Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-01-21 / 3. szám
1953 január 21 m IFIOSAG Ridgway diktálja az iramot Fegyverkezzenek gyereabban, mert küszöbön a veszedelem! — Jaj! IVIilyen veszedelem? — Az, hogy ha nem fegyverkeznek elég gyorsan, kitaposom a belliket. A béke gyözedeimeskedik a háborún A „Komszomolszkája Pravda“ szerkesztősége a Bécsben lefolyt Népek Békekongresszusa több részvevőjöiez a következő kérdéseket intézte: 1. Milyen sikereket ért el az Ön hazájának népe a mult- évi békeharcban? 2. Mit vár az Ön hazájának ifjásága az új évtől ? Milyen célokért harcol ? 3. Mjjt .kiyáhbok az új év alkalmából a Szovjetunió ifjúságának? E kérdésekre a következő feleleteket kaptuk: Raymonde Dien — Franciaország: Örvendek, hogy az új évben a „Komszomolszíkája Pravda“ olvasóihoz fordulhatok és sok szerenesét kívánhatok nekik, egyben örömömet és szeretetemet tolmácsolhatom. Teljes szívből kívánom, hogy az 1953. év hozza meg a békét a népeknek és hogy e szó életet, szeretetet, mimkát és szabadságot jelentsen a népek számára. A francia lányok szövetségének nevében átadom a szovjet ifjúságnak üzenetünket, hogy eskünket: „Casano Daniella hazája sohasem fog fegjyert Zója Koszmogyemjanszkája hazája ellen”, az utolsó betűig betartjuk. 1 Elise Branco; — Brazília: Hazájukban Önökkel együtt üdvözlöm az új évet. örvendek, hogy az új évben mindent jót kívánhatok Önöknek. Békét, sok szerencsét és sok sikert kívánok a kommunizmus építőinek a világ ifjúsága örömére. Jörge Amado: A ,,Komszomolszkája Pravdán” keresztül kívánok békét és munkasikert a szovjet ifjúságnak az 1953-ik évben. A .szovjet ifjúság a kommunizmust építi s békés munkáját nap-nap után a hősies sikerek koszorúja övezi. A szovjet ifjúság példája utat mutat a világ Ifjúságának jövöje felé. Nem sok idő telt el azóta, hogy a Népei? Békekongresz- szusán a sokmilliós béketábor képviselői kifejezték megingathatatlan elhatározásukat a béke megyédésére és az ifjú nemzedék jövőjének biztosítására. Ismerem a szovjet ifjúságot. Láttam őket könyveik fölé hajolva, láttam, hogyan váltak előttük ketté a hegyek és önfeláldozásuk nyomán hogyan keletkeznek az új tengerek. Láttam a szovjet ifjúságot a sportpályákon.színházakban, múzeumokban. Mindenütt vigad és örül a szovjet ifjúság. A békeharcosok olyan jövőt kívánnak a világ ifjúságának, mint amilyen a szovjet ifjúság jelene Szivbö] jövő szeretettel és barátsággal az új évben sikert kívánok a szovjet ifjúságnak a kommunizmus épitkezésein, amelyek a világbékéért vívott harc győzelmeit jelentik. — HOWARD FAST; Virás^erdő a SingSing börtön körül Valóságos tavaszi erdő aőtt elmúlt vasárnapon a Sing-Sing börtön falai körül az odeihordott virágcsokrokból. Éjtszaka lett, a zuhogó eső a virágok szirmaira hullt, de én úgy képzeltem magam elé e dnís színekben pompázó virágokat, amint a felkelő nap sugara szárítja fel bimbóikról a harmatot. Ezeket a virágokat Ethel és Julius Rosenberg tiszteletére hozta az a tömeg, amely e napon fel. kereste őket. Ez a látogatás volt életem legkülönösebb és legmegindí- több utazása: utunk nem vezetett messzire, azonban különleges jelentőségű volt. A központi pályaudvaron gyülekeztünk vasárnap délelőtt és féltizenkettökor, amikor vo ■ natiuik elindult — teljesen tömve volt, csaknem nyolc- százán utaztunk rajta. Mire vonatunk Ossiningbe érkezett, zuhogott az eső. Ez a kitartó esőzés végigkísért bennünket egész látogatásunk alatt. Né- hányan közülünk felkészültek az esőre, sokan azonban nem számítottak rá. Kiszáltunk a vonatból és csoportba gyülekezve eiin- dúltunk az állomásról. Alighogy elhagytuk az áUomás- épületet, az első keresztutcánál, a Himter Streetnól rendörök, újságírók és fotóriporterek csapatával találtuk magunkat szemközt. Sok szóbeszéd hallatszott arról, hogy ebből második peekskilli ütközet lesz... William Patterson, a híres demokratikus jogász, tárgyalni kezdett a rendörökkel. Előzőleg már engedélyezték, hogy küMöttségüuk felvonuL hat a börtön kapujához. Most azonban kijelentette a rendőrség: .három háztömbbel a börtön -kapuja előtt meg kell állni. Ekkor William Patterson, Aubrey Gro,sman. Bessie Mitchell, Rosalie McGee és I Karen Morlay vezetésével né- | gyes sorokba tömörültünk. Némán, komor tekintettel megindultunk felfelé a dombon, a börtön iirányában. Az eső esett, a menet lassan haladt előre. William Patterson gyönyörű, rpély hangján egy régi szabadságdalt énekelt. Kétszer is elénekeltük ezt a nagyszerű, régi dalt, aztán pedig menetünk visszatért az állomás előtti térre, ahol nagygsdilést tartottunk. Patterson és még néhányan felkapaszkodtak a vasúti töltésre és azt használták szónoki emelvén3Tiék. Különös és megindító gyűlés volt ez az ossiningi állomás előtt. Nyolc- száz ember mozdulatlanul állott az esőben. Rosalie McGee, Karen Morlay és jómagam beszédet mondottunk a töltésről. Azután William Patterson beszélt. Kalapját levette, fedetlen fővel állt ott és úgy beszélt, ahogyan eddig még kevés embert hallottam beszélni. Láttam, hogy ez a sok-sok év, amióta Pattersont ismerem, együtt dolgoztam, harooltam vele és óldalán állottam olyan sok területen — meghozza gyümölcsét, amikor ez a büszlkie és bátor néger egyszerű, mégis csodálatraméltó szavakkal elmondja, miért keU harcolni Ethel és Julius Rosenberg életéért, akiket meg akarnak gyilkolni, mert kiállnak a szabadságért és az emberi méltóságért. A szabadságszeretet és az emberi méltóság szén. -telt palástként övezte Pattersont, mintha a félig elfelejtett demokratikus Amerika minden büszkesége, öaz fején és hajlott vállain nyugodnék. A beszédek elhangzása után a tömeg elénekelte a varsói felkelés dalát. Ezután Patterson vezetésével küldöttség ment a börtön kapuihoz. így kerültek oda a virágok. A rendőrség öttagú delegációt engedélyezett — így tehát Patterson, Bessie Mitchell, Rosalie McGee, Karen Morlay és én indfultunlk el. A börtön fala tövében a save the lives of the küldöttség nötagjai valóságos virágerdöt varázsoltak elő. A nedves utcakövezetre térdeltek, úgy rendezték el a csokrokat, kimondhatatlanul gyengéd mozdulatolklkal. Ami. kor a virágokat elrendezték, Patterson felteikintett a börtön falára és így kiáltott: Julius és Etihielie Rosenberg! Figyeljetek ránk! Nem azért jöttünk, hogy búcsút vegyünk tőletek. Azért jöttünk, hogy köszöntsünk benneteket és elmondjuk nektek: lankadatlanul harcolunk mindkettőtök életéért, gyermekeitekért és drága hazánkért. ... Visszamentünk az álló- másra és újból vonatra szálltunk. Ügy éreztem, hogy ezek az emberek, akik visszatértek egyszerű, mindennapi környezetükbe. ezen a délelöttön segítettek megtis2rtltani az „amerikai“ nevet a Truman- Acheson-féle gyilkos banda szégyenteljes és szörnyűséges gyalázatától. A gyilkos orvosok A terrorista orvososo- port leleplezéséről szóló TASzSz-hir olvasása közben az ember mérhetetlen felháborodást és undort, haragot és elszántságot érzett. „Kárt okozó kezeléssel a Szovjetunió aktív vezetőinek életére törni" — ez volt a terrorista orvosolt megbízása. Embert rabolni, ellenállókat lemészárolni, hidakat felrobbantani, miniszterelnököket megölni — ez volt a titóista banditálc megbízása. Ezen lehet igazán lemérni áz ellenség feneketlen aljasságát és gyűlöletét a Szovjetunió és minden szabad ország iránt. Washingtonban, Londonban, Belgrádban nem riadnak vissza attól, hogy a tudományt, a legnagyszerűbb hivatásukat visszájára fordítsák. Bemocskolták a fehér orvosi köpenyt, gyilkos kísérletekre használták fel a foglyokat, bemocskolták a japán isü-it és egyéb szörnyetegek, akik először szövetkeztek a pestissel. A terrorista orvos-csoport tevékenysége az imperializmus baktériumháborújának egyik válfaja. A „megbízó“ ugyanaz a Korea felett szálló B-29-es bombázóban és az emberi névre sem méltó „orvosok“ rendelő szobáiban. Fokozódnak sikereink! Épül a ha- ■ za! Még jobban fél tölünk az ellenség, de még fékte- lenebbül gyűlöl is. Azt hisszük, a Mindszenti- Rajk-, a Vogeler-, a , Grösz-, és a Szlánszky. féle perben kiismertük tak- tikáját? Láthatjtik, hogy nem riad viasszá Joint néven „jótékonysági szervet” létrehozni és azon keresztül kémkedni, terrorista- csoportokat ' szervezni, gyilkolni, láthatjuk; hogy egyszerre szövetkezik á szabad népek békés élete ellen rovottmultű l:>etörök- kel és „tekintélyes" orvos- professzorokkal. A francia nép halálos ítéletet követel az oradouri gyilkosok fe.iére Angol gyarmati terror Kenyában A francia hivatalok rendkívüli biztonsági intézkedéseket tettek Oradour — a francia Lidice nácista gyilkosainak tárgyalásával kapcsolatban. A gyükosokat hétfőn Bordeauxban katonai bíróság elé állították. A rend őrség megerősített egységei őrzik a bírósági épületet, hogy a vádlottakat, — mint a nyugati ügynökségek jelentik, — megvédjék »a lakosság esetleges dühétől«. A francia nép nagy figyelemmel kíséri a „Das Reich” SS-páncélosztagának náci barbárai ügyének tárgyalását, akik 1944 júniusában besbióJis módon kiirtották Oradour város lakosságát és magát a várost a földdel egyenlővé tették. A francia városok és falvak dolgozói egyöntetűen követelik, hogy ítéljék halálra azokat, akik a francia Lidice kürtiéért felelősek. A világ béke után vágyódó dolgozó népe ezekben a napokban a nemrég Bécsben lezajlott Népek Békekongresz- szusa jegyében élnek és ennek jegyében egyre nagyobb és lelkesebb békeharcba lendülnek. A Népek Békekongresz- szusáról készült képünk a kínai ás egjüptonii küldött baráti ölelkezését mutatja, amely az imperialista hódítók ellen harcoló nemzetek összefogásának jelképe a békéért, szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban. Kenyában embertelenül gyilkol és pusztít a gyarmatosítók véres uralma. A hatóságok a néger lakos,ság hatalmas tömegeit tartóztatják le, koncentrációs táborba hurcolják az ártatlan emberek ezreit. Az „Illustrated“ című angol búr. zsoa folyóirat január 3-1 száma cikket közöl az egyik Ilyen táborról. Mint a lap írja, a tábor Thomson's Falls környékén fekszik, kétezer embert tartanak beime fogva. Ez a. kép, amely az angol biírzsoa lapban jelent meg erről a táborról készült. Szöges drótkerítéssel körülvett térséget ábrázó), s a, kerítés mögött ülnek és fekszenek a foglyok, akiket úgyszólván minden élelem ég-viz nélkül .tartanak a szabad ég alatt. A táborban, deszkakerítéssel körülvéve ott áll az akasztófa is az „engedetlenek" számára.
