Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-12-16 / 87. szám
Dl IFIDSAC 1SS3, (Ťecwiher li. A ló irodalom a jellem formálója „Köttök azok, akik az embereket nemes életfelfogásra és nemes érzelmekre nevelik: müveik oivasása közben hozzászokunk ahhoz, hogy elforduljunk az ízléstelentől és rossztól, megértsük minden jónak és szépnek a varázsát, szeressük mindazt, ami nemes, olvasásuk közben magunk is jobbakká, nemesebbekké váljunk..." CsemisevszkiJ Kézbeveszel egy könyvet — az üzemi vagy iskolai könyvtárból kaptad, vagy jóhire nyomán szerezted barátaidtól, — és elkezded olvasni. Túljutsz az első lapcáton, találkozol a főhőssel, a többi alakkal — a Pavel Vlaszovok- kal, az Oleg Kosevojokkal, Ljubov Sevcovákkal, Uljana Gromovákkal, a Pavel Korcsaginokkal, az Igor Cser- nyavinokkal, a Mercszjevekkel és Sza- burov kapitányokkal, a Köpe Bálintokkal és Balog Jancsikkal, — és egyszerre úgy érzed, hogy áttűzesedsz. izzani kezd a képzeleted, — együttélsz, mozogsz, beszélsz a hőssel. Elragad egyéniségének a szépsége, — a lelkesedése, a kitartása, a bátorsága, a hősiessége, a munkabírása, az ügyessége — tetszenek a tettei, ahogy cselekszik, beszél, határoz. Együttérzel vele, s ugyanakkor vele együtt háborodsz fel mások helytelen magatartásán, jel- lemtelenségén, gyávaságán, árulásán. Az életben is az eleven példákból tanulunk. Az üzemben egy-egy kiváló munkás, az iskolában talán egy-egy kitűnő iskolatársunk, a CsISz-ben egy- egy lelkes, tevékeny barátunk a mintaképünk. — Ilyen szeretnék lenni! — mondjátok magatokban és figyelitek a tetteit, a beszédét, a mozgását, a jeliemét. Talán egy kicsit utánozzátok is, mert elismeritek értékét. így vagyunk azokkal az alekokka’ is, akikkel a regények és elbeszélések lapjain találkozunk, így vagyunk a költőkkel, akik önmagukat fejezik ki költeményeikben. Kinek nincsennek kedvelt hősei, barátai az olvasott regények alakjai között? Példaképek, akiket szívesen követünk, mert felismertük egyéniségük értékét, valamilyen tulajdonjoguk szépségét, tetteik, sorsuk magukkal ragadtak bennünket. Hát így nevel az irodalom. Nemcsak ismereteinket bővítjük, hanem a jellemünket is formálja. Az élet iskolája ebből a szempontból is. Jól tudták ezt az osztálytársadalmakban is. Az uralkodóosztályok csakugyan felhasználták a könyvet arra, hogy a maguk érdekeinek megfelelően, a maguk képére és hasonlatosságára neveljék az ifjúságot az irodalmon keresztül. Mennyi magának élő, önző, alázatos, megalkuvó vagy beteglelkú, a világban lézengő, álproblémákkal bíbelődő, munkátlan alakot, regényhöst termelt ki a polgári irodalom! Mennyi vergődő, eltaposott, reményvesztett, nyomorgó öngyilkosságba sodródó vagy különc emberalak nyüzsgött a dekadens, hanyatló irodalom lapjain! A mai, szocialista-realista irodalom az egészséges, jókedvű, öntudatos, értelmes, tettrekész, vállalkozőkedvű, hősies, bajtársias, bátor ember mintaképeit rajzolja elénk. Nem, nem vér- telen, hazug eszményképekről, „tökéletes emberekről” van szó, amUyenek nincsenek is az igazi életben. Ezek a hősök is szenvednek, ők is követnek el hibákat, nem egyszer tévednek és botladoznak, hiszen húsból-vérből való emberek ők is. Egészükben véve mégis talpig emberek, vagy van egy olyan tulajdonságuk, amelyben mintaképek lehetnek és megérdemlik, hogy kövessük őket. A szocialista-realista irodalom ilyen hősöket rajzol: a szocialistakommunista ember hősi példáit, az „új ember” nagyszerű típ.usait. A régi klasszikus irodalomnak is voltak halhatatlan alakjai — gyermekek is: mint például Cooperfield Dávid és Twist Olivér (Dickens), Huckleberry Finn (Mark Twain) és Gavroche (V. Hugo), Szilveszter (Petőfi), Bolond Istók (Arany János) és Nyilas Misi (Móricz Zsig- mond); de ezeknek a híres gyermek- alakoknak a legtöbbje éppen azt példázza, hogy milyen súlyos, nehéz sorsa volt a gyermekeknek az osztálytársa- daimak világában. A szocialista-realista irodalom hősei is szenvednek, küzdenek, de harcuk példamutató és még, ha meghalnak is — mint az „Ifjú Gárda” hősei vagy Zója, a hős partizánleány — halálukban is példát mutattak. Csak néhány példát hozunk fel arra, hogy sokszor mennyire eleven erővel hat az igazán jó irodalom. Gajdar Timur és í»apata című könyve olyan nagy hatással volt a szovjet gyermekekre, hogy létrejött a könyv nyomán a timurista mozgalom: a gyermekek állandóan és tervszerűen segítették a hadbevonultak családjait. Jemaljanov Történetek Gajdarról című könyvében gyönyörűen leírja az első „timuristákat”, azokat a gyermekeket, akik Gajdar könyve alapján játszani kezdték a „timurosdit”. Másik példánk a koreai háborúból való. Az „Ifjú Gárda”, ,,^ója és Sura” és más szovjet könyvek • sok koreai fiatal előtt tették még világosabbá az amerikai betolakodók elleni harc megszervezésének módszereit. Több csodálatos példát találunk erre. A koreai ifjúság .harca hazája szabadságáért és függetlensgéért című könyvben. Egy nemifjúsági könyvet is említünk példának arra, hogy mekkora erővel hat az igazán jó regény, mennyire szoros kapcsolatban van a valósággal, mennyire segíti a fejlődést. Solohov Oj barázűát szánt az eke című regénye nálunk sok egyénileg gazdálkodó parasztot (közöttük nagyon sok fiatalt) hozott közelebb a szövetkezeti mozgalomhoz és sok szövetkezetben segített megjavítani a munkát, tisztábbá tette a fogalmakat, stb. Persze nem minden könyv hatása ilyen közvetlenül és egyszerűen lemérhető, de kétségtelen, hogy minden egyes elolvasott könyv úgy is hat rád, <1 kedves olvasó, hogy még jobb, még igazabb emberré válsz általa, tisztább lesz előtted a világ, megvilágosodnak előtted feladataid. (Dallos György — Makai Gusztáv) December 7-én az új bratislavai fóisricolás bitemátusba beköltözött az első kétszáz főiskolai hallgató. A két-háromszemélyes szobák a legmodernebb bcrende^ssel vannak ellátva. Heverók, könyvszekrények, szekrények, szőnyegek, központi fűtés, hideg-melegvíz te szik kellemessé az életet az új otthonban. Ernest Sýkora iskolaUgyi meg bízott a technikai főiskolák rektorának Emest Šiäolák mérnök jelenlétében meglátogatták a főiskolai intemátus legelső lakóit. Képünkön Emil Kudláíek és František Stupca hallgatókkal beszélgetnek. A Rákóczi-induló szerzője 150 évvel ezelőtti született finnek a francia zeneszerzőnek neve hallatára akaratlanul is fülünkben cseng a Rákóczi-induló dallama, amelyet Berlioz Faust elkárhozása című operájában olyan művésziesen dolgozott fel. Most, december 11-én ünnepeljük születésének 150. évfordulóját. Nagyon szegény sorból küzdötte fel magát. Sokáig mint kórista tengette életét. A zenét mint ábrázoló művészetet fogta fel. Üj-romantikus zeneszerző. A zenekari programmzene megalapítójának tekintjük. Fő jellegzetessége, hogy rendkívül képzett zenész. Az opera ú. n. vezértémájának formai hatóerejét Berlioz felfokozza s azt a szimfonikus szerkesztés magjává teszi. Klasszicizáló formakeretű müvei a Fantasztikus szimfónia Harold Itáliában, Lear király nyitány. Eredeti formavezeté- sűek dramatikus kantátái, például a Faust elkárhozása (Pesten 1846-ban mutatták be). Rómeó és Júlia epikus kantátái: Lelio, Benvenuto Celini című operája, melynek anyagából a népszerű Római karnevál nyitány készült. Berliozt az emberfeletti erőméretek vonzották. Forradal- miság és féknélküliség jellemzik. A francia zene realista hajlama benne csúcspontosul. Hangszerelésében tökéletes. Formaszövésében gyakran egyetlen. Korában inkább mint szellemes zeneíró érvényesült. Csak halála után kezdték elismerni. 1869-ben a legnagyobb nyomorban halt meg. m Az első részt lapunk S6-ik számában közöltük. — Nézzétek csak: a kezemet alig bírom emelni a fáradtságtól! A tenyerem csupa bütyök. Az ujjaimat nem bírom behajtani, megmerevedtek ;... A szocializmust emlegetted, Palkó. Ha paraszt maradtál volna, talán másként beszélnél .. Nektek, munkásoknak- könnyebb lett az életetek. Nyolc órát dolgoztok. Jól kerestek, az ügyesebbek a telepen külön jutalmat kapnak, mint élmunkások ... Például Magurosák Janó! Nem irigylem tőle, Janó ember a talpán .. De ki ad élmunkáskönyvet a parasztnak? Azt mondod, a szocializmas olyan hatalmas, hogy idővel legyőzi még a háborút is. Hát akkor miért nem teszi könnyebbé, a mi életünket, a parasztokét^ Mi talán nem vagyunk dolgozók? Bennünket talán mostoha anya szült. Az a ,,mi” szocializmusunk, amelyet ti munkások annyira dicsértek, ránk parasziokra csak terheket ró: írd alá a termesztési szerziidést, teljesítsd a beadást, f' zesd a nemzeti biztosítást! A parasi*ipvet.5fcg | elnöke vagyok. És mit csinálok? Ar^^fcztöká- lem az embereket, hogy aláírjanak. ^Bjanak, megfizessenek mindent! Sztodolistyébe|Pfct Kiabálják rólam, hogy eladtam magam a kommunistáknak, hogy a pandűrjuk vagyok! A fele.sé- gemme! nem váltok egy szép szót. néha talán képes volnék meg is verni a sze^nyt... — Jandek István hangja elérzékenyedik. Fiásan, szinte sírósan cseng. — Becsületemre. Payó. semmi bajom veled, se Duval Istvánnal, síit még Oncsó Ondróval sem. derék emberek vagytok ti. bár kommunistáknak mondjátok magatokat, vagy legalább is azok akartok lenni... De nem tudok hinni nektek .... Ha megmutatjátok, hogy ebben a faluban a paraszt is jobban fog élni, mint most, akkor majd hiszek .. És hinni fognak a többiek ___ Ezt jegyezd meg magadnak Pavó! Jól jegyezzétek meg mindnyájan! — Jobban fognak éini, — válaszol Pavó — ■de csak akkor, ha szocialista módra fognak gazdálkodni. — / kolhozokra gondolsz? — New, bátyó. Olyan gazdálkodásra gondolok. amelynél a paraszt feleannyit dolgozik, a haszna pedig kétszeres. Ezt a gazdálkodást szövetkezeti. közös, vagy ha úgy akarja — szocialista gazdálkodásnak lívják. — Az amerikai rádi' minden este arra figyelmeztet bennünket, hogy ne menjünk lépre nektek. A minap hallgatt-m apámnál. Nem tagadom, apám minden reggel, délben és este meghallgatja a híreket... Valaki azt mondta abban a rádióban, hogy a szövetkezetek kolhozok, csík a nevük niás, Azt is''mondta, isten őrizzen S^zi&d&lísfíj^ín me^aíakííL a 3^0 aefkezei Befejez&rész František Hečko: Falu a hegyek közt című regényrészletéből. bennünket az egységes szövetkezetektől, amelyek kommunizálni akarják a földet. Mert aztán közösek lesznek az állatok, de még az fsszo- nyok és a gyerekek is! Ott Amerikában állítólag... De ez benneteket úgy sem érdekel. Nagyapa fészkelődni kezd. Felemeli a kezét. Unokája azonban nem adja át neki a szót, 6 maga akar válaszolni. — Amikor a kis Hankát elvittem a kórházba, maradt kis időm és körülnéztem a városban. Az egyik kirakatban láttam egy könyvet, amely mellett cédula volt: „Most jelent meg!” Ebben a könyvben leírják, milyen viszonyok között éltek az amerikai farmerek a második világháború előtt. Talán mindannyian tudják, ho^ Amerikában a parasztot hívják farmernek, és van náluk is, mint nálunk, kis- és középfarmer. A nilönbség csak az, hogy nem falvakban laknak, házaik nem épültek sorba egymás mellé, hanem mindegyik a birtoka kellős közepén építette fel a portáját... Bekövetkezett a válság. A farmetek nem adhatták el árujukat, ingyen sem akarta senki, a jószág értékét vesztette, az adókat azonban meg kellett fizetni, ruhára és cipőre szükség volt — így aztán eladósodtak. Az adósságot nem volt miből fizetni. A bankok persze rá akarták szorítani az adósokat a fizetésre, elárverezték a birtokukat és végül házaikból is kiűzték őket Mivel pedig a földre senti akadt vevő. a farmerek birtokai — a bankok kezén maradtak. A bankok aztán nagyban gazdálkodni kezdtek a potom áron összeharácsolt területen. Mindent felszántottak: mezsgyéket, házhelyeket, kerteket. Óriási nagybirtokok jöttek létre — akkorák, mint nálunk egy-egy járás. A farmereket, asszonyaikat és gyerekeiket pedig kiűzték az országútra. Menjenek, amerre a szemük lát... A szerencsétlenek, akiket legyöngítettek a betegségek és az ínség, száz és százezer számra pusztultak el az útszéli árkokban ... Volt egy farmer, aki tovább bírta a harcot, mint a többi. Az ÍJ birtokát verték dobra utóljára. Kemény ember volt, nem akart kimenni a viskójából, hát jött egy traktor, hatalmas behemót gép, akkora, mint valami tank, felszántotta a farmer földjét és amikor a házhoz érkezett, azt is ledöntötte ... Elhiszitek, hogy a könnyem csurgott, amikor olvastam ? Ez az amerikai kapitalizmus ... A jelenlévők még a lélekzetüket is vissza- főjt,ják. Záholec István felsóhajt, a sánta On- csóné istenhez fohászkodik. Sehnárék Pavója pedig a parasztszövetség elnökének szemébe fúrja pillantását és szaggatottan mondja: — Ezekről a nagybirtokokról nem beszél az amerikai rádió, ugy e bátyó? De a mi dolgunkba beleüti az orrát, lebeszéli az ostoba embe- rek--t a szövetkezetrfc ... Az öreg Jandek Ká tyó, a kend apja elhíre.szteli a faluban, amit Amerika Hangja mondott... De nemcsak azt híreszteli. hanem maga i'' kigondol mindenféle cifra.ságnkat hozzá — tegnapelőtt este azt mondotta az úton az embereknek, addig nem lesz itt jó dolgunk, amíg el nem jönnek az amerikaiak — rendet csinálni.... — Ha Amerikában járt volna,' mint én, bezzeg máskép beszélne, — védi meg közvetve öreg Sehnár János, a helyi nemzeti bizottság egykori elnökét. — Mit csináljak vele? — panaszkodik a fia. — Egyszer még hűvösre kerül... — Attól ne féljen. — nyugtatja meg Jande-két Pavó, — beszélhet, amit akar, azért senki sem zárja üt be. Mire volna jó bíbelődni velük ... Ha azonban az amerikaiak rendje eljutna ide hozzánk, noha biztos, hogy sohasem kerül el a mi országunkba, a sztodolistyei parasztok, kisgazdák — a munkásokról nem is beszélve — legfeljebb egy-két évig gazdálkodhatnának! A harmadik évre a járásunk — és nemcsak a mienk — a liankok állattenyésztő n2igybirtokává alakulna át. Sztodolistyében öt gazda maradna pásztornak, a többit pedig kikergetnék az orezágútra — hadd pusztuljanak az árok szélén! Akkor aztán elhinné minden paraszt, bátyó, hogy a szocializmus a javát akarta ___ Mind elhinné, de már késő volna. A vita tizenegy óráig tart, A jelenlé\'öknek nem akaródzik elmenni. Mindegyik, szinte kivéti nélkül, megmondja véleményét, vagy legalább is megkérdi, ami érdekli öt. Csak Jandek István ül csendesen, mintha nem is hallaná a körülötte folyó beszédet. A feje zúg, akár a méhkas. A többiekkel együtt kilép az éjt- szakába és megrántja Pavó kabátját. 9— Legközelebb aztán magyarázd meg, mi i* az egységes szövetkezet. Egyre csak az fúrja a fejem. — Nem bánom, bátyó. De a gazdáknak is d kellene jönniök. — Én is úgy gondolom. Majd összetoboroznék egy párat. — Vasárnapra, bátyó. Sehnárék Pavója irigyli Jandek Istvántól a gazdákra gyakorolt nagy befolyását. Bár háta mögött szidják, hogy a hivatalos kötelességek teljesítésére serkenti őket, a véleményére — sokat adnak. Az ü emberük. Földje nincs se sok, se kevés. A közepesnél valamivel kisebb a gazdasága, de a munka ég a keze alatt, az esze is helyén van — gondolkozik. Pavó eredetileg úgy képzelte, hogy az oktatást csak a kommunistákra és az Ifjúsági Szövetség tagjaira korlátozza. Közülük akart magának néhány munkatársat nevelni, akik támogatják majd a parasztság meggyőzésében. — Ügy vélte, hogy 10—15 ember elég lesz, ezeket majd rászabadítja a gazdákra.
