. A jövőh n ilyen és ehhez hasonló eseteknek r szabad előfordulniok. CSETÖ JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom