Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-08-06 / 29. szám

Ű! IFJÚSÁG / 1952. augusztus 6. AZ EBEDI TAGGYŰLÉS ^VWWWWVWWWWNAAAA/WVWWWWWVWWW Július 30-án az ebedi CsISz-szer- vezet taggyűlést tartott. Hogy le­het-e gyűlést taggyűlésnek nevezni, vagy sem, azt állapítsák meg az ol­vasók az alábbiakból: A taggyűlés kis késéssel, de mégis megkezdődött. A jelenlevők száma arra engedett következtetni, hogy e taggyűlésen komoly munkát, határo­zatokat és eredményt könyvelhetünk el. Mindez azonban nem történt meg. Az eset a következőképpen zajlott le, amelyre Kolárovszky elvtárs rö­vid beszámolójában nagyon helyesen mutatott rá. A ebedi CsISz-csoport is, mint sok esetben egész sor más csoportunk, munkájának fő problémáit egyedül csak táncmulatságok és rövid elő­adások formájában látja. Nem va­gyunk ellene a táncmulatságoknak és kulturális előadásoknak, de tuda­tában kell lennünk annak, hogy a CsISz feladata ma elsősorban segít­séget nyújtani a Pártnak a termelé­si feladatok teljesítésében, így tehát az EFSz-ek felvirágoztatásában és megszilárditásában is; A taggyűlé­sen lezajlott vita azt mutatta, hogy az alapszervezet vajmi keveset fog­lalkozott eddigi taggyűlésein az EFSz problémáival. Valahogy mint­ha fölényesen kezelné az ebedi ifjú­ság a helybeli EESz ügyeit. Legyünk tudatában annak, hogy az EFSz minden munkája a mi munkánk is, minden öntudatos ifjúé, tehát köte­lességünk segíteni EFSz-einket mun­kájukban. Vonatkozik ez nemcsak az EFSz- nek nyújtott segítségre, de a párt. szervezetnek nyújtott segítségre is. Az ebedi ifjúság akkor fog jól dol­gozni, ha a Párt irányvonala által meghatározott feladatokat magáévá teszi és azt teljesíti is. A fegyelem lelke a rendnek. Ez a fegyelem pedig nagyon hiányzik az ebedi Ifjúsági Szervezetben. Nem akai-juk azt állítani, hogy az egész ifjúság fegyelmezetlen, de vannak köztük többen olyanok, akiknek ne­velésére több gondot kell, hogy for­dítson a vezetőség. Könözsi elvtárs szavai ne legyenek csak levegőbe fújt szappanbuborékok, amelynek ha­tása nem sokat jelent, hanem a tag­ság azon része is, akik részére a fe­gyelem és kritika még mindig isme­retlen dolog, tanuljanak, hogy becsü­lettel megállhassák helyüket Ifjúsági Szövetségünk hatalmas táborában. Az az elvtárs, aki kijelenti, hogy makacs vagyok, el kell, hogy azt is ismerje, hogy buta, mert a makacs­ság onnan ered. Tehát ö rá is ráfér egy kis tanulás. Könözsi elvtárs el­nök, nagyon helyesen mutatott rá, a szervezet egyes problémáira. Több hiba felmerült itt, ezért szükséges nemcsak a hibákat a felszínre hozni, hanem utat is mütátni és irányelve­Századunknál a CsISz keretén belül többféle művelődési körök mű­ködnek. A körök vezetői a CsISz legjobb tagjai közül kerülnek ki. Ezeket a művelődési köröket épp­úgy látogatják azok a bajtársak is, akik még nem tagjai Ifjúsági Szövetségünknek, mint a CsISz-tag- jai. Ezekben a körökben bővítjük tudásunkat, olvasással, szakelőadá­sok hallgatásával, tudományos fil­mek megnézésével, stb. Az olvasókörnek századunk csak­nem minden katonája tagja és örömteljes tény, hogy a katonák nagyon megszerették a könyveket és rendszeresen olvasnak. Persze ezt könyvtárunk is lehetővé teszi, mert megtaláljuk benne a legjobb szovjet, cseh, szlovák és magyar írók könyveit. Mindenki olvas, tanul és alaposan felkészül arra, hogy megszerezze a Fucsík-jelvényt. Másik kedvelt művelődési körünk a földműves kör, amelyet nagyobb részt földműves firtatok látogatnék nagy számmal. Itt szakelőadásokat hallgatnak mezőgazdaságunk fejlő­déséről, megismerik a szovjet kol­hozparasztok gazdag tapasztalatait, továbbá megismerkedünk a nagy orosz biológusok Micsurin és Liszen- ko munkájával. A kör tagjai szor­galmasan tanulnak és jegyzeteket készítenek, hogy leszerelve a gya­korlatban is kipróbálhassák az itt tanult dolgokat. Továbbá nagyon kedvelt művelő­dési körünk közé tartozik az orosz nyelv tanulóinak köre, amely szin­tén szépen működik. Ezt bizonyítja az is, hogy századunk sok tagja már olvasni tudja a szovjet lapo- kát, a Pravdát, a Krokodilt, a Sme- nát, stb. Ezek a katonák nagyon örülnek, hogy elsajátíthatják, ha nem is tökéletesen, de részben az orosz nyelvet, mert hisz ki hány nyelven beszél, annyi ember, ezt mondja a közmondás. Ezek a művelődési körök nem kötelezők, a bajtársak önként je­lentkeztek bele, de nincs száza­dunknak egy tagja sem, aki vala­milyen körben részt ne venne. MiVályi Bertától, közkatona. két adni, amelyek szerint az ebedi ifjúsági csoport munkáját meg tud­ja javítani. Szükséges elsősorban, hogy a tag­ság rendszeresen olvassa az újságot. Úgy a vezetőségi, mint a tagsági gyűlések foglalkozzanak a CsISz KB és SzKB határozataival és; e határo­zatok alapján dolgozzon ki legalább egy hónapi muhkatervet, hogy ne az utolsó pillanatokban kelljen a tag­gyűlés programmját összeállítani s főleg annak fö programmjaként ne szerepeljen a táncmulatság. A kritika és önkritika alkalmazása és gyakorlása úgy kell az ebedi CsISz szervezetben, mint a só, vagy talán még jobban. Apró félreértések és nézeteltérések, "stb., amelyeknek felgyülemlése folytán a csoport mun­kája sokszor rossz vágányra terelő­dik, arra vezetnek, hogy a szervezet a feladatokat csak késön, azok befe­jezése után, fogja fel. Vagy még egyszerűbben. A vezető­ségi gyűlés tökéletesen, elég ahhoz, hogy elintézzen személyes kis ellenté­teket, stb., amelyek sokszor gátolják és káros befolyással vannak a cso­port munkájára. A csoport előtt nagy feladat áll. Az 1952—53. évi politikai iskoláztatás előkészítése és megvitatása szintén a föfeladatok egyike. Hogy mindazo­kat a feladatokat, amelyeket Pártunk és központi bizottságaink elénk tűz­tek, elvégezhessük, szükséges, hogy elsősorban e feladatokat maga a ve­zetőség megismerje, áttanulmányoz­za és magáévá tegye és aztán meg­ismertesse azokat a tagsággal és an­nak alapján az egész csoport a mun­káját megjavítsa. Ezért olvassák rendszeresen az Uj Ifjúságot, annak szervezési rovatát, amelyben az alapszervezetek taggyűléseinek pro­gramját közli, hogy munkájukat tervezni tudják és elsajátítsák a munka elvégzéséhez szükséges alap­ismereteket. Az ebedi Ifjsági Szervezet sok jó káderrel rendelkezik. Szükséges azonban, hogy a vezetőséget egészsé­ges alapokra fektessék, egészséges gondolatokra. Könözsi elvtára mun­kájában'jó úton halad, azonban sze­rezzen maga köré még több öntuda­tos elvtársat. A tagság legyen tudatában annak, hogy a választott szerv a Vezetőség tagjai képviselik a tagságot és a de­mokratikus centralizmus alapelvei szerint a tagsági gyűlés által elfoga­dott határozatok betartása és telje­sítése minden tagra kötelezőek. Gérecz Árpád. Másfél évtizeddel ezelőtt történt. Egy nyárvégi délután úgy üldögélt Takács Já­nos a ledőlt házánál? vá- lyogdarabjain. mint egy szoborba öntött történelmi vád. Merev, kifejezéstelen tekintetét a romokra sze­gezte. A visszafojtott in­dulattól és keserűségtől li­lavörösen égő nyakán ki­dagadtak az erek, de ezen­kívül semmiféle fájó em­beri énzés nem látszott meg rajta. Sem a kétség- beesés', sem az ijedtség. Napszívta arca merev vo­násaiban a kárvallottság és a hajléktalanság is fel. ismerhetetlenné takaród- zott. Nem sírt és nem ká­romkodott Takács János s nem is fenyegetödzött. Egyenesen tartott dereka és kopaszodó feje azonbán olyan hatást keltett, mint az elrettentő eseményekről szóló körmcndat után a fordítva rajzolt hatalmas felkiáltójel. A nemrégiben még lakó: házként becézett zsuppfe- deles válycgviskó' végkép­pen lakhatatlanná vált. A leomlott faltörmelékekre úgy csúszott rá a korhadt tetőzet, mint az alvó ag gastyán arcába a félrebii. Jtent ' ütött-kopott kalap. Egy honkolásszeríi tompa zaj hallattszott s az épület megsemmisült. Mintha az alvó aggastyán utolsót hö­rögne s nem ébredne fel többé soha, — Volt ház, nincs ház.,. A KULCS és nem is lesz már helyet, te másik — gondolta Já­nos lemondóan s eszébeju­tott az a hosszas küzde­lem és igyekezett, amivel kis házikóját annakidején nagynehezen felépítette. Szép sem volt és nagy sem volt a háza, mint a faluja, béli nagygazdáké, még kamrát sem épített hozzá, -de egy szegény földiiözra gadt napszámos embernek ilyen is megtette. Sokat fáradozott, amíg meztelen lábbal használhatóvá gyúr­ta a vályognak való sarat, a vízhordásért, a zsuppért és a szú ette gerendákért pedig két teljes hónapon át kellett robotolnia a te hetös nagygazdák kuko­ricaföldjein. A parányi ab­lakokat s a testetlen desz kaaj.tót is sajátkezüleg ácsolta össze. És házépítő munkája befejezéseképpen végül még egy csillogó rézkulcsot is szerzett a testetlen deszkaajtóhöz, hogy nagygazdamódra tet­szése szerint bezárhassa, vagy kinyithassa lakását. Nem a tolvajoktól —felt Já. nos, mert „koldustól ta­risznyát” lopni nem .célja senkinek, de a saját laká­sában teljesen független­nek, szabadnak akarta érezni magát. És a fényes kis rézkiúcs valóban az otthon biztonságát jelentet­te számára. Ha munkához ben a mezőn mások - kutyád ja volt is, az otthonában senkisem parancsolgatha­tott neki. Vigyázott is a kulcsocskára, mintha az egész élete ettől a darab­ka réztől függene. Vizes hamuval dörzsölte időnként, hogy még fényét se ve. szitse. Ha csak tehette, vele játszadozott, gyönyör­ködött jsenne. Most is önkénytelen moz­dulattal kotorta elő zsebé­ből %. kulcsot. Úgy fény. lett, csillogott a kezében, mintha semmi sem történt volna. Még a napsugár is megtört benne. Lassan a szeme elé emelte, egyre közelebb, míg végül a sorscsapásokhoz szokott idegzete meggyengült. Me­rev, dacos arcvonásai meg. lazultak. Sírt, befelé hul­ló könnyekkel. — Ne búsulj annyit Já-' nos! Kéz kezet mos. Adok még néhány gerendát, majd kaszáláskor ledolgo. zod — hangoskodott Fe­renc gazda, aki egy váró. sias öltözékü emberrel bal­lagott arrafelé. (Ország­gyűlési képviselő volt ez a városi ember s falura jött nyaralni.). — Megköszönöm, ha meg­tenné —- válaszolta János vontatottan s elcsodálko­zott a nagygazda „jószívű­ségén”. Semmiképpen sem értette, hogy mi lehet en. nek az oka. Hiszen élete nagyrészt Ferenc gazdánál robotolta el s eddig még a megszolgált béréért is kö­nyörögnie • kellett, nemhogy megszolgálatlanul előlegez­zen az neki valamit. — Vagy nehezen kap most napszámost, vagy a városi ismerőse előtt tet­teti magát — gondolta vé­gül' János s ebben meg nyugodott. Örült, hogy új­ra építkezhet. Ferenc gazda pedig ösz- szesúgott a városi ember­rel, majd felemelt egy vá­lyogdarabot s tenyerén szétmorzsolta. — Jó zsíros, bogárfekete föld. búza teremne benne. Nem háznak való, azért dűlt össze, — mondta böl- cselkedve. A képviselő fölényes te-' kintettel mérte végig a le­omlott vályoghalmazt s mosolyogva megjegyezte: — Miért nem építették téglából? A táglaházak sokkal tartósabbak ... Takács Jánosban pedig most már teljesen felszaba dúlt minden visszafojtott indulat. Hirtelen fojtogat ni kezdte a düh, de nem szólt semmit. Hátat fordí­tott Ferenc gazdának és az idegennek. Mélyet sóhaj, tott, aztán kitört belőle a düh. — Hogy pusztuljon ki még a gyökeretek is! — rázta az öklét, s a fényes rtézkulcsot a távozó em­berek után dobta. \ Kavaes Gáspár. VERES JÁNOS: Emlékezés József Altilára Gyerekkorában keveset evett cipelt vállain nehéz életet. Kudarcain egy tanár röhögött, a száján gyémántos szó csöpögött. Viharban állt, mint a puszta bokra, de árva népét csak tanította. Jelzőtáblánk volt s hitt egy vallásban: a győzedelmes szabadulásban. Ézer fájdalma, búja a nyakát a sínre nyomta, megölte magát. De jó kenyér lett nekünk a szava, tőle izmosait szíveink dala. Szagos szabadság ringatott minket, bátran nyitjuk már a szemeinket. Amire vágyott, valóság mostan: szabadság zendül a mi szavunkban. Szabad a föld, a vssó és az ember, munkásság: erős, egységes tenger. A sok nagy gátat biztosan mosta, jó mederbe tart: kommunizmusba. Toliunk most szurony, a béke őre s emlékezzünk egy halott költőre. Mi most szabadon énekelhetünk, de az ö harca jó példa ■nekünk. S miről álmodott, építsük frispen dolgozók boldog országát itten. TÖRÖK ELEMÉR: V (Jzen/jile&ek közt Susog az erdők sűrű lombja s felette felhők szürkés árnya ereszkedik le a fenyves tájra. Szemein kedvesem simogatja a merész bérceken, sziklákba kapaszkodó fenyőfákat, melyek ma állanak, de holnap már faragják talpas gerendáknak. Lenn a völgyben a baser lomha lassúsággal, mint a zsiráf nyújtogatja hosszú nyakát s a csattogó vasfoga belemarttól a szagos gerendák kusza halomijába. Arrébb pöfékel egy mozdony, torkából vöröses lángot dobál és megindul prüszkölve tovább. Az utána dübörgő kocsikban, mint a megvert kutya a gerendák álmosan meglapulnak. LOVICSEK BÉLA: cjy kisfiúi Iá Ham... Égy kisfiút láttam, nagy kerek szemekkel: sápadtság ült arcéin. Nyár volt, vakítón sütőt a nap, s ő éhesen kóborolt az utcán. Kint a mezőn dús kalásztenger ringott... és kenyér is volt bőven. Betevő falat még sem jutóit... — Nyomor kiáltott messzecsengően! Tíz éve lehetett, vagy még több' is: azóta már más lett a világ! Aranymezők felett langyos szél viszi az aratók dalát. A kis sápadt fiúból legény lett, csillogó meleg szemekkel. Boldogság tanyázik az arcán: * s ügyesen bánik a gépekkel. Izmos keze nyomán formát ölt az álma, mit annyit dédelgetett, de szive mélyén ott lapul a múltja, mi felszökik öklébe ha kell! # Kultúrmunka a hadseregben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom