Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-09 / 85. szám

1953. december 5. ;DIIF10S&6 cÁ. nmq,ij.aľ népi e^ißiUlejL laq^ni k&z&tl A iiszta, h-'decj, száraz leveqö átlát­szó, melden keresztül tarkán rajzoló­dik ki a Galántától mintegy kétezer méternyire fekvő Hody falucska. A falu nem nagy, mindössze egy pár újonnan épült házból, a volt major két hosszú épületéből, egy kápolnából és egy sárgára meszelt kastélyból áll. Az első ember, akivel a kastélyban találkoztam, egy 17 év körüli csinos szőke lány volt, a' it fürge járá.sa és hajlékony te.stmozgása árul el, hogy a népi együttes egyik táncosnőj''. Kezet- fogtunk és beszélgetni kezdtünk. Az elvtársnő neve: Novicky Antónia Már nyolcadik hónapja, hogy az együttes tagja. — Amikor idekerültem, oly furcsa és szokatlan volt minden — mondja félénk hangon. — De ma már úgy ér­zem magam, mintha otthon lennék. Nem bántam meg, hogy én is jelent­keztem az együttesbe. Ahogy beszélgettünk, a folyosó túlsó oldalán Ág Tibit pillantottam meg. Hóna alatt kottafüzeteket szorongat. Tibi az egyiUtes énekkarának vezető­je. Az együttes minden nap két órá­tól négy óráig énekpróbát tart. Tibi most is oda igyekszik. így én is hoz­zácsatlakoztam, hogy meghallgassam a próbát. Már bent vagyunk a gyakorlóte­remben. Csend van, csak a kotta jegy­zetek zörrennek meg néha a kezek­ben. A boldog, mosolygó arcok között egy cigánylány is van. — Az elvtársnő, amikor az együt­tesbe lépett, nem ismerte a hangjegye­ket és ma már ő is tisztában van a hangjegyek sokféle változatával — jegyzi meg Tibi. Az együttes ma az ..Olcsó a legény” és más, a már sok helyen feledésben lévő s csak az idősebb bácsikák szá­ján é’ö népdalokat gyakorolja. Müven szép és jóleső é- is hallani az ősrégi, nagyaj^W vagy dédnagyapáink ajká­ról először felcsendülő szép népdalo­kat. Az együttes tagjai minden tudá­sukat és érzésüket beleadják az ének­lésbe, hogy a március utoljára terve­zett fellépésre a legtökéletesebb és a legcsiszoltabb formában bocsássák szárnyára a népdalokat. E fiatal fiúk és lánvok nem az is­kola padjaiból, hanem az ekeszarvá­tól, a traktorról, és a maiteres ládától jöttek a népi együttesbe, mert tehet­séget és hivatást éreztek magukban a népi kultúra terjesztésére. Az or­szág különböző részeiből különböző adottsággal és más-más tájszólással jöt­tek ide tanulni és másokat tanítani. Az egyik szobában Szaloncai elv­társsal és feleségével találkoztunk. — Szaloncai még nem is oly rég Ten- cer-rámával falazott, mint kitanult kőművessegéd. Felesége egyszerű munkásnő volt. S ma mindketten e hetven tagból álló lelkes, tanulni és alkotni vágyó népi együttesnek a tag­jai, akik nemcsak az együttesben vé­geznek jó munkát, hanem azon kívül is. — Az együttes tagjai segítik a vi­déki kultúrcsoportok munkáját is. Ta­nácsokkal és útmutatásokkal látják el őkét. Megtanítják az egyszerit falusi dolgozókat arra, hogy mi is az a népi kultúra és mi az igazi népviselet. De ezt nemcsak elméletben, hanem gya­korlatban is bemutatják. A nyáron ki­lenc alkalommal léptek fel vidéken kisebb-nagyobb kultúrszámokkal. Ezen fellépéseknek eredménye az is. hogy azok az anyák, akik félve engedték el az együttesbe gyermeküket, ma örülnek és büszkék arra, hogy az ő fiaik és leányaik azok, akik megmu­tatják nekik, hogy a népviselet nem a piros-fehér-zöld szalaggal díszített szok­nyák. hanem az, amelyeket az ö nagy- szüléik hordtak, s amelyekben a má­tyusföldi és a nyitravidéki magyarok még ma is járnak. Szaloncai elvtárs szívesen fogadott bennünket. Mintha a levegő is fris­sebb és barátságosabb lenne egyszerű szobájában. Az elvtárs nyílttekintetű, erős akaratú ember, felesége fiatal és kedves. Már négy óra után vagyunk. Véget- értek a gyakorlatok. Az együttesnek napi hétórai foglalkozása van. a többi idővel szabadon rendell^eznek. Ki is használják ők a szabadidejüket. Bár­melyik szobába nyitunk be, mindenütt munkában találjuk őket. Az egyik hegedül, a másik énekel, a harmadik olvas vagy táncol. Szaloncai elvtárs kezében is könyv van. A felesége a hangjegyzékkel baj­lódik. Megkérdjük az elvtársat, hogy mit olvas. — Nem olvasok én, hanem tanulok. — feleli egy kicsit megilletődve. El­határoztam, hogy megtanulok oroszul — Ismered-e már az azbukát? — Azt már ismerem — feleli most egy kis büszkeséggel hangjában. — Ezelőtt egy hónappal még nem ismer­tem a ciril-hetűket. Most már egész jól megy. Az összetett szavakat is el tudom olvasni. Ha így megy tovább egy év múlva beszélek oroszul. Egy másik szobában Kovács elvtárs­sal találkozunk, aki a tánclépéseket gyakorolja, ö a CsISz-szervezet el­nöke. Tőle tudtam meg azt. hogy az együttes nemcsak szakmailag, hanem politikailag is képezi magát. Az együt­tesnek heti három órás "olitikai elő­adása van. Naponta negyvenperces új­ságbeszámoló. Ezeken k:riV olmsó- kör is, amelynek keretén belül előké­szülnek a Fucsík-jelvényszerző vizs­gákra. Kovács elvtárs elmondja azt VERES JÄNOS A. » ír Ifjú szívekben élni tovább! — ez volt a titkos és iegforróbb, örök vágya, mikor a megáimodott jövőt hívta a jobb sorsot áhított népre, hazára. Szeilemi Góliát volt! Elfricskázta a tespedtség gyepes, lomha szikláit. Látta; a nép az új szeleket várja, — a nép szabad lélekzésre rég várt itt! Az új idők harsány orkánja volt ő, a miilt bűzét seperve vitte messze. Szivének lángja kastély falát nyalta, a népért gyűlt vérének minden cseppje. Tudta, hogy utána majd jobb kor jövend, mikor más ifjú.ság lesz és más élet. S ez új ifjak szivében akart élni, új tűzével az ébredő eszméknek. S Igaza lett: mit hívott, Íme, eljött s leghőhb vágy is megvalósult neki: az új Ifjúság szivében M Ady! És nem szűnik meg a szívünkben égni. A zászlónk ő, bátorság mintaképe; és bátor szívvel indulunk mi harcba: építeni s ha kell, hazát védeni! Öröm pírjában ég az ifjak arca. Nagy költőnk, aki régen égve, bátran ember voltál az embertelenségben, üdvözlünk: emberek a szabadságból, kiknek boldogság virul a szemében. Mi, emberek az emberség földjén, valljuk’ ifjú szivünkben tovább élsz te! Győzelmek várnak s zászlónk rámosolyog a felszabadult, csillogó vidékre. is, hogy milyen kultúrszámokkal ké­szülnek az országos fellépésre. A legtöbb dalt és zeneművet Ko­dálytól, Bartóktól, Bárdostól és Tar- dostól tanulják. Ezenkívül hazai ze­neszerzőktől is, mint pl. Erdőstől, a „Traktoroslány"-t. Legszebb és leg- megkapóbb a szép ropogós magyar táncok színes változata. A „Kukorica- fcsztás” nemcsak ritmusával és csi­szolt formájával hat az emberekre, hanem eszmei mondanivalójával is. A tánc a falu elmaradottságát és az egyre jobban öntudatosodó dolgozók babona elleni harcát mutatja be. A „Brigádtánc" a munkaversenyt tükrö­zi vissza. A „Verbunkos" a régi ka- tonatoborzást örökíti meg. A műsor egyik legérdekesebb száma egy szatiri­kus csasztuska le.sz, amely egy lusta és a munkába későn járó dolgozót áb­rázol. A szoba lassan megtelik kiváncsi- arcú lányokkal és fiúkkal. Mindegyik lelkesen és Ixtldogan beszél munkájá­ról. Az egyik elvtársnőnek a négy be­vonult társa jut eszébe, akik a tánc­csoportnak voltak a tagjai. Valameny- nyien sajnálják az elvtársakat, mert a legjobb táncosok voltak. Zollcr Gábor, aki az együttes leg­tehetségesebb tagja volt, a minap kül­dött egy leívlet, melyben minden gon­dolata az együttes s annak munkája Gábor, amikor az együttesbe belépett távol érezte magától a közösséget, ne­hezen ille.szlfedett be a nagy család: közösségbe és most, hogy bevcmult. érzi csak igazán, hogy mit jelentett számára az együttes. Az eayik leve­lében ezeket írja: „Ha úgy érzem hogy a gyakorlatban már kifáradtam, rátok gondolok, a rrmgyar táncra és újabb erővel kúszok tovább a sálban és a vízben. Mennyi erőt tud adni a magyar zene és amit az együttesben tanultam." Másutt ezt írja: „Amikor a század előtt gyakorlatomért megdi­csértek, az együttest dicsérték meg." Leve'ét így fejezi be: „Minden nap, de főleg szombaton haUom dalotokat: „Békét, ne vért". Ne féljetek, vér nem lesz, hanem béke. Éljen és viruljon a népi együttes!" íme ilyen emberekb''X áll a népi­együttes és ilyenekké neveli őket “ közösség, amelyet egy eszme és egy cél fűt. Már egész sötét volt, amikor búcsút vettem az együttes tagjaitól. Az est sötét fátyolként lebegett az apró há­zok felett és a csillagos égbolt össze­olvadt a sötétséggel. A hideg szél tol­vajként surrant át a földeken. Nem zavarta meg a távoli kutyaugatás sem és én a kemény széltől összehúz­va, .szivemben tele reménnyel és öröm­mel baktattam tovább Galánta felé, magam mögött hagyva az aludni ké­szülő falucskát. Török Elemér. volna, kevesebbel többet hozott volna ki. Ugyanakkor Szerződés című elbe­szélése, bár terjedelmében szintén meghaladja a novella kereteit, teli van apró, miniatűr esemény és jellem mozaikokkal, ami arra mutat, hogy igizl elbeszélőivel állunk szemben. Az esperes lakásának környezete, az „Amerika Hangja'’-t hallgató ku’ákok és az egyszerű — zsákot kérő — Asz- talosné kirobbanása, az ellentétek lap­pangó hangulata, kitűnő karcolatok sorozata. Hasonlatai igazolják monda­nivalóját. nincsen szüksége jelszavak­ra. mert eszközeivel kihozza pártos célját. A mondanivaló művészi forrnálásá- ban, a típusok, jellemek ábiázolá.sában igen érdekes eredményeket ér el MÄCS JÓZSEF elbeszéléseiben. ' Szatirikus írásaiban ügye.scn és hatásosan harcol az embe­rek nevelé.se érdekében. Típusai való­ban típusok. Valamilyen formában va­lamely arcukat ismerjük, láttuk már yalahol és ez a bizonvítéka annak, hogy alakjai élnek. A szatíra el rajzo­lásáról szinte nem is beszélhetünk. Mei t kidolgozott foidulatai, esernénvei túlzásukban is é'etszaguak. önkényte­lenül is arra gondolunk: igen. hol is találkoztunk ezzel? Amellett stílusa zamatos, páibeszédei kerekek, velősek, ügyesen tömöríti az eseményeket. Rö- vid.ségre h'iekszik, nem húzza szét a mondanivalót. Mi hát itt az, ami hi­ányzik? Érzésem szerint az, hogv néha her­metikusan elszigeteli a szatíra élének kitett ötletet. Ne értsük félre! Az, hogy apro-cseprö mindennapos hibá­kat állít pellengérre, vagy az, hogy egy ilyen hibát figuráz ki és ezen ke- Iésztül nevel, ez nem hiba, síit. A hi­ba oU kezdődik, hogv a szatíra elolva­sása után néha hiányérzetünk van. A kis dolgok mellett n?m villantja meg a nagyobb dolgokat, nem utal az egyes problémák mellett a többi problémák­ra, ez hiányzik még írásaiból. Érde­kes. hogy ebben a kérdésben az Ön­kritika c. írásában jutott el legtovább pedig ez nem is szatíra ... Mács Jó­zsefnek szatírájában erős fegyver a komikum is. Ez az, ami fiatal íróink írásaiban teljesen hiányzik. A mosoly, amit Mács elvtárs írásai varázsolnak az arcokra, nagyszerű segédeszköz és felbecsülhetetlen segítség az építőmun- ka lázában, feszültségében. Ügy hisz- szük, hogy ehhez elegendő bizonyíték az, hogv a szovjet, csehszlovák és ma­gyar filmgyártás az utóbbi .időben gyakran fordul a komikum fele. Ez is hozzátartozik életünkhöz és annak tel­jesebb. igazibb ábrázolásához. Eddig említett fiataljaink megszóla­lási területe a falu, a földek dolgozói­nak élete. PETRÖCZI BÁLINT azon kevesek közé tartozik, akik ott­honosan mozognak, a gyárak, üzemek levegőjében, számexsodó, erősödő fiatal munkásosziáivünk környezetében. Az emberek a gépek mellett, — ezt a jel­zőt adnám Petrőczi elvtárs munkás­sága céljának. Itt ebben a világban bontakozik ki tehetsége, itt küzdi rria- gát napról-nacra előbbre, a munkás­élet ábrázolásában. Érdekes párhuza­mot vonni két magyar fiatal Tardi és Petrőczi írásai között. Tardi: „Gyári belépő"-je és más elbeszélései jutnak az eszembe, ha Petrőczit olvasom. — Hányszor tűnődtem azon. ml ennek az oka!" Mert a témaválasztás az nem azonos és a téma feldolgozása sem A stílus is annyira egyéni mindkettőnél, hogy helytelen volna bárminő párhu­zamot vonni. És mé.gis ... Gondola­taim és értékelésem appercepciója nem véletlen I Mi hát az a kapocs, amely ' teltetlenül előidézi ezt a lelki folya­matot. A szeretet, a végtelen szeretet és ragaszkodás a munkásosztályhoz, a hűség e törtenelemformáló erőhöz, a leküzdhetetlen szomjúság, amely ama készteti mindkét írót. hogy beletekint sen a munká.sság életébe és segítse annak fejlődését. Igen, ez az. Ides­tova két es fél es'ztendeie figvek m Petrőczi Bálint fejlődését E'öszöi rí portok. Termelési eredméir/s-k. Azután egyre inkább az. ember fe'e fo;dul aki ezeket az eredményeket létrehozza. Hangja melegebbé válik, kifejezés­módja az irodalmi riportok színvona­lára nemesedik. Mindig keres, kutat valamit, ami új, ami haladó és azt emeli ki. Járja az országot egyre job­ban válik típussá az emlDer. akiről ír. De még nem mer elszakadni a sze­mélyazonossági okiratok által körülha­tárolt jellemtől. Amikor ezt Ls meg­teszi, ez az a pont, amikor első novel­lái napvilágot látnak. Az irodalmi ri­porttól látszólag nem nagy út ez és mégis milyen nehéz. Mennyit kell ta­nulni, olvasni, hogy valaki idejuthas­son. Petrőczi eljutott ide... Mi az. ami még akadály, amit még nem tudott leküzdeni? Az, hogy még érezzük, hogv hőseinek mondanivaló­ját voltaképpen ô mondja. Különösen a párbeszédeknél mutatkozik ez meg. Nem Vazár Mária, Kovács l aji, vagy Libusa mondja a szavakat, hanem ö. És ezért válik nehézkessé sokhelyütt a mondanivaló. A helvesen elgondolt történet hitelességét, a valóban meg­történt esemény hihetőségét^ yeszé- lyeztetik a nem elég egyszerű, körül­ményes politikus kérdések. A történet gördülékenységét akasztja meg, az .a gondo'at. hogy Mária, vagv Lajos rieni így beszél. Ha ezt is leküzdi. írás,ai még közvetlenebbek, őszintébbek lesz­nek, közelebb jutnak az élethez _ és fiatal munkásságunk szívesen és öröm­mel veszi kézbe azokat. Mennyi kérdése van fiatal, serdülő új életünknek? Hányszor tolakszik fei bennünk a régi, a csökevény, — mint va'ami hívatlan vendig és milyen ne­héz ezt leküzdeni! Mennyire igaz az, hogy mindig harcolva, küzdve gy'öz az új és kiszorítja a régit. Bensőnkben dúló kemény, szakadatlan harc ered­ménye az új ember születése. SZŰCS BÉLA tolla igen gvakran ir erről a kérdésről, avatottan segít, ne­vel Ha nem is adta volna elbeszélé­sének ezt a címet az „Új hajtások’ felzetet viselő gyűjteményes kötetben, akkor is ezt a címet kölcsönöznénk novellájának mi. az olvasók. Juhá.sz András problémája az egv két kiló búzával épiiúgv. mmt a tojáskérdés Mács eKtárs szatírájában, vagv a/ öreg paraszt önkritikája ugyanott nem véletlenül kér helyet és kap is fiatal induló irodalmi életünkben. Azért kap helyet, mert ez is probléma, mégpedig nem is szórványosan jelentkező ha­nem a fejlődés bizonyos szakaszán cso­portos jelenség. Helyes tehát, ha fri- tal íróink foglalkoznak ezzel, mert ki­küszöbölésük csak a nevelés kérdése. A közös vagyon iránti kollektiv és egyéni felelősségérzet kialakítása dön­tő kérdés, a falu szocialista átalaku­lásában. Juhász András viaskodása, Szűcs elv*árs írásában tipizált, helyes elgondolás. Szűcs elvtárs tanulmányoz­za a fiatalok életét, jól rajzolja meg a történéseket, jól viszi előre gondo­latait a konfliktus kifejlesztése felé. Csak ne lenne annyira türelmetlen! Ahelyett, hogy foglalkozna a konflik­tus lelki rúgóival. indítóokaival és igy művészi formával megteremtené az átmenetet, elsieti a dolgokat és egy­két laza mondattal nagyot ugrik elő­re, amikor úgy érezzük: itt hiánvzik valami. A türelmetlenség különb'n nemcsak Szűcs elvtársnál jelentkezik ebben a formában. Az a lelkesedés, írói lendület, ami fiataljaink nagy­szerű tulajdonsága, néha úgy is ie- lentkezik, hogy túlhajtja a kifejlett gvorsaságát a lelki megalapozás hát- hátrányára. SZŐKE JÓZSEF, „két darabka szá­raz kenyéren” élvezetes meseszerű miniatűr karcolaton keresztül, fino­man szőtt régi történeten át vezet el bennünket a proletárszolidaritás rs.:- méjéhez, művészi eszközökkel vázolja a népek közeledésének gondolatát. K's írással, rövid írással mutatkozik be, a fentemlitett kötetben a többiekhez mérten kissé szűkszavúan és m’jgis békeküldetését maradéktalanul telje­sítve. Lehetne vitatkozni azon. va j i on a témaválasztás nem üt-e el, a kötet novellistáinak témáitól. A vita azon­ban felesleges volna. Mert ha a téma nem is a mai élet ábrázolása, mégis szervesen kapcsolódik az előbbiekhez. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegvezni azt. hogy Szőke elvtárs meny- nyi.ségileg jóval kevesebbet ír. mint a tiibbiek. Novellisztikus írást ritkán lá- tJmk tőle. Úgy tűnik, mintlia még nem dö.ntötte volna el magában, mihez fogion. Tanulmányokat, kritikákat, po­litikai cikkeket írjon, vagy lecsat'akoz- zék a szépprózához? A kötet ö.ssze- állitásában oroszlánrésze yolt, rövio tinulmányjellegű bevezetőt is írt hoz­zá. azonban szeretnénk a közeljövő- ' '’'wszabb lélekzetű írásban_ érté­keink - ľ- . . ..z üzemek élete ihleti GAL LÁSZLÓ irodalmi munkásságát is. Győzelem című elbeszélése, talán eddig megje­lent hosszabb lélekzetű Írásai között a legjelentékenyebb. Gál elvtárs elbe­széléseit a füleki vidék életéből meríti, ahol maga is dolgozott. Ha szakember olvassa „Győzelem” című Írását, az ország bármely részében, azonnal rá­jön arra, hogy Gál elvtárs teljesen otthon van a gépek között, tökélete- sm ismeri a gyártás technikáját, az üzemi élet csínyját-binját. És ez na­gyon sokat jelent. Elbeszélésében a há rom fiatal kovács története tökélete­sen visszaadja az üzem levegőjét, gya­korlott tollal követi őket újítási győ­zelmük elérésében. Fiatal, tehetséges író tolla ez. Gál elvtársnak azonban nem szabad meg.l gednie a munker^ Ság életének egyoldalú ábrázolásává', töreked,i«^p teljességre, ne egyszerű­sítse le történeteit, igyekezzék színes, ma.gávalragadó képet nyújtanL .Tóné- hány elbeszélésben már megmutatta, hogy képes erie. 4 « • Ebben a tanulmányban, nem töre­kedhettem teljességre, egyrészt túl ke­vés már nyomtatásra érett anyag ál lőtt rendelkezésemre, másrészt célom az volt, hogy ízelítőt adjak a fiata'nk munkásságáról és hozzájái ulásáról a csehszlovákiai magyar irodalom ujjá- szü'etésében. Meggyőződésem az, hogy a fiatalok erősen és bátran c.satlakoz nak azokhoz a haladó irodalm.l hagyó mányokhoz, amelyeket a magvar irá hazánkban teremti tt -és nem egyvj^ö- zülük c-sakhamar erősíteni fogja kul­turális forradalmunk frontját a már régebben író élharcosok Egri Viktor és .Szálló Béla eredményes munkássá­ga mellett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom