Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-11-05 / 42. szám

2 1952 november 5 ÚJ IFJÚSÁG *SK?-«r A nyugatberlini Morgenpost című tőkés lap nemrégen fi gyei emlőméi tó hírt közölt: az amerikai és a nyugatnémet cégek gondosan összeállítot­ták egy új Wehrmacht felsze. relését. S ez a lista igen pon tos: nemcsak fegyverek, egyenruhák, tankok szerepel, nek rajta, hanem szabványo. sított fák eresztek is — ka to naslrokra. Igen, hiszen a fegyvergyártás mellett a Ko­porsókészítés is jövedelmező üzletág ... E hírrel Marx év. századdal ezelőtt mondott sztvai igazolódnak újra, a minden pórusából vért és szennyet izzadó tőkéről, amely » .. .tízszázalékos biztos ha szón és mindenütt alkalmaz, ható, húszsizázaiéknál élénkké válik, ötven százaléknál 'ki. fejezetten vakmerő lesz. száz- százaléknál minden emberi törvényt lábbal tipor, három, száz százalék és nincs olyan bűntett, amelyet ne kockéz tatna, mégha akasztófa fe­nyeget is.« John Smith költségvetése 1929_ben, az USA ban nyíl. vánossáigra hoztak — valószí nüleg erősen szépített szá­mokkal — egy igen érdekes hivatalos adatot. Eszerint míg egy munkás megkeres egy dollárt, addig kizsákmányo. lóinak másfél dollár tiszta hasznot hajt. Mi történne, ha ma ismét kiszámítanák ezt? Az arány még szörnyűbb lenne, hiszen a fegyverkezési hajsza állandóan csökkenti az életszínvonalat dagasztja a «pénzeszsá kokat. John Smith, re; — hívhatnák máskép is — az átlag-amerikai munkásra teherként, nyomasztó súlyként nehezednek nap mint nap az új, kivételes rendszabályok. 1951-ben 55 százalékkal emel. tók az adókat, az élelmiszerek érát 24.4, a világítási és füté sl költségeket 15.8%-kai. Sta­tisztikus szerint John Smith családjának megélhetéséhez évente legkevesebb 2500 dől. lár kellene, de az amerikaiak harmadrésze évente nem jut 780 dollárnál többhöz. Ennyi kereset is csak akkor Jut, ha John Smith bőre fe. hér. Ha ereiben négervér fo lyiik, átlagosan felét kapja csak a fehérek fizetésének. Viktor Perlő közgazdász évi négymilliárd dollára becsüli azt az összeget, amit a tőké­sek a négerek extra kizsák. mányolásán keresnek. Pénz — zászló — katonaság Smrdley Buttler* amerikai tábornok írja: »Az ameri. ka lakat nyugtalanítja ha egy- egy dolláron csak 6 százaié, kot tudnak keresni. A töke tengerentúlra törekszik, hogy százszázalékos hasznot hajt. son. A zászló követi a pénzt, a katonaság a zászlót.« Pénz — zászló — katonaság: ez a menetrend. Az USA ve zetöi gyakran \ érik a mellű két, hogy az Északam erikái Egyesült Államoknak náncse. nek gyarmatai. A valóság mást mutat: ha jogilag — vi­szonylag — kevés is a gyár. mata, — úgynevezett straté. giai birodalmát igyekszik mindenhová kiterjeszteni. A Chilében kitermelt réz hasz nának 40% a a Wall Street páncélszekrényeibe vándorol. Egész Latin.Amerika évi össz- árutermelése 12 és félmilliárd dollárt tesz ki, ebből azon. ban 2 és félmilliárd tiszta ha. szónként folyik az amerikai monopoltöke feneketlen zse beibe. Vehetjük a kőolaj pél dáját is. Egy hordó olaj ki­termelési költsége az USA ban 100 cent. Venezuelában 75, Szaudi-Arábiában már csak 40 cent. Talán valami csoda, vagy a tőkések istené, nek jóindulata olcsóbbítja meg az arab olajat? Nem, a Szaudi Arábiában törvénye, sített rábszolganrufika és mér. téktelén kizsákmányolás teszi azzá. Az Aramco (Arab. Amerikai Olajtársaság) mun kásái szögesdróttal körülvett táborokban laknak, mozgó- ketrecekben viszik őket mun­kára, a társaságnak saját rendőrsége, saját bírósága van. Előfordul, hogy szerve-, kedö munkásoknak büntetés. íl levágják a fél karját. Mintha József Attila vers. sorai kelnének életre: »For golódnak a tőkés birodalmak — Csattog világot szaggató foguk — Lágy Ázsiát, Afri­kát falnak ...« De az ameri­kai behatolás a gyarmatok után a gyarmatosító orszá­gokra is ráteszi a kezét. Hogy mit jelent ez a dolgo. zóknak, igazolják Franciaor. szág adatai. A francia nemze. ti jövedelemből — a Mar s-hall-terv életbelépése előtt — 40% jutott munkabérre, 34.5% a kapitalisták profitjára. Je. lenleg munkabérre már csak 29.5% jut, de a francia es főleg az amerikai tőkések profitja 54%„ra emelkedett. Egy hajó hatvanmillióval megdrágul Az amerikai imperialisták az első világháború minden halottján 3800, a második világháború minden halottján ezer dollárt kerestek. Talán a második világháború rósz. szabb üzlet lett volna? Szó smes róla! Ha kevesebb ju tott egyre egyre, de 1939 és 1945 között hatszor annyi ember pusztult el, mint 1914 —1918-ban. íme, ennek örvend a monopoftöke! S ahogyan a burzsoa lapok írják, a koreai háború újra »jótékony« ha. tást gyakorol a piacokra: 25— 30%.kai emr’kednek az árak. A nagytőkések a koreai hábo. rú előtt egy.egy pilótazub bonyt 16.5 dollárért adtak el a kormánynak — jelenleg 25 dollárt kapnak ugyanezért az áruért. A General Motors Korea előtt 629.000 dolláréit »vesztegetett« egy-egy bőm. bavetöt, — most 3.5 millió dollárt fizetnek érte. A repil. lőgépanyahajók ára nem ke. vesebb, mint 60 millió dolér ral drágult ez idő alatt. Hogy ki fizeti meg a különbozetet ? A koreai háború kitörése óta átlagosan 14%.kai emelked. tek az árak és figyelembe vé­ve az adóterheket, még na. gyobb mértékben süllyedt az életszínvonal. Pihentagyú sta. tisztikusok kiszámították, hogy az USA óránként 7,431.000 dollárt fordít hadi. célokra. És még sem tudnak elég adót kipréselni, hogy ki. elégítsék ezt a falánk gépe. zetet. Morgan, Rockefeller és a többiek Miközben tönkremennek, nyomorognak a százmilliók, zsírosodnak a százmilliomo­sok. Az első ősök valamikor »kicsiben« kezdték. Rockefel­ler legyilkoltatta a farmere, két és felgyujtatta házaikat, ha olaj rejtőzött földjük alatt. Az öreg Taylor maga állt ki társaival az útkereszteződé­sekhez, ahol lepuffantotta és kirabolta a hazatérő prém. kereskedőket,. A . Morgan-ős 1857-ben, amikor megszima. tolta a közelgő háborút, fel. vásárolta a kormány raktá­raiban lévő rozsdás fegyvere, két darabonként 5 centjével, majd hét évre rá ugyanezeket 8—10 dollárért adta el. Mind. két alkalommal természetesen külön kiemelte, mély »haza. fias« felbuzdulását. Nos, ké­sői utódai még telhetetleneb. bek. A Morgan, Mellon és Kuhn Xjoebe.csoportoik kezük ben tartják az amerikai nem. zeti vagyon egynegyedét. Fegyverek helyett atombom­bák kai kereskednek, házak helyett városokat és országo. kát akarnak felgyújtani. Dollárok százmilliói nagy­hatalmat jelentenek a kajpita. lista országokban, sok min dent el lehet velük ómi. De van egy sokkal nagyobb erő: az emberek százmilliói, akik nem tudnak és nem akarnak a régi módon élni. A francia tuunká.^, a hindu béres, a dél. afrikai néger, aki szét akarj n törni az amerikai töke bilin­cseit, és a szabad népek ere. je, akik soha többé nem en­gednek jármot tenni nyakuk, ra. S ebben a nagy harcban ragyogó csillagként mutatják a népek úitját a nagy Sztálin tanításai. Réti Ervin. TAr Az ember hihetetlen kizsákmányolása Indiá­ban. Az emberek nagyon gyakran a lovakat helyettesítik. Kenyérsütés Delhi városában Teljesülő vágyak birodalma „Sztálin elvtárs kimutatta, hogy a szo­cialista termelési mód célja nem a profit, hanem az ember és szükségletei, az ember anyagi és kulturális szükségleteinek kielé­gítése. Az egész társadalom állandóan nö­vekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szo­cialista termelés célja; a szocialista ter­melés szüntelen növelése és tökéletesítése pedig a legfejlettebb technika alapján: a a cél elérésének eszköze.“ (G. M. Malenkov.) Hosszú utat tett meg máig az emberiség. Az ókorban a rabszolgák százezrei métermá­zsás kőtömböket cipeltek, hogy néhány ural­kodónak hegynél is magasabb síremléket állit­emeletekre, ahol csodálatos előadótermekben, laboratóriumokban sajátítják el a tudományt. Az egyetemi városban pedig két diákra jut egy világos, kertre néző szoba — rádióval. így gondoskodik minden emberről az épülő kommunizmus országa, ahol az üzemekben színesre festik a gépeket, hogy barátságosab­bak legyenek a -műhelyek, ahol minden gyár, minden építkezés, mintha vasba és betonba öntött kifejezője lenne annak a jelszónak: a legfőbb érték az ember. Növekednek az igények, szaporodnak a vív­mányok a szocializmust építő országokban is. A varsói lapok néhány napja egy lengyel asz- szony cikkét közölték. Ez az asszony nem­rég állt munkába: építömunkás lett. Érezte, A gyedovszkal gyár Ifjúsági leánybrigádjának tagjai a teclinikai könyvtárban. sanak. A középkor jobbágya látástól vakulá- sig dolgozott — ütlegért, kerékbetörésért. Az újkor meghozta a kapitalizmust, amely em- bermilliókból. csinált és csinál élő gépét, hogy egy-két naplopó vígan dőzsölhessen. Az elnyomottak pedig évezredeken keresz­tül szőtték álmaikat, vágyaikat. Milyen vá­gyak voltak ezek? A turkmén paraszt és a sztyeppéi kozák vízre vágyott, hogy megitas­sa a szomjas földet. A föld mélyén kínlódó orosz bányász azt kívánta, hogy negyvenéves korában is ki tudja egyenesíteni a derekát. A lengyel proletáranya azt szerette volna, hogy fia iskolába járhasson, a bolgár föld­műves füstölgő gyárra vágyott, amely ekét ad neki és műtrágyát. Az épülő kommunizmus, az épülő szocializ­mus birodalmában, a föld egyharmadán tel­jesülnek ezek a vágyak. Elsősorban a hatal­mas Szovjetunióban. Szállj el a képzelet szárnyán a doni sztyeppékre. Régen száraz gaz verte fel a földet, ma tenger hullámzik ott, új korszakról adnak hírt a gőzhajók kürtjei. Egy gombnyomás a zsilip kezelőfül­kéjében és máris víz hömpölyög a szerteága­zó csatornákban. Amerre csak elér, két-há- romszorosára nő a termés. Hol van már az a kuznyecki bányász, aki vízben állva vájta csákányával a kemény szénfalat? A szovjet bányász villanyfényes folyosókon halad keresztül, amíg eljut gé­péig. Emberi kar helyett acélkolosszus fejti fogaival a szenet, a szénnel teli csilléket nem fiatal legénykék tolják görnyedezve, hanem önmüködö szállítószalag viszi kifelé a fekete gyémántot. Emberi kéz alig ér a szénhez, s a bányászok öreg korukban is egyenes derékkal járhatnak. Emlékezzünk vissza a „Donyeci bányászok" című film Öreg vájár­jára, aki azt mondja: „Évtizedekkel hosszab­bítja meg életünket a gép“. Monumentális épület emelkedik a magasba a moszkvai Lenin-hegyen. Mit szól ehhez a francia diák, aki ősztől tavaszig didereg, hi­szen iskolája repedt falain befúj a szél, be­esik az eső. A Lenin-hegyen egyetem épül, amely olyan magas, mint a felhőkarcolók. Hatvan gyorsfelvonó röpíti a tanulókat az hogy a nép államától kapott sok jóért adnia kell neki is, mégpedig képességei javábőL S az egykor csak a tűzhely körül foglalatoskodó családanyából —- sztahanovista vált. Büszkén Irta: „Boldog vagyok, hogy kisfiam az idén már abba az iskolába jár, amelynek építésé­ben én is részfcvettem. Tudom: munkámmal hozzájárulok ahhoz, hogy egyre több lengyel kislány és kisfiú járhasson szép, új iskolába.** így változott meg a román paraszt élete is, aki néhány évtizeddel ezelőtt még saját magát fogta az eke elé, ha utolsó lovát, ökrét elvitte a végrehajtó. Ma román gyártmányú traktorok húzzák az ekét, nyütt bocskor he­lyett cipőben, csizmában jár a paraszt éa repülőgép szórja szét a műtrágyát a földek­re. Repülőgép, mint a TSzCs-k földművelő „szerszámja“! Mindezt az tette lehetővé, hogy a ml társadalmunk a repülőgép sebességénél is gyorsabban fejlődik. Bulgáriában nemrég' új vegyianyaggyárat helyeztek üzembe. Szovjet mérnökök segítet­tek az építésben, szovjet gépek állnak a mun­katermekben. Ha látogató járja végig á gyá­rat, jóidéig sétálhat, amíg egy-egy munkást talál. Ebben a gyárban nincs nehéz fizikai munka, a dolgozókat nem támadja meg a vegyszerek mérges gőze. Automatikusan tör­ténik minden, gömyedező munkássereg he­lyett a kapcsolótáblánál fehérköpenyes embe­rek irányítják a gyár működését. A munkás­ból technikus válik, a technikusból mérnök. Ez a szocializmus és kommunizmus útja ezer fárasztó mozdulat helyett egyetlen gomb- nyomás az automatán. Mehetünk bárhová a béketábor országaiban — Kínába, ahol megnyergelték a sűrűn áradó ’’olyókat, Csehszlovákiába, ahol két hete avat­ták fel az új úttörő vasutat, a Német Demo- kratikus Köztársaságba, ahol nemrég emelték fel egész sor szakmában a béreket — min. ienütt azt látjuk, hogy maradéktalanul érvé­nyesül a „legfőbb érték az. ember" jelszava. S éppen ez a nagyszerű jelen é a kibonta­kozó jövő ösztönöz még nagyobb tettekre, or­szága hősi építésére és megvédésére nyolc­százmillió embert. Farkás András. Verben született dől lawk A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének fő vonásait és követelményeit kö­rülbelül így lehetne megfogalmazni: a maximális tőkés profit biztosítása, az adott or. szag lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntóse útján, más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres ki. fosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján, amit felhasználnak a legmagasabb profit biztosítására.« ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom