Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-11-04 / 75. szám

19W. TTOVPmTWT It cA iSoôwL Ixejjzílt Július Fučík a struhaŕovi parasztok között Vasárnap délutánonként Struhafovon te. Ahogy hosszú órákon át a mezők a főtér alvégén lévő vendéglő volt e mentén utaztak el, és mindenütt meg leglátogatottabb hely. A ház előtti lép- o .. OIIFIÜS&G csók majdnem percenként megdobban­tak az újonnan érkezők léptei alatt. A falu minden részéből idegyültek a fér­fiak. Leballagtak a domboldalról a „felvégiek” — főként szegény parasz­tok, földnélküliek, vasúti alkalmazot­tak és munkanélküliek. (S abban az időben 1930-ban, a Benešov melletti Struhafovon, ötven lelket számláló fa­lucskában — kilencen voltak). Az ú. n. „Malá straná”-ról — a falu jobb­szélén — a dombra felfelé tartottak a földbirtokos, a parasztok s a birtok zsellérei. „No, mi az Franta, Te is sörözni mégy?” hangzott az úton. „Ügy, úgy”, válaszolt a kérdezett. . Feleslegesen beszéltek a sörről. Úgyis tudta mind, hogy ma mindnyájukat az a nyilvános gyűlés vonzza a kocs­mába, amelyre egy kommunista elő­adónak kell Prágából érkeznie. — De ezt nyíltan bevallaniok nehéz dolog lett volna. Hiszen a falubéliek negyré- sze agrár, vagy szociáldemokrata párt­tag volt s a pártfunkcionáriusok ugyancsak féltékenyen őrködtek tag­jaikon. De a kíváncsiság mégse hagy­ta nyugton őket... Azért is gyűltek össze ma a kocs­mában sokkal többen, mint más va­sárnap délután. Néhányan a teremben üllek az asztalnál, egyesek meg ez Ivóban álldogáltak a söntés mellett. A teremben ült a gyűlés rendezője, a féllábu verklis, Svimbersky is. Aznap minden falubéli őt tartotta a legvak- merőbb embernek. Svimberský, az egyetlen kommunista a faluban, nyil­vános gyűlést merészel összehívni I Mit meg nem merészel! A falu szegé­nye, aki a község kegyelméből s a tanácsurak jóvoltából él. Csendben kellene ülnie, hálásnak lennie a falu . iránt, nem pedig békéjüket zavarni. De hogyan is várhatna az ember ilyen­től hálát! Hisz ez csupa lázadás, csupa újítás. — No, de milyen tekintélye is lehet egy ilyen faluszegényének — mondjuk — a szép, 90 holdas mara­dékbirtok tulajdonosa, Pfistoupll úr előtt, vagy a többi paraszt szemében? Svimberský vakmerőségére gondol­tak a felvégiek is. Ezek ugyan nem a szegénysége, de politikai merészsége miatt. Hiszen az ő pártjuk erősen tar­totta magát a faluban, mégis mennyi, . . munkába került elég embert Összehiv- f ni a gyűl^kre... S még amellett olyan kérdésekről akartak itt ma be­szélni, amelyekről a kommunista és a többi párt között nagy viták• folytak: A Szovjetunió életéről. Múlt a vasárnap délután. A földbir­tokos úr előtt az asztalon cserélődtek a félliterek. Egyszerre megszólalt a teremben a csengő. A gyűlés vezetője, Ján Svimberský csendet kért Július Fučík előadó számára. S a mellette ülő mosolygós fiatalember .mesélni kezdett: „Éppen egy hónapja tértem vissza a Szovjetunióból. Csaknem négy hónapig voltam ott egy öttagú munkásküldött­ség egyik tagjaként. Kb. 1600 kilomé­tert utaztunk be, meglátogattuk az óriási sztálingrádi gyárat, a Trak- torsztroj”-t, amely évi ötszázezer traktortermelésének első darabjait már kezdte kibocsátani, láttuk a "osztovi mezőgazdasági gépgyárat, a ,Szelmas- sztroj”-t, a kazachstani szovchozt. Pachte Arait, ahol a sztyeppétől elhó­dított sokezer hektárt gyapottal ültet­ték be, láttuk az ötéves terv sok gyá­rát, sok munkahelyét. S mindez azt a tudatot ébresztette bennünk, hogy .iz ötéves tervet nem öt, de négy év alatt teljesíteni fogják. Most arról fogok beszélni, hol mit láttunk és mit él­tünk át”. Már az első szavak után csend lett a teremben. Las.san lecsendesült a zaj az ivóban is és néhányan a söntés mellől megálltak az ajtóban. Hiszen ez nem is úgy hangzik, mint a politi­kai beszéd! Ez a fiatal legény — úgy 25 év körülinek nézték — nem is re­formál tulajdonképpen, csak barátsá­gosan elbeszélget. Betanult mondókát vártak — s ő közben saját tapaszta­lataiból beszél. S így azok is, akik el­határozták, hogy nem hallgatják meg, teljesen elfeledkeztek szándékukról. Hogyan is lehetne nem odahallgatni! A Szamara melletti szovchozon kezd­ismerték a termésről: ezen a mezon, ahol a kalászok ritkák és alacsonyak voltak, még önálló gazda vetett, it még primitív eke dolgozott, a vetőmag kon­kollyal kevert, a föld trágyázatlen. A mellette levő szántóföldön már kollektív gazdálkodás folyik: gazdag termés, bő kalászok. A szovchozt egy évvel aze­lőtt alapították meg a sztyeppén. Ak­kor még csak egy kis házikó állt ott, körülötte úgy 30 hektár bevetett föld. Csakhamar jobban kiterjedt s még ab­ban az évben 1300 hektáron arattak. S az öreg házikó körül új lakóházak, ve­zetőségi épület, étterem, péküzem, szö­vetkezeti bolt, iskola, fürdő, garázsok, gépházak, magtárak és javítóműhelyek nóttek ki a földből. Ezidén a szovhoz már 20.000 hektárről gyűjtött be. Ett nek már mi is tanúi voltunk. Két tel­jes órán át utaztuk be a mezőt s még mindig a szovhoz területén voltunk. A szántóföldet traktorok szántották s az aratásra 45 kombájn készült fel. A dol­gozók kiszámították, hogy a kombáj­nokkal való aratással a kiadások felét megtakaríthatják. Ez már a jólét felé vezető út... A számok is meggyőzőek: A szov­hoz vetőterülete már 36 millió hektárt tesz ki. Ezzel a szovhoz két év alatt már több mint másfélszer túlteljesí­tette ötéves tervét. A kolhozok áru­termékeinek mennyisége három év e- latt negyvenszeresnél is magasabb lett... És további számok sorakoztak egyetlen döntő bizonyítékként. Az emberek hallgattak. Hallgatagon ült Litera úr is. Öt a helyi szocléldemo- kreták hívták meg mint második elő­adót. Litera úr homlokát ráncolta. Már előzőén felkészült rá, hogy a kommu­nista előadó szavait halomra dönti a sajtóból gondosan jóelőre összeváloga­tott szólamokkal, de most egyszerre egyik évre a másik után dőlt meg. Szép gyűjteménye volt ám különböző rágalmakból; hogy a Szovjetunió gaz­dasági rendszere megbukik és a gaz­dasági válság szélén áll. De Fučík szá­mokkal és példákkal bizonyította a gazdasági fejlődést. — Ez tehát vak­töltény volt. Más dolog a gyárak szo­cializálása, de a földművelés nem fog­ja követni a közös gazdálkodás útját, — Ojabb vaktöltény. Az ötéves terv csak ámítás. — Ezzel a nyíllal sem sebezhetett meg senkit sem Litera úr. Már csak az utolsó rriaradt meg szá­mára. Litera úr szinte belepirult és szónokolni kezdett: „Oroszországban dúl a terror, a ki.sebbség uralkodik a többségen, az embereket kényszermun­kába hajszolják, a bolsevikok a mun­kásokra lövöldöznek...” Mindnyájan Fučík válaszát várják, ö ismét a szovjet gyárakba viszi el hallgatóit, bemutatja a rohambrigádot, munkásokat, akik versenyben álln.lk egymás.sal, embereket, kik saját pa­rancsaikat teljesítik. Végül '■ámutat arra, hoftf ezzel nem mond újat. Hisz azt, amit Litera úr állít, megcáfolta Jirásek Ferdinand, maga is sz(x;iálde- mokrata, aki egyik szovjetunióbeli kül­döttség tagja volt. Azt mondja: „Sem­miféle párt sem adhat a munkásnak é.s parasztnak többet, mint a Szovjet ha­za. Szabad.ságot adott neki... Az a nézet, hogy Oroszországban néhány eni- ber uralkodik, téves. Oroszországban olyan demokrácia van, amilyen még ná­lunk sincs.” „Nos. ezt mondta a szociáldemokra­ta küldött, visszatérvén a Szovjetunió­ból”, fejezte be Fučík. „És Litera úr- sohasem volt a Szovjetunióban. Azt hi­szem, elég nehéz néhány ezer kilomé­ter távolsgából látni, ahogyan a bolse­vikok a munkásokat a falhoz állít­ják ...” A gyűlés viharosabbá vált. Azok Is, akik az ajtófélfát támasztották, lassan már beszállingóztak a terembe és kn- rülülték az asztalt. Hullottak a kérdé­sek — s Litera úr nem egyszer volt kénytelen gyöngyöző homlokát meg- megtörülgetni. .A délután elszaladt, a beszélgetés már több mint három és fél órája tartott. Néhányan, kiknek nem teljesült a gyűlés sikertelenségébe vetett reménye, lassan kisomfordáltak. Litera úr is már rég a vonathoz sie­tett. Fučík azonban ott ült a struha­ŕovi munkások és parasztok között s beszélt, beszélt... Nem, az egyszerű emberek nem sü­ketek, nem is értelmetlenek. Szemei­Ez évben jobbak leszünk két bármi erősen kötözték is be a re­akciós pártok vezetői, egy napon felo­csúdtak. És azon a vasárnap délután, Július Fučík, a falu egyetlen kommu­nistájával együtt segített a struhaŕovi polgárokkal megértetni, hogy a kapi­talista rend itt sem lesz örökös s ho;ty az emberek jobban is élhetnek majd. Struharovon a faluvégi kocsmáb'in ma is összegyűlnek a helybeli gazdák egy kis beszélgeté.sre. Üldögélnek, iszo­gatják sörüket és el-elbeszélgetn*'k gondjaikról s örömeikről. Ma már azonban nem ül köztük semmiféle maradékbirtok tulajdonosa. A birtok javaiból sok falubéli földnél­küli és törpebirtokos kapott földet s a maradékbirtok gazdasági épületeiben a Csehszlovák Állami Gazdaságok hiz­laldáinak pompás állatai vannak. Nincs ma már a struhaŕovi polgárok közt egyetlen zsellér sem. 1945 u,tán tíz család jórészt a határszélre költö­zött, hogy ott saját földjén gazdálko'i- jék. Nincsenek itt ma már se munka- nélküliek, se faluszeg^nye, aki a fa­lusi tanácsurak jóakaratára vagy a verkliforgatásért járó alamizsnára vol­na szorulva. íme, kik Is járnak ma a barátságos szomszédi beszélgetésekre: parasztok, akiké a föld, amit megmű­velnek, munkások, akik saját házukb.n laknak Struharovon s onnan járnak na­ponként munkába. Huszonhárom évvel ezelőtt, 1930-ban itt ült közöttük egy fiatal, mosolygós férfi. Július Fučik és beszélt nekik a szovjet falvak életéről. S mivel egész életében így mutatta az embereknek a jobb élethez vezető utat, a nácik Ki­végezték. Nyolc évvel zelőtt, 1945-ben itt gör­dültek a struhaŕovi országúton Bene.4ov irányába a Szovjet Hadsereg tankjai. A nép üdvrivalgással fogadta őket s ► struhaŕovi dombon annakidejér. színes Gérecz Zoltán, a CsISz tornaijai já­rás titkárságán dolgozik, mint agitá- ciós és propagandista felelős. Az elv­társ, mint munkáskáder került a já­rásra s már két éve, hogy ott dogo­zik. A munkáját mindig lelkiismerete­sen és becsületesen végezte. — Mindig arra törekedtem, hogy a rám bízott feladatokat időben és pél­dásan elvégezzem — mondja Cérecz elvtárs. Igaz, hogy ez nem mindig si­került, mert az az ember, aki dolgo­zik, hibát is elkövet, így wlt ez ve­lem is. Én mindig azt tartottam szem előtt, hogy a vezetőnek tudatában kell len­nie annak, hogy mit miért csinál, ak­kor biztos, hogy munkáját siker ko­ronázza. Csak az a baj. hogy ezt még nem sokan tudják s ha tudják v ak­kor sem dolgoznak úgy, ahogy kel­lene. Ezért munkánkban még mindig vannak hézagok. Nem is megyek mesz- szire a járásunktól, ahol az elmúlt ok­tatási évben 37 politikai kör dolgo­zott, de az oktatási év tananyagát csak 14 kör vette át. Ez először is annak tulajdonítható, hogy az oktatás év megkezdése előtt az egyes Csl.Sz he­lyi szerveztekben nem propagá’tuk eléggé a politikai körök jelentőségét és nem világosítottuk meg az ifjúság előtt azt, hogy mit jelent számunkra a politika mély ismerete. A másik hiba, hogy ň körök vezetőivé nem a legjobb CsISz-tagokat választottuk, s ami azt illeti, olyan kevés propagan­distánk volt, hogy egy körre még egy ember sem jutott. Ugyanis 37 körünk és csak 29 propagandistánk volt. A propagandistákat .sem készítettük elő kellőképpen, ennek az lett az ered­ménye, hogy nagyon sok poHtikai körben az előadások .szárazok és unal­masak voltak. No. meg aztán ott csi­náltunk nagy hibát, amikor nropa- gandistákká egyetlen egy munkás- vagy parasztifjút sem választattunk meg. Csupán a tanítókra támaszkod­tunk, azok viszont már májustól kezd­ve elhanyagolták a körök munkáját. A propagandisták közül különösen rosszak voltak: Orovec, Deres, Hu- nyák és Poska elvtár.sak De a rossz vezetők mellett voltak kívánó propa­gandistáink is, akik a múlt oktatási év keretén belül szép eredményeket értek el. Így például Ivanics elvtárs, aki Kövecsesen volt a politikai kör i'ezetője. — Jók vdtak mén Erdélyi István, vagy Bacsó eivtárs^k. akik a gömörhorkai fiatalok között végeztek jó munkát. Ezek az elvtársak minden körre alaposan felkészültek. Az elő­adott tananyagból részletes és pontos jegyzetet készítettek. így elérték azt, ho§y a kör hallgatói szívesen és jó­kedvvel jártak el a körökre, mert lát­ták, hogy az előadásokból sokat ta­nulhatnak. Ez évben már egész musKen szer­veztük meg a politikai köröket, — mondja Gérecz elvtárs. Minden alap- szervezetbn előadásokat tartottu. k a körök jelentőségéről, munkájáról és levezetéséről. Főleg azokra a közsé­gekre fordítottunk nagy gondot, ahol tavaly gyöngén működtek a kö -ők.- A politikai körökbe való jelentkezést a tagok önállóságára bíztuk, nem i'ľ"' mtrif az elmúlt évben, s mégis van olyan C sí Sz-szer vezetünk is, ahol minden CsISz-tag jelentkezett a poli­tikai körbe. így például a hanavai és a helyei fiatalok. Belyén * pic. ír is jelentkezett a körökbe, akik ez év­ben készülnek a CsISz-be való felvé­telre. A régi propaganiisták közül ezévben csak a legjobbakat bíztuk nieg - kö­rök vezetésével. A propagandisták megválasztását úgy csináltuk, hogy azok között legyenek munkás- és na- rasztfiatalok is. A propanandistáink között 11 párttag és 10 párttag jelölt van. A körvezetők számára 2 nanos is­kolázást tartottunk, ahol részletesen foglalkoztunk a körök munkájáml. — Egyes elvtársak elmondották az el­múlt oktatási évben szerzett tanasz­tal ataíkat. Beszéltek arról, hogyan ké­szültek a körökre és hogyan vezeU^K. le a köröket. így az új elvtársiknak is könnyebb lesz a körökben végze.i. munkájuk. A körök vezetői közösen elhatározták, .hogy minden hóna-^ban kiértékelik a'körök munkáját, ahol majd átadják egymásnak tapasztdá- taikat és munkamódszerüket. A körök megszervezésére, megkez­désére és jó munkájára már minden előkészületet megtettünk és a mun­kánkat mégsem kezdhettük meg. csu­pán azért, mert a kerület későn küld­te le az oktatási év tananyagát. így az első körünket csak vasárnap tart­hatjuk meg, amelyet ünnepélyes ke­retek között nyitunk mea. (te) GARFUNKEL AZ ABSZTRAKT Garfunkel annakidején iskolatársam volt, de kicsapták a harmadik elemi­ből, mert lovat lopott. .Azóta gyakran találkoztam vele különféle foglalkozá­sokban, a napokban megint olvastam — Ez már jobb, — szóltam —, d* ez sem túlságosan hízelgő. Nagyon vastagra rajzoltad a valóság feletti lá­bamat, a kozmatus füleim pedig eláll­nak. Meggondolta'm a dolgot. Rajzolj róla. Valahol absztrakt képeket állított 1 nekem egy tájképet. Legyen rajta egy rakéták gyultak ki a győzelem meg-; olyan sikere volt, hogy kétszer I pás.:tor, aki ünneplésére. sNemcsak ünneplés voir. Temetések is voltak. Nem egy szovjet­polgár adta életét azért, hogy Struha- rov megelégedett életet kezdhessen. Lehet, hogy az a fiatal, húszéves vö- röskatone, Rulnov Nádi, aki a -„sruha- rovi hegy déli lejtőjén, az erd‘'í úton van eltemetve, éppen az egyik olyan szovhozból jött, amelyről Fučík beszélt. Lehet, hogy türelmetlenül várta azt az örömnapot, mikor a tankot traktorral cserélheti fel és kigördülhet e jólismert hazai kolhoz végtelen mezeire. Hiszen a háborúnak vége volt már, e győzel­met ünnepelték, az új világ tavasza kibontakozott — s ő mégis itt balt meg Struhafovon, a cseh falucskában, távol otthonától azért, hogy itt az emberek új életet kezdhessenek, olyat, amilyen­ben neki öröme telt volna. Ma, ha összegyűlnek a struhaŕovi polgárok és visszaemlékeznek a sza­badsághoz vezető útra, azt kell mon- daniok: igen, sok minden megváltozott itt. De még mennyi mindennek meg kellene változnia ahhoz, hogy még joö- ban élhessünk, hogy a mi parasztjaink is olyan gazdagok lehessenek, mint a szovjetunióbeliek!... S arra a kérdés­re, hogyan érték ezt el a szovjet pa­rasztok, újból arra kell visszatérnünk, amit Fučík mesélt nekik: közös gaz­dálkodással ez egyesített földeken, ame­lyeken kihasználható a gépesítés és mezőgazda.ság tudományának minden modem eszköze. S akkor számukra is egyszerű lesz a felelet: nálunk is jobb lesz az élet, ha a dolgozó kis- és :<ö- zépparesztok kiépítik boldog életüket a gazdag szövetkezeti falvakban. ‘ Ľuba Horáková is megverték, amikor hazafelé ment a tárlatról. Tegnap aztán ismét rábuk­kantam egy kávéházban. — Jó. hogy látlak, Garfunkel, — mondtám — rajzolj rólam egy portrét. A feleségemnek születésnapja lesz, szeretném meglepni vele. Garfunkel előbb szúrós szemmel rámnézett, aztán lehúnyta a szemét. — Mi az, — kérdeztem aggódva — rosszul vagy? — Ne zavarj, — felelte — absztra- hálok. Majd villámgyorsan előrántott egy papírt és odarajzolta ezt: egy csörgedező patak partján alkonyaikor legelteti a tehé­néit. — Kérlek, — mondta Garfunkel, előrántott egy papirt és lerajzolta ezt: 50 évvel ezelőtt halt nie^ Fadrusz János E napokban múlt ötven éve, hogy meghalt a magyar szobrászművészet kiváló mestere, Bratislava nagy szU- lött.ie. Fadrusz János. Szegény inasból emelkedett a hír­név magaslatára. Szülei földhözragadt Tilgner Viktor, ugyancsak pozsonyi szü­letésű híres szobrászhoz. Annak idején korlátlanul uralkodott az újbarokk stílus, de Fadrusz művész- vágyainak nem felelt meg ez az irány­zat. Ö nem szerette a mesterkéltséget. szegény emberek voltak, apja pozsonyi! sem a művészetben, sem az életben, szőlökapás, anyja szerény szatócsasz- Fő műve a Kolozsváron felépített szorv Faragcsálásai csakhamar feltűn- Mátyás király lovas szobra. Saját be­tek és néhány jóbarát elintézte, hogy vallása szerint is szobrainak hősei kö- Bécsbe mehetett szobrászatét tanulni. I zUl Mátyást szerette a legjobban. Eb­ből a munkájából tökéletesen vissza­tükröződik Fadrusz egyénisége, az a férfias erő, melyet bizonyos gyermeKi egyszerűség tetéz. Őszinte és érzés­teljes egyéniség volt és ilyen volt a művészete Is. A nép fia volt és a nép legszebb jel­lemvonásai nyilvánultak me^ életében i és művészetében. 1903-ban tüdóbaj vetett véget mun* | kás életének. Művei örökbecsű értékek ' és az „ércnél Is maradandóbbak”. í írigyelmesen megnéztem a képet és rögtön közöltem vele, hogy az orrom nem hasonlít. Garfunkel szemrehá­nyóan nézett rám: — Atkozott realizmus! Ez a te va­lóságfeletti arcod, melyet én a maga­sabb valóságszférába vetítettem azál­tal, hogy kozmikus látomássá emeltem a piromantikus képzetet. — Az lehet. Viszont ha én ezt a képet odaadom a feleségemnek, kapok tőle két olyan pofont, hogy feldagad a képzetem. Garfunkel gyanakodva nézett rám; — Ogylátszik, te nem tudod, hogy a kör misztikus östökéletesség és a háromszög az érrékfeletti valóság, amelyben megnyilvánul az eszmei po­tencia. — Kérlek Garfunkel, — mondtam dühösen — ne tégy célzásokat a há­zaséletemre. Most már pláne nem adom ezt a képet a feleségemnek. Ez engem öregít. Talán rajzolj le újból, en face. Garfunkel előrántott egy másik pa­pirt és lerajzolta ezt: — Persze, — folytatta kedvetlenül — neked ez sem fog tetszeni, mivel nem tudod, hogy az atomfizika fel­robbantotta a régi térképzéteket és a valóságfeletti abszolutum számára nincs tehén, csak ion, proton, pirami- don és demalgon. — Nem, nem rossz ez éppen — mondtam, — csak mintha giccses len­ne egy picit. Tudod mit? Inkább egy csendéletet vennék tőled. — Ml legyen rajta? — Mondjuk két fürt szőlő, egy tévé és egy csomag Harmónia. — Csendéletben egy kicsit gyengébb vagyok, — mondta Garfunkel, de rö­vid vonakodás után mégis lerajzolta ezt: — Nézd, Garfunkel I — ripakodtam rá, — tedd bolonddá az öregapádat, hiszen te Kossuthot rajzoltál Harmó­nia helyett... — Nem bírom ezt a földhözragadt materializmust — nyögte. Kapok egy tízest, ennyibe kerül a kép. — Ugyan, egy valóság feletti képért nem adhatok legfel,jebb egy kozmikus tízest. De ha akarsz keresni egy va­lóságos húszast, ne rajzolj le engem demalgonnak, hanem annak a szép férfinak, aki vagyak. Garfunkel összelöttyedt és könnye« szemekkel nézett rám: — öregem, ha én le tudnék rajzn'n egy emberi fejet, nem lennék absztrak festő. ; ■l.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom