Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-01-26 / 1. szám

1952 január 26 Mi is új életet teremtünk 01 IFlOSÁG Kistárkány fiatalsága, a CsISz helyi szervezete tagjai, eddigi mun­kájukkal bebizonyították, hogy bátran teljesítik a szocializmus épí­tésében rájukváró gyönyörű felada­tokat. Mindig és mindenütt ott vol­tak, ahol a munkában szükség volt rájuk. Resztvettek a villany beve­zetésénél, a szövetkezet nyári és őszi munkálatainál, aratásnál, csép­inél és cukorrépaszedésné’i egy­aránt. A szövetkezetben dolgozó ál­landó leányul unkacsoport mindig élenjárt a munkában. Nemcsak ak­kor, amikor áaózták és permetezték a gyümölcsfákat, hanem akkor is, amikor becsületes munkájuk eredmé­nyét, a mosolygó almákat szüretel­ték. Ugyanolyan kitartással és vi­dáman dolgoztak a dohánytörésnél s minden más munkában. Kiváló munkájuk jutalmául ketten: Csecsö- di Anna és Makláry Etelka tízna­pos üdülésben vettek részt a Ma- gas-Tátrában. Élményeikről boldo­gan beszélgettek. Ezek a fiatalok so­hasem szomorúak. Tréfálkoznak, szórakoznak dalolnak. (Etelka köny- nyes szeme a Tátrától való búcsú­zás pillanatában mással magyaráz­ható!) Űj Ifjúság ez! örömteli fiatalos munkájuk köz­ben és után azonban megfeledkez­nek valamiről. Arról, hogy „fejlő­désünk útja nemcsak új gyárak épí­tését, egységes földműves szövet­kezetek szervezését, a munkater­melékenység és az életszínvonal ál­landó emelését jelenti, hanem ezzel kapcsolatban, ennek alapján népünk és ifjúságunk erkölcsi, politikai ar­culatának megváltoztatását és kul­turális színvonalának emelését is". És ennek a feledékenységnek sú­lyos hiba lett a következménye: egy olyan színdarab lejátszása, amely semmiben sem járul hozzá a falu arculatának megváltoztatásá­hoz. Ez a darab a „Bor" volt. Mit tanult ebből az előadásból a kisUr- kányi fiatalság? Mit tanult a falu? Az a kis mondanivaló is, amely a végén volt (hogy t. 1. a gyermek visszahúzza,^ a férjet a családba) elcsúszott a színészek játékán, mert nem' a lényeg kidomborítására tö­rekedtek, hanem kizárólag a kacag- tatásra. Különösen elárulta ezt a célt a „cigányok" játéka, akik rendszerint elvonták a figyelmet a játék föcselekményétöl és némajá­tékukkal maguk lettek központi ala­kok. A befejezés meg olyanformán sikerült, hogy nem is egészen a gyermek, hanem a bor hozta őket ismét össze (a bor miatt váltak el isi). Nem kis munka volt ilyen hosz- szú darabot megtanulni, begyako-| rolni és előadni s ritka az az oda­adás is, amellyel előkészítették és levezették az egész estét, lelkes, szorgalmas fiatalokra és kitartó szervezőre vall. De ugyanilyen erő­vel egy olyan színmüvet is előad­hattak volna, amelyre büszke lehet­ne egész Szövetségünk. S most éppen ezekre a fáradha­tatlan fiatalokra vár az a feladat, hogy kihúzzák szekerüket a sárból. Azoknak, akik elöljárnak a szövet­kezet építésében, a báger mellett vagy az átrakodóállomáson, a szo­cialista kultúra terjesztésében is elöl kell járniuk. Nem szabad meg­elégedniük olyan színdarabok ját­szásával, mint a „Bor" és a hozzá hasonló ócskaságok. Abban a Kistárkányban, ahol III. tipusú EPSz van és még talán a járási versenyben is első lett s ott, ahol az emberek elismeréssel beszél­nek az állami birtoknak az elmúlt nyáron felépített nagyszerű dohány- száritójáról, abban a Kistárkányban, amely a Szovjetunió közvetlen szom­szédságában él, magasszínvonalú kultúrát kell nyújtani a lakosság­nak, különösen akkor, amikor olyan tehetséges játékosok vannak az if­júság körében, mint Pltuk János, Csecsödi Anna, a Kovács-Tátrai pár, Zamatócky Mariska, FUlöp László, Pituk Jolánka, Várady Miklós és Zoltán, no meg a két elválhatatlan barát, Fazekas és Laczkó. Hogy ez mindmáig nem igy tör­tént, azért elsősorban a CsISz helyi szervezetének vezetősége és a Cse- madok vezetősége felelős. A két szervezet kultúrvonalon mondhatni teljesen együttműködik. Ez még he­lyes lenne. A baj ott kezdődik, hogy a Csemadok vezetőségének egy ré­sze még mindig nem akarja tudomásul venni, hogy körülöttük alapjaiban megváltozott a világ, vele együtt országunk, megváltozott gazdasági életünk és ezzel szoros összefüggés­ben változnak az intézmények és az emberek is. Ezt a nagyszerű forra­dalmi folyamatot van hivatva segí­teni és elörelendíteni a kulturális és nevelömunka általában és ez a . feladata a falusi kultúrmunkának is, Kistárkányban is. Nem egész es­tét betöltő vörösbor melletti duhaj­kodással, hamis családi élet bemu­tatásával kell szórakoztatni a falu­si közönséget, Inanem olyan darabok­kal, olyan kultúrműsorral, amely segíti őket munkájukban, harcaik­ban, öntudatuk fejlődésében, a falu szocialista átalakításában, felvirá­goztatásában. Eddigi munkájukért máj egyszer komoly bírálat érte, őket. ,A kritl-r,. ka azonban úgylátszik nálunk las- san kezd termékennyé válni. Arány­lag elég sokáig tartott, míg végre olyan darab tanulásához kezdtek, amelynek valóban van kulturális értéke. S ez a körülmény az, amely már biztató a további munka szempont­jából. Mostantól kezdve már való­ban megérdemli a dicséretet. Ha tervüket sikerül valóraváltaniok, nemcsak a vezetőség és a helyi cso­port életképességének, de harci fel- készültségének is bizonyítéka lesz, mert ahhoz, hogy tervüket végre­hajtsák, meg kell törni a Helyi Nemzeti Bizottság nemtörődömségét és fel kell rázni őket az ifjúság s az egész lakosság művelődési ügyével szemben tanúsított eddigi hanyag magatartásukból. Mert ml más. ha nem hanyagság és felelőtlenség az. hogy a felsza­badulás óta eltelt hét év alatt az 1400 lakosú Kistárkánynak sem kul- túrháza, sem mozija, sem olvasóter­me. de még egyetlen olyan szobája Javítsuk meg szervezeti munkánkat! Beszámolók a iiileki KOVOSMALT CsISz-csoportjának munkájáról A füleki Kovosmalt legtöbb fia­talja a környező falvakból jár be dolgozni. Az üzem fiataljainak ha­talmas tömege felmérhetetlen erőt képvisel a termelésben és képvisel­hetne mozgalmunkban, ha megfelelő vezetés és irányítás mellett bekap­csolnák őket szervezetünk munká­jába. De ki kapcsolja be őket? Az üzem fizetett CsISz-titkára jó szervezőképességekkel rendelkezik — megmutatta ezt a felszabadulás utáni munkájában — de ő mindent csinál, csak éppen ezt a szervező- képességet nem használja, vagy nem tudja kihasználni. Ahol annyi fiatal dolgozik, mint a füleki Kovosmalt- ban, sokkal nagyobb súlyt kell fek­tetni a szervezeti életre, ifjúságunk nevelésére, mert hisz itt nőnek ki a legjobb ifjúmunkás, kádereink, azok a fiatalok, akik aztán az idő­sebb elvtársak helyére fognak lép­ni és továbbviszik az ő általuk meg­kezdett munkát. Gyengén megy a szervezőmunka és ezér jelentős rész a titkár elv­társra hárul a. felelősség. A titkár viszonya a felsö’bb szervekhez nem megfelelő,. helytelen. Bekép­zeltségében azt hiszi, hogy minden munka a legnagyobb rendben megy és semmibe sem veszi a járási tit­kárságot, valamint annak funkcio­náriusait. Ebből kifolyólag hiányzik a szoros .'együttműködés a járási vezetőséggel, amely így nem tud megfelelő támogatást adni az üze­mi ’szervezet munkájában. Nem egyszer előfordul, hogy az üzemi csoport titkára elutasította, vagy faképnél' hagyta . a járás funk­cionáriusait. Elegendő, ha ezzel kapcsolatban megemíitem aizt, hogy az Októberi Szocialista Forrada­lom tiszteletére tett munkafelaján­lásokat a Járással nem törődve csak a keXileti vezetőségnek jelentette és a járás fünkcionárrusait nem tá­jékoztatta. De nemcsak a járási vezetőséghez viszonyul* Így.' Ellenségének nézi mindazokat, akik kritizálják mun­káját. A csoportban dolgozó fiatalok közül- többen panaszkodnak, hogy a titkár nem megfelelő, mert nem fia­tal és nem eléggé mozgékony. Hogy idősebb, az éppenséggel nem lenne baj, csak alaposan, lelkesen hozzá­látna munkájához. Ez történt az évi közgyűlésen: 1951 november 23-án az üzem hangszórója bejelentette, hogy évi közgyűlést tart az üzemi CsISz­CBQport. A gyűlésen több mint 100 fiatal vett részt és minden rend­ben folyt, amig a választás meg nem kezdődött. Az Üzem fiataljai már a gyűlés előtt beszélgettek arról, hogy Korím elvtársat le kellene váltani a titkárságról. Az Üzem fiataljai úgy vélekedtek, hogy akadnak az üzemben sokkal jobb fiatal elvtár­sak, akik az üzemi csoportot jól el tudnák vezetni, A gyűlésen, mielőtt szavazásra került volna a sor, Tóth elvtárs hozzászólásában megjegyezte, hogy értesülései szerint, Korlm elvtársat nem tartják méltónak a titkárt tisztségre. Erre én Is hozzászóltam, kifejtettem véleményemet és kértem a többi elvtársakat, szólaljanak fel, mondják el ők is véleményüket itt a gyűlésen is, necsak az utcán. Sen­ki sem szólalt fel, Korím elvtársat ismét megválasztották titkárnak, magamra hagytak, képzelhetitek, mit éreztem akkor. Kovács György, Fülek, Kovosmalt. Fordulatot a iiileki KOVOSMALT munkájában A Kovosmalt üzemi titkárának diktatórikus magatartása nemcsak az üzemben fojtja el a kritikát és önkritikát, hanem az egész járás munkájára kihat helytelen maga­tartása, — Írja beszámolójában a CsISz járási szervező titkára. Már több mint hét hónapja dolgo­zóm a CsISz járási titkárságán és ezalatt sok nehézséget sikerült ki­küszöbölni. üzemi szervezeteink kö­zül legnagyobb a Kovosmalt CsISz csoportja. A Kovosmalt fiataljai öntudatosan bekapcsolódtak a szo­cialista munkaversenybe és ezen a vonalon nem kis eredményeket ér­tek el. A termelőmunka frontján szépek az eredmények, de van ott egy hiba, amelyet eddig nem sike­rült kiküszöbölnünk. Amikor a járásfa kerültem dol­gozni, a volt vezető titkár, Borik elvtárs, beszámolt, hogy sehogy sem tud együttműködni a Kovosmalt üzemi titkárával. Foglalkoztunk az üggyel, de semmiféle eredményt nem tudtunk elérni, végül én magam is lemondtam arról, ‘ hogy egységes kapcsolatot teremtsünk a Kovosmalt üzemi szervezetével. Amikor Borik elvtárs ' elment a járásról, az új járási titkár a Kovosmaltból került ki. Gondoltuk, hogy most már meg­javul majd a viszony járási veze­tőségünk és a Kovosmalt titkára között. Azonban a helyzet még súlyosab­bá vált. Korim elvtárs ezután sem tudott együttmüüködni a járási funkcionárusainkkaí. Több Ízben kelkerestem, de sohasem tudtam el­sincs, ahol legalább a különben ér­tékes könyvtárt el lehetne helyezni, ahol olvasgatnának és elbeszélget­nének a fiatalok, meg az idősebbek is. Egyetlen rozoga, füstös, mocs­kos korcsma van a faluban, de az is csak az emberek bosszantására. Mindezeken az állapotokon változ­tatni csak akkor lehet, ha a k?~- tárkányi ifjúság határozott, har­cos és kitártó lesz ügyének védel­mében s ha munkájában mindig a Pártra fog támaszkodni. Az ifjú­ság jellemvonása éppen az, hogy semilyen nehézségektől nem riad vissza. És ilyennek kell lennie Kis­tárkány ifjúságának is, hogy a szo­cialista haza építésében reáváró fel­adatokat teljesíthesse, hogy Pártunk­nak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának harcos és hü -segítője le­intézni, amit akartam, mert a tit­kár elvtárs nem segített. Az is elő­fordult, hogy ezekkel a szavakkal otthagyott az Irodán: Menj Inkább a Faipari vállalatba, ne pedig ide a Kovosmaltba- mert itt a szervezet működik, de máshol nem. / A CsISz üzemi titkárának ez a helytelen magatartásé a múltkor linden eddiginél élesebben jött ki. A CsISz kerületi vezetőségének üzemi osztályvezetője, Balázs elv­társ, eljött a járásunkba és megkért, hogy hívjuk össze az instruktoro­kat, mert szeretné velük megbe­szélni a brigádisták toborzásának néhány kérdését az ifjúsági építke­zésekre. Magamhoz vettem a meghí­vókat és elmentem a Kovosmaltba. Megkértem Korim elvtársat, hogy juttasa el a meghívókat az Instruk­toroknak. „Mi közöm nekem hozzá?" — mondotta és tovább folytatta munkáját rám sem hederítve. Át­mentem az üzemi pártszervezetbe, hogy Kovács elvtársat kérjem meg az intsruktorök kiértesítésére, de öt nem találtam meg. Visszamentem a CsISz helyiségébe és ott vártam a jő szerencsére. Várakozásom köz­ben Korim .elvtárs megjegyezte: „No, mit állsz itt? Nincs odahaza mun­kád?" Tehát szabályszerűén kido­bott és így az instruktorokat nem tudtam kiértesíteni. Nemcsak én nem tudtam elvégezni ebből kifo­lyólag munkámat, hanem a kerület­ről Balázs elvtárs sem, mer( csak a gimnázium tanulói közül kikerült instruktorokkal tudott beszélni. Tehát tiszta a kép. A füleki Ko­vosmalt titkárának meg kell szün­tetni basáskodását és az üzem fia­taljainak sokkal bátrabban, lelke­sebben kell bekapcsolódniok a CsISz munkába, szervezetünk életébe. Ha így fogunké haladni előre, ha meg­javítjuk munkánkat és kiküszöböl­jük hibáinkat, bátran mondhatjuk: Mi, új* ifjúság vagyunk, Gottwald ifjúsága! Ádám Jenő, CsISz járási szer­vezőtitkár, Fülek. Egy falucska ifjúságáról Rimaszombattól keletre, a Balog­patak völgyében építette fel valami­kor egyik vadászkastélyát a hírhedt Coburg família. így aztán jellegze­tesen különböző Balog völgyének települése a környéktől. Az egyet­len nagyobb település a fnájdnem kétezer lakosú Balog község, míg a környéken, a dombok és hegyek között apró, néhányszáz lakosú fal­vak húzódnak meg. Ezek valamikor szétszórt jobbágytelepek voltak. Később fazekassággal, cseröpesség- gel foglalkoztak ezen kis települé­sek lakosai. Majd lassan az általá­nos fejlődés folyamán önálló közsé­gekké szerveződtek. De bizony na­gyon elmaradtak. Ezekben a kis köz­ségekben még ma sincs villany, autó- tóbuszjárat is e lkerüli őket. Kis lé­lekszámúk pedig nehézzé teszi a belső fejlődés útját . Nagyon nehéz feladatok elé állít­ja ez a körülmény a szervezőmun­kát irányitó elvtársainkat. Az ösz- szeh mikor ezen községekből a fia­talok bevonultak a Néphadsereg kö­telékébe, a CsISz járási titkársága ilyen helyzetjelentést kapott: Per­jésében 5 tag, Pádárban 6 tag, Páp- csán i tag működik. — Mit tegyünk ? — A járási el­nökség néhány tagja azt indítvá­nyozta, hogy oszlassuk fel ezeket a csoportokat. Később azonban alapo­sabb megfontolás után úgy határoz­tunk, hogy ezen csoportokat feltét­lenül fenn kell tartani. Ezekben a községekben ugyanis jóformán az egyetlen fejlettebb politikai szerv a pártszervezeteken kívül az ifjúsági csoportok voltak. A végleges ha­tározat tehát úgy szólt, hogy ezek a csoportok működjenek továbbra is, de munkájukat igyekezzenek úgy fokozni, hogy életképességüket bebizonyítsák és oly eredményeket érjenek el, mint más csoportok. Ez a határodat helyes volt. A cso­portok munkához láttak. Karácsony első napján Perjése község instruktorával, Farkas Al­fréddel együtt útnak indultunk, Balog felől, a Veres erdőn keresztül Perjésére mentünk. Jő . fagyott út volt. Gyorsan haladtunk. Beestele­dett hamarosan/ de a Bikk-patak mellett haladva megérkeztünk. Perjés Balogtól jó négy kilomé­terre az erdökövezete Bikk-patak két oldalán fekszik. Kis község. Alig négy-ötszáz lakossal. Nem nagyon nevezetes hely. Nincs autóbusza, se postaállomása. A tanítón kívül min­denki földműveléssel foglalkozik, vagy pedig az erdőgazdaságba jár dolgozni. Néhány évvel ezelőtt^ jóimüködő ifjúsági csoport volt itt. A szerve­zet titkára Pásztor Zoltán, közpon­ti politikai iskolát végzett. De bi­zony ő azóta már másodéves kato­na. Az ősszel még jobban megfo­gyatkozott az ifjúsági csoport. So­kan bevonultak., A munka azért to­vábbfolyt. A járási elnökség hatá­rozata alapján öt ifjú megkezdte a munkát. Ma már tizenegy tagja van a csoportnak. Jól dolgoznak. Bálint Ambrus az elnök. Karácsony első napjának estéjén megleptük őket. Farkas elvtárs le akarta zárni a csoport évi működé­sét. Elszámolást akart tartani és úgy gondolta, hogy új kötelezett­ségvállalásokkal köszönti majd Per­jése az új esztendőt. Meglepődtünk. A fiatalok mindezt már megtették. • • ■ így tehát örömmel mentünk a rö­vid megbeszélés után az ifjúság ott­honába, ahol Sztálin elvtárs szüle­tésnapját, a béke, a karácsony ün­nepét tartotta a község lakossága. Ök így mondták: Ezt az estet a „vyborok“ rendezik. Vagyis: a kul­túrestet s a táncmulatságot a szer­vezetek közösen rendezik*. Az estet Pásztor Ambrus elvtárs, a Nemzeti Bizottság elnöke nyitotta meg. Utána az iskolás gyermekek és a-fiatalok'rövid kultúrműsort ad­tak. Itt bizony hibák fordultak elő. Ennek az oka pedig az, hogy a köz­ség' tanítója, Andrik elvtárs nem tart jó kapcsolatot az ifjúsággal, így történt aztán az a vaskos hi­ba, hogy egyik iskolásgyermek ezen az ünnepi esten a ..Megfagyott gyer­mek" c. verset szavalta. A község is, ml is, több lelkesedést, több oda­adást várunk Andrik elvtárstól. A műsor után megkezdődött a tánc. Az ifjúság—örömmel táncba kezdett. De nemcsak a fiatalok tán­coltak ám, hanem az öregek is. Na­gyon ritkán táncoltak csárdáson kívül más táncot. A legszebb azon­ban az volt, amikor néhány öregebb párocsKa a „vasvári" csárdást jár­ta el ropogósán, fiatalosan s vidá­man. Soha nem láttunk ezelőtt ilyen táncot. Ma, amikor igyekszünk népi kultúránkat továbbfejleszteni, na­gyon hasznos volna ezt a vasvári csárdást lejegyezni. Rimaszombat például 18 km-re van innen és ott semmit sem tudnak róla. Pedig igazi magyar táncot, népi táncot láttunk! * Vidám hangulatban hagytuk ott Perjése ifjúságát. Visszaindultunk Balogra. Az éjtszeka bársonyos csendjében, a hidegen fénylő csilla­gos ég alatt útközben aztán beszél­getésbe kezdtem Farkas elvtárs­sal. Sok mindenről^ beszéltünk. így aztán szó esett Perjése ifiúságíról. Jé munkát végeztek, állapítottuk meg mindketten. — Bizony! Az ilyen apró, kis mun­ka is tégla a szocializmus nagy- nagy épületéhez! Tovább aztán szótlanul mentünk. Mindketten a szocializmus sok-sok millió építőjére gondoltunk. A fák kopasz ágairól zizzenve hulladozott a zúzmara. Hrubják Emil.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom