Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-09-17 / 35. szám

% 01 IFJÚSÁG 1P52 szeptember 17. SZŐKE JÓZSEF: A DUNAMENTI NEPEK ÖSSZEFOGÁSÁN >j< NAGY HARCOSA 7~ V / .JEIsőizben az 1848-as forradalmi mozgalom­ban, elsőízben 1793 óta, meri szembeszegezni egy nemzet, melyet kö­rülzárt az ellenforradal­mi túlerő, a gyáva el­lenforradalmi (liihvel a forradalmi szenvedélyt, a febér terrorral a vö­rös terrort. Hosszú idő óta eteöízben akadunk egy valóban forradalmi jellemre, egy férfire, aki népe nevében fel meri ’ M imi a kétségbeesett harc kesztyűjét, aki nem­zete számára Danton és Carnot egy személyben — Kossuth Lajos ..." (Marx) Százötven éve született Kos­suth Lajos, a magyar nép 1848/49-es szabadságharcának vezére, s,z egyetemes emberi haladás nagy harcosa. Már több, mint ötven éve halott, de « magyar nép szótárában még ma is Kossuth és a forradalom egyet jelent. A XIX. század első felének második negyedével indul út­jára a magyar reformmozga­lom és Kossuth ezzel a mozga­lommal teszi politikai pálya­futásának első lépteit. Kossuth a tönkrement kisnemesi szár- , mazású újságíró és ügyvéd, tanulva az 1831-es felvidéki parasztlázadásból, csakhamar túllépi Széchenyi reformköve­teléseit és így a magyar re­formmozgalom élére kerül. Jobbágyfelszabadítást, köz­teherviselést követel és harc­ba száll a nemzeti független­ség kivívásáért ez osztrák gyarmatosítókkal szemben. A negyvenes években a gyarmati elnyomással szemben széles nemzeti egység jön lét- ' re, amelybe beletartozik a ne­mességtől kezdve a munkás- osztályig minden társadalmi réteg. Eme egység keretén be* lül eltompulnak az osztályel­lentétek és ez a körülmény je­lentősen járul hozzá a nacio- ^nalista ideológia megerősödé­séhez a magyar társadalom haladó osztályainak tudatá­ban. „A piac az első iskola, ahol a burzsoázia nacionaliz­must tanul“ — tanítja Sztá­lin elvtárs. A nacionalizmus Magyar-országon is a piacok­ért folyó harc ideológiája lett. Ezt a harcot a polgári osztá­lyok fejetlensége miatt a ne­messég vezeti. 1836-ban hiva­talos nyelvvé a magyart tet­ték, 1844-ben pedig a közok­tatás nyelve is magyar lett az ország területén. Ezek ‘ az intézkedések mélyen sértették a magyarországi nemzetiségek érdekeit. A nemzetiségi poli­tikusok hosszú, igazságos, de eredménytelen harcot kezdtek a magyar nyelv erőszakos terjesztése ellen. A nemzeti­ségeket ugyanúgy, mint a magyarokat, a növekvő áru­termelés ébresztette nemzeti öntudatra és formálta, nyelvi közösségből nemzetté. Az osztrák gyarmati elnyomás őket is ugyanúgy sújtotta, mint a magyarokat, de Őket ezentúl a. magyar elnyomás is akadályozta fejlődésükben. Nagybirtokos uralkodó osztá­lyuk ugyanúgy, mint a ma­gyar nagybirtokosok, osztfák- barátok voltak, de Ugyanak­kor magyarellenesek is. A polgári átalakulásukért küzdő nemzetiségi polgárság és ér. telmiség viszont egyforma el­lenséget látott az osztrák és magyar gyarmatosítókban. Egyszerre azonban az osztrák és a magyar elnyomást nem volt reményük lerázni és ezért állandóan ingadoztak az osztrákellenesség és mQgy&r.* ellenesség között. Volt azcjn- ban a nemzetiségi mozgalmak keretén belül egy balszárny is, amely s világosan látta, hogy nemzeti függetlenségü- get csak úgy vívhatják ki, ha előbb a magyarok segítségé­vel megdöntik közös elnyo­mójuk, az osztrákok ural­mát és azután a magyarok, kai békésen elintézik vitás ügyeiket. Ez a balszárny azonban nem tudott, tartós befolyást szerezni a nemzeti­ségi tömegekre, különösen a parasztságra, mert a paraszt­ság elnyomói legtöbb esetben magyar földesurak voltak és ök a magyarokat mint földes- urakat ismerték. Más lett volna a helyzet, ha Magyar- országon a polgári átalakulás élén a polgárság és a mim kásosztály állt volna. Ds ezek a.z osztályok még fejletlenek voltak és így a nemesi veze­tés mellett nem jöhetett lét­re Magyaroszág népeinek egységes, osztrákellenes frontja. A magyar elnyomás egyre fokozódott és ezzel szállt szembe igazságosan Ján Kollár, a szlovák nép vezére,' aki éppen emiatt lett osztrák, barát és magyarellenes. Kossuth a forradalom előtt maga is a nacionalista politi­ka hive, mert ezzel is a ma­gyar nemzeti egység megszi­lárdítását segítette. De nem­csak a nemzetiségi kérdést nem tudták rendezni a forra­dalom előtt. Kossuth, habár híve volt a jobbágyság' kár­térítésnélküli felszabadításá­nak, ezzel a programmal még sem léphetett fel, mert 'félt, hogy hátat fordít neki táborá­nak többsége, a köznemes­ség. A kártérítésmélküli job­bágyfelszabadításnak egyedül Táncsics és Petőfi volt kö­vetkezetes, nyílt harcosa. Közben azonban a magyar főúri és az osztrák udvari reakció sem nyugodott. Az udvar megsemmisítő csapást akart mérni Kossuth táborá­ra. Bebörtönözik Táncsiesot és megszervezik az ellenzéki Konzervatív ' Pártot Ezt a pártot támogatta minden ere­jével Apponyi kormánya, amely a „fontolva haladást" hirdette. Kossuth bátran szembeszálit a reakció táma­dásával. „Világosabban van­nak haladók: akik a haladás gyorsaságát a haza szükségei­hez mérik és vannak mások, akik saját- érdekükhöz mé­rik ...’* — írja a konzerva­tívokról. Kossuth a konzervatív párt­tal szemben, a nemzeti hala­dás érdekében megszervezi saját pártját, az „Ellenzéki Pártot’*. Az új párt. bár nem vált azzá a „határozott 'Se­reggé1’, amilyennek Kossuth képzelte, de pro.grammjában határozottan lefektette a köz­teherviselést, a törvényelötti egyenlőséget és a jobbágyfel­szabadítást. így szakadt két határozott táborra az 1847-es őszi országgyűlés előtt az or. szag. Kossuth pártjában ki­alakul egy radikális baloldal, amely azután a forradalom idején képes összefogni a for­radalmi néptömegekkel, de az országgyűlésen az is kiderült, hogy a nemesség csak akkor hajlandó az ország független­ségéért forradalmi harcot kezdeni, ha Ausztria meg­inog s csak akkor hajlandó megszüntetni a feudális ki­zsákmányolást, ha a nép rá­kényszeríti. Ez a két feltétel 1848 tava­szén jött létr-e* II. 1848 tavaszán a forradalom hullámai végigsöpörtek Euró pán. Február 24-én Párizsban, március 13-án Becsben kitör a forradalom. Március 15 én megmozdult a pesti nép is. Ezt a megmozdulást Petőfivel az élen a márciusi fiatalok szervezték meg. A népgyülé- sen Petőfi elszavalta a „Talp­ra magyart”, azután felolvas ták a nemzet 12 pontban fog­lalt követeléseit. A pesti nép megmozdulásá­nak hírére Kossuthnak .a po­zsonyi országgyűlésen sike­rült a konzervatív erekkel is elfogadtatni a nemzet köve­teléseit. A köznemesség örült a pesti nép megmozdulása, nak, mert csak ennek segítsé­gével tudta rákényszeríteni a bécsi udvart a követelések jó­váhagyására, de ugyanakkor és román tömégek is lelkese­déssel fogadták. „Jertek, jer- tek, összes nemzetek, a sza­badság zászlaja alá... — hangozzék minden irányban: Isten éltesse Kossuthunkat“,— prédikálta Ostrolucky szlovák lelkész. Március után a nem­zetiségi ellentétek újból ki­éleződtek. A nemzetiségi pa­rasztok ugyanúgy földet kö­veteltek, mint a magyar pa­rasztok, de az ö megmozdulá­saikat is kegyetlenül elnyom, ták. A márciusi törvények ugyan a nemzetiségek szá­mára is biztosították az ál­talános emberi jogokat, de külön nemzeti jogaikat nem. Ezekért a nemzeti jogokért, önkormányzatért szálltak harcba a nemzetiségi politi­kusok. A magyar kormány­nál azoban süket fülekre ta­láltak. Kossuth is a konzer­vatív kormány többségével félt is, hogy a forradalom ve­zetése kicsúszik a kezéből és a pesti nép veszi át. Kossuth a legnagyobb eréllyel lép fel az udvarral szemben, de ugyanakkor kijelenti, hogy Pest nem diktálhat a nem­zetnek. Becs a forradalom hatásá­ra Kossuth követeléseinek eleget tesz és április 7-én ki­nevezi az első független ma­gyar kormányt Batthyányival az élén. ' Az új kormányban csak Kossuth és Szemere kép­viselik a forradalmi baloldalt. Az országgyűlés ugyan ki­mondta a jobbágyság felsza­badítását is, de a kormány reakciós erői és a bécsi ud­var az összes forradalmi vív­mányok megsemmisítésére törekedtek. Míg Kossuth a kormányon belül vívta elkeseredett har­cát, addig a parasztság töme­gei is megmozdultak. A föld­nélküli parasztok tömegei el­kezdték a földesúri földek le­foglalását és felosztását. A kormány azonban kegyetlenül szétverette «. földfoglaló pa rasztokat és vezéreiket júni­usban felakasztatta. A kor­mánynak ezért az intézkedé­seiért a parasztok tömegesen fordultak el a forradalomtól. De nemcsak a magyar pa­rasztok tömegei fordultak el a forradalomtól, hanem a kor­mány mulasztásai miatt a nemzetiségek is szembefordul­tak a magyar forradalommal. A márciusi forradalmat még széles szlovák, szerb, horvát szemben csak azt hirdette, hogy „a közös szabadság a nemzeti különbségeket és el­lenszenveket biztosan kiegyen­líti,“ de konkrét ígéreteket ö sem tett. A baloldali nemze­tiségi politikusok, mint a szlovák Stúr, Hurván, Hodzsa ugyan bíztak Kossuth szavai­ban, de az elégedetlen szlo­vák paraszti tömegeket nem tudták maguk mögé állítani, sőt velük együtt ök is a ma­gyar forradalom ellen fordul­tak. Ugyanakkor a bécsi udvar füt-fát ígért a nemzetiségek­nek, ha fegyveresen is szem­befordulnak' a magyar kor­mánnyal. így fordultak szem­be 3848-ban tragikus körül­mények közt a Kárpát-me­dence nemzetiségei a magyar forradalommal és segítették elő Európa ellenforradalmi erőinek gyöaelníét. Kossuth igazi alakja csak júliustól mutatkozik meg, amikor megszavaztatja a magyar honvédség felállításá­ra a költségvetést. Az ellen- ség még fegyveresen nem tá­madt, de Kossuth jól látta, hogy a nemzetet fel kell ké­szítenie a fegyveres forradal­mi harcra is. „Én békét aka­rok, de becsületeset: békét, mely országunk önállását, nemzetünk szabadságát bizto. sítsa. De a szolgaság békéjét nem akaróm: s azt nem, amazt pedig akarom, száz­szor meg ezerszer azt kiáltom a nemzetnek: harcra készül­jön: Élet-halál harcra minden erővel: ha készül békéje lesz. Hinein készül, béke helyett irtózatos háborúja lesz .. . Ha készülünk nem fogunk meg­támad tat ni: ha nem kész, lünk, v megtámadtatunk. — A gyengének békéje kegyelem­től függ. Az erős békéje biz­tosítékát önmagában hordja. Alvótól, habár óriás is, senki sem fél. Az erőssel alkusz, nak; a gyengének parancsol­nak. Készületlenség több mint gyengeség. Készületlenség bi­zonyos halál.*’ — Mennyire időszerűek ma is Kossuthnak ezek a szavai, de időszerűek voltak 3848 ban is. ' A honvédség- létrehozásában maga is résztvesz. Jellasics betörésekor toborzó-körútra megy az Alföldrs és harcra mozgósítja az egész magyar népet. Pénzt teremt elő a hadseregre, f egyvar gyárak?. t állít fel, új katonai ^tudo­mányt dolgoz ki, melynek alapelve: „A magyar sereg ereje a támadásban van, nem a passzív védekezésben”. Par­tizánosztagokat szervez, a nép fiaiból állít tiszteket a sereg élére. Szavaira az egész ország katonai táborrá alakul át és a magyar parasztok tíz­ezrei sietnek seregébe, habár a kormány nem teljesítette követeléseiket. Fegyvert adott a magyar parasztok kezébe, politikailag kiképezte őket és ez a paraszti sereg a téli és a dicsőséges tavaszi hadjárat idején hőstetteivel, diadalai­val bámulatba ejtette az egész világot. A forradalom azonban még­sem győzött. Európa reakciós erőinek a cári hadsereg se­gítségével sikerült elfojtaniuk a magyar forradalmat. De a forradalom bukását nemcsak Európa reakieós erőinek egy­séges támadása okozta, hanem a kormány megalkuvó maga­tartása is a belső reakciós erőkkel, a fönemességgel, a klerikális reakcióval és a fő- parancsnok Görgei áruló ma­gatartásával szemben. A parasztság földrefor­mot követelt, a nemzeti­ségeket is meg lehetett volna mé,g nyerni. Mindezekre a lé­pésekre azonban Kossuth ne­mesi korlátáitól' vezetve, nem tudta elszánni magát. Pedig a forradalom sorsát és kimene­telét mSg meg lehetett volna fordítani. Kivéve a nemzetisé­gek érdekében történik július 28-án intézkedés. Az országgyü lés ekkor szavazta meg Euró­pa első demokratikus nemzeti, ségi törvényét, mely bizonyos autonómiát biztosított a nem­zetségeknek. Azonban ez azé intézkedés is elkésett, irdpk a magyar forradalom már buká­sa előtt állott. Augusztusban Kossuth és kormánya lemond, két nappal később pedig Gör­gey Világosnál szégyenszem­re, harc nélkül letette a fegy­vert a cári seregek előtt. így bukott el a magyar nép egyik legragyogóbb történelmi küzdelme, amelyről Marx a ve­reség előtt ezt írta: „A ma­gyarok még »incsenek legyőz­ve. De ha elesnek, akkor dicső­séggel esnek el, mint a negy­vennyolcas forradalom utolsó hősei és csak rövid időre“. Le­nin pedig a magyar forrada­lom leverését segítő cári in­tervenciót az orosz történelem szégyenfoltjának nevezte.- Azt írta, hogy Ferenc József és I. Miklós a „hóhér szerepét vál­lalták, amikor megfojtották a magyar forradalmat,“ országba menekül, majd kisza­badulva fogságából Angikba és Amerikába ment hogy elő­teremtse az új magyar sza- baságharc győzelmének pénz­ügyi alapját. A magyar za- badságharc nagy vezérét min­denhol kitörő lelkesedéssel fo­gadták a dolgozó tömegek, de a konservativ, osztrákbarát angol és amerikai kormánykö­rök, minden erejükkel igyekez­ték elgáncsolni terveit. Pal­merston angol miniszterelnök, aki „közszerencsétienségnek” tartotta a magyar szabadság- harc sikereit, állandó rendőri megfigyelés alatt tartotta Kossuthot és tevékenységéről rendszeresen tájékoztatta a bécsi udvart. Kossuth a ma­gyar szabadság kivívásának érdekében szövetkezik a reak­ciós III. Napóleonnal is, de az csak arra használta fel Kossu­thot, hogy zsarolja vele Auszt­riát, a villa-francai fegyver- szünet után pedig egyszerűen kiadja a magyar emigránsok útját. Ugyanígy' járt el Kos- suthal a porosz reakció vezé­re, Bismarck is. III. Kossuth a szégyenteljes vi­lágosi fegyverletétel után az emigránsok ezreivel Torök­Magx és Engels állandóan figyelemmel kísérték Kossuth kudarcait és bátran rámutat­tak hibás politikájára, ök mu­tattak rá arra is, hogy a ma­gyar függ-etlenség ügye elvá­laszthatatlanul egybekapcso­lódik a nemzetközi proletariá­tus felszabadító harcával. Kos­suth azonban nem látta a nem­zetközi munkásmozgalom tör­ténelmi jelentőségét és ezzel magyarázható, hogy a magyar szabadságharc ügyének szö­vetségeseket keresve, sokszor a reakcióval szövetkezezik és nem talál rá a Marx-Engel« vezettej első Internacionáléra. Azonban Kosuth maga is ta­nult kudarcaiból és a hatvanas évektől mán* nem nyugaton ke­reste a magyar nép szabadság- harcának szövetségeseit, ha­nem Kelet-Európa népeinél* Ettől az időtől kezdve a füg» geUffn Magyarország megte­remtésének támaszát ezeknek a népeknek demokratikus ösz- szefogásában látta. Kidolgozta tervét, a duna konföderációs ál­lamok megteremtésére. Ebben fejtette ki a dunamenti kis né­pek szövetséges államának tervét és megvalósítása érde­kében tárgyalásokat is folytat a nemzetiségi emigráns politi­kusokkal. „Egység, egyetértés, testvériség a magyar, szláv és román között! — íme ez az én legforróbb vágyam, legösziti- tébb tanácsom! íme egy mo­solygó jövő valamennyiünk számára!’* — írta Kossuth. Azonban a dunamenti kis népek összefogását a nemzet­közi reakció és a bécsi udvar minden erejével akadályozta. De nem álltak következetesen a terv mögé Kossuth volt hí­vei, a közniemesek sem. Ök már a kiegyezést keresték Ausztriával. Kossuth függő­ségi zászalu ja mellett csak a magyar dolgozó nép tartott ki hűségesen. A magyar parasz­tok elnyomott milliói pedig ne­vével kapcsolták össze követe­léseiket: függetlenséget, föld­reformot! Kossuth emigráedős politiká­jának nagy tanulsága, hogy bármely nép csak úgy tudja függetlenségét kivívni, ha ezt az ügyet a dolgozó nép veszi a kezébe és összefog az összes haladó népekkel. Kossuth jövőbelátó tervei, gondolatai: a magyar, szláv, román népek összefogása a ha­ladás érdekében az 1860-as években nem valósultak meg. Csak napjainkban, hosszú év­tizedekkel később, a Szovjet­unió felszabadításával

Next

/
Oldalképek
Tartalom