Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-10-28 / 73. szám

1953. október 24. 01 IFlOSÁG Beszélgetés a iövő szakembereivel A mozdony éleset füttyent és a gyorsvonatszerelvény lassan, méltóság- teljesen kigördül a párkányi vasútállo­másról. Ágihoz, aki a vonat ablakából kihajolva fehér zsebkendőjével szor­galmasan integet édesanyjának, még eljut egy utolsó szó, egy „vigyázz ma­gadra”, azután már csak az ismert há­zak, a sárguló levelű fák és a drága, gazdagon termő párkányi szántóföldek mondanak búcsút. Mert bizony Schiller Ági 15-éves úttörő hosszú útra indul, Prágába, hogy belépjen a Tesla-müvek Jozef Haken üzemébe és mint ifjúmun­kás elsajátítsa a' szocialista ipar hala­dó technikáját. Oj otthonra pedig az üzem gyönyörű tanulóotthonában ta­lál. Ivó Acker, napbarnított arcú. sötét­hajú nyurga fiú, még messzebbről ér­kezett Prágába, ö gyermekéveit a fran­cia Riviérán, a „gyönyörök tengerpart­ján” élte le. Ott, ahol a tenger szem- határig azúrkéken ragyog, ahol pom­pás hotelekben, palotákban és villák­ban milliomosok dőzsölnek, ahol a ka­szinók játéktermeiben hanyagul dobják a szerencsekerék korongjára munká­saik véres verejtékén szerzett aranyai­kat. így fest a Riviéráról alkotott kép egyik oldala, amelyet ezer és ezer vál­tozatban, de, egyazon refrénnel kürtői vüággá a hangverésnek száz eszköze, fáradhatatlanul hirdetve, hogy a „gyö­nyörök tengerpartján” mindenki bol­dog és s?erencsés. Pedig Ivó Acker, nehezen dolgozó munkáscsalád gyermeke, nem volt sem boldog, sem pedig szerencsés. Neki, a kis gyermeknek, majd serdülő fiúnak mi sem jutott abból a gazdagságból, fényből és pompából, amelyben körü­lötte tobzódtak a szerencsések, a ki­választottak. S Ivó nem volt az egye­düli. Hozzá hasonlóan számtalan serdü­lő ifjú szerte Franciaországban nézett tele aggodalommal a jövő elébe. Kíván­ságuk és vágyuk pedig nem volt egyéb; lehetőség egy megfelelő ipari szakma elsajátítására. Ez is hiú ábrándnak tűnt. mert hisz szerte Franciaországban ez­rével bocsájtják el még a szakképzett munkásokat is. Ivo mégis a szerencsé­sek közé tartozott. Cseh származású szülei elhatározták: visszatérnek szülő­hazájukba — Csehszlovákiába. Így lett Ivo ä prágai Tesla-müvek ifjúmunkása és az üzem otthonának új lakója. De nem mindannyian jöttek ilyen messziről a Tesla-müvek tanulóottho­nába. A Tesla-müvek tanulóotthone ragyo­gó kétemeletes villa, még nem is o- lyan régen az amerikai mormon szer­zetesek prágai székhelyéül szolgált. A mormolt szerzetesek azonban, úgy tű­rök, nem hívei az önsanyargatásnak, mert a villát ellátták a modem lakás­technika minden vívmányával. A mun­kából, tanulásból hazatérő 28 leány és 28 ifjúmunkást kényelem, tisztaság, meleg otthoni légkör fogadja. A barátságos, zöldre festett háló­szobákban 6—8 ifjúmunkás nyer el­helyezést és a szélesre tárt -ablakokon át özönlik be a gondozott, nagykitec- jedésü parkból a friss, üde levegő. A leány ifjúmunkások hálószobái különö­sen megkapó képet jiýujtanak. Az asz­talokon pompázó szinű és illatos virá­gon mellett ott fekszenek a szakköny­vek, de a példásan elrendezett ágyak­ban még ott látható gyermekéveik u- tolsó emléke — a játékbaba. Hideg­melegvizes fürdőszobák, társalgóterem. könyvtárszoba, és számos egyéb ké­nyelmet, tanulást szolgáló berendezés, ideális otthont nyújt a tudást szom­jazó ifjúmunkásoknak. A tanulóotthon azonban a kényelmen és bőséges napi ötszöri táplálkozáson túlmenően is rendkívül sokat és érté­keset nyújt. Gondoskodik minden té­ren az ifjúmunkások kulturális igényei kielégítéséről is. Zene, sport, fényké­pész, színjátszó és egyéb körök várják az új otthon lakóit. Az otthon új lakóinak megelégedett­sége, öröme és lelkesedése ezért ért­hető is. Schüler Ági, aki az iskola úttörőcso­port elnökhelyettese volt odahaza, nagy komolysággal beszél új otthonáról, munkájáról, terveiről. — Nehéz egyszerű szavakkal kife­jezni mindazt a sok szépséget, amit tanulóotthonunk, remek kollektívánk nyújt. Boldog és megelégedett vagyok itt. Ami pedig munkámat illeti, én a szerszámkészítést választottam, igen érdekes. Szeretem új szakmámat. Van egy kívánságom is. Szeretném, ha felvennének a CsISz-be. Igaz, hogy mint úttörő készültem már erre, de 1 tudom, hogy azt továbbra is kJ keU érdemelnem példás munkával, viselke­déssel. Bajská Marcela édesapja nyomdokai­ba lép, aki szintén frekvenciós mecha­nikus. — A kollektív élet örömet és szép­séget nyújt, sajnálatraJtiéltő az, aki nem ismeri meg. Aztán pedig a tanulás is sokkal jobban megy így. Én pedig alaposan el akarom sajátítani a szak­mát, mert úgy mint édesapám, itt a- karok maradni az üzemben. Az állami munkaerőtartalékok tanuló­otthonának új lakóit népünk gondos­kodása veszi körül s bizonyos, hogy az ilyen környezetből nemcsak magas szakképzettségű, de testileg és lelki­leg is ép, egészséges dolgozók kerülnek majd ki. Sas Ferenc. Országszerte folyik a Korea megsegítő sére szervezett akció. Ebbői a nemes munkábói tanulóifjúságunk is kiveszi a részét. A dunaszerdaheiyi tizenegy­éves iskola CsISz tagjai például a ba lázsfalvi egy.séges földművesszövetke­zetnek segítettek a dohánytörésben. A z ott szerzett pénzösszeget felajánlot­ták Korea megsegítésére. De nem maradnak el ebben a munkáb an legfiatalabbjaink sem. Széles nyers­anyaghulladékgyűjtést szerveznek. Fenti képünkön pionírokat láthatunk, akik éppen átadják az összegyűjtött papírh ulladékot. Az ujságbeszámolónkról Teljesitik vállalásukat A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 36. évfordulójának tiszteletére a bratislavai traktorállomások csak­nem valamennyi dolgozója tett szocia­lista kötelezettségvállalást. E vállalá­sok nagyban elősegítűc őket az őszi munkák elvégzésének meggyonsitásá- ban. A brigádok közötü versenyben a ligetfalusi brigádközpont traktorosai vezetnek, aküc október 20-ig 590/Q-ra teljesítették ez őszi munkák tervét. Hekl Gusztáv traktoros, aki vállalta, hogy az őszi munkák tervét 1300/Q-ra teljesíti már most 1140/g-os átlagtel­jesítményével 740/o-ra teljesítette ter­vét és 393 liter naftát megtakarított. A dolgozó nép gyermekei látják feladatukat A pedagógiai főiskola ablakain be- lopóztak az őszi nap bá^adt sugarai s bearanyozták a tanulnivágyó fiata­lok arcát. A folyosón itt is, ott 's egy egy csoport fiú’ és leány álldogál. Be­szélgetnek. Főképpen a szakbeli dol­gokról van szó, mert az előadások már komolyan folynak. A főiskolán magyar elvtársak is ta­núinak. A magyarnyelvű ifjúság szá­mára az új iskolatörvény alapján ez évben megnyüt a kétéves felső oeda- gógiai iskola és a négyéves pedagógiai főiskola magyar tanszéke. Közeledek a csoport felé, ahol az egyik elvtáisnő kipirult arccal a ma­gyar nyelv eredetéről beszél. A finn­ugor nyelvcsaládtól való elvállását magyarázza. Az elvtársnöt Sill Máriá­nak hívják, a komáromi magyar_ gim­náziumból jött' a pedagógiai főisko­lára. Az elvtársnö mindig kitűnő ta­nuló volt s ahogy komoly magatartá­sából és pályája Iránt érzett szerete- téböl észreveszem, itt sem fog szé­gyent vallani. Megkérdem, (az elvtárs- nőt), hogy miért épp ezt a pályát választotta. — Már régi vágyam, hogy tanár le­hessek. Mindig kedveltem az irodal­mat és így á magyar szak mellett döntöttem, igaz, hogy a magyar nyel­ven kívül még négy idegen nyelvet is tanulunk. Amikor a tanári pályát vá­lasztottam, tudatában voltam annak is, hogy ez a pálya nem a legköny- nyebb. De én sehol sem kertem a könnyebbséget. Most is azt tartottam szem előtt, hogy a nevelői pályánál nincs szebb és nemesebb, mert mi nem holt, hanem élő anyagokat formálunk újjá. Mi pedagógusok a legnagyobb értéket, az embert formáljuk és gyúr- juk. Tovább mentem egy-két vitatkozó elvtárshoz, valamit magyaráztak egy­másnak. Az elvtársak neve Nagy Jó­zsef és Mervai László. Mindketten munkáskáderek, kitanúit kőművesek. Nagy elvtár.s a dolgozók felsőbb isko- lájábati érettségizett. — A tudomány mindig nagyon ér­dekelt — mondja Nagy elvtárs — mégpedig az 'a tudomány, amely év­századok óta harcot vív a dogmatikus elméletek ellen. Különösen a földrajz és a történelem érdekel. A főiskolán is ezt a két tantárgyat választottam. A földrajzban a csillagászat érdekel nagyon. Szeretném tudni, hogy a boly­gók milliárdjai között milyen változá­sok mennek véghez, milyen új boly­gókat fedezünk fel és mennyire ha­tolunk be a természet, — a csillag- rendszerek mélységes titkaiba. A tör­ténelmet azért szeretem, — folytatta az elvtárs, mert bemutatja az osztá­lyok harcát és az elnyomottak foko­zatos győzelmét. A tudomány terén végzett munkában mindig példaképül állnak előttem azok a tudósok, akik börtönben sínylődtek, vagy máglyákon égtek el tudományos állításaikért, nem tántorogtak meg, hanem szilárdan ki­tartottak nézeteik és állításaik mel­lett. Különösen nagyra becsülöm a szovjet tudósok kiváló tagjait, akik munkájukkal az emberiség jobblétét, millióknak hő vágyát, a békét szolgál­ják. — Nagyon boldog lennék, — mond­ja Merve! elvtárs, ha a tudományos kutatók közé tartozhatnék, akik tu­dományos munkáikkal már ezidáig is csapást mértek az idealista álfUozófu- sokra. Ezek az elvtársak erős akarattal és tanulnivágyásshl kezdtek a tanulás­hoz. — A dolgozó nép gyermekei lát­ják a feladatukat az iskolában is. — Most jó diákok, később pedig jó ta­nárok lesznek. Fecsó Pál. Mozgó fogor\'08i rendelő a bratislavai kerület községeiben A gyermekek egészsége megvédésé­nek egyU< fontos része a fogak ápolá­sa. A bratislavai kerület azon közsé­geiben, ahol nincs állandó fogorvost rendelő, mozgó fpgorvosi rendelő mű­ködik, amelyet szakszerűen felszerel­tek. A fogápolás díjtalan. A mozgó fogorvosi rendelő megláto­gatta a cseklészi iskolát is. Több mint 700 tanulót és az egységes földműves- szövetkezet számos tagját vizsgálták meg két hónap leforgása alatt. Kedden reggel félnyodc óra előtt egy pár perccel történt. A második emelet folyosóján sétáltunk, kezünkben újság­gal. Olvastunk. A csengetés után mindenki bement osztályába ujságbeszámolóra. Ifjúsági szervezetünk vezetősége még az isko­laév elején elhatározta, hogy az al­sóbb osztályokba minden ujságbeszá­molóra fejlettebb elvtársakat is küld. így kerültünk be mi is a II./c osztály­ba. Én és Molnár András. A 'Munka Dalának eléneklése után Kaliska elvtársnö felállt, elővette az Oj Ifjúság legutolsó számát és meg­kezdte az ujságbeszámoló levezetését. Nem sokat beszélt. Csak pár szóval emelte ki azoknak a cikkeknek a lé­nyegét, amelyek éppen megragadták a figyelmét. A probléma felvetődött, a többiek hozzászóltak. Egymás után emelkedtek a levegőbe a kezek, hogy szót kérjenek. Kaliska elvtársnő nem lepődött meg, tudta, így szokott ez már lenni a II.^C osztályban. Először azoknak adojt szót, akik ritkábban szoktak szerepelni. Ez az ö taktikája, így vonja be a vitába az embereket. Mert (az ujságbeszámolónak hozzá kell jámlni az emberek aktivizálásához is. Tudja ő ezt nagyon jól. Felszólította például Andrási elvtársat is, aki nem is jelentkezett. Megkérdezte tőle, hogy neki mi a véleménye a német kérdés­ről. Bizony Andrási elvtárs egy kicsit meglepődött, de aztán megfontolt sza-? vakkal elkezdett beszélni. És bizony nem beszélt csak úgy a levegőbe. Min- d«i szaván látni lehetett, hogy amit mond, azt érzi is, azt a szive diktálja. Már eltelt a félóra, véget ért az ujságbeszámoló, de e vita még mindig foljt. Nem is fejeződött be, csak ami­kor már benyitott a tanár elvtárs az első órára. Salma Imre Magyar pedagógiai iskola, Bratislava A komáromi traktorállomás első a nyitrai kerületben A nyitrai kerület traktorosai egyre gyorsabb ütemben dolgoznak, hogy minél előbb behozzák azt a 2.60/o-os előnyt, amelyet partnereUt, a bratisla­vai traktorállomások dolgozói, az őszi munkák tervének teljesítése során elértek. A traktorállomások közötti versenyben állandóan a komáromi gép- és traktorállomás traktorosai vezetnek, kU< az őszi munkák tervét már 61.40/o-ra teljesítették. Október 18-ig 120 liter üzemanyagot takarítottak meg s az egy traktorra átszámított teljesítményük 108 átlaghektár. A szocialista kötelezettségvállalások teljesítése és a munkaverseny ered­ményeként a nyitrai kerületben októ­ber 18-ig az őszi munkák tervét már hat traktoros teljesítette, . közülük ketten a komáromi, egy-egy az érsek- újvári és nánai, s ketten a köbölkúti traktorállomásról. A komáromi trak­torosok, akik tervüket teljesítették, hemyőtalpas, míg a köbölkútiak kere­kes traktorral dolgoznak. Antonyina nem beszél a világba... A galántai járásban lévő alsószeli községben október 18-án ünnepélyes keretek között nyitották níeg az első szövetkezeti áruházat. Ez az esemény Is arról tanúskodik, hogy pártunk és kormányunk betartja adott szavát, foko­zatosan megvalósítja az e- gyes feladatokat, többek kö­zött azokat Is, melyek azt szolgálják, hogy a falu szük­ségleti cikkekkel való ellátá­sa állandóan javuljon és a vá­ros színvonalára emelkedjen. ľ íz év telt el azóta, hogy Tonya Panilovova, a 15 éves paraszt­lányka feljött Ivanovba és a húskou ■ bí átusban kezdett dolgozni. Neki azonban úgy tűnik, hogy nem is olyan régen még a falusi iskola ha­todik osztályának padjában ült. Most peaig fényképe jogosan foglalja el az első helyek egyikét az ivanovi kiváló dolgozók becsülettábláján. Ivanovban, Jaroszlavlban és Kosztromban a dol­gozók ezrei jól ismerik, mert idejárt közéjük, hogy munkatapasztalatait ne­kik is átadja. De Moszkvában is is­ménk. Meghívták a könnyű- és élel­miszeripari minisztériumba, résztvett a húsipar élenjáró dolgozóinak szövet­ségi konferenciáján. Erről a tanács­kozásról vitafelszólalása melUtt fény­kénét is közölték az újságok. A fiatal 'munkásnő előtt gondolat­ban elvonúlnak életének fontosabb eseményei, meiyek szoros összejüg- gésben vannak szülőföldje életével. Megelevenedtek előtte a múlt esemé­nyei. 1943, fagyos februári reggelén tör­tért. A falusi levélhordó hallón kopog­tatott a szoba ajtaján. Szomorú hirt hozott. Tonya édesavia elesett a fron­ton. A Szovjet Hadsereg elcsen kato­nájának öt gyermeke közül a legidő­sebb, Tonya, tizennégy nap múlva Ivanovba tnegy dolgozni. Felvették az ivanovi húskombinát üzemi gyakorló iskolájába, ahol egy évig tanult. Tvan Gracsev, a füstöltáruosz- ^ tály vezetője, már a gyakorlati idő alatt észrevette az igyekvő, te­hetséges lánykát 's az iskola befejezése után szívesen vette fel az osztályába. Tonya Panilovova rövid idő múlva már önállóan kezd dolgozni. Az első négy év alatt a szalámitölt " gépnél dolgozik. Fokozatosan, mindig több és tő ^ tapasztalatra tesz szert. 1948-be.i a fiatal munkásnő már a kiváló c. gozó hírében áll. Hónapról-hónapra túlteljesíti normáját és selejt nélkül dolgozik. Tj'gy napon magához hivatta Ivan Gracsev és így szólt hozzá: — Mos munkabeosztást szeretnék adni magának Antonina Alekszandrov- na. A füstöltárúk kötözésénél nehéz­ségekkel küzdünk. Ugyanis, a füs­töltárúk végének kötözésénél mi még a régi, primitiv módszereket alkal­mazzuk. Azt hiszem, a változó ma­gának is jót tenne. Bízom benne, hogy rájön valamilyen új módszerre. Meg ve lok róla győződve. Tonya nagyon megörült az osztály- vezető bizalmának. Azon az estén so­káig tani^'skozott barátnőjével, Joze­fina Aragonovával, egy bilbai lány­kával, akivel közösen lakott egy szo­bában. Nem szívesen vált meg a munkától, amit már annyira megszo­kott. Ugyanakkor azonban tudatában volt annak, hogyha Ivan Gracsev fel­ajánlotta neki, hogy kötözőnő legyen, úgy az valószínűleg a termelés érde­kében történt. — Először meg kellett tantdnem az új szakmát — mondja. — Bizony sok időbe telt, amíg sikerült néhány újí­tást bevezetni a füstöltárú végének kötözésénél. Az igaz, hogy a kötöző- nő normáját már a harmadik hónap­ban teljesítettem. De még nem voltam megelégedvé, hiszen a töltésnél rend­szeresen túlteljesítettem napi felada­tomat. Ho^ gyorsabban bedolgozzam magam azTúj szakmába, tanfolyamra jelentkeztem. Nagy segítségemre vol­tak a füstöltárutermelés technikájával és technológiájával fogldkozá könyvek is, amelyeket figyelmesen és érdeklő­déssel olvastam. Egyszer a „Trud ’-ban arról olvastam, hogy a poltavai és minszki húskombinátokban jobb, ha­ladóbb mócbzereket alkalmaznak a füstöltáru végének kötözésénél. Kom­binátunk főmérnöke hozzásegített. hogy a poltavai és minszki húsipar- újítóival levelezési kapcsolatba lephes­sék. Elküldték nekünk a fűstöltárú- kötözés új módszerének pontos leírá­sát. Lelkesen nekiláttam az új mód­szerek bevezetéséhez és azon igyekez­tem, hogy még tovább tökéletesítsem azokat, tgy sikerült elérnem, hogy meggyorsítottam a szalámi kötözést idejét, mert már a töltés közben kö­tözöm. Munkamódszerem iránt Moszkvában is érdeklődést tanúsítottak és meghív­tak a húsipari újítók szövetségi kon­ferenciájára. Ott részletesen kifejtet­tem, hogy hogyan dolgozom és mi­lyen eredményeket érek él. Elismer­ték, hogy tapasztalataim megfelelnek a haladó technika követelményeinek és munkamódszereimet a többi füs- töltárúüzemekben is bevezetésre aján­lották. 1952-ben a jaroslavli húskom- binátus kötözönöit tanítottam az új módszerre. Tonya már nem akart többet mon­dani magáról. De a szakszervezet üze­mi bizottságán megtudtam, hogy mi­lyen nagyszerű eredményeket ért el ez a fiatal lány az utolsó másfél év alatt. 1952-ben két évi normáját tel­jesítette és ez év hét hónapja alatt pedig több mint egy és fél évi nor­máját! Azután még egyszer láttam An- ■ÓT tónina Panilovovát, a húskombi­nát alkalmazottainak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 5. ülésének tiszte­letére tartott gyűlésén. Felszólalásában az üzem dolgozóit és szakmunkásait az elsőrendű árú fokozott termelésére hívta fél. A gyűlés részvevői lelkesen egyez­tek bélé a fiatal munkásnő felhívá­sába. Tudják, hogy Antonina nem ne­széi a világba. Erről tanúskodik ál­dozatkész, újítói munkásságának tiz ' éve is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom