Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-12-31 / 50. szám

1953. Újév Dl IDŐSIG 7 Lassan már egy éve lesz, hogy az Uj Ifjúság szerkesz. tőségében do’ ozorai. A nem egészen egy év alatt bejártam Szlovákia több építkezését üzemét, szövetkezetét, álla mi gazdaságát, stb. Uta­zás ;m alkalmával sokat ta. pasztaltaírj, tanultam. Mégis mertem — legalább átmeneti, leg — az Ifjúsági Duzzasztó gátat, a HUKO-t s több más építkezést és üzemet. Szere, tek vidékre járni, szeretek beszélgetni különféle munka sokkal, tanulókkal. Magam is 'alusi fiú, majd később bányásztanuló voltam. Az Uj Ifjúsághoz úgy kerültem, hogy egy teljes évig levelező je voltam az Uj Szónak. Az Uj Szó aztán újságíró ísko. lába küldött Pöstyénbe, utána az éppen akkor meginduló Uj Ifjúsághoz osztottak be szer. kesztőnek. Az alábbiakban — ahogyan tőlem telik — beszámolok egy néhány említésre méltó látó. gátasomról hazánk üzemei­ben, szövetkezeteiben. Az első riportom. 1952. februárjában riportra indultam a Gömöri Vasércbá- nyák egyikébe, Vashegyre, ahol nem egész két évet töl töttem, mint bányásztanuló. Az út kalandszerüen kezdő, dött. Az előző napokban nagy hó esetit. Pozsonyban még a villa mosok is leálltak, megszűnt a közlekedés egy időre. A vo: tckkal is majdnem így volt. Sok gyorsvonat egyálta. Ián no közlekedett, a sze mélyvonatok teljesen leálltak. A sínpárokon derékig ért a hó. Ez még nem lett volna nagy baj, mert az SOO.as mozdonynak semmiség deré­kig érő hó; 'e*'em orkánszerü vihar is dúlt néha, úgyhogy sok helyen kéLhárom méteres hófúvás akadályozta a ren­des közlekedést. Teljes tizen, két órát vett igénybe, míg Zólyomba értem. Innen már könnyein továbbjutottatn. A Zólyom-környéki hegyek fel. fogják a szelet, hófúvás nem igen látszott sehol. Este értem Vashegyre, Ezt a bányásztelepet és környékét nagyon megszerettem, az itt eltöltött két év alatt. Vashegy szétszórtan fék. szik a hegyoldalban. A tár. nákat fokozatosan — az alj. ból felfelé nyitották. A hegy áljában van a Srobártárő, fölötte az István —, majd a László-táró, a hegy tetején az Antá akna. Tanulóotthoni ik. amely két baraképületböl ál. lőtt, a László táró közelében feküdt. Az egyik b arakban volt a konyhánk, ebédlő s a k’ .slyiség a másikban a szállásunk. Kevesen voltunk még akor tanulók, mindössze ötvenen Két nevelő és Hala ma. az otthon igazgatója ok. tatott bennünket. Mi ötve­nen egy nagyobbacska cs dot alkotunk. Haiama és a nevelők atyai gondoskodása mellett napról napra gyara. pod ‘t tudásunk, szakmai köp zettségünik. Nem telt bee há rom hét már valamennyien vájárok mellett dolgoztunk a tárnák mélyén A barakokban jó] éreztük magunkat. Téten ugyan nem kellemes a barak mert mar kihűl,, hiába füti az ember. De mi tudtuk, hogy lent a völgyben, Szi.rk falujában már épül számunkra az új, négyemeletes otthon. Ez a tu. dat megnyugtató érzéssel töl tött el valamennyiünket s ki. tartóan laktuk a kényelmet, len . arakokat... Most, amint megérkeztem, a baraképületek felé indultam, .ávolabbró] az éjjeli műszak, ra siető bányászok kárbid lámpái világítottak. A csúszás lépcsőkön lementem a bara kokhoz. Azok sötétben tér. peszkedtek, c: pán a konyha ablakain szűrődött ki némi fény. Benyitottam. Gita. a fiatal szakácsnő volt benn, tejet forralt e reggelihez. Ke. zeit törülgetve sietett felém. — Gita, Gitácsfca, hol van nak a fiúk? Egyet sem látok itt közülük. Talán kirándulni mentek ? — Hát még nem tudod ? kérdezte csodálkozva nagy örömmel, hogy meglep. — Egy hónappal ezelőtt lehurcolkoc’ tak Szirkre. Itt már csak a konyha és a raktár van. Csodálkoztam. Hiszen alig egy éve kezdték meg az inter, niátus építését s máris lakják. Igyekezniük keltett az építők, nek ... Gita még elmondotta, hogy nemcsak a főépület, ha­nem a tornaterem és a kony ha is készen áll. A konyhát igaz, még vakolják, de pár nap múlva használható lesz. Ebúcsúztam a szakácsnőtől s a szerpentinen lesiettem Szirkre. Az otthon előtt két fiú kapcsolta te éppen a si- talpakat. Most jöttek meg a síelésről. Az egyiket megis­mertem: Badó Laci volt, régi jóhairátom. A másikat nem is­mertem, bizonyosain az első­évesek közül volt. Lacival ősz. szeölelkeztünk. örültünk a vi. szontlátásnak. Röviden elimon. dotta, mi minden történt tá­vozásom után az otthonban. Sok minden történt. Hét fiút még októberben felsőbb ipar. iskolára küldtek Iglóra. Uj sportfelszerelések érkeztek, futballcsapat is alakult, s már a tanulók ötven százaléka meg. szerezte a Fucsik-jelvényt. A másodévesek mind »Példás ta. nulók” lettek. Laci barátom szobájában szál' am meg. Reggel Haiama igazgató kopogott be. A fiúk elmondták, hogy itt vagyok. — Örülünk, hogy eljöttél.— Ke átfogtunk, majd barátsá. g san megveregette v állam miiközben folytatta. — Amint látod itt so minden megvál tozott. A fiúknak semmi pa. nászuk sem lehet már. Ilyen palotája még az Andrássy- ,iak sem volt annakidején. No, de .'n megyek, sok a dolgom. Aztán ird meg az újságba amit nálunk észlelsz, hadd tudjon ólunk hazánk minden dolgozója... F volt az első utam. Talán a sors is úgy, rendelte, hogy első riportomat arról az ott­honról írjam meg, ahol nem egész két évet töltöttem ba. rátáim, nevelőim s a derék vájárok között. Fiatalok az építkezésen. Ifjúsági Duzzasztógát! — ezt a szót 1950 őszén hallottam először. Akkor még nem tud tam, mit is jelenthet ez a két szó Elképzeltem azonban, hogy valami vízierömüröl van szó, melyet az ifjúság épit. Ebben az időben Vashegyen éltem. Az elsőéves tanulók közül vol. tak, akik már dolgoztak a Duzza&ztcgáfcon mint brigá. dosok. Ezektől tudtam meg egyet-.náist az ifjúság építke zéséről. — Mert még csak csákányok, kai dolgoznak, mondta egy szer Hajdúk Barna elsőéves tanuló —. de idővel szovjet bá. gereket. darukat és egyéb gé. pékét kapnak a” építők. Tóleső érzés töltött el, ami­kor később mint újságírót ki küldtek az Ifjúsági, Duzzasz. tógára. Örültem. Le'sem lehet írni azt a meghatottságot,- ami erőt vett rajtam, az építkezés láttán. A Vág völgye-ezen a helyen csodaszép/ Fenyvesekkel bori. tott hegyek húzódnak északról délre — majd az egyik hegyhát Puchónál megszakad s csak Trenesénnél folytatódik. E két hegység között folyik örült irammal a Vág. Hajdan csak fa' és miegymás szállítására használták e bővizű folyót. Ma azonbar ifjúságunk szorgos keze átalakítja a Vág völgyét, a folyót más irányba tereld, ahogyan azt a ^rmészetlegyö. zö szovjet emberektől tanul, juk. Erőmű, kikötő, csatorna épül a Vág völgyében, ahol tiz évvel ezelőtt csak nyomor "s rabszolgaság uralkodott... Pár év múlva folyami gőzö sok úsznak a Vagon, nem hol. mi tutajok, mint eddig . .. A IV. baraktá bor a Vág bal. partján feksz" . A tábor ma. gában véve nem nagy. De an nál nagyobb a körülötte elite, rülö építkezés. Itt készül a móló. Itt lesz a kikötő, távo­labb a gát. lágereik kanalaz, rák az ülepedett földet, daruk emelik magasba a meg­rakott ketreceket, hogy a kőműveseknek helyükbe, szál lítsák a kész építkezési anya. go t... Varga Andris, ifjú kőműves megtörlj izzadt homlokát, s mosolyogva, csillogó szemek, kel szól oda barátjának, a másik kőművesnek, Berki Ja. nfcak: — Hát a mai tervet teljesí­tettük s miég csak tizenegy óra. Kettőig még egy pár sort felrakunk. Jani bólint. — Fel bizony. Még többet is. S újra munkához látnak .. . ... Fütyül a vonat, majd Noszice állomásán lassan meg. áll. Uj brigádosok érkeztek. Szlovákia minden részéről. Fi. űk. lányok koferral kezükben, teoda tekingetve lépkednek a baraktábor felé, a felvételi irodába. Útjuk a bágerek gar madái közt vezet el. Minden építményt, gépet szeretettel vizsgálnak Az egyik fiú meg. böki társét­-—Odanézz! Egy kislány ül a bágeren. O kezeli. Úgy lát­szik nem jöttünk hiába. Az új brigádosok közt lép­ked Jancsó Pisti is. Alig ti­zenhat évesnek néz ki. Egy Eperjes melletti falucskából jön. Otthon a szövetkezet büsz­kesége volt. "tesolyog. Tetszik neki az építkezés, a táj, a ro­hanó Vág . . . Minden, amin át-, lát, Ke.:etszőrit egy-két kék- ingessel s mosolyogva szól: — En is eljöttem közétek ... ... A Vág völgyében leszállt az est. A baraktábor hangos. Ha -lonika ütemes zenéje hal­latszik. Távolabb, mint meg­annyi reflektor, világítanak a bágerek és daruk lámpái. Éjjeli műszak. Az égbenyúló egy tetején kigyulladt a vörös csillag. Bíborvörös fénye bera­gyogja a baraktábort. Az If-, júsági Duzzasztógát tehát tel­jesíti a tervet! .. . Ma már tudom mit jelent a fenti két sző: Jobb jövőt, szeb! életet, beldogulást! Aratás előtt. Pacsirták dalolnak fenn a levegőben, traktorok zajától hangos a határ. Sárgul a bú­za, a rozs, az árpa, a kukori- ca előbújt már a meleg, pá­ros, fekete földből. Hamarosan itt ~ aratás. Megindul a harc az új kenyérért, megkezdődik a bókearatás. Egyedül ballagok a keskeny mezei ösvényen. Az ösvény szélén búzavirágok virítanak. Kedves virágok. Mindig szeret­tem a búzavirágot. Gyerekko­romban koszorúkat kötöttünk b .löle s a lánykáknak ajándé­koztuk. Emlékszem, úgy tíz­éves 'hettem, amikor egy Etelka nevű kislánynak adtam egy ilyen csokrot. Megcsókolt azóta jóbarátok lettünk. Egy érte. En visszacsókoltam. E- gyütt tanultunk, együtt szed. tünk minden júniusban búzavi­rágot. A felszabadulás előtti napok közül az Etelkával eh töltött pillanatokra emlékezem egyedül boldogan vissza. Mert a magamfajta szegény fiúnak nem sok öröme lehetett a fel- szabadulás előtt. Szegény Etel­ka, ... most is szednénk bú­zavirágot, de már a mi földün­kön. a szövetkezet földjén... Szembe velem az ösvényen egy kövér férfi siet. Kezében kamp' r>t. Keskeny az ösvény, kitérek előle, köszönök neki: r dság! Mérgesen rámi. s gúnyosan mondja: Használd ki. Mindenki kitalálhatja ki ez az ember: ez kuilák. akinek fáj a mi szabadságunk. Fáj neki. hogy régi cselédjeiből trakto­rosok, gyári szakmunkások le k. Ballagok tovább r ösvényen. Néha megállók -s széttekintek f határba. Óriási búzatáblák terülnek mindenütt. Mintha tűz sisteregne, úgy tűnik, mi­kor a lágy szellő végigsuhan a kalászokon. Rette, ' ö meleg van. Jó len­ne egy árnyas fa, ahol meg­pihenhetnék. De nézzük csak . Hiszen alig öt lé pésre előttem látok egy akác­fát. Gyerünk csak alája. Jó a hűvösben, de nem so­káig maradok itt. Hiszen meg kell találnor ' a traktorost, akivel beszélni szeretnek. Feli Utam, indulni akartam tovább, amikor mély lélékzés ütötte meg a fülemet. Meg fordultam. Egy hanyatfekvö, fiatal, úgy húszév körüli alvó legényt pillantottam meg. A legénye i vékony nyári mim- kásing és nadrág volt; kabát­ját feje alá tette vánkosnak. Kedveseket álmodhatott, mert arcizmai néha mosolyra rán. dult^k; napbarnított, erős karját is felemelte, mintha valaki’ ölelni akarna. Leültem melléje s vártam. Majd csak felébred. Egyszerre óracsörgés sze/ü zaj hallatszott. A legény erre felébred1 feje alá nyúlt s egy mindig csörgő vekker­órát húzott ki kabátja zsebé b;" Aztán feláll* nyújtózott egyet. Észrevett engem. Szól­ni akart, de én megelőztem: — Elvtárskám, hát így is lehet dolgozni? Alva nem tel jesíted a napi tervet, — mond­tam Ijesen viccre véve a dől got. Tudtam, hogy már dél van; ebéd után mindenki szundít egy kicsit, hát ö is lefeküdt. , Pontos fiú lehet, mert percekre kiszámította, mányi ideig alszik s csörgőre húzta a magával hozott vek­keróráját. — Dehogy nem — feleli a legény. — Éppen azt álmod­tam, hogy Mariskát, akihez járok, megtanítottam traktort vezetni — s kacag egy nagyot. — A valóságban pedig — foly tatja komolyan — a napi ter­vet már teljesítettem. Amit délután csinálok, az terven felül megy... S te hová igyekszel ? — Egy traktorost keresek. Név szerint. Károly Pistát. A szövetkezet irodáján azt mond. feleli, hogy ezt a táblát egy t iktoros vállalta el; - töb. bieknek máshol van dolguk: javítják a gépeket, készülnek r aratásra. . De már nyug­talan vagyok. — Soká jön még Károly elvtárs? Hol van ilyenkor? — kérdem. A legény .evetésbe tör ki. — Nem értem. Mi van ezen nevetnivalő ? — Rövidlátó vagy elvtárs. Hiszen csak egy traktor van itt, azzal r én kaszálok. Károly Pista ... is én volnék .. Meglepett arccal meredtem rá, majd én is nevetni kezd­tem. — Na, gyere, — szólt Pista — felülünk a traktorra s ka szálás közben elbeszélgetünk mimikáimról... Ha már min- diempron cikket akarsz rólam írni * Egy éven belül... Matusek Sándor az árvái hegyek egyik falucskájából való. 1952 tavaszán egyik es­te így szólít ötvenéves apjához: — Édesapám, én elmennék a HUKO ra dolgozni, ott na­gyobb szükség van munkae­rőre, mint itthon. — Nem bánom, fiam. — szólt az öreg — elmehetsz, de aztán a keresetből küldjél majd nekünk is. Hiszen:, amint mond­tad, házasodni akarsz. Mi majd elrakjuk megtakarított pénze, det. ... A HUKO egyik barak tá­borában vagyunk. Napsütötte reggel. A barak előtt több munkás cipőjét pucolja vagy ünneplöruháját keféld. Matu­sek Sándor is köztük van. Sö. tétkék ruháját már kikefélte, most a cipöpucoláshoz látott. Valahová készül. Hozzálépek és megkérdem tőle hová megy ma. — Megyek be Nagyidára. Tu­dod vóma ott egy kislány. — Szóval házasodás? — Még nem egészen. Egy hónapja ismerkedtem meg a kislánnyal. Kőműves... Helyes lányka. Megegyeztünk, hogy ősszel megtartjuk a lakodal­mat. Pénz van hozzá. Mióta itt dolgozom, húszezer koro. ták, hogy lucernát kaszál trc mát raktam össze. Ebből meg­torral errefelé valahol. Nem tudod merre van? — Dehogy nem ... — feleli hamiskásan mosolyogva. — A ‘ iaktorjához erezethetlek. Itt v n nem messze. Mehettünk körülbelül ötver m* s elértitek a traktor' Itt a sárguló búzakalászok már eltűntek, lucematáblák következnek. A határ sík, messzire ellátni. Tizenöt hold­becsülöm a frissen lekaszált területet. A legény bólint, hogy dúltam. Blénk beszélgetést kezdünk Viegkérdem tőle miért ak egy traktorral kaszálnak? Azt vesszük a bútort. ... Matusek Sanyi pia már nős er-bér. Az ősszel megtar­tották a ' ’ odalmat. Kéts o. v 3 lakást kapott. O is kita­nult kőművesnek s együtt dol­goznak feleségével. Mariska, val. Sanyi terve ^eti, hogy ap­ját is elhozza a HUKO-ra hi. szén itt mindenki számára p ’. munka. Matusek Sanyi egy évvel ezelőtt még nem gondolta vol­na, hogy ma mint kő­műves építi hazánk egyik leg. nagyobb ipari központját, a HUKO-t... Jakubee Tibor fiPiii fMZl! lili®e EMBEREI fyjJuA&ec ÍUpcH/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom