Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

15

kor a harmincas évek elején az Erdélyi Híradó mellékleteképpen megjelenő Nemzeti Társalkodó-ban először megszólal, szavának nem közönséges súlyt ad meglepő, alapos tanultsága s éles, tiszta ítélete. Már első kisebb jelentőségű felszólalásaiban megnyilatkozik későbbi történetírói módszere, hogy valamely históriai dologról csak a rá vonatkozó összes forrásmunkák alapos ismerete, gondos egybevetése, megrostálása után lehet okoskodni. E módszere a maga teljességében a Társalkodó 1833. és következő évfolyamainak lapjain bontakozik ki.

Szebenben a tájban Neugeboren és Benigni szerkesztésében megjelent egy Transsilvania című folyóirat, melynek, amint címe is mutatja, a célja lett volna, hogy Erdélyt ismertető dolgokat közöljön. Csakhogy már az első füzet megjelenésekor kitűnt, hogy a szerzők tudása s alapossága koránt sincs arányban buzgalmukkal. E folyóiratot kritizálja meg Kovács. A kritika szót azonban nem szabad mai jelentésében értenünk.

A Társalkodónak egyik egykorú olvasója így kiált föl: „Annyi, sőt több