Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-09-12 / 60. szám

onnúsHG

1953. szeptember 12;

Egy könyvtáros munkamódszeréről

LEV TOLSZTOJ

Szeptember 9-én volt 125 éve annak, hogi/ napvilágot látott a väágirodalom egyik legnagyobb mestere, az orosz irodalom klasszikusa, Lev Nyiko- lajevics Tolsztoj.

Tolsztoj nevével egyetemben állandóan fe'meriil Lenin neve is, mert .senki sem értette meg Tolsztojt jobban, mint éppen Lenin. Azok a tanulmányok, amelyeket 190S—1910 között Lenin irt Tolsztojról nem csupán kulcsként szolgálnak T olsztoj művének megértéséhez. de alapkövei a modern irodalomtudománynak is.

A burzsoá kritika Tolsztojban egyre , rejtélyt" látott és keresett. Müveiben visszatük- r'~ödő világnézete ra'óban mély ellentmondásokról tesz tanúbizonyságot, amelyek az első pillantásra szinte megma- gyarázhatotlanoknak tűnnek. Az életnek szenvedélyes, elemi szeretete állandó összeütközésben áll aszkétikus keresztény erkölcseivel, az életöröm ábrázolása egyre kere.sztezi egymást a halált tárgya'ó témákkal. Ez a nagy író irgalmatlanul leplezte te a társadalom álszent erkö’rseit is, miközben azonban jómagát csalfa illúzióknak adta át. Szenvedélyes gyűlölettel támadta a szociális nyomor okozóit, de ez nem' akadályozta meg abban, hogy egyre erősödő le'kesedéssel ne hirde.s.se mint az emberi megváltás egyetlen hatásos módszerét, a „ne ellenkezz a rossz erőszaknak" kétesértékű jelszavát.

Az orosz társadalmi állapotokat ez időben az egyre élesedő szociális ellentétek jellemzik, az apró fö'dművesek igyekeznek lerázni nyakukról a hűbéri igát, az orosz munkáso.sztály körében is kezdetet veszi a hősi harc a kizsákmányolókkal szemben. Ezek az események nem maradnak természetszerűleg hatás náikiil az omsz klasszikusok alkotásaira — hisz éppen azért váltak klasszikusokká. mert származásukra való tekintet -nélkül képeseknek mutatkoztak ábrázolni a való életet, a szociális állapotok és problémák alapvető vonásait Így van ez Tolsztojjal is és ezért nevezte öt Lenin, az „oro.sz forradalom tükrének". Tolsztoj műveiben valóban i’isszavetítette az orosz forradalmat hűségesen hibáival együtt.

Lenin azonban rámutatott Tolsztoj és művének hibáira is. Élesen bírálta a „tolsztojiz- mus”-t és maró gúnnyal leplezte le Tolsztoj vallásfilozófiai elveinek híveit, ennek a tanításnak az élettől elvont tételeit.

A szovjet nép és vele együtt az egész vüág haladó emberisége mély tisztelettel hajol meg e nevezetes emléknapon Lev Nuikolajevics Tolsztoj emléke előtt. SAS PEFtENC

Kultúrforradalmunk terén nélkülözhetetlen munkát végeznek könyvtáraink. A könyvtár az a vaskapocs, amely elválaszthatatlanul összekapcsolja az irodalommal a tömeget. Ez az összekapcsolás nem egyszerű, nem könnyű. Hiszen sok olyan emberről is szó van, akik eddig téves, szennyes pocsolyáktól szegélyezett utakon lépkedtek. E- zeket az embereket rá kell vezetnünk a valóság irodalmának útjára. Vannak, akik már évek előtt megcsömörlöttek a burzsoá irodalom szennyétől de még máig sem találtak otthonra nálunk, ma már semmit sem olvasnak. Nem egyszerű dolog újra felébreszteni ezekben az emberekben az irodalom, a szép iránti vágyat. No és nem is beszélünk azokról, akik lassan már megeszik kenyerük felét, de még alig olvastak életükben valamit.

Tehát nagy mulasztások után vagyunk. Sok a munka ezen a téren. Nem kis rész ebből a

n. nkából könyvtárosainkra vár.

Ahogy tudjuk, emberekkel dolgozni, embereket nevelni, komoly tudással és némi pszichológiai tapasztalatokkal bíró embert igényel. Az utóbbi időben több könyvtárat meglátogattunk és azzal az általános hibával találkoztunk. hogy könyvtárosaink még mindig nem találták meg munkájuknak jó módszerét. Sóik könyvtárosunk még a mai napig sem találta meg az emberek leikéhez vezető utat. »

Igazán örültünk, amikor egy pár nappal ezelőtt részletesen megismerkedhettünk Lacek Sarolta, a rozsnyói városi könyvtár vezetőjének eredményes munkamódszereivel.

Lacek elvtársnő Ilyen munka- módszerekkel dolgozik.

Mindenekelőtt mondjuk el azt, hogy hogyan néz ki a könyvtár. Két helyiségből áll. Az egyik helyiség az olvasóterem, a másik helyiség maga a könyvtár. Kevés helyen találunk az olvasóteremhez hasonló ízlésesen feldíszített helyiséget. Középnagyságú. szembetűnő betűkkel olvashatjuk a falon Gorkij mondását: „Ami jó van bennem, azt a könyvnek köszönhetem." A faliújságon Petőfiről egy festmény, mellette felhívás: Olvassátok a nagy forradalmár költeményeit! A közepes nagyságú

terem világos. A szép, fehér ü- veglappal borított asztalokon asztali lámpák sorakoznak. Színes szőnyeg a parketten. Az asztalok körül kényelmes fotelek. Újságok és képes folyóiratok vannak az egyik sarokban lévő asztalon. A teremben rádió, gramofon is van.

Tehát nagyon otthonos, tiszta, ízléses, szép ez a terem. Aki ide beteszi a lábát, jól érzi magát.

A másik helyiség csupa könyv. Az ajtónál lévő asztalnál lehet kikölcsönözni. Középen egy kerek asztal található, körülötte három fotel. A helyiség két oldalról nagy, mennyezetig érő könyvesszekrény, mintha csak könyvekből lenne a terem két fala. Szlovák, magyar, orosz és németnyelvű könyveket találhatunk itt. A választék nagy. A fontosabb könyvekből 8—10 példány is van.

Lacek elvtársnő jó munkája talán itt kezdődik, a helyiség berendezésénél. De most már mégis talán magáról a terjesztésről:

— A terjesztés sokféleképpen történik. Hogy csak egy néhány példát említsek: pénteken a városi hangszórón keresztül könyvtárnegyedórát adunk. Ilyenkor valamelyik könyvből felöl- vas.suik a legérdekesebb részletet és éppen, amikor a legidegfeszí- több, amikor már az utcákon vagy a házak udvarán szinte szájukat tátva várják az emberek, hogy mi következik tovább, akkor félbe' szakítjuk és bemondjuk, hogy ez a könyv megtalálható a városi könyvtárban, amely ebben és ebben az utcában van.

Munka közben jöttem rá arra is, hogy mennyire fontos a terjesztésnél az egyéni bánásmód. Megtörtént például, hogy egy negyven év körüli munkás jött a könyvtárba. Tudtam róla, hogy kissé maradi gondolkodású ember. Ügy is kezdte, hogy ajánljak valami olvasnivalót, de hogy neki semilyen politizáló könyv nem kell, mert különben először és utoljára van itt. — Ah, nem is. Persze, hogy nem olyat adok, — kapcsoltam rögtön, aztán kezébe nyomtam Polevoj Egy igaz emberét. Először kételkedve méregetett szemével, hogy nem csapom-e be, de azért mégis elvitte. Négy nap múlva már hozta is vissza, hogy elvtársnö, még ilyet adjon nekem. És fejlődik.

Észrevehetően fejlődik ez az ember. Azóta már elolvasott egy jó pár „nem politizáló” könyvet.

A legjobb módszerek közé tartozik a közvetett hatás módszere. Hatni a gyerekeken keresztül a szülőkre. Nem is tudom elképzelni, milyen lenne a munkám a gyereksereg nélkül, hiszen először is ők a legjobb olvasóim másodsorban pedig ők hordják egymásután a könyvtár új olvasóit, A tanulóifjúság között a legjobbak Bodrogi Tibor és Ke- lecsényi Kálmán. Segítségükkel szervezem az olvasóköröket a városban. Természetesen nagy segítséget nyújtanak a tömegszervezetek is.

Szükséges ismerni az ember érdeklődési kö-ét, vagyis azt, hogy hol dolgozik, milyen problémák foglalkoztatják. Ezeket figyelembe véve ilyen tárgyú könyvek felé irányítjuk a figyelmét. De csak ajánlani kell, rá kényszeríteni nem! Ezt is tapasztalatból mondom.

Jó ismerni az olvasó családi problémáit is. Megtörtént egy idősebb olvasómmal. Azelőtt nem olvasott. Tudtam, hogy kis°bb botrányai vannak a feleségével. Az utcán találkoztam vele. Köszöntünk, beszélgettünk . .. Már nem is tudom mivel kezdtük, a sáf-garépa árával-e vagy mivel, tény az, hogy egy mesénél kötöttem ki. Én meséltem, mégpedig Tolsztoj Karenin .Annájából, ö halgatott, láttam jól esik neki. Utána árultam el, hogy van egy ilyen tárgyú könyvem. Oda adtam neki. Azóta rendszeres olvasója a könyvtárnak és az otthoni problémái is már rég megoldódtak.

Még utoljára azt akarom megemlíteni, hogy nagyon lényeges az emhéit beszédmodora. Hiszen az olvasás a munkás számára, pihenés. .A pihenésnek jónak, kellemesnek kell lennie. Tehát ezt a pár órát kellemessé kell tenni, kedve.sen, udvariasan, nagy tapintattal kell bánnunk az emberekkel. Beszélgetni velük, szívesen meghallgatni őket. És ha látja, hogy minket is érdekel az ö munkája, élete története, minket is megszeret. És természetesen megszereti a könyvet, — fejezi be mosolyogva Lacek elvtársnő.

Bizonyára Lacek elytársnő tapasztalatait más könyvtárasaink is eredményesen felhasználják.

Kardos István.

Petőfi-est Rozsnyón

(A Pedagógiai Iskola CsISz-szervezete felvette a kapcsolatot a rozsnyói Csemadokkal.)

A rozsnyói helyi Csemadok a Pedagógiai Iskola CslSz-szerve- zetének segítségével szombaton este Petőfi-estet rendezett.

Az estet a Csemadok helyi szervezetének nevében Marcsek elvtárs nyitotta meg. Utána a Pedagógiai iskola ifjúsága és a Csemadok közti összmunka megkezdése alkalmából Révész elvtárs, az iskolai CsISz-szervezet elnöke beszédet mondott.

Utána a Pedagógiai Iskola hallgatói kultúrszámokkal léptek tel.

Balog Margit elvtársnö a „Kis furulyám” és „Szomorú fűzfa” című dalokat énekelte. Agócs Klára szólótáncot táncolt. Párkányi József I. osztályos tanuló nagy átérzéssei szavalta Petőfi „Nemzethez” című versét. Gál Irén magyar népi táncot táncolt harmonlka-kisérettel.

A Csemadok részéről Novajkai Magda Petőfi „Fa leszek, ha fának vagy virága” kezdetű versét énekelte.

A kultúrszámok után Ozsvald Árpád, a Csemadok Központi Bizottságának munkása mondott ünnepi beszédet Petőfi Sándorról, nemzetünk nagy forradalmi költőjéről.

Az est vitával végződött. Sajnos, a vita, az egész irodalmi est alapos előkészítése híjján a Csemadok részéről, nem volt kielégítő.

A kónismozoralotn feílődésécrt

Énekkarvezctoi tanfolyam Bratislaváhan

A napokban fejeződött be a Csemadok 4 hetes énekkarvezetői tanfolyama Bratislavában.

A Csemadok kultúrmunkájaban a kórusmozgalomnak mindig elsőrendű fontosságot tulajdonítottak. A dal, a muzsika .na a szocialista építés elengedhetetlen kelléke Mindazáltal az ének- együttesek száma és művészi színvonala nem érte el azt a fokot, amely csak részben is kielégíthette yolna igényeiket. .A fejlődést nagyban akadályozta a szakképzett karvezetök hiánya.

A tanfolyamok tantervének összeállításában az a szempont érvényesült, hogy a hallgatók a szükséges ideológiai és szakmabeli ismereteket gyakorlaU tudással párosulva minél tökéletesebben sajátítsák el. A politikai tárgyú témákat a hallgatóság élénk figyelemmel követte, s az előadásokat élénk vita zárta le.

Nagy érdeklődéssel s fokozott ambícióval feküdt neki a hallgatóság a szakirányú ismeretek elsajátításához. A zene ce a népdal fejlődését, a zeneelméletet, a vezénylést, hangképzést, stb. az előadók gondos felkészült.séngel, nagy körültekintéssel, tudásuk legjavát adva igyekeztek átadni a tanfolyam résztvevőinek. Az előadások után a délutáni és esti foglalkozások keretében a hallott tananyag gyakorlati elmélyítése volt soron.

Mindjárt az első napokban a hallgatóság énekkart szervezett, amely kedvvel, szívesen gyakorolt az esti órákban, közvetlenül átélve az énekkari tevékenység minden fázisát.

A tanfolyamnak gazdag szak- irodalom állt rendelkezésére, a- mely hatékonyan járult hozzá a stúdium emelkedett színvonalához. Azonkívül zenés filmek, gramafon- és rádiókoncertek egészítették ki a munkaprogram- mot.

Látogatást tett a tanfolyam a Magyar Népművészeti Egvüttes- nél a Galánta melletti Hody-n, ahol alkalma volt megismerkedni azokkal a r^feszerekkel, melyek a karvezeBiművészi színvonalának elérési célozzák.

A tanfolyam hmlgatói azzal az elhatározással tértek vissza munkahelyeikre, hogy az a szoros munkaközösség, mely együttlét- tük ideje alatt megszületett, a jövőben még szilárdabban munkálkodik majd a kórusmozgalom fejlődése érdekében.

A most befejezett énekkarvezetői tanfolyam első komoly lépés volt kultúrforradalmunknak ezen a szakaszán.

Mészáros Gyula

Az alább közölt írás a cári Oroszország urainak korlátlan hatalmát és a nép gyermekeinek mérhetetlen szenvedéseit mutatja be.

Eteggel öt órakor távoztam a bálról; mialatt hazaértem és otthon elüldögéltem, újra elmúlt két óra, úgyhogy amikor az utcára kerültem, már világos volt. Igaz böjti idő volt; ködös, a V zzel telített hó olvadt az utcákon és az ösz- szes ereszről csöpögött a víz. B. ezredesék akkor a város végén, egy nagyobb mezőség mellett laktak, amelynek egyik oldalán .sétatér, a másikon leányiskola volt. Végigmentem a mi puszta közünkön és kiértem a nagyutcára, ahol ekkor már találkozást tartottak a gyalogszerrel és teherlovakkal vontatott szánok, amiken hasábfákat szállítottak s amelyek mind a kikövezett út felé igyekeztek. Én mindent kedvesnek és jelentőségteljesnek találtam: a fénylő szerszámok alatt egykedvűen lépkedő lovakat. az apró gyékényekkel takaródzó kocsisokat, akik hata'mas csizmákban lépkedtek a kocsik mellett, az utca házait, amelyek a ködben igen magasaknak mutatkoztak.

Amikor kiértem a mezőre, ahol az ö házuk állt, a mező túlsó végében, a sétatér irányában. valami nagyobb, .sötét tömeget Ivettem é.tZre és hallottam az onnan felém szá ló hangokat.- trombitáknak és doboknak lármáját. Az én le’kemben az egész idő alatt ének hangzott és néha. a mazurkának egy-egy motívuma is hele.szőlt. Ez azonban valami egészen más, kegyetlen. idegenszerű muzsika volt.

„Mi lehet ez?" — gondoltam magamban és a réten á' ezető síkos útra térve, a hangok irányába vettem utamat. Száz lépés után kezdtem a ködön keresztül megkülönböztetni sok sötét embert. Szemlátomást katonák'. ValóLev Tolsztoj;

(Részlet)

színüleg gyakorlat, gondoltam magamban és az e.őttem lépkedő, tépett suhás, kötényes, terhet cipelő kovács kíséretében közelebb mentem. Katonák álltak ott fekete mundérban, kettős sorokban, szemtől-szembe. puskájukat lábhoz téve, mozdulatlanul. Mögöttük a dobosok álltak és a trombitások, akik .szünet né’kül ismételgették ugyanazt az ellenszenvesen sivi- tó melódiát.

— Mit csinálnak ezek? — fordultam a kovácshoz, aki velem együtt megállt.

— Szökött katonát hajszolnak — szólt hara- go.san a kovács, a katonák sorának túlsó vége felé tekintve.

Magam is arrafelé néztem és a sorok között láttam t'a'ami irtózatosat, ami mindegyre felém közeledett. Övig lemeztelenített ember volt ez, két katonának a fegyveréhez kötözve, akik kísérték. 'Velük egy .sorban ment egy magas tiszt, köpenyben és sapkában s ez a figura nekem igen ismerősnek látszott. Egész testében rángatózva, lábával az olvadó hóban vonszolódva, mindkét oldalról ütésektől találva közeledett felém a fenyítés alatt álló em.her s hol hátratántorodott — amikor is az altisztek, akik vezették, a fegyvereik révén előretaszitották, majd előrebukva — ,s ekkor az altisztek, hogy el ne essék, újra hátrafelé húzták...

A vesszözött ember minden ütés után, mintha csodálkoznék, ide-oda fordítgatta fájdalomtól eltorzított arcát, mindig abba az irányba, ahonnan rázuhant az ütés. Fehér fogsorát ösz- szeszorítva, folyton ugyanazokat a szavakat ismételgette. Csak amikor egész köze’embe jött, akkor értettem meg szavait. Nem is beszélt, c.sak kínosan nyögdécselt: „Testvérek, irgahnazzatok! Testvérek, irgalmazzatok!" A testvérek azonban nem irgalmaztak és amikor a menet teljesen mellém érkezett, láttam, amint a velem .szemközt álló katona határozott lépést tett előre és megsuhogtatva pálcáját, éröv I rávágott a hátára. A tatár teste előre vonaglott, az altisztek azonban vis.szarántották és ugyanilyen ütés zuhant rá a másik oldalról, ma jd ismét innen és ismét onnan... Az ezred mellettük ment és hol a lába elé tekintett. hol a tatárra, erőteljesen szívta magába a levegőt, majd kifújta a szájún. Amikor a mene, oda ért. ahol én álltam, megláttam a megfenyített ember hátát. Ez valami olyan tarkán színezett, nedves, piros, bizonytalan volt, hogy kételkedtem abban, miszerint ez egy embernek a teste volna.

— Ó, istenem — szólalt meg mellettem a kovács.

A csoport távolodott tőlem, de két oldalról mindegyre hullottak a botorkáló, rángatózó emberre az ütések és a dobok, valamint a trombiták szüntelenül harsogtak s a meoter- mett ezredes is mindegyre ugyanazzal a kemény lépéssel lépkedett a megfenyített ember mellett. Az ezredes hirtelen megállt és gyorsan oda ment az egyik katonához,

— Majd én megkenlek téged — hallottam haragos hangját. - - Fogsz kenni? Fogsz?

És láttam, amint a maga erős kezével, amely kesztyűbe volt bujtatva, megverte a kistermetű, gyönge, megrettent katonát azért, amiért nem teljes erővel sújtott rá botjával a tatár piros hátára.

— Ide az új pálcákkal! — kiáltott az ezredes körültekintve, amikor is meglátott engem. Úgy tett, mintha nem ismerne, kegyetlenül és gonoszul összehúzta a szemét és sietve eltor- dult. Én magam annyira szégyeHem a dolgot, hogy azt sem tudtam, hová nézzek, s mintha magam is részvevője volnék ennek a széqyen- teljes eljárásnak, lesütöttem a szememet és hazgsiettem. Haza felé az egész úton a fülembe búgott a dob és belefütyüH a trombita, majd hallottam a szavakat: „Te.stvérek, irgal- mazzatok" — majd meg az ezredes kemény, haragos kiáltását: „Fogsz kenni, fogsz?" Közben a szivemet fizikai, majdnem az önkívületbe kergető k<n szorongatta, olyan, hogy néhányszor meg kellett állnom, mert úgy éreztem. hogy Íme, magamat is megsemmisít az a rettegés, amelyet belőlem ez a látvány kiváltott. Már nem emlékszem, hogyan értem haza és hogy kerültem ágyba. Ám, alighogy s^en- deregni kezdtem újra hallottam és láttam mindent és talpra ugrottam.