Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-03-27 / 24. szám

ÚJ IFJÚSÁG 1954. március 27. öt év távlatából Ez év áprilisában ünnepeljük a pio- nírmozgelon fennállásának ötödik év­fordulóját. Mennyire jelképes jelenség, hogy fiataljaink szervezetének megala­kulása a tavasz gyönyörű, virágillat­dús napjaiban f'rtént. Tavasz és ifjú­ság — közeli rokonok. A rügyet fa­kasztó, a zsenge vetést simogató tava­szi szellő bontotté ki felszabadult ha­zánk uoldog fiataljainak vérvörös zász­laját is, amely ári az öt év leforgása ala,. ezrek, százezrek sorakoztak fel. Öt év — nem is olyan sok idő. Mégis m- nyi here, mennyi ragyogó siker fűződik az elmúlt hatvan hónaphoz! Az ifjú harcosok sorai kibővültek, munkájuk tartalma elmélyült. Ha szép hazánk bármely t'ján dobpergés és kürtök ütemére menetelő, vídámarcú fiatalokat látunk, az a boldog, meg­nyugtató érzés tölt el bennünket, hogy nincs okúi félelemre: vannak már ezrek, tízezrek, ukik apáink megkez­dett művét folytatják és végső győze­lemre viszik. Az elmúlt öt év folyamán elért si­kerek egész hosszú sorát sorolhatnánk fel. A mai számban induló cikksoroza- turnkn, azonban nem az a célja, hogy ez eddig.elért eredményeket leszögez­ze, összegezze. Az eredmények mellett akadnak még hiányosságok, megoldat­lan problémák is. Ezekről szeretnénk lehúzni a leo'et. hogv ígv bíráltunk fényében harcolhassunk eltávolításuk­ért. A múlt tapasztalataiból tanulva küzdhessünk a hibák ellen, hogy így aztán a tegnapból indulhassunk e hol­napba. Csapataink munkájában talán a leg­gyakoribb nem kívánatos jelenség e formaiság. Ennek gyökerét korántsem a gyermekeknél, hanem a pionírveze­tőknél kell keresni. A formaiság leg­gyakoribb megnyilvánulása a rendszert, tervszerűséget nélkülöző, rögtönzött akciókból álló munka. Röviden: papí­ron kimutatható valamilyen munka, amely több esetben sik rt, elismerést vált ki, azonban hiányzik ez eredmé­nyesség. Mit értünk eredményesség alatt? A pionirmozgalomban végzett mindennemű munkának a nevelés egy részét kell alkotnia. Ezért minden munkát úgy kell irányítani, hogy ez a gyermek jellemét, öntudatát, meggyő­ződését formálja. Lássunk néhány apró példát. Ve­gyünk elsőnek egy gyakori jelenséget: a brigádmunkát. Megesik, hogy a ta­nító vagy a pionírvezető egyszerűen bejelenti az osztályban, esetleg a helyi hangszóróban: holnapra a szövetkezet­be megyünk brigádba. Ez meg is tör­tént. A gjermekek szépen dolgoznak, meg is dicsérik ő.cet. A pionírvezető büszke a sikerre, a havi jelentésbe pedig beírja: ledolgoztunk 250 brigád­órát. Mennyivel másképpen fest, hS a pio­nírvezető előzőleg elbeszélget a gyer­mekekkel. Elmondja, hogy a szövet­kezet fásítani készül, szélfogókat, gyü­mölcsöst létesít. Elmeséli a szélfogók, a gazdagon termő gyümölcsösök jelen­tőségét. 3izonyos távlatot tár eléjük. A gyermekek büszkék lesznek, hogy ilyen „nagy” dolgot végezhetnek. Ma­guk fognak kezdeményezni, .hogy a gyümölcsös minél szebb, a szélfogó ren ’szer minél tökéletesebb legyen. Ez e n már nem a ledolgozott órák száma lesz a fontos, hanem az őszinte Llkesedéssel végzett munka eredmé­nye. Mindkét esetben ugyanazt a mun­kát végezhettek el (mennyiségre), de micsoda óriási a különbség. A második asetben • gyermekek azzal a tudatta! indultak munkába, hogy a gazdagabb termés mindannyíunk javát szolgálja, ezenkívül hazánk egy darabját — szü­lőföldjüket teszik szebbé, gazdagabbá. Ebben már benne van a közösség és a haza földje iránti mély szeretet is. Hasonló, szinte ’-okon-esetet látha­tunk a pionírszervezetbe való felvétel­nél is. Egy évvel ezelőtt a somorjai járás egyik iskolájában voltam pionír- avatáson. Hatvan pionírt avettek egy­szerre. A szép ünnepség után a pio­nírvezetővel beszélgettünk. — Vannak még vagy húszán, akik néhány hónap múlva töltik be kilen­cedik életévüket. Negvon sajnálom, hogy ezeket most nem avathattuk fel, dehét az alapszabályok tiltják. így nyilatkozott a pionírvezető. Te­hát nem az volt a fontos, hogy azt a húsz gyermeket előkészítette-e e fel­vételre, hanem az, hony még nem töl­tötték be kilencedik életévüket. A pio­nírszervezetbe való felvételre elegendő az. ha valaki eléri e kilencedik évet? Korántsem. A mi feladatunk, hogy eze­ket a fiatalokat előkész’tsük a felvé­telre. Ez abbán rejlik, hogy csiszoljuk jellemüket, bővítjük tudásukat, segí­tünk rossz tulajdonságaik eltávolításá­ban, j„ jellemvonásaik tovább fejlesz­tésében, felkeltjük érdeklődésüket az örömteli szervezeti élet iránt. Ha a gyermek nett) is tudatosítja teljes egé­szében, de érezze, hogy kiérdemelte a szervezetbe való ..elvételt. Amíg addig eljutott, bizonyos utat tett meg a tö­kéletesedés felé. Természetes, hogy a pionirszervezetbe való tömeges felvétel nem szolgálhatja kellőképpen ezt a j célt. A továbbiakban a pionírvezetők egy másik csoportjával szeretnék foglal­kozni. Ehhez a csoporthoz azok e ve­zetők tartoznak, akik kedvelik a mu­tatós, sikertkeltő akciókat. Sokszor megfeledkeznek a munka belső tartal­máról, el vakítják őket a külsőségek. Ezzel kapcsolatban ’smét egy él­ményemet elevenítem fel. A zselízi pionírok ma is Szlovákia legjobbjai közé tartoznak. Annál jobban megle­pett egy egészen ártatlannak tűnő epizód, amikor egy évvel ezelőtt ott jártam. Szépen elrendezett technikai műhelyüket mutogatták a párkányi pioníroknak, amely tele volt sajátké- szítményű tárgyakkal. Rövid beszélge­tésünk folyamán azonban kisült, hogy a jói felszerelt műhelyben csupán né­hány „veteránus” dolgozik. A fiatalo­kat nem igen engedték a műhelybe, nehógj elrontsák a szerszámokat. A műhelyben szép dolgokat készítettek, a kör látszatra szépen dolgozott, még­sem teljesítette kitűzött feladatát. Ez terme tesen nem jelenti azt, hogy más téren is meg volt ez a formaiság a zselíziek munkájában, s bizonyára ezt a meglévőt is hamarosan eltávolí­tották. . A mutatósságra törekvő munka egyik formája, amikor a csapat egész évi tevékenysége abból áll, hggy két- három műsoros tét rendeznek. Nem szeretnénk, ha félreértés történne. Helytelen lenne a kúltűrmunkát lebe­csülni. Am a kukúmnynka egymagá­ban nem alkothatja a pionírszervezet munkáját. A szervezet tevékenységé­nek csupán egy részét képezheti. A szervezet élete, munkája legyen színes, sokoldalú, mert csak így teljesítheti nagy feladatait. Alig két, sőt még egy évvel ezelőtt is nem kívánatos jelenségnek lehet­tünk tanúi. A Pionírok Lapja szerkesz­tőségébe érkezett húsz levél közül 15—18 i csapatok kötelezettségválla­lásáról számolt be. Tömeges jelenség volt ez. Ezek a leve'ek arról tanús­kodtak, hogy a pionírok munkája kö­telezettségvállalások teljesítésében me­rült ki. A tapasztalatok azt bizonyí­tották, hogy ezekben a kötelezettség­vállalásokban kevés esetben érvénye­sült igazán a gyermekek kezdeményg­zése és sokszor a pionírvezető bürok­ratikus munkájának megnyilvánulásai voltak. A kötelezettségvállalás is lehet a haza. a közösség, a szövetkezet, az iskola iránti szeretet kifejezője, ha az a gyermekek őszinte kezdeményezésén alapszik. Azonban nem alkothatja a csapat munkájának túlnyomó részét. Ezáltal a mozgalom unalmassá, egyol­dalúvá válna. Az itt felsorolt problémák rövid megvitatásé után f- ’merül a kérdés: a pionírvezető egyáltalán ne törekedjék siker, eredmény, elismerés elérésére csapata számára? Ez helytelen lenne. A gyermek is szíveden veszi az elis­merést jói végzett, munkájáért, a, si­ker és dicséret is jól esik neki, sőt ez további jó munkára buzdítja. Ám vi­gyáznunk kell, hogy a sikerre, elisme­résre vágyás ne legyen a munka egye­düli rugója. Az elismerés legyen juta­lom, de ne legyen munkánk célja. Ebben a cikkben nem merítettük ki a felvetett problémák tárgyalását. Sze­retnénk. ha a pionír-vezetők, tanítók, hozzászólnának a felvetett kérdések­hez. Végezetül még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy az itt említett hiá­nyosságokat nem lehet általánosítani. A cikknek nem az a célja, hogy a pio­nírmozgalom tükörképét adja, hanem a hibák feltárása. Tehát helytelen len­ne mozgalmunkat a hiányosságokkal foglalkozó cikkek alapján megítélni. Zsilka László Az „Utca gyermekei“ Bratislavában a Világifjüsági hét ke­retén belül számos kultúrfellépéseknek lehetünk szemtanúi. Ifjúságunk már hetekkel ezelőtt készült erre a hétre. Tánc, ének, színjátszó csoportokat szer- vezetk, amelyek méltón kifejezésre jut­tatják ifjúságunk szolidaritását a vi­lág valamennyi ifjúságával szemben. E héten a mozik és színházak is úgy állították össze műsorukat, hogy segítséget nyújtson ifjúságunknak a világ ifjúság életének és harcának a megismeréséhez. A Világifjúsági Hét alkalmából ke­rült bemutatóra a „Prahá”-ban az „Utca gyermekei” című film is, amely hűen tükrözi a kapitalista országokban élő fiatalok keserves és züllött életét. A vetítővásznon Róma egyik városne­gyedében egy sereg rongyos utcai gye­rek duhajkodik. Az egyik rongyosabb és véznább, mint a másik. Hónuk alatt kis faládikóval 1 ■ k az arrasétáló ame­rikai katonákat, akiknek egy pár ga­rasért cipőiket tisztítják. A katonák között akad olyan is, aki még köszö­nésre sem méltatja a gyermekek meg­alázó munkáját. Az ember bárhová néz, mindenütt a nyomor, a kapitalizmus szennyes tet­te, átkozott bűne árulkodik. Családok tucatjai laknak kuit az utcán, a szabad ég alatt, rongyok' ól készült kulisszák között. Itt élnek, itt főznek, még akkor is, ha vihar, vagy zápor mossa Róma utcáit. A film két kis hőse 14—15 év körüli fiúcskák, akiket a nyomor és az éh­ség az utcára dobott. Cipőtisztítással keresik a mindennapi szűkös kenye­rüket. Az egyik fiúcska keservesen megkeresett pénzecskéjéből még az anyjának is juttat egy pár száz lírát, hogy tengesse szegényes életét. A két fiúcskát gyöngéd, mély baráti szeretet fűz egymáshoz. A pénzt is közösen gyűjtik ' ze, amin egy lovat szeretnének vásárolni. De ahhoz, hogy a lovat megvehessél«, még ötszáz líra hiányzik. Másnap reggel éhes, korgó hassal újra kezdik ott, ahol tegnap abbahagy­ták. S majd a két gyerek ártatlanul sodródik egy bonyolult sötét bűncse­lekménybe, amikor megbízatást kapnak arra, hogy két amerikai pokrócot ad­janak el egy urmőnek. A gyerekek el­vállalják ezt a megbízatást, amiért öt­száz lírát kapnak s így megvehetik a lovat. Mialatt a két gyerek az urinővel e- gyezkedik, addig a banda tagjai mint titkosrendőrök betoppannak a házba s letartóztatják a nőt, azzal vádolva, hogy ! lopott amerikai dolgokat vásárolt. S ennek az ürügye alatt sok értékes dolgot elvisznek tőle. Az asszony rendőrségre adja az ü- gyet. S miközben a rendőrség hajszol­ja a tetteseket, az urinő felismeri a két gyereket, akiket a rendőrség le­tartóztat, bíróság elé állíttat és lecsu- kat. Zárt autókban szállítják őket egy ózsdi börtönbe, ahol száz és száz utcai gyerek van lecsukva, akiket az utcán fogtak le kisebb-nagyobb bűncselek­ményekért, akiket az éhség, a nyomor lopásra kényszerített. A rendőri kihall­gatás után, Illetve a bírósági tárgyalás után a két fiúsekát külön cellákba zár- ják. A börtön szűk odúiban öt-tíz gyerek szorong betegen, éhesen és tetvesen, Az ember, amikor látja és halija e ke­gyetlenséget, az éhségtől és a tetvek csípésétől kétségbeejtő ordításokat, akaratlanul is ökölbe szorul a keze és zúzni, törni szeretne. A börtönbe nap mint nap újabb és újabb gyerekek érkeznek, akiket vad­állati módra sanyargatnak és halálra gyötörnek. Ezek a kapitalista pribékek odáig süllyednek, ogy egy cigarettáért bárom szál gyufát adnak és az ott­honról érkezett szegényes csomagot is megvádolják. Majd jönnek a feketekalapos csuhás papok, akik erkölcsromboló filmeket vetítenek, ahelyett, hogy enni és ruhát adnának az éhező gyermekeknek. Igen, ez a film megmutatja a kapi­talizmus igazi arcát; a felnőttek és a gyermekek millióinak kegyetlen nyo­morát. Ahclyet, hogy z éhség, a nyo­mor és a fiatal fiúcskák züllöttségének a gyökerét keresnék, a vagyon, a pénz- hajhászásra, az emberek minél kegyetle­nebb elnyomására törekszenek. Meg­gazdagodásuk céljának az érdekében mindet eszközt felhasználnak. Nem riadnak vissza Iegszörnyübb bűntettek­től sem! Ez az, ami ellen nekünk tűzzel-vas- sal harcolnunk kell. Még az írmagját is kiirtani az átkozott kizsákmányolás gyökerének. Harcolni és küzdenünk kell azért, hogy a kapitalista és a gyarmati országokban sínylődő fiatalok emberi módra éljenek, hogy ne 'egye­nek éhező, toprongyos utcai gyerekek, akikből a kapitalista társadalmi rend­szer börtöntöltelékeket csinál. Mi tudjuk, hogy már közel van az az óra, amikor az éhező milliók dara­bokra zúzzak nehéz rabláncaikat, ami­kor a földünk mi .den zúgában örökre felragyog a szabadság napja. (te) B aoaszi na iadó FEOSÓ PÁL A napsugár rácsurgott a hói a s foszlik már a fehé' takaró, rüggyel kongat a tavaszi óra: márciusi hajnal-riadó. Felszáll a köd, lágyan remeg a lég, csillogva izzadja fagyát a föld és kék s/.-nrvvr hinrv'mi-e az ég A kövezet még hideget lehel s reggelenkint homályös ablakod, de szíved már hevesebben lüktet, ha a friss tavasz dalát hallgatod. Zsong a szél, röpíti síi ven szavát, egyet kérek, egyet várok tőled, hogv őrizzüi meg szivünk tavaszát. Az amerikai fiatalság nagyrésze- ter­mészetesen távol marad a bűnös tevé­kenységtől, de lépten-nyomon másféle veszély fenyegeti őket. Sok amerikai polgári és kispolgári család fia és lá­nya, ""ár nagyon korán olyan szóra­kozásban keresi energiájának levezető útját, amely végső fokon alkoholiz­mushoz és nemi kicsapongásokhoz ve­zet. Szomszédom volt rövid ideig egy jó jövedelmű banktisztviselő, Mr. Smith. Két iskolaköteles gyermeke volt, a 15 éves Freddy és a 14 éves Jenny Meg­figyeltem ennek a két serdülő gyer­meknek érdeklődési körét. Nézzük meg, mivel töltik Mr. Smith gyermekei vasárnapi szabad idejüket. Mindjárt tizenegy óra. Közeledik az istentisztelet ideje. Mr. Smitht őszintén szólva nem nagyon kecsegteti az a kilátás, rogy két óra hosszat a temp­lomban üljön, nézze hittestvéreinek ál­szent ábrázatát, hallgassa a tiszteletes úr magasztos prédikációját, himnuszo­kat énekeljen és végül — obuiusával hozzájáruljon a templom fenntartásá­hoz. Ez az utóbbi elkerülhetetlen és különösen kellemetlen része a szertar­tásnak, Persze, szó sem lehet arról, hogy ne menjen templomba, isten ments ilyen veszedelmes gondolattól! Távolmaradására egyszeriben felfigyel­nének. Azt kockáztatná meg vele, hogy szabadgondolkodó, sőt, esetleg vörös hírébe kerül. Ez pedig állásának, tehát keresetének elvesztését jelentené. Freddy azonban elhatározta, hogy nem megy templomba. Inkább a sza­badbirkózás valamelyik reggeli műso­rát nézi meg. Jenny viszont örömmel kiséri el szüleit. A templomban barát­ELLOPOTT IFJÚSÁG nője fivérével, Dickkei van találkája, aki nagyon hasonlít Van Johnson mo- ziszinészre. Jenny szívesen veszi ud­varlását. Mielőtt az istentiszteletre menne, tizennégy éve ellenére, gondo­san kikészíti magát. Már kiválóan el­sajátította a kikészítés művészetét, amit az amerikai iskolákban a serdülő leányoknak félhivatalosan tanítanak. Mialatt Mr. és Mrs. Smith templom­hoz illő kenetteljes kifejezést erősza­kolnak arcukra és együtt énekelnek a többiek összhangnélkiili kórusával, Jen ­ny egy meghitt sarokban ül Dick mel­lett. Halkan megbeszélik, hogyan töl­tik majd el az estét. Ennek a bizalmas beszélgetésnek, amp'yet a templomi ének kisér, megvan ugyan a maga va­rázsa, de azért este egészen máskép lesz! Akkor erő- koktalit lehet inni és alaposan kiszóranozhatják magukat va­lamelyik éjjeli klubban. A kifestett tizennégyéves leányka estélyét a Van Johr.sonra emlékeztető diákkal akarja tölteni. Az istentisztelet után Mr. Smith csa­ládja hazamegy. Közeledik a löncs, a második étkezés ideje. Déli egytől ket­tőig az „átlag amerikainak” feltét­lenül el kell fogyasztania löncsét. Ki­vételt képeznek persze azok, akik nem tartoznak az „átlag amerikaiakhoz” akiknek löncsét. nem az előírás, hanem a pénztárcájuk szűkös tartalma hatá­rozza meg. Ezalatt Freddy a nagy sportterem­(Folytatás 22-i számunkból) ben ül, ahol a birkózás játszódik le. Ez a naiv siheder még nem tudja, hogy a sport Amerikában tízmilliók butitá-" sának és kizsákmányolásának egyik fajtája. Bármely sportverseny, amely­ben a professzionisták lépnek fel, rug­by, box, szabadbirkózás stb. már 'g nem a legjobban edzett, erős és kitar­tó sportemberek felfedezésének a mód­ja. Ezeket a versenyeket vállalkozó pénzemberek, sőt olykor gengszterek rendez:k, akiknek üzleti elgondolásuk­tól függ az eredmény. Ennek követ­keztében minden versenyt bizonyos fajta látványosságnak lehet nevezni, amelynek egyedüli célja a bevétel, a harácsolás. De Freddy, akárcsak a nézők több­sége, feltételezi, hogy előtte becsüle­tes, sportszerű küzd >lem játszódik le. Feszülten figyel am., ami a szorítóban történik. Valamennyi amerikai testcsonkító sportfajta közül a birkózás a legvesze­delmesebb. Igaz, loqy Amerikában a futball is csupán a csapatok kíméletlen dulakodását jelenti és lem sokban ma­rad le a birkózás mögött, de a „sza­badstílusú” birkózás tnnyira visszata­szító, hogy szinte riírhatatlan. Az ogészne„ csak az a céljta, hogy az egyik birkózó — rendszerint profesz- ■izionista — a másikat mindenfélekép­pen kiüsse a mérkőzésből. Joguk van oda ütni, ahová tudnak, nemcsak kéz­zel, hanem lábbal is. Megengedett do­log, hogy egymás karját kicsavarják, egymást harapják, az ellenfelet hajá- nálfogva vonszolják végig az arénán és fejét a padlóba verjék. Freddy mohon figyeli a birkózók összecsapását. Azok hörögnek, üvölte- nek és teljesen kivetkőznek emberi mivoltukból. Ha örömének akar kife­jezést adni, átható füttyöt hallatt. Ha rosszallását akarja kifejezni, vontatot­tan kiáltja: „Búú, húú”. Ma Freddynek szerencséje van, mert egyéb számok között a verekedések legundorítóbb fajtája, a női birkózás is szerepel a műsoron. így történik Freddy érzelmi nevelé­se, morális „edzése” Freddy el van ra­gadtatva a lármás reklámtól, amely a „bajnokok” fellépését kiséri. Kimagas­ló sportkarrierről ábrándozik. Előnyban részesiti a teniszt. Már bajnoknak lát­ja macát. Honnét is tudhatná, hogy az amerikai bajnokok hírneve nem irigy- lésreméltó és sikereiket nem ők ma­guk, hanem az impresszáriók aknáz­zák ki. Hazafelé a bajnoki karrierről álmo­dozó F 'eddy majdnem beleütközött is- olatársába, Harryba. Harry másféle gondolkozásu, mint Freddy. Egyike izoknal a keveseknek, akiket nem vonzanak a birkózások és a szabad idejüket nem a futballpályán töltik. Jól tanul, sok időt tölt könyvei közt és érdeklődéssel figyeli a közéletet Fred­dy ezért kissé lenézi és úgy véli, hogy észjárása némileg kificamodott Harry most is nyílván a könyvtárbői jön, mert könyveket visz magával. Vasár­nap könyvekkel! Mégcsak ez hiány­zott! — Helló Freddy, meg akarlak hívni í ma estére az ifjúsági gyűlésre — szól ! Harry a kölcsönös üdvözlés után — ! valaki ott lesz mieink közül. — Miféle gyűlés lesz az? — kérdi Freddy gyanakodva. Harry már nem egyszer kísérelte meg, hogy elcipelje valami unalmas gyűlésre. — A demokráciáért harcolunk ame­rikai ifjúsági szervezet nagygyűlése. Marcantonio kongresszusi tag tart elő­adást. Meg kell fontolni, hogy mi, ta­nulóifjúság mivel lehetünk a haladó mozgalom segítségére. Ezen a téren nem maradhatunk e! a felnőttektől. — Nos, Harry, jiobb, ha békében hagysz. Egyáltalán nem érdekel a po­litika. Mi értelme van ennek? Apám azt mondja, hogy a politikával foglal­kozók mind egy húron pendülnek. Nem a mi dolgunk, hogy átformáljuk őket. — Mi nem is akarjuk a gazembere­ket átformálni, meg akarjuk védelmez­ni a demokráciát a merényletüktől és fel akarjuk számolni őket. — Teljesen úgy beszélsz, mint egy vörös. Valószínűleg elsajátítottad a propagandájukat. Vigyázz Harry, á po­litika nem vezet jóra. Hagyjuk abba ezt a diskurzust. Különben este dol­gom van. Megígértem Kittynek, hogy együtt megyünk táncolni. Tarts inkább velünk, legalább kicsit elszórakozol. Örömmel iszom arra, hogy kivered a fejedből a demokráciára és haladásra vonatkozó ostobaságaidat. (Folytatás következik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom