Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-08-22 / 54. szám

Dl inúsAe f9Í!5. au<jus5ítii5 ?t. Honoré d-i Balzac Bnhac, a XIX. század első fele fran­cia Xársadalmának nagy realista írója. Tours váro.sában született 1799-ben és 1850 augusztus 20-án halt meg. Fia­tal korában regényírással próbálko­zott, majd kiadó és nyomdavállalatot alap/tott. Ez/ a vállakozá.sa azonban csődbe jutott és Balzacnak rengeteg adóssága maradt. Hogy adósságait tör- leszthesse, mérhetetlen nagy energiá­val nekilátott a regényírásnak. Na­ponta csak 5—6 órút aludt, a többi idejét írással tő tötte. Húsz év alatt negyven jelentős kötetet adott ki. De a túlfeszített munka felőrölte szerve­zetét és 51 éves korában meghalt. Balzac müve, a múlt században a nyugati hritikai realizmus legkiválóbb aikotdsait jelentették. Müveinek ö.sz- síasségét ,,3mberi színjátéknak” ne­vezte. Ebben az emberi élet mindert jellegzetességét akarta megörökíteni. Kitűnő megfigyeiőképességgel ábrá­zolta az emberi élettet és a társadalmi viszonyokat. Mwei a kor francia tár­sadalmát tükrözik. Nanoieon bukásá­tól egész az 1848-i júliusi forrada­lomig. Talán még senki sem tudta a pénz embertelen hatását a tőkés társadalomban olyan élethűen ábrá­zolni, mint Balzac. Megmutatta, hogy a burzsoá társadalomban a pénz és a- ha.szoníe.sés uralkodik, minden poli­tikai és erkölesteien törvény. Ez a fel­ismerés hatja át összes műveit. Balzac, a burzsoá társadalomnak olyan alapos ismerője volt. hogy En­ge-s így nyilatkozott művészetéről: „Többet tanultam belőle, mint a kor valamennyi hivatásos történészétől, kö.-gazdá.száíól és statisztikusától együttvéve.'’ Pedig Balzac politikai •nézetei alapján a reakcióhoz tartozott, a monarchia híve •volt. Ennek ellené­re. amikor tollhoz nyúlt, csak a való­ságot akarta megírni és ez teszi őt realista ábrázolóvá. Az „Emberi Színjáték" legszebb re­gényei a következők: Grandet Eugé­nia, (1823) Goriot apó, (1834), Bi- rotteau Cézár (1837), Vesztett illú­ziók (1838), Betti néni. (1846). Balzac p'beszél é.seket. színjátékokat és iroda­lomkritikai cikkeket is Jrt. Olyan .jól ismerte kora francia társadalmát, hogy bátran nevezhette magéit a „szociális tudományok orvosT'-nak és a „törté- nplp-ny titkárá”-nak. Balzac egyik legismertebb regénye a ,.Goriot apó”. Ná' ik filmen is ját­szók „Karrier Párizsban” címmel. -- (Ezt a művet Balzac joggal erkölc.si tanulmánynak nevezte.) A „Goriot apó” című műben két motívum szö­vődik egybe. Az első motívum a meg­gazdagodott té.sztagyáros, Goriot apó atyai szeretete. A legszegényebb körül­mények között élő zsugori tőkés min­denét lányainak adja. Lányai igyek z- nek a polgári társadalomban a rang­létra legmagasabb fokára felkapasz­kodni, az előkelő nemesség körébe jutni. Az egyik lánya Anasztázia. Re- slaud gróf. felesége lesz, a másik Nu- cingen bankárhoz megy férjhez. Go­riot apót lányai lassanként tönkrete­szik, mert egyiknek jiazarló életmód­jához a férje nem ad elég pénzt, a másikat jiedig szeretője zsarolja. A nemesi előítéletek folytán azonban le­nézik apjukat, aki elhagyottan és nyo­morban hal meg. A másik motívum Eugen Rastignac személyével kapcsdatos. Rastignac. a Párizsban tanuló egyetemi hallgató, elszegényedett nemesi család sarja, akinek előkelő összeköttetései vannak, összeköttetései segítségével bejuttatja Nucingennét a .született nemesi arisz­tokrácia körébe és szeretőjévé teszi. Rastignac jellemére nagy hatással van Vautrin a szökött feayenc, a burz.soá társadalom cinikus kritikusa. Vélemé­nye szerint a burzsoá tár.sadalomba úgy kell betörni, mint az ágyúgolyó, vagy hozzálopakodni, mint a pestis. Annak ellenére, hogy Balzac egyes regényeiben ábrázolja az öntet áldozó fiatalokat, a francia társadalomban nem Iát olyan jelenséget, amely azt mutatná, hogy az egyéni jólét egybe­kapcsolódik a közös, a társadalmi jó­léttel. Alkotá.saiban kifejezte a fran­cia nép széles rétegeinek elégedetlen­ségét és elkeseredettségét a burzsoá tár.sadalmi renddel szemben. Az ..Em­beri .színjáték”, a burz.soá rendszer egészének, de különösen a pénz-arisz­tokráciának kíméletlen kritikája. Bal­zac, mint realista művész, tipikus sze­mélyeken keresztW ábrázolni tudta a burz.soá társadalom ellentmondását, romlottságát és ezen keresztül, elke­rülhetetlen bukását. Csanda Sándor. ..Lúčnica”, az államdijas Tánc és énekegyüttese a IV. Világitjúsagi és Diáktalálkozó keretein belül Bukarestben egy olyan üzem dolgozói előtt vendégszerepelt, mely feledhetetlen köztársasági elnökünk, Klement Gott- teald nevét triseli. f A magyar Népköztársaság alkotmányának !V.évtorduló|a I U A Magyar NépkSztirsaság alkot­mánya, a szocialista Magyarország (elé vezető utat jelzi. Minden paragrafusát az a törekvés hatja át, hogy a dolgo­zók életkörülményeit könnyebbé, bol­dogabbá tegye, hogy a nép anyagi és kulturális élete napról-napra emelked­jen. A magyar nép az Alkotmány ünne­pén (okozott lekesedéssel és még na­gyobb odaadással sorakozik fel a béke megvédéséért, a nemzetközi együttmű­ködés elmélyítéséért folyó harcba. Erejét még jobban fokozza az a biz­tos tudat, hogy nem áll egyedül, mert e9.V olyan táborhoz tartozik, mint a ha­talmas SOO-milliós béketábor, amelyet a nagy Szovjetunió vezet. A magyar nép saját tapasztalataiból ismerte meg a Szovjetunió segítségének és a test­véri országokkal való együttműködés­nek áldásos hatását. A magyar nép tudatában van annak, hogy Csehszlovákia dolgozói nagy ér­deklődéssel ki.sérik azokat az eredmé­nyeket, sikereket, amelyeket a test­véri magyar nép hazája újjáépítésében ^ elért. A pártnak és a kormánynak a dolgozókról való törekvése, eftRti a magyar nép egységét, egybeforrottsá- i gát és bensőséges ünneppé avatja au- I gusztus 20-át, a Magyar Népköztársa- : ság Alkotmányának ünnepét. I Ez az egység jelentős hozzájárulás a béke' megvédéséért folyó harchoz, mert a magyar nép békét akar. A Ma­gyar Népköztársaság alkotmánya, a béke alkotmánya, amely hűen tükrö­zi vissza a magyar nép békeakaratát. Folyóparton Sziklákat görget a víz sodra nehéz, darabos köveket. Felemeli majd visszadobja, tovarohanó zöld habokba, mint tréfás apa a gyereket. Fürge folyónak pajkos kedve a síkságon már elpihen, nyújtózkodik mint ^om.hn medve, kanyarogva a zöld füzesbe; csónakot ringat szelíden. Ha ráhajol a fűzfa lombja, nézni magát a nac^y tükörben: fürtös feje mint asszony kontya — ha este álmosan kibontja — sátorként terül szét felettem. Partja mellett a kis falucska a nyári napon el.szenderül. Ismerősöm ott minden utca és minden útja egybefut ma: most én sem vagyok már egyedül. Hazára leltem s mosolyogva nézegetem a hegyeket. Rágondolok a parasztokra, 'akik a mezőn hajladozva együtt vágják a rendeket . Ozsvald Arpád. f Alois Jirásek, a kiváló cseh író, 1851. augusztus 23-án született. A cseh iro- i dalomban Jirásek írta a legnagyobb : történelmi regényeket. Klement Gott- wald elvtórs szavai szerint, Jirásek megtanít bennünket helyesen értékelni a múltat, erősíti nemzeti öntudatunkal és a. nép erejébe vetett hitünket. Jirá­sek, regényeiben feldolgozza a cseh nemzet történetét, a törzsi széttagolt- I Ságtól kezdve, egészen a XIX. század i végéig. A cseh történelem tanulmányo- í zása közben nem zárkózott el más nemzetek történelmi eseményei elöl sem. A szlovák és a magyar nép tör- i ténetéből is feldolgozott történelmi eseményeket. Műveiben hangsúlyozta a haladó eszmék igazságát, az elnyomott , nép védelmét és a munkásosztály irán- , ti rokonszenvét. Jirásek legjobb isme- ; rője, Zdenek Nejedlý így ír róla: „Ji- : rásek azért emlegeti a múltat, hogy , ezzel megerősítse a jelent, mert s?á- ; mára legfontosabb a nemzet jelene és ! jövője volt.” i Jirásek szegény családból szárma­zott. A prágai egyetem elvégzése után, Litomyšlben a történelem és a cseh nyelv tanára lett. írói tevékenységét versekkel kezdte. Csak később írta meg történelmi elbeszéléseit és regényeit. Legfontosabb müveinek tárgyát, a cseh történelemből meríti. A cseh tör­Alois Jirásek I ténelem fénykorát, Palackyval egyet- I értve, a huszitizmusban látta. Vélemé- I nye szerint a huszita-korszak, a cseh j nemzet leghősiesebb időszaka. A hu- ; szita korszak kezdetéről regénytriló- : giát írt (Medzi prúdy). Ebben Jirásek megmutatja, hogy a huszitizmus nem volt vallásháborúi, hanem a társadalmi rendszer igazságtalansága miatt a jobb élet utáni vágyból fakadt. Ennek a trilógiának folytatása a „Mindenki el­len” című hatalmas regénye, amely- ' ben élethűen megrajzolja a husziták Zsizska által vezetett dicső harcait, az egész feudális Európa ellen. Jirásek szemében az igaz husziták következe­tes, meg nem alkuvó táboritók voltak, akik minden magántulajdont átadtak a mozgalom vezetőinek és igazi közös­ségben és egyszerűen éltek. Á huszita korszakról irt másik jelen­tős műve a „Testvériség”. Ebben a re­gényben leírja a prágaiak árulását és ennek következményét, a huszita moz­galom vereségét. Leírja, hogyan kerül­tek a husziták Szlovákiába, ahol hatá­suk alatt gyökeret vert a cseh irodal­mi nyelv és kultúra. Másik regénysorozatában kifejti, hogy a fehérhegyi csata után, a cseh parasztok és nincstelenek mozgalma volt a haladás rugója Csehországban. A „Kutyafejűek” és a „Skaláci” című tartozik. akiknek életéve! regényeiben a fokozott elnyomás miatt kitörő parasztlázadásokat írja le. A „Kutyafejűek” című regény, Jirásek legforradalmibb müvei közé A chcxlok felkelését írja le, vezére, Ján Sladky-Kozina, fizetett a lázadásáért. ' A „Sötétség” című regényében, az elienreformáció idejét jellemző kultu­rális és politikai visszaesést írja le. ! A „Sötétség” leggonoszabb támogatói. Jirásek szerint a jezsuiták voltak, aki­ket a gazdag prágai polgárok és a ne­messég támogatott. A nemzeti öntuda.- tot ebben az időben csak a jobbágyok és a nemkatolikusok titkos társasága őrizte meg. Jirásek alkotása mély hazafiasságra tanít mindnyájunkat. A nagy cseh író azáltal tette műveit örökértékgvé, j hogy a cseh nép legjobb hagyományai- j ra támaszkodott. Műveit erős optimiz- [ mus hatja át. Jirásek megmutatta, I hogy az emberiség az ideiglenes te- I velygések ellenére is előre halad, fej- j lödik. Jirásek alkotása klasszikus pél- I d^ja a nemzeti öntudatra való neve- j lésnek és a haladó eszmékért foly- j tatott harcának is. Alkotása példaképet jelent a mai irodalom számára is. I Szeretheti-p anya a gyermekét, munkás a mtmjtáját, kertész az. apró csemetéit, tarka virágos ágyait, az if­jú bányász a variul csattogó fúrógép­ig _ aki nem harcol tudatosan éle­tünk í^yik legnemesebb küzdelméért, a békééti? S kérdem, szeretheti-e az az író népét', hazáját. írói mesterségét, aki szive minden melegével nem érez együtt népével, s fegyverét, a tollat, nem az új s'/ocisHsta irodahm megte­remtésére használja, aki müveit üres, hideg érzések közepette írja, akinek nem szívügye a békeharc? Azt hi­szem, erre egyetlen felelet van, nemi Ma. amikor egy kész. vagy kezdő író tollat ragad kezébe, tudatában kell, hogy legyen írói hivatásának. Ne csak szórakozásból és kedvtelésből írjon, mert az ilyen írónak a műve vérsze­gény,'' untató, száraz s mi több, ha­mis lesz. Müveit kell, hogy a békeharc, a .szncializmu.s építésének nagy ügye hassa át. Az író tudjon lelkesedni azért, ami­ről ir. Müvéből az olvasó érezze ki az Író őszinte, meleg szavait és érzéseit, akkor az olvasóban egész biztos lel­kesedést és önbi'zalmat tud gerjeszteni. Nézzük csak meg, a nép miéit sze­reti és fogja szeretni örökké a szov­jet magyar.'vagy a csehszlovák iroda­lom nagyjait. Tolsztojt, Gorkijt, Maj- jaküvszkijt. Petőfit, Adyt, Mikszáthot, Mi'iriczot. József Attilái. Hviez-Josla- vot Olbrachtot. Jilemnickyb és F’ucsi- kot. Mert egész szívükkel benne él­tek a nép küzdelmében, minden kis harcában, a'z igazság és a szabadság A könyv fegyver ifjúságunk kezében fáklyájának ragyogásáért vívott harc­ban. Kit ne hatna át Gorkij: ,.Az anya” című könyvének varáz.sló, le­nyűgöző hatása, ereje, Pavel nagy­szerű jellemábrázolása, az anya tuda­tos forradalmárrá fejlődése. Vagy Ma­jakovszkij nagyszerű, tűzzel teli harci I lánggal, szeretettel írt versei. „Vers a szovjet- útlevélről", „A Komszomol indulója ’, ..Beszélgetés Lenin elvtárs- sal”, „Induló balra” és még tovább so­rolhatnám robbanó verseinek százait. Majakovszkij mindenre reagált, arról irt, ami a legégetőbb kérdése volt a fiatal Szovjetuniónak. Nevelte, vezette, harcra és tettre serkentette népét. Tu­catéval írt verset a Komszomol nak. Majakovszkijnak nem kis szerepe volt az új szovjet emberek nevelésében: a Kosevojok, a Zoják, Mereszjevek. a szovjet haza. ezer és ezer hősénék fel­nevelésében. I Miért épp a szovjet irodalom nagy- I jait említettem meg? Azért, mert a j szovjet irodalomból kimeríthetetlen i tapasztalataink és fényes példáink j vannak. Ki ng ismerné Hja Erenburg. a kiváló békekarcos nevét. Fagyejev. I ,.Ifjú gárdá”-ját, amely nemcsak a szovjet ifjúság, de a mi iíjú.ságunk legkedvencebb regénye is. Vagy ott i van Osztrovszkij „Az acélt megedzik”- je, Babajevszkij ..Aranyrsillag lovag­ja”. stb. Ezek a könyvek azok, aine- i iyekből sokat tanulhat ifjúságunk. amelyek munkájukat és harcukat elő­segítik. Az irodalom, a történelemben eddig még sohasem töltött be olyan szerepet, mint ma. íróinknak, költőinknek még soha sem nyílt olyan alkalmuk az élet igaz ábrázölására. mint ma, amikor már szabadon, minden félelem nél­kül. kifejezésre juttathatiák érzéseiket, s mondanivalóikat. Ma, pártunk az íróknak minden le­hetőséget megad, hogy a legnagysze­rűbb müvek százait alkossák, amelyek elősegítik népünk munkáját és har­cát. Pártunk harcra, alkotásra hívta fel íróinkat és költőinket, a „lélek mérnökeit”. Páitunk eszmei segítsége, bírálata és bátorítá.sa nyomán az el­múlt években számos kitűnő mű szü­letett, amelvek sikeresen hozzájárul­tak ifjáságunk hazafias neveléséhez. Munkásifiúságunk egyre aktívabban veszi ki részét a szocializmus építésé­ből, soraiból egyre tömegesebben nő­nek ki az ifjú munkáshősök. Napról- napra új és új tanújelét ta()a,szta!hat- juk: hogyan nő egyre erőteljesebben ifjú.ságunk nemzetépitő szerepe, tanu­lás utáni vágya, a kultúra, a művészet és irodalom iiánti érdeklődése. Ifjúságunk nagy várakozással tekint “íróink és művészeink felé. tő'ük várja azokat a müveket, amelyek gazdagít­ják lelkét, biztosabbá teszik fejlődését, íróinkra hárul az a feladat, hogy olyan műveket írjanak, amelyek ki­elégítik ifjúságunk igényeit, amelyek segítik ifjúságunk nevelését, amelyek méltóak Zsdanov elvtárs eme nagy­szerű mondásához: „Az íróknak, a mű­vészeknek kötelessége segíteni a né­pet, az államot, a pártot az ifjúság nevelésében, hogy merész, bátor, saját erejében bízó, semmiféle nehézségek­től nem félő ifjúságot nevelhes.sünk.” Igen, ifjúságunk kezébe olyan köny­veket kell adni. amelyek forró haza­szeretetre, a párt és a Szovjetunió iránti szeretetre nevelnek, amelyek ádáz gyűlöletet oltanak ifjúságunkba az imperialista martalócok, a véres­kezű gangszterek ellen. Olyan köny­vekre van szük.ségünk, amelyek a pro- letárnemzetköz.jség szellemében neve­lik ifjúságunkat, amelyek bemutatiák a város és a falu ifjúságának lelkes részvételét a szocializmus építésében és a békgért vívott harcban. Az író feladata, hogy az egész világ eseményeit figyelemmel kisérje és észrevegye, gyorsan megragadja mind­azt. ami az új ember születésének és fejlődésének jele. — meglát és meg­mutat az olyan erőket is.i amelyek az elhaló régire a gonosz.ságia. a buta­ságra. az ember gyengéjére támaszkod­va a haladás és a béke elleni össze­esküvéseket szövik. Az- irodalom visszatükrözi mindazt, ami körülöttünk nap-nap után roha­mos változáson megy keresztül. Tehat felöleli a szocializmus épitéséne': leJ- kesítö eredményeit, hazánk átalakuló, napról-napra kulturáltabb arcát, a ka­pitalista országokban hősiesen küzdő békeharcosok helyiállását és a Szov­jetunió rendíthetetlen békeharcát. Népünknek és ifjúságunknak soha­sem volt olyan alkalma mjivelöciésie, olva.sásra, mint ma. Üzemeinkben, fal- vainkban, iskoláinkban gazdag, színes, könyvtár áll ifjú.ságunk rendelkezé­sére. De a könyv mit sem érne, ha azok egymás hátára rakva, porlepétten kuksolnának. A könyvtárnak és a benne lévő könyveknek csak akkor van meg az igazi értél ük, ha azok kézröl-kézre vándorolnak, ha állan­dóan olva.ssák és tanulmánv'ozz.ák őket. A könyv és az irodalom anya­got és lökést ad előrehaladásunknak, a dolgozók alkotóerejének kibontako­zásánál, a verseny fejlődésének és magas eszmei és kulturális színvonal eléréséhez. Az irodalom és a könyv fegyver le­gyen ifjúságunk kezében. A könyv if­júságunk legnagyobb barátja, minden­napi életünkben nélkülözhetetlen l'ggy- ver. Ifjú.ságunkkal úgy szerpttpssük meg a könyvet, hogy ha meglát- egy könyvet, olyan mohón kapjon utána, mint a szomjas ember a jó hideg, kristálytiszta kútvíz után. Mert a könyvből megismerjük a mtilta' ős teljes képet alkotunk a máról és a nagyiramban épülő, ragyogó holna­punkról. Török Elemér.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom