Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-01-27 / 4. szám

Ol IFlOSAC lP5-'i janár 27. Klement Goüwald elvtárs köztársasági elnök beszéde * Kommunista Pártja XIX. kongresszu­sán — minden alapunk megvan arra a föltevéore, hogy egy hannadik világhá­ború a Icapitalista világrendszer össze­omlására vezet. így világítja meg előttünk a leniniz- mus az imperialista háborúk törvényeit, így tanít m^ bennünket a háború elleni harcra és főként így buzdít bennünket arra, hogy állandóan szilárdítsuk gazda­ságiinkat, államhatalmunkat, védelmi erőnket, mint a béke legfőbb biztosíté­kait és mint az imperialisták bármely szándékának meghiúsítására szolgáló fegyvert. 2. Érinteni akarom továbbá az ameri­kai imperializmus jellegének kérdéseit. Nálunk egyesek eddig nem tudják fel­fogni, hogyan van az, hogy az Amerikai Egyesült Államok lettek ma a világie- akció állandó központjává, az új háború fő szítójává és a szabadság és demokrá­cia nemzeteinek legnagyobb ellenségévé. Ezért nem értik meg kellően ezt, mert naív illúziókat táplálnak magukban Amerikának az utolsó világháború előtti szerepéről. Úgy vélik, hogy ez előtt a háború előtt az amerikai imperializmus mégis csak haladóbb, mégis csak demo­kratikusabb, mégis csak békeszeretőbb volt, mint a többi országok kapitalizmu­sa. Ez a nézet alapjában tév^, sőt ma ve­szélyesen téves. Lenin már az első vi­lágháború előtt leleplezte az amerikai kapitalizmusnak különösen ragadozó és rabló jellegét. ,,Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka" című művében mély elemzést adott az ame­rikai imperializmusról is és kimutatta, hogy annak különleges fejlődése követ­keztében „a legiíjabb amerikai kapita­lizmus élősdi vonásai különös élességgel ütköznek ki“. Az amerikai imperializ­musnak háborús alapirányzatát Lenin lángeszű előrelátással világította meg 1918 novemberében. Akkor azt mondot­ta. hogy Amerika és Anglia ugvanúgy megvadultak és elvesztették, fejüket, mint annakidején Németország és hogy ezért ugyanolyan gyorsan, sőt talán még gyorsabban közelednek azon vég felé, amelyet a német imperializmus oly sike­resen elért. Kezdetben hihetetlen módon szétterpeszkedett Európának háromne- gyad részére de azután fölfuvalkodott és helyben szétpukkadt, borzalmas bűzt hagyva maga után. Ilyen vég felé tart most az angol és amerikai imperializ­mus. Ugyanebben az időben egy más alka­lommal Lenin az amerikai burzsoa de­mokráciáról ezt írta: Wilsonnak ideali­zált demokratikus köztái*sasága való­ságban mint a legörültebb imperializ­mus, a gyönge és kis népek leggyaJáza- tosabb elnyomásának és fojtogatásának formája nyilvánult meg. Lenin e szavaiból teljesen megismerjük a mai amerikai kapitalista imperializ­must is. Azok a vonások, amelyekre Le­nin figyelmeztetett, még jobban meg­erősödtek és még fenyegetőbb alakot öl­töttek. A koreai nép gyilkosai, a gyar­mati és európai népek elnyomói a bar­bár fajelmélet hirdetői — ez az a leg- örjöngőbb és leggyalázatosabb amerikai imoprializmus. De ugyanolyan lángeszűén, mint ahogy Lenin az amerikai imperializmus lényegét meghatározta rámutatott an­nak jövendő sorsára is. Fölemlítve, hogy a német imperializmus hogyan ju­tott csődbe, amikor el akarta nyomni az orosz és ukrán nép fölszabadító mozgal­mát, Lenin ezt mondta; Az angol és amerikai imperializmus annál inkább sírb.a kerül, ha olyan kalandba bocsát­kozik, amely politikai bukásba viszi és ha katonaságát arra a feladatra ítéli, hogy egész Európa elnyomója és csend­őre legyen. A hitleri fasizmus gyalázatos vége csak m.é,g jobban aláhúzta l.enin prófé­tai figyelmeztetését. Nem lehet kétség az iránt, hogy ha az amerikai imperia­lizmus továbbra is mostani útján halad, akkor úgy végzi, mint a népek minden elnyomója és a világuralom minden .je­löltje. így mutatja be nekünk a leninizmus az amerikai imperializmus jellegét és így mutatja meg annak fejlődési távlatait. 3. Haimadszor meg akarok emlékezni Lenin tanításának nemzetközi ér\mnyé- röl és a Szovjetunió tapasztalatairól. Lenin állandóan hangsúlyozta a bol- sevizmus nemzetközi jellegét és tapasz- tapatait. „A bolse^izmus alkalmas arra, ho.gy mindenki számára a taktika min­tája legyen.“ Ezt írta a renegát Kaut- skyval folytatott vitájában. Végül tel­jesen bizonyítják ezt kommunista pár­tunknak tapasztalatai. Hogy ha pártunk képes volt valamire, hogy ha vezetni tudta népünket a darab kenyérért való harcban és a fasizmus elleni harcban, végül hogy ha le tudott számolni a ka­pitalistákkal és az árulókkal, ezt csak azért tudta, mert Moszkvába jártunk, hogy megtanuljuk a bolsevikoktól, ho­gyan kell a burzsoázia nyakát kitekerni. Lenin azonban ugyanolyan helyesen előre látta, hogy a Szovjetunió gazda­sági kiépítése ,.mintaképül fog szolgál­ni a jövendő szocialista Európa és Ázsia számára“. Leninnek ezek a szavai, ame­lyek természetesen nemcsak a gazda.sá- gi kiépítésre, hanem általában a szocia­lista társadalom kiépítésére vonatkoz­nak — különösen ma nyernek különös fonto-sságot, amikor valóra válnak mind az európai népi demokratikus országok­ban, mind a népi Kínában. Természetes, hogy a szocializmus fe­lé vezető útunkon ugyanúgy, mint a né­pi demokrácia többi országaiban, nem kevés eltérés van a Szovjetunió útjától. Különbözik már ma.ga az 1945-ös év az 1917-estől. Ezek az eltérések azonban csak á formát érintették, de nem az új rendszernek lényegét, amit a dolgozó nép kormánya jelent a munkásosztály vezetése alatt, amit a proletariátus dik­tatúrája képez. Ezt a kérdést is megvi­lágította Lenin, amikor ezt írta. A kapi­talizmusból a kommunizmusba való át­menet kétségkívül a politikai formák nagy gazdagságát és változatosságát hozza magával, azonban lényege elke­rülhetetlenül csak egy lesz; a proleta­riátus diktatúrája. Ezért butaság és veszélyes dogmatiz- mus volna, hogy ha nem vettük volna észre ezt az eltérést 1945 óta megtett úttmkon. Ellenkezőleg. Az, hogy figye­lembe vettük és helyesen fel tudtuk használni, megsegített bennünket ab­ban, ^yebeken kívül, hogy 1948 feb­ruárjában le tudtunk számolni a belső burzsoa reakcióval. Másrészt azonban bűnös butaság vol­na, hogy ha ezen „eltérések“ némelyi­két, amelyek csak átmeneti iellegűek voltak és fokozatosan elhalnak, konzer­válni akarnánk, A szovjet tapasztalatok folyton bővebb és mélyebb kihasználá­sa és így az egyre fokozódó közeledés a szovjet mintához, ez a népi demokra­tikus országok fejlődésének egvik leg­főbb törvénye. Tehát minden szorosabb közeledés a szovjet mintához, ahhoz a társadalomhoz, amelv már kiépítette a szocialÍ23uust és amely helyettünk is számos fájdalmat, megpróbáltatást szenvedett el, amikor kereste és meg­találta az új életformát — ez a mi si­kerünk, ez jelentős haladás a szocializ­mus felé vezető úton. Ilyen siker pél­dául pártunk új alapszabálvzatának el­fogadása, amely legfontosabb pontjai­ban teljesen egyezik a Szovjetunió Kom­munista Pártjának alapszabályzatával. Viszont az alacsonyabb átmeneti for­mák kiemelése és konzen'álása és ezek­nek megváltoztathatatlan ..specifikum“ gyanánt való feltüntetése ugyanúgy, mint ahogy a szoviet példa és tapaszta­latok elhanyagolása vagy visszautasítá­sa, végül is a népi demokrácia lényegé­nek tagadásához, annak megdönté­séhez és a kapitalizmus visszaállításá­hoz vezet. Ekként a leninizmus megtanít ben­nünket, hogy minden tekintetben fel­használjuk a szocializmus első országá­nak nagyszerű tapasztalatait és hogy a szocialista társadalom építésének alsóbb formáiról magasabb formák felé halad­junk. 4. Végül engedjétek meg. hogy meg­említsem azt a kitűnő írást, amelyet Le­nin éppen 30 évvel ezelőtt, január elején írt a „Szövetkezeti mozgalomról“ és amely Sztálin elvtárs szavai szerint Le­nin politikai végrendeletéhez tartozik. Ebben az írásban Lenin a marxizmus történetében először adta meg az irány­elveket ahhoz, hogy hogyan kell elin­tézni a szocializmus építésének egyik legbonyolultabb feladatát, azt a felada­tot, hogy a kisföldműveseket megnyer­jük a szocialista építés számára, azt a feladatot, hogy a kis mezőgazdasági tér- melést átalakítsuk 'szocialista nagyter­meléssé. Rámutatott, hogy ezt a szö­vetkezeti mozgalom segítségével kell megtenni a kollektív elvek fokozatos be­vitelével a mezőgazdaságim, először a mezőgazdasági termények fogyasztásá­nak, azután azok termelésének terén is. Lenin a szövetkezeti mozgalomban az új rendszerre való átmenet „legegyszerűbb, legkönnyebb és a földművesek előtt leg- megérthetöbb“ útját látja. Lenin lángeszű ösztönzése alapján Sztálin kidolgozta és életbe léptette a mezőgazdaság kollektivizálását, azt a kollektivizálást, amely a Szovjetunió mezőgazdaságát szocialistává tette és a szovjet földműveseket a szovjet rend­szer hű támaszaivá, azt a kollektivizá­lást, amely véglegesen és örökre elintéz­te a „gabonakérdést“ és amely a szov­jet mezőgazdaságot a világon első hely­re emelte. Sztálin, amikor a „Szocializmus köz- gazdasági problémái a Szovjetunióban“ című művében a szovjet mezőgazdaság fejlődési útjáról beszél, ezt mondja; „Nem kétséges, hogy minden olyan ka­pitalista ország számára, amelyben töb- bé-kevésbbé számottevő kis- és közép­termelő osztály van, a fejlődésnek ez az útja az egyetlen lehetséges és célszerű út a' szocializmus győzelme szempontjá­ból“. így Lenin 30 évvel ezelőtt nekünk is megmutatta a falu szocialista átalakítá­sának egyetlen útját. És ahogy akkor azt mondta, hogy ,,s mégis nem minden elvtárs ad magának számot arról, mi­lyen gigászi, mérhetetlen jelentőségre tesz szert most a mi szempontunkból Oroszországnak szövetkezetekbe tömö­rítése“. ez a megfelelő változtatással a mi viszonyainkra is érvényes. Nálunk is vannak egyes elvtársak, akik előtt mé.g nem világos, mily óriási, mérhetetlen jelentőséggel bír számunkra is a föld­műves szövetkezeti mozgalom kiépítése és megszilárdítása. Csakis egész^ges és viruló egységes földműves szövetkeze­tek kiépítésével nyerjük meg a kis- és középföldműveseket véglegesen a szo­cialista életformának. Csak így fokoz­hatjuk mezőgazdaságunk hozamát és oldhatjuk meg égető gabona és általá­ban közellátási kérdéseinket is. És csak így jutunk tényleg előre a szocializmus győzelméhez. Erre tanítanak bennünket Lenin és Sztálin. Elvtársak, ez néhány időszerű kérdés, ahogyan azokat Lenin és Sztálin taní­tása előttünk megvilágítja. 5. Ahhoz azonban, hogy az ő tanítá­saikat életbe is tudjuk léptetni, egyre van szükség; a lenini-sztálini munkastí­lusnak, a szocializmusért v'aló lenini­sztálini harci tulajdonságoknak elsajá­títására. Szeretni kell a népet és bízni kell al­kotó erejében — úgy, mint Lenin és Sztálin. A dolgozó tömegek iránt érzett ezen szeretet nélkül és fölmérhetetlen erejükbe és képességükbe vetett bizalom nélkül nem lehet a szocializmust fölépí­teni. Kérlelhetetlennek kell lenni a külső és belső ellenségekkel szemben — úgy, mint Lenin és Sztálin. Legj^öztük a feb­ruári reakciósokat, szétzúztuk az ösz- szeesküvö bandát. Az osztályharc tör­vénye azonban arra tanít, hogy minél na.gyobb a sikerünk, annál aljasabb és kíméletlenebb az ellenség cselszövése. Ha nem volnánk kérlelhetetlenek ellen­ségeinkkel szemben, nem tudnánk eüe- nük meg\’’édeni hazánkat és szocialista építésünket. Tárgyilagosan, szívósan és következe­tesen kell dolgozni — úgy, mint Lenin és Sztálin. Lenin mondása ,,kevesebb fellengző frázist, több egyszerű minden­napi munkát“ legyen mindnyájunk jel­szava. Nem szabad — ahogy liCnin és Sztá­lin tanítják — sikerek után kikapcso­lódni, vagy pedig nehézségek esetén nyafogni. Hogyha sikerek esetén kikáp- csolódunk, ez azt jelenti, hogy lebecsül­jük a munka további nehézségeit és így leghamarabb arra az útra jutunk, ame­lyen az elért vívmányokat is elveszít­jük. Nehézségek miatt való nyafogás pedig azt jelenti, hogy még ezzel is ne­hezebbé tesszük az azok leküzdéséhez vezető utat. Sem így, sem úgy nem jut­nánk messzire. Ez néhány lenini-sztálini tulajdonság, amelyek különösen ma fontosak, nem­csak kommunistáink számára, hanem országunk valamennyi becsületes építője és fia számára is.-k Elvtársnők, elvtársak, befejezem sza­vaimat. Engedjétek meg, hogy befejezésül fel­említsek egy tényt: ez alatt a fedél alatt a Lenin vezetése alatt álló prágai kon­ferencián, 1912. januárjában választot­ták be a bolsevik párt újjáalakított Köz­ponti Bizottságába Sztálin elvtársat, Sztálint. Lenin legnagyobb tanítvánvát és leghívebb bajtársát, aki azután Le­nin művének dicső folvtatója lett, Sztá­lint. aki napjaink Leninje. Ezért Lenin útját követni azt jelenti, hogy Sztálint követjük. Mi pedie ezen az úton haladunk, mert csak ez vezet a békéhez és népünk nagy és boldog jövő- jéhez. Ezért éljen és emelkedjék mind maga­sabbra a világ fölött a halhatatlan Le­nin zászlaja! Sokáig éljen és vezessen bennünket új győzelmekre a nagy Sztá­lin!

Next

/
Oldalképek
Tartalom