Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-09-26 / 64. szám
í fl 33. szeptember 5l. onnűíSAfi A burzsoázia — a sajtószabadság esküdt ellensége A sajtó szerepe a kapitalizmus kezdetének idején. Milyen állást foglal el a sajtóval szemben a burzsoá társadalom a kapitalista országokban, ahol tudvalevőleg az ujságkiadóvállalatok néhány gazdag kapitalista tulajdonát képezik, s ahol egyrészről olcsó, bulvár-sajtót létesítettek, másrészről pedig börtönbe taszítják az újságírókat? A francia forradalom idején az újságok oly szaporán keletkeztek, mint gomba az eső után. 1789-ben, csupán Párizsban, több mint 400 újság létesült De amint a burzsoázia ismét megerősítette uralmát s a szabadság, egyenlőség és barátság követelése megszűnt, ezzel együtt eltemették a széles néptömegek általános műveltségre való törekvését, mert a burzsoázia félt attól, hogy a nép felvilágosuljon. Csak később, az ipar és kereskedelem kifejlődése kényszerítette a kapitalistákat arra, hogy a vagyontalan osztályok részére lehetővé tegye a legelemibb művelődést. E két ellentétes tényező — a felvilágosultság elleni félelem és a dolgozók minimális műveltségi színvonalának elkerülhetetlensége — szolgálatában állt a kapitalisták egész művelődési politikájú és ennek keretén belül a sajtóhoz, a sajtó terjesztéséhez és a sajtószabadsághoz való viszonya. Napoleon egész egyszerűen betiltotta az ujságPk kiadását. A császárság idején már csak négy lap jelenik meg és ezeknek is feltétlenül engedelmesked- níök kell. „Egy engedetlen újság többet árthat, mint hét hadosztály” — jelentette ki Napoleon s az ö példája szerint cselekedett ezután a kisebb- nagyobb napóleoni burzsoáziák egész sora. Később, a tilalomnál finomabb módot eszeltek ki a kellemetlen újságok elhallgattatására. A burzsoázia rájött, hogy ehhez a törvényhozás „legális” útját is felhasználhatja, hiszen az ö kezében vannak a nyomdák, a papír, a posta, a vasút és így közvetlenül befolyásolhatja az ujságpéldányok számának csökkenését. A legtöbb európai országban törvényt hoztak az újságok megadőzására, bevezették a kaució-rendszert s a papír és postadíj árát oly magasra szabták meg. hogy az újságok terjesztését ezzel valóban megakadályozták. Angliában már a XVIll. század elején bevezették az ujságadót és csak 1855-ben törülték el, de ez akkor is csupán azokra a lapokra vonatkozott, amelyeket nem postával küldtek szét. Ennek a rendeletnek az volt a célja, hogy a visszamaradt vidéken megakadályozza a haladó nagyvárosi sajtó terjesztését. Poroszországban 1899-ig fizettek uj,ságadót. arait a nép „intelligencia utáni adó”-nak nevezett el. Minden példány után 1 krajcárt fizettek, a nagy reggeli lapok esti kiadásának kivételével: így ezek nagy előnyt szereztek a munkásujságokkal szemben, amelyek az újság esti kiadását már nem engedhették meg maguknak. Magyarországon 1869-ben törülték el az ujságadót, éspedig azért, hogy a magyar burzsoázia lapjai könyebben vehessék fel a versenyt az osztrák újságokkal. Egyes országokban a burzsoázia az ujságadón kívül ú. n. ujság-kauciót vezetett be, rhelyet a kiadónak kellett lefizetni. Ausztriában, 1862-ben, az ujság-kauciót törvényileg is bevezették. Bécsben 8.000 arany volt a kaució, 60.000-nél több lakosú városban 6.000 arany, 30.000-nél több lakosú városban 3.000 arany s a kisebb városokban 2.000 arany kauciót fizettek. Magyar- országon az 1848-as sajtótörvény értelmében, egy napilap kiadójának 10.000 arany, kauciót kellett lefizetnie. Ausztriában 1894-ben törülték el a kauciórendszert, Magyarországon azonban tovább fizették, sőt Szlovákiában még a münchenelőtti köztársaságban is érvényben volt. Amint látjuk, a burzsoázia mindent megtett annak érdekében, hogy a nyomtatott szó ne terjedjen, s a néphez ne férkőzzön magasabb fokú műveltség, mint amilyenre azt a burzsoázia az elemi iskolákban megszabta. Miért van a kapitalizmusnak sajtóra szüksége? A burzsoázia helyzete azonban eléggé komplikált. Míg az ókori és hűbéri társadalomnak nem volt szüksége újságokra, napilapokra, amelyek az egész világból híreket közölnek, a kapitalista társadalomnak igenis szüksége van a sajtóra. A kapitalizmusban ugyanis, a társadalom legjellemzőbb vonása a kereskedelem. Jól kereskedni és a tőzsdén játszani azonban csakis úgy lehetséges, ha a kereskedő rendszeresen értesül az üzleti érdekeit illető megbízható, apró hírekről. A kapitalistáknak szükségük van újságra, mégpedig olyanra, amely tájékoztat|a őket a világpiac helyzetéről, valamint azokról a politikai cselekményekről, amelyek az üzletre és az árak kialakulására, a keresletre, vagy kínálatra befolyással vannak. A kapitalista társadalom fejlődése, melyben egyrészről a vagyonszerzés, másrészről a széles néptömegek szegénysége állt egymással szemben, továbbá az a tudat, hogy a proletariátus már képes arra, hogy felvegye a harcot a burzsoázia ellen, magához ragadja az államhatalmat és fokozatosan, igazságos, osztálynélküli társdalmat alakítson, a kapitalistákat újságok kiadására ösztönözte. Az újságok felad ..ta a széles néptömegek befolyásolása volt. Meg kellett gyözniök a népet arról, hogy a kapitalista társadalom a lehető legjobb társadalom a világon; a harcoló proletariátust arról kellett meggyőzniük, hogy az osztályharcnak semmi értelme sincs, továbbá . arról, hogy a proletariátus céljai — a szocialista állam megalakítása, melyben mindenkinek boldog élet van biztosítva — lehetetlenségek. Továbbá a burzsoáziának szüksége van újságokra osztály-törekvéseik népszerűsítésére. A kapitalista csoportok közötti kereskedelmi versengés s az új piacok meghódítá.sának szükségessége törvényszerűen háborúhoz vezet. De a lakosság széles néptömegei minden államban a háború ellen vannak. A kapitalistáknak tehát szükségük van a sajtóra, mint terjeszkedő háborús politikájuk eszközére is és így keletkezett i a kapitalista újságok kétféle típusa, i amelyek természetesen a tőke szolgálatában állanak és csupán munka- 1 módszerükben különböznek egymástól. A kapitalista újságok első típusához tartoznak a „felsőbb osztály részére” szánt, ú. n. „komoly” kereskedelmi újságok, — mint ahogy Angliában mondják, (High class paper). Ezek a legnagyobb figyelmet és a legtöbb helyet a tőzsde- és kereskedelmi hírekre fordítják és a kereskedés lehetőségeiről tájékoztatják az uralkodó osztályt. E- zek az újságok megtartják ú. n. objektivitásukat és egy „megbízható kereskedő komolyságával” írnak. Itt-ott megengedik maguknak, hogy kritizálják a kormányt, (hiszen a kapitalistáknak kell, hogy jogukban álljon kritizálni a kormányt, amelyet ők tartanak fenn és az ö érdeküket szolgálja), olykor valóban objektív cikkeket is közölnek, mert a burzsoáziának éppen ezzel teszik a legjobb szolgálatot. Míg a széles tömegek részére kiadott újságokban a Szovjetuniót mint a nyomor országát tüntetik tel, a „komoly” lapokban olyan cikkek jelennek meg, melyek arról számolnak be, hogy a Szovjetunió mily nagy belső erejű ország. Hogy a burzsoázia mennyire fél az igazságtól, azt az a tény bizonyltja a legjobban, hogy tél, hogy ezek a kapitalista újságok el ne terjedjenek a széles néptömegek között. Azok az újságok, amelyek az eseményekkel valóban komolyan foglalkoznak, nem nekik vannak szánva. Ezen újságok példányszámát mesterségesen alacsonyan tartják; így például az angol Times kb. 270.000 példányszámban, a Financial Times 75.000 példányban, a francia Le Monde pedig 180.000 példányban jelenik meg. ami a bulvársajtó pédlányszá- maihoz viszonyítva igen kevés. A Ti- mes-nál bizony egy új előfizetőnek sokáig kell várnia, '„amíg egy hely megüresedik". mert a kiadóvállalat nem hajlandó emelni a példányszámot. A kapitalista újságok második -típusához tartoznak az ű. n. bulvár-u.jsá- gok, V. i. a „tájékoztató”, „nempoliti- kai”, — vagy ahogy gyakran mondják ~ a „független lapok”. Az újságok e csoportját a burzsoázia harci eszközként használja a munkásosztály ellen, mint terjeszkedő céljainak propagandamódszerét. Ezeket a módszereket illetően a burzsoázia nem nagyon válogatós. Közvetett és közvetlen meggyőzéssel dolgozik, hazudik és félrevezet. Az éhezőket, a nyomorgó munkanélkülieket lehetetlen tudományos és politikai bizonyítékokkal meggyőzni a kapitalista rendszer gyönyöreiről. Ezért a kapitalista újságoknak az" a feladatuk, hogy a széles néptömegek ) figyelmét eltereljék a nyilvános élet valódi kérdéseiről ás a társadalom problémáiról. Az ö feladatuk abból áll, j ht^y akarattal — tartalmilag ép úgy. | mint az újság kivitelével — helytele- nül tájékoztassák a népet, hogy a népnek a nyomtatott szóba és a tudomány f-vntos.ságába vetett hitét megingassák, hogy bizalmatlanságot hirdessenek a nép erejével szemben, és bizalmatlan- .ságot szítsanak a jövőt illetően. Az újság e típusa, amely nagy példányszá- mával az egész burzsoa világpiacon az első helyet foglalja el; például az első oldalon nagybetűs címekkel közli, hogy egy szegény ember rablógyilkosságot követett el, vagyis egy szenzációt, ami-" nek az a célja, hogy a nép figyelmét elterelje például arról, hogy Koreában a kapitalisták támadó hadserege naponta ezer- és ezer ártatlant ölt meg. A burzsoa sajtó szentimentális és intim történeteket közöl a színésznők és filmcsillagok életéből, hogy ezzel palástolja a százs’zámra menő munka- nélküli színésznő mérhetetlen nagy nyomorát és egyáltalában a kapitalista film és színház nyomorúságos helyzetét. A burzsoa sajtó különösen a dolgozók államainak, a nagy Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak ócsárlásával és gyalázá.sával foglalkozik, híreket költ a Szovjetunió és a népi demokratikus országok nyomoráról. A kapitalista újságok azt akarják bebeszélni, hogy „A világ rossz, az emberek rosszak”, „nincs mit csinálni”, „az embert nem változtatod meg”, mert a kapitalisták nem akarják, hogy az emberiség tudatára ébredjen annak, hogy nem az ember rossz, hanem a kapitalista rendszer, hogy a kapitalizmus rendellenességeit el lehet távolítani, és hogy a mai világban igenis sokat lehet megváltoztatni a nép boldog életének érdekében. A kapitalista újságok, melyek a néptömegek butítását szolgálják, gyakran hoznak ű. n. tvi- dományos cikkeket, amelyeknek azonban az igazi tudományhoz semmi közük nincs. A párizsi és newyorki uj.sá- gok, különböző csillagászok, „tanárok” és jósok „tudományos” kimutatásait közük, melyekben minden évben rendszeresen megjó.solják a Szovjetunió összeomlását és égszakadást jósolnak a béke és haladás táborában. „Tudományos” cikkeket közölnek a „házas.ság szociológiájáról”, vagyis arról, hogy „mit tegyen az asszony, hogy megtartsa fér,je szerelmét, ha látja, hogy szeretett férje hűtlen hozzá”, sőt cikkek és könyvek jelennek meg arról, hogy „miképpen lehet büntetlenül gyilkolni”. (A „Miképpen lehet büntetlenül gyilkolni” című könyvet 1948-ban adták ki Amerikában, szerzője Daniel F. Ahearn ,,iró”, akit tizennyolcszor ítéltek el lopás miatt. A „New York Times” szerint, amely részletes recenziót közölt a „műről”, a könyv 200.000 példányban .jelent meg.) Ügy látszik, nincs az a valami, ami a kapitalista kia- dókhak elég durva, vagy ostoba lenne. A kapitalista -ujságíróiskolákban azt tanítják, hogy a népnek szüksége van az ostoba.ságokra, hogy az „első oldalon minél több véres történetet kell közölni”. A kapitalista sajtó a háború ^lőké- szitését szolgálja, sovinizmust, saját nemzetének a többi fölötti felsnbbségét hirdeti, „helyet követel a nap alatt”, V. i. „lebensraum”-ot, ahogyan azt Mus.solini és Hitler tették, vagy világ fölötti uralmat, amint azt Eisenhower követeli. A mai kapitalista sajtó fő elfoglaltsága, hogy háborút provokáljon ki a Szovjetunió ellen, keresztes háborút, amellyel az amerikai tőke nemcsak a Szovjetunió és népi demokráciák népeit akarja rabszolgaságba hajtani, hanem azokat a nemzeteket is, amelyeknek kormányai eladták magukat az amerikaiaknak. Azonban a kapitalista újságok e két említett típusán kívül — melyek kölcsönösen kiegészítik egymást — még más, becsületes sajtó is létezik a kapitalizmusban, és ez a Harcoló proletariátus sajtója A proletariátus fokozatosan harcolta ki a forradalmi sajtóra való jogát és lehetőségét, melyet oly szívesen adtak el és adnak el a szociáldemokrácia áruló vezetői. A proletariátus mindig éles harcot vívott azért a jogáért, hogy újságot adhasson ki, újságot, amely igazat mond és amelynek feladata a dolgozóknak politikai tevékenységre való szervezése. A kapitalisták harca a munkássajtó és az egész haladó sajtó ellen, mindig igen éles vjílt s napról-napra fokozódik, mert az ingó és süllyedő kapitalizmus hajójának kapitányai mindig jobban és jobban félnek az igazságtól. A kapitalista világ ű. n. „demokratikus” országaiban, csak a dolgozó nép nagy áldozatai árán létezhet a munkássajtó; de a dolgozók megértették a forradalmi sajtó jelentőségét és minden erejükkel pártolják és segítik. A kapitalista országokban embertelenül üldözik a nagy, valóban demokratikus lapokat, amelyek a békéért, a demokráciáért és a szociális igazságért harcolnak, amelyek nevelik a széles néptömegeket és kultúrát terjesztenek közöttük. A francia dolgozók lapja, a 1 Humanité, a papír aránytalanul magas ára miatt csak úgy jelenhet meg, hogy Franciaország dolgozói minduntalan gyűjtéseket rendeznek napilapjuk fenntartására. Hasonlóképpen van ez az Egyesült Államokban, Angliában, Olaszországban és más kapitalista országokban is. A kapitalisták anyagi és rendőri terrorjának ellenére, az összes kapitalista államokban hallatlanul megerősödött és elterjedt a forradalmi, i- gazságszeretö munkássajtó. Ennek a sajtónak ma nagy és dicső küldetése van a kapitalista államokban: harcolni az amerikai imperializrrtus ellen, harcolni a nemzeti függetlenségéit és a munkásosztály felszabadításáért, harcolni a haladó nemzeti hagyományok megtartásáért, harcolni a békéért és az igazság gyözelméért.A munkássajtó a haladó emberiség békeharcának legélesebb fegyvere, a kapitalista világ millióit képes mozgósitani a békeharcra, a háborús uszítók elleni konkrét tevékenységre. Minél jobban vágyik a kapitalista világ haladó emberisége az igazság u- tán, olyan újságok után, melyek nem a kapitalista trösztök szolgálatában állanak, minél nagyobbak a Szovjetunióban és a népi demokráciában elért sikerek, minél szélesebbkörű az elnyomott gyarmati nemzetek harca a szabadságért és a nemzeti függetlenségért, annál szemtelenebb és durvább a kapitalista sajtó rikácsolása, annál légbölkapottabb hazugságokat, gyalá- zásokat, „szenzációkat” közölnek nagybetűs, elmekkel. És mindinkább kevesebb helye van az igazságos szónak a kapitalista sajtóban, mert az amerikai kapitalisták szerint — akik ma már majdnem korlátlanul uralják az egész európai sajtót — a kapitalista újságok fő feladata a széles néptömegek félrevezetése. Ribbentropot méltán nevezték elsőrendű csilagnak a náci „csillagkép”- ben: a hitlerista külügyminiszteri állásban eltöltött néhány év alatt hat uradalmat szerzett magának. Joachim von Ribbentropnak ezt és még egynéhány képességét a világ megfelelően értékelte: Ribbentrop méltó helyet foglalt el a vádlottak padján a nürnbergi perben. De Göringen, Rosenbergen, Ribben- tropon. Franckon kívül a harmadik birodalom ezer és ezer hozzájuk hasonló „tehetséget” szült, akiknek a gonosz sors nem adta meg, hogy bekerüljenek a történelembe — akár a bűnügyek történetébe is. Az idő pedig halad. Múlnak az évek, s még megtörténhet az is, hogv az észrevétlen és szerény ribbentropoknar, a harmadik birodalom szürke katonáinak cselekedetei a feledés homályába vesznek ... Én, illetve — ahogy az újságírók szoktak magukról írni — „mi" tehát elhatároztuk, hogy legalább némileg helyrehozzuk ezt az igazságtalanságot és éppen ezért líránkat ma patetikus csengésre hangoltuk. Ennek a tanulságos ^s igaz történetnek hőse az Auer házaspár. A házasságuk első éveire vonatkozó-kutatások kevés anyagot szolgáltatnak. Csupán azt sikenilt megállapítanunk, hogy abban .tz idöl>en Herr Auer portás volt, Frau A'j*r pedig szobalány és hogy mézes ■4-/«;k Seyreuthban teltek el, ahol m»g a ludak gágogása is a Lo- heogrin kellemes dallamaira emlékeztet. .‘J.'m tiitlni. hogy a teuton gőg dal- no'^'^ri ]_k Jtri^iével túlfűtött város légköre, s” *v i5öhbeis ékess.zólása hatott-e ’• mázaspérra, de tény az, hogy A harmadik birodalom tehetséges emberei mihelyt felharsantak a fasiszta trombiták, csatára szóllítva Siegfrid utódait Moszkva és Kiev ellen, az Auer házaspár „a férj a náci párt stableitereként, a feleség pedig mint a „német vallás” hitszónoka elhagyta a csendes Bayreu- thot és két könnyű bőrönddel a kezükben az „ezeréves birodalom” dicsőségének megsokszorozására keletre siettek. És eljött a nap, amikor az Auer házaspár elbűvölt tekintete megakadt a gyönyörű Lvov városán és ajkuk így susogott: „Ez lesz számunkra az ígéret földje! Itt, a hires német Lemberg- ben rakjuk le munkánkkal az ezeréves német birodalom épületének tégláit!” És ... lerakták. Alig múlt el öt hét, a város kellős közepén egy új, elegáns csemegeüzlet nyílt meg két ragyogó cégtáblával: az egyiken ott díszelgett az Auer név, a másikon, a- melynek kisebb mérete volt, ez a három bűvös szó állt: „Nur für Deutsche!” (Csak németeknek!) A vörö.s-| hajú frau Auer életében hősies kor- ! szak vette kezdetét. Megközelíthetetlenül, mint a Walkürök és büszkén akár Brunhilda, lépdelt katonás lépésekkel a hatalmas üzletbe, egy pillanatig sem vesztve szem elől tíz rabszolganőjét. A vékony korbács csak úgy pattogott a kezében, s egyik vagy másik lány arcán látható véres csíkok arról tanúskodtak, hogy a híres teutonok dühe buzogott frau Auer szivében. Rövidesen frau Auer az akkori hivatalos Lvov érdeklődési körének központjába került. Az üzletben a világon mindent lehetett kapni, talán csak ger- i licetejet nem. Amikor a janovói ha- ' laltábor gyilkosainak neje — frau Will- | haus és frau Gebauer — vendégségbe jött és elismerően nyilatkoztak frau Auer tehetségéről, ez utóbbi úgy fogadta hízelgő mosolyukat, mint a neki kijáró ajándékot. Frau Auer végre elérte azt is, hogy maga a kormányzó meghívja; a kormányzó neje önagysá- ga „azon reményének ad kifejezést, hogy a mélyentisztelt frau Auer meglátogatja szerény hajlékát”. Ne gondolják, hogy Lvov akkori u- rai között frau Auer népszerűségének egyetlen oka az üzlete volt. Mindegyik unter- és Oberführer tudta, hogy frau Auer vaskos kezében fut össze a ges- tapói pók által szőtt háló számos fonala és hogy ez az asszony már nem egy áldozatot terelt a hálóba. Ö. igen frau Auer a náci nötípus ideálja volt! Herr Auer sem maradt el mögötte. Igaz. hogy az ü’letbe ritkán ment be — ez férfiúi méltóságára lealacsonyi- tó lett volna. Herr Auer „Lebens- '■aum”-ja — élettere — sokkal szélesebbkörű volt. Göringi ügyességgel ..szervezett” meg mindent, ami a keze igyébe került. S a keze ügyébe kerüli majdnem minden arany, ezüst, brillián- mk, prémek, bútor, Herr Auert egy általán nem nvugtalanította, hogy eze. ' ken a tárgyakon meg sem száradt a halálrakinzott szovjet emberek vére ' Ö. herr Auer a führer Inaz követője | volt! I Az emberi szerencse azonban igen csalárd. Néha teljesen váratlanul hátat I fordít az embernek, mintha azt akarná mutatni, hogy a sikerhez vezető út nincs rózsákkal behintve. Alighogy herr Auer bontogatni kezdte szárnyait, alighogy nejével négy gyönyörű házat szerzett-magának, a szeszélyes szerencse hirtelen hátat fordított neki. Auer elkövette azt a vigyázatlanságot. hogy összeveszett társaival. Igaz, azt állították, hogy herr Auer a zsákmány'elosztá.sánál rendszeresen meglopta őket. Mi azonban igen jól tudjuk, mire képes az emberi irigység . . . És megindult a titánok harca, amely a németek által elfoglalt Lvovljan „Auernáda” név alatt volt ismeretes. Auer sokáig nem adta meg magát: mellette állt a Ivovi Gestc.po, a herr stadthauptmann, sőt a kormányzó úr is, az ő oldalán voltak mindazok, akiknek valamikor bármily kis mértékben is alkalmuk volt megismerkedni a házaspár bőkezűségével. Miután ellenfele Lvovban nem értek e! semmit, Krakkóba, magához a fő- kormánvzóhóz, Franckhoz fordultak. ? midőn Franck is süket maradt panaszaikkal szemben, akkor Berlint kezdték ostromolni. S ezeknek a gonosztevőknek ott végre sikerült támogatókra találnuk Herr .Auert letartóztatták, f vöt lakásai mesélik, hogy amikor a rendőrök érte jöttek, még ezeknek a kőszíve .sem bírta ki, a zord rendőrök úgy sírtak mint a gyermekek. Sírt frau .Auer is, de nem nagyon sokáig. Ez a hétköznapi élet harcaiban niegedzptt asszony, felismerve kötelességét a birodalommal szemben, saját törékeny vállaira vette a férfimumka teljes súlyát. Ennek meg is volt az eredménye, mert mikor a Vörös Hadsereg Lvovhoz közeledett, frau Auer- rel egyidöben a legkülönbözőbb javakkal szinültig megrakott négy vasúti teherkocsi hagyta el a várost. Ezel be is fejeződik az Auer-házas- pár gyümölcsöző tevékenységének első szakasza. Hosszú ideig semmit sem tudtunk továbib sorsukról. De vájjon el lehet-e felejteni ezt a klasszikus náci házaspárt? És éppen ezért, amücor német földre tettük a lábunkat, sürgős feladatunknak éreztük, hogy Auerék sorsa iránt érdeklődjünk. Nem saját magunk számára, hanem a történelem kedvéért. Nem könnyű azonban megtalálni harmincötmillió férfi között egy férfit, harmincötmillió asszony között egy nőt. De amint ismeretes: a szorgos munka, állhatatossággal párosulva, csodákat teremt. így történt ez alkalommal is. Meg nem tudtuk, hogy melyik városban, Németország melyik csücskében van a hires háza.spár fészke. De véletlenül megtudtuk, hogy Lvovból való eltávozása után frau Auer nem sokáig munkálkodott a birodalom felvirágoztatásán. Férjének bosszúálló társai megtalálták öt is. Az egyenlőtlen harc eredménye az volt, hogy egy bizonyos idő múlva a börtön kapuja zárult frau Auer náci tevékenységére és árván maradt a nemrégiben vásárolt négy bázacska, valamint az arannyal és bril- ' ánsokkal teli kofferek. (folytatás következik)
