Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-09 / 24. szám

1953 május 9. Ol IFJ0SÄ6 n A munka i^ú hőse fELMONDTA CSONTOS MAGDA, CSISZ-TAG, A MUNKAÉRDEM-REND VISELŐJE Nem is tudom, hol kezdjem. Az u- tóbbi időben annyi orom ért, hogy sza­vakkal szinte ki sem lehet fejezni. Én, az egykori cse- lédember gyermeke, a Munkaérdemrend viselője vagyok. Öriési kitüntetés ez számomra. Per­sze nem könnyű u- tat tettem meg, mig megszereztem e magas kitünte­tést. Elölről kez­dem hát. A múltban, mint annyi szegény em­ber gyermekének, nekem is szenvedés jutott osztályrészül, rizenketten vol­tunk testvérek, sajnos kettő meg­halt. Most tízen va­gyunk. Édesapám sokféle foglal­kozáson ment keresztül. Volt u- rasági béres, kocsis, tehenész, csordás, stb. A felszabadulás u- tán aztán a tőlem hat évvel idő­sebb bátyámmal a pocskaji fű­résztelepre jöttek dolgozni. Én. mint 16 éves lányka ebé­det hordtam nekik. Már ekkor nagy elragadtatás­sal néztem a férfiak munkáját, akik a fűrésztelep betetőzött ré­szében parkettadeszkákat és bútordarabokat készítettek. El- ^■•határoztam, hogy én is a fű­résztelepre jövök dolgozni. Szü­leim beleegyeztek. Először mint kisegítőlány dol­goztam. A hulladékanyagot pa­koltuk az autókra, a már kész Csontos Magda parkettadeszkákat és bútorda­rabokat rendeztük, egyszóval o- lyan.munkát végeztünk, amilyen éppen akadt. Nem mondhatom, hogy nem szerettem ezt a mun­kát, de még sem voltam meg­elégedve. Valami nagyobbra vágytam, arra, hogy saját ke­zem által, saját munkámmal já­ruljak hozzá egyenesen a terme­lőmunkához. Megkérdeztem az egyik mun­kavezetőt, nem tanulhatnék-e itt az üzemben. A válasz az volt, hogy egyelőre nem. Vártam te­hát. Egyik napon a fentemlltett munkavezető közölte velem, hogy most már tanulhatok, mert négy fiatal fiú bányásznak ment. otthagyták a cirkulárgépet. (kör­fűrész). Másnap már az új mun­kahelyemen dolgoztam, mint ta­nuló. A vetem dolgozó idősebb elvtárs mindent alaposan meg­magyarázott. Én minden szavát figyeltem s igyekeztem a munka egy-egy műveletét eszembe tar­tani. így elértem, hogy három hónap múlva, mint szakmunkás állhattam gépemhez. Természe­tesen sok nehézségbe ütköztem. Igaz. hogy a három hónap alatt valamennyire megszoktam ezt a munkát, de még mindig sokat kellet tanulnom. Észrevettem a- zonban, hogy a munka napról- napra jobban megy. 1952 január elsején versenyre hívtam hazánk összes fafeldol­gozó üzemének CsISz-tagjait. Az első negyedévi kiértékelésnél az első helyre kerültem. Jó mun­kámért az üzemi tanács és a szakszervezet kéthetes üdülésre küldött a Balatonra. Visszatéré­sem után még komolyabban lát­tam munkához. Friss erővel, ú- jult akarattal jobban ment a munka. Igyekeztem a velem dol­gozó lányokat is oktatni. Sajnálattal kellett azonban megállapítani, hogy a CsISz ü- zemi szervezete egyáltalán nem működik. Gyűlést hívtunk te­hát össze, amelyen megválasz­tottak a csoport elnökévé. így már több munka hárult rám s én örültem ennek. Sajnos cso­portunk még most sem dolgozik a legjobban, mert a fiatalok jó­része a közeli falvakból jár be dolgozni és sokan a helyi szer­vezetekben dolgoznak. Mindene­setre azon leszek továbbra is. hogy csoportunk munkája fel­lendüljön. Nemsokkal május elseje előtt tudomásomra adták, hogy május elsején Prágába kell utazn'im, ahol szeretett elnökünk, Zápo- tock^ elvtárs átadja a Munka éjrdemrendjét. Ki sem lehet fe­jezni, milyen boldogság töltöt­te el szívemet. Édesapám, mikor meghallotta a hírt, örömében könnyezni kezdett. Azt mondta, hogy sohasem hitte volna, hogy az ő gyermeke ilyen magas ki­tüntetésben részesül. Édesanyám körülszaladta a szomszédokat s akit csak meglátott, mindenki­nek elmondta az örömhírt. Május elsejére tehát Prágába utaztam. Ott voltak már hazánk legjobb dolgozói s a Spanyol-te­remben vártuk drága elnökün­ket, Zápotocky elvtársat. A prá­gai Spanyol-teremre szomorúan, de büszkén emlékezek vissza. Itt álltam diszőrséget drága Gott- wald elvtársunk ravatalánál. Ki sem tudom fejezni azt áz örömet, amit akkor éreztem, a- mikor megjelent köztünk Zápo­tocky elvtárs. Mindnyájunkat szeretettel üdvözölt, kezet szo­rított velünk. Az arcokon a bol­dogság tüze lángolt. Mindnyá­junknak megköszönte jó mun­kánkat s átadta a magas kitün­tetést. Meg akarom hálálni pártunk­nak, — amelynek már tagjelölt- jtí vagyok — és szeretett Zápo- tockv elvtársunknak e magas kitüntetést. Ezentúl még jobban fo^ok dolgozni s azon igyekezek, hogy lánypajtásaim is elsajátít­sák módszeremet, hogy ők is fokozott munkával járuljanak hozzá gyönyörű hazánk építé­séhez. D munka új hősei nevelkednek Csallóköz sik'án Nagy dicsőséget, megbecsülést és büszkeséget jelent országunk „legjobb gépállomása” do'- gozójának lenni. Ez az elnevezés még jobb munkára kötelezi a esallóközcsütörtöki gép- és trak­torállomás dolgozóit, hogy a jö­vőben még jobban készüljenek fel a munkára, még szilárdabb egységben tömörülve sorakozza­nak fel a munka hős zászlaja alá. Tudják ezt jól a traktoro­sok is és ezért ötéves tervünk ötödik évének sikeres befejezé­séért még szilárdabb elhatáro­zással ragadják kézbe a volánt, hogy bebizonyítsák, igazi „hősei” a szocialista falunak és hogy méltóan viselik a „legjobbak” elnevezését. 19.52 április 25-e örökre felejt­hetetlen nap a csallóközcsütör- töki gép- és traktorállomás dol­gozói számára. Ezen a napon vették át a Csehországban lévő Olesna nevű nép- és traktorál­lomás küldötteitől az 1952-es év Országos Versenyzászlaját. A gépállomás dolgozói egy csalá­dot alkotva ünnepelték ezt a nagy napot. Nem maradt egyetlen dolgozó sem. aki részt ne vett volna a közösen kiérdemelt győ­zelemből. A dolgozók büszkén tekintettek a traktorosokra, akik akadályt nem ismerve dolgoztak a csallóközi földeken, hogy di­csőséget szerezzenek gépállomá­suk dolgozói számára. A szocia­lista falu igazi „apostolai”, mun­kahősei nevelődtek ki, a szo­cialista munkaversenyben, akik napi tervüket magasan túltelje­sítették és az agrotechnikai munkák minőséges elvégzésénél megbecsülést és jő hírnevet sze­reztek a gépállomásnak a szö­vetkezeti tagok előtt. Ebből az alkalomból tartották meg az ez évi szakszervezeti év­záró közgyűlést is, amelyen részt vettek a prágai és a bra­Képünk&n, a Csehországban lévő OleSna-i gép- és traktor­állomás igazgatója és üzemi tanács elnöke, fiiad ja a győztes országos verseny zászlót a esallóközcsütörtöki gép- és trak­torállomás vezetőségének. tislavai Szakszervezeti Tanács küldöttei, az olesnai gép- és traktorállomás küldöttei és még sokan mások. A dolgozók bátran kritizálták eddigi munkájukat. Nem titkol­ták el a hibákat sem és a jövő­re vonatkozólag az elmúlt év tapasztalatainak alapján dolgoz­ták ki munkatervüket. Felejthetetlen pillanat voh az ünnepi összejövetelnek az a ré­sze, amikor a csallóközcsütörtö- ki gép- és traktorállomás üzemi tanácsának elnöke átvette az o- lesnai gépállomás üzemi tanácsá­nak elnökétől az Országos Ver­senyzászlót. .A dolgozók megha- tottan emelték tekintetüket a gyönyörű hímzésű versenyzász- fóra, majd határtalan lelkesedés­be törtek ki. Szívükben kemény elhatározás született: tovább menni a megkezdett úton, meq- taríani a hős zászlót és a gép­állomás dicsőségét. Még jobb munkával „igazi példaképé” vál­ni hazánk összes gépállomásai előtt. A gépállomás dolgozói minden téren kimagasló eredményeket értek el. A traktor egységének ni unka teljesítménye meghaladta az 543.7 átszámított hektárt. A gép- és, traktorállomás dolgo­zói ígéretet tettek, hogy ez év­ben minden gép egységének tel­jesítményét legalább 100 átszá- ndtett hektárral emelik az 1952- es évhez viszonyítva. Mindezt ügy akarják elérni, hogy még bát­rabban alkalmazzák a jól bevált szovjet munkamódszereket a munka minden szakaszán, még hathatósabb segítséget nyújta­nak azoknak a dolgozóknak, akik alacsonyabb munkateljesítményt érték el. Különösen nagy feladat vár az üzemi párt és CslSz-szervezet- re. A pártszervezet tagjai és a dolgozók büszkék arra, hogy a gépállomás dolgozói nagy száza­lékban CsISz-tagokból tevődnek össze. A CsISz-szervezet ezideig is dicséretreméltó munkát vég­zett. A vezetőtagok jól irányí- t,)iták. serkentették a fiatalo­kat a tervteljesítésre. A politi­kai körök megszervezésével ma- ma.=rfc emelték a traktorosok és gépjavítók politikai öntudatát. A fiatalok büszkén viselik a CslSz- taej elnevezést és büszkék arra, hogy CsISz-szervezetük két leg- ontudatosabb tagja részt vehet a bukaresti Világifjűsági Talál­kozón. Az üzemi CsISz-szervezet jó kultűrmunkát fejt ki. Alaposan felkészültek az Országos Ver­senyzászló ünnepélyes átadására is és gazdag kultúrműsorral szí­nezték az összejövetelt. Nagy gundot fordítanak a pionírok ne- velé.sére is. A gépállomás CslSz- .'•zervezete 3 fiatalt jelölt ki pio- nl’^ezetőnek. A kis pionírok rnegháláják a CsISz-tagok gon­doskodását. Gyakran meglátogat­ják a gépállomás dolgozóit és vidám kultűrelőadásokkal mu­lattatják a dolgozókat. Ugyan­csak részt vettek az április 25- ei ünnepi összejövetelen is. Büszkék a traktorosok munka­eredményeire és ők is olyan pionírokká akarnak válni, mint amiJven munkahősökké váltak a gépállomás dolgozói. Ebből az alkalomból értékes kötelezett- ségváliőlást tettek, amelyekben jobb tanulásra, gyengébb jegyeik kijavítására kötelezik magukat. Mezei Ilona. Marika mégis traktoros lett Az asszonynak ott van a helye a fözőkanál és a mosóteknö mellett, ne avatkozzon a férfiak dolgába! — hangoztatták az elmúlt kapitalista rendszer idején, amely a nők elöl minden ér­vényesülési lehetőséget elzárt. .A felszabadító szovjet hadsereg hős katonáinak győzelmes harca kitárta a nők számára is képes­ségük és tudásuk szerint való egyenjogú érvényesülés lehetősé­gének kapuját a munka minden szakaszán. Takács Mária, a tornaijai gép- és traktorállomás egyik leg­fiatalabb és legöntudatosabb traktorosnöje előtt is megnyílt a szivéhez legközelebb álló pályaválasztás lehetősége. Még alig volt 15 éves, amikor először csodálta meg a faluján végig robogó traktort. A valamikor ritkán látott gép, amelyek azóta egyre nagyobb számban jelentek meg mezőinken, szövetkezeteink, ál­lami birtokaink hatalmas tábláin, megdobogtatta Takács Mária szivét. A volán mellett feszítő traktoros alig pár évvel volt idő­sebb nála. — Traktoros leszek — határozta el magát pillanatnyi ha­bozás nélkül. A feltett szándék megvalósulása elé azonban akadályok gör­dültek. Az első akadály az volt, hogy még tűi fiatal volt. a másik pedig az, hogy nehéz volt áttörni azt a szűk látókört, amelyben abban az időben a falusiak elszigetelten éltek. így a lányok a fözőkanál nléllé kényszerültek. Az első nehéz harcát édesanyjával vívta meg, aki kezdetben hallani sem akart arról, hogy leányából traktoros legyen. — Megszólnak az emberek leányom — mondogatta, amikor Mária előhozakodott tervével. — Férfi munka a volán mellett ülni. nem lányoknak való. Amikor azonban látta, hog.y Mária elhatározása szilárd és boldogtalanná tenné, ha tervei elé akadályokat gördítene, enge­dett a jóságos anyai szív. Marika arca felragyogott az örömtől, amikor édesanyja meg­adta beleegyezését. Nagy fekete szemei szinte égtek a boldog­ságtól. Nemsokára beiratkozott a traktorosok esti tanfolyamára. Az iskolában a legjobb tanulók közé tartozott, az a célkitűzés ve­zette a tanulásban, hogy szorgalmával pótolja a hiányzó éveket. A vizsgákra alaposan felkészült. Megakarta mutatni, mindenki előtt, hogy a lányokból is lehetnek jő traktorosok. Minden kér­désre megfelelt, a gyakorlati feladatokat is kitünően oldotta meg. A sikeres vizsga után boldogan futott haza, hogy megvi­gye özvegy édesanyjának az örömhírt. A vizsga után jelentkezett a második akadály, amit sokkal nehezebb volt legyőzni. Az iskola vezetője tudtára adta, hogy fiatal kora miatt még i^m kaphat traktort. Várni kell még né­hány évig. Mária várt is türelmesen. Minden nap a traktorra gondo't, gépére, amelynek vezetői ülésére nemsokára felülhet. 1951 telén látogatóba járt Tornaiján. Itt hallotta, hogy a traktorállomáson lányokat keresnek a traktorvezető tanfolyamra. Minden gondolkodás nélkül újból beiratkozott. A második tan­folyam még közelebb hozta a traktorhoz. Itt is kitűnő ered­ménnyel vizsgázott. Tökéletesen megismerkedett a gép szerke­zetével és működésével. A tanfolyam végeztével végre teljesült Mária vágya. 25-ös Skoda gyártmányú traktort bíztak gondjaira. Határtalan volt öröme, amikor a volán mögé felülhetett és biztos keze alatt feldübörgött a gép motorja. A gép ritmikus zúgása egybevegyült szíve örömteljes dobogásával. Traktoros lett, a falu szociálist» építésének élharcosa. A békearatáson már kitűnő eredménnyel dolgozott. Munká­jával oszlatta el azoknak a kételkedését, akik bizalmatlanul néz­tek a járás első traktoroslányának munkájára. A következő évben a vetést már agregátok segítségével vé­gezte. Egész éven szorgalmasan dolgozott, az őszi munkák után igyekvő jó munkájáért a járási pártnapon nyilvánosan megdi­csérték. Marika jó traktoros. Munkatársai szeretik. Ügy vigyáz a traktorra, int a két szemére, felelősséget érez érte, jő gazdája akar lenn Munka után sokat olvas, tanul a gazdag szovjet ta­pasztalatokból, hogy szaktudását bővítse és ezáltal emelje szö­vetkezeti földjeink hektárhozamát. Ez segíti abban, hogy felada­tának becsülettel eleget tegyen. Az idén a tavaszi munkák el­végzésénél az élmunkás hét alatt hat műszak folyamán tavaszi munkatervének több mint 50 százalékát végezte el. Ilyen magas teljesítményre még az idősebb, tapasztaltabb férfi traktorosok 16 büszkék lehetni. Ez évben harmadszor készül a békearatásra. A nyári mun­kák elvégzésénél megakarja sokszorozni eddigi igyekezetét, mert tudja, hogy 6 rá is nagy feladat vár, a gottwaldi ötéves tervünk ötödik évének bőséges terméséért folytatott harcban. Gál Eta

Next

/
Oldalképek
Tartalom