Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-04-21 / 31. szám
Többször felvetődött már az olvasók körében az a kérdés, hogy nem felesleges fényűzés-e a kiedott magyar könyvekre a borítólap. Megemlítjük hát itt is, talán még egyszer elgondolkoznak rajta az illetékesek és bizonyára igazai adnak ez olvasóknak. Vegyük sorba az érveket: Talán legnyomósabban az a néhány tonna papír nyomna a latba, amit így megtakaríthatnánk évenként. A gyakorlat arról tanúskodik, hogy úgyis nagyon rövid a pályafutása a borítólapoknak. A könyvtárakban nyomban papírkosárba kerül. Vagy ha rajta marad, nem tudom, hány könyvtáros merné őszintén bizonyítani, hogy az első kikölcsönzés után is rajta virult a borítólap a könyvön. Szerintünk ez a borítólap-rendszer kicsit lenézése a grafikus művészetnek is. A boríték el- rongyolódik, elkallódik, csak a könyv marad meg csupasz fedéllel, vagy legjobb esetben egy ráaranyozott, elmosódott figurával és az utókornak csak a tirázs (esetleg a könyv más zuga) hirdet', hogy a megboldogult borítólapot X. Y. remekelte. (Ha már a rajzolásnál tartunk, hát bizony sok címoldalt igen jó, hogy borítólapra rajzoltak és ,,alkotóját” elhallgatták a tirázsban is!) Aki pedig összehasonlítást akar tenni, nézze meg a nemrég megjelent Pál-utcai fiúk vagy a Tizenkét hónap című könyvek címlapját és hasonlítsa össze mondjuk a Huszonnégyen kezdték borítólap szerencsétlenségével. Valaki ezt mondhatja, hogy ezek az okosko- dók minciig változtatni akarnak valamin, miért nem jó az úgy, mint régen, vagy mint más országokban. Ezeknek ' csak ennyit, hogy e meggyőzést kezdjék a szovjet könyveken és végezzék, ahol nejdk tetszik. Az utolsó érvként talán még csak annyit, hogy a kultúra után érdeklődő dolgozóknak mindég fillér fáj, ami drágábbá teszi az amúgy is borsos áru könyveket. Mát épít a Kis Épít«? He valaki kezébe veszi- ezt a szép kiállítású gyermeklapot, örül a szive, hogy a legfiatalab- baknek ilyen kedves, színes lapjuk van. Az olvasó csak akkor 6zontyolodik el egy kissé, he figyelmesebben megnézi a Kis Építő tartalmát. Van abban minden, de eredeti írás a legkevesebb. Aki kételkedik, üsse csak fel a lep ez évi 13-ik számát és számlálja meg az eredeti írásokat. No, nem kell megijedni, nem kerül megerőltetésbe, egyetlen eredeti írásocska szerénykedik eldugva. A többi pedig innen ollózott, amonné* fordított, átvett anyag. Aki pedig babonás és azt hiszi, hogy csak ez az egyetlen szám, a tizenhármes ilyen balul sikerült, lapozgassa csak át az évfolyamot és rájön, hogy ebben ez esetben nem a tizenhárom a legszerencsétlenebb szám. Mi hát az oka, hogy ilyen kevés az eredeti anyag? Talán nem írnak a csehszlovákiai magyar írók? Talán nincs nekünk irodalmunk? Tévedés! Tessék tudomásul venni, hogy vannak költőink, íróink, akik írni akarnak a gyermekeknek, ifjúságunknak, az új életről, a múltról, stb. Csak utána kell jámi. Jó lenne, ha vég rá már építeni kezdené a Kis Építő a munkatársak hálózatát, ★ Gyurcsó István fd lek! orttál Ja barátom — így szól a lektor nagy hegyesen, — Sántít a kép rossz a hasonlat itt e versben. Különben is, ez nem költészet, csak naturál. — És mondja, hogy a vers prózai s nem muzsikál, nem zenél, nem hegedül, üres, holt cimbalom: — Összecserélt egy muzsikussal a lektorom. — ★ Az elefántcsonttoronyban zárkózott költő a tavaszról ír verset .iiiHiiHiiiiHmiMiimiiiiimiiiiimiiimiiitiiimiMiiiiiiMiMmiMiHniiiiiHmiiitiiiHHiMMiiMimiii | OZSVALD ÁRPÁD kDaoaszi esle I Sétáltunk. Fehér kezed simogattam j s, boldogabban gondoltam szép jövőnk re .., i Pozsony utcáit már az est beszőtte I barna fátyollal s ragyogtak a csillagok, I , mint sárga mezőben a piros pipacsok. I Néztük a házak fénylő ablakait I s csókjaid ízét éreztem a számon. | Felettünk rügyek pattantak az ágon ■.. I , Szép volt a város. Ifjú, vidám szél suhant 1 a fák felett, dúdolva egy tavaszi dalt. ★ jGYURCSÓ ISTVÁN A em ragyog . . I Nem ragyog a nap-sugára. | Esik, esik az eső. 1 Tavaszi eső. Búzára, | babra áldás, éltető. i Nincs fény a vonat ablakon, f A nap most nem süt. Esik! f Kopog, kopog, én hallgatom, | nézem gyöngy-fűzéreit. | — Arasznyit nő most a búza, | az árpa csírát nevel, f — Látod kedves, látod újra ] itt a gólya s kelepel! ★ i IDÉNES GYÖRGY: (Oá Iá Ikozas i I A mezők felöl jöttem éppen j egy szép tavaszi délután 1 s elém toppantál váratlanul | barátom, édes Bandikám. ) Kezed melegét most is érzem, I bár ködbe veszett az a táj, | ahol úgy ülted meg a traktort, I mint a trónját a kiskirály. 5 ★ j TÖRÖK EL,EMÉR O///í0M | Kint rrjár lombját bontja a tavasz | s a nap vörös fénye lobban | szélesre tárt ablakomban. ! S most köszöntlek téged kis fahi'~ I hol már zöldül a föld s a rét, I és munkálkodik a szorgos nép ★ \fecsó pál Uonalból | Egyhangú dalt zörög a vonat, I gyorsul majd lassul ritmusa, 5 I állomás surran el mellettünk, - ! fehérben fénylik amott egy tanya I A szántóföldek nyújtózkodnak. I mint az ember pihenés után, | széjjelszórt szalmaszál nyarga l rakoncátlan tavasz-szél lován I Távolban hegycsúcs kéklik \ erdő koszorúzza vén fejét, \ vasút mellett új ház épü most cserepezik a tetejét. Z llllllllll IIII lltllllilllll Ilii MttlHiimilllllllllll III lllll Itllltl III lllll 1111111111111111111111 HIHIHI Iliin Iliim Szabad nagyok Nem kérdem én, sokáig élek-e, majd °lválik, de az én lelkemnek nem nő soha se bajusza, se szakálla, — fiatal maradok halálig. Míg élek, a tavasz újra-újra rügyet, lombot fakaszt az ágon ... Szabad vagyok, s a tavasznál is ifjabb, erősebb már az én ifjúságom ■.. 'ár ÖZSVALD ÁRPÁD ,4 /Qz állványok alaH Tavaszi este van. Az állványok alatt állok. Fenn a magasban csikorog a csiga lánca, lenn hunyorog a hulladékdeszka lángja szelíden, mint hű eb jó gazdája mellett. Az éjjeliőr tökmagot szemelget. A szomszéd „öreg” házak szeretettel vigyáznak e most épülő, még félig „gyermek” házra, mint nagyapó a tipegő unokára. A munkások már pihennek; szép az este. Reggel új falat húznak az emeletre. ★ ORDÓDY KATALIN TŐanasz Nappal már a felhők közül tűz a napsugár, de reggelenként még köd ül kertünk két sudár jegenyéjének tetején. Hajnalban az öreg házak felsóhajtanak, a rügyek még kicsit fázna de a madarak csacsognak a ház ereszér Olyan az ibolyacsokor a nők kezében, mint diadalmas, szép mosoly; tavaszi szélben integető győzelmi jel. Varázsa mindent átfogón életet fakaszt a megújuló földgolyón és az új tavasz emberszívekben ünnepel. ★ * DÉNES GYÖRGY: TÖRÖK ELEMÉR: j fd HDnna pariján Hangos volt a város és én vártalak. A Duna partján találkoztam veled. Fényt küldött felénk a nap; dudált a szél s messziről már új tavasz üzengetett. [ A túlsó parton még itt-ott fehérlett, szakadt foltokban olvadt á lucskos hó. 1 Ám tavaszról álmodott a parti fű, s a nagy vízen már ott úszott egy hajó. j HELMECI SÁNDOR: <Oanaszi kép Tavasz van. Csodaszép. Nézd, hogy játszik a sz arasznyi vetéssel. Méregzöld pázsiton víg pacsirta lépdel. S amott a tó paraján arany napsugárban vadvirágok nyílnak zöld cserjék aljában. Barázda billegő ne keress barázdát, nézd ezt az új tájat, kommunisták álmát. Elfárad a szél is mire végigfutja zsenge búzatáblánk. Latorca megapad, mire megitatja sok-sok rizspalántánk. S amott az a sor fa az új út szélében, mint fürge leányok hajladoz a szélben. Kicsi még a lombja, nem bomlik virága, szép, buja vetésünk nem rég<?n vigyázza. Mezők sok dalosa, dolgos ember társa, lombja közt rejtőzve új dalát próbálja. Kedveset, vidámat, munkára serkentőt, amilyet nem régen zengve daloltak itt vidám pionírok, lelkes faültetők. ★ Sóhajtó erdők zúgnak ulánad Sóhajtó erdők zúgnak utánad, virágálmodó völgyek várnak és néznek, bámulnak messzire az égigérő árnyak. Jaj, merre mentél, merre a helyed!? Mi nagy szomorúság játszadoz veled? Küldi a szívem is zenéjét, hogy haza hívjon és álmodjon veled és veled sírjon. Égnek csavart néma hegyek ntegetnek a messziségnek, a síkon át, a ködön át tefeléd néznek. A napok hányszor írják szemedre földed fényét ? Kis falu, gyönyörű tájon küldi a reményét, Tudod, hogy te az enyém vagy, | köztünk nincs már titok. Jöjj haza, ha kipattannak a szagos jázminok! ..................." H'HHIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIiiiihiiih aillllllIIItlimillUtMIIIHIIIIIHIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIM 1111111111111111 IliitllllHllllllllllllllimilllllimillllllllllllllllll* \
