Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-12-31 / 50. szám

01 IFJÚSÁG 1953. Újév A város terjeszkedik Kassától délre terül el a Tá- borhely.síkság. A kassai he gyek, amelyek ószaki irányból húzódnak s itt leereszkednek a síkságra, e helyen szinte el. laposodnak és úgy hatnak, mint egy tengerből kiemelke­dő sziklatányér. A tölgyerdök csábítőlag néznek le a völgy, be s szinte érezni a gombailla­tot. Az erdők rengetegéből, a mély, szakadékos völgyekből rohanó patakocska siet a sík. Ságra. Ügylátszik, sokszor le. hetett viharos kedvében, mert megtépázott partjain a víz mélyedéseket nyalt a kövekbe. A pettyes pisztrángok és bú. várkodó rákok jő otthonra ta. láltak a hinárszerüen szerte, ágazó fagyökerek és bálvány, nagyságú tüskök között. Tűi az erdőn végtelen pusz. taság. Csábítja az embert, hogy nekivágjon az ismeret, len, beláthatatlan síkságnak, mert úgy tetszik, hogy az ta. Ián a világ végéig is elér. A völgyekben szlovák fa. lucskák bújnak meg. A sík. ságon magyar falvak sorakoz­nak. Azon a helyen, ahol a hegyvonulatot felváltja a sík­ság — két világ találkozik: a magas hegyek és a puszta, amely olyan lapos, akárcsak az asztal, a kőkemény tölgyek és a törékeny nyárfák, a sebes. vizü hegyipatakok és a mél. tóságteljes folyású lápi erecs. kélf, a kömedrü, sebesfolyású hegyipatak lakóinak, a pisz. trángok pikkelyének villanása és a C3ikbal, az ingoványos vi. zek e flegmatikus lakója, az erdőik rengetegében fészkelő vérese és a méltóságteljesen keringő, egerekre vadászó ölyv. Az erdő és a síkság itt egymásra találtak, akárcsak a derék szlovákok és a ko. moly, megfontolt magyarok. A falvakon is elvegyültek egy. más közt. A sakai és buzinkai temetőben egymás mellett alusszák örök álmukat Bodnár András és Koszté: Mihály. Szlovák eredetű kökeresztek és ősrégi, mohával benőtt, kál. vinisba fejfák békességben megférnek egymás mellett. Sippen azon a helyen, ahol végetér az erdő ée kezdődik a síkság, s ahol mindketten mintha harcolni akarnának a hatalomért — terjeszkedik a város. Közvetlenül a falucska temetője mögött a modern muskáslakások falai fehérle. nek. Az új emberek új lakhe­lyei ezek. A felhőkbe nyúló épületek mintha így szólnának a besüppedt sírok lakóihoz: Ti rég elporladt halottak, fölötte­tek új emberek új világot épí. tenek. Soknyelvű nép. A várostól egészen az erdő széléig terjed az építkezés, amelynek mint. ha se vége, se hossza nem vol. na. A mezőkön, legelőkön és táborhelyen át, egészen Leányföldig mint egy megboly. gatott hangyabolyban, nagy a sürgé3-forgás. A munkahelyek egymást érik, üzem üzem mö. gé sorakozik Alapokat ásnak, nőnek a baraktáburok, építik a bekötő utakat, aluljárókat, vasutat és szinte a földből nő. nek ki a falak. A síkságon ed. dig csak a kútgém nyújtogat, ta nyakát a magasba és csak a sas, s az egerészö ölyv ke­ringett a pusztaság felett. A I végtelen síkság csendjét a csordák kolomp.iírnak hangja, a juhászkutyák ugatása és a gulyás ostorpattoktatása ver te fel. Esténként a pusztán messze hangzottak a sárosi hallgatók és hegyaljai csárda, sok. A kútgém ma Is az ég felé mutat, de mellette már jóval magasabban, fehérlenek a fel. húzott falak. A sas most is ott kering a levegőben, de már a levegő feletti uralmát a repít, lögéppel osztja meg, A csor­dák most is koiompolnak és pattog a gulyás ostora, de túl. harsogja azt az építkezés za. ja. a motorok zúgása és a mozdonyok füttye — a föld iltőarő. A cigánymuzsika lágy hangja versenyez az üze­mi hangszóróval. A pusztát mcgnódító város a HUKO. n. Harctér Volt ez a hely Ezelőtt Is jártak már erre az emberek. Táborhelynek hív­ják azt a helyet, ahol az öze. mek épülnek. Deleléskor, ami. kor a táborban a forró nap fényében megcsillan a béké. sen legelésző marhacsordák fehér szőre, a pásztorok a kurucok ősrégi szokásairól mesélnek, akik itt születtek és itt nőttek fel. Fölkelt e nép a labancok és az elnyomó zsol. dosok ellen. Kétszázötven esz. tendö, mondja csendesen a pásztor, éppen kétszázötven esztendővel ezelőtt történt ez. Bim.bam, bim.bam zúgtak a kassai harangok. Egész ide­hallatszott a harangzúgás, amely hol a győzelem, hol a vereség hírét jelezte, mint mi. kor a pusztán az éjtszaka fel­váltja a nappalt, 9 nyár a tavaszt, a fény az árnyat és az árny a fényt! A forradalom fial egyszer már jártak itt. Hatalmas sá. tortábor. A felkelés lázas nap­jai. A csendes, unalmas éjt. szakák. Csendes éjtszakák, csak az örök lépte! mérik a másodperceket' s az elnyújtott jelszavak kölcsönöznek komoly szint az unalmas óráknak. A markotányos sátorban sír a tárogató. Utána a Rá. kóczl-induiót játszin Mi ez? Damnation de Faust? Berlioz? Vagy Ruzsicska Vencel indu­lója? Egyik sem: ősrégi harci riadó. A Marseillais korábbi testvérdala. Talán az ozmán hordák elleni harci dal? Barna Mihály, az öreg prímás így játszhatta valamikor Rákóczi Ferencnek, a kurucok vezéré nek, amikor Zsibőrő! menekül, tek. Zsibónál a harc kudarc, cai végződött, a fejedelem szo­morú veit. De a cigány hege. düje és a felkelő Induló újból felvidította. A had újból felső- rakozott, felkészült a Habs­burgok elleni harc befejezésé, re. Az őrjárat megállt, s az öreg kuruc őr a többiekkel együtt fújta az indulót. 0 is dalolni akart, legalább dúdolni, de ennek az ősrégi indulónak nincs szövege. Senki sem ta­lált szavakat e harci induló dallamára. Az induló után mé­la bús dallam csendült fel a tárogatón. Köröskörül csend, egy fűszál se rezzen s csak a pusztai bagoly, mint valami rossz jel, kering a sötétben. Talán a trencsáni szerencsét­len csata előjele, az elnyomott reményé, mint akkor, a XVI. század hajnalán, amikor a pa­raszt keresztesvitézek, a kuru­cok elődei fellázadtak a ne­messég törökországi hadjára­ta ellen. A szabadságért, az igazság győzelméért itt mindig kemé­nyen kellett harcolni. A Tá­borhely a kuruc időktől nap. jalnklg ékes bizonyítéka e harcnak. III. Felvonulnak a gépek. Különféle gépeken új embe­rek érkeztek. A sakai tábor építésénél őröl a malom. De nem malom ez. Pár lépésre a mészraktár. tói a betonkeveregép dolgozik. A hagy forgalomban lófogatok is láthatók. Mi ez azonban, a Csepel teherautók forgalmá hoz képest! A völgybe ékelődő réteken a fólyóból kitermelt hatalmas homokhegyek, meg­rakott teherautók robognak egymás után az énítkezés kü. lönböző pontjára. A munka forgatagában észre sem ve. szed a napot, amint megszo. kott útján, az égbolton tova. siet és távolabb, a hegyek mögött, leesik koronája. Felzúg a sziréna. Ebédre sietnek a munkások a buzin kai táborba. Napégette, mai. terszagú emberek, asszonyok, egyesek munkaruhában, má­sok blúzban több.irányból jön. nek. Jön az ifjúság is s az em­beráradat a baraktábor tere közepén lévő óriási étterembe siet. Egy óra ebédidő, egy óra pihepö s újból fe'zúg a sziré. na. A motorok, amelyeknek zaját ebéd közben alig lehe­tett hallani — most újból fel- dörögnek. Egész idehallani a motor, zajt az építkezésről, de még messzebbre is. KöriiskörUl mo. torzúgás veri fel a csendet. Távolabb a síkságon, az egyik üzemrésznél van az átrakodó. Mozdonyok füstölnek, az ütkö­zők csörömpölnek a tolatás, nál, a daru nyújtogatja nya­kát, jármüvek zúgása és em. berek kiáltásai vegyülnek a munka « gyönyörű szimfónia, jába. Az anyag a szállítás körforgásába kerül: innen in. dúl el a szállítás. E helyről utat építenek a fő munkahely, re. Az útépítésen a burkolók dolgoznak s mellettük óriási kerekeken egy úthenger egyengeti simára az úttestet. Az építkezés főhelyén az ipari rész építésénél a többszólamú munkazaj a végsőkig fokozó, dik. A hatalmas síkság szélén nem a jura-korszak szörnyete­ge áll, fogas állkapcsát nem egy élő szörnyeteg mozgatja, — engedelmeskedik az a báge. rés akaratának. Beleharap a szűz földbe, megfordul és a vagonba rekja. Egy harapás, ra egy vagon tele van. Aztán újból megfordul, állkapcsát leengedi, fogai helevájnak a földbe. állkapcsát felemeli, megfordul és egy kocsi újból I tele van: egy, kettő — egy, I kettő — mint az ősrégi harang j modern kivitelben. A bágerek csikorgó prím­hangjába morajlásszerüen, j kontraként vegyiii be a föld­gyaluk és íöldvájók hangja. A csillék tercelnek hozzá és az ember szeme elöl eltűnik a sík. j ság. Mintha egy gyermekját.’ szótéren feltúrnád a földet. A túlsó oldalról egy óriásgép zú­gása hallatszik, amely távo. labbrój úgy hangzik, mintha méh döngicsélö zümmögését utánozná. Szánt ez a szörnye, teg és önműködően fel is rak. ja a földet a kocsiba s von. tatja a jellegzetes buldózer, ekét. Buldozérok, szkripperek és planterek. Ezek a különféle gépek veszettkutya módján harapják a földet s nyomuk­ban más gépek haladnak elő. re. Üjból felzúg a betonkeve. rö, majd különféle vasrudak csapódnak egymáshoz éles csö­römpöléssel. Hatalmas vasvá. zák emelkednek 0 magasba, amelyek az új üzem falait tartják. Épül a HUKO, a gépek győztek a síkságon. A kútgém mellett a gyárkémény büszkéi, kedik. IV. Győznek az emberi szivek A város „kilépett" a síkság, ra. Az ember „kitolta“ az építkezést egész a legelésző marhacsordák közé. A falusi temető mellett korszerű lakó­házak emelkednek a magasba s az ember tudásával és mun. kájával a puszta, felett kerin. gö sas fölé emelkedett. Az új idők forradalmi erejének té­nye mindez, e történelmi neve. zetességü Táborhely-pusztáin. 450 esztendővel ezelőtt e helyen már végigsepert a for­radalom, aztán később, két. százötven esztendő múlva a szabadság keresztesvitézei, a kurucok, a Kárpátok és KAr- pátukrajna népe harcolt itt szabadságért az elnyomók el. len. Ma e helyen is, akárcsak a történelmi nevezetességű Tá­borhelyen, a HUKO épitkezé. sein a munka harcosait látjuk. A gép ma a munkás segítötár. sa, a modem ember élcsapata. Búgnak a motorok, épül a HUKO, folyni fog a vas. Az ember kiélezte a történelem e legutóbbi időszakát, a vas korszakát. Attól az Időtől kezdve, hogy az ember megismerte a bron­zot és azt, hogy a tűz nem. csak a rezet olvasztja ki, de a vasat :s, — a sziklavályatok. ban hámorokat kezdett épite. ni, más szemmel nezte az éle. tét és a munkára gondolt. De már az első kopját. amellyel élelmét megszerezte, képes volt a rabló rajtaütések és az elnyomás eszközévé változtat­ni. Az ember bitorlója lett a vasnak s ez a visszaélés vezet, te az embertársa elleni gyűlő letre, ez tanította meg kínoz ni, agyonverni embertársát, vagy elrabolni unnak kényé, rét. A rossznak ilyenmérvü fejlődésében a vas úrrá lett az emberen. Az alkotó ember a vas kizsákmányolt rabja lett, j aki áldozatul esett a csábítás, nak, felhagyott a pásztorko. ! dással és a munka rabja lett. Ember.testvére által kizsák. mányolva barlangokban dolgo­zott, lakott és élt. Mit tesz ma az ember? Ho. gyan rendezkedtél? be a Tá­borhelyre érkezett emberek ? Elidegenednek szár mazásiiKtól, a természettől? Feldúlják a földet, megsemmisítik a vizet, megmérgezik a levegőt? Test. véreikből és fiaikból rabszol­gát csinálnak? A történelem ocsmány nyomdokain fognak haladni? Ha az ember mai fejlődése során ezen az úton haladna, elvesztené helyét e földön. Oda jutna, ahová annyi teremt­mény és szörnyeteg jutott ál­nokságáért, akik megszent- ségteleniíették az édes anya. föld ölelését. Az ember ma ezt nem teheti meg, mert tudatá­ban van annak, hogy nemcsak esze, de szíve is van, A farkas a lába, az ember a szíve után Igazodik. Táborhely népe hatalmas müvünk vascsúcsára emeli a szabadság keresztesvitézeinek üzenetét, akik e helyen harcol, ta-k az eljövendő szebb világ­ért. A gyárkémény nem lesz a nyomor tüzokádóju. Átveszi a kútgém örökségét, s mutató­ujjként fog emelkedni a ma. gasba. Az ember szava lesz a hangtölcsér, a pásztorsíp és hegedű zenéjének visszhangja, a tisztaság hírnöke, ahogy századokon át felcsendült e vidék népének bensőjéből a sá­rosmegyei merengő dalok és hegyaljai hallgatókban. Tiszta lesz az emberi törekvés, mint az Ide -ize, mert a selejtet az ember visszaadja a földnek, amely termés képében gazda­gon megtéríti az emberi igyek. vést. A patak vize is tiszta lesz, akárcsak a partjain ját. szadozó gyermekek szemei. Az ember otthona '»irágoskertté változik s a keringő sas meg­barátkozik az emberi ész al­kotta repülő madárral. Táborhely új emberei! Építsétek az új világot. Nyi. tott könyv legyen a szívetek, munkátokkal emeljétek ma. gasra a szerencse és boldog, ság műhelyét, az emberiség e templomát, a boldogság tanyá­ját. Örömteljes dal legyen az életetek! Gérecz Árpád forditása. C^ztiM kaffá$&k Bart ha Tibor: c/L jv hullik — Pokolból kiűzött ördögök lelke van a gépekbe beszerelve, semmi haszon nincs belőlük messzire elmenekül előlük minden rovarévá madár azért van tele féreggel a határ. Jobb ha az ekét ökrök húzzák — magyarázza buzgón a kulák. Sokáig hittek neki a faluban Ilyen jó kulák — mondták — kevés vt „Házánál minket örömmel fogad * szívesen segít s tanácsot is ad.“ De mikor látták a gépek erejét száguldó traktorok csodatettét S azt, hogy tőlük a madarak sem félnek Többé tanácsot ,»/é“ hutáktól sem kértekt Bartha Tibor: A gútai rizsföldeken Nyolc évvel ezelőtt itt kövér juhnyájak híztak, gyapjasodtak a rét könnyes füvén. . Töltésoldalon legeltek a soványak r a kövér juhoktól letaposott gyepen, virradattól késő estig csendesen. Járomként szakadt ránk a hajnal a múltban, ellenség volt a Vág is akkor. Ma jóbarát, vizét halk moraijal ontja a rizsföldekre szerte szét. Ö, de megváltozott itt az élet és a réti Most hatalmas sakktábla a régi rét csillogó szürkés kockáin rizs terem. — Több mosolyt hoz minden nap és minden hét, S az új gazdák ajkán szebb az ének — hisz emberi életet csak most élnek. Szántó György: Győzelmes merte Ifjak ajkán cseng a dal, teng a lobogó, menetünk friss, fiatal, léptünk dobogó Transzparensek ünnepin hirdetik a szót: Tervharcunk során megint győztünk, dolgozóid Nehéz volt a viadal, sok erőt kívánt: annál szebb a diadal. Pártunk büszke ránk. KI az aki megakaszt s gátat vet nekünk? Eltiporja mint a gazt harcos menetünk. Élősködők, orvlesen állók, ostobák. Mi éberen s győztesen haladunk tovább! B&bl Tibor; Gyűlöl az épülő városért Nincs pocakja, sehogy nem látszik rajta, mégis mások vérén hízott fajta. De még ha rá se néztél, úgy is látod, érzi minden porcikád a kulákot .. Az utcán mögötted szitkot ereget, gyűlöli csizmád, elázott köpenyed. Gyűlöl, csak gyűlölt Tudja mért. — Gyűlöl, gyűlöl az épülő városért.. Bábi Tibor: í ltunk ha áll a hepv 'tutikba áll a hegy.- A hegyet által törjükI — megmozdult kilenc tábor, legjobbak álltak elő, !.eiobbak' a legjavából. Gyakorlott, régi mester, szakértő nem vállalta. — Zsákutca ez! Nincs kiútt S elvállalták tizenhét, tizennyolcéves fiúk ... — S egy hónapon át dörgött, füstölt a hegy. Elrobbant ezer akna. Utján megállt a nap, úgy meredt az omló sziklafalra... Ifjúsági Vasútvonal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom