Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-01-07 / 1. szám
ŰJ IFJÚSÁG A CsISz SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Bratislava, 1953. január 7. Ara Z Kos n. évf. 1. szám.-| CsISz-TAGOK, FIATALOK! ELŐRE A GOTTWALDI ÖTÉVES TERV ÖTÖDIK ÉVÉBEN HAZÄNK FELVIRAGOZTATASAÉRT, NÉPÜNK BOLDOGSÁGÁÉRT! Klement Gottwald köztársasági elnök újévi beszéde Drága polgártársak, elvtársak és elvtársnők! Fogadjátok legelőször is őszinte szererícse- és si- kerkívánataimat az 1953-as újévben köszönetemmel együtt a múlt évben végzett becsületes munkátokért. Egyúttal engedjétek meg, hogy az új évben mindnyájunknak, országunknak, köztársasáprunknak békét és sikeres békés munkát kívánjak. Az új év küszöbén már néhány év óta főkérdés- ként tesszük fel, fennmarad-e továbbra is a béke, békében folytathatjuk-e építőmunkánkat. Nemcsak mi, de a világ valamennyi tókeszerető embere felteszi ezt a kérdést. Ez a kérdés ma annál is komolyabb, mert a vüág- imperialisták nemcsak hogy nem gyengítik, de ellenkezően, fokozzák az új világháború felszítására irányuló törekvéseiket. Már harmadik éve tart az imperialistáknak a koreai nép ellen folytatott pusztító hadjárata. Az amerikai-angol tömb az Egyesült Nemzetek szervezetében világosan megmutatta, hogy nem akar végetvetni ennek a barbár háborúnak, amikor visszautasította a koreai háborús akciók azonnali megszüntetésére tett szovjet javaslatokat. Az imperialisták — vereségeik ellenére is — folytatják a vietnami és malájföldi hadiakcióikat. Az atlanti tömb államaiban nem csökkennek, de még jobban fokozódnak a fegyverkezés kiadásai. Az amerikai monopolisták Németország és Japán újrafelfegyverzését szorgalmazzák. A háborús uszítók még buzgóbban élesztgetik a háborús hisztériát országaikban és arra törekednek, hogy a népeket a háború elkerülhetetlenségéről, a Szovjetunióról és a népi demokratikus országokról szóló hazugságok fonalával vegyék körül. Ilyen volt az Egyesült Államok által vezetett imperialista tömb politikájának fő irányvonala az elmúlt évben. A népek békeakarata azonban erősebb volt, mint az imperialisták szeszélyes kívánságai. A népek ellenállása sok esetben fékezte az új háború előkészületeinek imperialista gépezetét. N3nigat-Európa több országában összeomlanak vagy ingadoznak az amerikai monopolistákat kiszolgáló kormányok. Növekszik az amerikai ragadozók elleni gyűlölet. Európa népei, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika és más területek népeihez hasonlóan egyre nyomatékosabban követelik teljes állami és nemzeti jogaikat. A béke megőr2!éséért és megszüárditásáért kifejtett vüágmozgalom óriási fellendülésének fényes bizonyítéka volt a decemberben megtartott bécsi Népek Békekongresszusa. A vüágtörténelemben nem volt még olyan kongresszus, amely annyi népet és oly széles népi rétegeket képviselt volna, mint ez a kongresszus. Nyolcvanöt ország képviselői, különböző osztályok, a legkülönfélébb politikai nézetek és vallások képviselői voltak itt jelen. Mégis mindnyájan megegyeztek abban, hogy a viiágbékét meg lehet és meg kell őrizni, hogy nincs olyan viszály az államok között, amelyet háborúval kellene megoldani. A világbékemozgalom nagy fejlődése és múlt évi sikerei újra kiemelik a Szovjetunió békepolitikájának mérhetetlen jelentőségét, amely a világbéketál^r fő támasza és az egész békeszerető emberiség várainak fő tolmácsolója. Nem vitás, hogy a Szovjetuniónak e bölcs, következetes és áldozatos politikája nélkül a világ újra a háború véres karmaiban vergődne. Ezért nem csoda, hogy az egész békeszerető emberiség örömmel és reményekkel fogadta a szovjet nép vezérének, a nagy Sztálinnak az 1953. évi békekilátásokról mondott szavait, amelyeket a New York Times amerikai folyóirat levelezőjének kérdéseire válaszként adott. Sztálin beszéde szétszaggatja a hazugságok fonadékát és túlharsogja a közeli háború elkerülhetetlenségéről szóló hisztérikus ordítozást. Arra a kérdésre, hogy most, amikor új év kezdődik s vele együtt új kormány kerül az Egyesült Államok élére, azon a véleményen van-e, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok az elkövetkező években békében élhetnek egymással, Sztálin azt válaszolta: „Továbbra is hiszem, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti háborút nem szabad elkerülhetetlennek tekinteni, hogy országaink továbbra is békében élhetnek.“ Sztálin elvtárs így újra megerősítette, hogy a Szovjetunió a mai körülmények között is azon az állás-- ponton van, hogy lehetséges a kapitalizmus és a kommunizmus békés együttélése. Ez azonban megkövetel egy feltételt — a mindkét részről való jóakaratot. Sztálin elvtárs második válaszában rámutatott arra, hogy a nemzetközi feszültség forrása éppen ^ „mindenütt és mindenben van, ahol csak a Szovjetunió ellen folyó „hidegháború“ politikájának agresszív cselekményei megnyüvánulnak“. A Szovjetxmió azonban a nemzetközi feszültség enyhítésére és megszüntetésére irányuló politikát folytat és akar továbbra is folytatni. Sztálin elvtárs további válaszaiban kifejezte a Szovjetuniónak azt az akaratát és azt a készségét is, hogy személyesen akar résztvenni az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló tárgyalásban, valamint a koreai háború befejezésére irányuló bármilyen új diplomáciai intézkedésben. így hangzik a sztálini békeszózat, amélj.’ teljesen világos, nem kétértelmű, határozott. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XIX. kongresszusa megmutatta a kommunizmust építő szovjet nép óriási hatalmát. A kongresszus azt is megmutatta, hogy a Szovjetunió kész megfelelő választ adni minden támadónak. Egyúttal azonban az egész világ előtt manifesztálta, hogy a szovjet nép törhetetlenül el van szánva a világbéke megőrzésére és megvédésére. Sztálin új beszéde arra a biztonságra és erőre támaszkodik, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának dicső XIX. kongresszusa fejezett ki. Nmcs kétség afelől, hogy szavai újra nagyban megerősítik a béke védelmezőit és minden jóakaratú embert. Ma már a világ minden részében hangzik az a felhívás, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére és a koreai háború befejezésére irányuló tárgyalásokat, amelyekre a Szovjetunió kész, kezdjék meg. A kapitalista világ urainak, akik gyakran békeköpenybe burkolódznak, most vála^olniok kell népeiknek. Nincs azért kétség afelől, hogy Sztálin szavai új. súlyos csapást jelentenek a háborús gyujtogatók terveire és hathatósan megerősítik a béke megőrzése és a háború megakadályozása távlatának realitását. Ezért a mi feladatunk is, hogy a nagy Sztálin szavain fellelkesülve még elszántabban támogassuk a béke ügyét. Még mélyebben kell tudatosítanunk ^- lenkov elvtársnak a Szovjetunió Kommunista P.^j^ja XIX. kongresszusán mondott szavait: „Megzabc’' ni és elszigetelni az imperialista agresszorok táborából kikerülő kalandorokat, akik profitjuk érdekében véres vágóhídra akarják vinni a népeket — ez a haladó és békeszerető emberiség legfőbb feladata.“ E fő feladat szempontjából, a békeharc szempontjából értékelnünk múlt évi belső eseményeinket is hazánkra és az egész világra való jelentőségükben. Ezen események legfontosabbjai közé tartozik kétségtelenül az államellenes összeesküvő központ szétzúzása. Az államellenes összeesküvő központ elleni bűnper jelentőségét a legjobban akkor értékeljük, ha tudatosítjuk, miért bőszültek fel annyira vüágszerte a reakciósok e bűnper fölött. Nevetséges, amikor a koreai nők, gyermkek és hadifoglyok amerikai gyilkosai felöltik a sajnálkozó humánusok álarcát, amikor a pestisbaktériumok terjesztői, az SS-gégemetszők védnökei, a tuniszi és a marokkói hazafiak gyilkosai krokodilkönnyeket hullatnak. Nem, ez az álarc nem ülik rájuk, e mögött egyre láthatóbb az imperialista ragadozók arca. Őrjöngésük oka egészen egyszerű. Az összeesküvő központ szétzúzása az amerikai imperialisták által a béketáborban tenyésztett egyik legfontosabb ötödik hadoszlop szétzúzását jelentette. Nemrégen még reményük volt arra, hogy alkalmas pillanatban sikerülni fog egy csehszlovákiai fordulat, hogy sikerülni fog Csehszlovákiát elszakítaniok a Szovjetuniótól és ismét a kapitalizmus és az imperializmus táborába sodorni. Most elvesztették minden reményüket. A háborús uszítók fővezérkarában az új háború elíüiészületeinek térképén keresztül kellett húzniok a „Szlánszky“ jelszóval megjelölt előretólt pozíciót. A háborús uszítóknak is be kellett ismer- niök: „Csehszlovákia nem lesz második Jugoszlávia“. Innen ered tehát az az eszeveszett siránkozás és fogcsikorgatás. Innen ered azonban az ^ész világ haladó és békeszerető embereinek egyetértése és megértése is. Nyilvánvaló — az amerikai imperializmus csehszlovákiai ügjmiütségfeek szétzúzása a béketábor új sikere, új győzelme és a háborús gyujtogatók új Veresége. Az összeesküvő árulók elítélése és megbüntetése tehát az elmúlt év mérlegében nagy aktívát és a további évekre megerősödést jelent. Azzal, hogy eltá- volítottuk a foiTásból ezt a békát, most könnyebben és ^Uárdabban haladunk előre. Hálával tartozunk ezért biztonságunk hű és éber szerveinek, akik nem .csekély érdemeket szereztek az államellenes összees- ^küvő központ leleplezésével és felszámolásával. Hogyan dolgoztunk mi a béke fenntartása és megszilárdítása érdekében legsajátabb és legfontosabb területünkön, iparunk és mezőgazdaságunk építése terén? Erre a kérdésre terjedelmes választ adott kommunista pártunk nemrégen megtartott konferenciája. Csak egyet szeretnék hangsúlyozni: Szocialista építkezésünk már olyan hatalmas erő, hogy az ösz- szeesküvő árulók által okozott minden kár és szabo- tálás ellenére s«n sikerült nekik felforgatniok és megtömiök gazdaságunk fejlődési vonalát. Az összee^riivök minden fondorlata és szabotáJása ellenére ipari termelésünk a múlt évben 1951-hez viszonyítva körülbelül 18 százalékkal növekedett, ebből körűiéiül 10 százalék a fogyasztási javak termelésére és körülbelül 24 százalék a termelési eszközök tenn^el^re esüi. Iparunk fejlődési üteme tehát az előző évekkel szemben nemcsak hogy nem fékező- dőtt, hanem meggyorsult. Rendületlenül építjük jövő jólétünk szüárd alapjait és egyúttal növekvő belpiaci szükségleteink kielégítésére is törekszünk. Ugyanez a helyzet mezőgazdaságunkban is. Itt is az összeesküvők minden szabotálása ellenére, azon szándékaik ellenére, hogy bizalmatlanságot és bomlást szítsanak kis- és középpai’asztjaink között, az Egységes Földműves Szövetkezetek növekedésének és megszilárdulásának üteme nemcsak, hogy nem lassult. hanem — éspedig igen jelentős mértékben — meggyorsult. A Hl. és IV. típusú Egységes Földműves Szövetkezetek száma a múlt év tizenegy hónapja alatt 76.7 százalékkal növekedett és már falvainknak több mint a fele ma felszántott mezsgyéjű egységes földműves szövetkezetekkel bír. Pártunk konferenciáján azután konkréten rámutattak arra, hogy a mezőgazdasági termelésben és főleg a gazdasági állatállományban haladást könyvelhetünk el az ötéves terv megkezdése előtti idővel és gyakran a háború előtti évekkel szemben is. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk gazdaságunk fejlődésével. Különben mindnyájan jól érezzük azokat a hiányosságokat, amelyek (Fol3Ttatás a 2. oldalon.)
