Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-30 / 30. szám

Ol ÍFlDSliG

1953 má^us^O

A moszkvai Pravda május 24-1 száma „A jelenlegi nemzetközi helyzetről” címmel egész oldalas szerkesztőségi cikket közöl. Alábbiakban kivonatosan közöljük a szerkesztőségi cikket:

Az utóbbi hónapokban minden országban nagy érdeklődés nyilvánul meg azok iránt a lépések iránt, amelyeket a vitás nemzetközi kérdések rendezése érdekében foganatosítanak. A jelenlegi körülmények között ez természetes.

Senki sem tagadhatja, hogy széles nemzetközi körökben erősödnek a nemzetközi viszonyokban tapasztalható feszültség megszüntetését célzó törekvé*.

sek. A vitás kérdések megoldása útján tett minden lépés csökkentené a háborús veszélyt, elősegítené a népekre nyomorúságot hozó fegyverkezési hajsza beszüntetését, megkönnyítené sokmillió ember helyzetét. És viszont, a nemzetközi helyzetben mutatkozó feszültség fenntartása a háborús előkészületek további fokozását jelenti, a katonai kiadások további növekedését, amelyek súlya mindenekelőtt a néptömegek vállára nehezedik.

Ilyen körülmények között bármely ország kormányának nemzetközi téren megtett minden újabb lépését figyelmesen tanulmányozzák nemcsak kormánykörökben, hanem a legszélesebb körökben is.

Köztudomású, milyen figyelemmel és rokonszenvvel fogadták a szovjet kormány vezetőinek nemrég tett nyilatkozatait arról, hogy a Szovjetunió kész az érdekelt országok kölcsönös megegye^ zése alapján megoldani a vitás kérdéseket. Ezek 8 nyilatkozatok megszilárdították a népekben azt a hitet, hogy lehetséges a megérlelődött nemzetközi problémák rendezése, a népek ugyanis tudják, hogy a stzövjet kormány nyilatkozatai soha nem térnek el valóságos szándékaitól.

Az is köztudomású, hogy a béke megőrzésében érdekelt emberek békesze- retó megnyilváfiulásként _ fogadták Eisenhower elnöknek április' Í6-i nyilatkozatában elmondott azon szavait, hogy a vitás kérdések, közül „legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlen egy sem megoldhatitían, ha 'meg van az óhaj minden .niás'fezág jogának tiszteletben tartására” és hogy ,'az Egyesült Államok hajlandók igazságos részt vállalni magukra” a vitás nemzetközi kérdések megoldásában, jóllehet Ei- senhowernek ugyanebben a nyilatkozatában voltak más olyan mozzanatok is, amelyek semmissé tették e szavak pozitív jelentőségét. Most meg kell állapítani, hogy Eisenhower májtís 20-1 újabb nyilatkozatában nyoma sem maradt ennek a békeszerető megnyilvánulásnak, nem is szólva a tettekkel való alátámasztásról. Teljesen érthető, hogy Churchlllnek, Nagy-Britannia miniszterelnökének nemrégiben tartott alsóházi beszéde, amelyben a nemzetközi élet számos égető kérdését érintette, valamint a beszéddel kapcsolatos vita nemcsak Angliában vonta magára a figyelmet, hanem messze annak határain tiil is.

A brit miniszterelnök sok tekintetben támogatta az Egyesült Államok kormányának álláspontját. Beszédében azonban az is visszatükröződött, hogy eltérés van néhány elsőrendű fontosságú kérdésben NagyBritannla és az E- gyesült Államok között.

Churchill beszédének Jelentős részében Nagy-Britannia és a Szovjetunió viszonyéval foglalkozott. A Szovjetunió közvéleménye az e tárgyról, mondottakból nem fogadhat el mindent bírálat és komoly ellenvetések nélkül. Most azonban mindenekelőtt nem arra fontos rámutatni, amiben eltérünk Nagy-Britannia miniszterelnökétől. Fontosabb kidomborítani azokat a mozzanatokat, a- melyek előmozdíthatják vitás nemzetközi kérdések rendezését a népek békéje és, biztonsága érdekében.

Churchill beszédében vannak olyan állítások, amelyek az angol nép béketörekvéseit tükrözik és azt bizonyítják, hogy Nagy-Britannia miniszter- elnöke reálisan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány lényeges mozzanatát. Ezeket a megállapításokat helyesléssel fogadták a béke megőrzéséin érdekelt széles társadalmi körök. Ugyanakkor e megállapítások ellen — különösen az Egyesült Államokban — kirohanásokat intéznek azok a körök, amelyeknek különös érdeke fűződik a nemzetközi viszonyok jelenlegi feszültségének fenntartásához.

Figyelmet érdemel Churchill következő kijelentése: „Nem hlízem, hogy megoldhatatlan lenne Oroszország biztonsága és Nyugat-Európa szabadsága és biztcatsága összeegyeztetésének rendkívül komoly problémája.” Ez a kijelentés szükségképpen együttérző visszhangot váltott ki azoknál az embereknél, akik valóban a megérlelődött nemzetközi problémák rendezésére törekszenek, akik gyűlölik a népeknek — különösen a jelenlegi körülmények között — felmérhetetlen nyomorúságot okozó háborút. Churchill említett kijelentése országunkban magára vonta a figyelmet, mint kellő időben tett lépés a jelenlegi nemzetközi helyzetben.

Amikor a miniwterelnök a SzovjetA jelenlegi nemzetközi helyzetről

A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke

unió és a nyugateurőpai országok „biztonsága összeegyeztetésének” lehetőségéről nyilatkozott, természetesen saját országának érdekeit tartotta szem előtt. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az a politika, amely Anglia nemzeti érdekeinek, másfelől a béke fenntartása és a nemzetközi együttműködés megszilárdítása és a többi békeszerető nép megértésével és támogatásával találkozik.

Churchlllnek az a megállapítása, a- melyet a Szovjetunió biztonsága és Nyugat-Eurőpa biztonsága összeegyeztetéséről tett, annál nagyobb jelentőségű. mivel a brit miniszterelnök e kérdés feltevésével nemcsak a Nagy-Britannia és a Szovjetunió közötti viszonyt érinti, hanem a béke fenntartásának és megszilárdításának egész problémáját is.

A jelenlegi nemzetközi helyzetet a rendezendő problémák nagyfokú bonyolultsága jellemzi és ez arra kötelez, hogy kellő megértéssel viseltessünk azok iránt, akik úgy vélik, hogy az összes vitás és megoldatlan problémák egyszerre való megvitatását és megoldását célzó kísérletre kudarc várna. Az előrehaladás olyan égető kérdések rendezése terén, amilyen a koreai háború kérdése, vagy Németország kérdése, előmozdíthatná a jelenlegi nemzetközi helyzet feszültségének meg- szünteté.sét, előkészíthetné a talajt más problémák megoldására is. Nyilván a nemzetközi problémák rendezésének ilyen módjára gondolt Churchill is, amikor kijelentette: „Hiba volna azt gondolni, hogy semmit sem lehet rendezni Szovjetoroszországc[al, ha — vagy amíg — nem kerül rendezésre minden. Két vagy három nehézséget jelentő mozzanat rendezése eredmény volna minden békeszerető ország számára”. Az egyik legfontosabb nemzetközi kérdés, amelynek békés rendezéséhez minden ország népeinek érdeke fűződik, a koreai kérdés.

Köztudomású, hogy a Kínai Népköz- társaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság diplomáciai kezdeményezése, amelyet a Szovjetunió támogatott. reális lehetőségeket nyitott meg a koreai fegyverszünet megkötése és a koreai háború beszüntetése előtt.

A Koreában létrejött megegyezés a- lapján máris megtörtént a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélése. Április 26-án Panmincfzsonban újra megkezdődtek a tárgyalások az összes hadifoglyok hazatelepitéséről. A kínai-koreai fél javaslatai, és különösen május

7-1 legutóbbi javaslata — amint ez minden elfogulatlan ember előtt nyilvánvaló — megadják a kellő alapot a fegyverszünet megkötése útjában álló utolsó kérdés gyakorlati megoldásához, következésképpen a koreai háború megszüntetéséhez.

Churchill a koreai-kínai fél javaslatának türelmes és együttérző megvizsgálása mellett foglalt állást. Kijelentette: „Nem ismerek most olyan okokat, amelyek arra a feltevésre késztetnek. hogy ezek nem szolgálhatnak megegyezés alapjául.” Churchillnek ez a kijelentése, valamint több képviselő alsóházi nyilatkozatai, amelyben élesen bírálták az „ENSz-parancsnokságá- nak” a panmlndzsoni tárgyalásokat fékező képviselőit, azt tükrözték, hogy az angol társadalom minden rétegében fokozódik az elégedetlenség a koreai kérdés rendezésének elhúzódása miatt. Phenjan és más koreai városok és falvak, valamint Antung és néhány más kínai város folytatódó vadállati bombázása éppen úgy, mint Harrison amerikai tábornoknak a panmindzsoni tárgyalások megszakítására irányuló állásfoglalása, jogos felháborodást és tiltakozást vált ki mind Angliában, mind más országokban. Nehru, indiai miniszterelnök az indiai parlamentben nemrég tett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy Harrison álláspontja nyilvánvalóan ellentmond annak a határozatnak is, amelyet a múlt év végén hoztak az ENSz-ben a koreai hadifoglyok kérdésében. Nehru egyenesen kijelentette, hogy a koreai-kínai fél javaslatainak „a tárgyalásoknak” és reméljük a probléma megoldásának — alapjául kel! szolgálniok. „A panmindzsoni tárgyalások ennek ellenére — Harrison álláspontja következtében — újból lefékeződtek.

Ebben a helyzetben teljesen érthető a panmindzsoni tárgyalások menete miatt tapasztalható elégedetlenség, a- melyet Attlee, a labouristák ismert vezére juttatott kifejezésre az alsőház- ban.

Churchill beszédében különleges helyet foglalt el a német probléma, amelyet méltán nevezett „Európa domináló problémájának”. De, ha ez valóban Így van, ebből az következik, hogy Churchillnak a német problémával kapcsolatos és beszédében kifejtett felfogása különös jelentőségre tett szert Churchlllnek e kérdésre vonatkozó felfogása azonban .semmiképpen sem tekinthető 32 említett „domináló" nemzetközi probléma rendezésére irányuló tényleges törekvés kifejezésének.

Mindenekelőtt figyelemre méltó az a tény, hogy Churchill nem is tartotta szükségesnek megemlíteni a jaltai nyilatkozatot és a potsdami határozatokat, amelyek kidolgozásában ő maga is részt vett és amelyek megformulázták a német kérdés tényleges rendezésének legfontosabb elveit az egységes Németország, mint békeszerető, demokratikus áliam megteremtésének alapját.

A fentemlitett nemzetközi okmányok történelmi jelentősége az. hogy bennük kifejezésre jut a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között a német kérdésben a háború idején elért és közvetlenül a háború befejezése után megerősített politikai összharigoltság és konkrét szerződéses megegyezés. Ebben az értelemben az említett megegyezések, amelyek előírják Németország, mint békeszerető és demokratikus állam egyesítésének elősegítését, a legfontosabb eredmények „Oroszország biztonsága és Nyugat-Európa szabadsága és biztonsága összeegyeztetésének” ügyében.

Ezzel kapcsolatban nem lehet elmenni a mellett, hogy Churchill bizonyos okoknál fogva célszerűnek tartott,! megemlíteni a hírhedt 1925. évi locar- noi szerződést, amely — szavai szerint

— azon az „egyszerű tételen” alapult, hogy ha Németorszég megtámadja Franciaországot, akkor Anglia a franciák oldalén lesz, ha pedig Franciaország támadja meg Németországot, akkor Anglia a németek oldalán lesz. Churchill nem tett említést ezzel kapcsolatban arról, hogy annakidején a locamoi rendszer adott szabadkezet a támadó szellemű német imperializmusnak. Nyugaton ugyan korlátozta Németország cselekvési szabadságát. Keleten azonban cselekvési szabadságot adott neki, a Szovjetunió felé irányította a német agressziót. Mint ismeretes, a locarnoi politika volt egyike a- zoknak a nem csekély fontosságú tényezőknek, amelyek előkészítették a második világháborút.

A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy amíg Németországban cselekvési szabadságot adnak a militarista, revansvágyó elemeknek, amíg nem fog^anatosítanak olyan hathatós intézkedéseket, amelyek biztosítják Németország békeszerető alapon való fejlődését, a német militarizmus elég gyorsan feltámad és semmiféle forma szerinti garanciák és kötelezettségek sem nyújthatnak bizonyosságot a német állam szomszédainak biztonságuk felöl, afelől, hogy nem fogja ókét ismét német agresszió fenyegetni. Meg kell jegyezni, hogy a Locarnora utaló terv maga Nagy-Britannia biztonságának érdekei szempontjából is tarthatatlannak látszik, nem Is szólva má.s európai államok és mindenekelőtt Németország szomszédai — Franciaország, Belgium, Hollandia, Lengyelország, Csehszlovákia és mások — biztonsága biztosításának érdekeiről, mivel a Locarno-tervhez való visszatérésre irányuló kísérletek tág teret nyitnának ingadozó és átmeneti nemzetközi kombinációkra és egyes országok csoportosulására, más országok ellen, ami kikerülhetetlenül nem a nemzetközi viszonyok enyhülését, hanem kiéleződését vonná maga után.

Nos, és hogyan lehetne megvalósítani Locarno eszmélt a mai Németországot Illetően? Churchill, felvetve Locarno gondolatát, egyetlen szóval sem tett említést Németország egységének helyreállításáról, ami pedig döntő jelentőségű nemcsak Németországra nézve, hanem Európa és az egész világ biztonságának biztosítására nézve is.

A bonni és a párizsi szerződések megkötésével kapcsolatos, most folyó külön intézkedésekre célozva, Churchill' az angol kormánypolitikát Németország széttagolásának lerögzítésére orientálja. Sőt, mi több, Churchill beszédéből az következik, hogy nemcsak befejezett ténynek tekinti Németország széttagoltságát, hanem olyan jelenségnek is, amelybe bele lehet és bele kell nyugodni.

„őfelsége kormányának politikája az,

— jelentette ki Churchill — hogy a legbecsületesebben ragaszkodjunk Nyugat-Németországgal fennálló egyezményeink szelleméhez és szövegéhez.” „Semmiképpen sem szándékozunk lemondani — hangsúlyozta a miniszter- elnök — azon kötelezettségeink telje- síté.séről, amelyeket Nyugat-Németor- szággal kapcsolatban vállaltunk magunkra.” Nem következik-e ezekből a kijelentésekből, hogy a nagyhatalmak között az egységes, békeszerető, demokratikus Németország megterenvtése érdekében kötött egyezmények szellemét és szövegét áldozatul vetik oda. más olyan egyezmények szellemének és szövegének, amelyeket elkülönülve kötöttek és amelyek szentesítür Németország széttagoltságát, Nv.ugat-NÍ- metország újrafelfegyverzését, Németország e részének átalakítását a militarizmus és a támadó revanš szellem tűzfészkévé ?

Figyelmen kívül hagyjuk Churchillnek azt a teljesen helytelen állítását, hogy a német probléma kiéleződésének oka a szovjet politika. A Németországban előállott helyzet valóságos okát ismételten Is megvilágították a Szovjetunió tekintélyes képviselői, és nincs értelme Itt elismételni őket. Nem foglalkozunk Churchlllnek azokkal az elég erős szavaival, amelyeket a kelet-németországi helyzet negatív jellemzésére válogatott össze. Mi, természetesen, nemcsak hogy nemkevésbbé lecsepüló, hanem még jóval Igazabb szavakat Is találhatnánk a nyugat-németországi helyzet jellemzésére, de most nem az. a dolgos lényege, hogy kölcsönösen szidalmazzuk egymást.

Mindenki előtt világosnak kel! lennie, hogy Németország széttagoltsága a háborús veszély tűzfészkének teltá- ma.sztását jelenti Európa szívében. A német nép nem nyugszik bele, hogy elveszítse egységét, melyet majd egy évszázaddal ezelőtt vívott ki nagy e- rőfeszitések és áldozatok árán. Németországot illetően ezért a legfőbb az, hogy megszüntessük a német állam jelenleg fennálló széttagoltságát, s olyan békeszerződést készítsünk elő, és kössünk meg Németországgal, amely a nagyhatalmak potsdami megegyezése alapelveinek megfelelően biztosítja az egységes, dmokratikus, békeszerető Németország megteremtését. E téren a német agressziótól nem egyszer szenvedett országok fő gondja a német militarizmus feltámadásának megakadályozása kell, hogy legyen. Ezzel együtt minden feltételt biztosítani kell a német népnek Németország békeiparának fejlesztéséhez, ahhoz, hogy termelé.si, technikai színvonalának megfelelően részt vehessen a világ gazdasági életében, hogy tovább fejlődjék' gazdag, nemzeti kultúrája.

Az új békeszerződésnek ebben a vonatkozásban ki kell küszöbölnie a Versailles! rendszer hibáit, amely e nagy nemzet leigázá,sára irányult. Senki előtt sem titok, hogy a Versailles! rendszer kidolgozóit sokkal inkább foglalkoztatta a világpiaci versenytársként szereplő Németország gazdasági újjászületésének megakadályozása, semmint Németország újrafelfegyverzésének tényleges lehetetlenné tétele.

Az alsóházi vita sorén több képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a brit miniszterelnök egész beszámolójában nem tett említést Kínáról. Ezeknek a megjegyzéseknek volt alapja.

Az a tény, hogy a kínai nép a társadalmi fejlődés széles útjára lépett, lényeges változást jelentett az egész nemzetközi helyzetben. Ez magától értődő módón nem kerülhette el a brit miniszterelnök figyelmét. Ha Churchill ezúttal nem érintette Kína kérdését, Attlee, a labouristák alsóházi vezére emlékeztetett arra, hogy nem szabad semmibe venni a nagy Kínai Népköz- társaság törvényes jogait és érdekeit.

„Kínának — mondotta Attlee — el kell foglalnia jogos helyét a Biztonsági Tanácsban. Mjnden arra mutat, hogy Kína számbaréendöen nagyhatalommá válik. Joga van .ahhoz, hogy az öt nagy egyike legyen”. Ez a megállapítás természetesen nem Attleenek a kommunizmus iránt táplált rokonszenvére támaszkodik, amivel talán csak McCarthy gyanúsíthatta meg ót, hanem Anglia reális gazdasági érdekeire, miért érdekelt Anglia a Kínával való viszony rendezésében. Hangsúlyozza, hogy Angliának az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem fokozásához fűzött reményei erősen megcsappantak, az Egyesült A'lamok „segélye" pedig nem képes jóvátenni a kereskedelem ösz- szezsugorodásából szármázó kárt. „Kereskedelmet, nem segélyt" — ezt az álláspontot védelmezi Attlee s ezt az álláspontot ésszerűnek kell elismerni .Anglia és nemcsak Anglia létérdekei szempontjából. Attlee eléggé keserűen így fakadt ki a tengerentúli szövetségesek ellen: „Állandóan unszolnak bennünket, hogy ne kereskedjünk Kínával még olyan cikkekben sem, amelyeknek alig van közük a háborúhoz. Nekünk épp annyira életbevágó érdekünk, hogy rendeződjék a kínai ügy, mint bármely más országnak."

Lehet, hogy Churchill kommunistaellenes érzületében nem marad el nyugat néhány más éllamférfia mögött, akik „Moszkva kezét” látják a gyarmati és félgyarmati népek összes nemzeti-felszabadító mozgalmaiban. Amint azonban beszédéből kitűnik, nem hagyta szabadjára ezt az érzületet. Ezt bizonyltja többek között a következő kijelentése: „Meg kell mondanom, hogy véleményem szerint bátorkodom kimondani véleményemet. A Vietminh csapatainak a sziámi határ felé irányuló váratlan elötörése nem kell, hogy annak a következtetésnek levonására késztessen bennünket, miszerint a szovjetek által sugalmazott lépésről van szó.” Minél több nyugati államfér- 1 fi fog számolni az egyre erősödő ázsiai, 1 vagy a föld kerekség bármely más részén kibontakozó nemzeti és nemzetifelszabadító mozgalmak okainak értékelésénél a valóságos tényekkel, annál nagyobb lesz a kilátás a kölcsönös megértésre „Nyugat” és „Kelet” között, annál több lehetőség lesz a felesleges bonyadalmak és vérontások elkerülésére. Meg kell jegyezni, hogy Churchill a burzsoá államok néhány más vezetőjétől eltérően, nem szorítkozott általános kijelentésekre a nemzetközi viszonyokban fennálló nézeteltérések békés rendezésének kívánatosságáról. Konstruktív javaslatokat terjesztett elő a nemzetközi helyzet megérlelődött kérdései megvizsgálásának módszereire a nemzetközi viszonyok terén hosszú é- veken át szerzett gazdag tapasztalatok nyilván megóvják Churchillt attól az elemi tévedéstől, hogy békés viszonyok között az egyik fél diktálhatja a másik télnek — még hozzá olyan félnek, mint a Szovjet Szocialista Köztársasí- gok Szövetsége — a vitás nemzetközi kérdésekben létrehozandó megegyezés előzetes feltételeit. Churchillnek feltétlenül számolnia kellett azzal a nemzetközi gyakorlatban általánosan ismert körülménnyel, hogy a tárgyalások előzetes feltételeit csak vagy háború idején diktálhatja a győztes fél a legyőzött télnek, vágy egyenlőtlen erőviszonyok mellett diktálhatja az erősebb tél, ha valamit ki akar csikarni a gyengébb féltől, és az utóbbinak erejét felülmúló háborúval való fenyegetőzéssel arra akarja kényszeríteni, hogy fogadja el a diktált „béke" — feltételeket. Nem szabad megjegyzés nélkül hagyni annak a javaslatnak a fontosságát, a- melyet Winston Churchill terjesztett elő, s amely nyilvánvalóan a vezető államférfiak között a közelmúltban lezajlott közvetlen találkozó tapasztalataira támaszkodik. E javaslat számos országban élénk, pozitív visszhangra tálát, és ez a tény megerősíti jelentö.sé- gét.

Ilymődon az a, Churchill beszédébe foglalt felhívás, hogy rendezzék legalább e néhány legfőbb problémát, és ezzel enyhítsék a nemzetközi helyzet élességét, a jelenlegi körülmények között teljesen időszerű.

Május 1.5-án látott napvilágot az E- gyesült Államok külügyminisztériumának nyilatkozata a brit miniszterelnök beszédéről emellett Eisenhower eWök közölte, hogy helyeselte e nyilatkozat szövegét.

Ami pedig a Szovjetuniót illeti, amellett, hogy a szovjet közvélemény negatív álláspontra helyezkedett, Churchill fenntebb már részletezett több konkrét javaslatával szemben, mindemellett érdeklődéssel fogadta beszédének néhány konstruktív mozzanatát, A jövő megmutatja, mennyire fejezik ki ezek 8 mozzanatok a Churchill vezetése alatt álló angol kormány tényleges szándékait.

Be kell ismerni, hogy már vannak olyan tünetek, amelyek szükségképpen az Óvatosság érzését ébresztik fel e vonatkozásben a szovjet emberekben és 'a béke ügyét védelmező nemzetközi körökben. A három hatalom — az E- gyesült Államok, Anglia és Francia- ország — kormányfőinek tervezett találkozójáról van szó, amely állítólag a közös irányvonal, vagy az összeegyeztetett állásfoglalás kidolgozását célozza, a nagyhatalmak esetleges tárgyalásai e- setére. Ha ez így van, ez azt jelenti, hogy a nyugati hatalmak továbbra is folytatni szándékoznak egymásközötti elszigetelt tárgyalásaikat a Szovjetunió rovására.

Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy Churchill valójában mér visszalépett s „legmagasabb színvonalú értekezlet” Összehívásáról szóló javaslatának ha nem is a szövegétől, a szellemétől a- zonban mindenesetre, mivel olyan értekezletre, amennyiben a Szovjetunió részvételéről is szó van, csakis abban az esetben kerülhetne sor, ha a felek mindenféle előzetesen lerögzített követelések nélkül Jönnek az értekezletre. A három hatalom vezetői tervezett találkozójának viszont nyilvánvalóan az a célja, hogy olyan követeléseket dolgozzon ki a Szovjetunió elé való terjesztés céljából. Ugyanakkor t tervezett előzetes háromhatalmi értekezlet folytatásét jelenti, annak a régi, semmivel sem indokolt irányvonalnak, hogy az ideológia és a társadalmipoli- likal rendszer elvei alapján szembeállítják egymással az államokat. Magától értetődő, hogy a nyugati hatalmak csoportjának újabb összebeszélése ma nemcsak hogy nem mozdítja elő a nemzetközi helyzet enyhülését, hanem ellenkezőleg, a nemzetközi viszonyok terén uralkodó feszültség további fíjjco- zódásához 1$ vezethet.

Egészen nyilvánvaló, hogy bármenynyire különbözzenek is egymástól az egyes államok társadalmi rendszerei, számos olyan létfontosságú mozzanat van, amelyekben ezen államok népeinek érdekei megegyeznek. E létfontosságú mozzanatok közé tartozik mindenekelőtt a béke, a népek kereskedelmi- gazdasági- és kulturális együttműködésének fejlesztése.

A Szovjetunió mindig kész teljes komolysággal é.s lelkiismeretességgel megvizsgálni minden olyan Javaslatot, amely a béke biztosítására, az államok között mind átfogóbb gazdasági és kulturális kapcsolatok megteremtésére irányjal.