Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-30 / 30. szám

öl iFiűsAe 1953 máius 30 Nyikolaj Tyihonov: ‘ A 250 ÉVES LENINGRAD' Pétervár, 1919 és 1941 Gály Olga: Hajnali őrségen című verseskötete Emlékszem az őszre, a fagyra, Barikádra omolt a sötét, Tűz fényei hulltak a habba, £j lepte a város egét. „Előre!” — Parancs szava kondult, S elnyelte a hőst a sötét. Se nóta, se bánat, — elindult A nagyszerű pityer-i nép. S az asszonyok ástak a réten. Készült a komor fedezék. Rozsdás kapa asszony! kézben Döngette a róna rögét. Vér-hólyagok ültek a markon, Feketéllett bőrön a seb. De sírni a pityer-i asszony Nem sírt, — sose sírnak ezek! És szóltak tétova nélkül: — Meghalni! — De Vissza — soha! Pétervár drága minekünk. Most drágább, mint valaha! Minden köve ázzon a vérben. De nincs megadás, soha nincs! — És büszke e nők örökére. Aki él. Ez a tett: csoda, kincs! S már leskel az ellen a tájon. Már dörren a puska megint. Augusztusi éji homályon A fegyverek új csöve int. És indul a harcba l.eningrád, Huszonkét éve is így ... — Minden fia elbukik inkább. De a város — áll örökig. S az asszonyok ásnak a réten. Éj s nap kopog a fedezék, ÄSÓ, kapa villan a kézben. És dönti a róna rögét. Ö földijeim, ti barátok! Ez igaz harc drága hírét Meg az ellen-ölő, komor árkot nem feledi már ez a nép. S a forrástól a torkolatáig Hadd zúgja a néva-i ár. Hogy senki se kapitulál itt, — Inkább a — halál! 1941. (Kardos László forditá.sa) ’ A csehszlovákiai magyar költészet kialakulásának jelentős állomására ér­keztünk, amUtor Gály Olga „Hajnali őr­ségen” című verskötete dolgozóink és ifjúságunk kezébe került. A költőnő eddig Írott legjobb művei közül válo­gatva olyan írói müvekkel ismerteti meg dolgozó népünket, amelyek a szo­cialista munka, az áldozatos hazaszere­tet és a béke megvédésére ösztönzi, neveli az olvasót. Éppen ezért Gály Ol­ga verskötete jelentős eszköz hazánk dolgozóinak és ifjúságának nevelésében. Gály Olga bátran üti meg az emberi szív legbensöbb érzéseinek hangját s éppen ezért versei nagy hatást gyako­rolnak az olva.sóra. Gály Olga szenvedélyesen keresi éle­tünkben az útat, az élet új jelenségeit és ezeket pártosan igyekszik ábrázolni. Repül a körhinta, szabadon repül a lélek, gyerekek — hajrá — ma titeket semmi se fékez. Ma sorsotok így szárnyal egyre ma­gasba. lendíti párturík és népünk szerető gondja. — írja az „Egyre feljebb” című versé­ben. Habár a költőnek nem sikerült át­fogó képet adni épülő új hazánkról, dolgozóink életéről, küzdelméről, mun­kájáról, felszínesen ábrázcája a falu, a munkások életét, mégis új hang az, amelyet megüt kibontakozó líöltészeté­ber. Gyerünk, pezsdülv« hajt a vér, testünkben lüktet minden ér, izom feszül. Ujjongva száll a nwnkadal, tavasz varázsa árad s ilyenkor minden sikerül. Gyönyörű ez a vers. Minden sorában az új élet lüktetését érezzük és mind­ezt művészien varázsolja elénk a költő. Gazdag ez a mi életünk, de csak az érezheti teljesen boldognak magát, aki­nek sikerült lerázni a múlt minden kor­látját és szívével, képességeivel telje­sen oda állnia az űj világ építőinek tá­borába. Tanulni, állandóan tanulni kell az építő embernek, hogy egyre szebbet és nagyobbat alkothasson és hogy al­kotását megvédje a» külső és belső el­lenséggel szemben. Csakis az eszme fegyvere teszi arra képessé az alkotó «nbert, hogy megállja a helyét az élet küzdelmében. Tavaszi földből ,ha buggyan a vetés, szárat hajt és kalászba szökik, csak addig, mig üres s ntagtalan, fúrja hiún magasba fejét. így az ember, kiben nincs tartalom, fejét fenn hordja, mint üres kalász, hiún csapong, a köznek mit sem ád míg meg nem érti Marx-Lenln tanát. A „Hajnali őrségen" minden versso­ra szenvedélyes hazaszeretetre neveli dolgozóinkat és az ifjúságot. A kötetben megjelennek előttünk a hazai táj szép­ségei, kitárul előttük az új haza gaz­dag gyönyörűsége. Szabad ország hul­lámzó búzatábláiról, ég felé törő bér­ceiről, boldog gyerek kacajról dalol a költő. De nem hiányzik a verskötetből a múlt ábrázolása sem, a lélekölő ro­bot, az észsorvasztó elnyomás. Meg­találjuk a verskötetben a kapitalista országok szenvedő, megalázott dolgo­zóinak, a Koreába kényszerített ame­rikai katonának az ábrázolását is. A kötetben különösen jelentős he­lyet foglalnak el a békeharcra buzdító versek. A költőnő a békebarcot, mint egyéni életének egyik legfontosabb problémáját ábrázolja. Ez az ábrázolási módszer lehetővé teszi, hogy teljesen közelébe férkőzzön az olvasók szívéhez, de ugyai^akkor ae a hátránya is meg­van, hogy verseiben a béke ügye a köl­tő elszigetelt egyéni ügyének tűnik. A kötet nem egy verse nem eléggé csiszol tan fejezi ki a költő mondani­valóját. Néhol eszmei zavarosságokat is találunk a kötetben. így például tel­jesen kilógnak a verskötetben a „Hús­véti harangok” és az „Oj emberek ka­rácsonya” című versek. Teljesen téves a költőnek az a törekvése, hogy a val­lást és a vallási szertartásokat új szín­ben .demokratikus színben igyekszik feltüntetni. A vallás ilyen tolsztojánus ábrázolása ártalmas dolgozóink világ­nézetére és új erkölcsi nézetei kialaku­lására. \z új megtisztított vallás vagy egyház senuni egyéb, mint a dolgozók­nak szánt új megtisztított, raffinált méreg terjesztése. Ez ellen a tendencia ellen igen határozottan lépett fel Le­nin, amikor Tolsztojt bírálta. Máshol viszont Gály Olga elvtársnö helytelen költői képeket alkalmazva úgy tünteti fel a békevágyat, mintha az indította volna el a szocializmust diadalmas út­jára. Mindeme hiányosságok ellenére Gály Olga elvtársnő verskötete jelentős e- redménye új, kibontakozó költészetünk­nek és bittatő jele annak, hogy a nép­pel összeforrott, dolgozó népünk har­cában aktívan részt vevő költő túl ké­pes lépni fogyatékosságait és tiszta, szívhez szóló, érzésekben gazdag köl­tészetével még hathatósabban előre­haladásunkat fogja segíteni a szocia­lizmus útján. NÍnn Mtr Mvn -ko ti o — röm tár p —do A vi^n tzall a fist . l»nn írj o gép ét forrva forr az vst ■ Jómro méhfén izxó fin^ lámpa. Lilái ke-rts új új aknábo. Apró felhők joijianak ai égen 2 Nem volt ilí/en jő kedvünk mór róoet) ' Hájus {ínyben minden újra éled ^ l>j rwnkától szépül meg az elef. iJó^ ündhás jegj^^ete) XVI. folvtatd.^ A földesúr mellett egy aféle szegény ember áll és az ura­ság elé tartja a kisvároska hetilapját, amelynek széle kunkorodott, lapjai pedig piszkosak. Ezért kap egy kis napszámot. A kocsik vígan kattognak, az egyik kúria előtt két ökör a mély kátyúba süllyedt: térdig állnak a sár­ban. a béres veri őket, már vér freccsen orrukból, de moccanni sem bírnak. A kú­riák bent vannak a park kö­zepén, csend van körülöttük, hogy senki és semmi ne há­borgassa őket. ötezer, hatezer holdak tartoznak ezekhez az ódon házakhoz, — Végtelenül örülök, kedves kollégám, hogy eljött — mondta az igazgató. Kérem, nálunk ebédel. Szúrós szeme végigszalad rajtam. Az ápo- rodott szagú irodában egy vénséges és ijesztően csúnya arcú vénasszony ül. — Ez az egyik ismerősünk — mondja az igazgató. Délben az ebédnél az igaz­gató felesége felkapta ura elől a kenyeres kosárkát, majd nem adott neki fekete­kávét. Hiába volt minden: az asszony jéghideg tekintéUd mérte végig urát és kiment. Az igazgató tréfára fogta a dolgot és valahogyan elütötte azt a kínos jelenetet. Láttam, hogy baj van közöttük. Mun­kába álltam és az' irodában valamit le kellett gépelni az öreg, ismeretlen gyártmányú gépen. Alig találtam meg h'.r- telenjében a betűket. — Álljon meg kérem. Ezt o szót, hogy „szóval” hosszú óval kell írni. — Tudom, — Nahát akkor? Oda néz­zen. — Kérem, hirtelenjében nem találtam a különálló hosszú ó-t. — Ne feleseljen. Különben is ezek után nem kell a mun­kája. Jegyzőkönyvet veszünk, fel a dologról. — Kérem ... — Elég. Hagyja abba. Je­lenteni fogom az esetet. így kezdődött a dolog ennél a fenevadnál, akinek Galamb Árpád volt a neve. A testület hallgatott, mukkani .sem mert. Az altiszt legyintett: „bo­lond”, ezt mondta. Az egyik reggel részegen jelent meg a folyosón és ké-'t, hogy két osztályban helyette­sítsek, majd bejött és arra kért, hogy egy harmadik osz­tályban is helyettesítsek. — Egy órán három osztály­ban nehéz tanítani. — Ne feleseljen. Hol van a tanmenete? — Most vagyok e!ő,ször eb­ben az osztályban — mond­tam. — Jelentem fogom az ügyet — mondta hidegen. Mondom feleségemnek, hogy mibe csöppentünk. összetetté kezét, amely hul- lottan esett ölébe. Gyorsan peregünk az események. — Az egyik osztályt megtizedelte ez a Gala; ' Arpád igazgató úr, aki nem is tudta leimi neu annyira alkoholista volt. Az asztalon egy fikarcnyi ceru­zahúzás volt. Ráordított az osztályra, hogy ki volt az, ki tette? Nem állt fel senki, mert a leányok közül senki sem tette. Minden tizedikét megrótta és utána azonnal ha­zaküldte az iskolából. — Ve­gyétek magatokat kicsapottak- nak. A f 'bbit majd je’entem. Kisült, hoay az altiszt a szenes kutáccsal véletlenül az asztal papirosához ért és az húzta a szenes vonalat. No aztál, uj kolléga jött, akit büntetésből helyeztek ide. Együtt részegeskedtek az igaz­gatóval és' az egyik este. mi­kor a sötét utcán az igazgató kollégáji leroskadt így szólt hozzá: — Kolléga úr, ezért felelni fog — és melléje roskadt, mert ő is részeg volt. Reggel ott találták meg őket az árok­ban. Vizsgálat jött: hiába jött. Az igazgató felesége egész esztendőben gyúrta a tarho­nyát, ami az illetékeseknek enyszeres fegyelmije Galamb Arpád ' azgató úrnak ... Mondtam ezt az ismerős és ismeretlen embereknek. Azt mondták: hiszen ez nem is igaz, ilyen rémségeket el sem követhet egy ember, aki az iskola falai között van. Talán csak nagyítás, Talárx csak túl­zó rosszakarat. Mikoi aztán a szülők az egyik hétfő reggel bejöttek és látták, hogy- a folyosón felso­rakoznak a tanuasi gyerekek és jobbrC- balról kapják a po­fonokat, s kettőn'„k elered az orra vére, amiért vasárnap nem voltak templomban, ho­lott Galamb Arpád igazgató úr éppen tejaap részegen.tán­torgott a templom előtt, ép­pen akkor, mikor a miséről jött ki az ifjúság, akkor lát­ták, hogy ez nem túlzás. Az egyik cselédember odaugrott ehhez a bestiához és lefogta kezét. — De aki istene van ma­gának, hozzá ne nyúljon ahhó a gyerekhő, mert maga teg­nap részeg volt, de ez a OVe- rek tanyasi, tudja e? lg, volt ez. Szóról-szóra így volt ez, amint c.ekeí a sorokat írom ebben az í.ásb'm. És úgy volt, hogy a testület három tag­járól feketekönyvet vezetett Galamb Arpád részeges is­kolaigazgató és „kommunista csürhének nevezte őket”. Így volt ez, amint ezt írom. £s megint, megint azt gondol­tam, hogy ennek a világnak el kell mti'nia. Jöjjön egy másik, egy tisztességes, ahol nincsenek Galamb Árpádok és olyan papok, mint amilyen ott maradt abban a faluban, ahonnan jöttem. — Tavasz van — mondom feleségemnek. — Az — Barkafakadás van — mondja. Barkafakadás, Minden megújul és új élet borítódik. a tegnapi téli, őszi időre. Forradalmi meleg, vi­haros ez a megújulás. Jöjjön ez az új élet. Százszor is el­mondtam magamban, f'dhan- gosaii és hangosan az urasági c.se'édek között, akikkel most ismerkedem. — Kazalszóró orkán kell ide — mondta ezen az estén az egyik cseléd, kinek kabátján még rajta volt a szalmaszál, amely az ökrök etetésénél akadt rá. •Bólintottam. Igen, kazalszó­ró orkán kell ide! * * • A faluban gőgösen járkál­nak a németek ellopják a ló­szerszámok f eladják egy má­sik gazdának, de attól is visz- szálopják. Érezni ezt a visz- szataszító ,.német” szagot a faluban. Konzeri'szag. messze frontok véres, tetves szaga ez. Ma valami nyugtalanság van a faluban: készülődnek ezek a bestiák, akik egy egész földrészt kiraboltak, meggyil­koltak és lelégettek. Reggelre eltűntek. Menetel­tek. mert a Szovjet Hadser j ágyúi morogtak keleten. Kor­mos csajkuk, büdös rongy- dar bok maradtok a németek után. Vigye őket a halál. Hajnalban keltem, öt óra van. Látom, hogy az utcán a tavaszi párában egy szovjet katona lépked. Frissen, nagy erővel, bátran, piros és mo­solygó arccal. Hosszú bajonet- jén megcsillan a koratavaszi nap. sapkája piros ötágú csil­laga melegen villan. Utána száz és sz íz szovjet katona, mögöttük ág' ük, kocsik, tan­kok dübörögnek. Porzik az út, csereg az acél. A katonaarcok izzadtak, de nyugodtak és erő van rajtuk. Szétáradnak a faluban, in­tegetnek az embereknek, akik a kapuk mögött állnak, ke­zükben a kis batyu, amelyet hoztak magukkal. Ri dtak. fé­lénkek, mert a németek elöl a kertben ásott fedezékből a föld alá kellett menekülni. Az egyik szovjet katona bal kezébe fogja puskáját, sapká­ját félrecsapja és nevetve mondja: — Pápa, Pápa! Zdrávsztvuj! Szvabóda! Szvabóda! Mondja neveti, hogy jó egészséget és hoay szabadság, szabadság! Széles tenyerét nyújtja BéH Jánosnak és helecsap, megrázza, megvere­geti a szovjet katona karját és hátát. Ür falusiasán, tjy- szerű-v^ esen. , — Gyere komám, gyere, — kanyarttja be Béli a katonát a szobába. — Állítsd ide azt a puskát — m 'ja Béli és nyíl a ka tona puskaj''rt de az nem adja. — Hű társam. Nem szakad­hatunk el. Szovjet fegyver — a szovjet győzelem, mondja a katona. Béli asztalt készít, felesége csattogva ter'*i az ás-ini *eri tőt, ételek sokasodnak, a ka­tonát kínálják, kocintanak, élteti Béli János a Szovjet Hadsereget:

Next

/
Oldalképek
Tartalom