Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-03-26 / 10. szám

1952 március 26 oi ipiosíc CK.ét kisfiúa (Du Sok meglepetés ért az Ifjúsági Duz zasztógáton. Legjobban mégis két fia tat fiú láttára lepődtem meg, akik ép­pen akkor érkeztek meg az építkezés­re hojjenel a kezükben Alig látszat lak ki a földből- Nem voltam benne biztos, hogy dolgozni jöttek, tehát megkérdeztem: — Rokonotokhoz jöttetek látogató­ba elvtársak? Hangosan nevetni kezdtek• Gondol­tam rosszul tettem föl a kérdést, tehát nyilván azon nevetnek. Még egyszer megkérdeztem. — Édesapátok dolgozik itt? Ojra hangos nevetés volt a válasz. — Mondjátok már meg, hogy minek jöttetek ide? Csak nem dolgozni akar­tok? — kérdeztem. — Eltaláltad elvtárs! Dolgozni jöt­tünk, még pedig hosszabb időre, — jelelték szinte egyszerre. A fiúk 15 éveseknek néztek ki. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kisembe­rek, mint ezek hosszabb időre ide jön­nek dolgozni. — Hogyan szántátok rá magatokat, hogy ide jöjjetek? — kérdeztem. Vince Károly (később a nevüket is megtudtam) nyelt egyet, bekapott egy szem selyemcukrot és így kezdett be­szélni: — Vízkeletről jöttem• Eddig, mint kőmöves tanultam a galántai építési vállalatnál, Munkámat itt is szeret­tem. Olvastam azonban az Üj Ifjúság hasábjain a puchovi Ifjúsági Duz­zasztógátról. Szerettem volna én is az elvtársak között lenni.' Tanulási idő­met azonban nem akartam félbehagy­ni. Ekkor jött egy elvtárs a Duzzasz­tógátról, név szerint Galob József és mesélt nekem a Duzzasztógáton folyó életről. Többek között megemlítette azt is, hogy kőmöves tanoncok is dol­goznak s közben tanulnak, ügy szer­ződtek le, mint tanoncok. Ekkor el­határoztam, hogy én Is eljövök ide. A többi már könnyen ment: Kijelentkez­tem az építkezési vállalattól és nyom­ban Ide utaztam. Amint látod, most érkeztem meg és várom, hogy el­helyezzenek A másik fiúnak Görözdös Gyula a neve. Nagymegyerröl való. ö Is kő­művesnek tanult Pozsonyban. — Es te hogyan határoztad el magad hogy Idejösz? — kérdeztem. — Nagyon sokat hallottam már az ifjúsági építkezésekről, de főképp az Üj Ifjúság hasábjain a puchovi Ifjú­sági Duzzasztógátról írott cikkek ér­dekeltek. Sok szépet olvastam a Duz­zasztógáton dolgozó elvtársak életé­ről. Többször elhatároztam magam, hogy oda megyek dolgozni, de szüle­im mindig beleszóltak. — Ugyan Gyuszi, hát azt hiszed, hogy téged is felvesznek, hiszen te oda gyenge vagy, — mondotta több­ször apám. — Hiába igyekeztem meggyőzni szüléimét erőmről, nem engedtek- Már­cius 6-án azonban két elvtárs jött a házunkba és rögvest szüleimmel kezd­tek beszélgetni A beszélgetésben ró­lam volt szó. Az elvtársak kérték szü­léimét, hogy engedjenek el velük az Ifjúsági Duzzasztógátra Apámék ele­inte makacskodtah, de a két elvtárs olyan őszintén és meggyőzően beszélt, hogy végül is beleegyeztek. — Hosszabb Időre szeretnék oda­menni édesapám, — szóltam kicsit félősen. Apámon látszott, hogy meg­sajnált. ezért így szólt: — Hát nem bánom, Gyuszi, el­mehetsz- De minden hónapban lega­lább egyszer gyere .haza. Tudod nehéz lesz megszokni hogy távol vagy. Apámat majd agyoncsókoltam örö­mömben. Hogyne, most már mehetek én is, mint annyi fiatal az Ifjúsági Duzzasztógátra. Másnap már el is in­dultam. Most pedig itt vagyok. — Hogy tetszik neked. Görözdös elvtárs első tatásra ez az építkezés? — kérdeztem tőle. — Idefövet láttam a hatalmas bá- gereket, emelődarukat traktorokat, amint dolgoztak. Mondhatom nagyon tetszenek nekem ezek a hatalmas gé­pek. Mikor megláttam a bágereket el­határoztam, hogy abbahagyom hohiű- fes szakmámat — bár a kőművesre is nagy szükség van, — és kitanulok bá- geristának. Görözdös elvtárs elhallgatott, mert a tábor vezetője (étmunkás CsISz- tag) így szólt: — Ugye megérkeztetek elvtársak? gyertek a konyhába. A két elvtárs erősítgette, hogy nem éhes. de a táborparancsnoh beléjük karolt és elvezette őket a konyha felé­En is mentem velük a konyhára. A két elvtárs egymás mellett helyezke­dett el a frissen terített asztaloknál. A szakácsnő, szintén brigádista lány hamarosan hozta a gazdag terítéket: húslevest, disznóhúst és végül süte­ményt. Görözdös elvtárs Vince Ká­rolyra nézett és így szólt: — Nézd már, te Károly, még jobb az étel, mint odahaza. — En is úgy veszem észre, — fe­lelte Vince Károly. Az elvtársak érdeklődni kezdtek a régebben ott dolgozó elvtársaktól, hogy ugyan mindig ilyen-e az étel. A kérdezett régi elvtársak örömmel mon­dották. hogy nemcsak az étel jó, de ami Itt van, az részükre, mind fő. Munka után sportolnak, csónakáznak a Vágón, tanulnak kedvük szerint. A fiúk bizonyosan megszeretik mun­kájukat és legközelebb ha hazamen­nek szabadságra újabb fiatalokat sze­reznek az Ifjúsági Duzzasztógátra ál­landó munkásnak. (jt) Alaposan készítsük elő a taggyűléseket Egymásután telnek meg a csillék, amelyek mindegyike egy lépést felent az Ifjúsági Duzzasztó sikeres befejezése jelé. A feledi gépállomás megkezdte a tavaszi munkát A feledi gépállomás az őszi mun­kában lemaradt. Az őszi munkater­vet mindössze 50%-ra teljesítették. Ennek az volt a főoka, hogy a trak- toristák sok helyen keskeny parcel­lákon dolgoztak. Az őszi munkák befejeztével hoz­záláttak a traktoristák és gépjaví­tók a hibás gépek kijavításához. Varga Jenő és Kecső János idősebb elvtársak a javításoknál példát mu­tattak a fiatal CsISz-tagoknak. Ta­nították őket, mindent részletesen megmagyaráztak nekik, úgy hogy Siska László és Kovács János CsISz- tagok magas teljesítményt értek el a gépek javításánál. , A traktorok és más gazdasági gé­pek már ez év február 20 án készen álltak a munkára. Igaz, hogy köte­lezettséget vállaltak a javítások megkezdésénél: 1952 február 15-ig megjavítják az utolsó gépet is. Öt napot azonban késtek, aminek a munkások gyakori kimaradása volt az oka. A feledi gépállomás CsISz-szerve- zeíe igen jól működik. Rimaszom­batban a CsISz-csoport brigád köz­pontot alakított. A brigádközpont vezetője Csola Gyula fiatal CsISz­Az Ifjúsági Duzzasztógát bátor építői munka Vágón. után vígan csónakáznak a tag. Munkában az elsők közé tarto­zik. Továbbá kötelezték magukat, hogy 130% ra teljesítik a tavaszi munkatervet. Ezenkívül minden CsISz-tag egyéni kötelezettséget is vállalt. A legjobb traktoristák kö­zül iskolázásra küldenek CsISz-ta- gokat, akik a kerületi iskolázás után politikai és olvasókörök veze­tői lesznek. Minden brigádközpont­ban könyvtárt rendeztek be, de még az olvasóköröket és a politikai kö­röket nem alakították meg. Bizo­nyosan várnak az iskolázásról haza­térő elvtársakra! Az Ifjúsági Duzzasztőgátra és a Szövetségi Vasútvonalra ez év ja­nuárjában és februárjában hat CsISz-tagót küldtek. A feledi gépállomás CsISz-csoport­jának azonban vannak nehézségei. A rimaszombati járási CsISz veze­tőségtől kevés támogatást kapnak. A járási instruktorok nagyon rit­kán járnak a gépállomásokra és a brigád központokra. Még a magyar ifjúság lapja, az Üj Ifjúság sem na­gyon ismeretes a feledi traktorállo­más brigád központjaiban. A járás nem küldött jelentkező lapokat. Ez egyben a feledi gépállomás üzemi CsISz-csoportjának is a hibája. A rimaszombati járási CsISz ve­zetőségének ezentúl nagyobb gondot kell fordítani a feledi ^gépállomás ifjúságára. A járásnak kell őket se­gíteni az olvasó és a politikai körök megalakításánál is. Furcsának találjuk azonban, hogy a feledi üzemvezetőség nem tud egyes elvtársak teljesítményéről ? így akarják a szocialista munkaver­senyt kiszélesíteni? A gépállomás vezetősége bizonyo­san nem tudja még, hogy a szocia­lista munkaversenyt az viszi előre, ha a vezetőség tud a versenyzők tel jesítményeiről és így a lemaradt elvtársakat meggyőző munkával ma­gasabb teljesítmények elérésére győzik meg és segítenek munkájuk­ban. A feledi gépállomás vezetősége azon igyekezzen, hogy pontos érte­sülést szerezzen a munkaverseny eredményeiről. ,(jt.) Ifjúsági Szövetségünk valamennyi 1 alapszervezetében már folynak a márciusi közgyűlések. A közgyűlés mindig nagyjelentőségű a szerveze- ; tek életében. Itt határozzák meg az egész szervezet és minden CsISz-tag , kötelezettségét és feladatát. A már- | clusi taggyűlések feladata megtár- ! gyalni a Központi Bizottság VI. ple­náris ülésének és a CsISz járási kon­ferenciának határozatait, valamint megvitatni és meghatározni, hogy milyen feladatok hárulnak Szövetsé­günk tagjaira Szlovákia összesített tervéből. Hogy a CsISz tagsági gyűlések si- ; keresek legyenek, annak két fontos feltétele van: jól előkészített elnöki beszámoló és a tagság túlnyomd : többségének megjelenése. Helytelen, mikor az alapszervezet CsISz-funk- J cionáriusa úgy gondolkodik, hogy i elég a tag6ági gyűlés előtt egy perc- J cél leírni a gyűlés programmját, az elnöki beszámolót meg minden elő­készület nélkül tartja meg. Ez a módszer jellemző a hanyag CsISz- funkcionáriusra. Ugyancsak helyte­len a tagsági gyűlés összehívása is, ha a tagok csak plakátról, esetleg dobolásból tudják meg a taggyűlés idejét. így van ez a vereknyei cso­portnál is, ahol a helyi CsISz-veze- tők ebben az évben már hatszor hív­tak össze tagsági gyűlést, de 85 tag­ból először 20, majd mind kevesebb tag jelent meg. Megtörtént már az I is, hogy Danka elvtárs, a helyi J CsISz-csoport elnöke nem készült fel I rendesen a taggyűlésre. Ugyanez a helyzet a nemesócsai i CsISz-csoportnál is. A nemesócsai j CsISz-szervezet vezetősége még a {tagsági gyűléseken sem jelenik meg. Földes elvtársnö nap mint nap arról panaszkodik, hogy a tagság nem je­lenik meg a taggyűlésen, de arról nem beszél, hogy a vezetőség nem teljesíti feladatát. Ha azt akarjuk, hogy a tagsági gyűlés sikeres legyen, szükséges, hogy az elnöki beszámoló utat mu­tasson, konkréten rámutasson az előttünk álló feladatokra. A beszá­molónak a fényszóró szerepét kell betölteni, melynek fénye mellett minden egyes CsISz-tag látni fogja feladatát, megismeri kötelességét. Az elnöki beszámoló segítséget nyújt, mert pontosan tűzi ki a feladatokat. A tagok részvételét csak úgy tud­juk legjobban biztosítani, ha az elő­készítésbe bevonjuk a CsISz-tagok legjobbjait, az aktivistákat. Az akti­visták személyesen meglátogatják a CsISz-tagokat, meghívják őket a tag* gyűlésre, ismertetik velük a gyűlés programmját, hogy a gyűlésre min­den egyes CsISz-tag jól felkészülve jöhessen. A taggyűlés programmjá- nak, az elnöki beszámolónak és az elhangzott vitának összefoglalója a taggyűlésen mondott határozat. Ez a határozat úgy az alapszervezetek­nek, mint minden CsISz-tagnak utat mutat. A határozatok teljesítésében a CsISz-vezetöknek kell az élen ha­ladni. Az ilyen alapszervezetekben a vezetőség tevékeny munkája magával ragadja az egész CsISz- tagságot és a határozatokat sikerrel teljesítik. A füsi CsISz-csoportnál a vezető­ség a márciusi taggyűlésen a tagság magas számának részvételét politikai elökészületetl biztosította be. Az elő­készületbe bevonták az aktivistákat, akik személyesen meglátogatták a CsISz-tagokat, meggyőzték őket a gyűlés fontosságáról. Munkájuk sike­res volt. Az előbbi taggyűlésen, amit csak dobolással hirdettek, a tagság 45-—50 százaléka vett részt. Ezen a gyűlésen pedig az aktivisták segítsé­gével a tagság 85 százaléka jelent meg. A csoport elnöke, Bozsaki elv­társ beszámolójában ismertette a fel­adatokat, melyek Ifjúsági Szövetsé­günkre hárulnak. Beszélt az ifjúsági sajtóról, az Üj Ifjúságról és beszélt az ifjúsági építkezésekről. A vita és az elért eredmények megmutatták, hogy érdemes a CsISz tagsági gyű­lését jól előkészíteni. Az ÜJ Ifjúság­ra 12 előfizetőt szereztek ezen a gyű­lésen. Az ifjúsági építkezésekre két tag jelentkezett állandó munkásnak. Ez a két elvtár* megértette azt, hogy fiataljainknak az építés legne­hezebb szakaszaira kell menniök. Az elvtársak a Duzzasztőgátra mennek dolgozni. Az igy előkészített CsISz-taggyü­lések teljesítik Központi Bizottsá­gunk harci jelszavát: „Fokozott te­vékenységgel, harci szellemmel és fe­gyelemmel a gottwaldi ötéves terv negyedik évébe!“ Szigel Ferenc ifjú levelező. A komáromi lanoncotthon ifjúmunkásai A tanonc élete a múltban csak szenvedésből állott. Ingyenmunka, évekig tartó kizsákmányolágt és rá- adásul ütlegelést kapott. így „nevel­te“ a kapitalista társadalom a munká­sokat. akikből alázatos rabszolgákat igyekezett faragni. Népi demokratikus rendszerünk életbelépése után gyökeresen meg­változott a helyzet. Pártunk és kor- | mányunk bölcs előrelátása és az új munkásnemzedék élete mutatja ezt. Tanoncközpontjaink ifjú dolgozói tudják ezt és munkájukkal hálálják meg mindazt, amit értük tett a Párt és a munkásosztály. Liszicki elvtársnö a múlt év szep­tember elsejétől tagja a tanoncott- honnak. Azelőtt Surányban járt középisko­lába. Elhatározta, hogy dolgozni fog. Először asztalosnak készült, de meg­tetszett neki a géplakatos mesterség, így géplakatosnak ment. Minári'k elvtársnő szintén közép­iskolába járt, ma gép mellett dolgo­zik. Teljesítménye 100—200 százalé­kon felül van. Fiatal dolgozó, nagyon szereti munkáját. Kicsit szűkszavú, de a közösségben nagyon jól érzi magát. Jeskovszki elvtársnö bátor és ön­tudatos dolgozó. — A konferencián elhangzott kri­tika után megjavult a mi munkánk Is. A CsISz-szervezet is megjavítot­ta munkáját. A politikai tízperceket, amelyeket eddig hat óra után tar­tottunk, most két óra után tartjuk meg a műhelyben. így nem vész kár­ba semmi a drága munkaidőből. A két személyhajóhoz szükséges alkat­részek gyártásán dolgoztam. Telje­sítményem 140 százalék volt. A CsISz-csoport gyűlésein foglal­kozott Szlovákia összesített tervével és az üzemi tervvel. Tevékenységük ebből az alapból indult ki. Munkájuk eredményei megmutatkoztak a va­sárnapi brigádmunkák teljesítmé­nyeiben is. Hruszovszki elvtárs géplakatos Galántáról jött Komáromba. — Szeretek dolgozni, szeretem ffog­lalkozásomat. — Szavai oly őszintén csengenek, hogy az ember jérzi, ezek a fiatalok tudják, miért és hogyan kell dolgozni. A munkáihoz való vi­szonyuk ig megjavult a járási konfe­rencia óta. Az asztalosok csoportjában dolgo­zik Zrubco ég Mjardan elvtársnő. Teljesítményük 108 százalék. Sevcsik e vtárs az elektromos he­gesztésnél dolgozik. Ez a fiatal fiú tudását rendszeresen fokozza úgy elméletileg, mint gyakorlatilag. Büszkén mondják a fiatalok, hogy a Komszomolisták ismerkedési estéjén ők is ott voltak. Nagyszerű élmény volt ez. A Komszomolisták szeretik a mun­kát, tőlük kell példát vennünk. Az ifjúság résztvett a március 2-ikai és 9-ikei vasárnapi brigád- munkában. Az üzem ekkor 220 szá­zalékra teljesítette a tervet. A cso­portnak kultúregyüttese is van és népdalokat tanul. Az együttest Melag elvtárs másodéves tanuló vezeti. A csoport kosárlabdacsapata is szépen működik. A tanulók készülnek a Fu- csik-jelvény megszerzésére. Most készülnek „Az acélt meged- zik“ című könyvről rendezett konfe­renciára. Színdarabot is tanul a csoport, hogy ezáltal is művelődjenek ifjú­munkásaink. Elmennek vendégsze­replésre főleg a magasabb típusú EFSz-ekbe, hogy a munkás, és pa­rasztifjúság szövetségét még jobban megerősítsék. Gérecz Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom