Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-04-01 / 13. szám

Ol IFlOSilG 1953 április 1. Ul. folytatás A talpfákon vér. A bakter tyúkjait elvágta a vonat — gondolta Sebökné Másnap aztán hallatta, hogy a bakteniak m'nden tyúkja megvan hanem a sebesültszál- ■litó 171 mátokból csurgott ki a vér A vonatok nemcsak men­tek, nemcsak vittek katonákat, jöttek is a szerelvények hoz­tak is bepólyázott katonákat, ikiknek már hiába volt a ko­vászos uborka. Elkezdett félni, remegni a fa­lu szegénysége. Nyomorult életére még ez a háború.' Sebökné azonban nem félt. Amerre csak ment ezt mondta — Ne féljetek, mert én sem. félek' Azt mondta az uram, hogy nemsokára visszajönnek, szorítják a puskát az urak el­len Az asszonyok arattak sarló­val . késsel. Most be kellett fogni a tehe­neket. mert a lovakat is elvit­ték He}, mikorra a tehén nyaka heletörik a járomba! Az asszo­nyok kapáltak, kaszállak, szán­tottak és vetettek. A földeken azt lehetett látni, hogy ül az asszony a barázda szélen, a te­hén meg nem akar szántani, mert fáj a nyaka. Az asszony kék kötényébe sir, kisgyereke mellette sir. Balogh Rozi csontig vágta bal lábaszárát a rozsdás kaszá­val, most kórházban van és öt gyereke hatjelé mászkál a fa­luban. háza lekulcsolva, gaz­dasága pusztul, mindenét szét­lopkodták. A templomban nem a béké­ért. hanem a háborúért imád- koztatták a népet, de Sebökné él is ment a paphoz, meg is mondta neki, hogy ne a hábo­rúért hanem a békéért imád­kozzon, de a pap kituszkolta és azt mondta neki, nem csodál­kozik. örökké kommunista mit az ura. — De meg maga is — kiáltot­ta az asszonyka után a plé­bános. Azzal lógta magát s most az egyszer sajátkezüLeg tette be a nagy vaskaput. Máskor mindig a harangozó tette be, immár negyvetP esztendeje. De most 0 plébánosnak kedve jött rá, hogy saját kezével teszi be a cifra vaskaput. Vége a nyári, kánikulás idő­nek. Elcsépeltek, a kazlak kócosán, berzett szálakkal állnak, még rajtuk a föld pora. A koraőszi pókhálók már ide úsztak, télire készülődnek, rátelepednek a kazlakra, amelyek búsa homlo­kukkal aludni készülnek. A szérűkön kukoricasustya, tilolnak, érezni az áztatóbái ki­szedett kender büdös szagát, látni a kenderből font kerítése­ket, amelyeket akármilyen na­gyobb kutya is kidönthet, a pajtákból énekszó hálUk: most van a kukoricafosztás. Apám megkavarja a szecskát, korpát szór rá, megöntözi és a nyihogó lovaknak adja, kijön közülük és megtörli korpás ke­zét egy csomó szalmába. — Hallod? Vén ló is megrö­högi az abrakot — mondja, majd azt mondja, készüljek, reggel bemegyünk a városba, nadrágot veszünk. — Minek? — Ha megválasztanák tanító­nak, nem járhatsz ebben a roj­tosban. Esté sokáig kenjük a csizmát, hakancvt, mert a városba me­gyünk. A suhickba bele kell köpni, másképpen nem csillog a csizma. A kis földestalajú szo­ba tele van rossz szaggal; a lámpafény ftddoklik a krumpli- gőzben és pipafüstben, valami ég a sütőben, kintről őszi köd kúszik be, dög és kocsikenöcs szag van. Az ötven esztendős óra ke- tyegője nyugtalanul verdes jobbra-hnlra, nagy dunyhákat ráznak fel és az asztalon má- totian cserijgtälban kavapntják Cuidhjásj^^g^^eta) a krumplilevest és abból az egy nagy tálból eszik az egész család Mikor a kanállal me- rítnek. másik tenyerüket alatta tartják, hogy a vén tölgyfa- tsztalra ne cseppenjen a leves. váróteremben szegényem­berek pipáznak. Nagyon fiatalok és nagyon öregek, csak az ilyenek vannak itthon A többiek a halál elébe mentek. Kötél, kislámpa, zsíros bögre lóg derekuk szíján, talics­kájuk kint a falnak támaszko­dik s mikor a pénztáros adja ÍZ első jegyet, az egyik öreg kubikos visszafordul lehúzza a kis lámpát. — Ne égjen hiába. Spórolni kell az olajjal. A vagonban egy ember beszél, ircát szinte senki .sem látja. — Hová? — kérdezi tőle egy másik ember a .sötétben. Csak a hangról ismerik meg egymást. — Idézésbe. — Csak nem? — De. Elmondja a történetet. A vagonban fázni kezdenek az emberek és a hideg .szalad­gál a hátukon, mikor hallják, hogy a majorban az uraság vi­rágos udvarán egy cselédasz- szony leült a virágágy szélére, hogy terhét megpihentesse, az uraság meg akkor ébredt fél, kijött meglátta és elzavarta a terhes asszonyt, még bele is rú­gott. Az asszony véresen le­esett A major cselédjei össze­szaladtak, vellákkal ostromolták az urasúg ajtaját, hogy jöjjön ki, kövesse meg ezt az asszonyt, de az uraság telefonján Itíhí- vatta a csendőröket, azok belőt­tek a béresekbe. A többieket pedig, akár benne voltak a tá­madásban, akár nem, bíróság­ba idézteti az uraság. Ezért megy 5 a városba, — De azért végigvágtak a ké­pén a vasvéllávál, — mondja az öreg béres. — De azért 32- böl 30 kiszóródott teszi hozzá. — No és? — kérdezi a másik hang az öreg bérestől. — No és a kastély leégett. A kazlak leégtek, a magtár le­égett Tyúkok, disznók megég­ték, mert a béresség bánata már akkora volt, hogy nagyob­bat az ég se tud adni. Csak úgy őrrdik a szó az öreg béresből. A szavak elárasztják a vas­úti kocsit, kiáradnak a mezőkre és beborítják az egész határt. Hadd tudja meg az egész világ, milyen egy átokverte, égetni váló uraság volt az. Éppen olyan, pontosan olyan, olyan ember volt az, mint a többi uraság, csak más volt a neve, másmilyen formája volt kasté­lyának, mint a többiének, de a cselekedete poniosari ugyan­olyan volt. Igen, arra emlékeznek, — mondják a kocsiban — hogy egyszer télen nagy hajtás volt és az uraság agyonlőtte Mákos Gergő legényfiát. Szép, sudár egy ember volt, ott feküdt íci- nyúltan a havon. A cselédek, napszámosok mert azok vol­tak a hajtők — körülállták a szép, nagy fiatalembert, akinek orcái sokáig píroslottak a téli időben. Körülállták, kalapju­kat levették és rittaki nem tud­tak mást tenni, aztán pedig ká­romkodtak és kezüket ös.szeszo- ritották. A bokrokból előjön az ura­ság. nézi Mákos Gergő fiút Már éppen azt akarta kérdezni, hogy na. maguk meg mit csi­nálnak? Na mi az? Nem kér­dezhette. mert a hajtők körül­állták Mákos Gerő fiát. Oda nézzen mit csinált! Sze­met szemért fogat fogért, ha nem tudná! — mondja neki egy hang a tömegből Nem merte kérdezni, ki volt az. mert .sokan voltak hajtők. Hazaiszkolt az ura.ság. de ott volt még Mákos Gergő, annak hogyan megmondani, hogy itt hozzák gally-ágon derékszép fiái. Gergő mit fog mondani? Pedig bevitték a fiát a há- tulsó házba, letették a házta­taija. ahol a melegben a seb elkezdett „szólni" megindulni. \ Gergő fogta magát és elment az urasághoz, ráveri az ajtóra, hogy jöjjön ki de az uraság nem ment ki. így hát a lakáj­jal beüzente Mákos, hogy az uraság elpusztította fiát, ő meg elpusztítja őt és kvittek lesz­nek. Ennek így kell lennie és punktum. Az egyik esztendőben leégett a kazal és a gabonaraktár, még abban az esztendőben leégett kastély, a másik esztendőben a lábon álló búzatáblák gyullad­tak ki. Tudták, hogy Mákos Gergő gyújtogatott, de hallgat­tak. „Nem adjuk törvénykéz­re.“ A fájdalom elvette az eszét. Ez a gaz uraság megér­demli a pusztulást. Hát azt hallottálc, mikor az uraság 700 aratóembert küldött él az aratásból? Nem? Hétszá- zan arattak a földjein, mikor az emberek azt mondták, hogy moslékon garasokért, kevés ré­szért nem aratnak. — Javítson az uraság, vagy letesszük a kaszát — mondták, a Ekkor z uraság szedeít-ve- dett népeket hozott, akik fél­árért arattak, a 700 embert meg szélnek eresztette. Ezek éh- inséges emberek tettek és én tudom, hogy nyers répán él­tek, mert gályük sem volt, amin a lopott répát megfőzhették vol­na. — Ilyen égetnivedó volt ez a földesúr, mint minden földesúr ezen az egész világon — mond­ja az öreg béres és kezével ki­mutat 0 vonatablakon. — Kezé­nek kanyarintásában beleöleli az egész világot. — Annyi a gazságuk, ahány búzaszem terem a földjükön — mondja csendesen az öreg bé­res. — Itt vagyok én. Megyek idézésbe és biztos, hogy rám­húzzák a vizeslepedőt, de nem haj, tovább harcolunk. Most kezdődik csak a nagy harc! ll Mond)!! é.'. lejéi leejti, elcsen desedik. Balkéz felöl a nagy iskola, ide jártam Vonattal mentem be, ősszel nyers paradicsomon, télen szá­raz laskán éltem. Eszembe jut az iskola, elém állnak a taná­rok és hirtelen elém feketedik a nagy márvány tábla, amelyen ez volt kivésve: .......Itt, hol a hős elődök a szabadságért harcolva vérüket ontották, a város közönségének hálás kegyelete templomot emelt a múzsáknak, hogy abban az ifjúság magát erény s tudásban felvértezvén, méltóképen tud­jon élni, .1 majd ha kell halni US a honért. “ Nézem: a tábla poros, az aranybetűk csorbultak, se por- rongy, se seprő nem járt a táb­lán. Siessünk nadrágot venni. A sarki boltba megyünk, ahol az akasztó nadrág és ka­bát lóbálódzik. Bemegyünk, az üzletes elénk siet és kirakja a nadrágokat. Egyik hitványabb, mint a. másik, ő is tudja ezt. mi is tudjuk, de kevés a pénz. kisparasztok vagifunk. nem me­hetünk jobb boltba. A boltos kinéz az utcára, nem kínálja a portékát, nem beszél hozzánk, hajigálja a cémanadrágokat, amelyek fojtó szagot terjeszte­nek. Talán egerek is vannak ebben a holtban. Ki tudja? — Ez jó lesz — mondja apám. A boltos csípömhöz nyomja a nadrágot, végignézi a hosszát. — No. Valamit fel kell haj­tani. De annyit le is mar róla a falusi .sár. Nem baj. ha hosz- szabb, levenni lehet belőle, de Iwzzávarrni nem lehet. A szentháromság szobor ta­lapzatán böszoknyájú falusi asz- szonyok ülnek és falatoznak. Kirakják a kenyeret, szalonnát, 1 vizesüveget és szalonnamet­szés előtt, hüvelykujjukon ki­próbálják, elég Üesek-e o nagy kések? Eszegetnek és az öreg Deme­ter Mártont hallgatják, aki markában majdnem összerop- pantja a pipát. — Árverezni két hold föl­demet, mondom, bejövök és megkérem a főszolgabírót, hogy ne árvereztesse él. Leültetett, megkínál egy vastag szivarral, mert valamikor vadhajtója vol­tam. Mondom mindent megfi­zetek egy hónap múlva, eladom a tehenet, lesz pénzem. Azt mondja rá, hogy jó. „De", mon­dom .jaztáv ne úgy legyen, hogy aztán mégis végrehajt." ,Itt a szavam", mondja. „Itt a kezem", mondja. „Köpjön szem­be, ha úgy lesz", bizonykodik és megkérdi, hogy az összes el­maradást kifizetem. Mondom az összesét. No, ebben maradtunk. Hazamegyek, három nap múlva jönnek árverezni, ezért jöttem ma he. — Mit mondott a főszóiga- bíró? — Hellyel kínáli, nem ültem le, de eléje hajítottam a szivar­maradékot, mert nem szívtam el egészen. Odahajítottam és szemenköptem a főbírót. — No és most? (Folytatása következik) KETTEN A BÉKÉRŐL (Részlet A. Tolsztoj ,,Kenyér”c. regényéből) A fogadószobába nyüó ajtó — ahol azelőtt a leányzók mosdó­ja volt és ahol még most is mosdóasztalok altok — feltá­rult, bejöt egy sötéthajú em­ber és némán leült Lenin mel­lé. Kezét összekulcsolta térdén Úgy látszik, ö is alaposan át­fázott hő. sötét blúzában Ra­gyogó szemének alsó héja kissé felhúzódott, mintha a távolba tekintene. Bajuszának árnyéka a .szájára hullott. — Trockijnak az a nézete, hogy ne folytassuk a háborút, de békét se kössünk, szóval — se‘békét, se háborút — mon­dotta Vlagyimir lljics halk. tompa hangon — se békét se háborút! Ez aztán az igazi nem­zetközi politikai tüntetés! Köz­ben meg a németek kere.sztül- hnrapják a torkunkat, mert még nem fegyverkeztünk fel kellő­képpen a védelemre .. A tün­tetés nem rossz dolog, de tudnia kell az embernek, mit áldoz fel ennek a tüntetésnek a kedvé­ért... — És ceruzájával rákop- pantott a teleírt ivekre. — A forradalmat áldozza fel. Pedig a mi forradalmunknál nincs fontosabb a világon ... Homlokát összeráncolta, orcája kipirult a visszafojtott izgalom­tól és úgi) ismételte': — Nagyobb és fontosabb ese­mény még nem fordult elő az emberiség történetében... Sztálin a szeme közé nézett. Úgy látszott, mind a kettm ol­vasnak egymás gondolataiban. Lenin homloka megint kisimult. Tovább forgatta a téleírt lapo­kat. — A niásik nézet; nem, bé­két. hanem forradalmi háborút! ... Hm... hm!.., Ezek a mi „baloldaliaink"... — ravaszul Sztálinra pillantott. — A „bal­oldaliak" kétségbeesetten hado­násznak , fakardjaikkal, mini holmi megkergült burzsoák. For­radalmi háborút És a háború­ban Idbirhatatlanul elcsigázott paraszthadsereg nem is néhány hónap, hanem néliány hét múl­va, nyomban az első vereségek után megbuktatja a szocialista munkáskormányi. És már nem mi kötjük a békét o németek­kel, hanem égy másik kormány. — Amolyan Tamcs-féle — a csernooisía eézerekkel együtt. Sztálin röviden, erélyesen bó­lintott, ragyogó szemét egy pil­lanatra sem vette le Vlagyimir íljicsről. = Háború á németek elleni Éppen kapóra jönne az imperia­listáknak. Az amerikaiak min­den egyes kaionánlcért száz ru­belt kínálnák. No nem, becsü­letszavamra — ez nem tréfa.;. Itt van a főparancsnok távirata a föhadiszálásről (Vlagyimir ll­jics felvonta a szemöldökét és zsebéből égy tSvírószalag cafa­tait kűáa elő) szőröstiil-bőrös- tiil — mindössze száz rubelt. Még Csicsikov is többet fizetett egy- egy „lélekért".., (Sztálin ba­jusza alatt mosolyra húzzódott az árnyék.) Mi nemcsak a pro­letariátusra, hanem a legszegé­nyebb parasztságra is támasz­kodunk ... Az pedig a jelenlegi helyzetben okvetlenül eltánto- rodnék azoktól, akik tovább folytatnák a háborút .. Az ör­dög vigye, el őket, mi sohasem húzódtunk attól, hogy megvéd- jük magunkat (vöröses vidám, okos. ravasz és világos, izemé­vel társára tekintett) Csak az a kérdés hogyan kell megvé- delmeznünk a mi szocialista ha- :nnkat . . . Kiragadott egyet az előtte he­verő ivek közül és olvasni kezd­•e: — ... A breszt-litovszki bé- ketárgyalásokon « jelen pilla­I tatban — 18. január 20-án — I kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a német kormányban vi­tathatatlanul a háborús párt ke- s-ekedett felül. Tulajdonképpen ez küldött máris ultimátumot Oroszországnak. Ez az ultimá­tum a következő: további hábo­rú vagy annexiós béke. rf&gyis ahhoz a teltételhez kötött, béke, hogy mi visszaadjuk az álta­lunk elfoglalt torületeket, a né­metek viszont teljes egészükben megtartják az általuk elfoglalt területeket, sőt körülbelül há­rom milliárd rubel összegű ha­disarcot is kivetnek ránk. ame­lyet külsőleg a hadifoglyok el­tartására fordítandó költséggel álcáznának és amelyet több év alatt kell letörleszteni. Orosz- egszág szocialista kormánya előtt az a haladéktalan megol­dást követelő kérdés merüf fel: elfogadjukre most m az an­nexiós békét, vagy nyomban in­dítsunk forradalmi háborút? Vdtáképpen itt középút Sztálin megint erélyesen bó­lintott. Vlagyimir lljics ismét másik lapot vett a kezébe. — Ha különbékét kötünk, á két egymással szembenálló im­perialista csoporttól a legna­gyobb mértékben megszabadu­lunk, amennyire ez ebben a pil­lanatban lehetséges, kfhaszn^- juk kölcsönös ellenségeskedésü­ket és háborújukat, — amely akadályozza őkéi abban, hogy leszámoljanak velünk — ezáltal bizonyos időre szabadkeze ka­punk, hogy tovább folytathas­suk és megszűá\dHhassuk a szoeüdista forradalmat.: > Ledobta ö papírlapot, sze­mét ravaszul és furfangosan hu­nyorította össze. A forradalom megmentéséért három míXLiárd rubel hadisarc nem is túlságo­san drága ár, Sztálin csendesen möndotta: Az, hogy a német proleta­riátus azonnali felkeléssel fe­lelt a breszt-litovszki tüntetés­re, Olyan feltevés, amely csöp­pet sem valószínűbb, mint bár­milyen más ábríánd...Az pe­dig, hogy a német vezérkar azonnali támadással felel rá az egész arcvonalon — ez kétség­telen tény. = Tökéletesen igaz... És még egyet — ha békét kötünk, tüstént kicserélhetjük a hadifog­lyokat és ezáltal rengeteg olyan embert dohunk át Németország­ba, áldk a gyakorlatban látták a mi forradalmunkat % 31 * Csemov az eszerek fszociál* foiTadalmárok) vezére. ^ Sj Tolsztoj.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom