Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-09-03 / 33. szám

✓ Ol IFJÚSÁG I Móríes Z&igmondot a magyar nép szírébe zárta 1952. szeptember 3. „Soha ne tétovázzunk feláldozni szűk személyi érdekeinket, hogy kiharcoljuk az igazi, szabad, egészségest örömteli, napfényes emberi életet6' Szeptember 8-án kilenc éve lesz annak, hogy a fasiszták vadállati kínzások után kivégezték a cseh nép nagy fiát, a Csehszlovákiai Kommu­nista Párt rettenthetetlen harcosát, az élet sze­relmesét, Julius Fucsíkot. Azt hitték a fenevadak, hogy ha kiirtják a nép, az emberiség igazi érdekeinek védelmezőit, a kommunistákat, borzalmas terveiket, gaztettei két szabadon végrehajthatják. Elszámították uagukat. Fucsík helyébe száz és ezer harcos állt, akik keményen továbbküzdöttek és ma az egész világon a békeharcosok millióit neveli hő­si példája. Az emberiség nem felejtette el fi­gyelmeztetését: „Legyetek éberek!” Igen, legyetek éberek emberek, mert a fasiz­mus borzalmai eltörpülnek amellett, amit „te­hetséges utódai”, az amerikai imperialisták ma Koreában művelnek. Az anyákat azért gyilkol­ják le, mert gyereket szülhetnek, akiből katona lesz, a gyerekeket azért, mert ha megnőnek, el­lenük fognak fegyvert, a védtelen falvakat azért rombolják le, mert katonák szállhatnak meg ott. Ezek ellen a gangszterek ellen harcolnak ma Koreában a nép egyszerű fiai és nem kétsé­ges, hogy a gazemberek arra a sorsra jutnak, mint Fucsík gyilkosai. Mit tanulhat ifjúságunk Fucsíktól? Legelőször is szeretni az életet és olyanná tenni azt, hogy megelégedettség, boldogság, öröm legyen élni. Tanuljuk meg úgy szeretni ha­zánkat és a szabadságot, mint Fucsík. Nála a ha. zaszeretet egybeolvadt a világ dolgozóinak sze- retetével és mikor a fasizmus ellen harcolt, más népek szabadságáért is küzdött. Fucsík büszke volt arra, hogy cseh és az elnyomatás legke­gyetlenebb * éveiben nemzete haladó hagyomá- ilyai felé fordult, azok felé, akik a történelem folyamán a haladást szolgálták és nemzete sza­badságáért küzdöttek. Azért olyan csodálatosan mély Fucsík hazaszeretete. Fucsík végtelenül szerette a Szovjetuniót. „A Szovjetunióval és soha máskép” — ez volt a jel­szava. Többször járt a Szovjetunióban, megis­merkedett a szovjet emberek életével, alkotó­munkájával és maga is igyekezett olyanná lenni. Az egyéni érdek nála sohasem érvényesült a kö­zösség érdekének rovására. „Soha ne tétováz­zunk feláldozni szűk személyi érdekeinket, hogy kiharcoljuk az igazi, szabad, egészséges, öröm­teli, napfényes emberi életet” — írja egyik cik­kében. Fucsik a békéért is harcolt. „Mi, kommunis­ták békét akarunk, azért harcolunk.” Nála a szó és a tett egyet jelentett. Nemcsak beszélni, írni tudott a békés jövőről, hanem életét is fel tud­ta áldozni érte. Julius Fucsík arról álmodozott, hogy a ke­gyetlen harc végén szabadság lesz hazánkban. És ma itt van a szabadság. Mindenütt új élet forr, új emberek nőnek, akiknek Fucsík harcos élete a példa, akik elsők a munkában és ha.né­pük boldogságáról, az emberiség jövőjéről van szó, nem riadnak vissza a harctól sem. Tanuljunk Fucsíktól élni, a bekért keményen harcolni és éberen őrködni népünk biztonsága, jövője fölött. P. Szűcs Béla. Magyar sors-kockákon ez ígyen döntődött, Mind összekerültünk közös mártír-hősök S ha a Lehetetlent nem tudtuk■ lebírni, Volt egy szent szándékunk: gyönyörüket írni. {Ady Endre: Levél-féle Móric: Zsigmondhoz.) Urak Magyarországán aié; tartott az ünnepi tor, melye e. magyar dolgozó nép kizsák mányoiásnak ezeréves fennél lására rendeztek. Még büzlötl az öndícséret, még kábán jár tak „jó 'uraink” hivatalos írói tudósai, amikor vörös jelkén a magyar égen megjelent Adj Endre és Móricz Zsigmond, s két óriás, hogy az irodalom ban is méltó hangot adj anal a huszadik század magyai proletariátus és szegénypa­rasztsága harcának. Magyar országon ekkor bontakozik k: teljesen a kapitalizmus és ve le az egyre erősödő osztály­harc. A század első évtizedei bek úri ünnepi hangulata így Kemény osztályharcba torko­lódat. Harc indult az új ezredév Magyarországáért, birtoklásá­ért, a magyar államhatalom, ért. A szervezett munkástö­megek egyre jobban ingatták a félfeudális Magyarország államhatalmának otromba épületét. Az 1905 ős szeptem­ber 15-i hatalmas tüntetés már megmutatta a magyar munkásosztály forradalmi len. dületét, harckészségét. Ugyanakkor a dolgozó pa­rasztság tömegeinek megmoz­dulásai is veszedelmes vühar előjeleként megjelentek az űj ezredév ege alján. Achim András radikális parasztpárt ja, maga mögé tömörítve a kisemmizett zsellérek és pa. rasztok tömegeit 1848 magyar jobbágyainak követeléseivel jelent meg a történelem po­rondján. Független, demo­kratikus Magyarországot és földreformot követeltek. Ezzel a fergeteges magyar paraszt­haraggal szemben Verböczy utódai, az Andrássy grófok már gyengébbnek bizonyultak Verböczynél. Dózsát még tü. zes trónon égették el, de Achim Andrást már nem tudták tüzes trónra ültetni. Ezzel a mozgalommal tette pályafutásának első lépéseit Móricz Zsigmond, a realizmus nagy magyar mestere, akit Gorkij „igen tehetséges" író­nak tartott. Faluról jön Pest­1 1 re, hogy kivegye részét a ma gyár dolgozó nép politika harcából. Kezdetben újság'ná dolgozik, de már benne fon írói mondanivalója: az égés magyarság életét, története akarta megírni hatalmas re g-énysorozatban. Ezt a hozzá méltó tervet nem tudta való­ra váltani, mert akadályozta munkájában a politikai haw íg frontjának elmosódottsága, as Bt első világháború után pedig Horthyék fasiszta diktatúrája ^ A betyárvilág magyar Hga r_ ráról együtt indultak el Ady a, val, hogy világosságot gyújt it sanak a magyar sötétségbe ly és eloszlassák „a magyar bu- a taság" súlyos felhőit. Ady ha- ^ marabb kezdte meg írói pá. ^ lyafutását, sőt ö csiholt Mó- t. ricznak is „gyújtöszikrát“ f. ..a Hortobágy poétája’1 című ö versével, amelyet olvasva -- „Egész testemben zsibongott és égett..." — írja Móricz Zsigmond. Ady fáklyaként vi- f_ lágító példája mutatja az utat és Móricz elindul ezen az v úton. Megírja a „Hét kraj. L, cárt", amellyel megnyeri Ady ■ barátságát. Ady azonnal fel- ' ismeri a fegyvertársát Mő. * ticzban, „aki egyedül felér ’ egy forradalmi szabadcsapat- . tál" és forró szavakkal üdvöz- s li: „Alig tudom ceruzámat r fogni, hogy Móricz Zsigmon­- dot össze ne égessem toluló, " nagy; forró szavak, képzelések forrós ágával." Kettőjük nagy r barátsága egyre szorosabbá -j válik és egészen Ady haláláig i tart. Az azonos politikai meg.- gyözödés és a közös cél köti 1 össze elszakíthatatlanul. A ' barátságban Ady a vezető és a kevésbbé tisztánlátö Mó- riezot minduntalan magával ragadja politikai tisztánlátá­sával. Móricz fejlődésének je. lentös állomása az első világ háború szörnyű vérontása Felismeri az imperialista há ború rabló • jellegét, szörnyű csapását a dolgozó népre. Jól látja, hogy a harc az urak érdekében folyik. S a nép? „ ... ugyan mit nyerhet, ha a csaták győzelmesen fordul. : nak?... Azt, hogy hazame­het tovább kapálni a földet... s tovább éldegélni a sovány kenyéren..." — írja a ,,Kár páti vihariban. „A szegény ember gyereke éppen olyan jt most az ország sok ellenségéi pusztítani, mint akár a gró fok, meg az ügyvéd ura’:! No hát, akkor arra is csak olyan jő lesz a szavazatja, hogy a maga szájaíze szerint intézze az ország dolgát." Ez azon ban nem megy harc nélkül, e: csak a kizsákmányolok ellen kemény harc árán valósulhat meg. Az urak háborúja he­lyett osztályharc kell, a „sze. gény embernek" harca az urak ellen. Jól látja ezt Mó­ricz és ennek hangot is ad a „Szegény embereit“ című el­beszélésében „Pedig hallod — mondta eltűnődve — én azt mondom neked, nem a musz­ka van a másik parton... ha­nem a másik parton vannak a gazdagok... mink vagyunk itt, tudod, ezen az ódalon, a szegény emberek... Ügy van köztünk a víz, mint itt... De akik ezen a partján van nak, azok mind egy testvérek, egymást segítik, kedvelik, egy kézre kell dolgozzanak... aki i a másik parton van azt mind t le kell lünni...“ A forradalmi - harc szükségességére és i ; dolgozók nemzeti különbséj ; nélküli Összefogásnak fon­tosságára mutat itt rá Mó . riez. Életében fordulópontot je i lent az 1918 -as polgári és a: ; 1919.es magyar proletárt'orra ; dalom korszaka. Együtt fej* ; lődik a forrad-almaskodó ma . gyár tömegekkel. A Károlyi kormány alatt az Alföldéi . járja, hogy kikérdezze as . emberek véleményét. A pa- rasztság földreform- és ta. nácsrendszer-követelésé-vel téi vissza Budapestre. A magyar parasztságnak ezt a követeié síét a Magyar Taaiácsköztár saság valósítja meg és Mó­ri«: Zsigmond szívvel-lé! ekkel híve lesz a dolgozók államba, talmának. Elfogadja a mim- kásosEfcály vezetőszerepét is. Erről tanúskodik a somogyi termelőszövetkezetek fejlődé­séről írt cikke, amelyben a zsellérek és szegényparasztok felemelkedésének szövetkezeti útjáról így ír: „ ... a kisgaz­dák maguk fógjái: kérni, hogy a birtokokkal bocsátkoz, hassanak a szövetkezetbe. Majd látni fogják hogy a sző. ■vetkezeti tagok, akik nekik mindig koldusok voltak, job- ban élnek, mint ők, szebb és egészségesebb lesz a lakásuk, lesz fürdőszobájuk és villany- világításuk, lesz ruhájuk, ellá­tásuk, kaszinójuk, újságjuk, könyvük, iskolájuk..Mő. riez 1919-ben előre meglátta azit as utat, amelyet a dol­gozó magyar parasztság ma jár végig, hogy elérje „az igazi és boldog emberi éle. tét". Az ellenforradalom győzel­me súlyos csapásként érinti Móricz Zsigmondot. Harcos kiállásáért meghurcolják, A vereség után úgy látja, hogy a magyar proletariátus kép­telen az ország vezetésére. A múlt, a történelem felé fordul, hogy magyarázatot találjon a magyar társadalom fejlődésé­nek erre a megrekedésére. A földbirtokos úriosztály, a dzsentri.világ rothadtságát ábrázolja, hogy megmutassa életképtelenségüket. (Űri mur ri, Rokonok, Ebéd, stb.) Fél- reérthetetlenül megmutatja, hogy az úri lakomák zsírját a nyomozó paraszttömegek iz­zadják ki. De ezek a müvek a pusztulásból nem mutatnak kiutat, nem mozgósítanak harcra, hanem sokszor az él lenforradalcmiban való kom­promisszumban oldódnak fel. Következik ez Móricz politi­kai tisztázatlanságából és ab­ból, hogy egésiz életében nem tudott szorosan a munkás, osztály harca mellé állni. Lát­ta a nyomort, a szörnyű szen­vedést, de nem látta a kiutat. Látta a kapitalizmus elkerül hetstlen pusztulását, de nem tudott bízni a munkásosztály vezető szerepében. Aa 1930-as évek gazdasági válságának megrázkódtatásai, Gömbös uralma és a Kommu­nista Párt elszánt harca még­is felnyitotta a szemét: Vá­lasztania kellett: néppel -az urak ellen, vagy az urakkal a nép ellen. És Móricz he­lyesen választott: a néppel az urak ellen! Est .mutatják a „Boldog ember" (1932), a „Betyár" (1937), a „Rózsa ' Sándor" (1941) című müvei. A fasizmus legsötétebb évei­ben is állandóan járta az or­szágot, sokszor hetekig nem adott hírt magáról még a közvetlen hozzátartozóinak sem. Ott élt a nép között, a zsellérek, a nincstelenek kö­zött, hogy megismerje őket és a valót írja róluk. Életé­nek utolsó éveiben jelentős harcot vív a Márciusi Front keretén belül a fasizmus és a második világháború ellen. Országjáró útjai során há­rom alkalommal Csehszlová­kiába is ellátogatott. Különö­sen jelentős az 1930-as láto­gatása, amikor előadásával utat mutatott az első köztár­saság haladó magyar íróinak. Jelentős segítséget nyújtott barátjának, Séliyei Józsefnek és Demeter Teréz tehetséges csehszlovákiai magyar írónak fejlődéséhez. Itt irta meg a „Gyalogolni jó’’ című riport, ját, amely a „Mi Lapunk" cí­mű losonci diákújságban je­lent meg elsöizben. Csehszlovákiai látogatása után a magyarul hebegni is alig tudó Horthy és pribékei hazaárulással és magyarelle-. nességgel vádolták. Hiába próbálták bepiszkítani! Mó­ricz a Horthy-rendszer egyik legigazibb magyar írója hűen szerette hazáját és népét, a magyar zselléreket és a verej­tékező magyar parasztot. Tíz éve, 1942 szeptember 5- én, amikor Móricz Zsigmond örök álomra húr.yta szemét, Horthyék hivatalos irodalmi körei megtagadták a nemzet nagy halottját, a méltó kegye­letet és koszorú helyett sarat próbáltak fröcskölni ravatalé, ra. Ma azok, akiknek írt és akikért élt — a magyar dol­gozó parasztok — a legszebb és legnagyobb fogadalommal állják korai új mellékmüvét: „Örökre a szivünkbe zártunk, mert életeddel, munkáddal a mi boldogulásunk útját egyen, getted. Soha nem szűnve t-a. nülnj fogunk müveidből, mert egy letűnt korszak - dolgozó embereinek szenvedését írtad meg vérrel és könnyel mü­veidben), hogy intő tanulság, ként ott lebegjen hosszú év­századokig minden becsületes dolgozó előtt." Szőke József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom