Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-09-09 / 59. szám

ÚJ IFJÚSÁG Í953. szeptpmber 5. szólta Fucsik. S az egyik asztaltól a másikhoz ment s a söröspoharak fö­lé hajohm beszélgetett a munkások­kal. ^ Ügy három-négy óra múlva a rendőrbizíüs újra hozzálépett: — Mire várakozik még? Tudja, hogy a gyűlés nincs engedélyezve’. — Köszönjük, biztos úr, a gyűlés már végétért! És Fucsik a munkásokkal együtt felemelt fejjel távozott a teremből. Tíz évvel ezelőtt végezték ki Ber­linben a fasiszták Július Fucsikot. 1943 szeptember első napjaiban bnmbatalálat érte a Berlintől é.-izak- nyugatra lévő Plötzensee fogház egyik részét. Itt élte utolsó napjait Fucsik. A fasiszták megzavarodtak. A frontokon siettették halálukat, ver­ték őket. s ők meg érezve a bukást mén embertelenebb gyilkosságokra vetemedtek. Ebben a fogházban is tömegesen végezték ki a foglyokat. Szeptember 7-én este Nőbei, a kö-- vérkés, buldogképü ügyész benyitott Fucsik cellájába és kijelentette, hogy másnap ha inaiban sor kerül az ö ki­végzésére is. — önök birodalmi irodája siet — vála.szolta Nobelnek nyugodt, határo­zott hangon Fucsik, — félnek attól, hogy .száz nap alatt bekövetkezik végzetük. Nyugtalanok maguk: ' az orosenie előbb jöhetnek ide Berlinbe, míg önöknek idejük lenne kivégezni a foglyokat. Fucsik nyugodt volt utolsó órái­ban is. Énekeit és egész éjtszaka be­szélgetett fogolytársávul. — Azzal vigasztald magad, ' — mondotta fogolytársának, — hogy tudjuk miért halunk meg. A mi há­lálunk nem hiábavaló. Jót hoz. Miért volt ilyen erős, kitartó és utolsó perceiben is harcias Július Fucsik? Mert a holnapnak, a szocia­lista jövőnek élt! Állandóan maga előtt látta a Szovjetuniót, határta'an szeretetet érzett iránta és ezt olto- gatta is minden emberbe. Abban bí­zott, hogy egyszer mi is a szovjet emberek módjára fogunk élni és ezért volt állendóan oly derűs, i'idám hangulatú, erőslelkű kommunista, pártunk becsületes harcosa. Gottwald elvtárs megbízásából a Bú­dé Právo szerkesztője lett. Ez új sza­kaszt jelentett életében. Hűségesen teljesítette feladatát, mellyel a párt bízta meg őt. Harcolt a párt bol.sevi- zálásáért, a munkanélküliség ellen, a sztrájkok győzelméért. Mindig arról írt, ami a legfonto.sabb volt. 1929- ben, amikor az északcsehországi szén­bányászok hatalmas sztrájkba kezd­tek, Fucsik ott volt a sztrájkoló bá­nyászok első soraiban. „Ez nem SZÍ7V. k, — ez háború!’’ — hirdette akkor, A bányákban, a bányászok szegényes laká.saíban írta riportjait. Illegális sztrájkújságot is szerkesz­tett, melyben ezt irta: „A munkások nagy egységes frontjának meg kell érteni, hogy a harc, egyedül a harc, egyedül az éles és általános sztrájk vezetheti a munkásságot győzelemre, a bányászok követeléseinek kiharco­lására". Abban az időben Fucsik még nem 'vlt a .Szovjetunióban s akkor is oly sokat beszélt a bányászoknak erről az igazán szabad országról. No- I vák Anna. a sztrájkbizottság egyik tagja megkérdezte tőle: — Jobban fogunk élni? — Mondom nektek. — válaszolta Fucsik, —.úgy fogunk élni. mint a i Szovjetunióban. Mazánek Antal bányász Fucstkra emlékezve elmondja, hogy Fucsik a sztrájk ideje alatt tárnáról-tárnára járt s úgy élt, mint egy bányász és harcos lelkesedést öntött minden em­berbe: „Mi milliók vagyunk s egyszer ; mi leszünk az urak!” — mondotta ; igen gyakran. 193S-han Fucsik így emlékezett vissza gyermekéveire: ..Háborús időben nettem fel. En­nek a fiataloknál különös jelentősége van. A háború kezdetén tizenkét éves voltam, annak végén a történéseket még gyermekszemmel, de a huszon- ötévesek tapasztalataival láttam. Lát­tam. hogy a világ — melyben az em­bereket. akik életvággyal voltak tele. akaratuk ellenőre ö’dösték. — nincs rendben. És ekkor elkezdtem, — ahogy mondják, — kritizálni. A könyvek és a színház életem nagy részét töltötték be. Kerestem bennük és meg is találtam, hogy vannak könyvek, melyek beszélnek, mások, me'i/ek hazudnak és vannak, melyek tel lesen némák. És elgondoltam, ki kell azt mondani, hogy ne legyenek hazug és néma könyvek. A szebb világért folyó harcban ezt tartottam az én szakaszomnak. Ezért kezdtem írni a könyvekről, a színházról”. így kezdte élete harcát Július Fu­csik a huszasévek elején, amikor Pil- zenböl Prágába került. Főiskolás volt s a haladó kommunista diákok él n haladt Leninista kört is vezetett. Már ebben az időben kikristályoso­dott az a vonása, a kommunista em­ber jelleme, mely azután végigkísér­te egész életén. Kímoi.dhafatlan nagy büszkeséget érzett, amikor 1928-ban Klement j Fucsik kétszer járt a Szovjetunió- ! ban 1930-ban és 1934—36-ban. Ami­kor a második útja alkalmából visz- szatért, ezt írta: ,.A Szovjetunióban I csaknem két évet éltem és megszok- j tam azt az életet. Ügy ahogy az em­j bér, csak azt szakja meg. ami örven- j dezteti és amivel nőhet. ,. Hogy ki­nőtt itt az ember boldogsága ezalatt I az idő alatt! Ssmem előtt változtak az utcák, új városok nőttek, a koiho- I zok ^jóléttel telítődtek és az emberek- I bői eltűnt a régi, új emberek jöt- l tek ... Ezalatt a két év alatt *örté- : nelmi évtizedek múltak el. melyek- j ben az álmom valósággá változott. A I s^ mem előtt nőtt ki az, amiért mi még harcolunk és amit csak elkép­zelünk. A szemem előtt fejlődött ki az osztálynélküli szocialista társaaa- lom. a vérből és húsból való szocia­lizmus ...” Fucsik látta a szovjet emberek, a szocializmus erejét, az emberiség el­következő új életét. Lángoló hittel, tllzes lelkesedé.s.sel harcolt ezért tel­jes erejével, hogy ez nálunk is mie­lőbb megvaló.suiha.s.son. Csak egy év alatt 370 előadást tartott a Szovjet­unióról. Sokszor egész reggelig húzód­tak el a gyűlések. Sokszor nem is engedélyezték. Egy ilyen alkalommal a munkásokkal a korcsmában jött össze. Sört ittak. A rendőrbiztos ott állt mögötte és szüntelenül figyel­meztette Fu"sikot: — Értse meg. a gyűlést nem enge­délyezik! — Nincs is erre szükség, — vála­Július Fucsik az élet szerelmese volt. Szerette az embereket, a népet, a hazát, a boldogabb életet építő em­beriséget, a békét. Hogy tudott örül­ni^ az éi'tnek. a napfénynek, az er­dőnek! Sokat kirándult, járta a haza tájait és sokat énekelt. A népmjilat- ságokra is gyakran eljárt és órák hosszat el tudta szórakoztatni társa­ságát. Élvezetesen beszélt, sokszor tréfásan. Szerette a könyveket, az antikváriumokát... Szerette az éle­tet és kívánta a szabadságot. 1938-ban, amikor a faMszták már nyíltan fenyegették a haza épségét, a mozgósításkor, Fucsik is ezer és ezer polgárral együtt katonaruhát öltött magára, hogy ő is fegyverrel védje a hazát. De erre nem került ■sor. A urak az ellenség e ött nug- nyították az utat a haza belsejébe, .szívébe, Prágába. Fucsik ekkor száz és .száz kommunista társáiml együtt a földalatti mozgalomban szerj'ezke- dett; szervezték a nemzeti fe’szaba- ditó harcot, harcot a szabad élet el­len törő fasiszták megsemmisítésére. Ebben az időben is irt és irá.saíban fe'hozza a huszita időket, megmu­tatja azt. hogy a múltban is hiába törtek a cseh nép ellen, az ellenség .sohasem érte meg a cseh nép halá­lát. A népben mindig meg volt az az erő. hogy le tudja magáról rázni a betolakodott ellenséget. És ez az erő meg volt most is. A kommunisták mutatták meg az utat, hogyan har­coljanak az ellenség ellen. Fucsik a kommunista párt illegális központi bizottságának is tagja nolí. 1941 má­jus elseje előtt illegális röpvatot adott ki. Ezt írta benne: „Igen, a föld alatt vagyunk. Nem mint elte­metett halottak, de mint a szocm'ista termés csírázó magjai, melyek kihaj­tanak az egész világon a tavaszi napra. Május elseje e tavasz hirde­tője. A szabad ember tavasza, a né­pek és kölcsönös barátságiik tavasza, az egész emberiség taj'asza. E lén?/ felé megyünk, ma még a sötét íö'd a'att: a szabadság győzelméért, az élet győzelméért, az emberi lélek legvakmerőbb álmainak győzelméért. A .szocializmus győzelméért!” Fucsik megalkuj'ás nélkü buzdított és harcolt. S amikor 1942 tavaszának elején elfogta öt a Gestapo, kiállta a nagy kínzásokat, nem tudták meg­törni benne a kommunista embert, — mert hitt a .szocializmus győzel­mes jövőjében. És a börtönben, a Pankrácon is újra irt. Papírt, ceru­zát csempésztek be hozzá. Nem az élet szenvedéséről, hanem a szenve­désben szü etö boldogabb élet remé­nyeiről írt. „Az örömért éltünk, azért indul­tunk csatába, érte halunk meg”. Így írt, így érzett és így élt Július Fucsik. Kivégzése előtti napokban ezt irta a szüleinek: „Az ember nem lesz kisebb, ha meg is rövidítik a fejével. És forrón kívánom, ha majd minden befejeződik, hogy ne emlé­kezzetek szomorúsággal, hanem olyan örömmel, mint ahogy mindig éltem” Fucsik az élet szévségéért harcolt és azért esett el. Hűségesen élt a jövőnek, hirdette a Szovjetunió ere­jét, a kommunizmus erejét és győ­zelmét ... És győztünk. És Fucsik továbbra is köziünk él és vele együtt mondjuk: „Emberek szerettelek benneteket. Legyetek éberek!” Petrőci Bálint J. FUCSIK; Későre járt az idő. Az Óváros szürke zugaira ráhullt az alkonyat, s a templom sötét árny­képén kis embercsoport rajzolódott ki. A titokzatos csendbe és mozdu­latlanságba meredt kis gyü'ekezet közepéből különös látvány villant felém: Lángot szóró emberi arc. Egy artyóka a’->' előttem tipegett a templom felé. megtorpant, ma,id riad­tan keresztet vetett: „Isten legyen nekünk irgalmas!” Hirtelen éles füttyszó szelte át a levegőt. A. látvány nyomban eltűnt. Csak az alkonyat, az Óváros szür­ke zugai és a templom sötét árnyké­pe maradt meg ... Egy hét múlva újra hasonló em­bercsoportra bukkantam. Délután volt. fényesen sütött a nap, és suga­raiban minden titokzatosság szerte- fo.szlott. S most nem is az Óváros homályba burkolt zegzugai között jártam, hanem a modern Prága bér­házai között, egy olyan mélysége,sen mozdulatlan oázis közepén, amelyet épp a város legforga'masabb részein szokott az ut 1 hömpölygő árja egé­szen váratlanul kiformálni. A villa­mosok tompán zúgtak, az autók búg­va suhantak tovább az úttesten, az emberek szótlanul siettek a járdán és a kis csoportból fiatal, kis.sé aka­dozó hang vegyült bele az utca i o- rajába: ..Ami csalás, azt nyiltan bevallom De ez nem csalás. Ez nehéz munka. Akinek kedve tartja, próbálja meg. Amíg volt szerződésem, ördögvacso­rának hívtam ezt a számot. Persze zárt helyiségben könnyebben megy az egész. Idekinn szél van, a tűz könnyen kiégetheti a szememet. De a nyelvem t nem féltem. Tessék na- rancsolni,. No, hát senkinek se jött meg az ét'„gya? Hát akkor csak ma­gamban fogok uzsonnázni...” S. az égő kenyérkék eg>’más után tűntek el a fiatal szónok szájában, ajkai közül ugyanazok a lángnyelvek csaptak ki. amelyek egy héttel ezelőtt olyan ti- tokzato.san lobbantak bele a sötétbe. De most va'óban csak munka, nehéz munka folyt itt, az erőfeszítés leritt a fhtal férfi kivörösödő arcáról, a halántékán kidagadtak az erek, szeme könnybelábbadt. „Nem, nem ;ó étel ez. De ha nem ennék tüzet, akkor semmit sem en­nék. Szerződés nélküli artista va­gyok ... ha lehet, segítsenek meg valamivel .., Tudom, nehéz időket élünk, de valami talán mégis akad...” Kis fémtányérral a kezében körül­járta a csopoitot, néhány húszfillé­res. s úgylátszik egy korona is meg­csendült a- tányér alján. Aztán a má.sodik mutatvány követ­kezett. „Tessék csak kipróbálni ezeket a szögeket... Tessék .., Erősek, ügye? Nem lehet összetolni őket. Közönsé­ges tizenötcentiméteres szögek .. És már be is dugta a szögeket orr­lyukaiba, aztán kalapáccsal ütötte, mintha gerendába verné. „Most nevetek, de amikor ezt a mesterséget tanultam, sokat sírtam. Apám azt mondta, hogy ezt meg kell tanulni, ha az ember élni akár. Hát igen. Élek. Apám szaitózo.tt, Klud- skynál dolgozott, de egyszer a ló ki­futott alóla és a szaúó nem siket ült. Meghalt, még mielőtt a kórházba ér­tek vele. Egyedül maiadtam. T:zen- hatéves voltam. Azt csináltam, amit tudtam. M ndjárt bemutatom ... mű­sorunk következő számát...” A napfényben kard penge csillant meg. „Tessék megfogni, tessék meggyő­ződni róla, hogy valódi. Ezt a hat- vancentiméteres kardot beledugom a torkomba” ..Meg is tette ... „... ha az én helyemben lenné­nek. megérezték volna a kard hegyét a gyomrukban. Persze ez is furcsa e'edel ... és nem valami tápláló... Hogy legalább valamennyire jóllak­jam, bemutatom műsorom következő számát. . .” A lába előtt fekvő villanykörte- ha'mazból kiválasztotta a legnagyob­bat. „Csehszlovákiában én vagyok az egyetlen, aki üveget nyel. Ketten voltunk. De a másik nemrégen meg­halt, nem tudott szerződést kapni, nem használt parafint, ami nélkül ezt nem lehet csinálni, és az üveg átfúrta a beleit. Mo,st tehát én va­gyok az egyetlen, aki...” És beleharapott a villanykörtébe, Jó'zűen rágta és úgy nyelte az üveg­törmeléket, mint valami kitűnő cse­megét. Mikor az egyik körtét meg­ette, a másikba kezdett bele. ,,Ez nemcsak az uzsonnám, hanem az ebédem is. Ez előtt a mutatvány előtt ugyanis nem szabad enni. a gyomornak teljesen tisztának kell lennie, mielőtt az üveg belekerül ... Hát ezt a feltételt most nem nehéz betartani ... a gyomrom üres szi'kott lenni mutailvány előtt, meg mutat­vány után is. Naponta megeszek hat­nyolc villanykörtét; és ez elég. Ha talán valaki a jelenlevők közül volna olyan kedves és hozzásegítene vala­mi táplálóbb ebédhez .. . Ezzel a számmal külföldön jártam, mindig nagy sikerem volt... És most... Égő nyelvvel, karddal a gyomromban, villanykörtével a fo­gaim között még figyelnem is kell, nem jön-e rendőr. Az Óvárosban egyszer majdnem ráment a szemem- világa. Itt jobb a helyzet. Három rendőri körzet határán vagyunk — így hát ide nem jön senki. Az egyik jóindulatúan ■ a másikra bízza a dol­got. Igen, hiszen ők is emberek, és talán egyszer ők is megelégelik ,.. Ha valaki talán meg akarna segí­teni, kérem... láthatják, mindent becsületesen csinálok, semmi trükk, semmi svindli... de tudom, nehéz időket élünk .., És talán önök között olyanok is vannak, akik irigyelnek azért, hogy legalább villanykörtét ebédelhetek...” (1936) (Fordította; Zódor Margit) A Július Fucsikról elnevezett kultúr- és pihenőpark ünnepélyes megnyitása Prágában Július Fucsik neve örökre összekap- csolóde)tt új szocialista korunk legne­mesebb érzelmeivel. Ezzel a névvel szenteli fel népünk azokat a helyeket, ahol pihenésének örömteli és boldog pillanatait akarja eltölteni, ahol kultú­ráját és művészetét Fucsik halhatat­lan műve értelmében akarja fejlesz­teni és ápolni. A Fucsik jubileumi é\ központi ünnepségeinek keretében szombaton, szeptember 5-én a régi ki- állitási csarnok kultúr- és pihenököz- pontját Július Fucsik kultúr- és pi­henő parkjává nevezték el. Az ünne­pélyen résztvett köztársasági elnökünk .Antonín Zápotocký Mária Zápotocká asszonnyal, Viliam Široký kormányel­nök, a kormány alelnökei, Dr. Alexej Čepička hadseregtábornok, nemzetvé­delmi miniszter, Václav Kopecký és Oldrich Beran, továbbá prof. Dr. Ing. Emanuel Šleclita, Dr. Jaroslav Havelka, Karel Poláček és Antonin Pospíšil mi­; niszterek, a CsKP KB titkára Jozef Tes- I la, Dr. Václav Vacek, Prága város fő- I polgármestere, a Nemzeti Arcvonal Központi Akdióbizottságának képvise­lői, a CsKP kerületi és városi bizott­ságának képviselői, az országos tömeg­szervezetek képviselői, tudományos és művészeti dolgozók, nemzeti művészek, ; államdijasok, az üzemek kitüntetett : dolgozói és a prágai dolgozók nagy tö- I mege. Az ünnepi est részvevői Anto- I nín Zápotocký elnököt megérkezése- I kor hosszantartó lelkes üdvözléssel fo­gadták. A megnyitás után Prága város pol­gármestere, Dr. Vátlav Vacek, aki az átnevezés ünnepélyes aktusát végezte, beszelt. Az újra megnyílt Július Fucsikról elnevezett kultúr- és pihenöpark jelen­tőségéről dolgozóink és ifjú.ságunk szá­mára az iskola- és közoktatásügyi mi­niszter helyettese Zdislav Búéival be­szélt. Ifjúságunk nevében a park megnyi­tását a CslSz KB titkára, Ladislav Lis üdvözölte. Az ünnepély befejező részében Prá­ga főváros Központi Nemzeti Bizottsá­ga közművelődési és művészeti előadó­ja, Miroslav Maháček beszélt. A beszédek után az ünnepély népi táncmulat.sággal folytatódott. A kul- túrprogramm keretében a Klement Cottwald automobilüzem Július Fucsik együttese, a gottwaldovi vidék „Sóhaj” nevű strázsnicei cimbalomegyüttese, a gottwaldovi „Hradišťan”, az államdíj nyertese, és a Hrubá Vrbka-i cimbalom­zenekar lépett fel. Antonní Zápotocký köztársasági el­nököt, aki az ünnepi programmot ér­deklődéssel követte, a Július Fucsík- ról elnevezett kultúr- és pihenőparkból való eltávozásakor dolgozóink örömte­li szeretetUk és tiszteletük megnyilvá- nításával kísérték. " li ‘tini

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom