Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-04-22 / 19. szám

1953. április 22. űi ipmsÁG s A Icomáromi Skoda-müvekben ellenőrizzék a köielezellségvállalások ieljesRésél A komáromi Skoda ifjú 'dolgozói május 1 tiszlelotére sok szép muiika- felajanlásf tettek. Ügy az egyéni, mint a kollektív kötelezettségvállalások eg> papírra vannak írva és bent vannak az üzemi CsISz-s/ervezet vezetoségéties irodájában. Ha ezeket a vállalásokat a kitűzött határidőre teljesítik, akkor az üzemben elóseyilik a tervek telje­sítését. A kérdés most már az. hogyan teljesítik a vállalásokat. Jelenleg a CsISz üzemi-szervezeténél senki sem tud ró'a. hogy mennyire állnak a tel­jesítéssel, de azt sem tudják, milyen lehetöséaek vannak arra, hogy teljesít­sék a vállalásokat Az itteni ifjúságban sok kezdemé­nyező erő van, csak elő kell segíten' őket. A legutóbbi napokban is brigád- munkával segítettek az egyik személy­szállító hajó végső munkálatainál, hvigy pontos időre próbavitra indulhasson. Marosi Imre elvtárs, április 17-ip teljesítette az ötéves tervet a lemez­osztályon, aki közben iskolába is jár és most teszi le az érettségi vizsgát Ugyanakkor Laurinec elvtárs is telje­sítette az ötéves tervet. Skultéty mun­kacsoportja a 324-es munkaközpon*on szintén vállalta, hogy augusztus 1-ig 1560/(,-ra teljesíti az ötéves tervet. Eb­ből a pár adatból is láthatjuk, hogy mennyire törekszik az ifjúság ^ tervek teljesítésére. De az üzemi Cstáz-veze­tőség ráült a papírra írt májusi fel­ajánlásokra és senki nem ellenőrzi, hogy azokat miképpen teljesítik, ezért akadnak az üzemben még olyantik. akik nem veszik komolyan a vállalá­sok teljesítését és kellő ellenőrzés és munka megszervezés hiányában nem lesznek pontosan teljesítve. — így van ez minden esetben, mondja Szabó Gábor' ifjú dolgozó is, Megszer Rohamosan, szinte észrevétlenül sza­ladnak a napok. Alig múlt el egyik leg­nagyobb ünnepünk — a felszabadulás nyolcadik évfordulója — máris egy má­sik nagyjelentőségű napra készülő­dünk: május elsejére, a munkásság történelmi múltú, hagyományos ün­nepére. Valamikor a mukásji.iyokert tüntetve, csendorszpronyokkal szernlxn- álHa zajlott le ez az ünnep. Ma egé­szen más a formája és más a tartalma ennek a nagy napnak Ma a felszaba­dult munkát ünnepeljük, amely becsü­let és dicsőség dolga, amely többé már nem a kizsákmányolás eszköze. Ilyen szellemben folynak a készülő­dések május elsejére. Napxmta halljuk, hogy szövetkezeti dolgozóink a tava­szi munkák mielőbbi befejezésére, a munkások teliesitményelk emelésére tesznek felajaíilásokat, hogy méltóan ünrlepelhessék «zt a nagy napot. Mi, a pedagógiai főiskola magyar hallgatói, saját munkánk területen I- gyekszünk a lehető legjobb eredmé­nyeket elérni. Főiskolánkon a május elsejére való készülődés vetette fel a •aki a második üzemrcszlegeri dolgozik. — A mi csü[Kjrtunk is megtelte a vál­lalást. de eddig keveset teljesítettek belö'e. Senki sem néz felénk, hogj mennyire állunk a teljesítéssel. Elis­meri. hogy ez nagy hiba és a kellő el­lenőrzés hiányában a kötelezettségvál­lalásokat csak ritkán teljesítik. Az ifjúsági üzemi szervezetének el­nöke. akit két hete választottak cs.nk erre a funkcióra, még nem tudta tel­jesen ellenőrizni a szervezetet és a vállalásokat, tgy a hibákat sem tudták eltávolítani és sok fontos problémát megoldani De hibának lehet minósften azt, hogy a CsISz-üzemi szervezetént k irodájában senki nem tudja, hogyan állanak a május felajánlások teljesíté­sével. annak ellenére, hogy az ifjúság- óm van kezdeményezés Feltételezh- - to, hogy a zállalá.sok teljesítését az ifjúság véghezviszi, csak a vezetőség nem tudja, hugv milyen módon és mi­lyen eredménnyel. Május elsejéig nincs hosszú idő, de meg az aránylag rövid idő alatt is a lemaradást jól megszervezett munká­val és poliiikai felvilágosítással nagy- ean be lehet pótolni. Nem szabad tel útón megállni és az eddigi hibákból keletkezeit akadályok miatt visszavo­nulni. Ilyen módszerrel soha se érünk el eredményt. Ellenőrizni kell a válla­lások teljesítését és az eredményeket, na kicsik is, de nem szabad elhallgat­ni. mert Így a nagy lehetőségekre sem adunk ösztönzést. Minden lehetőség megvan rá, hogy a vállalásokat telje- üteni tudják és május elseje után azt Írhatjuk róluk, hogy vállalásaik telje­sítésével szebbé tették a dolgozók leg- n.igyohb ünnepet. Bagcta István Ezer inázt^a répát egy hektárról Surányban, az ifjú répatermesz- tők konferenciáján, amelyre a n.vit- lai kerü'et valamennyi járásából összejöttek a fiatal répatermesztők, a csa’lóközcsütörtökl Vörös Csi'lag állami gazdaság dolgozói közül ie- en voltak Tóth József elvtárs és Kucsera Terézia elvtársnő. Nem vé- et énül kerü tek a konferenciára A Vörös Csillag állami gazdaság nő vénytermesztö munkacsoportja — amelyben az idősebbekkel egvütt 12 CsISZ tag dolgozik, bekapcsolódott a prosenicei mozga'om nyomán in­dított szocialista munkaversenybe a cukorrépa magas terméséért. 14 hek­táron hektáronként 500 métermázsa répát termesztenek. A versenybe most je entkeztek először. A CsISz tagok azonban nem elé­gednek meg a hektáronkénti 500 métermázsás répaterme’éssel. A CsISz üzemi szervezetének vezető ségi gyű.ésén következetesen megvi tatták az ügyet s megbeszélték a fel­adatokat, átgondoltak minden lehe­tőséget, amelyek készen áPnak szá- mukia a répatermesztés terén. Ezek után az üzemi CsISz szervezet gyű lése elé e őterieszítettek javaslatukat. 15 hektáron hektáronként ezer mé termázsa répát termesztenek. Ezt e 15 hektárt kizárólag a CsISz,tagok veszik müve és alá. Ez olyan köte'e- zettségvalla ás, amellyé! _ a Vörös C.ilag ifjú dolgozói méltóképpen köszöntik május e'sejét. Tóth elvtárs és Kucsera eivtársnö megelégedetten távoztak a konfe­renciáról, új tapasztalatokat szerez­tek a répatermesztés terén. Ha ezen tapasztalatokat alka'mazni fogják azokon a hektárokon, amelyekről ezer métermázsa répa termesztésére tettek köte'ezeltségváraiást, ■ célju­kat biztosan elérik, sőt túl is telje, sitik. ezzük a Fucsík jelvényt Fucsík-jelvényszerzö verseny gondola­tét is. Mindenki nagy érdeklödéssd fogadta azt a gondolatot, hogy szerez­zük meg a Fucsík- lelvcnyl. ..Nemcsak a magyar-szakosok pártolták ezt a gondolatot, hanem a vizsgához szüksé­ges kőtelező és ajánlott könyvek egy­aránt érdeklik a természetrajz-föld- rajz-kémia és a szamtan-fizika-szakos hallgatókat is. Mert milyen könyvek­ről van szó? Egyrészt a marxista-le­ninista elmélet legkiválólib fejlesztői­nek az líjúsághoz irt cikkeit, másrészt a múlt haladó irodalmának legnagy­szerűbb alkotásait, végül a szocialista realista irodalom szovjet és hazai írói­nak legkiemelkedőbb műveit kell e- olvasni és áttanulménvozni. Ez a „kell" azonban ne gondoljuk, hogy kellemet­len kötelességet Jelent, mert ki ne ol­vasná élvezettel például az „Egy igaz ember"-t, vagy a „Garammenti krö- niká”-t? Végeredményben a hallgatók 90 szá­zaléka felajánlotta, hogy május 20-ig — egyes csoportok május 10-ig — megszerzik a Fucsík-jelvényt. Vannak még nehézségeink, különösen, ami a könyvek megszerzését illeti. Ha meg IS kapjuk a könyvtárakban, egyik-má­sik nagyon kevés példányszámban van torgalomban. Ezt a nehéz.séget csak úgy tudjuk legyőzni, ha az elvtársik rövid ideig tartják maguknál a köny­veket, hogy időben eljuthassanak min­denkihez. Felajánlásunk sikeres teljesítéséhez nagyban hozzájárulnak a Fucsík-vita­estek. Ezeken a vitaesteken megbe­széljük az elolvasott könyveket, beszél­getünk azokról a módszerekről, ame­lyek megkönnyítik az olvasást, megbe­széljük a könyvek eszmei mondaniva­lóját. Irodalmi •, műfaji sajátságait es művészi szépségeit. Munkásosztályunk elvárja tőlünk, hogy mi is a saját munkahelyünkön eredményesen és lankadatlanul végp/- zük munkánkat s ehhez hozzátartozik az is, hogy önként vállalt kötelezettsé­günket teljesítsük. Örömmel, lelkesen készülünk szabad, boldog ünnepünkre május elsejére. Hideghéty Erzsébet a pedagógiai főiskola hallgatója. Becsületes vezetőket falvóink élére Pártunk és kormányunk több íz­ben rámutatott mezőgazdasági ter­melésünk alacso-,y színvonalára. A muH évi országos párt konferencián Cottwald e'vtárs is fog’alkozott ez zel a kérdéssel és megjelölte szá­mukra „2 utat, ame'yen haladva kiküszöbölhetjük mezőgazdaságunk alapvető okait. Mindenekelőtt nagy feladat vár helyi nemzeti bizottsá­gokra. ame'vek fe'elősek dolgozó né. pünk jobb eVátásáért. Vannak azonban helyek, ahol a nemzeti bizottságok nem te'jesítik feladatukat. Például Köhidgyar. -a- fon, a párkányi járásban a község az első negyedévi bendnsok teljesi tését tojásból 60, m-nrhahúsból aO tejből 70, sertéshúsból pedig csak 30%-ra te ^sítette. Mindez azért történt meg, viert a nemzeti bízott ság tagjai nem vezettek könnyen át­tekinthető nyilvántartást a község­ben lévő állatállományról. Nagy hi- bákat kr lettek el az állatáVomány tervezésénél is. A kisebb gazdálko­dókat, több állat tartására kötelez ték, míg a 10 hektáron felüH spel n- lónsolc és kulákok gazdaságaira ép pen csak a meglévő, de sokszor még ennél is kevesebb állatot írtak elő. Nézzünk meg egynéhány esetet. Dobsony János 10 hektáron fe’üi spekuláns földjére az elmúlt évre csak 3 darab szarvasmarhát tervez­tek. Janik István spekuláns, ugyan­csak több mini 10 hektárjára, noha 1052 január elsejével 5 szarvasmar- hát tartott, ennek ellenére a nemzeti bizottság c:\ik 3 állatot tervezett. Természetes, mindennek az volt o következménye, hogy a nagyobb gazdálkodók állatáV ományuk szá­mának csökkenésével kisebb tej beszolgáltatási feladatokat kaptak, míg a kisparasztokat lényegesen megterhelték, ami nem jó vért szült a f luban. A kisgázdáknak, mint Tóth Vince 2 hektáros kisparaszt II10 liter tejbeadást mértek ki. Cse ge János 84 ár fö’d tulajdoi.o- sa pedig 1080 liter tejet szolgáltat At be. Ezzel szemben a fentemiíieit Dobsony János 840 liter, Janik 1st ván kulák 9S0 liter, Bandor István 8 hektáros gazdílkodó pedig 875 Hter tej beszolaáltatási feladatot kapott A beadások terhe tehát a falu kis- és közép parasztságára nehezedett A nagyobb gar'*" ’■nr'Ok eladogatták állataikat, egy tehénnél nem tartot- tu.. több állatot. Világos, hoyi meg voltak elégedve azzal, ha magukat e átták tejjel és hússal és nem tö­rődtek beszo'gáltat áiuki-nl. A helyi nem.zeti bizottság mindezt nem vette észre A nemzeti bizott­ság egyes funkcionáriusai baráti alapon "János bácsizták, Pista bá csizták” a falu kulákjait. A helyi nemzeti bizottság elnöke Viola meg­alkudott a kuiákokkul és ez a jelen ség nagyban meglátszott a község vezetésében. A megalkuvás nem ne­vel egyetlen dolgozó parasztot sem a beadás pontos teljesítésére. A fflln dolgozó né~e látta, honv Viola visz szaélt a nép bizalmává! és arra kényszeritette őket, hogy Violát el­távolítsák és helyébe olyan embert állítsanak, aki képes lesz megvédeni a kulákokkal szemben kis- és kö- ^épparasztjaink érdekeit és a falu becsületét. A falu élére Verbok Já nos elvtársat választották. Verbók elvtárs első feladata volt, kiküszö­böl.ti azokat a hibákat, amelyet Vio­la volt e'nők elkövetett a falu dol­gozó’,, al szemben. Nagy segítségére vol Trecska, az új helyi titkár. A helyi nemzeti bizottság as új veze­tőkkel kíméletlen harcot folytat a kulákokkal és a spekulánsok ellen, akik szabotálják közellátásunkat és veszélyeztetik Kőhídgyarmat község dől gozóinak becsületét. El járást in­indítottak Janik István kuMk ellen, aki -in tartotta be az állatállomány t.i vét. A falu becsületes kis- és közép­parasztjai i- ekeznek eleget ten..i kötelességüknek. Czakó József 8 hektáros kö-épparaszt 19 sertést ne­vel, hogy beszolgáltatásainak eleget tegyen. Ide tartozik Kara Márton 8 hektáros k’-énparaszt is. aki az c’ső negyedévi beadási tervét az ehök között teljesítette a faluban és má­sodik negyedévi tervének is eleget tesz. A kőhíd'••'''rmati esetből tanulni kell a járások és községek nemzeti bizottságainak. A fatvaink dolgozói­nak is meg kell ismerni a kulákok igazi arcát és kimélet'eu harcot keV folytatni a ellenségei ellen. Tiszta zene, tánc és mozdulaL „Amivel a népi művészeti aíkotóver- seny eperjesi es kassai bemutató,an találkoztam életem egyik legérösebb és legszebb élménye volt." Ezt mondta Mészáros Gyula, a Cse- madok Közp<)nti Bizottságának kullúr- munkása. közvetlenül a népi művésze­ti alkotóverseny eperjesi és kassal be­mutatójának végsó kiértékelése után. A' kassai .„Slovan” vendéglő egyik asz- alánái ültünk: Mészáros elvtárs, Ágh József, somorjai tanító, aki a pozsonyi kerület küldöttjeként, — mint zenei bíráló — vett részt a bemutatón és én. Arról beszélgettünk, hogy mit láttak a másfél hétig tartó kultúrversenv°n, s még Inkább arról, hogy mit éreztek a nép; foirásokbó! kibuggyanó gyönyö­rűség láttán, «mely naponként áradt feléjük t ami minden új fellépésnél ,'i szlvdobogtató nagyszerűség érzésével hatolt rájuk. — Mindenről szólni, — folytatta Mészáros elvtárs —, s érdemben be­szélni mindenről, nagyon nehéz, lenne. Egyrészt azért is volna lehetetlen, mert fáraduk vagyunk, így közvetlenül a bemutató után. Még nem ülepedtek le bennimk a látottak és hallottak ezer­féle színben, zenében, tónusban, han­gulatban csillogó benyomásai Ta'an könnyebb lesz az emlékezés pár nap múlva. Mindent elmondani, hiába való erölKödés lenne. Éppen ezért, amiket itt eim. ndunk, nem jelent értékelést — mert hiszen ezt elvégezte a birá- lóbizottság —, hanem csupán kis vii- laiiások abból a hihetetlenül szép lát­ványosságból, amit a nép érzelem’vi- lágának mélysége az igazi müvászet e- rejévcl bontogatott ki a napfényre. Perzselő lelkesedéssel, mély belső lélekrez.dülésekkel mondta el ezeket a sziporkázó szavakat. Mészáros Gyula — Az. volt a benyomásom egész írio alatt, higy mar nem is műkedveló- csopnrLok léplek fel, hanem igazi hi­vatásos művészegyüttesek. Annyi volt a finomság, dinamika, a kiállítás szép­sége, hogy minden müsorszám a mű­vészi aprólékossággal való kidolgozást jelentette. Szóval az együttesek hal­latlanul sokat fejlődtek már a kerü­leti versenyek óta is. Nagyon szép munk'i volt ez! Itt bizonyosodott be az, hogy nem volt hiábavaló az a fá­radságos munka, amit a népművészeti kutatások területén kultúrmunká-saüiK végeztek. Művészi munka nyilvánult itt meg, ami a népi valóságot tükrözte, de'nem szolgai módon, hyiem művészi tökélyre emelve, adta vissza azt a hail- iatlanul komoly és igazi szépségeit, ami most is él, néhol rejtve, de sok- nelyütt takaratlanul. Különösen szép volt a komáromi magyar gimnáziuin léprajzi együttesének fellépésé. Ebhez hasonló látványosságban csak filnuti volt részein. Az ó müsorszámuk any- nyira elragadó volt, annyira tiszta szépség megtestesülése volt, hogy mos- tiq sem tudtam megértem azt, hogy miért nem az első helyezést érte el Vagy tíz percig tartó tapsvihar tombolt a nézőtéren a fellépés után. — Nekem — és itt előrehajolt — a legjobban az Ifjú'-ági együttesek tat- szettek. Hiába, a fiatal szellem az. ami képtfes befogadni a múlt legszebb ér­tékéit, s csodálatos megérzéssel tixija feldolgozni. A trencséni gimnázium néprajzi együttesének dala, tánca, ze- ncjf, a vápmenti néplélek művészi tükrózéso volt annyira, hogy szinte e- lóltüt.k elevenedett meg a vágparti fiatalság vasárnap délutáni szórak.izá- sa, a legény virtus s/ép ereje, s a lá­nyok csala.''inta vetélkedése a deli le­jre' mognódításáéi t. egyedüli bútok- lásáérl. N.agyün gyönyörű volt! Ezt a szépséget semmi sem tudta meg.j'ni. “vn a masaryk-fél“ köztársaság ha.mis nopiességért lelxesedö kultúrája, sem a kozmo'ohta kultúra áradata, sem pedig a fa'izmus sötét évei. Megma­radt, él, sót most kezd csak igazán vi­rágzani, kiteljesedni. — Ne feledkezzünk meg már a had- seregegyüí lesekről sem — szó't hir­telen közbe Ágh elvtárs — feltétlenül s.-ólni k°'.l ró'uk is. Azt a friss leve­gő' ami' a színpadra hoztak, nem le­het könnyen elfelejteni. Nem tudom ér ezt naked űijy elmondani, mint ahogy az lezajlott Ilyesmihez kévés a szó. még z'nevriiikus sem nyilatknzhatik úgy róla. hogy meg tudd érezni, ir.i látszoU'íl. le bennünk a látásu.-von. Nem is felejtem el soha azt a vUám- iágot, derűt, azt az éltető optimiz­must, amivel a mostam katonai élet­ről .i/rlink, rigmusokban, csasztusklk­ban. dálokpan. • Nagyon lelkes szavak voltak ezek. Semmi szokatlan nem volt a szavai­ban hiszen Ágh József igazi zenerajon­gó Elmondta, hogy már hat éves ko- r.aban hegedült, legalább úgy, mint egy falusi cipánymuzsikus. S azóta megta­nult zongorázni, harmonikázni, orgo­náin!. harmóniumon játszani. — No, még beszélni szeretnék a megnyitóról is valamit, — mondta Mészáros elvtárs. Elgondolkozva nézett a levegőbe. Erről ugyan már előbb kellett volna beszélni. A megnyitó a ,,régi kollégiutn” nagytermében volt. Ida volt összehoidva az a sok szépség, ami hazátik dolgozó népének alkotó-* erejéről tanuskixlik, valamennyi darab­ja a népművészeti szépség egy-epy gvönyörű példája. Hogy jobban meg­értsd, ez a képzőművészeti kiállítás az üzemi klubbok képzőművészeti körei­nek tárlata volt. Hát itt bizony lát­tunk mindent. Fafaragásokat, szőnye­geket, varrottasakat, különösen női ruhadarabokat, — természetesen nép­viseleti darabokról van szó — apró dísztárgyakat, keramikai alkotásokat, festményeket, szőtteseket, fokosokat, népi hangszereket. Nem is sorolom, mert még elfáradnék bele. Láttunk ott káprázatosán szép csicsmányi var­rottasakat, modrai varrottasakat; szép női fökötók. amott meg ingvállak gaz­dag díszítései dicsekedtek. Sokáig né­zegettük a pozsgyisovcel fazekasok riunkáit. Különösen egy darabja ötlött rögtön a szemünkbe. Egy váza. A vá­zát körö.skörül a „Karicska” — ezt az ismert szlovák népitáncot járó imitá.6 leányalakok díszítették. Hasonlít ez a mi karikás táncimkhoz. Olyan szép voh ez a munka, mint egy valódi relief. Hozzá kell tenni azt. hogy a pozgyv- sovcei fazekasok munkája, új életünk szép eredménye. Ezek a fazekasok szö­vetkezeti dolgozók; állami támiigatás- sal dolgoznak. Kaptak egy szép villany­kemencét s ott égetik ki munkáikat, amelyeknek elődjeit — feljegyzések szerint már 1416-ban építették a hí­res pozsgyisovcel fazekasok. Aztán olt voltak a képek. Hát, csodás merész­séggel voltak tele ezek/(.Általánosság­ban elmondhatom róluk, hogy technikai ismeretek nélkül hatalmas kompozi- ciójú feldolgozások voltak. Ha formá­ban részleteken kidolgozatlanok is vol­tak, ha nem is volt perspektívájuk, Tiégis annyira szépen kifejezték a népi alkotás nagyszerűségét, mint ahogy azt eddig még nem tapasztalhattuk. Ágh József, aki eddig csendben hall­gatva ült, vagy alig szólt bele a be­szélgetésbe, most megmozdult. — Én ezekhez keveset értek. De a zenei részről annál többet tudnék mondani. — Belszélj Ágh elvtárs, hiszen azért jöttem ide, biztatom. — Hát először is, ami megkapott, az a felkészültség volt. Minden fellépésen éreztem a felkészültséget, meglátszott minden számon a szívós kitartó gya­korlás, ami a bemutatón való fellépési megelőzte. A karvezetők nagyszerűen irányítottak. Azután valami újat is tapasztaltam — s Itt a belső öröm hir­telen kipirltotta az arcát, gyorsan bök­te. ki magából ■ szavakat — mégpedig a dinamikai jelek pontcis betartását Összecsücsörödött ajkakkal, kezével a zenei finomság karnagyi mozdulatál utánozva, súgta felém; — Forte, piánó. Nem ment át a . forte után a crescendóba, hanem for­te, utána piánó. Pedig ezt kevesen tudják megcsinálni. De a nagymihályi gimnázium ezt megcsinálta Mégpedig nagyon szépen. Ilyen volt még a galán- tai ifjúsági együttes, a komáromi ma­gyar gimnázium együttese is. Általá­ban szépen követték a feldolgozások a népdal minden sajátosságát, sehol sem tértek el a valóságos népdal költéstől. Megmaradtak a magyar népdalok az egyszólamosSágnál, a szlovák népdalok az általánosan ismert kétszölamúság- lál. Legszebb számokhoz tartozott a Ján Strelec által vezényelt tanltőnöi énekkar a „Za vlasf”-tal és a „Pol’a- na”-val. Hát még a kassal „Május 9" leányiskola tambura együttese! Olyan volt a tamburaszóló benne, hogy tor­komat gyönyörűség szorongatta. Nép­viseletben álltak fel a színpadon. Min­denütt szép volt a kiállítás pompás- sága, gazdagsága, szinte káprázott a sok szín. Nem is tudok hirtelen töb­bet mondani róla. Még a bírálatokról szeretnék mondani egyet-mást és a patronátusokról. A bírálatok nem vet­ték el senkinek se a kedvét. Atalá- oan azt lehet mondani, hogy az egész verseny egy nemes vetélkedés volt. Mindenkit meghatott az a szép gesz­tus, amikor a komáromi Csemadok színjátszóinak patrönusa, a Polio szap­pangyár képviselői egy nagy gyönyö­rű csokrot nyújtottak át s cserébe a komáromiak egy hajó modelljét nyúj­tották. „Különös öröm az nekünk, mondja még Mészáros elvtárs, hogy a komá­romi Csemadok színtjátszói a „Vitézek és hősök ”-keI az első helyezést érték el a versenyen. Ez bennünket űj tet­tekre tüzel. Bizony Ágh elvtórs komo­lyan hozza kell fogni a népdálgyűjtó munkához, hogy betöltsük azt hivatást, amit a nép szeretete és bizalma vár tőlünk, hogy pótolni tudjuk azt a hiá­nyosságot. ami ezen a versenyen 1* megnyilvánult: az. hogy hazánk magyai lakosságának tömegéhez képest, kévé' magyar együttes képviseltette magát Mikus Sándor . ,-L^

Next

/
Oldalképek
Tartalom