Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-01-21 / 3. szám

1953 január 21 m IFIOSAG Ridgway diktálja az iramot Fegyverkezzenek gyereabban, mert küszöbön a veszedelem! — Jaj! IVIilyen veszedelem? — Az, hogy ha nem fegyverkeznek elég gyorsan, kitapo­som a belliket. A béke gyözedeimeskedik a háborún A „Komszomolszkája Pravda“ szerkesztősége a Bécsben lefolyt Népek Békekongresszusa több részvevőjöiez a kö­vetkező kérdéseket intézte: 1. Milyen sikereket ért el az Ön hazájának népe a mult- évi békeharcban? 2. Mit vár az Ön hazájának ifjásága az új évtől ? Milyen célokért harcol ? 3. Mjjt .kiyáhbok az új év alkalmából a Szovjetunió ifjú­ságának? E kérdésekre a következő feleleteket kaptuk: Raymonde Dien — Franciaország: Örvendek, hogy az új évben a „Komszomolszíkája Prav­da“ olvasóihoz fordulhatok és sok szerenesét kívánhatok nekik, egyben örömömet és szeretetemet tolmácsolhatom. Teljes szívből kívánom, hogy az 1953. év hozza meg a békét a népeknek és hogy e szó életet, szeretetet, mimkát és szabadságot jelentsen a népek számára. A francia lá­nyok szövetségének nevében átadom a szovjet ifjúságnak üzenetünket, hogy eskünket: „Casano Daniella hazája soha­sem fog fegjyert Zója Koszmogyemjanszkája hazája ellen”, az utolsó betűig betartjuk. 1 Elise Branco; — Brazília: Hazájukban Önökkel együtt üdvözlöm az új évet. örven­dek, hogy az új évben mindent jót kívánhatok Önöknek. Békét, sok szerencsét és sok sikert kívánok a kommuniz­mus építőinek a világ ifjúsága örömére. Jörge Amado: A ,,Komszomolszkája Pravdán” keresztül kívánok bé­két és munkasikert a szovjet ifjúságnak az 1953-ik évben. A .szovjet ifjúság a kommunizmust építi s békés munkáját nap-nap után a hősies sikerek koszorúja övezi. A szovjet ifjúság példája utat mutat a világ Ifjúságának jövöje felé. Nem sok idő telt el azóta, hogy a Népei? Békekongresz- szusán a sokmilliós béketábor képviselői kifejezték meg­ingathatatlan elhatározásukat a béke megyédésére és az ifjú nemzedék jövőjének biztosítására. Ismerem a szovjet ifjúságot. Láttam őket könyveik fölé hajolva, láttam, ho­gyan váltak előttük ketté a hegyek és önfeláldozásuk nyo­mán hogyan keletkeznek az új tengerek. Láttam a szovjet ifjúságot a sportpályákon.színházakban, múzeumokban. Mindenütt vigad és örül a szovjet ifjúság. A békeharcosok olyan jövőt kívánnak a világ ifjúságának, mint amilyen a szovjet ifjúság jelene Szivbö] jövő szeretettel és barátság­gal az új évben sikert kívánok a szovjet ifjúságnak a kom­munizmus épitkezésein, amelyek a világbékéért vívott harc győzelmeit jelentik. — HOWARD FAST; Virás^erdő a SingSing börtön körül Valóságos tavaszi erdő aőtt elmúlt vasárnapon a Sing-Sing börtön falai körül az odeihordott virágcsokrok­ból. Éjtszaka lett, a zuhogó eső a virágok szirmaira hullt, de én úgy képzeltem magam elé e dnís színekben pompázó virágokat, amint a felkelő nap sugara szárítja fel bim­bóikról a harmatot. Ezeket a virágokat Ethel és Julius Ro­senberg tiszteletére hozta az a tömeg, amely e napon fel. kereste őket. Ez a látogatás volt életem legkülönösebb és legmegindí- több utazása: utunk nem ve­zetett messzire, azonban kü­lönleges jelentőségű volt. A központi pályaudvaron gyüle­keztünk vasárnap délelőtt és féltizenkettökor, amikor vo ■ natiuik elindult — teljesen tömve volt, csaknem nyolc- százán utaztunk rajta. Mire vonatunk Ossiningbe érkezett, zuhogott az eső. Ez a kitartó esőzés végigkísért bennünket egész látogatásunk alatt. Né- hányan közülünk felkészültek az esőre, sokan azonban nem számítottak rá. Kiszáltunk a vonatból és csoportba gyülekezve eiin- dúltunk az állomásról. Alig­hogy elhagytuk az áUomás- épületet, az első keresztutcá­nál, a Himter Streetnól rend­örök, újságírók és fotóripor­terek csapatával találtuk ma­gunkat szemközt. Sok szóbe­széd hallatszott arról, hogy ebből második peekskilli üt­közet lesz... William Patterson, a híres demokratikus jogász, tárgyal­ni kezdett a rendörökkel. Előzőleg már engedélyezték, hogy küMöttségüuk felvonuL hat a börtön kapujához. Most azonban kijelentette a rend­őrség: .három háztömbbel a börtön -kapuja előtt meg kell állni. Ekkor William Patter­son, Aubrey Gro,sman. Bessie Mitchell, Rosalie McGee és I Karen Morlay vezetésével né- | gyes sorokba tömörültünk. Némán, komor tekintettel megindultunk felfelé a dom­bon, a börtön iirányában. Az eső esett, a menet las­san haladt előre. William Pat­terson gyönyörű, rpély hang­ján egy régi szabadságdalt énekelt. Kétszer is elénekel­tük ezt a nagyszerű, régi dalt, aztán pedig menetünk visszatért az állomás előtti térre, ahol nagygsdilést tar­tottunk. Patterson és még néhányan felkapaszkodtak a vasúti töl­tésre és azt használták szó­noki emelvén3Tiék. Különös és megindító gyűlés volt ez az ossiningi állomás előtt. Nyolc- száz ember mozdulatlanul ál­lott az esőben. Rosalie McGee, Karen Morlay és jómagam beszédet mondottunk a töl­tésről. Azután William Patterson beszélt. Kalapját levette, fe­detlen fővel állt ott és úgy beszélt, ahogyan eddig még kevés embert hallottam be­szélni. Láttam, hogy ez a sok-sok év, amióta Pattersont ismerem, együtt dolgoztam, harooltam vele és óldalán ál­lottam olyan sok területen — meghozza gyümölcsét, amikor ez a büszlkie és bátor néger egyszerű, mégis csodálatra­méltó szavakkal elmondja, miért keU harcolni Ethel és Julius Rosenberg életéért, aki­ket meg akarnak gyilkolni, mert kiállnak a szabadságért és az emberi méltóságért. A szabadságszeretet és az emberi méltóság szén. -telt palástként övezte Pat­tersont, mintha a félig elfe­lejtett demokratikus Amerika minden büszkesége, öaz fején és hajlott vállain nyugodnék. A beszédek elhangzása után a tömeg elénekelte a varsói felkelés dalát. Ezután Patterson vezetésé­vel küldöttség ment a börtön kapuihoz. így kerültek oda a virágok. A rendőrség öttagú delegációt engedélyezett — így tehát Patterson, Bessie Mitchell, Rosalie McGee, Ka­ren Morlay és én indfultunlk el. A börtön fala tövében a save the lives of the küldöttség nötagjai valóságos virágerdöt varázsoltak elő. A nedves utcakövezetre térdeltek, úgy rendezték el a csokrokat, kimondhatatlanul gyengéd mozdulatolklkal. Ami. kor a virágokat elrendezték, Patterson felteikintett a bör­tön falára és így kiáltott: Julius és Etihielie Rosenberg! Figyeljetek ránk! Nem azért jöttünk, hogy búcsút vegyünk tőletek. Azért jöttünk, hogy köszöntsünk benneteket és elmondjuk nektek: lankadat­lanul harcolunk mindkettőtök életéért, gyermekeitekért és drága hazánkért. ... Visszamentünk az álló- másra és újból vonatra száll­tunk. Ügy éreztem, hogy ezek az emberek, akik visszatértek egyszerű, mindennapi környe­zetükbe. ezen a délelöttön se­gítettek megtis2rtltani az „amerikai“ nevet a Truman- Acheson-féle gyilkos banda szégyenteljes és szörnyűséges gyalázatától. A gyilkos orvosok A terrorista orvososo- port leleplezéséről szóló TASzSz-hir olvasása köz­ben az ember mérhetet­len felháborodást és un­dort, haragot és elszántsá­got érzett. „Kárt okozó ke­zeléssel a Szovjetunió ak­tív vezetőinek életére tör­ni" — ez volt a terrorista orvosolt megbízása. Embert rabolni, ellenállókat lemé­szárolni, hidakat felrob­bantani, miniszterelnökö­ket megölni — ez volt a titóista banditálc megbízá­sa. Ezen lehet igazán le­mérni áz ellenség feneket­len aljasságát és gyűlöle­tét a Szovjetunió és min­den szabad ország iránt. Washingtonban, London­ban, Belgrádban nem riad­nak vissza attól, hogy a tudományt, a legnagysze­rűbb hivatásukat visszájá­ra fordítsák. Bemocskol­ták a fehér orvosi kö­penyt, gyilkos kísérletek­re használták fel a foglyo­kat, bemocskolták a japán isü-it és egyéb szörnyete­gek, akik először szövet­keztek a pestissel. A ter­rorista orvos-csoport te­vékenysége az imperializ­mus baktériumháborújának egyik válfaja. A „megbí­zó“ ugyanaz a Korea felett szálló B-29-es bombázó­ban és az emberi névre sem méltó „orvosok“ ren­delő szobáiban. Fokozód­nak sikereink! Épül a ha- ■ za! Még jobban fél tölünk az ellenség, de még fékte- lenebbül gyűlöl is. Azt hisszük, a Mindszenti- Rajk-, a Vogeler-, a , Grösz-, és a Szlánszky. féle perben kiismertük tak- tikáját? Láthatjtik, hogy nem riad viasszá Joint né­ven „jótékonysági szervet” létrehozni és azon keresz­tül kémkedni, terrorista- csoportokat ' szervezni, gyilkolni, láthatjuk; hogy egyszerre szövetkezik á szabad népek békés élete ellen rovottmultű l:>etörök- kel és „tekintélyes" orvos- professzorokkal. A francia nép halálos ítéletet követel az oradouri gyilkosok fe.iére Angol gyarmati terror Kenyában A francia hivatalok rend­kívüli biztonsági intézkedé­seket tettek Oradour — a francia Lidice nácista gyil­kosainak tárgyalásával kap­csolatban. A gyükosokat hét­főn Bordeauxban katonai bí­róság elé állították. A rend őrség megerősített egységei őrzik a bírósági épületet, hogy a vádlottakat, — mint a nyugati ügynökségek je­lentik, — megvédjék »a la­kosság esetleges dühétől«. A francia nép nagy figyelem­mel kíséri a „Das Reich” SS-páncélosztagának náci barbárai ügyének tárgyalá­sát, akik 1944 júniusában besbióJis módon kiirtották Oradour város lakosságát és magát a várost a földdel egyenlővé tették. A francia városok és falvak dolgozói egyöntetűen követelik, hogy ítéljék halálra azokat, akik a francia Lidice kürtiéért felelősek. A világ béke után vágyódó dolgozó népe ezekben a na­pokban a nemrég Bécsben lezajlott Népek Békekongresz- szusa jegyében élnek és ennek jegyében egyre nagyobb és lelkesebb békeharcba lendülnek. A Népek Békekongresz- szusáról készült képünk a kínai ás egjüptonii küldött bará­ti ölelkezését mutatja, amely az imperialista hódítók ellen harcoló nemzetek összefogásának jelképe a békéért, szabad­ságáért és függetlenségéért vívott harcban. Kenyában embertelenül gyilkol és pusztít a gyarmatosítók véres uralma. A hatóságok a néger lakos,ság hatalmas tö­megeit tartóztatják le, koncentrációs táborba hurcolják az ártatlan emberek ezreit. Az „Illustrated“ című angol búr. zsoa folyóirat január 3-1 száma cikket közöl az egyik Ilyen táborról. Mint a lap írja, a tábor Thomson's Falls környé­kén fekszik, kétezer embert tartanak beime fogva. Ez a. kép, amely az angol biírzsoa lapban jelent meg erről a táborról készült. Szöges drótkerítéssel körülvett térséget ábrázó), s a, kerítés mögött ülnek és fekszenek a foglyok, akiket úgy­szólván minden élelem ég-viz nélkül .tartanak a szabad ég alatt. A táborban, deszkakerítéssel körülvéve ott áll az akasztófa is az „engedetlenek" számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom