Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-01-27 / 4. szám

úiipiosiie

1953 janár 27.

NAGY SÁNDOR;

A Lenui’-mauisóleumban

H a néha sírkertekbe tévedek, gyakran elfog az a szomorú éraés, amelyet az elmúlás, pusztulás képe kelt. Az embert ug^yanis hosszú történelme foiiyamán sokszor verte, kínozta a korlátlan természet vasökle, saját féláilati indulata, később társadalmának vak erői: az a törvényszerű, de pokoli út, amit osztályharcok szorító szükségében a mai napig megtett. S emiatt nem csoda, ha néha összeroppan- totta tudatlansága, tehetetlensége, és ha elkövetkezett a halál, kétségbeesett, babonák, vallások bilincseibe kapaszkodott, amik csak még jobban rémitették, megkötötték. így \«oIt ez régen, de sokszor ez kísért ma is.

De egyszer jártam a sírnál, a moszkvai Kreml köcsip- kés falának tövében, mely az élet emlékműve, ahol a fájdalom nem válik terméketilcn szomorúsággá, hanem lebir- hatatlan harcos erővé alakul, ahol az élet legfontosabb kérdései egyszeriben fáklyaként világítanak elöttünli. A nagy Lenin nyugszik ott, az elsők közt is a le|elso: bebalzsamozott testéből az ember győzelmének bizonyossága sugárzik.

IIj z a mauzóleum, melyet a szovjet népek szeretete, gyásza emelt piros és fekete mái-ványkövekből, messzire ellátszik a világban. Mert Leninig nincs a földön még egy ember, aki olyan egyetemesen hatott volna, akinek keze- nyomát úgy ott találnánk a korszak minden alkotásában. A munkás, ha könnyű autón üdülni robog, ha fáradtságos napjai jogos gyümölcsét élvezi, abban benne van Lenm munkája; a paraszt ha négyszeres termést arat, azt ö készítette elő; 'a tudóst, ha gondtalan becsülettel dolgozhat, ha el akar igazodni tudományában, azt Lenin segítette; a művészt, ha magvánál akarja megragadni témáját, azt ö tanította meg helyesen nézni, harcolni.

E sírhoz szeretne eljutu' minden szovjet ember, a földkerekség minden forradalmára, a világ összes dolgozójának kegyelettel! csodálata odaszáil. Mi is meglátc-gat- tuk, magyarok, beálltunk a végtelen embersorba, mely nap, mint nap özönlik, türelemmel várakozik, hogy a mauzóleum ajtait megnyissák. És egyszeriben ott áUtunk az üvegkopor- só lakója, Lenin elvtárs olótt. Vörös zászlók selyme, friss virágok koszorúi övezték fehér-fekete ravatalát és pihenő testét beragyogta az általa annyira kedvelt elektromosság fénye. S2w;mei azonban már nem láthatták, hunyva voltak, kék árnyék húzódott a lezárt pillák körül. Bizony, Lenin elvtárs már örökre alszik ...

Oe vájjon alszák-e?,.. Hiszan éppen azt akarom elmondani, hogy mint ejtett meg élő varázsával ez a halotti test, hogy mint vonta gondolataimat lényének, eszméinek csillagkörébe. Szinte mozdulni látszott a nemes íö, az arcnak kemény vonásai, mintha rebbentek volna az enyhe gúnyrajzolta ajkak és hallatszott volna a szó, mely mint a kés, úgy metsz olíosságánajj élével, mozdultak a íéradhatatlan kezek, melyek sikerrel döngették a népek börtönének falát, melyek Szibériától nem gémberedve ontották a haragos betűket, a munkásság igazának mü hőnyi apró katonáját és ránk tűzött az a szép értelem, az emberiség iránti gyengéd szeretet hordozója. Előttem feküdt az a hős, aki sikerrel küzdött meg az embert el- nyomitó hatalmakkal.

A döbbent, halk sóhajaival néztem ezt, aki még így, halva is csak alkotott bennem, fülemben Sztálin figyelmeztető szava dobogott: ..Szeressétek és tanuimányezzá- tok Iljicset!"

S akkor hirtelen úgy éreztem, hogy az ö szellemével be.szélek. Érzelmeinr homályos zűrzavarából fényes rakétaként röppentek a vála.szok a bennem ágaskodó kérdésekre — a halott Lenin az élet értelmére, a gryözelem tudományára tanított!

Mert az a drága halott, akivel beszéllem, úg;y élt, ahogy az embernek élnie kell: az emberekért, a dolgozókért. Láttam a szívós, zömök ifjút, aki vasszorgalom- mal tanul és alti nem elégszik meg a hőit betűvel, hanem 3 valóságban kísérletezik, aki milliók nyomoráért, testvérei haláláért bosszúra készül a zsarnokság ellen, aki türelmesen kutatja a nyomor, az emberi szenvedés okát, s amikor a marxizmusban megtalálja a megoldás nyitját, makacs gyönyörrel gyúrja népe fegyverévé. És azután kutat, tanul fáradthatatlanul. Megtanulja, kiismeri a fórra- dalmak tévedéseit, a vezetés módját, hibáit és erényeit.

Egyetlen percet sem veszít, minden ideje be van osztva, hónapok alatt olyan könyveket ír, melyek millióknak mutatjálc az utat. Türelmesen hallgatja a szenvedő nép szíve verését és amikor feltámad abban a felséges harag, merészen élére áll, s éppen a legalkalmasabb pillanatban csap le a szörnyeteg burzsoáziára. De aztán se pihen, a győzelem sosem lohasztja kedvét. Rögtön épít, gondja van a füstös gyárakra, a kenyérre, a terméketlen földre, munkásra. parasztra, tudósra, kézzelfogható terveket alkot lankadatlan képzelete.

o riási ennek az embernek műve. Amint néztem, újra öregapám egykori magakitalálta meséje ötlött eszembe, melyben Lenint a szegénység királyának nevezte. — Lenin az igen, az volt csak az ember. Az tudta csak, hogy mi kell a szegény embernek! — S ott, Lenin koporsójánál különös erővel ragadott meg e szavak jelentősége. Igen, Lenin tudta, hogy mi kell a népnek. Őbenne egyformán bízott az orosz, ukrán, grúz, kínai, német, magyar, stb. nép. Az ö nevét ezerfajta nyelven muzsikáUa a munkás, irta porba a paraszt és Lenintől várta a grófok hatalmának letörését. Nem hiába várta. Lenin megadta a népnek, amit kívánt, de nem udvarolt nekik, azemébe mondta hibáit, önismeretre, s a renyheség leküzdésére tanította. Leninhez mindenki hozzáfordulhatott bajával, mert biztos orvoslóra talált: Lenin maga volt a nép esze, szíve, idege, az eleven egyszerűség.

És ez a drága férfi ott feküdt előttem a koporsóban. Egy kitüntetéséről nézve kolhozparaszt-férfi _ aki mögöttem lépdelt s el-elmaradt, mintha ólomcsizmában járna — most hirtelen elörenyüjtotta kérgektől páncélozott hatalmas tenyerét s megsimogatta az üvegfalat: egy hal- ványszöke komszomoHsta lány rózsának nyílt előttem, amikor a neki különösen kedves, piros papírszegfüjét kebléről levette, majd lopva a koporsó virágai közé csente. Szememet könny fátyo’ozta be. ugyanígy a többi magyarét is. De ezek a könnyek nem martak, nem a vígasztalhatatlan bánat csorgatta azokat, szivárványos örömköny- nyek se voltak, melyek oly buzgó özönnel lepnek el arcokat — a nü könnyünk több volt ennél. Máglyatüz hajt ilyen könnyeket tölg^áből.

S irtunk, mert megértettük a nagy halottat, még mélyebben az élet értelmének titkát, parancsát. Győzelemre kell vinnünk a kommunizmus zászlaját, embert szolgáló rendet kell építeni a termelésben, társadalomban, az alkotómunka hai-móniáját.

És ezért fáradhatatlanul küzdenünk kell, mert aki alkot. az legyőzi a halált, éppen úgy mint Lenin.

Amikor elhagytuk a mauzóleumot, mindnyájunk szívében benne volt ez a fogadalom és aki egyszer ott járt, az sohasem szabadulhat Lenin lényének varázsa alóO.

A Nemzefleözi Diákszövetség ez évi programmja

és o reakciós diákszervezetek egységboiifó kísérletei

Beszélgetés Bemard Bereanuvai, az NDSz elnökével

A Nemzetközi Diákszövetség 1952 szeptemberében Bukarestben tartott tanácsülése — a re- akciós nyugati diákvezetők minden mesterkedése ellenére — a békeszerető diákok hatalmas sikere volt. A tanácsülés után az NDSz új tagokkal növekedve még erősebb lett- A tanácsülés áltat kidolgozott irányelvek gazdag Programm megvalósítását teszik lehetővé. Először az NDSz 1953-as terveiről érdeklődünk Bemard Bereanuiól, az NDSz elnökétől.

— A Nemzetközi Diákszövetség idei programmja nagyon mozgalmas és felöleli a dilákok tevékenységének jó- formány minden területét — hangzik a válasz. A tanáas- ülés által megadott irányelvek alapján a Programm célja az, hogy a béke védelmit és a diákok közti barátságot előmozdítsa. Rövidesen ösz- szeül aiz NDSz Végrehajtó Bizottsága. Napirendjén többek között olyan fontos események szerepelnek majd, mint a in. Diák Világkongresszus összehívása, amely az 1953-as év legnagyobb nemzetközi diákeseménye lesz. Meg vagyok róla győződve, hogy a kongresszus leendő jelszava: a béke védelme és a diákság követeléseinek ki- elégité.séért folyó küzdelem minden becsületes diákot magával ragad és a kongreszf

szus további hatalmas sikerek kiindiüópontja lesz.

Bizonyára nem a kongresszus az egyetlen rendezvény 1953-ban — kérdezzük Bemard Bereanu tót.

— Az 1953-as év programmja talán a leggazda- gabb az NDSz történetében. Néhány hét múlva megkezdődnek az ausztriai Semme- ringen a X. Tél; Főiskolai Világbajnokság versenyei, amelyekre már eddig is számos országból érkeztek nevezések. Nagy lelkesedéssel készülnek a világ diákjai a tavasszal Bécsben megtartandó nemzetközi ifjúsági jogrédelmi konferenciára, hogy a munkás- és parasztfiatalok mellett ök is ré:ztvcgyenek az ifjúság jogaiért vívott harebon.

— Az idén nyáron esedékes a következő Nyári Főiskolai Világbajnokság is. A nyár folyamán nemzetközi konferenciát szervezünk a pedagógus hallgatók részére Franciaországban. Beligium fővárosában, Brüsszelben kerül sor tavasszal a nemzetközi főiskolás sakkbajnokságra és ugyancsak az idén akarjuk megrendezni az ázsiai országok főiskolás diákjainak első tornáját.

Ez a gazdag programm bizonyára még komolyabb csapást jeleni a reakciós diákvezetők mesterkedéseivel szemben Tudomásunk szerint Kopenhágában

az idén januárra a reakciós diákvezetők nemzetközi kon- jerenciát" hívtak össze.

— Az egységbontók az „egység helyreállítása“ címén kezdték működésűket — vá- 1 aszol kérdésünkre az NDSz elnöke. — Ezzel a megtévesztő címmel hívták össze például a kudarcba fulladt „edinburghi konferenciát", amelyen egy „titkárságot" hoztak létre. Ez a „titkárság“ hívta össze a mostani Kopenhágában tartandó ,,konferenciát." A ..konferencia" ellen mindenütt tiltakoztak a világon. Az NDSz titkársága naponként kapja a leveleket és táviratokat a különböző országokból, amelyekben egyetemi és nemzeti diákszervezetek biztosítják az NDSz-t támogatásukról és felháborodva tUtakoz- nak a diákság nemzetközi egységének megbontására irányuló manőver ellen.

— A meghívottak közül Panama és Dél-Afrika megtagadta a részvételt, Norvégia úgy megy el, hogy nem támogatja a „titkárságot.“ A Francia Diákszövetség tanácsának 40 százaléka ellenezte a diákszövetség részvételét a „konferencián“ és külön küldöttséget alcamak küldeni Kopenhágába, hogy megmondják: a francia küldöttség nem képviseli az ö véleményüket.

A részvételüket már bejelentett szervezetek között találjuk a titófasiszta diákokat is. Ezek

természetesen mindenütt oiti varinak. ahol a béke és egység ellen csak*valamit is lehet tenni. Válogatott gyülekezet lesz ott együtt. És ki fedezi a ..konferencia" kiadásait? — tesszük fei a kérdést.

— Ez is azokhoz a titokza- tos dolgokhoz tartozik, amelyek a ..konferencia“ körül kialakultak. Amerikai kezdeményezésre még Edingburgh- ban létrehozták az úgyneve- zett „Diákok Kölcsönös Segélynyújtási Programmját", amely ismeretlen forrásból segélyeket adott különböző szervezeteknek. Ez a csodálatos szervezet — amelynek ilyen célokra — hogy, hog;y nem — mindig van pénze — fede. zi a kopenhágai „konferencia“ résztvevői nagyrészének uta- zási költségeit Is.

Nyilván dollárban. A hírhedt trumani százmillió dolláros „segélybe" ez is belefér.

— Tény az, — mondja Bernard Bereanu — hogy a „kölcsönös segél3myujtó szervezet könyvelésének eddig csak a kiadásai oldalát mutatta meg, de bevételét eleven ember még nem látta.

— Meg vagyok győződve róla, hogy az NDSz a vüág békeszerető diákjainak támogatásával sikeresen visszaver minden egységbontó kísérle. tét és még erősebb, még egységesebb lesz.

Lőrincz Tan^is.

A KUlPOLiTIKA TÜKRÉBEN

MOSZKVÁBAN MEGKEZ- DODÜTT

a helyi szovjetek küldöttjelöltjeinek kijelölése a február 22-i választásra. Nagy választási gyűlés volt Moszkva Sztálin választókerületében, Több- ezer munkás, mérnök, és alkalmazott töltötte meg a \di- lamosberendezések gyárának hatalmas szerelőműhelyét. Ennek a vállalatnak a dolgozói már többször jelölték Sztálin elvtársat küldöttjelöltükké.

Most is viharos lelkesedéssel ős tapssal fogadták az egybegyűltek Budarin lakatos javaslatát, hogy jelöljék a moszkvai terület szovjet kül dőltének Joszif Visszarlcno- vics Sztálint, a világ dolgozóinak vezérét és tanítóját. „A nagy Sztálin neve — mondotta Budarin — ott él minden szovjet ember szívében, a világ sokmillió egyszerű emberének szivében. Életünk minden öröme Joszif Visszarionovics Sztálinnak, a drága és szeretett atyának és tanítónak ragyogó nevével áll kapcsolatban.“

A KREML

SZVERDLOV-TER3rÉBEN

január 15-én a szovjet társadalmi élet számos képviselőjének jelenlétében átnyújtották Elisa Branco fiatal brazil békeharcosnak „A népek közötti béke megszilárdításáért“ elnevezésű Nemzetközi Sztálin-díjat. Az ünnepségen megjelent a Népek Békekongpresszusán résztvett, jelenleg a Szovjetunióban tartózkodó brazil küldöttség, élén Jorge Amadoval.

Szkobelcin akadémikus, a Nem.zetközi Sztálm-díj Bizottság elnöke átnyújtotta EMsa Branconak a Nemzetközi Sztálin békedíj ainnyér- mét és oklevelét. Szkobelcin akadémikus hangsúlyozta: a világ demokratikus közvéleménye nagyra értékeli EHsa Branco és a brazil hazafiak bátor harcát, amellyel Brazí liának a komi háborúban való ré.szvétele cúen küzdenek. A szovjet nép képviselőinek

üdvözlő szavai után honfitársa, Edgár Buxmaum tábornok köszöntötte a fiatal bé- keharcosnöt.

E'.isa Bfanco az üdvözletek után meghatottan mondotta el beszédét. Szavait a megjelentéit nagy figyelenamel hallgatták .„Nagy megbecsülés jutott osztályrészemüil — kezdte beszédét. — Nehezemre esnék elfogadni a Nemzetközi Sztálin-békedijat, ha nem tudnám, hogy személyemben a brazil nép kapja a kitüntetést.“ Elmondotta, milyen nagy ösztönző erő a Nemzetközi Sztálin-békcdlj a békéért és nemzeti függet- lenségéért vívott harcban. Beszámolt a brazil nők fáradhatatlan békeharcáról. „Ki akarom fejezni — mondotta végezetül — gyermeki szeretetem Sztálin generalisszimusz, a szovjet népek vezére és tanítója iránt, aki Lenin, ncl együtt építette és most építi a Szovjetuniót.

VMágszorte megemlékeztdk

Lenin eladárs halálának évfordulójáról.

A haladó emberek világszerte megemlékeztek V. I. Lenin halálának 29. évfordulójáról. Január 21-én Moszkvában a baráti országok dip- lomácia= testületéinek vezetői látogatást tettek a Lenin- mauzóleumban és megkoszorúzták a halhatatlan vezér sírját.

Berlinben V. I. Lenin halálának évfordulóján a Német Szocialista Egységpárt Kupont! Bizotsága és nagyber- llni szervezetének vezetősége tartott emlékülést a Fried- richstadt-palotában, amelyen megjelentek Wilhelm Pieck és Walter Ulbricht elvtársak is. Január 21 én este Phenjanban emlékünnpeélyt rendeztek V. I, Lenin halálának évfordulója alkalmából, amelyen Pák Csan Ok a Koreai Munkapárt Központi Bizott-ságának titkára mondott beszédet. A francia főváros dolgozó' január 21-én V. I. Lenin halá- Iának 29. évfordulója alkalmából a Francia Kommunista Párt rendezésében ünnepi emlékülést tartottak a párizsi MutuaJité-teremben. Az emlékülésen a megnyitó beszédet Marcell' Cachin, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja mondta, majd Auguste Lecour a párt titkára tartott beszédet Lenin életéről és munkásságáról.

A hatalnras római tüntetések.

során, a keddi nap folyamán a rendőrség közel kétezer embert tartóztatott le. A letartóztatottakat egy rendörlak- tanya udvarára terelték, s nagyrészüknek ott, a szabadban kellett tölteniök azéjtsza- kát. A letartóztatottak egy részét az éjtszaka során szabadon bocsátották. Kedden este több olasz városban is nagyszabású tüntetések voltak. Temiben a dolgozók általános sztrájkot tartottak. Novarában valamennyi üzemben két órán át sztrájkoltak a dolgozók. Bolognában mintegy nyolcezer ifjúmunkás és diák hatalmas tüntetést rendezett. A rendőrség rátámadt a tüntető fiatalokra. Számos sebesülés történt, az egyik tüntető agyrázkódást szenvedett. Siracvisában a földmunkások és építöinunkások szer dán huszonnégyórás sztrájkot tartottak. A rendőrség letartóztatta a kommunista párt siracusai szervezetének titkárát.

Szerdán reggea a hatvan óra hosszat megszakítás nélkül tartó ülés után — az olasz képviselöház bizalmát szavazott a kormánynak a választójogi törvényjavaslat egészére vonatkozólag. A baloldali ellenzék tagjai — a kommunisták, szocialisták és függetlenek — akik tartózkodtak a szavazástól, Pietro Nenni elnöklésével értekezletet tartottak ..Most az a feladat, — mondotta Nenni hogy minden támogatást megadjunk a szenátusban megkezdődő küzdelemhez, biztosítsuk azt, hogy az ellenzék a s2Mnátusban már felhasználhassa a képviselöház- ban folytatott harc tanulságait.“ Az értekezlet megválasztott egy szerkesztőbizottságot, amelynek az lesz a feladata, hogy megfogalmazza az olasz néphez intézendő kiáltványt, Megalakították azt a bizottságot is, amely kihallgatást kér majd a köztársaság elnökétől s felhívja az elnök figyelmét a kormány alkotmányellenes cselekedeteire. A bizottság tagjai között van Pahniro Tog'iatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Is.

CSAK ÖN UTÁN URAM

Borisz Jechimov karikatúrája