Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

u

gorikusan kijelentette, hogy de már abból semmi sem lesz. Mikor Kovács kapacitálni próbálta s azzal ijesztgette, hogy nem veszik föl, ha szavára nem liajlik, indulatosan felelte:

— Ha nem vesznek, elég tág Brassó, fogadunk szállást magunknak s tanulunk németül, mint unitáriusok. Azért ha engem kérdeznek először, mi a vallásom, nyiltan fogom vallani, hogy unitárius; ha pedig téged találnak kérdezni előbb,, te is azt mondd, brúder, mert különben a tiszt előtt mondom szemedbe, hogy hazudsz.

Szerencsére a hadnagy hirét sem hallotta volt az unitárius vallásnak; nem is csinált az egész dologból casus belli-t, pár szó magyarázat után fölvette a fiukat.

Nem tartám fölöslegesnek e különben egészen jelentéktelen epizódnak fölemlítését, hiszen maga Kovács visszaemlékezéseiben, hol pedig egész irodalmi munkásságáról egy szóval is meg nem emlékezik, egy oldalnál többet szentel e kis történetnek. Kitetszik minden szavából, mennyire imponál neki e bátor szívii gyerek, ki kész hitéért szembe