Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-09-23 / 63. szám
1953 szeptember 19. Ül iFiúsÁe 3 él üf j/ijág^ufik itlkejtn ^agíidták a kúrmámimf iiatkíizaM A Na^y Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmából vállalták A bányász betartja a szavát A felkelő nap vörös sugaraitól milliónyi gyöngyként csillogott az olvadó dér a sárga fűszálakon. Hűvös őszi szél nyargalt végig a sugáregyenes utakon, A csinos kis bányászházakból zsebredugottkezű emberek léptek ki s gyors, kemény léptekkel ha'adtak az egi/ik utcasarkon álló szürke autóbusz felé. Az éjjeli utazástól kis.sé megtörve s a kora reggeli szokatlan hűvöstől behúzott nyakkal, fázó.san sétálgatok én is a busz körül. Minden mellettem elhaladó embert alaposan szemiigyre veszek, de egyetlen egyben sem ismerem fel azt, akit keresek. Talán már el is ment. Vagy még meg .sem érkezett, — tépelödök magamban. Az még csak rendjén lenne, ha még nem jött el, de baj volna az, ha már elment. S valóban mi lesz. ha már elment? Miért kuporogtam akkor egész éjjel a vonatban? S miért fagyosko- dom most itt egyáltalán? S ha elment, kit hibázta.ssak. magamat? Hisz én idejében elindultam. Még alig pir- kadt, már itt voltam. Öt perc múlva indul a busz. Most mit c.sináljak. vártak, vagy mentek? Hátha már rtt van a bányatelepen? Még három perc s indul a busz. No Elemér, most légy okos, Domokos! Az izgalomtól már a hideget sem érzem. Elindulok a busz feié s ahogy megyek, autöbugást hallok. No végre! — szakad fel belö'em egy mély sóh'’" Biztosan ő jön. A Tatraplán könnyedén megáll. Három k’' egyenruhás bányász s egy civilbe öltözött nyúlánk, barnaképű férfi szállt ki az autóból. — Szabó Antalt keresem, a magyarországi péntek-mozgalom kezdeményezőiét. Tatabánya kiváló bányászát. aki tudomásom szerint inost száll le a nnváki bánya kettes számú tárnáluba. ahol a nováki bányá.szok- kal munkájáról fog beszélni. — Antal — szólt Pechinger Gyula, aifi még egy pár évvel ezelőtt maga is vájár volt s most a Vörös Akadémia (a magyar dolgozók legmagasabb iskolája) sikeres elvégzése után. mint főmérnök a minisztériumban dolgozik. Egy középtermetű, - bátortekintetű váiár fordult meg erre a névre. Meleg baráti kézszoritással mutatkoztunk be egymásnak, s Antal mindjárt barátját is bemutatta, illetve versenytársát. Michalov Andrást, aki a nnváki bánya péntek-mozgalom kezdeményezője. Nem sok időnk volt a beszélgetésre, mert mi is azonnal indultunk. A bányatelep 5 km-re fekszik a városkától. A várost és a bányatelepet alacsony hegyek szegélyezik. Szivemet a torkomban érzetem dobogni. amikor leereszkedtünk a kettes számú bánya tárnájába. Féltem, pedig semmi okom sem volt rá. Nem is csodálom, hiszen először vagyok bányában. Már lent haladunk a sikamlós alagutakon. Egyre lejjeb hatolunk kis bányászlámpánk pislákoló fénye mellett. — No, itt vagyunk, — mondja Andrej, ez az én aknám. — 'Nem rossz — jegyzi meg Antal, s jo.bban szemügyre veszi az aknát. Körülbelül négy méter szé'es és két méter ötven centi magas az akna, ahol Andrej és két társa vívja a versenyt Antallal. Még három ember nyugodtan elférne benne. Antal kérdezö.sködik s ő is felel a nováki bányászok kérdéseire. — Az én tárnám kisebb ettől — mondja Antal - ■ de azért nyugodtan dolgozom benne harmadmagammal.-- Mennyi a normád — kérdi Andrej. — Kilenc csille egy emberre. — S mennyit csinálsz naponta? 42—45 csillével — feleli Antal. Normámat 150—180 százalékra telje- : .sítem, már elértem 250 százalékos I eredményt is. j Andrejnak a normája 9.9 csiVe \ szén. 36—40 csillével bányászik ki naponta. Antal most a villanyfúrót próbálgatja. — Nem rossz dolog — jegyzi meg mi lég.szivós fúrókkal fejtünk. Azt hi.szem. a villanyfúróval könnyebb és gyorsabb a fúrás. — igen — feleli Andrej. — Használjátok-e a robbantá.snál a homoktömést? — kérdi Antal. — Nem. és mire jó az? — Mire? Kevesebb a füst. Öt perc sem kell, amíg elszáll a robbanás alkalmával keletkezett fü.st. Próbáljátok meg Ti is, szive.sen megmutatom, hogyan kell alkalmazni a homoktömést. Most Antal elmondja még azt, hogyan vált be náluk a nováki bányászok módszere. Tudniillik, a magyar bányászok ezideig úgy dolgoztak, hogy. a váltásig minden kifejteit szenet csillébe raktak s még a tárnát is kiseperték. Antal és Andrej rendszeresen leveleznek. Az egyik levélben Andrej megírta azt, hogy ők annak a csoportnak, amely felváltja őket, egy csomó kifejtett szenet hagynak, s azok szintén a másik csoportnak. így elérték azt. hogy naponta 25 csille .szénnel többet iejte- nek ki, mert a következő'csoymrt is a'onnal munkába állhat. A váltás mindig az aknában történik. Ezt a módszert honosította meg a tatai bányában Antal, s őt követve már egy egész sereg vájár. A két barát örömmel beszélget s szíve.sen adja át egymásnak a munkában szerzett tarasztalatát. Andrej erö.sen töv a magyar nyelvet, de azért megértik egymást. Mo.st arról beszélgetnek, homi délután két órától hat óráig együtt fognak dolgozni s e négy óra munkaidő alatt 15Ô százalékos eredményt érnek el. — Nem lesz abból semmi, — jegyzi meg az '• 'k bányász. — Majd meglátjuk, végén csattan az ostor — mondja Antal büszke örömmel. Kemény gyerekék vagyunk mi, úgy-e Andrej? A bányász be is tartja a szavát. Délután négy óra van. hsmét lent vagyok a bányában. A verseny már javában folyik. Szaporán hullik a szén az üres csillékbe. A két barát 150 méter mélyen vívja szénrsatáját. Mellettünk erősen sistereg a légtisztító, amely állandóan biztosítja a friss levegőt a bányában. Kemény küzdelem. Az izzadtság patakzik a két vájárról. Keményen markolják a lapátot s boldog mosollyal az arcukon egyre .szaporábban dobálják a szenet ; a csillékbe. Alig telik el egy perc s máris új csillékbe kopog a szén. Mindannyian kivánc.í-iam várjuk az eredmémit. Mellettem Nagy Jenő, a Csehszlovák Rádió munkatársa helyszíni közvetítést ad a nagt/szerü versenyről. Ebben a pillanatban Antal beszél a mikrofonba. — A magyar bányászok nevében harcos üdvözletemet küldöm nektek csehszlovákiai bányászok. Nagyon boldog vagyok itt közietek s mondhatom, sokat tanultam tőletek ez alatt a pár nap alatt. Nagyon örülök a bányászat terén elért fejlődéseteknek és eredményeiteknek. Közben Andrej még szaporábban dobálja a sze~et a csillékbe. Valósággal olyan az akna. mint egy csatatér. Zúg-búg minden. Most Andrej lép a mikrofon elé s szive mélyéről fakadó szavakkal üdvözli a magyar bányászokat. — Ez a verseny még mélyebbre fűzi a barátságot a magyar és a szlovák nép között — mondja Andrej. Öt óra. A i„0 százalékon már felül vannak. Kimondhatatlan öröm tölt el minket. S most eszembe jut Antal szava: „A bányász betartja szavát". Egymás után dübórögnak a teli s az üres csillék, Antal és András bátran bíztatva egymást a gépnél is gyorsabban rakják a csiüéket. Még egy pár perc s végetér a műszak. Az utolsó szénnel megrakott csülék is elgördültek. Csend van, csak a légszivattyú sistereg. A mérnök gyorsan számol. Az emberek arcán a kivánc.si.ság kérdőjele ül. András és Antal egymás mellett állnak, b-iiszkén és szeretettel néz mindenki a két vájárra. A mérnök leteszi ceruzáját s széles mosoly húzódik végig az arcán. Feláll, iratait táskájába csukja s végre kibuggyan a száján ez a szó: 190 százalék. A két barát kezetszorít és boldogan egymásra mosolyog, l >en a mosolyban benne ve. a két nemzet dolgozóinak mosolya, szeretető és örök barátsága. TÖRÖK ELEMÉR Féltíz volt, amikor leszálltam Vi- csapapáti állomásán a vonatról. A levegő ónszinű volt, s a szemközti azúrkék hegyek barátságosan mosolyogtak le a falura. A falu a szeptemberi nap langyos sugaraiban fürdőit. A faluba érve Miskolci Jánossal, a szövetkezet elnökével találkoztam. Megkérdeztem tőle. merre van a szövetkezeti istálló. Hosszabb tanácskozás után — a szövetkezetnek ugyanis több istállója van, s magam nem tudtam eldönteni, hogy melyiknek a dolgozóit látogassam meg — a falu keleti szélén lévő tehénistálló felé igazított útba. Újabb kérdezősködés után végre megtaláltam a tehénistállót. Két idősebb elvtárs Miskolci Mihály és Billik János mélyen munHájukHa merülve, alomoztak. Csak akkor vettek észre, amikor rájuk köszöntem. .A nevüket ugyan a szövetkezet elnöke megmondotta, de azt nem tudtam, hogy ki melyik név viselője. Egyelőre tehát, nem ismertük egymást. Vizsgáló szemmel néztek rám. s én is szemügyre vettem őket. Mindketten c.síkos munkásruhát viselnek. és erős bakancsot Szalmát kell hozniok. egy pillanatra megáll kezükben a villa. A kínálkozó alkalmat felhasználtam a bemutatkozásra. Megismerkedtünk. Miskolci elvtárs szokott mozdulattal, verejtékes homloka mögé tó'ia kalapját. .Arca napbarnított, homlokára lecsüngő haja őszbe vegvül. Tekintete nvilt, egyenes és komolyságról tanúskodik. Billik elvtárssal haeminc tehenet és öt borjut gondoz. A gerendán minden tehén fölött fekete tábla függ. A táblákra írt számok a napi fejest eredményt mutatják. — 16 litert adnak ezek a tehenek? — kérdeztem. — Bizony annyit adtak! — erősíti Miskolci elvtárs és tekintetével végigsimogatja a két tehenet. Most azonban már valamivel kevesebbet adnak. A többi azonban jóval kevesebbet ed. A legtöbbször a 8-as szám fordul elő, de akad 6-os, sőt még 5-ös is a táblákon. — Mi az oka annak, hogy a szép eredmények gyengékkel váltakoznak? — Az, hogy kevés a takarmány — kezdi magyarázni Miskolci elvtárs — majd így folytatja: most már ezek sem i adják meg a 16 litert — s a szóban j lévő tehenekre mutat, s hangjából fájdalom szűrődik ki, miközben a szavakat kimondja, érezni lehet, hogy a lecsökkent teljesítmény bántja. Havonta 5 kg korpa jut egy tehénre. Ez kevés. Most főleg kóróval etetünk. Ettől bizony nem nagyon tejelnek i tehenek Tavaly még a tagok egyrésze nem igen törődött a szövetkezettel. Nem látták még, hogy a szövetkezet az övék, a tagok közös vagyona. Sok volt közöttük a dísztag, aki csak beiratkozott a szövetkezetbe s dolgozni nemigen járt. Ilyen körülmények között nem tudtunk elegendő takarmányt biztosítani. A takarmányhiány miatt hiába követtünk el minden elkövethetöt a magasabb tejhozam érdekében, nem tudtuk elérni azt az eredményt, amelyet el szerettünk és el tudtunk volna érni. Csak a jó közös munka segíthet bennünket ahhoz, hogy a tejtermelésben magasabb napi átlagot érhessünk el. Ha a növénytermelésben dolgozó tagok nem végzik el becsületesen kötelességüket, így a mi munkánkat is közvetlenül fékezik. Kevesebb tej jut gyermekeinknek, nekik és az egész dolgjzó népnek. Az idén javult a helyzet. Tagságunk túlnyomó része belátta, hogy csak a jól végzett közös munka vezet nagyobb keresethez, magasabb életszínvonalhoz. Reméljük, hogy a következő gazdasági évben elég.séges takarmányul.k lesz és így nem lesz akadálya tejtermelésünk fokozásának. Titkos munkaversenyböl síodalista munkaverseny A takarmányhiány ellenére is Miskolci és Billik elvtárs keményen harcol a magasabb tejhozamért. Harcukat siker koronázta; tejbeszolgáltatási tervüket túlteljesítették. De Miskolci és Billik elvtárs nem olyan dolgozók, akik az elért eredménnyel megelégednek. Nem, ók többet akarnak adni a nagy családnak, a szövetkezetnek; az egész népnek. Mindketten elsajátították Ma- linyinova fejési módszerét, s az alkal- mazá.sával sokkal jobb eredményeket értek el, mint azelőtt. Kezdetben csak úgy titokban versenyeztek egymással, de nem virtusból, talán csak azért, hogy nagyobb becsületet szerezzenek maguknak. Amikor megismerkedtek a szocialista munkaverseny jelentőségével, a titkos versenyből nyilt munka- verseny fejlődött ki. Az istálló falára egy nagy fekete táblát helyeztek el, amelyre minden nap felírták napi fejési eredményüket, és a versenyt min- I den hónap végén kiértékelték. Munkájukban segítik egymást, tapasztalatai- ; kát kicserélik, nem féltékenyek egymás I sikerére, tudják azt, hogy bármelyikük i is kerül ki győztesen a versenyből, a 1 győzelmük közös, mert egész népünk, I közös célunk ügyét szolgálja. I A tejtermeléshez hasonlóan a bor- j júnevelésben is szép eredményekre te- I kinthet vissza a két állatgondozó. Itt i is haladó módszert alkalmaznak: a hi- ; degborjúnevelést. A módszerrel szé- i pen fejlett, erős borjúkat neveltek fel. Az egész istállóban szép liszt-ság uralkodik mindenütt. A nyitó ' ajtókon ! tiszta, friss levegő áramlik be. Ennek a tisztaságnak köszönhető, hogy az állatok erősek és egészségesek. A Nagy Októberi Forradalom tiszteletére Az idei bőséges terméssel, a tagság jobb munkájával a szövetkezet megerősödött. A gazdag természetbeni járandóságok, az egyes normákra eső pénzjutalom és a háztáji gazdaságból befolyt jövedelem bizonyítja, hogy a szövetkezeti tagok életszínvonala már felülmúlta a középparaszt életszínvonalát. Miskolci Mihály például havonta 600 Kčs-t keres, az osztalékon és a természetbeni juttatásokon k'vül. Hat fia és egy lánya van. Valamennyinek jó megélhetése van. Az egyik fia katona, a tiszti akadémia hallgatója. Közeledik a Nagy Októberi Forradalom 36. évfordulója. Miskolci Mihály és Billik János példás munkafelajánlással készül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom méltó megünneplésére. Vállalták, hogy ha a növénytermesztésben dolgozók elegendő takarmányt biztosítanak a következő gazdasági évre — 35.000 liter tejjel növelik az eddigi tejhozamot. Vá'lalásuk teljesítését az idén már nem fogja akadályozni a takarmányhiány. Így biztosak lehetünk abban, hogy vállalásukat nemcsak teljesítik, hanem túl is teljesítik. Bartha Tibor. A kétyi Lajos-napi vigadalom Augusztus 25-én Lajos-napja van. Ünnepelnek is ilyenkor a Lajosok, ha módjával te.szik, ez nem is hiba. Kétyen, az EFSz elnöke szintén Lajos. Az idén '-''ddre esett ez a névnap. ezért hétfőn, kedden és szerdán ünnepeltek Kétyen. A vigadalmat ugyan az n-atási és a cséplési munkák befejezésének örömére rendezték, de mégis egybeesett Lajos-nap- pal. Hétfőn ölték a disznókat és azok éppen úgy visítottak, mint akft ölnek. Tehenet is vágtak, bort is készítettek. Szóval hétfő a készüödés napja volt. Kedden volt a mulatság. Délután két órától táncoltak, hiszen Kétyen is örülnek az életnek, különösen akkor, ha kilenc szál cigány muzsikát mint ezen a napon is. Szerdán természetesen megrendezték a mulatság utáni alvást, mert ez a mulatsággal jár. Víg volt mmdenki, csak a dohány szomorkodott. Ha gondolkozni tudna, azt gondolta volna, hogy hiába érleltem meg a leveleimet, még .sem szedik le, pedig szeretnek elszívni az emberek, azok is. akik mulatnak: Hiába nőttem kövérre, hiába... A mulatság miatt a dnhánymunkában csakugyan lemaradtak. Mulatságot, mert hiszen ez is az élethez jár, rendezhettek volna szombaton, vagy va- sárnrp egész nap, mint más -endes helyen. Ölhettek volna, akkor is disznót. A m.''lság óta a dohány földön a munka lanyha, nem tudják behozni, an.it akkor elmulasztottak. Kilátás van rá. hogy a dohánytermés egy része tönkremegy, meit reggelenként dér lesz. Ez a Lajos;napi vigadalom vége.j.
