Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-07-30 / 28. szám
01 IFJÚSÁG 1052. július 30. Petőfi harca a magyar nép egészséges világszemléletéért Százhárom év«, hogy a magyar nép legnagyobb költője, a nagy hazafi és rettenthetetlen szabadsághös életét vesztette az emberi haladás harcmezején népének boldogságáért. Meghalt, de a magyar nép szívében és képzeletében tovább élt. A nép ajkán legendák százai születtek arról, hogy Petőfi él és a cári Oroszoi'szágban szabadságharcosokat toboroz a magyar nép felszabadításához. Szálltak a legendák, hogy Petőfinek sikerült megszöknie szibériai fogságából és hosszú évtizedekig az orosz parasztok rejtegették a hatóságok elöl. A cári Oroszországban fellángoló jobbágylázadás élére a magyar nép odaképzelte Petőfit. Az úri Magyarország kisemmizett parasztjai roskadozó falvaikban esténként, kukoricafosz- táskor még a XX. század elején is úgy beszéltek Petőfiről, mint aki él és továbbharcol. Az első világháború alatt Szibériai magyar hadifoglyai legendát szőttek arról, hogy Petőfi utódai ott élnek és sokan elindultak, hogy megkeressék őket. A magyar népnek ezek a fiai Szibériában rátaláltak a száműzött- bolsevikokra, akikben méltán ismerték fel Petőfi utódait, híveit. De Petőfi nemcsak, mint legendás hős élt és született újjá a magyar nép képzeletében, hanem ott volt mindenhol ahol lázadásra nyitotta ajkát a nép, mert az ö szavai peregtek le nyelvéről és versei harci programként ott csengtek az elnyomatás legsötétebb éveiben is a magyar nép legjobbjainak ajkán. Petőfi szavai ma ott dübörögnek az egész haladó emberiség ajkán: ,,Békét, békét a világnak, de ne a zsarnokkénytöl, békét csupán a szabadság fölszentelt kezéből.“ Eszméi ma is segítenek nekünk új hazát építeni, segítenek harcolni a külső és belső reakcióval szemben. „Ha a nép uralkodni fog a költészetben — írta Arany Jánosnak, — közeláU ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék.“ Petőfi küzdött a nép uralmáért a költészetben, küzdött, hogy a politikai hatalom is a dolgozó nép kezébe kerüljön. Harcával helyet biztosított népünknek a költészetben és megmutatta a politikai hatalom meghódításának útját. A magyar nép ma kezében tartja a politikai hatalmat és uralomra jutott az irodalomban is. Ma már népünk a politikai hatalom megtartásáért és megszilárdításáért folytat elszánt küzdelmet a külső hódítókkal a béke ellenségeivel és a „belső bitangokkal“ szemben. Petőfi ebben is segít népünknek. Segít küzdeni a békéért, segít leleplezni a belső árulókat. A belső bitangok, a volt nagytőkések, föld- birtokosok, reakciós főpapok és a Mákok ma is hűséges kiszolgálói a külső ellenségnek Bécs és RóAia mai utódainak, az angol-amerikai imperialistáknak és a háborúra buj- togató pápának. 1848-ban a reakció harcát Európában győzelemre segítette a cári Oroszország hadserege. Azóta a cári Oroszország helyén megalakult a hatalmas Szovjetunió, a népek szabadságharcának megdönthetetlen bástyája. Népünk kezében tartja a hatalmat, de a harc még nem fejeződött be. Ezt a harcot csak úgy tudjuk megnyerni véglegesen, ha állandóan erősíteni fogjuk hazánkat, ha segíteni fogjuk népünk tisztánlátását, ha állandóan fejleszteni fogjuk világszemléletét és következetesen harcolni fogunk népünk eszmei és erkölcsi megfertőzése ellen. Pártunknak és Ifjúsági Szövetségünknek ezt a harcát is segíti Petőfi az ö harcos ■ verseivel. Petőfi segít harcolni a nacionalizmus ellen a népek szabadságáért. Mint ha a Korea és a gyarmati népek szabadságharca mellett emelné fel lángoló szavát az „Olaszország“ című versében. Megunták végre a föidöncsúszást, Egymás után mind talpon teremnek A sóhajokból égilráború Lett s lánc helyett most kardok csörögnek. A szabadság istenéhez könyörög, követeli tőle, hogy az elnyomott népek igazságos harca győzelemmel végződjék. Tudja, megsejtette, hogy eljön az az idő, amikor „a zsarnokság ki fog pusztulni és megint virító lesz a föld színe“. Petőfi kiállása, más népek és küzdelmük mellé nem kozmopolitizmus. Más népek szeretete, megbecsülése, szabadság- harcuk támogatása mélyen a magyar haza iránt érzett hazaszeretetében gyökerezik. Minden verse a nagy hazafi egy-egy forró hazaszeretet-vallomása. Fáj neki, amikor hazájára az ellenség ront, de nem keseredik el: tettekre, harcra ébreszti nemzetét. A százados mulasztások pótlására, új haza építésére ösztönzi állandóan a magyar népet. Egy évszázad távlatából fényes példaként kell, hogy lebegjen ifjúságunk előtt Petőfi forró hazaszeretete, kiállása más népek szabadság-küzdelme mellé. Petőfi a magyar szabadságügyet összekapcsolta az emberi haladás ügyével, a reakció, a sötétség és tudatlanság elleni harccal. Különösen nagy jelentőségűek az áruló főpapság ellen- írt versei. 1848-ban épúgy, mint napjainkban Vojtassák, Buzalka, Mindszenty, akkor is a magyar püspöki kar Hám János érsekkel az élen szövetkeztek Bécs- csel és pásztorleveleikkel Kossuthék ellen izgatták a szószékről a magyar népet. Hazaárulásukat fényesen bizonyítják a fennmai’adt okiratok, pásztorlevelek. Hám János érsek a bécsi udvarnak írt hódoló feliratában ezt találjuk: „Egész életemben hitbeli vezérelvemnek tartottam, a legmagasabb trón iránti hűségem alázatos kinyilvánítását ás a szüntelen gondoskodást arról, hogy ezt a trónt minden gondozásom alá tartozó hivő szentül és sérthetetle- nül megőrizze, védelmezze.“ Petőfiről, Kossuthról viszont ezt írta: „És minthogy tudták, hogy az uralkodók 1 koronái nagyobb biztonságban vannak, ha fegyverek helyett a papság őrködik felettük minden harci eszközüket Krisztus egyháza ellen fordították. De Isten, aki meghiúsítja a népek terveit... nevetségessé tette őket.“ Ma mi mosoly- gunk és nevetünk rajtuk, de ugyanakkor ökölbe szorul a kezünk, ha arra gondolunk, hogy alig száz évvel ezelőtt ezek a püspök urak árulták el a magyar népet és ezzel a szenvedés mérhetetlen tengerét zúdították a magyar népre. Kossuthnak, Petőfinek keményen meg kellett küzdeniök az áruló főpapokkal és földesurakkal. Küzdelmes, nehéz harc volt ez, a magyar nép és a magyar ifjúság szabadságáért, egészséges világszemléletéért. Petőfi már 1846-ban látta a főpapság áruló szerepét, meglátta piszkos céljukat, amikor a magyar ifjúságra vetették ki hálójukat. A „Gyülde“ nevű ifjúsági szervezetre írta Szatmár megyében „A gyülűei ifjakhoz“ című versét. — A Gyül- dében a Habsburgokat kiszolgáló katolikus papok vitték a főszerepet. Aa idetömörülö fiataloknak Petőfi szemére veti, hogy hűtlenek lettek hazájukhoz, népükhöz és a haladás ügyéhez. „A honnak egy igaz zászlaja van, Ezt mi álljuk körül. S ti elhagyjátok a hon zászlaját, Elhagyhattátok, óh ifjak, hitetlenül?" Hogy a Gyüidében nem hazaszeretetre, hanem hazaárulásra nevelték a fiatalokat ennek biztos jelét Petőfi abban látta, hogy papok vezették az idetömörülö fiatalokat. ♦ „Ha rá más bizonyság nem volna is: Elég az, hogy papok tanyáznak közietek Pap és ravaszság, pap és árulás, Pap és minden rossz... egy! Ott a gonoszság, ott van a pokol, A kárhozat, hová ily férfi-szoknya megy.“ Petőfi jól látta, hogy a papok szerte az egész világon mindenhol a szabadság és a napfény ellen küzdenek. Ezért nevezte őket, „az éjszaka gyermekeinek“. 1848-ban „Az apostol" című hatalmas müvében nagyszerű képet fest Szilveszter életének. ábrázolásának keresztül arról, hogy a nagy- birtokosokkal szövetkező papság milyen eszközökkel küzd a nép ellen, annak megfélemlítéséért, félrevezetéséért. A lázadó fiatal Szilvesztert először a földesúr dorgálja meg, utána a pap a lelki terror fegyveréhez nyúl és vasárnap ki- préddkálja: „Következő vasárnapon, Őróla szólt a prédikáció, Borzadva mondta a híveknek a pap, Hogy milyen istentagadó az ember, Istentagadó s lazító! S ha még tovább is tűrik öt maguknál, Ki vannak veszve mind a két világon, Mert amiért a lázítóval cimboráinak, Legyilkoltatja őket a király, S az istentagadó barátait Halál után az ég be nem fogadja.“ Ma is gyakran nyúlnak ehhez a fegyverhez a papok, ha valakit vissza akarnak riasztani a következetes harctól. Petőfi itt teljes meztelenségében mutatja meg, hogy a vallás eszköz az uralkodó osztály kezében a tömegek félrevezetésére, eszköz arra, hogy az elhódított nép felett uralmukat továbbra is fenntarthassák és tovább garázdálkod- 1 ssanak az országban. Ma népünk és az egész haladó emberiség tanul a magyarság és Petőfi száz év előtti küzdelméből. Erőt merítünk verseiből békehar- cunkhoz, megtanultuk tőle, hogy győzelem csak akkor koronázhatja harcunkat, ha kérlelhetetlenül leszámolunk a külső és belső reakció minden vállfájával. Az ö harcát a magyar nép egészséges világszemléletéért itt nálunk, hazánkban, Csehszlovákiában Pártunk, a Csehszlovákiai Kommunista Párt napjainkban viszi feltartózhatatianul előre, győzelemre. Szőke József. 9 * : m i m i Dicsőség Sztálin népe neked s • • i i A szovjet földön zeng a dal, szellő röpíti, nád susogja, 9 1 erről zsong árnyas erdők lombja: f 9 * • • • 1 m a népünk győzelmet arat ! a föld felett s a föld alatt. T • Bányász, tudós és pionír ? t • szívében lángra gyűl a hír: 1 • • találkozott a Don és a Volga, • i 9 9 a két hömpölygő, dús folyam i : • « • szerelmesen eggyé omolva • i i • viszi hátán, ringó habon • • « a karcsú hajótesteket, 9 i • huncut hulláma hempereg i 9 m már Volga—Don áldott vizének f ■ és egyre száll a győztes ének: ■ 9 9 Dicsőség Sztálin népe neked! m 9 GályOlga. | Ha meghalok, százan és ezren lépnek helyemre Húsz éve, hogy kivégezték Sallai és Fürst elvtársakat Sallai Imre (1897—1983) „A ml halottatok bennünk élnek, kommunistákban, akik hőseinket nem vak bálványimádással, nem siránkozással ünnepeljük, hanem azzal, hogy cselekszünk az ő szellemükben.“ Sallai Imre. Délután félnégy tájban a Marko- utcai fogház udvaráról egymásután három autó gördült ki. Két rendőrökkel zsúfolt riadóautó, közöttük a gyüjtöfogház szürke, zárt fogolyszállító gépkocsija, melyen Sallait és Fürstöc vitték. Az autók végigro- bogtak a Maglódi-úton, megálltak a gyüjtöfogház előtt és a kettős rendőrkordon között bevezették az elítélteket. A fogház előtt mindenütt politikai nyomozók és megerősített rendőrosztagok álltak. Sallai és Fürst elvtársakat a fogháznak abban a szárnyába vezették, amely előtt a bitófákat szokták felállítani. Két egymás mellett lévő cellában helyezték el őket. Letartóztatásuk ideje alatt egyetlen egyszer sem beszélhettek sem családtagjaikkal, sem védőikkel. Csak a kivégzésük előtt kaptak engedélyt arra, hogy a siralomházban elbúcsúzhassanak tőlük. Utolsó óráikat a rokonok és védők visszaemlékezéseiből ismerjük. Három fegyházör kíséretében végre bejuthattak a védők Sallaihoz, hogy közöljék vele: velük van, harcol értük a világ munkássága. Sallai a siralomházban is éppen olyan nyugodt volt, mint a tárgyaláson, de külsején meglátszott, hogy borzalmas dolgokat élt át. Okos, komoly, meleg szeme mélyen beesett, sovány', sápadt arcát kéthetes szákál vette be. Halk szavakkal mondotta el utolsó üzenetét, amely a pártnak és a Központi Bizottságnak szól: Úgy hal meg, kommunistához méltóan, ahogyan élt. Megérkezett Sallai sógornője is, leültek egymással szemben a rideg cella lös asztalához. Sokáig beszélgettek. Sallai szokott csendes, nyugodt módján pár szóval beszélt az elmúlt két hét leírhatatlan szenvedéseiről. „Borzalmasan összevertek és megkínoztak. Háromszor ájultam el. De csak testemet törhették össze, Ielke- met nem.. „Egy ember csak egy ember. A forradalom áldozatokat követel.“ Ezekkel a szavakkal öntött erőt elvtársaiba, vigasztalta a esüggedö- ket. És életének utolsó percében is a bolsevik forradalmár optimizmusával, népének, osztályának eljövendő —• s azóta valóban kivívott — győzelméről beszélt: „Ha meghalok, százan és ezren lépnek helyemre. Az eszme, amelyért éltem és dolgoztam, végül is győzni fog. Dolgozzatok helyettem is ... Közeleg egy szebb és jobb korszak és ez a mi harcaink eredménye lesz.“ A másik cellában Fürst Sándor cigarettát kért védőjétől. De a fegy- örök nem engedték meg, hogy elfogadja. Pár perc múlva Fürst Sándort zokogó szülei, testvérei és rokonai vették körül. Legnagyobb volt az édesanyja kétségbeesése, — aki nem kommunista, szörnyű fájdalmát nem enyhíti az a tudat, hogy az osztályharc áldozatokat követel; szívét, lelkét egyetlen érzés, egyetlen gondolat gyötri, kínozza: Sanyinak, kedves, drága jő fiának perceken belül, borzalmas, erőszakos halállal kell meghalnia. Sallai cellájába áthallatszott az anya szivettépö zokogása. És Sallai most sem magára, hanem hűséges munkatársára gondolt, arra, hogy valamiképp megkönnyítse a nála fiatalabb, kevésbbé edzett Fürst Sándor utolsó peresít. Esért át küldte sógornőjét Fürst édesanyjához azzal a kéréssel, hogy uralkodjék magán, ne nehezítse meg sírásával fiának búcsúzását az élettől. Fürst Sándort édesanyja fájdalma mélyen megrendítette, de erőt vett érzésein és még ö, a halálba induló, vigasztalta szeretteit. Csak a homlokát és arcát elborító verítékcsöppek árulták el mély belső izgalmát. A buesúzásra engedélyezett rövid percek leteltek. Még egy utolsó ölelés — Sallai és Fürst egyedülmaradt a fegyőrökkel. Közeledett félöt, a kivégzés időpontja. Az udvar sarkában, a fogházépület mögött állt a két bitófa. Szemben, a térség közepén hosszú asztal; mellette ültek a vérblrák és a rendörtisztviselök. Két oldalt rendőrkordon, mögötte a mágnás hölgyek és az ide is meghívott, illetve kirendelt fasiszta diákok, akik türelmetlenül ordítozva követelték az ítélet mielőbbi végrehajtását. Itt voltak a politikai osztály detektívjei is, várva arra, hogy ezzel a barbár hordával együtt gyönyörködhessenek a kivégzésben. Pontosan félötkor megjelent a fogház ajtajában Sallai magas, vékony alakja. Két ör az asztalhoz vezette. Az ügyész felolvasta az ítélet rendelkező részét és így fejezte be: „Az ítélet végrehajtandó.“ A hóhérlegé- nyek megragadták Sallait, kezét ősz- szekötötték, így vitték a bitófához. És ekkor Sallai — a mindig halk- szavű Sallai — fölényesen és megvetően végigmérte az öt gyalázé burzsoa söpredéket, életében talán először, szinte velőtrázó hangon kiáltozni kezdett. Szavait visszhangozták a fogház külfalai: „Éljen a proletárforradalom!" „Éljen a Kommunisták Magyaror- szági Pártja!“ „Éljen a proletár világforradalom'.11 „Éljen a nemzetközi...“ Tovább nem folytathatta. Arca mozdulatlanná merevedett. A hőhéj lefogta szemeit. Többé nem tudót! semmiről. De hangja messzire szállt, túl S fogház falain. Azok is meghallották akik a fogház környékén fogcsikorgatva, ökölbe szorított kezekkel néztek farkasszemet a rendőrök és detektívek hadával. A felháborodástól és a tehetetlen dühtől sápadtan álltak zárkáik ablakai mögött a gyüjtöfogház kommunista foglyai is. A halál bekövetkezése után háromszárnyú, magas spanyolfalat állítottak a bitófa elé. A bíróság pár perc szünetet rendelt el. Fürst Sándor cellájába is behallatszott Sallai hangja. Fürst is Vele együtt kiáltotta a Kommunista Pár! jelszavait. Az urak megborzongtak — halálos ítéletük hangzott el e szavakban. Nem akarták, hogy Fürst is szemükbe vágja elkerülhetetlen sorsukat, kiadták a parancsot: Fürs! Sándort el kell hallgattatni. A fegy- örök rárohantak, ütötték-verték majd kezeit térde alá kötözték. Igj vitték a bitőfa alá. De a fájdalom és a megalázó helyzet nem némithatta el. Éppúgy, mint Sallai elvtárs, S proletárforradalom győzelmének biztos tudatával lépett a bitófa alá és erejét megfeszítve kiáltotta bírái felé: „Éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja!“ „Éljen a Kommunista Internacio- nálé!“ „Éljen a második magyar proletárforradalom!“ „Le a burzsoa gyilkosokkal!" „A proletariátus bosszút áll értünk!“ Fürst kivégzése nem ment oly simán, mint Sallaié. De haláltusája nem tartott sokáig-. Mikor kigombolták az ingét, barna még mindig véraláfutásos, lesoványodott mellére rásütött a nap. Szíve nagy, halálos dobbanásokkal utolsókat vert. Lábai remegtek. Néhány perc múlva mindennek vége volt. Meghalt Sallai és Fürst, a marxi- lenini-sztálini elvhüség, következetesség és bátorság két kimagasló megtestesítője. Holttestüket éjjel, titokban, jeltelen sírba temették el. És mégis, szerte a világon millió és millió munkás szívében élnek, mert „életük tündöklő példa volt, hösihalá- luk a megújuló erővel fellobbanő proletárharcok gyújtó szikrája lett.“ Bállá Aladár«
