Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-12-12 / 86. szám
miFJDSAG 1953. december 9. Sehnárék P'vriának, amióta hazatért a politikai iskolából, fáj a feje. Ügy zúgnak benne a gondolatok, mint méhek a kasban. A p'.hentképű Duval Istvánnak be is vallja: — Tulajdonképpen nem is fáj a fejem, csak nehéz. Alig bírja el a nyakam. Mintha egy nagy tok ülne a vállamon. — Érnek benne a magok! Hisz a képed is sárga, mint ősszel az érett tök ... Minél elCbb ki kéne szórnod a fejedből, amit belegyűjtöttél ... Meglátod megkönnyebbülsz. — Hogyan gondolja. kLszómí... — Hát az emberek közé! Hehútné is úgy teszi, ha valami furdalja az oldalát Iziben kitálalja az asszonyoknak. Ha magában tartaná, még szétvetné ___Attól pedig nem kell félned, hogy nem lesz, aki hallgasson ... — Gondolja? — Magam is kíváncsi vagyok egyre-másra .: s Kevés az. amit Így részenként kiszedek belőled.. > .Mondj el mindent sorjában, ami megragadt a fejedben! Lesz legalább tíz hallgatód. — Tizen? —• élénkül fel Pavó. — Akár buszán is, .la elhívjuk a fiatalokat. No, mit szólsz hozzá? Sehnárék Pavója felemeli nehéz fejét. Amióta hazaérkezett, az jár az eszében kinek, mikor és hol számoljon be a tanultakról. Nem szívesen kénjrezentené rá az emberekre a beszámolóját. Attól tart. még úgy vélnék, hencegni akar a nagy okosságával. — Holnap este, — Duval már az időpontot is kitűzi. — A valamirevaló embereket majd ösz- szehivom Janovcsikhoz az udvari szobába. Neked nincs semmi elfoglaltságod holnapra? — Nincs. Sehnárék ’’avója átlapozza jegyzeteit. Az iskolában abban a reményben készítette őket. hogy mihelyt hazaérkezik, felhasználja. Felvázolja az előadás tervét és rájön, hogy legalább három estére lesz szüksége ha meg akar szabadulni m-'-'dattol ami a lelkét szorongatja. — Arra is rájön hogv beszámolót tartani köny- nyebb. mint tanítani. Duval Istvánra bízta, hívja meg azt, akit akar. Még hálás is neki, hogy önként vállalkozott rá. Pavó elfogódottan lép b" az egykori korcsma- helyeségbe. Nem bízik a saját oktatói képességében. Amiatt is szorong, hogy sikerült-e Du- valnak megszerveznie az előadást Ezért nagyon jól esik neki. hogy a hallgatókat már együtt találja. Négy. frissiben összeeszkabált. simára g.yalult pado.. ülnek. Az asztal is. amelyen szétteregeti jegyzeteit, gyantaillatnt áraszt. Az egész szoba újszerűén hat- a padlót tisztára súrolták, a falakat fen^őgallyal díszítették. A hallgatók tapssal fogadják. Pavó meghajlik és szemével Duval Istvánt keresi. Neki külön meghajol még e^szer. Néma köszönetét fejezi ki ezzel munkájáért — Tizenkét embert hívtam meg — közli Duval, — de tizenhármán jöttek. — A tizenharmadik én vagyok, — Jelentkezik Sehnár naf^apó. Remélem, nem dobtok ki? — Nem is engednénk! — kiáltja Lasút Misó, Az egykori kíebiró az első padban ül Púplaváék Stevójával. Hrésztka Ciróval és Sehnárék Jurkójával együtt. A második pad közepén Sehnár nag- aj^ tekintélyeskedik .fcbbfelöl Duval István, balfelöl a sánta Oncsóné ül mellette. A harmadik padot Oncsó Ondró foglalta le a fűrésztelep sofförjével és a szövetkezeti bolt ve- zetőjével együtt /.z utolsó pádon, amely a kis szoba hátsó falához támaszkodik, érdekes emberek foglaltak helyett- közepén Magurcsák Janó és Csuriak Máté húzódtak meg. hogy alig látni őket, a pad két szélén pedig Záhoiec István meg Jandek István feszengenék. Az előbbi még ültében is magas, a másik pedig zömök testtel, keményvonású arcával úgy ül a pad szélén, mint határkő a mezsgyén. Seknárek Pavója végigfuttatja pillantását a hallgatókon, majd rajtefelejti az utolsó pad vendégein Csak a két szélsőt veszi észre, de ettől is erőt vesz rajta a csodálkozás, nem érti. hogyan sikerült Duval Istvánnak idecsábítania Jandeket és Záholecet. Tudja, mindent meg kell tennie, hogy az előadás mindvégig lekösse a két ember figyelmet, nehogy itt hagyják. Ahogy ott ülnek a pad szélén, nem úgy festenek, mintha tartósan letelejDedtek volna és Pavónak most az a fontos, hogy ez a két hallgatója otthon érezze magát. Beszéd közben egy plUanatra sem feledkezik meg a két emberről Ügy beszél az emberi társadalom fejlődéséről, ho^ éppen ök szót értsenek belőle. Kezdetben el-elakadozik a beszéde, keresi a szavakat, a jegyzeteibe pillant, a feje tüzel. Az ősközösségi társadalom felkelti Lasút Misó. Púplava Stevó, Hrészetka Ciró. no meg nagyapa érdeklődését is, aki szívesen hallgat meséket a régi világról, de a többiek — nem sok figyelmet szentelnek a szónoknak. A hátsó padban ülök, mintha nem is hallanák szavait. Amikor aztán a rabszolgatartókról és a rabszolgákról kezd beszélni, a sánta Oncsóné eltátja a száját és Pavónak úgy tűnik fel. mintha Záhoiec is bólintana egyet. A szája csak akkor tárul szélesre, amikor a rabszolgák legyilkolásáról esik szó. Sehnárék Pavója megörül ennek: előadása folyamatosabb lesz és csak néha-néha pillant jcgyzeleibe Jandek István figyelmét akkor köti le. amikor rátér a hűbéi ség tárgyalására és megemlíti a Dózsa-felkelést. A paraszt, aki most hall először a parasztháborúról és vezérének rettentő végéről az izzó vastrónuson — önkéntelenül fészkelödni kezd a pádon és széles fenekével kissé odébb szorítja Csuriak Mátét. — Homlokát ráncolja arcát elönti a harag. Sehná rék Pavója örvendve, hogy végre megtörte utol- só hallgatójának közönyét is. átevez a kapitalizmus korszakába Annyira megnőtt az önbizalma hogy valósággal játszadozik a szavakkal. Olyan könnven folyik szájából a beszéd, mintha könv-' bői olvasná. Amikor másfélórás előadását a szó cializmus uralomrajutásával befejezi. Janrii'k István az e’ső. aki tapsolni kezd A vita azon ban nehezen indul meg. Kezdetben senki sem akar jelentkezni. Szt&dL&lisiípui me^aLakal a szäaelkezet (Részlet František Hečko „Falu a hegyek közt” című regényéből.) František Hečko „Falu a hegyek .közt” cimü mi-ben megjelent regényével a mai szlovák próza -élvonalába került. A művet 1952-ben al csehszlovák állami dij első fokozatával tüntették ki. Az író egy árvái szlovák falu életén keresztül megrajzolja, hogyan győzött 1945-ben dolgozó népünk a Szovjetunió segítségével a fasizmus fölött, milyen nehéz harcot vívott a zsírosparasztok és az őket védelmező demokrata part ellen 1948 februárjáig. Megmutatja az ország iparosításának döntő szerepét a szlovák falvak nyomorának megszüntetésében és világosan látja, hogy ennek a nagy átalakulásnak legfőbb szervezője a kommunista párt, amely a népet elvezeti a februári győzelemhez és tovább az örömteli boldog élethez. Hečko művészi eszközökkel ábrázolja Sztodolistye példáján a szlovák falu belső átalakulását a gazdálkodás fejlettebb formáinak bevezetését, az egységes földművesszövetkezet megteremtését. František Hečko „Falu a hegyek közt” című regényének magyar fordítása még az idén meg jelenik a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadónál. — Maga sem szól hozzá, nagyapa? — bíztatja a- öregembert az unokája. —. Hát mondanivalóm az volna — mosolyog Sehnár János, — de mé^ rossznéven vennék, hogy dicsérem az unokámat. — Csak beszéljen, — nyugtatja meg szomszédját a sánta Oncsóné. Az örég hátrafordul és a parasztszövetség elnöke felé int. — Ha kinyitom a számat, Jandek Stevó tüstént azt mondja „Nézzétek csak a kutyahaz, Sehnárékat: az egyik összehord hetet-havat, a másik pedig ■'icsén!” Mondják meg az idegenek mit értettek meg és mit kell még megmagvarazn. Érdemes volt-e meghallgatni az unokámat és eljönnek-c még egyszer, vagy inkább otthon maradnak,.. Jandek István lomhán felállt, — Hát.., hogy a Sehnárék kutyaháziak volnának, arról szó sincs De mégis csak csodálkozom rajta, hunnan szedte össze Pavó ezt a sok okosságot. Talán az iskolában töltötték a fejedbe? Nem tanultam annyit az elemi iskola valamennjri osztályában, mint ma este... A? a Dózsa, szegény... Beszili csak róla még egyszer! Pavó elmondja, amit az iskolában hallott és talán mindenét odaadná érte, ha valamivel többet tudna Dózsáról. Szorultságában Jánosik- ról kezd beszélni... Jandek István ezzel be is érné, de nem úgy a Sehnárék Jurkója Alaposabban, részletesebben megmagyarázza, ki volt Dózsa, mekkora és milyen hadai voltak? házasodhatott, ha az uraság megengedte! Ha az- tán a földt ir eladta a birtokát, új gazdát kapott a paraszt is. — Miért engedte meg ezt az egyliáz? — mérgelődik a sánta Oncsóné. — Mert a püspökök egy húron pendültek a grófokkal... — Mint 1 gazdagokkal — dünnyögi Oncsó Ondró. És mindezt nem is tudtuk eddig — avatkozik bele a vitába C h-j' István. — A földesurak meg a főpapok fallal kerített kestélyokat építettek, mert féltek a jobbágyoktól. De azért a jobbágyok időnként így is fellá zadtak. Németországban, Angliában, Franciaországban veres parasztháborúk voltak. De a régi Magyarois/.ágon is: 1595-ben a tátraalji parasztok, 1631-ben és 1632-ben a keletszlovákiaí inbbágyok lázadtak fel. Ezt követték a kuruc- háborúk, amelyek lényegükben szintén paraszt- háborúk voltak, majd 1830-ban és 31-ben a ke- letszlnvákiai kolera-lázadás... 1848-ban is a parasztság kelt tel... — Ügy köpöd az évszámokat, mint más a tök mag héját' Honnan tuds annyit? — kérdi Jandek István. — Az iskolában tanuljuk, bátyó. Sehnárék Pavója pillantásával simogatja az öccsét Így köszöni meg a segítségét. Záhoiec István arra kíváncsi, hogy miért vannak háborúk. Kereszteshadak gyűltek a zászlaja alá, a török ellen indították őket, de aztán haránt kezdtek a grófok meg a töldesurak ellen ... — Miért? — kérdi Jandek sürgető hangon. — Mert a grófok meg a földesurak még a tö röknél is rosszabbak volta’'! Dózsa hadseregében sok falusi pap is akadt. Nagy gazemberek lehettek azok a földesurak, ha a jobbágy néppel együtt még a napo’' is harcba mentek ellenük ... A jelenlévők szemüket meregetik a csodálkozástól. Pavó'- kedvtelve nézi öccsét. Szinte Irigy- li, hogy a gyerek többet tud nála. — Végül aztán, amikor az urak győzelmet arattak és tízezer számra kínozták halálra a Iá zadókat. W törvényeket hoztak a parasztok el len. Ősapáink 350 éven keresztül nvögték a jár mukat. Nem volt szabad elköltözrnök egyik helytől a másikra. Az urak helyett Ők fizették az adót A termelésből kilencedét kellett beszól gáltatniok az ura.ságnak tizedét pedig a papnak Minden hó a^ban egy tvúkot félévenként egt libát, évenként nedig egv hizódisznót voltak kötelesek leadni. ... Azonfelül minden héten három napot robotoltak az úr földjén ... Lány csak akkor mehetett férjhez, legény csak akkor — Hogy miért? — ismétli meg a kérdést Sehnárék Pavója. A 'rdés váratlanul jött Pavó belemélyedt jegyzeteibe, mintha ott keresné a választ. A szobára nehezedő csendben mindenki hallja, a papirsusogást. ahogy lapxiz a füzetben. Záhoiec pedig megismétli a kérdést: — Miér* esett el az apám 1914-ben az orosz ironton? És miért pusztult el 17-ben a bátyám az olasz harctéren? Miért volt a .násodik világháború? Miért égett le a viskóm és az egész Rongyos... Igaz. új házat építettem magamnak de ki biztosít arról, hogy nem jön egy új, harmadik háború? Ki biztosit, hogy nem küldik ismét halálba a fiainkat, ha majd felnőnek? Erre válaszolj nekem, Pavó ha olyan oko§ vagy! — Az Isten büntetése! Mit tehetsz ellene? — magyarázza Magurcsák Janó a saját eszejárása szerint. Sehnárék Pavója a fejét csóválja és készsége ^en megadta a szót nagyapának. Egy kis időrr ./an szüksége, hogy össz“szedie gondolatait. — Csak ne háríts mindent az úristenre.. Én nem tudom mit vála.szol majd Pavó a Stevónak de sokat gon olkoztam róla, miért is vannak háborúk. Nem is egyszer, hanem legalább ezerszer ... És azt h'szem, rájöttem... Én seerm- tem, a háborúnak az oka a kapzsiság! Például nálunk Sztodolistyében: az egyik gazda jslszánt a másik földjéből egy barázdát, lekaszál egy rend szénát a más rétjéből, a saját portájának sövényét a szomszéd Icertj re tolja k|— és kész a háború! Először csak veszekednek, aztán verekszenek is... Az államok között is igy van; a hatalmasabbak megtámadják a gyöngébbeket •:. •.. Mindennek az oka, hogy uralkodni akarnak fölöttük ... Hogyan hajtotta Anglia uralma alá közel a fél világot? Rablá3..al! Hogyan gazdagodtak meg nálunk Mikuláék? Magurcsák Jankó azt mondaná, hogy az úristen megáldotta minden tettüket... í ök pedig loptak, elszántották a más földjét, törvénykedtek az emberekkel. — Juró meg az apja majd minden évben pereskedett valamelyik szomszéddal. Én tizenhét pö- rükre emlékszem, amiből tizenhatot megnyertek. Nem volt ez a Mikuláék háborúja a sztodolis- tyei gazdák és kisparasztok ellen? — Igaza van, bátyó — helyesel hangosan Csuriák Máté. — Persze, hogy igazam van! Emlékszel rá, Matykó, még kisfiú -oltál, amikor az öreg Mi* kula elütötte a kezetekről a Kamarás alatti rétet? Há'om éven át folyt a per. Boldogult apádnak a barázdási részt is el kellett adnia, hogy megfizethesse a prókátor kölfeégét... Azóta nyomorogok, Máté... De a háborúkról van Szó... Záhol-c Stevó azt kérdezte, miért van, nak a háborúk. Ügy hiszem azért, mert az államok sem jobbak, mint mi vagyunk, sztodo- listyebeliek. A német állam olyan volt, akár Mikuláék. Amióta mi élünk, kétszer indnult rablóhadjáratra. És kétízben helybenhagyták — de nagy ára volt nnak, sok ember pusztult élj Most d Mikuláék kapzsiságát — Amerika képviseli... De mit fecsegek én itt össze ..; Pavó majd jobban elmagyarázza! Na^apa csak azért jelentkezett szólásra, hogy segítségére legyen az unokájának. Hogy befejezte a beszédét, rákacsint. És maga is kiváncsi, mit mond majd a gye-tk. Stehnárék Pavója az asztal szélére tolja jegyzeteit é- feláll. — Nagyapa elmagyarázta nekünk, miért vannak háborúk. Falusi ember módjára, érthettien mondta meg. És én úgy vélem, hogy nem is tévedett. Mindkét világháború, hódító háború volt. Lenin azt mondta, hogy az ilyen háborúk a kapitalizmus elkerülhetetlen kísérőjelenségei. A kapitalizmus falánk. És mindaz, ami falánk, el akar nyelni mindent maga körül. Vegyük például az első világháborút. Németország el akarta hódítani az oroszoktól Ukrajnát, az angoloktól és a franciáktól pedig a tengerentúli gyarmatokat. A cári Oroszország a törökök birtokaird és a konstantinápolyi tengerszorosokra tente • a fogát. Franciaország igyekezett visszaszerezni a németektől Elzász-Lotharingiát, amelyet azok a.. .1 — 1870. évii — siet a bátyja segítségére Jur- kó. — Igen, az 1870-es háborúban ragadtak el tőle. Anglir. pedig többek között ki akarta szorítani Németországot a világpiacról, mert az olcsóbb és talán jobb német áru veszélyeztette az üzleteit..! Ezek voltak az okai az első világháborúnak. amelyben csak a mi falunkból húsznál több ember vesztette életét. .. > — Akkoriban azt mondták, — szakítja félbe a szónokot a sánta Oncsóné, — hogy a háborút, ha jól emlékszem, a szerbek kezdték. Megöltek valami nagyfejűt és — ezért volt a háború. — Szegény szerbek, — sóhajt nagyapa, akinek a fia Szerbiában esett el, — 5k csak olyanok voltak a többiek kezében, mint a gyújtó, amit a szalmakazal alá dugnak. — A második világháborúnak pedig — mondja elégedetten Pavó, aki örül neki, hogy kifejlődőben a vita — a fasizmus volt az oka, mégpedig a német fasizmus. Olyan kapitalizmus volt ' ., amely megveszett és el akarta nyelni az egész világot. Ha nincs a Szovjetunió, sikerült is volna neki. De a szovjet szocializmuson kitörte a fogát! Visszaverték és el puszították... És én hiszek benne, hogy a szocializmus elpusztítja a hátxj-úkat is! = Háborúk mindig voltak és lesznek isi = ellenkezik Jandek István kishitűen. — Téved bátyó, nem lesznek! Egyszer megszűnnek, amint megszűnt az emberevés és a szolgaság. Eltűnnek, amint eltűnt a kolera és a fekete pestis. Végük lesz, amint végük lett a grófoknak, báróknak és földesuraknak. A kapitalizmus vége a háborúk végét is meghozza. —r Nem lesz, aki felgyújtsa a háború lángját. — Bárcsak úgy lenne, ahogy te mondod, Palkó! Az embereknek háború nélkül is van mivel fcüszködniök. Én paraszt vagyok, amolyan beszélő jószáf, ahogyan mondtad, hogy a rabszolga- tartóknak kétféle jószáguk volt; néma és beszélő. Én a második fajtához tartozom. Nyáron hcjnali három órakor kelek és éjjeli 11 óra előtt rém kerülök ágyba. Húsz órát dolgozom naponta. A többiek sem kevesebbet .. Hát'kell nekem háború, amikor küszködnöm kell a munkával? És igy vagyunk vele mindannyian, ahányan ■sak élünk ebb°n a faluban ... Jandek István vonásai még keményebbek lesznek, kezét ökölbe szorítja. Aztán kinyújtia .aga elé Piszkos ingének újját feltürte. alsó- Karja fekete, szőrös, (Befejezés következik).
