Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-03-06 / 18. szám

19')4 március fi. ÚI IFIÜS&G 11 iliillliili liiiilllilllilillilli •111111111111111111111111« mi .......... .........................................Iliin.........Ilin Ilin MIIIIIII III 111111111111111111111111 mii 111111111111111111111111 ll•llll■■ll■llllllllllll•lllllll■lllllll Elromlott a csengőm Nyájas olvasóim, Figyel lenek kérem! Elmondom önöknek. Hogy jaftam a heten! ' Remelem, mondókam Nem csak mosolyt gerjeszt, De el is jut intőn Egy két buta lejhez! Szóval úgy kezdődött, Hogy a takáscsengd Úgy döntött a minap, Hogy többet nem cseng! Hiába nyomkodtam órákig a gombot, ökelme konokul Egy hangot sem mondott! Mit tehet ilyenkor Egy csengdhirtokos? Hát javítót hivat, Ha egy kicsit okos! Azaz, hogy bocsánat, Jelentést tes~ róla, Mert hat a szerelő Nem jón ki egy szóra! így tettem hát én is. - (Bár ne tettem volna!) Elsétáltam szépen , A javító boltba!' Bediktáltam mindent. Úgy ahogyan illik. Még azt is megmondtam, Ajtóm hová nyílik! Aztán haza mentem Nagy elégedetten. Hisz konok csengőmön Elégtételt vettem’ Nem fog ő már engem Bosszantani többet, Hiszen a* szerelők Nemsokára jönnek! Aztán szobámban Vártam... vártam... vártam,. Nem ettem, nem ittam, Munkába nem jártam! Három nap és éjjel A javítót lestem. Máig sem tudom még. Hogy bírta ki testem! Végül is elfogyott Jó birkatürelmem. Legyöngült testembe Némi er(!t vertem És elvánszorogva A javító boltba Megkérdeztem, halkan. Mért kínoznak holtra? A javító boltban Úgy látszik vártak rám. Mert ott állt a nercem Egy kitöltőt• számlán, Sfft emigy biztattak: — Fizessen hú£z kácsét, S ne hívja potyán ki Szerelőnket. Mátét! — — De kérem dadogtam. Tévedés van ebben! Hiszen az én csengőm Még máig sincs rendben! Miért fizessek hát Egtj húszast önöknek, Mikor hívásomra Meg csak ki sem jönnek! Az üzletvezető Jól végigmér. erre, És vészt josU hangon Beszólt a műhelybe. — Jöjjön csak ki Máté! Mondja meg szaporán, Hová ment ki hétfőn, Kétszer is oly korán? Egy mérges óriás A kérdéshe- híren, Dühösen suttogta Fülembe a címem! Majd meg metszd gúnnyal Ezt harsogta nekem: — Senki se volt otthon! Félórát csengettem! — Azóta ajtómat Nem díszíti csengő, Viszont egészségem iMssankint helyre jő! Ha pedig valaki Hozzám akar jönni, Ez úton üzenem: Tessék — dörömbölni! Neumann János. NYELVGYOTROK FIGYELEM ! Kint sötét volt, a sötétben álmos, dermedt mozdulatlanság­ba. suhantak el a villany póznak E suhanas nes/telenséget meg- nicgszakitutta a vonatkerekek egyhangú kattogása A padokon nagvkemiőhe burkolt es nagy kahatha búit álmot emberek bóbiskoltak Hallgattak, mintha a szokatlan hidegtől beléjük fagyott volna a szó A mozdony piüs/kölve, megállt Üjabb utasok szálltak fel leültek es ők is nagyokat hallgattak Ma.jd nehány perc múlva megmozdultak a kocsik es a mozdony kényelmes pófékeléssel góidüH tovább, a végtelen hosszúnak tets/fi sínpáron. En is belebújtam a kabatomba es míg, ibaltam aludni. Mái talán aludtam is (ezt abbé’ gondolom hogy almom ban olyan emberek között voltam akiknek nem éltettem meg szavát, pedig magyarul beszéltek), amikor valami szamomra ismeretlen, zavaros hangfos/lánvok rezegtettek meg dobhár­tyámat Egyszerre csak felébredtem és el kellett hinnem hogy az álom nemcsak álom. hanem va óság is. Pedig nem vagyok tabonás embei. aki hisz az álmokban. A mellettem üli!, eléggé csinos barna lánv volt az, aki idvan kévéit, zagyva beszélgetéssel .szórakoztatta" az unat­kozó „társaságot". Most már tudom hogy (5 is egyike volt azoknak az embereknek akikhez en álmomban hogy hogynem oda csöppentem, aki úgy beszélt magvarul, amit én csekély nyelvtudásommal kejitelen voltam téliesen megérteni: — Képzeljék el azért, hngv az apám nagykereskedő volt. na abszolúte nims autorit&m Tavalyelőtt a Veiké Kapusuny Ckresny Národny Vyboron dolgoztam, mint adminisztrátor onnan elhelyeztek a presnvi Stavokombinátrc plánovacskának es onnan azért, mert nagy volt az abszenciám a závod riadi- t.el'stvoja kitett a vynbába ahol^az ötödik zakón szerint kap­tam a fizetést és meg hozy.á a nocny sichtában kellett dolgoz­nom ... hát mit szólnak ehhez? Egyre erőteljesebb hanglejtéssel hadarta zagyva értelmetlen mondókáját, amiből én csak nagvnehezen tudtam felfogni az fitelmpt Hogy aztán még mennyi mindent összemesélt, azt mai le sem Írom Azon töprengtem hogy vájjon magyarúl. vagy szlovákul, vagy valamilyen más nyelven beszél az én utitársam? Végül mégis csak megtudtam, hogy magyar. Csak éppen elfelejti szép anvanyelvét Torzítja a magyar nyelvet és gyötri a szlovákot is. Hány magyar van, aki igy beszél magyarúl — szákadt fei belülem egv mély sóhaj... és miért... ? Amikor senkisem kényszerít bennünket arra, hogy megtagadjuk, hogy csúfítsuk orága anyanyelvűnket. Es ez a ,.miért" mindig ott lebeg szemem eliUt. Nem tudok tőle szabadulni . mert érzem, hogy bűnösök vagvunk azért, hogy falvainkon és városainkban elburjánzott a felemás, torz, se nem magyar, se nem szlovák beszéd. (te) SZINARANY SZAVAK — Nocsak vallja be ősziíttén, hány jelentést és beszédet készített el már helyettem? — Sokat, Nikolaj Pávlovios. — No látja. Helyes dolog ez? Legalább kritikát gyakorolt volna felette, megmondta volna: Nikolaj Pávlovics, nem szép dolog a mega munkáját más nyakába sózni. Elvégre ön körzeti vezető, készítse el maaa a saját jelentését, elemezze ki az anya­got, sajátítsa el. Mondta ezt nekem valamikor? — Nem mondtam, Nikolaj Pávlovics. Csak gondoltam. — Helytelen, helytelen’ A- helyes kritika szellemében nagyon is helyes, ha az alulról jövő vélemény eljut a magasabb beosz­tásban dolgozó elvtárs fülébe. Maga látta ez«, a hibát, de elhall­gatta. Elvtársias dolog volt ez? — Nem egészen. Nikolaj Pávlovics I — Még szép. hogy első szóra beismeri hibáját ... — Igaz is, most jut eszembe, erről a kérdésről cikket kell Imi a helyi újságba Ügy bizony Nekem kell letenni a garast. — Szlnarany szavak. Nikolaj Pávlovics. No igen, magánok igaza van! írja meg ezt a cikket. Holnap hozza be. Aláírom. (A moszkvai ,,Krokodil"-böl) OTT A WCLYVÍZfi, llCS PATAK MENTÉN KAK nüRÄY H HA BblCTPyiO PEMKY Orosz népdal Pyecican iiapo.iHan riccHsi Kapuvári B. fordítása Mérsékelten -YMepeHHO h le - le­1. Ott a mély; vl-zü, hüs patak mentén ic-iv­1. Kaknofl - Ay h Ha öbi-crpyio peg.Ky, cit-fly ■M—« Ű7 f=F=i fő 0 H' y-f—b r—i Lj na Ha pé - re he. pe nOCMOTu Am dott me - zőt, ezt a sí - kot Ha poa. Hy . k> cto poH.Ky, . JTn, H? 1 Em *■ Em W-b t ■r ^-LrJ szí - vemből el • nézem . Hwfl npn . eer - hwR ny én. Ezt az JKOK. rioCHOT. II ->KOH. frámándoc) , cefűl " Olvad a hó, jön a tavasz, megszepü' az élet. Frázis Andor nagy komolyan, nézi a vidéket. Látja, hogy a Nagy-hegy felé fiatalok menne*, karcsú testű vitorlázó modelleket visznek. — Gyerekjáték, pepecselés, nem igazi gépek, talán-talán megfelelne az én kisöesémnek. Ilyesfélék kavarognak büszke kobakjában, s merész tervek fogamzanak esze egy zúgaban: Mire kiért a hegy alá lucskosra izzadva, ott bámult mar a falunak, apraja meg nagyja. Andor beült nagy művébe, gyűjtőn, kapcsolt, csavart, dp valahogy a '•pmekmű indulni nem akart. Egyszer aztán nagy sistergés, fütty, robbanasfelé, s trugt a eíltos úgy megugrott Fraze Andor gépe. Árkon !>•>!<ron atsüvöltött, de fel nem szállt még se, száz < ztendős vén bükkfánál lett szomorú vége. — Mi lenne, ha építenék magam egy nagy gépet, lökhajtásos, szellőszárnyú, csuda gyorsat, szépet.- Nagy titokban készülne el, a törzs, a szárny, motor, a fél v'lág megtudná, hogy ki is Frázis Andor. A terveket tett követte, hosszú számítások. Gyűltek, gyűltek a szakkönyvek műszaki tanársok A faluban, hogy becsülik Andor találmányát? Hallgassuk meg Tüske Tibor csasztuska brigádját: . „Frázis Andor talyigája felmászott a fára kevés volt az abrak neki és leesett a sárba. Hívt ik Andort modellezni, de ő többre vágyott, azt hitte, hogy feltalálja a spanyol viaszkot. Gyere pajtás a körünkbe, ne nagyzolj mint Andor a felhőkig feljutni kicsit hosszabb a sor”. Büszke hősünk dolgozott, lábát ki sem tette, csodálatos masináját egyre építette. Napról-napre formásabb lett Andor talyigája, amelyről már azt álmodta, a csillagokat járja. Huzal, cső és sok. szegecs-sor egyre gyűlt a gépen napsütéses vasárnapon lett Andorunk készen. Ügy hallottam Frázis Andor még az ágyat nyomja, úgy látszik, hogy túl kemény volt az átkozott bükkfa. Büszke hő„ünk, ha talpra áll és új célra tör bizonyára új tagot kap a modellező kör. Vájjon nalad, te szép honi Hej, le veyielen. tag orosz síkság, rónánk. Van-e bármerre táj szabadabb'’ Nincsen néked határod talán, (■.Szinte vállunk cirógatja I Mégis elfér a szivemben búzád latod Melyet szőkére érlelt a nap.) Te • szülőjöldem, édes hazam!:) Bízz netr akart Frázis koma percet sem veszteni, ezt a napot P ripócson ünneppé kell tenni. Véo'g tolta csuda gépét a hosszú Fő-utcán s büszke fejét úgy felszegte, mint valami szultán. tinitnitmiiiiiiimimiiiniiiiitinini ■ 11111 ■ 1111111 • 111 llllllldlllllllllllllll MIKULKA GYULA rajzai mii nini iniiiminiiiinniiniiniinininnie' Sfvs. ' . •. '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom