Lőfi Ödön: Az unitárizmus alapelvei - Unitárius könyvtár 13. (Kolozsvár, 1926)

5 kát pedig- legkevésbé tartják unitáriu­soknak más hiten levő egyének. De nem­csak egyes férfiak eszméi és tettei, ha­nem a nagy reformáció mozgalmai álta­lában az akkor felszínre hozott és dia­dalmaskodó elvek, de különösen ez esz­mék és elveknek a későbbi időkben bővü­lése és tisztulása az emberi vallásos ön­tudatba egészen új tényezőket hoztak, amelyeket figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ez új tényezők közül egyik az, (a mi különben eddig sem volt valami na­gyon idegen dolog), hogy a vallásos ön­tudatnak is éppen oly fokozatosan kell fejlődnie, mint akárcsak a búza szálnak, mert habár tudjuk, hogy az elvetett kis mag magában foglalja az érettség fölté­teleit, abból mégsem tudunk egy-két hét vagy hónap alatt érett kalászt teremteni. És vájjon mondhatjuk-e ma azt, hogy a kereszténység, mely három alak­ban, vagyis háromféle változatban ment át a hívők öntudatába, ú. m. Jézusnak magának szóbeli előadásában, az ő esz­méinek a tanítványok és apostolok által tett értelmezésében és végül. a nagy re­formáció nagyon is sokféle színű változa­taiban, mondhatjuk-e, hogy a keresztény­ség alapelvei ma tiszta világításban ál­

Next

/
Oldalképek
Tartalom