Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-07-18 / 44. szám

1955. július 15.

01 mos&c

3

Bátran, merészen néznek tanulóink a jövőbe.- ^ - -- Eíiy VIT-küIdött arcképe

Kosina František bányász egy erdei segédmunkás 9 gyermeke közül a legfiatalabb. Ahogy egykor szokásos volt, különösen a népes családoknál, ahol minden családtagnak valamiképpen hozzá kellett járulni ahhoz, hogy az asztalon legalább a krumplistál jelenjen meg úgy a kis Frantiseknek is már 10 éves korától segítenie kellett az erdőben. Az erdő sűrűje a kis fiút pajtásaival játékra csábította, de ilyesmire még gondolni sem lehetett.

— Hisz én még polgári iskolába sem járhattam — emlékszik keserűséggel. — ".A köteles’^ 8 iskolai évet nálunk, Vrbceben végeztem el, mert polga-i iskola csak a 10 kilométerre fekvő ivedéiben volt, gyalog pedig ki járhatott olyan messzire. A módosabb parasztok gyerekei kerékpáron jártak be, télen pedig bent laktak. A szegényeknek kerékpárra, lakásra nem jutott.

Hasonlóan meddő maradt az a kísérlet is, hogy az iparban szakmát sajátítson el. František gépész, lakatos, vagy esztergályos szeretett volna lenni, ehelyett oda ment, ahol azonnal keresethez jutott, — az erdőbe.

Boldog, megelégedett azonban nem volt. Az igazi boldogság a szó szoros értelmében számára akkor kezdődött, amikor a szénbányába, brigádra jelentkezett.

— 1946-ban 4 hónapos brigádra jelentkeztem és az északi „Milada" bányába kerüitem, — mondja. — Magam sem tudom mi vonzott annyira a hányászmesterséghez. Talán leginkább a kíváncsiság. Kezdetben segédmunkás voltam, ezzel azonban nem elégedtem meg. Én bányászni akartam, szenet feltárni. . . ! 2 hónap után végre hozzájutottam ehhez a munkához. Szerencsém volt. mert idősebb, tapasztalt vájár csoportjába kerültem, aki sok mindenre megtanított. A munka egyre jobban megtetszett, megszerettem és még mielőtt brigádos időm letelt volna, szilárdan elhatároztam — maradok 1 Nagyon megszerettem a bányászmesterséget s mint minden igaz szeretet, úgy szeretetem az új hivatással szemben gondoskodásban, figyelemben, se- gíteniakarásban és óvásban nyilvánult meg. Midőn később a Duchcov melletti „Barbora” bányában helyezték át. testvérbátyjával ott egy munkacsoportba került- — Bátyám új munkamódszereket akart bevezetni — mondja, — de sikertelenül és így elment dolgozni a „Centrum" bányába. Azt akarta, hogy én *s menjek vele, én azonban azr mondtam- Nem megyek. Nem megyek, mert itt is be kell vezetni az új munkamódszereket.

Természetesen ez nem ment oly könnyen, én folyosóvágásra kivántarr specializálni magam . .. Fiatal még. hánytorgatták az öregek, amikor azonban a folyosók, mint azt mondani szokás „égtek", hívtak bennünket. Csoportunknak sok mindent le kellett „nyelnie", de megijedni az embernek nem szabad. Igen könnyű dolog kereket oldani, ha valami nem megy, de maradni, vesződni, nehéz feladat, néha telettül nehéz. Tudtam: különösen mi

I fiatalok csak tettekkel, sikerekkel, j munkával győzhetünk meg bárkit is . . . I A siker nem is maradt el . . . Kosina ' vájár munkaknzben megfigyelt minden j mozdulatot, minden lépést és azon gondolkozott, hogy a felesleges moz- i dulatokat a munkában kiküszöbölje: I Így például észrevette, hogy csoportjának az egyik tagja a lapát nyelét túl alacsonyra fogja és így feleslegesen megerőlteti magát. Számos, ilyen j lászólagos „apróságot” vett észre, ezek I kiküszöbölése a munkának egész más sikert adott. A munka gördülékenyebb, gyorsabb lett. František sokat olva- I sott,.. . — Igyekeztem elsajátítani mindent, amit csak lehetetjt — mondja, s minden új módszert, amiről olvasott, igyekezett a gyakorlatban is alkalmazA szovjet tapasztalatok alapján hoz- : zá'átott a folyósok gyorsvágási mód- | I szeréhez. Ifjúmunkás kollektívája, mint i az északcsehországi bányavidék első I csoportja, — a ciklusos grafikon szerint kezdett dolgozni. Kollektívája a múlt év októberében lefolyt gyorstej- , tési versenyből győztesként került k> ; Csoportja a folyosó vágásnál fejenként 1 ! és műszakonként 240 cm-es vágást ért I el a 100 cm. normával szemben. Ké- ' sőbb 261 cm-es eredmény koronázna ’ erőfeszítésüket. i

.A fiatalok kollektíváját ezek a mun- ;

ka.cikerek felbátorították. — Ma már ; minden sokkal könnyebben megy, — | mondja mosolyogva Kosina František, i — a „Munka-érdernrend” viselője, akit ‘ ez év május 1-én tüntettek ki. Anto- j nín Zápotocky elvtárs jelenlétében.

: Kitüntetését az új munkamódszerek i i bevezetéséért és a tapasztalatok átadá- |

I sáért kapta. ‘

I firökké érezni fogja a munkáselnök i ] kézszorítását és ez erőt. bátorságot I j kölcsönöz neki az új élet felépítésének : felelősségteljes munkájában. Kosina ; elvtárs ma örömteljesen megy a mun- ' kába. Munka után barátságos otthon j s a kis szöszke Danuskája várja gyen- ' géd enyelgését. Otthon a nyugalom és ^ Dihenés órái, a szép és vidám felesége i várja. A család együtt hallgatja a rádióból az „Eladott menyasszony” áriáit, vagy jó könyveket olvasnak.

Kosina elvtársra a közeljövőben nagy öröm vár. Bukarestbe utazik, a IV. Világifjúsági és Diáktalálkozóra. Örül annak, hogy találkozni fog a Szovjetunió fiatal bányászaival és . megköszönheti a szovjet népnek azt a segítséget, hogy gépeket küldött bányászainknak. EZ átadott tapasztalatokat, amelyek nagyban megkönnyítik munkáját. Örül, hogy kicserélheti tapasztalatait a népi demokratikus országok dolgozóival, hogy keblére ölelheti Anglia és Franciaország bányászfiait, és elmondhatja nekik örömteljes életét, ami erőt kölcsönöz a kapitalista államok ifjú munkásainak további harcukban.

Kosina elvtárs már türelmetlenül várja a Világifjúsági Találkozót, a fia- ! talokat, akik akár csak ő, örömteljes I életet akarnak családot alapítani

I és békében élni.

I (A Mladá Fron ta cikke nyomán.)

Oly nehéz, oly fájdalmas a búcsúzás, pár nap múlva itt hagyni ezt a .szeretett otthont, a barátokat-, a puszipajtást. a szeretőt, itt hagyni ezt a kellemes szobát, a falakat, az éttermet, a klubhelyiséget, a játszóteret, — hiszen már minden úgy egybeforrt velünk, már minden oly természetes volt. És most, pár nap és el kell válnunk. E! kell válnunk a mi bányánktól. a tanulók bányájától. Menynyi mindent tanultunk itten, mily pontosan tudtuk már minden zúgát, minden folyosót, úgy ismertük már a Bemádi bányában, mint a tenyerünket, Értheti! is. hiszen mi dolgoztunk benne, mi terveztünk ott, minden darab vasért, ami kikerült belőle, a mi munkánk eredménye. Elbúcsúzunk ettől a ruhától, amely oly sok mindenen keresztül végigktsért, elválni et- (öl a karbitlámpától, harmadik .szemünktől. Oly jó volt hozzánk minden. az emberek, a tanulóotthon, Rozsnyó, a bánya, - minden ...

É.S mégis örömteljes ez az elválás. Fájdalmas, de örömteljes. Nagy eredmény ez. két évi munkánk eredménye. Elértünk arra a helyre, amit az emberek az ..élet küszöbének" neveznek. Valóban olyan is ez. Az igazi élet még csak mo.st kezdődik. Az úgynevezett rainüségi vizsgák után szétmegyünk hazánkban. Egyesek kétéves érettségire előkészítő iskolába mennek, néhányan majd tovább, bányaipari főiskolára, legtöbben azonban' bányáinkba termelni sok, nagyon sok vasat, .szenet, drága hazánknak. Nagy. megtisztelt! feladat ez. Tudjuk, érezzük, ez fűti szivünket, ez a feladat teszi még az elbúcsúzás fájdalmát is oly édessé, oly kellemessé.

Ilyen a hangulat a i zsnyói tanuló- otthonban az ifjú bányászok között Ezt susogják a szivek, ezt sugalják ezek az izzó szemek. Erről bszélget- nek az emberek, erről olvashatunk a faliújságon. Pár nap és a má.sodéve- sek befejezik az iskolát. Még egy vizsga van hátra, igaz a legnehezebb. 'az úgynevezett minőségi vizsga. Két tantárgyból viz.sgáznak az elvtársak; bányászaiból, (gyakorlat és elmélet) és társadalmi nevelésből. lít dől el az is, hogy az iskola után ki hová megy az életben.

* * *

Szerettem ezt a várost, a bányát. lU tanultam meg igazán szeretni a munkát. Az öreg bányászok emberiességre, becsületre neveltek, A bányász tulajdonságaival, a szeretettel, a keménységgel, a kitartással, a becsületességgel megyek az életbe. — így beszél Lengyel Jóska az életbelépés előtt. — 17 éves fekete fiú. Komoly, fekete szemei mint a gyémánt, úgy csillognak. Jó érzés vele beszélgetni. Baráti melegség árad belő’e. Ez a kellemes forró érzés bennünket is elragad. Elmesélte, hogy hogyan került ide Rozsnyóra. Nagyon sokat beszéltek neki otthon, hogy ne menjen olyan messzire. Lengyel elvtárs ugyanis Eperjestől, a dunaszerdahelyi járásból való.

— De bizony engem nem lehetett visszatartani. Vonzott .a bánya, vonzott a tudomány. Nagyon kíváncsiskodó gyerek voltam kicsi koromban. Mindig olyasmi járt az eszemben hogy mi lenne, ha belehetne utazni a föld közepébe. És arra voltam k:- váncsi. hogy milyen is lehet az. Ügy 13 éves lehettem, amikor először hallottam a kőzetekről, földrétegekről, s a bányáról. Ez még jobban fokozta a tudás utáni vágyamat. Itt született meg a határozat a fejemben, meg kell ismerkednem a bányával.

Lengyel elvtárs a legjobb tanulók közé tartozik, jövőre két éves érettségire előkészitő iskolára megy'. Az érettségi után bányaiiőari főiskolára, geológusnak, — a régi vágy teljesülése felé.

— Nekem olyan a múltam, mint a legtöbbjeinknek. Nehéz, szegényes.

le.iits az úgynevezett f(!tepá.szta fejtési módszer szerint folyik. Ez abban áll. hogy emelkedéssel, állva, rendszerint alulról fejtik a vasércet, esetleg a vasérc eret elzáró követ. Bizony az erek nem vastagok. (Egy e:etleg másfél méter átmérőjű). Sok esetben 60—70 fokú szögben is elhajlanak a fol.yo.só fekvésétől. Ebben az esetben kettős munka folyik. Míg az egyik oldalon az ér irányában fejtik a követ, vagy ha már elérték az eret, akkor a vasércet, addi.g a másik oldalon az alapot töltik. Nagy, felesleges űrnek .semmi esetre sem szabad maradni a bányában. Ez

A II. E osztály munkacsoport tagjai az utolsó viz.sga előtt.

Kasku Berci: £n is péntekes leszek.

tele nélkülözéssel. Ebben talán minden benne is van . ..

Értjük, mit akar mondani Kasko elvtárs. érezzük, tudjuk mit érez. mit gondol, mi jár eszében, amikor a múltjáról beszél. Kasko elvtárs nagygéresi fiú. Erí'is, izmos gy'erek. A munkahelyen a legjobbak egyike. A bányáról .szeretettel beszél.

— Nekem a bánya minden. A szivem akkor van igazán a helyén, ha lent lehetek. — Mondja magáról némi büszkeséggel. Jogosan bü.szke rpunká- jára. Ka.sko elvtárs vájár aka.’ lenni és nem is akármilyen. Kiváló vájár. Ahogy tudomást szerzett az Andrej Michalov nováki vájár által kezdeményezett péntek-mozgalomról, neki is megdobbant a szive. Benne is, mint a többi öntudatos bányászban felvillant a kérdés: „és én kim.aradhatok belőle?” — Nem, én sem maradhatok ki. Én is bekapcsolódok. Kasko elvtárs I is ezzel a komo'y elhatározással akarja ! megtenni élefe első léoéset. Ö is pén- ' tekes akar lenni. Többet akar termel- | ni. Mert megértette, hogy minden csil- j le vasérc több traktor, gépkocsit, moz- | donyt, aratógépet, egy d rab jobb éle- ; tét jelent. És. ha arról lesz szó, egy- i egy .golyót jelent majd az ellenség szívélte. I

... i

Az ebédlőben találkoztunk Paksi i í,ajossal. Szívesen vette, hogy leültünk I mellé. Láttuk ízlik az ebéd, no meg ; éhes is lehet. Pár perccel ezelőtt jött ; a hányából, éppen csak, hogy megér- kezett mosakodni és átöltözködött. — : Nem zavartuk, megvártuk míg meg- ' -bédelt. Utána a bányáról kezdtünk ; beszélgetni. Azoi;”^! megállapíthattuk, ( hogy bizony Paksi elvtárs nem hiába ; töltötte el ezt a két évet Rozsnyón. , jól ért a bánya-technika legfontosabb , részeihez. '

Örült, hogy minket is érdekel a bá- j nya. Lelkesedve magyarázta el a mun- j ba-beosztást a vasér -bányában. A ■ bányászok csoportokba vannak osztva.

A c.soport 3—4 tagból áll aszerint, hogy milyen nagy a munkahely. A

veszedelmes lenne. A fúrás modern fúróval történik, amely a fúrás közben vizet spriccel a fúrt lyukba, így a kő porzását megakadályozza. Egészségi szempontból nagyjelentőségű ez az új fúró. A robbantás után vaskosár segítségével a guritóba (csille) rakják a vasércet s így szállítják el az aknáig. Az aknából csiga segítségével kerül ki a földszintre a kitermelt vasérc.

Fedor László, bányásztanuló is örömmel tekint a jövőbe. Az ö arcán is vidám mosoly húzódik mint társaién. Tudja, hogy ez a holnap az ő holnapja is. Tudja azt is, ho^ az t! munkája és társai munkája sorsdöntő jelntőségge! bír hazánk felvirágoztatásában Ezért fogadja meg, hogy az életben úgy fog dolgozni, hogy ne csalódjanak benne az emberek,, hogy ne csalódjon benne a párt.

És ez a fogadalom ez fársainak a fogadalma is. Bányászifjaink, jövő nemzedékünk esküje.

Köszönjük nektek elvtársak, bá- nyá.sztanulók! Bízunk bennetek! Üdvözlünk benneteket a" életetek küszöbén! Kardos István.

Lengyel Jóska: Komoly tervekkel me- I gyek a jövőbe, geológus akarok lenni.

Az ateót'jn ifjúság nem segíti elő az EFSz feilődését

Az Ipolysági járásban az alsótúri szövetkezet dohánya szép, de nagyobb benne a gaz mint a dohány. Nincs rá kilátás, hogy bekapálják, így pedig a dohány tönkre megy. A szőlő, amely nagy részt újtelepités s telkötözetlen és szintén a gaz eszi. Az államnak

24,000 tojással tartoznak és a tej beadást sem teljesítették. A munkafegyelemnek az EFSz-bcii híre hamva sincs. A községben az ifjúsági szervezet nem működik.

így élő példán látjuk milyen nagyok hiányosságok ott, ahol nem működik a CslSz. Nem történtek kötelezettségvállalások az ifjúság részéről, arra nézve, hogy miképpen erősítsék meg a szövetkezetét. Nincs ifjúsági brigád a szőlő és a dohány fontos munkálatai elvégzésénél. Ha a községben az ifjúság kezdeményezné a munkák gyors elvégzését, akkor az idősebb szövetkezeti tagok is nagyobb erőfeszítést tennének és Így helyre állana a munkafegyelem. Az ifjú.ság ezt brigád munkával kezdeményezheti. Ipolyságról munkabrigádot kaptak segítségre, de a munkát az alsóturiaknak kellett volna elvégezni.

Vagy pedig az alsótúri fiatalok zseb- retett kézzel nézhetik, hogy a gaz öli a dohányt és a szőlőt? A szövetkezet az övék lesz és olyan szövetkezetre kapnak örökségben, mint amilyent kiépíteni segítettek. Ezért^vegyék ki a kezüket a zsebből és lássanak munkához. B. I.