Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)

7

örömét szegénységének a tudata hamar megzavarta, mert ezt írja önéletrajzában : „Megtalálám az elhagyott szegénységet, mert a nekem jutott 25 köbölféle földörökség soványsága miatt a mindennapi kenyeret is alig vala képes kiadni; belső telkünk is csak egy lévén, abból testvéremet, Berde Aront kölcsönvett pénzből kellett kifizetni.“ Egy kevés sovány birtok, kölcsön vett pénz, nem igen alkalmasok arra, hogy megnyugtassák a komoly embert s nagy reménységekre jogosítsák a jövőt illetőleg. Berdééknél ehhez még az is hozzájárult, hogy az apa, ki a kevés és sovány birtokot gondozhatta s a jövedelmet gyarapíthatta volna, mint határőr 1840-ig katonai szolgálatban állott. így az újszülött ápolási és nevelési gondja nagyrészben az édesanyjára nehezedett, akinek munkássága, szorgalma, takarékossága és vallásossága későbben fiában megsokszorozódott s azon első benyomások, amelyeket az édes anyai szeretet tett reá, nem csupán kísérték, de Segítették folyton emelkedő pályáján.

A kis gyermek olyan, mint a zöld vetés. Reményeket ébreszt, hitet táplál és kilátásokat nyújt. Oh de milyen hosszú idő van a szépen zöldelő vetés és az aratás között! Menriyiféle ellensége támadhat ez alatt a leghűségesebb és leggondosabb