Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-12 / 86. szám

OIIFJÜSÜG 1!)53. derpmber i. A bermudai értekezletről Nyugati hírügynökségek közük, hogy a bermudaj értekezlet pénteken este Eden, Dulles és Bidault külügyminisz­terek ülésével kezdődött meg. Chur­chill, Eisenhower és Laniel, a külügy­miniszterek megbeszélése után ült ösz- sze. A bermudai tanácskozásokat megelő­ző nyugati sajtóhangok főként Francia- ország képviselőinek várható magatar­tásával foglalkoznak. Ezzel kapcsolat­ban megemlítik, hogy a három nyugati hatalom állá.soontja több pontban eltér egymástól így például az „európai vé­delmi közösség” ratifikálásának kérdé­sében is. A Reuter angol hírügynökség így vélekedik erről: „A szerződés’ mie­lőbbi jóváhagyatásának kilátásait igen távolivá tette az a kudarc .amely a nemzetgyűlésben érte a francia kor­mányt. A kormány ugyanis a legutóbbi vita során nem kapta meg ténylegesen a jóváhagyást európai pcJitikájához.” Az AFP ehhez hozzáteszi, hogy a Szov­jetunió javaslata a Berlinben tartandó négyhatalmi külügyminiszteri értekez­letre, „art jelenti, hogy a nemzetgyű­lés még inkább habozni fog, vájjon el- fogadja-e a Nyugat-Németország fel­fegyverzését célzó tervet.” Az angol sajtó ugyancsak bőven han­goztatja, hogy a bermudai értekezleten Franciaország lesz a kulcsprobléma. A Daily Telegraph ezt ír.ja: „Bármi legyen is a helyzet, a bermudai tanácskozások kritikus tényezője Franciaország, mert a legkézzelfoghatóbb döntéseket neki, illetve vele kell létr^ozni.” Mit akar a kancellár?“ Nyugat-Németország lakossága nagy felháborodással fogadta a bonni kor­mánykoalíció provokációs tervét, hogy még a Szovjetunió javaslata előtt meg­tárgyalja a hadkötelezettség bevezeté­séről szóló törvényjavaslatot. Az Ade- nauer-ldikk ezért kénytelen volt nuárra halasztani a kérdések megvita­tását. Nyugat-Németország lakosságá­nak hangulatát tükrözve, a dortmundí Westfälische Rundschau „Mit akar a kancellár?” című cütke ezt írja; „Mind­azok után, amiket Adenauer kancellár a legutóbbi szovjet jegyzékről mondott, nyilvánvaló, hogy az új helyzet nincs Ínyére. Adenauer kancellár terveké és kívánságaira eső árnyéknak látja azt, amR a kétségbeesett népek a remény­ség új napsugarának tekintenek.” Eisenhower sajtóértekezlete December 2-án Eisenhower sajtóér­tekezletet tartott. Az egyik sajtótudó­sítónak arra kérdésére, hogy mi a vé­leménye a Szovjetunió részvételével megtartandó négyhatalmi értekezlet ki­látásairól, az elnök kitérő választ adott. Kijelentette, hogy sok mindent kell még tenni, míg egy Uyen értekezletre sor kerülhet. A bermudai értekezletet érintve Ei- senhover közölte; „Az amerikai kül­döttségnek „nagyon sok dolga lesz”, hogy Churchillal és Dániellel folytatan­dó tárgyalások a kérdések kölcsönös jobb megértéséhez vezessenek. Jerevan - Örményország fővárosa Szgvjet-örményprszág az az ország, ahol valamikor csak a szegény lakosság kunyhói álltak, ahol csak a nyomor, betegség és az éhség tanyázott. Ma viruló kertek, szebbnél-szebb házak állnak Ht. Fejlett ipar és gazdag kultúra országa lett. Jerevan, Örményország fővárosa egyúttal az ország legszebb városa is. Széles utcái fasorral vannak szegélyezve. A városnak egész saját­ságos építkezési stílusa van, amely már a Közel-Keletet jellemzi. Képeinken Jerevan néhány utcarészlete látható; A Lenin-tér, a Szovjet-örményország Legfelső Tanácsa épületével, (a jobboldali felső kép), az Abovja-utcai áruház, (alsó kép), a jeravani opera (baloldali felső kép). Az ENSz közgyűlés vitája Az ENSZ közgyűlés második délutáni teljes ülésén végétért az általános vita a koreai-kínai részről a hadifoglyok el­len elkövetett állítólagos „kegyetlen­kedésekről” szőlő amerikai koholmá­nyokkal kapcsolatban. K. V. Kiszelev, bielorusz küldött hangsúlyozta; azért tűzték napirendre a koholt „kegyetlenkedések” vitáját, hogy megnehezítsék a legfontosabb nemzetközi kérdések, elsősorban a ko­♦ 1953. december 20-oa Phenjanba összehívták a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság Legfelső Nemzetgyű­lésének hatodik ülésszakát. ♦ Delhiben a Szovjetunió indiai nagy- követségén a Szovjetunió és India kö­zött kereskedelmi szerződés megköté­se alkalmából fogadást rendeztek. A fogadáson megjelent a kormány több tagja, az indiai társadalmi élet és a sajtó képviselői, valamint Kína, Ma­gyarország, Csehszlovákia indiai követ­ségének vezetői. ♦ December 3-án tartották meg a koreai politikai értekezletet előkészítő 16. ülést. A tanácskozások elhúzása céljából az amerikai tél képviselője to­vábbra is konokul ellenezte, hogy a Szovjetiinlőt, mint semleges országot meghívják. A továbbiakban ragaszko­dott a koreai-kínai fél fogságba esett harcosainak erőszakos visszatartásához is. Az United Press jelentése szerint Li- Szin-Man november 26-án Taivan'ba repült, hogy Csangkajsekkel tárgyaljon a katonai szerződés ügyében. reai kérdés békés rendezését. Nem vé­letlen, — mőndotta — hogy ezt a hír­hedt kérdést éppen abban a pillanatban erőszakolták a közgyűlésre, amikor a Koreával foglalkozó politikai értekezlet sorsának eldöntésére került sor. A szavazás során az Mnerikai-angol csoportosulás keresztülerőszakolta a vádaskodó, a Kínai Népköztársasággal és a Koreei Népi Demokratikus Köztár­sasággal szemben provokációs határo­zatát. Visinsžky elvtárs a szavazás során rámutatott, hogy e javasäet hamis, ki­mondottan rágalmazó, p»rovokációs és ellenséges a Kínai Népköztársasággal és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társasággal szemben. Hruscsov elvtárs beszéde a szovjet sajtó feladatairól November 19-tő4 december 2-ig tar­tották Moszkvában a területi, határte­rületi és köztársasági lapok szerkesz­tőinek és mezőgazdasági rovatvezetői­nek értekezletét, amelyet a Szovjtuniő Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága hívott össze. Az értekezlet munkájában részt vettek N. Sz. Hrus­csov és P. N. Poszpjelov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának titkárai is. Az értekezlet rész­vevői meg hallgattak és megvitattak több előadást, majd kicserélték a me­zőgazdasági propaganda terén szerzett tapasztalataikat. A tanácskozáson beszédet mondott N. Sz. Hruscsov, az SzKP Központi Bi­zottságának első titkára. Hruscsov elvtárs felszólalásában az SzKP Központi Bizottsága szeptemberi teljes ülése határozatainak valóra vál­tásáért indított harc feladataival fog­lalkozott és hangsúlyozta, milyen hatal­mas szerepe van a szovjet sajtónak a mezőgazdaság további feílendülését szolgáló párt és kormányíntérfíedések megvalósításában. gek és események hűek legyenek a va­lósághoz. Nagyjelentőségű az eleven és kifejező nyelv, az anyagok közlési for­májának változatossága. Hruscsov elvtárs ezután elemezte a- gyes lapok hiányosságait és hibáit; Nincs sajtónknál erősebb, hatékonyabb fegyverünk. A sajtó pártunk legmesz- szehatóbb ideológiai fegyvere. Ha jó a- nyagot választunk ki a lapok és a fo­lyóiratok számára, sokezer kilométer távolságba is célba találhatunk, fel­tárhatjuk a hiányosságokat óriási ki­terjedésű országunk minden részében. Ennélfogva, aki lebecsüli a sajtót, az gyengíti erőnket. Mélyebben, tartalma­sabban, nagyobb hozzáértéssel keii ír­ni a mezőgazdaságról, az SzKP Köz­ponti Bizottsága szeptemberi teljes ü- iésén hozott határozatok megvalósítá­sáról. A sajtó munkásainak jusson mindig Hruscsov elvtárs a továbbiakban a- eszükbe, — mondotta a továbbiakban — I zokról a feladatokról beszélt, amelyek hogy a lapok sikeres munkája szem- a közszükségleti cikk^ termelésének pontjából nagyjelentőségű a tények jelentékeny növeléséért folyó harcban megbízhatósága, hogy a leírt jelenté- várnak a sajtóra. Nagy teret szentelt Hruscsov elvtárs a kádermunka feladatainak. Rámuta­tott, hogy a sajtó még gyengén foglal­kozik azzal a kérdéssel, hogyan törté­nik a mérnökök .agronómusok, zoo- tfchnikusok kiválogatása a gép- és traktorállomások, valamint a kolhozok számára. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy a sajtónak egész munkánkban óriási szerepe van. Hogy a napüapok és folyó­irattá« dolgozói sikeresen tölthessék be szerepüket, mélyebben kell behatolniok az élet felvetette kérdések lényegébe, hozzáértéssel, konkréten kell ímiok. A lapoknak a legélesebben fel kell támiok a hiányosságokat, le kell leplezniük a hibákat, mégpedig úgv, hogy mozgósít­sák az embereket és hibák leküzdésére, az egészséges bírálat kibontakoztatásá­ra buzdítsák a dolgozók széles tömegét. Hadilábon. Ötszáz évig tartott a török elnywnás Bulgáriában, ötszáz éven át tartotta az idegen hódító tudatlanságban és sötét- séoben az országot. Mikor aztán a bol­gár nép lerázta magáról a töröik igát, az azután uralkodó monarchofasiszta kormányok csöppet sem javítottak ezen a helyzeten. Bűnös politikájuk annyira elhanyagolta a népnevelés ügyét, hogy az 1944-es felszabadulásig hivatalos modem értelemben vett oktatásról nem is igen beszélhetünk. A nép azonban még a török uralom idején tó módját ejtette, hogy művelődjék. Ezt a célt szolgálták a bolgár kultúrházak, vagy ahogyan a bolgárok nevezik; „Csitaltó- ta”. A Csitalista bolgár különlegesség. A nemzeti űjjászületés korszakában ke­letkezett, körülbelül száz évvel ezelőtt. E kultúrházak a nép nevelésének és céljainak tűzhelyei voltak, itt művelő­dött az ifjúság, innen pattant ki min­den olyan szikra, amely később az el­nyomás és a kizsákmányolás ellenni el­keseredett, hősies harcok lángjaként elhamvasztotta az elnyomók fészkeit és porráégette a fasiszta hazugságok kártyavárát. A török iga tűrhetetlenné vált már, mikor az első Csitalisták működni kezd­tek. A csitalista szó tulajdonképpen olvasótermet jelent és eredetileg így is működött. A bolgár hazafiaknak ezek­ben a Csitalistákban ilyen módon lehe­tőségük nyílt titkos forradalmi taná­csokat alapítani és megszervezni az ellenállást az elnyomók önkénye ellen. A monarchofasiszta kormányok ide­jén a Csitalista ismét bebizonyította, hogy a nép igazi szövetségese. A Kom­munista Párt vezetésével hatalmas for­radalmi mozgalom indult a kíméletlen reakció, az embertelen kizsákmányolás az ádáz terror és a rémuralom ellen amelynek az volt célja, hogy egyesítse a bolgár nép összes erőit. Ebben harcban — mint azt Valko Cservenkov mondta — „A Csitalista a fasizmus el­/? ST/oeile{£itmi4^ u^ofv „Csitalista“ leni harcosok menhelye és támaszpont­ja, az antifasiszta népművelés fáklyája volt”. Valóban a Csitalista termeiben a nép a haladó irodalom minden fon­tosabb művét olvashatta, a tagok ma­guk terjesztették ezeket és ha kellett biztonságuk és életük árán is védel­mezték ezeket az irodalmi müveket a fasiszta terror cenzorai, vagy karha­talmi közegei ellen. Haladószellemű színdarabokat és drámákat adtak itt elő, népegyetemeket szerveztek és a legkülönbözőbb módon harcoltak a burzsoa ideológia és a nagybolgár so­vinizmus ártalmas mérge ellen. A kul­túrházak e munkája egyben a haladó tudomány és kultúra elterjedését is jelentette és ébrentartotta a nép harci készségét és hitet az igazságos harc győzelmében. Hiábavalónak bizonyult a reakció és a fasiszták minden törekvése, hogy a kukúrházat kezükbe kaparintsák. Be­tiltották a különböző kultúrösszejöve- teleket, estélyeket, előadásokat, szó­rakozóhelyeket, szétkergették a gyűlé­seket. börtönbevetették a kultúrházak aktív tagjait, rendőrkopókat ültettek a vezetőségbe, végül feloszlatták azokat. Mindez nem hozott várt eredményt a fasiszták számára. Ez az örült erőszak és önkény még erősebb összefogásra késztette a kultúrházak tagjait, akik az idő során a bolgár nemzet legjobb­jainak haladó rétegét tömörítették ma­guk köré. Amik’^r a monarchofasizmus végül levette álarcát és a hitleri fasiszták szállták meg az országot és amikor e- zek orvul rátámadtak a Szovjetunióra, a kultúrházak bátrabb dolgozói azonnal bekapcsolódtak a partizánmozgalomba és e lelkes antifasiszták fegyverrel ke­zükben védelmezték a nép jogát és szabadságát. A kultúrházak 845 tagja partizánharcos volt, — ezek közül 374 elesett, — 933 tag politikai fogoly volt és 466-an koncentrációs táborban síny­lődtek. A kultúrházak történetének új kor­szaka 1944 szeptember 9-én kezdődik. Ekkor indul meg az igazi kulturális és szocialista nevelési munka, de most már ez egész bolgár dolgozó nép rész­vételével. 1944 óta a kultúrházak száma 2918- ról 4123-ra szaporodott. Az eltelt ki­lenc év alatt 470 új, modem berende­zésű épületet adtak át erre a célra. A kultúrházak könyvtárait kibővítették, sok-sok kötet új könyvet vásároltak, a marx-lenini művészi tudományos és technikai irodalom gazdagítására. A könyvek száma 2 millió 78 ezerről, 3 millió 170 ezerre nőtt. Mindinkább nő a tagok és olvasók száma. A kultúráiét is sokkal gyorsabban fejlődik, mint azelőtt. Eddig 1747 színházi együttes, 990 énekkar, száz meg száz táncegyüt­tes, számtalan zenekar, 12 operett- együttes és a szliveni kultúrháznak még opera-együt»,'s€ tó yan. .A kultúrházak leglelkesebb tagjai és dolgozói a fiatalság köréből kerülnek ki, akik az elnyomatás éyeiben a leg­bátrabb harcosoknak bizonyultak, ma pedig kiyeszik részüket a kultúr- és neyelési munkából az ország minden részében. A fasiszta uralkodó körök nem törődtek a bolgár nép kultúr- színyonalának emeléséyel és nem gon­doskodtak a nép kultúrszükségleteiröl, különösen Dobrudzsa, Rodopa és Kard- zsalij kerületekben. Ezeken a területe­ken az irodalmi termékek százait pusz­tította el a rendőrség, többek között Mekszim Gorkij, Christo Smireni^i és Nicola Vacparoy műyeit. Most ezekben a körzetekben lelkes fiatal bolgárok ta­nítanak és a kultúrházak ifjúsági tag­jai olyan szeretette] ismertetik meg a népet a két fiatalon elhunyt nagy bol­gár költő, Christo Botey és Christo Smirenski műyeiyel, mirtt amilyen kész­séggel és lelkesedye beszélünk mi Pe­tőfiről és Jifí Wolkerröl, a fiatalon el­pusztult magyar és cseh költői nagysá­gokról. A bolgár népi demokrácia felszaba­dította a bolgár nép alkotó erejét és a kultúrházak szabad fejlődését nemcsak biztosította de azt minden erejéyel tá­mogatja. A mai Bulgária egy óriási is­kolához hasonlít, ahol a Csitalista, a bolgár kultúrház a müyelödés, a hala­dás és béke yilágítő fáklyája. A felsza­badított bolgár ifjúságnak jutott az a megtiszteltető szerep, hogy ezt a fák­lyát magasra emelye, világosságot ter­jesszen a monarchofasiszták által szán­dékosan sötétbe kényszerített bolgár dolgozók minden legkisebb településébe és falujába is. A felszabadulás óta el­telt kilenc év bebizonyította, hogy ezt a megtisztelő szerepet az ifjúsághoz méltó lendülettel és lelkiismeretesség­gel töltötte be, ami azt jelenti, hogy beteljesedett a bolgár hazafiak hosszú évszázados álma és reménye: a Csi- tal'sta, a kultúrházak szabadon fejlőd­hetnek és fejlődésük biztosítva van az ifjúság kezében, az egész bolgár nép magasabb politikai, kulturális és műve­lődési színvonalának emelkedése érde­kében. CJ IFJOSÄG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena, a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóvállalata Bratislava, 3ol- tésovej 2. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, Šoltésovej 2 Telefpn 34,5-51. 2, 3. 229-31, 3 Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kčs, félévre 15,— Kčs. — A post atakarékpénztári befizetőlap száma S-54001 — Hirlapbélyeg engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és Irányító postahivístal Bratislava 2. A-65152.

Next

/
Oldalképek
Tartalom