Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-08-26 / 55. szám
A CsISz SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1933. augusztus 26. Ara 40 fillér II. évfolyam S3, szám Az egységes, demokratikus és békeszerető Németország győzelméért I Fiatal szakkádereket a mezőgazdaságba! Néhány héttel ezelőtt sok száz fiatal, fiú és leány, végezte be tanulmányait a mezőgazda- sági iskolákban, vagy az állami tanulóotthonokban. Hova menjenek dolgozni? Široký elv társ a X. pártkongresszuson a kommunisták, CslSz-tagok, valamennyi mező- gazdasági dolgozó és munkás elé a következő feladatot tűzte ki: „Politikailag és gazdaságilag megszilárdítani az EFSz-eket s ilymódon a szövetkezeti mozgalom további kiszélesítésének e- löfeltételeit megteremteni, a- lapvejtöen megjavítani a gép- és traktorállomások és állami gazdaságok munkáját, teljesíteni az agro- és zootechnikai intézkedések tervét s így elérni a tervezett hektárhozamot és állatállomány hasznosságát, elérni azt, hogy az EFSz-ek önálló erötakarmányalappal rendelkezzenek s ekkor megnyílik előttük a magasfokűan gépesített és nagytermelésü mezőgazdaság nagyméretű távlata.” Fiuk és leányok! E szavak titeket is érintenek, kik a mező- gazdaságba mentek dolgozni. Ti még az iskola padjaiból hallgattátok e szavakat, de most rajtatok múlik, hogy azokat az utolsó betűig teljesítsétek. Hová menjetek dolgozni? Az új faluért vívott harc első vonalába. Oda, ahol tanácsokat kell adni agro- és zootechnikai kérdésekben, ahol fiatalos lendülettel, munkával a szövetkezeti tagokat örömteljes munkára kell serkenteni. Oda menjünk, ahová a párt küld, ahol a hazánk legnagyobb szüksége van ránk. A mezőgazdasági iskolák tanulói munkába álltak. Ez őszön már sok EFSz-ben elmondják: „Van már fiatal • zootechniku- sunk, agronómusunk. Visszatértek az iskolákból, ahol két évig voltak. Most mint állattenyésztő mesterek, méhészek, stb. lesznek. így már jobban fogunk dolgozni.” A mezőgazdasági iskolák és a CsISz-szervezetek azonban még mindig nem oltják be a fiatalokba azt a tudatot, hogy olyan fontos helyen, mint az EFSz-ek, szeretettel kell dolgozni. így például a rakovicei mezőgazda- sági technikai iskolában a tanulmányt befejező vizsgákat a tanulók több mint fele kitüntetéssel végezte el. Elhelyezkedésüknél az elvtársak azonban nem tartották fontosnak, hogy a legfontosabb munkahelyre, az E’.FSz-ekbe menjenek dolgozni. Csak akkor foglalták el munkahelyüket, amikor feladataikat világosan megmagyarázták. Ö- römteljes jelenség, hogy a technikai iskolákból sokan a főiskolán akarják tanulmányukat folytatni. Meg kell azonban érteni, hogy az EFSz-ek és állami gazdaságok már most várják az iskolából kikerülő dolgozókat és hogy a mezőgazdasági iskolák végzett tanulói, mint távhallgatók tovább tanulhatnak és fejlődhetnek. A Szovjetunióban a termelésben a legjobb szakemberek dolgoznak. Ott hasznosítják tudásukat. A hírnaves Stejman nem a minisztériumban dolgozik, hanem tudományos munkáját a Karavajevo-kolhozban végzi. A fiatalokból lesznek a jövő tudósai. Tudósnak lenni annyit jelent, mint munkánkat állandóan a termelés megjavítására, a munka megkönnyítésére, a dolgozók életszínvonalának megjavítására irányítani. Ma a tudomány a termelésben, a mezőgazdaságban születik, nem pedig az üvegházakban a brach- törvények alapján, ahogy az a kapitalizmus idején volt. Az iskolából kikerült s a gyakorlati életbe induló fiataloknak teljes támogatást kell kapni az EFSz-ek vezetőségétől. Segíteni kell a fiatal szakembereket, irányítani lelkes munkájukat. Ilymódon válik kezdeményező készségük még alkotóbbá s belőlük magaserkölcsü és szakképzett dolgozók nevelkednek, olyanok, akik szeretik a szövetkezetét, kísérleti intézetüket, mert otthon érzik magukat. Ezeknek a fiúknak és leányoknak segédkezet nyújt a CsISz-szervezete. Körébe fogadja őket és szakadatlanul vezeti az építő feladatok lelkiismeretes teljesítésében. Milyen feladatok várják azokat a CsISz-tagokat, akik mint mezőgazdasági szakdolgozók, elfoglalják új munkahelyüket? A CsíSz KB, a CsISz falvakon folyó munkájáról szóló határozatában kijelölte az ifjúság számára a mezőgazdaság kiépítésébe való nagyméretű bekapcsolódását. A falvakon ez a feladat főleg az EFSz-ek politikai és gazdasági megszilárdításából áll. Az EFSz-ek munkáját e fiatal káderek felfrissítik s a munka iránt lelkesedve a szövetkezetről, akárcsak a sajátjukról, úgy gondoskodnak. Ez az ifjúság, karöltve a falu ifjúságával, tovább viszi a falu szocializálásának ügyét, harcolni fog a magasabb hektárhozamokért, az agrotechnikai határidők betartásáért, az agrotechnika és zootechnika vívmányainak elsajátításáért. A munkahelyen a tudományos ismeretek terjesztői lesznek s ezzel párhuzamosan harcolni fognak az előítéletek, csökevények és a maradiság ellen. A bratislavai kerület 100.04”lo-ra teljesítette terményfelvásárlási tervét Létrejött a megegyezés a Szovjetunió kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya között Moszkvában Augusztus 20-tóI 22-ig Moszkvában tárgyalások folytak a szovjet kormány és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége között. Szovjet részről a tárgyaláson részt vettek: G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, V. M. Molotov, a minisztertanács első elnökhelyettese és a Szovjetunió külügyminisztere, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának titkára, M. A. Bulganin, a minisztertanács első elnökhelyettese és a Szovjetunió honvédelmi minisztere, L. M. Kagano- vics, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, A. I. Nikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, bel- és külkereskedelmi miniszter, M. Z. Szabunov, a Szovjetunió Minisztertanácsa állami terv- t.izottságának elnöke, A. G. Zverjev, a Szovjetunió pénzügyminisztere, V. Sz. Szemjonov, nagykövet, a Szovjetunió németországi főbiztosa. A Német Demokratikus Köztársaság részéről a tárgyaláson résztvettek: Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, Walter Ulbricht, mi- nisztereinökhelyettes, Otto Nursche, miniszterelnökhelyettes, Lothar Bolz, miniszterelnökhelyettes és újjáépítési miniszter, Dr. Hans Loch, miniszterelnökhelyettes és pénzügyminiszter, Hans Reicheilt, földművelés- és erdőügyi miniszter, Kurt Gregor, külkereskedelmi és bel- német kereskedelmi miniszter, Fritz Seldmann, kohó- és ércbányaip.ari miniszter, Bruno Leuschner, az Állami lervbizottság elnöke , Rudolf Appelt, nagykövet, a Német Demokratikus Köztársaság moszkvai diplomáciai képviseletének vezetője, Herbert Wanke, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség elnöke, Dr. Corres, egyetemi tanár, Németország Demokratikus Nemzeti Frontja országos tanácsának elnöke, Erich Honecker, a Szabad Német Ifjúság központi tanácsának elnöke, Ilse Thiele, a Német Demokratikus Nőszövetség képviselője, Peter Florin, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának munkatársa A tárgyalások során megvitatták a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó fontos kérdéseket, valamint a német probléma egészének megérett kérdéseit. Teljes egyetértés jött lére abban, hogy ki kell küszöbölni azt az egészségtelen helyzetet, hogy Némat- országnak nyolc évvel a háború Európában történt befejezése után meg nincs békeszerződése, hogy Németország nyugati és keleti részre van széttagolva és helyzete nem egyenjogú más államokkal kapcsolatban. L célból a közeljövőben békeértekezletet kell öszehívni s biztosítani kell iNémetország képviselőinek részvételét a békeszerződéssel kapcsolatas előkészületek minden szakaszával és a békeértekezlcten egyaránt. Németország nemzeti egységének békés, demokratikus elveken alapuló helyreállítása érdekeben, a Kelet- és Nyugat-Né- metország közötti közvetlen megegyezés útján ideiglenes össznémet kormányt kell alakítani, melynek föfel- adata lesz az össznémet szabad választásuk előkészítése és megtartása, amely választások eredményeként a német nép, külföldi államok beavatkozása nélkül maga oldja meg az egységes, demokratikus és hékeszeretö Németország társadalmi és állami rendszerének kérdé.sét. A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége megelégedéssel és elismeréssel fogadta a szovjet kormánynak azt a bejelentését, amely Németországnak a háború következményeivel kapcsolatos pénzügyi-gazdasági kötelezettségei enyhítéséről szól. A felek a tárgyalások során megállapodtak több olyan politikai és gazdasági intézkedés hozatalára vonatkozóan, amely a Német Demokratikus Köztársaság népgazdaságának továbbfejlesztésében és a Német Demokratikus Köztársaság anyagi jólétének emelésében segítség nyújtására irányul. Emellett figyelembe vették, hogy a Német Demokratikus Köztársaság az elmúlt évek alatt lelkiismeretesen teljesítette a Szovjetunió iránti kötelezettségeit és hogy a Német Demokratikus Köztársaság — hála a német demokratikus erők erőfeszítéseinek — fontos tényezője az európai békeharcnak. A tárgyalások után G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, augusztus 22-én a Kremlben ebédet adott a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tiszteletére. G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tiszteletére adott ebéden Hétfőn, augusztus 24-én 20 órakor a bratislavai kerület valamennyi kerületet megelőzve, az idei gazdag termésből, terményfelvásárlási tervét 100.04 százalékra teljesítette. A kerület járásai közül a nagymegyeri járás 116 százalékra, a duna- szerdahelyi járás 112 százalékra, a szered! járás 111 százalékra, és a somorjai járás 110 százalékra teljesítették terményfelvásárlási tervüket, és eredményeikkel a bratislavai kerület legjobb járásai közé küzdötték fel magukat. A bratislavai kerület dolgozói a ter- ményfelvásárlási terv sikeres teljesítéséről Antonín Zápotocký, köztársasági elnöknek távirati jelentést küldtek. Mélyen tisztelt Minisztelelnök, mélyen tisztelt Miniszterelnökhelyettesek, a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tagjai! Engedjék meg, hogy üdvözlő szavakkal forduljak Ünökhöz és az Önök személyében a német néphez. Kívánom, hogy döntő sikereket érjenek el a békeszerető demokratikus Németország megteremtésének útján, hazájuk nemzeti egységének helyreállítása útján. Az igazi szívélyesség, a kölcsönös megértés és barátság légkörében olyan kérdéseket tárgyaltunk meg Önökkel, amelyek lényegbevágó jelentőségűek az európai béke szempontjából, a népeink közötti kapcsolatok megszilárdítása szempontjából. Ez a megbeszélés megmutatta, nézeteink teljes azonosságát és fontos döntésekhez vezetett. Meggyőződésünk, hogy az egész világ figyelemmel kiséri a német kérdés békés rendezésére irányuló őszinte kívánságunkat és azon újabb közös lépéseinket, amelyekkel segíteni akarjuk a német népet azzal, hogy szilárdan a békés fejlődés útjára lépjen és valóra váltsa nemzeti kívánságait. Németország most történelmének igen felelősségteljes szakaszát éli. A rokaciős nemzetközi erők a jelenlegi bonni kormánnyal összejátszva, állhatatosan folytatják azt a politikát, amely kérdéssé teszi Németországnak, mint egységes és független államnak fennállását. Agresszív terveik megvalósítása érdekében állandóvá akarják tenni Németország széttagoltságát. Nyugat-Németorszá- got az óceánontúli monopolisták hit- bizományává akarják változtatni, újjá akarják teremteni a német mi- ütarizmust. Az agresszorok összesküvése egyaránt irányul a német nép és az európai béke ügye ellen. Természetes tehát, hogy a békeszerető népek egybekapcsolják a német kérdést az európai és ennélfogva a nemzetközi biztonság kérdésével. Az újabb háború elhárításáért megfe- •szített harcot vívó békeszeretö erők. sikraszallnak Európa minden népének létérdekei, köztük a német nép I érdekei mellett is. Az élet megköveteli, hogy a német nép, ebben a harcban határozott helyet foglaljon el és hallassa erőteljes szavát. A német nép előtt az a történelmi feladat áll, hogy meghiúsítsa az agresszív erők terveit, helyreállítsa nemzeti egységét, békeszerető demokratikus állammá tegye Németországot. Csak a békés fejlődés hozza meg Németország számára az egységet, a szabadságot, a függetlenséget és a nemzeti újjászületést. A kérdés most az: Németország az európai béke és biztonság megszilárdítása rendkívül fontos tényezőjének egyikévé vagy egy újabb agresszió európai fő tűzfészkévé válik-e? A két lehetséges távlat körül melyiket kívánja a német nép választani ? Melyik utat akarja követni: a béke. vagy a háború útját, a nemzeti egység, vagy Németország széttagoltságának útját? A népeknek feltétlenül okulniok kell saját történelmi tapasztalataikon. Ez természetesen az élet kemény iskoláját kijárt német népre is teljes mértékben vonatkozik. Milyen fő tanulságot nyújt a német nép számára Németország egész fejlődése a XX. század első felében? Azt a tanulságot, hogy a militarizmus, az agresszió, a háború útja Németország számára nemzeti ön- gyilkosságot jelent. Ha az 1900-tól 1945-ig terjedő időszakot tekintjük, akkor kiderül, hogy a 45 évből Németország legalább 20 évet két világháború fokozott előkészítésére, és több mint tíz évet közvetlenül e háborúk viselésére fordított. Ennélfogva a háború jelentette fél évszázadon át Németország egész életének csaknem átvevő tartalmát. És mi az eredmény? Az 1918, évi I nemzeti katasztrófát, az 1945. évi felmérhetetlenül nagyobb nemzeti katasztrófa követte. Csaknem 8 millió német fizetett I életére! azért, mert a militaristák a német népre kényszerítették há- I borús terveiket. Ami a rokkantakat és a sebesülteket illeti, ezek meg- , számiá'hatatlanok. A német hadirok- ! kanrak szövetségének a német saj- j tóban idézett adatai szerint azt ‘ mutatják, hogy minden száz, 1924ben született német közül huszonöt elesett, vagy nyomtalanul eltűnt, harmincegy súlyosan nyomorékká vált, öt megsebesült, kettő elvesztette munkaképességét. A német Ifjúság nemzedékeit egymásután pusztította el, vagy tette nyomorékká a háború Ilymódon a történelem azt tanítja, hogy az európai országok békéjének és biztonságának megbontásával a német militarizmus a npmet nemzet sírját ásta meg. Mégis az agresszorok Németországot ismét a háborús kalandok régi útjára próbálják taszítani. Semmiféle álcázás sem leplezheti •Adenauer csoportjának igazi törekvéseit ez a csöport Nyugat-Német- szágban a militarizmus és a revan- sizmus törzskarát jelenti és Németországot új háború felé sodorja. E bűnös cél érdekében mélyítik el a német militaristák Németország széttagoltságát és provokálják ki a németek közötti testvérgyilkos ellenségeskedést. E cél érdekében változtatják Nyu- gat-Németországot az északatlanti- tömb politikájának eszközévé. E cél érdekében kötözték meg Nyugat-Németország kezét-lábát, az ú. n. „bonni szerződéssel”, amely a német nép szempontjából súlyosabb és lealázóbb a versaillei szerződésnél. A versaillei szerződés tudvalevőleg nem daralxtlta fel Németországot és Németország részleges megszállását tizenöt évre írta elő. .A bonni szerződés azonban feldarabolja Németországot, Nyugat-Németország idegen állam hübér-tartományává változtatja és egész Nyugat-Németország megszállását ötven évre törvényesíti. Adenauer kormánya felelős azért, hogy Németországnak mindeddig nincs békeszerződése. Adenauer kormánya nem akarja a német kérdés békés rendezését. A bonni főkolomposok a háború útjára taszítják Németországot. A bonni fökolompo.sok ismét Nyugaf- és Kelet-Európa népeire uszítják a németeket. Ez a politika a német nép számára ugyanolyan következményekkel jár, mint a hitleri klikk politikája. Az emberiség mint háborús bűnösöket Ítélte el a klikk ve- (Folytatás a 2-ik oldalon)
