Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-03-10 / 19. szám

1954. március 10. Villám látogatás a XXI. századba Fotoelektromos szemek őrködnek — Indulás 100.000 kilométe­res óránkénti sebességgel (Bécs-Hamburg 3 óra alatt) Főzés ult­rahanggal. „Ez itt a legmodernebb erőmű­vünk” mondta a mérnök és az 1954-ből való embert egy nagy kerek fémtesthez vezette, amely majdnem az egész termet betöl­tötte. „Aha, ez itt egy turbina,” mondta az 1954-ből való ember. De a mérnök a fejét csóválta. Mondtam önnek, hogy ez a beren­dezés a legmodernebb atomerőmű. Az 1954-ből való ember elisme­rően bólintott. És mit csinálnak Önök ezzel az óriási energiameny- nyiséggel? „Kényelmessé tesszük életün­ket” - mondta a mérnök! „Vegyük például a forgalom problémáját. Számunkra ez már valóban nem probléma többé.” Az 1954-ből való ember keserű­en a túlzsúfolt villamosokra és a kétórás utazásokra gondolt. „A helikopter korunk kerékpárja lett” — mondta a mérnök. Az úton való közlekedés teljesen balesetmen­tessé vált. Autózás közben nyu­godtan olvashat újságot, s még­sem történhet semmi baja. Az út­burkolat alatt elektromos anten­nák vannak elhelyezve, amelyek a járműveket kormányozzák. Össze­ütközés lehetetlen, mert egy fo­toelektromos automatikus szem azonnal lefékezi a kocsit, mihelyst valamilyen akadály kerül az útjá­ba. A kormánykerékre csak akkor van szüksége a gépkocsivezetőnek, ha — mondjuk — mellékútra akar befordulni. Az autók mai gyorsa­sága mellett, — óránkénti két­százkilométeres sebesség igazán nem ritkaság — automatikus irá­nyítóberendezések nélkül a közle­kedési viszonyok túlságosan ve­szélyesek lennének. Amint tudja — az embernek van egy úgyne­vezett ijedségreflexe, de mikor az Ön autójának valami az útjába kerül, az elektromos szemek már régen lefékezték a kocsit, mielőtt ön egyáltalában arra gondolt vol­na, hogy a fékkarra lépjen.” „Önök valóban nagyon gyorsak” — jegyezte meg az 1954-ből való ember. „Én nem bírnék elviselni ilyen szörnyű rohanást” „Hogy­hogy rohanás?” szólt a mérnök. „Minél gyorsabban járunk annál több időnk van. A föld forgásának gyorsaságát péi dául már régen túlszárnyaltuk. Ön 18 órakor be­száll egy óriási utasszállítórakétá­ba, néhány perc múlva a gép eléri a sztratoszférát, párszáz kilométer magasságban repül az Atlanti i Óceán fölött, és amikor Rio de Janeiróban (olv. Rio de Zsanejró) földet ér, a repülőtér órái 16 órát mutatnak. Két órát megtakarí­tott.” „Mit keresek én Rio de Janeiró­ban?” — kérdezte az 1954-ből va­ló ember. „Rövidebb utakon is nagyon ké­nyelmes az utazás” nevetett a mérnök. „A Bécs-Hamburg közötti utat 3 óra alatt könnyen megte­heti.” Ez az egysínű lökhajtásos sinautóbusz számára igazán nem probléma. Biztosabban száguld egyetlen keskeny sínpályán, mint a régi vonatok a széles sínpárokon — hangtalanul és rázkódásmente­sen. Csak, ha az ablakon kitekint, akkor veszi észre, hogy a vonat halad. Az 1954-ből való ember elisme­rően bólintott. „És odahaza milyen előnyöket élveznek?” A mai há­ziasszonyokra nagyon könnyű fel­adat vár. Minden hátartásnak kor­látlan mennyiségű elektromosság áll lendelkezésére — díjtalanul. Elektromosgépek gondoskodnak arról, hogy a nők minél kevesebb fáradsággal végezzék el a házi­munkájukat. Elektromosság állítja elő az ul­trahangot is, amelynek segítségé­vel a mai háziasszony főz. A fő­zéshez nagyon kevés időre van szüksége, mert ezzel a sütési módszerrel, egy darab hús másfél perc alatt megsül, s ugyanazon idő alatt a főzelék is puhára fő. Még hozzá az összes vitaminok megmaradnak benne. A helyiségek fűtési problémájá­ról nem is kellene beszélnem. Ma- gátólértetődik, hogy minden la­kásban és minden helyiségben egy automatikus hőszabályozó be­rendezés szolgál a levegő kelle­mes hőmérsékletének és páratar­talmának biztosítására. Ezeket a hőszabályozó berendezéseket egy fűtőközpont táplálja és a háziasz- szonynak nem kell mást tennie, mint egy forgógombon a kivánt hőmérsékletet beállítani. „Valóban nagyon kényelmes” — mondta az 1954-ből való ember. „De bizonyára sokat kell dolgoz j niok, hogy mindezt előteremtsék.” „Sajnos, felelt a mérnök sajnál­kozva, húsz órás napunk van.” „Mit mond? Húsz órát kell na­ponta dolgozniok?" kérdezte szá­nakozva az 1954-ből való ember. „Dolgozni? — csodálkozott el a mérnök. Mi már régen nem mun­kaórákban számolunk, hanem sza­badidőórákban.” „Ki végzi akkor azt a rengeteg munkát” — kérdezte az 1954-ből való ember. „Gépek. Majdnem minden auto­matikusan történik. Az ipar túl­nyomó része automatizált. Autó­kat, traktorokat és általában min­dent, amire az ember csak gon­dolhat, gyárakban állítanak elő. Ezekben csak kevés technikus dol­gozik, és csakis mint ellenőrző személyzet. Ha valahol valami hi­ba fordul elő, a gép önmagától ki­kapcsolódik. Egyébként néhány nappal eze- lőt* indult az első világűrhajó kül­ső állomásunkról — amely néhány ezer kilométer távolságban kering a föld körül, mint mesterséges bolygó — egy másik bolygóra. A tudósok érdekes eredményeket várnak ettől a kísérlettől. Az űr­hajónak egyébként 100.000 kilo­méter az óránkénti sebessége.” * „Ez mind szép és jó" — mond­ta az 1954-hől való ember és egy huszadik századbeli mérnöknek feltette a kérdést. „De mikor tartunk mi ott?” A mérnök vállat vont és neve­tett. „Én azt nem tudom önnek — hogyis mondjam, előre egészen pontosan megmondani. Talán 2000- benben, talán már 1980-ban, le­het hogy csak 2050-ben.” „Mi már mindezt nem éljük meg?" — kérdezte az 1954-ből való ember. „Ez nem rajtunk tudósokon mú­lik, vagy mondjuk így: nem csu­pán rajtunk, tudósokon" válaszol­ta a mérnök. „Ez öntől és em­bertársaitól függ. Minél hamarább meg tudják oldani az 1954 év prob­lémáit, biztosítani tudják a békét, annál hamarább kerülünk mi, tu­dósok abban a helyzetbe, hogy a technika vívmányait a békés fej­lődés szolgálatába állítsuk, hogy az emberek életét megkönnyítsük. Hogy mikor — ez tehát mindnyá­junktól függ!” Rolf Rothmayer a Neues Deutschlandból. Fordította: KOVÁCS BÉLA Varrógépek mellett A kassai OdeVné závody ruha­készítő üzem nagy munkaié:Tűé­ben a délelőtti műszak vége fele jár az idd. Az üzem kis varrógépei mögött a munkások ügyesen szá­molgatják össze mennyit csináltak az elmúlt nyolc óra aiatt. Mosta­nában férfi és női munkaruhát készítenek. A megvarrt kabátokat és nadrágokat a varrógépek mel­lett helyezik el. Már a csomókból is látni, hogy melyik munkás tel­jes.tménye a legnagyobb. Egyszerre megélénkül az üzem. Vége a munkaidőnek, öltözködnek. Ebéd után ki-ki a maga utján el­indul hazafelé. A kijáratnál Vencel Mártával találkozunk, ö az üzem legjobb dolgozója. A múlt évben Márta teljesítette elsőnek a tervet. Eb­ben az évben is jól áll. Süllyesz­tett varrógépen dolgozik, szegőnél a gyárban. Megkérdeztük tőle, hogyan ér el ilyen, szép eredményt, ö csak szerénykedve válaszol: sok függ az akarattól. Nekem sem ment mindig így a munka. Azelőtt más munka- beosztásom volt. Amikor erre az osztályra helyeztek át, egy mun­karuha szegesét három nő végezte. Ez bonyolult beosztás volt, főleg azért mert nem minden munkás dolgozik egyformán. Ezen is segí­tettünk. Csökkentettük a munka­erők számát. Most egy nadrág kö- rülszegését csak két nő végzi. Igyekszünk úgy beosztani az em­bereket, hogy egyforma munka­erők kerüljenek össze. így nem kell senkinek sem várakozni a má­sikra A munka simábban folyik. Nincs annyi felesleges idegeskedés, kapkodás és csökken a selejt is. Beszéltünk az üzem egy másik kitűnő munkásnőjével, Mifcita Jo­lánnal is. Mikita elvtársnő példás CsISz-tag. Azok között volt, akik elsőkként helyeselték a hozraszcsot VENCEL MÁRTA, az üzem legjobb dolgozója. bei'ezetését. Még sokáig beszéltünk a munkájukról, a CsISz-szervezet- ről s a vezetőségről,. Közben a gyárban megtörtént az úi váltás. A gépek Ajro mueei- kaltak. M. B. ★ Megkezdték az ősziek ápolását A szenei állami gazdaság dolgo­zói részletesen megvitatták a CsKP központi bizottságának és a kor­mánynak a tavaszi munkákról szó­ló í elhívását, a földművelésügyi mi­niszter rendeletét. Már a tavaszi munkák tervének kidolgozásánál gon­doltak arra, hogy a lehető legjobb ápolásban részesítsék az őszi veté­seket. A tavaszi ápolásra is pontos tervet készítettek, amely szerint 1.343 hektár őszi vetést felültrá­gyáznak, megboronálnak és a fel­fagyott helyeket meghengerezik. Az egész területet felosztják a trakto­rosok között, s ki-ki felelős lesz a rábízott területen a vetések rendes ápolásáért. A budmerici gazdaságon már meg is kezdték az ősziek, fe- lültrágyázását salétromos trágyával. Hlavaty István és Tóth Sándor trak­torosok már az első melegebb na­pokban megtrágyáztak 32 hektár őszi vetést. A szenei állami gazdaságon nagy J gondot fordítanak a rétek és a le­gelők idejében történő megjavítá­sára is. Eddig 167 hektárt trágyáz­tak meg. Hektáronként 100 kg szu­perfoszfátot és 50 kg kálisót adnak. Az Ifjúsági Duzzasztógáton f ~ w - ir,- ­Az Ifjúsági Duzzasztógát építői előtt még nagy feladatok állnak. A május elsejére és Kommunista Pártunk X. kongresszusának tiszteletére tett kötelezettségvállalások elősegítik e nagy feladatok mielőbbi teljesftését. Kö­telezettségvállalásaik az év nemzetgazdasági tervének sikeres teljesítésére irányulnak. Ilyen feladat az új vasúti átrakodó építésének befejezése, amelyet má­jus 30-ig kell teljesíteni. A szakasz dolgozói már április 15-ig befejezik a vasúti alap munkálatait. Gépekkel és k ézierővel 14 ezer 900 köbméter földet ásnak ki és 7 ezer 200 köbméter betont helyeznek le. Képünkön a vizierómű azon részét láthatjuk, ahol a betonozás előké­születei folynak. „Nálunk legnagyobb érték az ember, legfőbb célunk az em­berről való gondoskodás” (K. Gottwald) így gondoskodnak a fiatalokról A hideghéti állami gazdaságba 1953 ószén öt mosolygó fiú érkezett. Ar­cukról csak úgy sugárzott az öröm a fiatal tettrekész erő és elhatározás. Látszott rajtuk, hogy a kétéves mező- gazdasági iskolában alaposan felkészül­tek s megállják helyüket a termelés­ben. Az állami gazdaság vezetősége nagyon megörült ezeknek e bátor fia­taloknak — a szovjet munkamódsze­rek terjesztői lesznek — mondogatták nagy meggyőződéssel. Ebben nem is csalatkoztak. A fiatalok annál inkább csalódással nézegettek egymásra, mikor megmu­tatták nekik szállásukat, a két lépés széles konyhát és „a kis szobát”. Ké­sőbb’ mikor megtudták, hogy csak „ideiglenesen” helyezték el őket s rö­videsen egy „szép szobát” kapnak, megnyugodtak. Gyorsan összemelégedtek s igazi testvéri kollektíva alakult ki közöttük. Az iskolában tanultakat gyakorlatban is igyekeztek megvalósítani. Rövidesen megváltozott az istálló képe is. Minde­nütt tisztaság, rend uralkodott. Fényes lett a tehenek szőre. Malinyinova módszerének eredménye rövidesen je­lentkezett: felemelték a tejhozamot. Közben elmúlt az ősz, utána a tél is és megérkezett a tavasz. A fiatalok kihasználták a hosszú téli estéket, ta­nultak, olvastak. Készülnek a Fucsfk- jelvény megszerzésére. A politikai is­kolázás is szépen halad. Az istálló tiszta, a tehenek gondozottak, szőrük fényes. S a tejhozam? — kérdezzük kíváncsian. Az bizony nem emelkedett, sőt gyakran előfordul, hogy tíz-tizenöt literrel is csökken. Miért? kérdezzük meghökkenve, Rö­videsen ennek is megtaláljuk az okát. Az istállóban egy motor húzza a vizet és az rendszeresen elromlik. Míg az igazgatóság Gombáról javítókat küld és kijavítják a motort, 1—2 napba kerül. Mivel máshonnan nem tudnak vizet hordani ezalatt az idő alatt a teheneket nem itatják. Azt, hogy ez a tény nemzetgazdasági szempontból mi­lyen veszteséget jelent, hány gy-irmek- től veszi el a reggeli friss tejet, nem is akarom itt kiszámítani. Mindebből azt látjuk, hogy ez állami gazdaság vezetősége kellőképpen nem törődik a fiatalokkal. Jól tudják, hogy a fiatal dolgozók már hónapok óta egészségtelen szobáiban laknak és azt is tudják, hogy mi az oka annak, hogy nem tudják feljebb emelni a tejhoza­mot, a mai napig nem tettek semmit a helyzet megjavítása érdekében. Ki­váncsiak vagyunk, hogy az illetékes szervek mit szólnak mindehhez? C*. i. A fülek) Teljesítmény írja: Láriuk .,. hallottuk ... A zeneiskola növendékei e hó 7-én este a Vigadóban nagy izgalommal fél­évi vizsgájukra készültek. A nagyok arcán önbizalom tükröződött, a kisebb beken az első nyilvános szereplés szív- dobogtetó,' lázas izgalma kiült a csil­logó szemekbe, összegyűltek a szülök és az érdeklődő közönség, végre meg­kezdődött a koncert. Ezek a zene- és énekszámok a pihés kis madarak első szárnybontogatásai voltak. Városunk i kultúréletében mérföldes lépést jelen- j tett ez a hangverseny, cél a haladás felé. Még csak néhány hónapja, hogy az üzemi klub keretén belül megnyílt a zeneiskola és máris tud eredményt felmutatni. Ezért elsősorban is az is­kola tanári karát illeti a dicséret. A növendékek is dicséretet érdemelnek szorgalmas munkájukért. A hangver­seny bevételét a vezetőség a zeoeis- i kola részére, hangszerek beszerzésére | fordítja. Március 3 és 4-én Zsolnán a kerületi fogyasztási szövetkezet kiállítást ren­dezett, amelyen több mint 3.000 fajta textiláru került kiállításra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom