Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-09 / 24. szám

1953 május 9.

Ol IFJ0SÄ6

n

A munka i^ú hőse

fELMONDTA CSONTOS MAGDA, CSISZ-TAG, A MUNKAÉRDEM-REND VISELŐJE

Nem is tudom, hol kezdjem. Az u- tóbbi időben annyi orom ért, hogy szavakkal szinte ki sem lehet fejezni.

Én, az egykori cse- lédember gyermeke, a Munkaérdemrend viselője vagyok.

Öriési kitüntetés ez számomra. Persze nem könnyű u- tat tettem meg, mig megszereztem e magas kitüntetést. Elölről kezdem hát.

A múltban, mint annyi szegény ember gyermekének, nekem is szenvedés jutott osztályrészül, rizenketten voltunk testvérek, sajnos kettő meghalt. Most tízen vagyunk. Édesapám sokféle foglalkozáson ment keresztül. Volt u- rasági béres, kocsis, tehenész, csordás, stb. A felszabadulás u- tán aztán a tőlem hat évvel idősebb bátyámmal a pocskaji fűrésztelepre jöttek dolgozni.

Én. mint 16 éves lányka ebédet hordtam nekik.

Már ekkor nagy elragadtatással néztem a férfiak munkáját, akik a fűrésztelep betetőzött részében parkettadeszkákat és bútordarabokat készítettek. El- ^■•határoztam, hogy én is a fűrésztelepre jövök dolgozni. Szüleim beleegyeztek.

Először mint kisegítőlány dolgoztam. A hulladékanyagot pakoltuk az autókra, a már kész

Csontos Magda

parkettadeszkákat és bútordarabokat rendeztük, egyszóval o- lyan.munkát végeztünk, amilyen éppen akadt. Nem mondhatom, hogy nem szerettem ezt a munkát, de még sem voltam megelégedve. Valami nagyobbra vágytam, arra, hogy saját kezem által, saját munkámmal járuljak hozzá egyenesen a termelőmunkához.

Megkérdeztem az egyik munkavezetőt, nem tanulhatnék-e itt az üzemben. A válasz az volt, hogy egyelőre nem. Vártam tehát.

Egyik napon a fentemlltett munkavezető közölte velem, hogy most már tanulhatok, mert négy fiatal fiú bányásznak ment.

otthagyták a cirkulárgépet. (körfűrész). Másnap már az új munkahelyemen dolgoztam, mint tanuló. A vetem dolgozó idősebb elvtárs mindent alaposan megmagyarázott. Én minden szavát figyeltem s igyekeztem a munka egy-egy műveletét eszembe tartani. így elértem, hogy három hónap múlva, mint szakmunkás állhattam gépemhez. Természetesen sok nehézségbe ütköztem. Igaz. hogy a három hónap alatt valamennyire megszoktam ezt a munkát, de még mindig sokat kellet tanulnom. Észrevettem a- zonban, hogy a munka napról- napra jobban megy.

1952 január elsején versenyre hívtam hazánk összes fafeldolgozó üzemének CsISz-tagjait. Az első negyedévi kiértékelésnél az első helyre kerültem. Jó munkámért az üzemi tanács és a szakszervezet kéthetes üdülésre küldött a Balatonra. Visszatérésem után még komolyabban láttam munkához. Friss erővel, ú- jult akarattal jobban ment a munka. Igyekeztem a velem dolgozó lányokat is oktatni.

Sajnálattal kellett azonban megállapítani, hogy a CsISz ü- zemi szervezete egyáltalán nem működik. Gyűlést hívtunk tehát össze, amelyen megválasztottak a csoport elnökévé. így már több munka hárult rám s én örültem ennek. Sajnos csoportunk még most sem dolgozik a legjobban, mert a fiatalok jórésze a közeli falvakból jár be dolgozni és sokan a helyi szervezetekben dolgoznak. Mindenesetre azon leszek továbbra is. hogy csoportunk munkája fellendüljön.

Nemsokkal május elseje előtt tudomásomra adták, hogy május elsején Prágába kell utazn'im, ahol szeretett elnökünk, Zápo- tock^ elvtárs átadja a Munka éjrdemrendjét. Ki sem lehet fejezni, milyen boldogság töltötte el szívemet. Édesapám, mikor meghallotta a hírt, örömében könnyezni kezdett. Azt mondta, hogy sohasem hitte volna, hogy az ő gyermeke ilyen magas kitüntetésben részesül. Édesanyám körülszaladta a szomszédokat s akit csak meglátott, mindenkinek elmondta az örömhírt.

Május elsejére tehát Prágába utaztam. Ott voltak már hazánk legjobb dolgozói s a Spanyol-teremben vártuk drága elnökünket, Zápotocky elvtársat. A prágai Spanyol-teremre szomorúan, de büszkén emlékezek vissza. Itt álltam diszőrséget drága Gott- wald elvtársunk ravatalánál.

Ki sem tudom fejezni azt áz örömet, amit akkor éreztem, a- mikor megjelent köztünk Zápotocky elvtárs. Mindnyájunkat szeretettel üdvözölt, kezet szorított velünk. Az arcokon a boldogság tüze lángolt. Mindnyájunknak megköszönte jó munkánkat s átadta a magas kitüntetést.

Meg akarom hálálni pártunknak, — amelynek már tagjelölt- jtí vagyok — és szeretett Zápo- tockv elvtársunknak e magas kitüntetést. Ezentúl még jobban fo^ok dolgozni s azon igyekezek, hogy lánypajtásaim is elsajátítsák módszeremet, hogy ők is fokozott munkával járuljanak hozzá gyönyörű hazánk építéséhez.

D munka új hősei nevelkednek Csallóköz sik'án

Nagy dicsőséget, megbecsülést és büszkeséget jelent országunk „legjobb gépállomása” do'- gozójának lenni. Ez az elnevezés még jobb munkára kötelezi a esallóközcsütörtöki gép- és traktorállomás dolgozóit, hogy a jövőben még jobban készüljenek fel a munkára, még szilárdabb egységben tömörülve sorakozzanak fel a munka hős zászlaja alá. Tudják ezt jól a traktorosok is és ezért ötéves tervünk ötödik évének sikeres befejezéséért még szilárdabb elhatározással ragadják kézbe a volánt, hogy bebizonyítsák, igazi „hősei” a szocialista falunak és hogy méltóan viselik a „legjobbak” elnevezését.

19.52 április 25-e örökre felejthetetlen nap a csallóközcsütör- töki gép- és traktorállomás dolgozói számára. Ezen a napon vették át a Csehországban lévő Olesna nevű nép- és traktorállomás küldötteitől az 1952-es év Országos Versenyzászlaját. A gépállomás dolgozói egy családot alkotva ünnepelték ezt a nagy napot. Nem maradt egyetlen dolgozó sem. aki részt ne vett volna a közösen kiérdemelt győzelemből. A dolgozók büszkén tekintettek a traktorosokra, akik akadályt nem ismerve dolgoztak a csallóközi földeken, hogy dicsőséget szerezzenek gépállomásuk dolgozói számára. A szocialista falu igazi „apostolai”, munkahősei nevelődtek ki, a szocialista munkaversenyben, akik napi tervüket magasan túlteljesítették és az agrotechnikai munkák minőséges elvégzésénél megbecsülést és jő hírnevet szereztek a gépállomásnak a szövetkezeti tagok előtt.

Ebből az alkalomból tartották meg az ez évi szakszervezeti évzáró közgyűlést is, amelyen részt vettek a prágai és a braKépünk&n, a Csehországban lévő OleSna-i gép- és traktorállomás igazgatója és üzemi tanács elnöke, fiiad ja a győztes országos verseny zászlót a esallóközcsütörtöki gép- és traktorállomás vezetőségének.

tislavai Szakszervezeti Tanács küldöttei, az olesnai gép- és traktorállomás küldöttei és még sokan mások.

A dolgozók bátran kritizálták eddigi munkájukat. Nem titkolták el a hibákat sem és a jövőre vonatkozólag az elmúlt év tapasztalatainak alapján dolgozták ki munkatervüket.

Felejthetetlen pillanat voh az ünnepi összejövetelnek az a része, amikor a csallóközcsütörtö- ki gép- és traktorállomás üzemi tanácsának elnöke átvette az o- lesnai gépállomás üzemi tanácsának elnökétől az Országos Versenyzászlót. .A dolgozók megha- tottan emelték tekintetüket a gyönyörű hímzésű versenyzász- fóra, majd határtalan lelkesedésbe törtek ki. Szívükben kemény elhatározás született: tovább menni a megkezdett úton, meq- taríani a hős zászlót és a gépállomás dicsőségét. Még jobb munkával „igazi példaképé” válni hazánk összes gépállomásai előtt.

A gépállomás dolgozói minden téren kimagasló eredményeket értek el. A traktor egységének ni unka teljesítménye meghaladta az 543.7 átszámított hektárt. A gép- és, traktorállomás dolgozói ígéretet tettek, hogy ez évben minden gép egységének teljesítményét legalább 100 átszá- ndtett hektárral emelik az 1952- es évhez viszonyítva. Mindezt ügy akarják elérni, hogy még bátrabban alkalmazzák a jól bevált szovjet munkamódszereket a munka minden szakaszán, még hathatósabb segítséget nyújtanak azoknak a dolgozóknak, akik alacsonyabb munkateljesítményt érték el.

Különösen nagy feladat vár az üzemi párt és CslSz-szervezet- re. A pártszervezet tagjai és a dolgozók büszkék arra, hogy a gépállomás dolgozói nagy százalékban CsISz-tagokból tevődnek össze. A CsISz-szervezet ezideig is dicséretreméltó munkát végzett. A vezetőtagok jól irányí- t,)iták. serkentették a fiatalokat a tervteljesítésre. A politikai körök megszervezésével ma- ma.=rfc emelték a traktorosok és gépjavítók politikai öntudatát. A fiatalok büszkén viselik a CslSz- taej elnevezést és büszkék arra, hogy CsISz-szervezetük két leg- ontudatosabb tagja részt vehet a bukaresti Világifjűsági Találkozón.

Az üzemi CsISz-szervezet jó kultűrmunkát fejt ki. Alaposan felkészültek az Országos Versenyzászló ünnepélyes átadására is és gazdag kultúrműsorral színezték az összejövetelt. Nagy gundot fordítanak a pionírok ne- velé.sére is. A gépállomás CslSz- .'•zervezete 3 fiatalt jelölt ki pio- nl’^ezetőnek. A kis pionírok rnegháláják a CsISz-tagok gondoskodását. Gyakran meglátogatják a gépállomás dolgozóit és vidám kultűrelőadásokkal mulattatják a dolgozókat. Ugyancsak részt vettek az április 25- ei ünnepi összejövetelen is. Büszkék a traktorosok munkaeredményeire és ők is olyan pionírokká akarnak válni, mint amiJven munkahősökké váltak a gépállomás dolgozói. Ebből az alkalomból értékes kötelezett- ségváliőlást tettek, amelyekben jobb tanulásra, gyengébb jegyeik kijavítására kötelezik magukat.

Mezei Ilona.

Marika mégis traktoros lett

Az asszonynak ott van a helye a fözőkanál és a mosóteknö mellett, ne avatkozzon a férfiak dolgába! — hangoztatták az elmúlt kapitalista rendszer idején, amely a nők elöl minden érvényesülési lehetőséget elzárt. .A felszabadító szovjet hadsereg hős katonáinak győzelmes harca kitárta a nők számára is képességük és tudásuk szerint való egyenjogú érvényesülés lehetőségének kapuját a munka minden szakaszán.

Takács Mária, a tornaijai gép- és traktorállomás egyik legfiatalabb és legöntudatosabb traktorosnöje előtt is megnyílt a szivéhez legközelebb álló pályaválasztás lehetősége. Még alig volt

15 éves, amikor először csodálta meg a faluján végig robogó traktort. A valamikor ritkán látott gép, amelyek azóta egyre nagyobb számban jelentek meg mezőinken, szövetkezeteink, állami birtokaink hatalmas tábláin, megdobogtatta Takács Mária szivét. A volán mellett feszítő traktoros alig pár évvel volt idősebb nála.

— Traktoros leszek — határozta el magát pillanatnyi habozás nélkül.

A feltett szándék megvalósulása elé azonban akadályok gördültek. Az első akadály az volt, hogy még tűi fiatal volt. a másik pedig az, hogy nehéz volt áttörni azt a szűk látókört, amelyben abban az időben a falusiak elszigetelten éltek. így a lányok a fözőkanál nléllé kényszerültek. Az első nehéz harcát édesanyjával vívta meg, aki kezdetben hallani sem akart arról, hogy leányából traktoros legyen.

— Megszólnak az emberek leányom — mondogatta, amikor Mária előhozakodott tervével. — Férfi munka a volán mellett ülni. nem lányoknak való.

Amikor azonban látta, hog.y Mária elhatározása szilárd és boldogtalanná tenné, ha tervei elé akadályokat gördítene, engedett a jóságos anyai szív.

Marika arca felragyogott az örömtől, amikor édesanyja megadta beleegyezését. Nagy fekete szemei szinte égtek a boldogságtól.

Nemsokára beiratkozott a traktorosok esti tanfolyamára. Az iskolában a legjobb tanulók közé tartozott, az a célkitűzés vezette a tanulásban, hogy szorgalmával pótolja a hiányzó éveket. A vizsgákra alaposan felkészült. Megakarta mutatni, mindenki előtt, hogy a lányokból is lehetnek jő traktorosok. Minden kérdésre megfelelt, a gyakorlati feladatokat is kitünően oldotta meg. A sikeres vizsga után boldogan futott haza, hogy megvigye özvegy édesanyjának az örömhírt.

A vizsga után jelentkezett a második akadály, amit sokkal nehezebb volt legyőzni. Az iskola vezetője tudtára adta, hogy fiatal kora miatt még i^m kaphat traktort. Várni kell még néhány évig.

Mária várt is türelmesen. Minden nap a traktorra gondo't, gépére, amelynek vezetői ülésére nemsokára felülhet.

1951 telén látogatóba járt Tornaiján. Itt hallotta, hogy a traktorállomáson lányokat keresnek a traktorvezető tanfolyamra. Minden gondolkodás nélkül újból beiratkozott. A második tanfolyam még közelebb hozta a traktorhoz. Itt is kitűnő eredménnyel vizsgázott. Tökéletesen megismerkedett a gép szerkezetével és működésével.

A tanfolyam végeztével végre teljesült Mária vágya. 25-ös Skoda gyártmányú traktort bíztak gondjaira. Határtalan volt öröme, amikor a volán mögé felülhetett és biztos keze alatt feldübörgött a gép motorja. A gép ritmikus zúgása egybevegyült szíve örömteljes dobogásával. Traktoros lett, a falu szociálist» építésének élharcosa.

A békearatáson már kitűnő eredménnyel dolgozott. Munkájával oszlatta el azoknak a kételkedését, akik bizalmatlanul néztek a járás első traktoroslányának munkájára.

A következő évben a vetést már agregátok segítségével végezte. Egész éven szorgalmasan dolgozott, az őszi munkák után igyekvő jó munkájáért a járási pártnapon nyilvánosan megdicsérték.

Marika jó traktoros. Munkatársai szeretik. Ügy vigyáz a traktorra, int a két szemére, felelősséget érez érte, jő gazdája akar lenn Munka után sokat olvas, tanul a gazdag szovjet tapasztalatokból, hogy szaktudását bővítse és ezáltal emelje szövetkezeti földjeink hektárhozamát. Ez segíti abban, hogy feladatának becsülettel eleget tegyen. Az idén a tavaszi munkák elvégzésénél az élmunkás hét alatt hat műszak folyamán tavaszi munkatervének több mint 50 százalékát végezte el. Ilyen magas teljesítményre még az idősebb, tapasztaltabb férfi traktorosok

16 büszkék lehetni.

Ez évben harmadszor készül a békearatásra. A nyári munkák elvégzésénél megakarja sokszorozni eddigi igyekezetét, mert tudja, hogy 6 rá is nagy feladat vár, a gottwaldi ötéves tervünk ötödik évének bőséges terméséért folytatott harcban.

Gál Eta