Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-11-04 / 75. szám

19S3, novpmber 1­'ŰIIFIOSÄC 3 Egy nap története... j vágsellyei ker­tészeti szakiskola épülete gyönyörű helyen, a falu szé­lén épült. A tanu­lókat a tanulásban semmi sem zavar- ‘ ja. Szükségük is van erre a csendre, nyugalomra, mert nagy feladatok e- lőtt állnak. Mind­annyian e szövet­kezetek és állami gazdaságok dolgozói, akik magukévá tették pártunk, kormá­nyunk felhívását, tanulni akarnak, meg akarnak ismerkedni a növények életének titkaival. Az igaz, hogy többnyire csak elemi iskolai előképzettséggel rendel­keznek, de az erős akarat nagy előkép­zettséget képes pótolni. Erre bizonyí­ték az elmúlt év, amikor 24 tanulöWl H-en kitünően végezték el az első é- vet és most már büszkén „másodiko­soknak” mondják magukat. Ez a len­dület magával ragadta az első osztályt is, ahol e szakkönyvek megjelenése so­kaknál rémületet keltett. Igaz csak pil­lanatnyilag, mert látván a másodikosok sikereit, még határozottabban fogtak a tanuláshoz. Az iskolában a tanuláson kívül élénk szervezeti élet folyik. A pártcsoport mellett^ erős ifjúsági szervezet műkö­dik. A CsISz-szervezet a tanítók tá­masza. Munkájuk túlterjed az iskola kapuin is. Hetvényben négyhektár do­hányt törtek le és Mácsonyásban hat hektár rizst arattak le. Nem feled­keztek meg a hős koreai népről sem. 2.5 hektár kukorica letörésének árát ajánlották fel megsegítésükre. Megalakították a politikai köröket is. Á legfejlettebb 15 elvtárs SzKP törté­netét fogja tanulmányozni. Mindemel­lett még másra is jut idejük. Minden két hétben tanulságos, vidám kultúr­műsort rendeznek, melyre meghívják az iskolához tartozó gazdaság dolgozó­it. Munkájuk haladásához nagylxm hozzájárul az a beszélgetés, melyet va­sárnaponként tartanak s amelyet rövi­den „kritikának” neveztek el. Itt kiér­tékelik heti munkájukat, megbírálják fogyatékosságaikat. Az iskola csendjét a csengő hangja szakítja meg. Hat óra. Ébresztő. A kö­vetkező percben már a kitáruló abla­kok, harsány kacagás s a folyosón ví- gigszáguldók lépteinek döngése jelzik, hogy megindult a mindennapi élet. A kemény, de vidám torna után a mo.it- kodás következik. Néhány percnyi csend után a szobák kitáruló ajtai a reggeli takarításról ta­núskodnak. Az új takarókra fiatal ke­zek nehezednek rá s eddig húzogatják, míg az ágyfelülete sima nem lesz. Még egy utolsó simítás s megelégedett mo­soly) ül az ajkakon, nyilván arra gon­dolnak, hogy az ellenőrzésnél a tanltó- elvtárs éles szeme semmiféle hibát nem fedez majd fel. Úgyis történt, minda- nütt teljes volt a rend és tisztaság. A tanulás újsáqbeszámolóval kezdő­dik. Kovács István hangja bizonytala­nul csendül, de néhány szó után meg­erősödik és határozottan szögezi le az új kormányprogramm jelentőségét, cél­ját: a legnagyob érték az ember s leg­főbb célunk az emberről való fokozot­tabb gondoskodás. A kezek egymásután emelkednek fel. A hozzászólások egy­szerűk, de kiérződik belőlük a határ­talan meggyőződés és bizalom a párt iránt. eggeli után meg- 'kezdődik az .igazi” tanulás. A biológia, matematika, kémia, a latin szakkifeje­zések elsajátítása nemcsak alapos fe­gyelmet, de erős a- karatot is igényel. A tágas, világos, szépen feldíszített tanterem egyik sar­kában a virágker­tészeti szakkör remekei díszelegnek. Különböző mintájú művésziesen meg­kötött virágcsokrok, ezeken tanulják a virágkötést. Itt aztán igazán érvé­nyesül az oly sokat emlegetett jelszó: összekötni az elméleti tanulást a gya­korlati munkával. Ezt az is lehetővé teszi, hogy az iskolához 150 hektárnyi gazdaság is tartozik. Az isikola tanulói itt végzik kísérleteiket. Most egy üveg­ház építését kezdik meg, hogy kísérle­teiket még jobban kiszélesíthessék. A főnapos hangja élesen végigharsog a folyosón: — Hat óra, vacsoraszünet. Elvtárs­nők jöjjetek a napos szobájába. Kis idő múlva hat leány áll a kis szobában. feszült érdeklődéssel várják az ágy vé­génél álló igazgató-helyettes elvtá-s szavait. Náprstok elvtárs erős elhatá- rozású, komoly szakember, kétszer is meggondol minden szót. — Az a fela­datunk — kezdi megfontolva, — hogy segítsük előkészíteni a járási mezőgaz­dasági kiállítást. Tehát sürgősen el kall készíteni, a megbeszélt három koszo­rút. A lányok összenéznek, rövid vita után Nagy elvtársnö bejelenti, hogy ez a munka nem mehet a tanulás rová­sára, tehát a koszorúkat szabad ide­jükben fogják elkészíteni.' ■acsora után kö­rökben tanulnak. Az erősebbek segí­tik a gyengébbeket. Az ablak mellett ülő kis csoportnál holtpontra jutott a vita. nem segít a fejcsóválás, a fe'a- dat csak nem akar megoldódni. A vál­ságos pillanatb.m. Kőhegyi tanító elv­társ jelenik meg s addig magyaráz, míg- beszédére minden fej megértőén bólint. A tábla előtt nagyobb csoport áll, a köbreemelést ismétlik, A fiatal Kis Je­nő, szorgalmasan írja egymás alá a számokat, egy-két kisebb javítás és megelégedettep néz végig munkáján, ezt már sikerült megtanulnia. Kis Ist­ván rögtön bizonyítani kezdi, hogy a számolást állandóan ismételni kell. A főnapos éles hangja megszakítja sza­vát. — Előkészület a takaródéhoz. Egy­más után csukódnak be a nagy köny­vek, tisztára törülik a táblát, s kiü.nil a tanterem. A folyosón gyors lépések kopogása hallatszik. Sallai Eta, a fönapos az o- gészségüpv felelőssel az esti ellenőr­zést tartja. Kilenc óra. Megszólal a csengő. Hangjára egymásután sötétülnek el a szobák ablakai. Elcsendesül az iskola épülete, de holnap újra kezdik a napot. Az itt ta­nulók szívében egyre erősebben gyúl- nak ki a fények, a materialista termé­szettudomány sugarai, melyek a két év alatt hatalmassá erősödnek s világítani fognak a falu homályában. . Csető János. A tudomány segítségével Oj bányászotthon nyílt Kassán. Va- ■ sárnap nyílt meg a kassai Magnezit üzem bányászainak korszerű társas otthona. A hatalmas egyemeletes épü­let földszintjén vannak a ruhatárak és ruhaanyagokkal • ellátott mosdók. A tágas étteremben van az üzemi kony­ha. Az emeleten ven a társashelyiség, amelyben a bányászok reggeli 10 per­ces megbeszéléseket és összejövetelei­ket tartják meg. 77 fajta gyümölcs- és zöldségkon­zerv kerül a piacra. Az élelmiszer elárusító helyek és üzletek már tele vannak kitűnő minőségű gyümölcs- és zöldségkonzervvel, gyümölcsborral, musttal, gyümölcsízzel stb. Egyéb nagyszámú gyümölcs- és zi^dségter­APRÓSÁGOK méken kívül, melyet a nyitrai cukor­gyár konzervkészltö üzemében feldol­goznak, felemlítendő a 19 fajta kom­pot, 5 fajta gyümölcsíz, 5 fajta mar- meládé, 6 fajta gyümölcsbor stb. — összesen 77 kitűnő fajta gyümölcs- és zöldségtermék. A konzervgyár raktá­rából naponként 2—3 vagon elsőrendű gyártmányt szállítanak el. Javítják a joghurt, túró és sajtok minőségét. A zsolnai tejüzemben fo­kozzák az egyes termékek minőségé­nek készítését. A technológiai eljárás fontos betartásával gondoskodnak a tej- és tejtermékek jobb minőségének biztosítására, minek folytán az első­rendű egalizált fogyasztási tej minő­sége 800/o-ra emelkedett az eddig 650/g-al szemben. Négyéves esti művelődési és szakis­kolák felállítása. A közmüvelödésügyi minisztérium a prágai, brnoi és bratls- lavai iskolák mellett négyéves esti művelődési szakiskolákat állít fel, amelyek a művelődési kultúrmunka részére politikailag képzett szakdolgo­zókat fognak nevelni. Ezekben az is­kolákban a középiskolák III. és IV. osztályainak végzett tanulóit veszik fel. Ezen iskolákra jelentkezni lehet a közművelődési minisztérium nevelési és kádergondozó osztályánál legkésőbb november 5-ig. A szlovákiai új vízierőművek alapzatának ásásánál több esetben ásványvízforrásokra bukkanak. A források néha olyan hatalmas erővel törnek előre, hogy bizonyos idő múl­va áttörnék a beton felületét és súlyosan megkárosítanák az egész építkezést. Hogy ilyen esetek ne forduljanak elő, a geológusok az építke­zés megkezdése előtt, az egész környéken próbafúrá­sokat végeznek és az elő­forduló forrásokat elvezetik, vagy elfojtják, A geológusok munkája eredményei, kedve­ző előfeltételeket teremtenek a szocializmus építkezései­hez. Képünkön Stefan Chomanec fúrómester munkacsoportja a gépifelszerelés segítségével fúrja a talajt. C7Ž ^ miuikáko^z izía íi akatat keli 1 Nagy érdeklődéssel és kíváncciság- gal léptünk be a Stollwerck-gyár épületébe. Sainos, várni kellett egy kics't. mert egv nagy kérdőjel állta utunkat. Ki a CsISz-szervezet elnöke? Bizony ez nagyon fogas kérdés lehet egy olyan üzemben, ahol 60 százalék­ig fiatalok dolgoznak. No de, ahogy mondani szokták „idővel rninden ki­derül". Ezt is megtudtuk. De most egy újabb kérdőjel. Hol van az elnök ®y- társ? Ojabb futkosás, kérdezC-ködés és újabb tíz pere, végre kisült, hogy az elnök elvtárs politikai iskolán van. Kétségbeesésünkből végre ePv elv­társnő húzott ki. Szabó Szidóniának hívják. Elmondta, hogy ő is ta"’a a CsISz-vezetőségnek. A szervzef mun­kája felől érdeklődtünk, főképpen a politikai körök munkája érdekelt vol­na, de forró kiváncsisáPunkat hamar lehűtötte az a felelet, hogy „már meg­indul.” Hát bizony — sok nehézséggel küz­dünk, mert az elvtársnők többsége vidékről jár be — mondja Szabó elv- társnő — most új vezetőséget válasz­tunk és tervbe vettük a kultú. söpört megszervezését. Ha legközelebb el- jösztök, már komoly szervežfeti élettel álltok szembe — vígasztalt meg az elvtársnő. De ez nem csak vígaszta­lás, hanem tény .is, hiszen a Stoll- werck-üzem fiata’’ainak is az a cél­juk. hopy bekapcsolódjanak a szerve­zeti életbe és szebbé, vidámabbá te­gyék szabad idejüket. fdég egv nagy hibával találkoztunk. Mégtudtuk, hogy az üzem nag’obb százaléka magyar dolgozókból áll. Mi­vel pedig állítólag nem bírják a szlo­vák nyelvet, nem vesznek részt a gyű­léseken és a szervezeti életben. — És miért ne lehetne két nvelven gyűléseket tartani? — kérdezzük. — Már me,gpróbáltuk — világosít fel az elvtársnő — de aztán abba­hagytuk. Egy orvosságot látunk: erőskezű, öntudatos vezetőségre van szükség, olyan vezetőségre, amely ezeket « ne­hézségeket is a sztálini nemzetiségi politika szellemében oldja meg. Ez annyit jelent, hogy ahol vannak ma­gyar elvtársak is, ott a gyü'ések anva- gát, beszámolókat stb. — magyarul is el kell mondani, vagvis minden szem­pontból biztosítanunk kell azt, hogy ifjúsági mozgalmunkba a magvar elv­társak is minden nehézség nélkül ' e- kapcsolódha.s.sanak a saját anyanyel­vükön. A politikai körök is azonnal kezdjék meg működésüket, úpv szlo­vák nyelven a szlovák elvtársak szá­mára, mint magyarul a magyarok szá­mára. Elköszöntünk Szabó elvtársnőtől és Dobos elvtársnö vezetésével körülnéz­tünk az üzemben. Férfivel alig talál­koztunk. Ebben az üzemben főkénlen nők dolgoznak és bizony az eredmé­nyük ^sok férfinek a dicsőségére vál­hatna. Az anyagelöállítón ha'adtunk keresztül, megcsodáltuk a gyönyöiű, modern "épeket és azt a tiszta~ágot, amely az egész üzemben uralkodik. Az egyik üzemrészben egy elvtárs­nö ördögi gyorsasággal mozgó keze hívta fel magára figyelmünket. Buna Rózsika, a kakaó előállításánál, méré­sénél és csomagolásánál dolgozik. —' Teljesítménye 250 százalék. — Meg­kérdeztük, hogy milyen möd-sze^rel tudta elérni ezt a rdagas százalékot. — Az én munkámnál gyakorlatra és ügyességre van szükség — vilá.gosít fel minket az elvtársnö — és ami a legfontosabb, szeretni és akarni kell dolgozni. Az én meggvőződésem. hogy minden jó eredmény szülője az aka­rat. Én pedig szeretek is és akarok dolgozni. Igaza van, a- jó munkához valóban szív és akarat kell. Fec.'ó Pál. Sztálingrádhan lakom, a Béke-utcá­ban. Híres utca ez. Reggel, mikor munkába meguek, vagy este, amikor hazatérek, gyakran találkozom olyan emberekkel, akik csak nemrégen köl­töztek Sztálingrádba. Beszélgetésünk folyamán kitűnik, hogy egyikük sztá­lingrádi katona volt, ezeken a helye­ken harcolt, egy másik viszont, még sosem volt a városunkban s elhatá­rozta, hogy ellátogat hozzánk. Min­denki. aki Sztálingrádba jön, feltét­lenül megtekinti a Béke-utcát. Pedig itt nincsenek sem régi emlékművek, sem történelmi nevezetességek. Oj utca ez, csupán két éve keletkezett. Még iái emlékszem arra hogy nem­régen itt még csak romok voltak. Egyet­len hely sem maradt „érintetlen", a hábotú mindent felfordított és romba- döntött. Az összetört téglák romhal­mazai között egy kis utat vágtunk ma­gunknak és azon jártunk. Énen ezért nézünk ma olyan boldogan a mi ut­cánkra. Valóban gyönyörű. Elneve­zése az emberek szívéből fakadt. Utcánk lakói már sok nemzet kép­viselőivel ismerkedtek meg. A Nemze­tek Békevédő konferenciáján Bécsben résztvett barátom, Anatolij Uskov, gépész, a Szocialista Munka Hőse is. Hazaéikezése után elmondott nekem egy kis történetet. A konferencia egyik szünetében hozzálépett gy ki­küldött. és megkérdezte tőle, hogy nem-e sztálingrádi. — igen. Sztálingrádban lakom — felelte Uskov. — örülök, hogy megismerkedtünk. Kikötőmunkás vagyok és Toulonban lakom a ' Sztálingrád-utcában. Tehát tulajdonképpen földiek vagyunk. A két nemzet, a szovjet és a fran­cia nép kiküldötte, erősen kezet" .szo­rított. A körüiállók tapsolni kezdtek Különböző nyelveken ismételték ezt a szót „Sztálingrád". Kiderült, hogy Anatolij Uskovnak igen sok „földi’’-je van a teremben. Megtudta, hogy Franciaországban 40, Lengyelország­ban 200 és Csehszlovákiában több mint 100 város, utca, tér vagy park van elnevezve városunkról. Uskov aztán este sokáig beszélt Sztálingrádról és a város újjászületett ? életéről. Egy cso­mó számot sorolt fel. Elmondta, hogy 2 millió négyzet- méter lakóterüle­tet adtak át a la­kóknak, 9.1 új is­kolát, 40 polilclini- kát, 11 kórházat, több mint 100 böl­csődét és óvodát, 500 üzlethelyiséget. 91 könyvtárat, 2 íú; színházat, 10 mozit, 6 felsőtechnikni is­kolát és 11 ipar­iskolát építettek De a sztálingrádi . ..... , új épületek ezen . '.;Jh " . ^ felsorolása meg hiányos is. Uskov az összejött vendégeket rheg- hivta látogatóba, hogy jöjjenek el hozzájuk és saját szemükkel u’ öződ- jenek meg az újjáépített Sztálingrád­ról. "irgyszer egy féligkész ház állványá­ról néztem végig rürosunkon. A ma­gasból könnyebben észrevehetők a változások. Egyszerre csak idegen em- berekef/ vettem észre maaam mellett. Minden jel arra mutatott, hogy ide­genek. Együtt szemléltük a várost, az északi oldal fehér házait, ahol a sztá­lingrádi vízierőmíl építői laknak, a lt km hosszú Sztálin-teret, a h'-'.almas, hömpölygő Volgát, s a város többi nevezetességét. — Csodás — szólalt meg oroszul a mellettem álló idegen. Másnap új építész-munkacsoport jelent meg az állványokon. Ugyan­olyan munkaruhát viseltek, mint mi, — Honnan vagytok, elvtársak? — kérdeztem. — Varsóból. Amikor jobban szemügyre vettem őket, felismertem, hogy ők azok, akik tegnap az állványon mellém szegőd­tek. Csodálkoztam. Vendégek, és dol­gozni fognak? Az oroszul beszélő len­gyel csakhamar megmagyarázta " ta­lányt. Kiderült, hogy varsói építő­munkások és városunk iránti tiszte­letből elhatározták, hogy sajátkezüleg I - ' r .segítenek Sztélin- ■n ; grád új házainak építésénél. Munkáscsoportve­zetőjük, Kopecki elvtárs, este átjött a mi emeletünkre és végignézte, hogy hogyan dolgozunk. Vendégünk főleg munkánk gyorsasá­gán csodálkozott el. Munkamódszerünk annyira megtetszett neki, hogy kiielen- tette, hogy hazájá­ban. is indítvá­nyozni fogja a be­vezetést. , Máskor pedig svéd építőmunkások lá­togattak el hoz­zánk. Sokáig fi­gyelték. miképen dolgozunk. Tetszett nekik, hogy milyen gyorsan és szépen építjük a házakat és különösen az ra­gadta meg a figyelmüket, hogy az összes munkát gépesítettük. Majd < a- ládi állapotaink és életmódunk iránt érdeklődtek. A Béke-utca egyik új házában la­kom — rriondtam — két szoba, kony­hás, fürdőszobás, gázzal, villannyal és vízvezetékkel ellátott lakásom van. Körülbelül két és félezer rubelt ke­resek havonta s ez bőven elég szük­ségleteink fedezésére. Keresetem felé­ért ruházati cikkeket veszek az egész család számára, a másik felét p-dig élelemre, könyvekre és más ku.túr- célokra fordítom. A lakás — gázzal, villannyal, — fizetésem 5 százalékába kerül. Két gyermekem van. idő.sebhik kislá..yom már iskolás. Szívesen hrr- gászom, van egy motórcsónakum és hálóm. Szabadságomat ezidén és ta­valy is, fürdőhelyen töltöttem. Jó munkámért kétszer kaptam kitünte­tést. Csehszlovákiai, osztravai építészek is meglátogattak minket. Két hónap­pal eltávozásuk után, kollektív levelet kaptunk az osztravai építészektől. — Munkájuk során új kérdések merül­tek fel, s az itt járt küldöttek azt aján­lották, hogy forduljanak hozzá k ta­nácsért. Válaszunkban megírtuk ta­pasztalatainkat, melyeket főleg Sztá­lingrád újjáépítésénél szereztünk. A jövőről is írtunk nekik, hiszen m- ké­szítjük elő Sztálingrád jövőjét. A romok helyén gyönyörű nagy város épül; utcák, sétányok, terek, paloták, hatalmas gyárak, nagy építkezések — ez a mai Sztálingrád. Lelkesen épít­jük városunkat, mely nem-sokéra a Szovjetunió egyik legnagyobb ■ osa lesz. Mindezt megírtuk c.sehszlovákiai barátainknak. Sztálingrádnak sok barátja van. — Mindannyiunk akarata, hooy bé.—ben dolgozhassunk, legyőzhetetlen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom