Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-03-05 / 7. szám

1952 március 5 01 IFIÜS&6 /Qlíol ma új emberek nőnek Az érsskújvári Elektrosyit tanonc- otthon épülete valamikor a reakció sötét erőit szolgálta. Ez az épület ma tanoncotthon. Életkedvvel teli, ragyogószemü fiatalok üdvözölnek. Éppen testnevelési órára indulnak. Várnom kellett. Visszajöttük után beszédbe elegyedek velük. Meglát­Tóth Gyula, ifjúmunkás. szik rajtuk, hogy szocialista nevelést kaptak, mert amikor kérdezősköd­tem, hogy melyik közülük a legjobb munkás, azt feleli egy barna, mo- solygószemü gyerek: — Sokan vagyunk ám rhi jó mun­kások, mert hisz tudjuk, hogy miért dolgozunk. Egy alacsony, barna fiú azt mond­ja: — Nem elég csak a munkahelyen jól dolgozni, tanulni is kell és főleg jól viselkedni, ahogy ez egy fiatal CsISz-taghoz illik. Helyeslőén bólintottam és öröm töl­tötte el szivemet a hallottak nyo­mán. Komolyan ránéztem a fiúra, akinek nyílt, öntudatos arcáról a munkásosztály jövőjét olvashattam le. — Igen,’ mindez elárulja, hogy a ta- noncotthoni nevelés a munkásif jakat megtanítja az új, a munkához való kommunista viszonyra. A munka ki­egészíti az elméleti nevelést és lehe­tőséget ad arra, hogy megfelelő ve­zetők segítségével gyakorlati téren végrehajtsák mindazt, amit elmélet­ben megtanultak. Beszélgetésünk után, mely a pél­dás dolgozók körül folyt és amely rámutatott az előnyökre és hátrá­nyokra, az ifjak arra a megállapo­dásra jutottak, hogy a legjobb mun­kások egyike Kovacsík elvtársnö, aki éppen felénk közeledett. Kovacsik elvtársnö 16 év körüli lány, mosolyával már előre sok ér­dekes dolgot megsejtetett velünk. így kezdte a beszélgetést. — Ez az a hely, amelyről valami­kor álmodoztam. Középiskolába jár­tam Érsekújvárntt. Utána mint fi­nommechanikus dolgoztam, de vala­hogy mindig hajtott a vágy, hogy vasesztergályos lehessek, hogy vala­mi értékeset tudjak alkotni önállóan. Jelentkeztem az Elektrosvit-üzem- ben és így kerültem be a tanoncott- honba. Megkérdeztem, hogy mi volt mégis az az erő, amely öt arra ösztönözte, hogy vasesztergályos legyen. — Elvtárs, amit hazánk kiépítése terén látunk minden fiatalt gondol­kodóba kell, hogy ejtsen. Hisz a jö- vönkröl van szó. Öntudatom azt súg­ta, alkoss, mert szükség van a mun­kádra. így lettem vasesztergályos. Kezdetben természetesen a tanulás­sal voltak nehézségeim, de Huszlica elvtárs öntudatos és áldozatkész se­gítsége, párosulva az én vasakara­tommal, lassan legyőzte a nehézsé­geket. Most munkacsoportvezetö- helyettes vagyok és elsőéves tanuló. Munkahelyemen igyekszem mindig becsületesen dolgozni és másokat is meggyőzni a becsületes munkáról. A CsISz-ben is dolgozom. Nagyon sze­retek tanulni, szakkönyveket és szép- irodalmat olvasok. Fekete szemeivel a távolba tekin­tett. Lehet, hogy hatalmas gépkon­strukciók tűnnek fel előtte, az a táv­lat, mikor egy saját tervezésű gépe mellett áll majd mosolyogva. így fejezi ki magát: — Nagyon szeretnék ipariskolába menni a felszabadulásom után és ... __itt egy pillanatra megakadt. Ko­molyan és őszintén nézett rám — és mérnök lenni! Tóth Gyula, ez a fiatal, mosoly­gósarcú ifjúmunkás szintén a tanu­lóotthon legjobbjai közé tartozik. Példás a magatai’tása úgy a munka­helyen, mint a tanulóotthonban. Közben körénk gyűltek a többi fiatalok is, Kovács vasesztergályos munkacsoportvezetö, Oprlsan villany­szerelő és a többiek. Mind öntudatos fiatalok, akik a tanulóotthonban pél­dát mutatnak az ifjúságnak. Tanyák, Varga és Lalka elvtárs —■ mind az öntudatos fiatal munkás­nemzedék képviselői, akik tudatában vannak munkájuk fontosságának és tudják azt, hogy mit tett Pártunk a fiatal munkásnemzedék neveléséért. A tanoncotthon életére terelődött a sző, Mindegyik szeretett volna be­szélni munkájukról és a mozgalmi életről. Elmondták, hogy nyolc munkacso­portra oeztották a tanulókat. Két politikai kör is működik a ta­nulóotthonban. Az egyiket Macek elvtárs nevelő vezeti, a másikat Ra- cek elvtárs másodéves tanuló. Az ol­vasókörben is szépen dolgoznak. Át­vették a „Távol Moszkvától“ és a „Töretlen föld* című könyveket. A műhelyben politikai tízperceket tar­tanak. — Vannak azonban hibák is — mondják az elvtársak. — Kulturális téren nagyon gyengén állunk. Aka­rat, az van, de nagyon kevés a kul- túranyagunk. Szükséges, hogy a já­rási CsISz-vezetöség többet törődjön velünk. Járjon közbe az igazolvá­nyaink ügyében is, melyeket már 1950 és 1951-től várunk. A munkánk területén is akadnak hibák. Mi több eredményt is fel tud­nánk mutatni és kérjük, hogy elmé­leti tanulásunkat összeköthessük a gyakorlati munkánkkal, hogy ezáltal tanulhassunk és jobb színvonalat ér­hessünk el. így beszélnek a fiatalok, akik szív­ügyüknek tartják a munkát, egyre többet akarnak tanulni és dolgozni. Erős akaratukat, tudásszomjukat bizonyltja az a kötelességvállalás is, amelyet a csoport vezetősége a járá­si CsISZ-konferencia tiszteletére tett. Ebben kötelezik magukat, hogy: 1. Ledolgozunk 12 munkaórát az új stadion felépítésénél. így élünk Kovacsik elvtársnö, az érsekújvári Elektrosvit tanulóotthonának ifjú munkása. 2. A csoportunk 60 százaléka meg­szerzi a Fuesík-jelvényt és 90' szá­zaléka a Tyrs-jelvényt, 3. Kultúrbrigádot szervezünk és meglátogatjuk a Zemné-i védnökségi EFSz-et és a koltai középiskolát. 4. Versenyre hívjuk ki az üzem rőszlegcsoportjait a tagsági gyűlése­ken való pontos megjelenésben. így dolgoznak a mi ifjúmunkása­ink. Dacára annak, hogy akadnak nehézségek, nem csüggednek. Jókedv, kacagás és komoly tanulás ■— hogy eleget tegyünk kötelességünknek és megháláljuk Pártunknak a velünk szemben tanúsított nagy segítségét. Gérec Árpád. Az üdülésen sokat tanultam Januárban egyhetes üdülésen vol­tam Llberec környékén, mint CsISz- tag. Először vettem részt ilyen re­kreáción, de nem is felejtem el soha. Mindenünk megvolt, amit csak szemünk, szánk kívánt. Különösen felejthetetlenek a kultúrműsorok. Megtanultam, hogyan kell kultúr­műsort úgy összeállítani, hogy szó­rakoztató és szép legyen, ugyanak­kor neveljen is. Itt tanultam meg, hogy táncmulatságokat nemcsak régi módon lehet megrendezni, hanem igazán CsISz-tagokhoz illően úgy, hogy azzal Is neveljük magunkat és másokat is. Két-három tánc (de nem szamba), közben egy szavalat, majd ismét tánc, aztán egy vidám ének. újból tánc és utána megint valami ügyes kultúrszám és így tovább. Ná­lunk is meg lehetne ezt így csinál­ni. De meg is fogjuk. Örüilök annak, hogy az üdülés köz­ben nemcsak szórakoztam, hanem sok újat hallottam és tanultam is. Amit ott tanultam, itthon átadom többi CsISz-társaimnak. Amikor búcsúzásra került a sor, nem akartam hazajönni. Az az egy hét olyan hamar elröpült! Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm ezt a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek és a Pártnak. Berta Ottó, levelező. Hegyoldalban, erdők közé épült a ml tanoncotthonunk. Ha megmonda­nánk a nevét, valahol Rozsnyó mel­lett keresné az olvasó, de a valóság­ban Pozsonyban van a mi Kraszna- horkánk. Itt emelkedik a magasba a négy kétemeletes épület, jobbfelöl három egymás mellett, majd szembe velük egy. A legelső épület a három közül a mi otthonunk, Ha valaki a kapun belép, szemébe tűnik a deko­ráció és a faliújság, amely szlovák nyelven ad értesítést a tanoncotthon CsISz-munkájáról, majd vele szem­ben a magyar faliújság hirdeti, hogy a magyar nemzetiségű tanoncok is haladnak előre úgy a kultúr-, mint a fizikai munkában. Hogyan haladunk akarok beszámolni. előre ? Arról Legelső lépésünk előre az olvasó­kör megalapítása volt, amit az egy­hetes iskolázásról hazatérő Molnár József, Meleg József, Almási Béla, Adamcsik Ferenc és Dolák János elv­társak alakítottak meg. Két csoport­ra osztották a fiúkat, 15—15 taggal. Az olvasókör minden héten egyszer jön össze. Ezldelg átvette Osztrov- szkij: „Az acélt megedzik“ és Fa* gyejev: „Az Ifjú Gárda" egyik felét. Az olvasókör munkáját úgy osztot­tuk be, hogy olyanoknak is felhívjuk figyelmüket a könyvekre, akik rit­kán, vagy egyáltalán nem olvasnak könyveket, s ha olvastak 1(, az tíz­filléres ponyvaregény volt. Ezeket igyekszünk meggyőzni arról, hogy mi a céljuk a tőkéseknek ezekkel a regényekkel. Megmagyaráztuk ne­kik azt, hogy ilyen izgalmas regé­nyekkel akarták bekötni a dolgozók szemét, hogy ne lássák a nyomoru­kat s a nyomorúság okozóit, a ka­pitalizmus szörnyű valóságát. Az olvasókör egyik felében átvesz- szük a könyv egy részét, majd a má­sik felében megvitatjuk az átvett anyagot és a jövő órát tervezzük. | Mozgalmi dalokat is gyakorolunk be. Jól működnek a szlovák olvasó­körök Is, amelyeket Antal Pál, a ta­noncotthon CsISz-csoportjának el­nöke vezet, Életünk a tanoncotthonban nagyon egyszerű. Reggel öt órakor van az ébresztő, utána reggeli torna, majd rendbehozzuk magunkat és a kör­nyezetet és megreggelizünk. Reggeli után munkába megyünk. A műszak 7 órakor kezdődik és délután négy órakor végződik. Ekkor hazatérünk otthonunkba és vacsoráig sportolunk. Sokféle sportot űzünk, de legértéke­sebb mégis a TOZ jelvényszerzés. Eddig a fiúk fele teljesítette a TOZ elnyerésének feltételeit. Hat órakor vacsora és utána esti parancsosztás. A parancsban a másnapi tervet köz- lik velünk. Az estét minden nap más programmal töltjük el. Hétfőn olva­sókör, kedden politikai előadás, csü­törtökön moziba megyünk, pénteken CsISz-gyülést tartunk, szerdán min­denki szabad. Ezenkívül még szom­baton és vasárnap van szabad időnk. A munkahelyen csoportokra vegyünk osztvy Minden csoport felett egy in­struktor áll. Ök a munkaidő alatt oktatják a tanoncokat. A mi tanoncotthonunkban legtöb­ben villanyszerelők, kisebb részben festők, bádogosok, ácsok és lakato­sok laknak. Valamennyien építésnél dolgozunk, kivéve a lakatosokat, mert ök a műhelyben készítik el az épülethez szükséges vasalkatrésze­ket. Az épületet mindnyájan nagyon megszerettük. Tudjuk, hogy ez az épület hirdeti, hogy hazánkban a szo­cializmus épül. Hegyoldalban, erdők között áll a mi gyönyörű otthonunk. Körülötte a fák kopasz koronáit suhogtatja a szél. Mindnyájunk torkából felhar­san az ének: „Egy a jelszónk, a bé­ke!“ Dolák János, levelező. Csehszlovákia ifjúsága segíti a gyarmatiJfjúság harcát Ing’. Grohman beszédet tartott az ifjúsági- és diákszövetség nemzet­közi napján, az ifjúság részvételéről a gyarmatosítók elleni harcban. Ki­jelentette, hogy az Ifjúság és a diákok az egész világon felfogják a nemzeti függetlenségért indított harc óriási jelentőségét, amely ösz- szefügg többmillió becsületes ember gigantikus békeharcával. v Beszéde bevezetőjében néhány ér­tékes adatat közölt a gyarmati és függő országok bennszülötteinek borzasztó életkörülményeiről, a kü­Az Új Ifjúság segített Az Uj Ifjúság első számában „Mi is új életet teremtünk“ címmel kri­tika jelent meg a kistárkányi ifjú­ság munkájáról, a Helyi Nemzeti Bi­zottság régi vezetőségéről. Sokan olvasták a kritikát. Híre végigfutott a falun, fiatalok, idősek egyaránt megtárgyalták- Voltak, akik nem értettek vele mindenben egyet, so­kan helyeselték de senki nem akadt, aki mindenben tagadta volna a kriti­ka jogosultságát. Alig több, mint egy hónap lefor­gása után nyugodtan megállapít, hatjuk, hogy a kritika segített. Se­gített megoldani Kistárkány fiatal­ságának a helyiség kérdését és he­lyes útra terelni a nevelőmunkát. Ma már van helyiségük, szép ottho­nuk, ahol időnként összejönnek. Már ügyesen ki is díszítették és kályhát is szereztek bele. Mindebben segít­ségükre volt a Helyi Nemzeti Bi­zottság időközben megválasztott új vezetősége és az EFSz. A község művelődésügyi megbízottja útján egy sakk-készlethez is jutottak. A teremben lesz pingpongasztal és rá­dió is. A Helyi Nemzeti Bizottság- új vezetősége már törődik az ifjúság ügyeivel, segíti az ifjúságot és szo­rosan együttdolgozik cele. A helyi­séget barátságos, meleg otthonná változtatják, ahová minden fiatal CsISz-tag örömmel megy majd, jól fogja magút érezni. Az úi helyiség nagyon sok eddig fájó kérdést old meg és új távlato­kat, új lehetőségeket tár fel. El tudják helyezni a könyvtárat, lesz hol megtartani az olvasóköri össze­jöveteleket, vezetőségi és taggyűlé­seket s nem kell tovább az iskolát használni akkor, amikor kultúrmű­sort, vagy színdarabot gyakorolnak. A CsISz helyi szervezete új vezető­sége elég lendületesnek látszik ah­hoz, hogy mindezeket megvalósítsa és a kedvezőbb feltételek között egészséges szervezeti életet teremt­sen Szükséges azonban, hogy a szer­vezeti életbe jobban bevonja a lá­nyokat. különösen azokat, akik az EFSz-ben mint állandó tagok dol­goznak. A község ifjúsági mozgalmának megerősítésében, a helyes nevelő- és kultúrmunka kifejlesztésében ko­moly segítséget nyújthatnak azok a fiatalok, akik nemrégen jöttek ha­za a hadseregből. Két év alatt ön­tudatos, fejlett ifjú harcosokká vál­tak, akik előtt világosan áll az új falu felépítésének szükségessége és lehetősége és olyan értékes javasla­tokkal, konkrét munkafelajánlások­kal lépnek elő, mint Tárci Pali az egyik legutolsó ifjúsági összejövete­len: — Kislárkányban meg van a kul- túrház felépítésének is a lehetősége. Fiatalok vagyunk és magunknak, magunk építenénk fel. Anyagot tu­dunk szerezni, munkámmal pedig én is hozzájárulok. Mint mesterember elvállalom a lakatosmunka végzését, rászánom azt a néhány napot. Vál­laljon rajta minden fiatal bizonyos munkát. Ha jól körülnézünk, akad közöttünk minden szakmunkához értő. Együtt ez hatalmas erőt jelent. Biztos vagyok benne, hogy néhány hónapon belül állna a kultúrház. Tárci Pali ezt komolyan mondta. És minden fiatal érezte, hogy nincs benne »semmi megvalósíthatatlan. Sok gyönyörű feladat vár Kis­tárkány fiatalságára, CsISz-tagjaira Élenjáró munka a szövetkezetükben, segítségnyújtás az állomásra, vezető út befejezésénél, a kultúrház felépí­tése sth., ugyanakkor saját tagjaik és a község szocialista szellemben való nevelése helyesen megválasztott és alaposan előkészített propagáci- ós és kultúrmunkával. E föladatok megoldásának a rr.ód- jára mutatott rá az említett kritika azzal, hogy irányt szabott további munkájuk számára. Segített, Az új lendület bizonyítja, hogy van ben­nük elég lelkesedés, fiatalos hév, erő, hogy »jgyükért harcoljanak. Rajtuk, egyedül csak rajtuk múlik, hogy a harcot győzelmesen fejez­zék be. lönféle idegen tőke általi kegyetlen kizsákmányoltatásukról, rámutatott arra, hogy az ifjúság túlnyomó ré­szét teljesen megfosztják a tanulás lehetőségétől, úgyhogy általános analfabetizmus az egyik jellemzője •ezeknek a földterületeknek. A gyer­mekhalandóság kísérője annak a nagy nyomornak, amelyben itt él a dolgozó nép a legkegyetlenebb gyar­mati kiszipolyozás és terror alatt. Grohman Leonard Barnes angol írót idézte, aki kiszámította, hogy a fejlődés mostani üteme mellett leg­alább 700 év kellene ahhoz, hogy az Aranypart dolgozói megtanuljanak nemzeti nyelvükön Imi és olvasni s legalább 3500 év kellene a lakos­ság természetes szaporodásához. A továbbiakban Grohman elvtárs foglalkozott a -kizsákmányolt népek nemzeti fölszabadító mozgalmával, akiknek hatalmas fegyver adatott a kezébe, a marxi-lenini tanok is­meretével. Az Októberi Nagy Szo­cialista Forradalom fordulópontot jelent és új korszakot nyit meg a gyarmati nemze'ti felszabadító har­cok történetében. A vezető szerep a proletár) átusra hárul, amely a kínai nép nagy győzelmétől áthatva sike­resen folytatja harcát és rántja ki a talajt a nyugati imperialisták lá­ba alól. E harcokból nagymértékben kiveszi részét az ifjúság és diák- szövetségek. E haicokban a Szov. jetunióra szegezik tekintetüket, mint mintaképre, mint a gyarmato­sítás elleni védőbástyára, mint a tartós világbéke élharcosára. Sztá­lin elvtárs alakja a világ dolgozói­nak felszabadításáért folytatott harc eszményképe a gyarmati ifjú­ság szemében. A továbbiakban Grohman elvtárs foglalkozott a csehszlovák ifjúság segítségével a gyarmati ifjúság fel­szabadító harcaiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom