Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-04-30 / 15. szám
1952 kyrittn 80. A Fucsík-jelvény —----------------01 IFJÚSÁG minden fiú és lány büszkesége 7 Egy példás CslSz tag Az oktatást év elmélyítéséről és sikeres befejezéséről szóló legutóbbi határozatból kiindulva értékeljük ma egészévi munkánk lefolyását és eredményeit, amikor az olvasókör tagjai a Fucsík-jelvény vizsgára készülnek. A kör nagyobb része átlépte a felmerülő apróbb és nagyobb nehézségeket, átlépte azokat Is, amely a körvezető hiányos előkészületeiből eredtek. Ezek a körök úgy lépnek a vizsgáztató bizottság elé, mint a jó célt elért közösségek. A körök tagjai jól felkészülve a vizsgákra biztosan megszerzik a Fucsík-jelvényt. Ez kötelezettségvállalás lesz számukra további tanulásuknál. Sok körnél az a legértékesebb, hogy megmutatták azt, hogy nemcsak a CsISz-tagokat kapcsolják be az olvasókörökbe, hanem a CsISz-en kívülállókat is, így Megnyerték őket a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségben való munkára is. A Fucsík-jelvény viselői közül új szövetségi tagok nőnek fel, új jó funkcionáriusok, akik az alapszervezetekben és a járási bizottságon megállják a helyüket. A körök nagyobb része persze nem veszi át ez év összes tananyagát. Ez nemcsak a járási és a csoport bizottságok hibája, amelyek nem nyújtottak időben segítséget nekik, de sokszor magában a kör vezetésében van a hiba.. A nehézségektől visszarettentek, azt mondták, hogy’ nem megy és ezzel el is intéződött a kör sorsa. Ilyen körök szétestek, némelyek részletesen, némelyek teljesen. Ha megnéznénk az ilyen csoport munkáját, látnánk, hogy itt is nehézségek merülnek fel, hogy a munkahelyeken rosszul működik a csoport, hogy a funkcionáriusok nem tudatosították, milyen jó segítőtársak nőnének fel az olvasókörökben. Mi még az olvasókörök feladata a Fucsík-jelvény vizsgák előtt? Ki kell használni minden eddigi tapasztalatunkat a munkában, hogy az oktatási év utolsó előkészületeiben a legnagyobb gondot a Fucsík- jelvény vizsgáira fordítsuk. Ezekből a tapasztalatokból elég sok van. Ezekről beszélnek ezek a cikkek is, amelyeket itt alább olvashatunk: Hogyan tegyük érdekessé a kör-összejöveteleket A CslSz Központi Bizottsága határozatot hozott, amelyben az előkészületekről Írnak, amelyek az oktatási év sikeres befejezésének és a Fucsík-jelvény vizsgákra való előkészületeknek előfeltétele. Milyen ismereteket szereztünk csoportunkban az oktatási év alatt? Megismertük a körrendezés alapos hibáját: a CsISz-tagok gépies beosztását a politikai és olvasó körökbe. Ezért elejétől kezdve egyes nem megfelelő személyeket kezdtünk kisorolni a körből, de ugyanakkor meggyőző munkával minél több becsületes CsISz-tagot akartunk szerezni a körökbe. Ez nagy hatással volt arra, hogy a körbe egyre több elvtárs járt. Emelkedett az érdekeltek tudásszínvonala is. A másodéveseknél harcolnunk kellett az ellen, hogy érdektelenségüket kiküszöböljük. Ilyen szavakkal találkoztunk: „Én a könyvet elolvasom, a Fucsík-jelvény vizsgára elmegyek, de felesleges a gyűléseken agyonütni az időt.“ A dolog gyökeréhez jutottunk: a tagok érdektelensége abból származott, hogy a kör vezetője rosszul készült fel a gyűlésekre. A vezetők nem készültek fel a gyűlésekre, nem irányították a vitát, a főbb dolgokról megfeledkeztek. Azok a körök, amelyeknek vezetői jól felkészülnek a gyűlésre, szép eredményt mutatnak fel. A tagok örömmel találkoznak olyan munkával, amelyből tanulhatnak és felhasználhatják mindennapi munkájukban. Főképp azok a gyűlések voltak élénkek, amelyeken foglalkoztak politikai, irodalmi és tudományos jellegű kérdésekkel. A vita is érdekesebb volt, ha az előadó elvtárs szemtanúja volt az említett eseménynek. így a gyűlésen az amerikaiak és a többi imperialista államok intervenciós csapatairól is volt szó, amelyek a Nagy Október Szocialista Forradalom után rátörtek a fiatal szovjet államra. Az a kérdés is felmerült, hogy hogyan használták ki az ellenforradalmár Masa- rykék és Benesék a csehszlovák le- gionistákat. Az elvtársak meghívtak a gyűlésre egy haladó szellemű csehszlovák légionistát, aki beszélt nekik élményeiről te a gyűlés így igazán érdekes volt. A gyűlésre felkészült nemcsak a vezető, hanem a kör minden tagja. A körök tevékenysége kell, hogy Kaiinyin elvtárs szavai szerint igazodjon: „A marxizmust elsajátítani azt jelenti: elsajátítani a marxista módszert, megoldani azokat a kérdéseket, amelyek összefüggnek gyakorlati életünkkel.“ Az olvasókörök jó munkáját úgy tudjuk biztosítani, ha az egész iskolában biztosítjuk az átvett könyvről szóló vita megrendezését. Februárban aprólékosan átvettük a „CslSz becsület” című verseskötetet. A vers áttanulmányozása és megvitatása után elbeszélgettünk a vers szerzőjével. Iskolánk CsISz-tagjai így bővítik tudásukat az olvasókörökben, így dolgoznak, hogy minél előbb felkészülhessenek a Fucsík-jelvény vizsgára, hogy ők is viselhessék mellükön az új ember jelvényét. A Zsízska Akadémia faijai május elseje tiszteletére letették a Fucsík jelvényszerző vizsgát Ahhoz, hogy megismerjük a kegyetlen életet,1 amelyben apáink élten. hogy megismerkedjünk történelmünk dicső hagyományaival, a néppel, amely gyönyörű életünkhöz utat tört nekünk. Hogy ezt megismerjük segítségünkre sietnek a Fucsík-jelvényszerzésre kijelölt könyvek. Ez volt a Zsizska Akadémia tagjainak fő gondolata az olvasókörök munkája lefolyásának egész ideje alatt. A közös, gondos munka a körökből jó közösségeket alakított, olyan emberekből, akik vitájukban arról beszéltek, hogy mit tanultak az elolvasott könyvből és hogyan Ismer- ■ kedett meg az írók érdekes életével. A nehézségeket közösen oldották meg. így például egy ilyen nehézség az volt, hogy Babajevszkij könyvéből, az „Aranycsillag lovagjából“ csak egy példány volt meg. Ezért kisebb esoportokban olvasták a könyvet. Aztán mindnyájan összejöttek, megkezdték a vitát, amelyben a könyvet aprólékosan átvették és beszéltek arról, hogy mit tanultak az elolvasott könyvből. Egész évi ) munkánk után a Zsizska Akadémia tagjai hozzáláttak a Fucsík-jelvényszerzö vizsgák vég- i rehajtásához. Még egyszer alaposan • megvitatták az elolvasott könyveket, feljegyzéseik alapján egyes fejezeteket az olvasókörök munkáján belül vitattak meg. De azzal, hogy a Ján Zsizska Katonai 'Akadémia CsISz-tagjai sikeresen megfeleltek a vizsgán, semmiképpen sem végezték be tanulmányaikat. Azzal, hogy kabátjaikon a Fucsík-jelvény fog fényleni, semmiképpen sem hagyták abba a könyvolvasást. Fordítva. A könyvek hősei örökké emlékezetükben élnek, Fucsik Korcságin, Mereszjev és egész sor további sohsem megy ki az eszükből és állandóan e nagy emberek példáját fogják követni. A losonci bútorgyárban sok fiatal CsISz-tag dolgozik. Vannak köztük tanonúbk, asztalossegédek és famunkások. Nagyobb részük falvakból jár be dolgozni. Bán Vilmos elvtárs is falusi Bán Vilmos elvtárs. fiú- 1951 szeptemberétől a gyárban dolgozik, mint asztalossegéd. A zólyomi Bucsinán tanulta először az asztalosszakmát. Itt egy évet töltött. Aztán az iglói „üj otthon" ta- noncotthonban dolgozott és tanult. Munkáját mindkét helyen szerette. A tanulásban az elsők között volt, munkában pedig az első. Két évet Iglón töltött, majd a vizsgák után a losonci bútorgyárba ,került asztalossegédnek. Ügy a mesterek, mint az üzem vezetősége és a párt- szervezet jó véleményt alkotnak róla. És Bán Vilmos valóban igazi CslSz tag. Munkacsoportja, amelynek Gáspár Géza a vezetője 120%-ra dolgozik. Bán Vilmos még ezeket is túlhaladja. mert naponta 125-130%-ig teljesíti, feladatát. De a csoport többi CslSz tagja sem hagyja magátBán elvtárssal szereltem volna beszélni ezért a műhelyükbe siettem és megkérdeztem tőle: — Hogyan tudsz ilyen eredményt elérni Bán elvtárs? Ezt az eredményt úgy tudjuk elérni, hogy mind a tizen, akik a csoportban dolgozunk szinte testvérünknek 'tekintjük egymást. A munkát megosztjuk egymás közt és az idősebbektől példát véve, órájuk hallgatva tudunk elérni eredményeket. Munkáscsaládból származom, apám kőműves. A Horthy-re- zsim alatt bizony sokat szenvedtünk, apámnak nem volt munkája. Most már apám az építészeti vállalatnál dolgozik. igen jót keres Sohse hittem volna, hogii ilyen nagy üzembe kerülök asz- Latossegédnek. Azzal akarom megköszönni szülőpártunknak, a Kommunista Pártnak a rólam való gondoskodást, hogy ezután még jobban fogok dolgozni, mint eddig és szabad időmben politikailag képezem magam. Bán elvtárs még elmondja, hogy igen szeret sportolni. A futbatlozás, asztaliteniszezés nélkül már meg sem tud lenni. Es valóban ügyesen futballozni. ügyesen asztaliteniszezik. Faluja helyi CstSz-szervezetében jó munkát fejt ki- Ha valamilyen fellépésről, énekkarról van szó. Bén elvtárs az első, aki jelentkezik. Azon van, hogy faluja ifjúsága az első legyen a járásban. Ennek érdekében 6 maga szervezi meg a CslSz brigádmunkáját. — Olvasod-e az üj Ifjúságot, Bán elvtárs? — tettem fel a kérdést. — Olvasom rendszeresen, — mondja. — Olyan jó dolgokat találok benne, hogy bizony nehezen tudom letenni. Már alig várom a szerdai napot, amikor a postás bekopog az üj Ifjúsággal a kezében. Bán elvtárs megfogadta, hogy levelezőié lesz az Üj Ifjúságnak. Minden héten rendszeresen fogja küldeni leveleit, amit üzeméről, a Tátra-bútor- gt/árról és faluja CslSz csoportjáról ír. az Üj Ifjúság szerkesztőségének. Bán Vilmos elvtársnak sok szerencsét kívánunk további munkájához. (J<) ÍGY ÜNNEPELÜNK! A losonci járásban csak április 15-én kezdték meg a tavaszi munkákat. A traktoristák jól felkészülve a magas terméshozamért folyó harcra teljesen rendbehozott gépekkel, traktorokkal vonultak ki a mezőre. Első pillanattól kezdve azon voltak, hogy május elsejére bevégezhessék a tavaszi munkákat. Eddig a daróci 3-as számú brigád vezet. E brigád elvtársai naponta 200 százalékon felül teljesítették normájukat. Kovács Antal elvtárs a 3-as brigád tagja április 2i-iket 78.5 százalékra teljesítette május elsejére kitűzött feladatát. Május elsejére a losonci traktorál- íomás dolgozóinak 68 százaléka szocialista kötelezettségvállalást tett. Némely kötelezettségvállalásokat a szocialista munkaversenynek köszönhetik. A szovjet tapasztalatok nyomán egyes kötelezettségvállalásokat már régen teljesítették. Kovács és Szikora elvtárs már teljesítették kötelezettségvállalásaikat. Az üzemben a negyedik helyen állnak. A losonci traktorállomásnak nyolc brigádja van. Ezek közt van a CslSz brigád is, amelynek a kötelezettségvállalások teljesítésében az első helyet kell elfoglalni. ív. Az ifjúság néhány levelében ilyen kérdés is szerepel: Lehet-e a szerelem állandó, vagy pedig elkerülhetetlenül meg kell változnia? A szerelem, mint az ember életének meghatározott időszakában felmerülő érzés, ez érzésnek új tartalommal való állandó gazdagodása mellett fejlődik és változik. Az igazi nagy szerelem családalapításhoz vezet. A férfi és a nő szerelméhez az apaság és anyaság boldogító érzései járulnak. Ezek az új érzések megváltoztatják és szépítik a nemi szerelmet. A családi élet gondokkal jár, figyelmet kell szentelnünk a családi kollektíva megerősítésének és fejlesztésének. A férj és feleség ilyen kölcsönös, egymás és a gyermekek iránti gondoskodása még erősebbé teszi a szerelmet. A termelő és társadalmi munkában való részvétel, a tanulás, az állandó kulturális fejlődés és egymás kölcsönös segítése egészében új tartalommal tölti meg a szerelmet. Olyan emberek, akik az élet feladatait együtt oldják meg, akik együtt győzik le a nehézségeket, jobban becsülik egymást s szerelmük még erősebben fellángol. A történelem nem egy példáját ismeri az olyan szerelemnek és barátságnak, amely nagy tudósok, írók és művészek, rettenthetetlen forradalmárok, de akár hétköznapi emberek élete felett is nagy boldogság fényét árasztotta. Ezek az emberek, tekintet nélkül a kizsákmányoló társadalom mostoha körülményeire, amelyek a normális emberi kapcsolatokat eltorzítják, egész életükön keresztül meg tudták őrizni mély és erős érzéseiket. Ifjúságunknak meg kell jegyeznie ezeket a példákat, amelyek kivételt képeztek az antagonisztikus osztálytársadalomban, azonban szabállyá lesznek a szocialista társadalom körülményei között. Országunkban kialakult az újtípusú szovjet család. Erre következtethetünk többek között a sokgyermekes családok számának állandó növekedéséből. Mint ismeretes, a szovjet kormány nemcsak hogy segélyt juttat az anyák részére harmadik gyermekük megszületésétől kezdve, de törvényt hozott arról, hogy a sokgyermekes anyáknak az ,,anyaság érdemérmét“, az „anyai dicsőség" érdemrendjét, a „hős anya“ megtisztelő címét adományozza. Országunkban ma 30.000- re tehető a „hős anya“ száma és 2,800.000 azoké az asszonyoké, akiket az „anyai dicsőség" érdemrendjével és az „anyaság érdemérmével" tüntettek ki. A gyakorlat azt mutatja, hogy a sokgyermekes családok a legtöbb esetben boldog családok, amelyeket évről évre jobban eggyé forraszt a házastársak között egyre erősbödö szerelem. A szerelem állandósága, ereje és szépsége az egyén általános erkölcsi színvonalától függ. „Egy fiatalember sohasem fogja szeretni a menyasszonyát, vagy feleségét — írja Ma- karenkov, — ha nem szerette szüleit, elvtársait, barátait. És minél szélesebb a területe ennek a (nem sexuális) szeretetnek, annál nemesebb lesz a (nemi) szerelem. Aki szereti hazáját, népét, munkáját, az nem lesz parázna, nem lát a nőben csak nőstényt. És teljesen pontos az ezzel ellenkező következtetés is: az, aki alacsony és szemérmetlen cinizmussal viseltetik a nö iránt, nem érdemel bizalmat, mint állampolgár; a közügyhöz való viszonya éppen olyan cinikus lesz, nem lehet hinni neki.“ A tartós szerelem a szocialista társadalomban az ember egyik legértékesebb erkölcsi tulajdonsága. ★ Gyakran kérdezik: mi a féltékenység, és feltétlen velejárója-e a szerelemnek ? A féltékenység lényege nem más, mint az érzések monopóliumára, a szeretett embernek, mint valami tulajdonnak kizárólagos birtoklására irányuló törekvés. Ez az érzés az osztály társadalom kialakulásának idején keletkezett, akkor, amikor a páros házasságról áttértek az egyne- jüségre, mint a magántulajdon legelső csirájára. „Ha semmi más, de az bizonyos, — írja Engels — bogy a féltékenység aránylag későn kifejlődött tulajdonság.“ De ha már egyszer felmerült, úgy ez az érzés hozzáidomul az érzések fejlődésének ahhoz a logikájához, amelyet a magántulajdonon alapuló rend hozott létre. A férfi úgy viszonyult a nöhöz, mint valami hozzátartozó tulajdon s nem engedte, hogy rajta kívül bárkié is legyen. A vallás szentesítette ezt a kapcsolatot, a jog pedig törvénybe foglalta s a törvény megszegését a legkegyetlenebbül büntették. Ebben az időben hetérák, majd később prostituáltak álltak a férj rendelkezésére. Ez elkerülhetetlenül a nö féltékenységéhez vezetett, aki gazdaságilag férjétől függött és félt, hogy’ elveszti férje vonzalmát. Miután azonban az antagonisztikus osz- tártársadalomtJan a házasság velejárója a prostitúció és a házasságtörés, ezek alapján kifejlődött a kölcsönös féltékenység zsarnoksága. A vallási és jogi tilalmat, amelyek megakadályozták a szerelem érzésének szabad, természetes fejlődését s azt törvényes keretek közé szorították, nemcsak, hogy szenvedést okoztak az egymást szerető embereknek, de gyakran arra késztették őket, hogy megszegjék ezeket a tilalmakat s ez még jobban megnövelte a férfi és nö kölcsönös bizalmatlanságát. A hazugságra és csalásra épült antagonisztikus osztálytársadalom körülményei között nincs meg és nem is lehet meg a kölcsönös bizalom az emberek között,amely nélkül igazi szerelem nem lehetséges. Ehelyett a szerelemnek elkerülhetetlen, mérgező hatású velejárója lett a féltékenység. Ennek az érzésnek távolról sem volt meg mindig a reális alapja. Sok esetben tisztán gyanú alapján keletkezett, a feleség, férj vagy szerető vélt hűtlensége miatt, s ez aztán megőrjítette vagy bűnbe sodorta a féltékenyeket. A szépirodalom igen sokat foglalkozott a féltékenység ábrázolásával. Ez a vak érzés a bizalmatlanság talaján keletkezett, e bizalmatlanság öntudatlan forrása pedig az a magántulajdon elvén alapuló felfogás, amely a nőt tiszteletre és bizalomra méltatlan lénynek tekinti. „Végül is — írja Gorkij — kialakult a nőnek mintegy nemzetközi és az egész világon ismert alakja: eszerint a nö nagyon kevésbbé ember, inkább hiú, hazug, buta, gonosz és elsősorban érzelmi életre alkalmas lény... A nőről alkotott ilyen felfogás mélyen behatolt az életbe, a nemek kapcsolatának mindkét részről piszkos, közönséges, lealacsonyító színezetet adott. ’ (Folytatása következek.) V. Kolbanovszkij: SZERELEM-HÁZASSÁG- CSALÁD
